Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-19 / 38. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Érdekes adatok az Egyházak Világtanácsa evanstoni gyűlésének összetételéről Az egyházi muzsika nálunk egészséges hagyomány és kötelesség Beszélgetés egyházzenészeinkkel »A zene Isten ajándéka, nem emberi dolog. Ugyanis elűzi az ör­dögöt és megvidámítja az embert. Hallatára az ember elfeledkezik a haragról, erkölcstelenségről, gőgről és minden szenvedélyről. A teológia után a zenét becsülöm legtöbbre.« »A zene kitűnő nevelő, mely az embereket békésebbé, szelidebbé, erkölcsösebbé és oko­sabbá teszi. Aki ért ehhez a művészethez, jóra hajló ember.« (Luther Márton) Egyházunk Luther nyomdokán haladt, amikor mindig is nagyra becsülte és művelte az egyházi zenét. Isten ajándékai között a mi nem­zedékünk is boldogan ismerte fel ezt az áldást és egyházunk megújulá­sában ezért kapott érdemes részt az egyházi muzsika is. Sok gyü­lekezetünk életében tapasztalhattuk már meg az egyházi zene nem egy áldott hatását. Ezekben a napokban mindenfelé újra megkezdődnek az énekkari próbák és a karnagyok s énekkari tagok együttesen szövöge­tik az új munkaév terveit. Nemsokára valamelyik templomunkban fel­csendülnek majd az idei első egyházzenei áhitat vagy hangverseny ak­kordjai. Az évad kezdetén megkérdeztük egyházi zenekultúránk néhány munkását, hogy milyen tervekkel indulnak az új munkaidőszakba. A tervek ugyan csak most érnek legtöbbjükben, de méltó dolog, hogy foglalkozzunk velük, megismerjük egymás örömét-búját és — nem utolsósorban — imádkozzunk egymásért. Az Egyházak Világtanácsa máso­dik világgyűlése az Észak amerikai Egyesült Államok területén, Csikágó külvárosában: Evanstonban folyt le. Evanstonban a North Western Uni­versity (Észak-Nyugati Egyetem) he­lyiségei szolgálták a nagygyűlésnek. Az egyetem nagy területen fefksziik, két ú. n. campuson. Nyolcezer hall­gató jár erre az egyetemre és kb. még ezerhótszáz az egyetemihez tar­tozó egyéb intézetekbe, melyek Csiká- góban vannak elhelyezve. A North Western University nek tizenhárom iskolája van, köztük egy Teológiai Akadémia. Ez az amerikai egyetem egyébként a gazdag polgárok és magasabb társadalmi osztályok ú. n. »előkelő iskolája«, iránt ahogy maga Evanston is a leggazdagabb polgárok nyaralóhelyszerű helysége. Az evanstoni nagygyűlésnek öt­százkét hivatalos delegátusa volt. Ebből 383 pap, illetve teológiai ta­nár, 44 asszony és 75 laikus egyházi vezető. A gyűlésen részt vett 499 hivatalos látogató, akik közül 111 asszony és 60 laikus egyházi vezető volt. 145 tanácsadó, 96 ifjúsági ta­nácsadó, 31 társdelegátus és 25 meg­figyelő egészítette ki az evanstoni nagygyűlés részvevőinek számát. Az összes részvevőik száma 1298 volt. A gyűlés 1298 hivatalos részve­vője 54 országból érkezett és 179 egyházat képviselt. Az 502 hivatalos delegátus 42 országot és 132 tagegy- egyházat képviselt. Az Egyházak Világtanácsának jelenleg 167 tag­egyháza van, ezek közül négyet az evanstoni világgyűlés vett fel a tag­egyházak közé. Az evanstoni világzsinat hivatalos tisztviselői és kisegít» munkásai egy 376 tagú vezetőséget alkottak, akik közül 177 végrehajtó, illetve titkársági munkatárs, tolmács és fordító volt, 70 a delegátusok ellá­tását intézte, 57 küldönc és kisegítő (ezek jórészt teológiai hallgatók vol­tak) és 72 sajtó- és rádáóközponti munkás volt. A nagygyűlés eseményeinek a vi­lágsajtó és az egyházi sajtó felé 646 hivatalos sajtómunkás adott hint, akik közül 322 világi sajtót képvi­selt, 195 egyházi sajtót, mindezek közül pedig 76 külföldi újságot kép­viselt, 53-an dolgoztak a különböző rádióknak és a televíziónak. A fentieken kívül nagyszámú lá­togató: a részvevők feleséged és más, az egész gyűlésen részt vevő vendég vett részt a Világgyűlésen. Az amerikai közönség számira fenntartott helyeken naponta 5— 10 000 nézőnek adtak még helyet. Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságánalk 90 választott tagja van. Ezek felekezeti megosz­lása a következő: Evangélikus—luteránus: 18 — Református: 17 — Ortodox: 12 — Anglikán: 11 — Metodista: 10 — Egyesült protestáns egyházi: 7 — Baptista: 5 — Kongregacionalista: 3 — Kopt: 2 — Abesszíniád egyház: sodálatos dolog a beszéd törté­nete. Amikor megszületünk, a lelkünk asztalán egy csomó kis fü­zet hever. Tisztán, fehéren, beíratta- nuZ. Aztán az első tanítómesterünk, az édesanyánk, lassan írni kezdi anyanyelvűnk első szótárát. Mire is­kolába kerülünk, egy füzet már meg­telik. A másodikat már mi kezdjük írni. Lassan, gyerekesen, rajzolgatva tiszta lélekkel a tiszta szép fehér szavakat. És közben íródnak a szó­tárak. írnak egyet az emberek és ír egyet a sátán. ír egyet az Isten és ir egyet a vágyam. Hogy melyi­ket használom, azon sokszor eldől az életem, a boldogságom, az üdvössé­gem és mindenem. Az életünk mindig úgy lesz olvas­hatatlan és értelmetlen regény, hogy összezavarodnak bennünk a betűk. Gyermekkorunkban annyi sok szépet ír szótárunkba az Isten, az ottho­nunk és az iskolánk, hogy mindez elég lenne egy mesebeli hőskölte­ményhez. Nézd meg egyszer az első lapokat, amiket még az édesanyád és a tanítód, a templomod és a hi­ted írt végig a szépség, a jóság és a bölcseség igéivel és azt fogod mon­dani, hogy ilyen szépnek csak Isten csinálta a csillagokat és csak az an­gyalok a karácsonyfákat. Aztán nézd meg a mostani lapokat, amiket el- szállott esztendők szántottak végig bűnös betűkkel, szörnyű szavakkal. Vagy nem kérdezted még meg soha­sem, hogy ki írta bele ebbe a szép szótárba ezeket a szavakat: gond, fé­lelem, szenvedés, ütés, búcsúzás és temetés? Ki irta oda, hogy: önzés, bűn, gonoszság, gyűlölet? Mintha va­laki egy fehérszalagos kislány tiszta irkájába káromkodásokat írna bele. Mintha valaki a kedvesed simogató soraiba beleírná a gyűlölet sziszegő szavait. Mintha valaki az édesanyám kezével arcul ütött volna! Miért né­zel sokszor csodálkozva, sokszor sírva sápadtan és megőszülve magadra és 1 — »Krisztus tanítványai«: 1 — Ókatolikus: 1 — Szik-ortodox: 1 — Üdvhadsereg: 1. A Központi Bizottság tagjainak megoszlása földrajzi tekintetben: Európai: 22 — Észak-Amerikai: 22 — Európában és Amerikában élő ortodoxok: 12 — Angol királyság és Írország: 11 — Távolkeletá: 11 — Afrikai és Latin-Amerikai: 7 — Ausztráliai és Űj-Zélandi: 5. A Központi Bizottság tagjai még a hat elnök, egy tiszteletbeli elnök és az Egyháziak Világtanácsának ügyvezető főtitkára. Az Egyházak Világtanácsa ügyve­zető főtitkárának ismét megválasz­tották Dr. G. A. Visser’t Hooft-ot. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A SZOVJETUNIÓBAN, a moszk­vai patriarkátus folyóiratában Ve- gyernyikov cikket írt »Nem szabad halogatni« címen az atomenergia ve­szélyéről és békés felhasználásáról. »Leghalaszthatatlanabb dolgunk az atomkérdés és mind az erkölcsi fe­lelősség felismerése, mind az élethez való ragaszkodás érzése egyesítenek mindnyájunkat, hogy kivívjuk az atomfegyverek eltiltására vonatkozó törvény és az atomenergia reményt- keltő ellenőrzése intézményének ha­ladéktalan elfogadását, mert az e té­ren való halogatás hasonló a halál­hoz« — mondja a cikk. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN jártakor Nyi- koláj metropolita sajtónyilatkozat­ban foglalkozott a BVT bécsi ülés­szakán a világ keresztyénéihez a béke ügyében intézett felhívásának visszhangjával. Megállapította, hogy a keresztyének mindenütt kedvező fogadtatásban részesítették ezt a fel­hívást. »Az atom és hidrogén fegy­ver ellen egyesülhet és egyesülnie kell a világ minden humánus erejé­nek, politikai meggyőződésre és val­lásos hitre való tekintet nélkül. E fegyver használatának szörnyűsége utálatos az emberiség lelkiismerete előtt. Az emberi kultúrát és civilizá­ciót, de mindenek előtt az emberi életek millióit az egész emberiség köteles lángoló tiltakozással megóvni az atomháború szörnyűségeitől« — mondotta a metropolita. A CSEHSZLOVÁK kormány min­den évben lkét békedíjat oszt ki. AZ idén a prágai rádió híradása sze­rint Miroslav Novák protestáns püspök és Emil Zátopek hosszútáv­futó kapta meg. »A tiszta szívnél nincs erősebb pajzs.« (Mt. 5, 8.) Shakespeare. Boc&kay István mondotta: »Isten három dolgot tartott fenn magának, a bűnbocsánatot, a jövendő dolgok­ban való látást és a lelkiismeret sza­badságát.« másokra úgy, mint egy idegen em­berre, összekuszált írásra? Micsoda bűn fekete tintája írta át a te dédel­getett, kedves szavaidat? Hová let­tek a régi irkák, az aranyos monda­tok?! Emlékszel még Ady Endre ver­sére, amikor szomorúan felsóhajt el­rontott életét siratva: »Egy kisfiú sír fel bennem, aki voltam.« Mondd, nem sír fel benned sokszor nyugta­lan, békételen, fáradt és öreg telked­ben az a kisfiú, aki voltál. Az a jó, imádkozó, az az Istenben és embe­rekben bízó gyermek, aki voltai? Isten elé állva sokszor eszünkbe jut, hogy ö mindig akkor írja elénk a legnehezebb szavakat, amikor az ö szavainak szótárát eldobjuk ma­gunktól. Menj csak el a börtönökbe és nézd meg azokat, akik a becsület és a sze­retet szép szótárát, a tízparancsolat ezeréves igéit ejtették ki a kezükből, amikor sátáni sugallatra elindultak a pusztító bűn felé. Menj el hidegülő otthonokba, ahol már csak egy régi ritmus rázza ösz- sze és tartja egybe a családot, mert a hűség szótárát már rég beledobták szédítő szenvedélyek lobogó mág­lyáiba. Menj el hidegüló templomokba, ahonnan úgy mentek el megfagyott szívek, hogy a Biblia lapjait lesodor­ták magukról, mint egy elsárgult őszi falevelet. Menj és nézd meg magadat. Hiszen te magad is élő szótár vagy. Vájjon el lehet-e olvasni rajtad a szeretet, a békesség, a munka, az építés, a haj- nalos holnap becsületes igéit? Ünne­peken szokás, hogy eleven mondatok mennek végig az utcán. Minden betűt egy külön szív hord, Együtt adnak Elsőként A DEAK-TÉRI LUTHERÄNTA ÉNEKKAR vezetőit kérdeztük meg. Ez az egy­házunkon s hazánkon túl is híres énekkar ez idén ünner.eli fennállá­sának ötvenedik évfordulóját s Za- lánfy Aladár professzor, főorgon.ís és Weltler Jenő karnagy vezetésé­vel ez alkalomból nagy bemutatóra készül. November 1-én, nétfőn este a Deák-téri templomban felhang­zik majd Bach teljes H-moll miséje. — Ez a készülődés minden időn­ket elfoglalja — mondja Weltler Jenő karnagy. — A jubileumi hang­versenyen különösen is jó előadást akarunk. Ezért nem tartottunk nyári szünetet sem, hanem megszakítás nélkül próbáltunk. Igen sok új ta­gunk van — mondja s büszkén hoz­záteszi: ez a mű megteremti a maga kórusát. Távolabbi terveik most Tincsé­nek. Beszélgetés közben egy-egy gondolat felbukkan, de egyelőre csak a hatalmas céllal törődnek. A FASORI GYÜLEKEZETI ÉNEKKAR vezetője, Peskó Zoltán onganamű- vész volt a következő, akit megkér­deztünk. Végleges, részletes terve neki is alakulóban van. A tavaly megkezdett sorozatot kívánja foly­tatni. Orgona, zene- és énekkar köz­reműködésével régi és új mesterek között nagy teret szánnak ők is a legnagyobbnak: Bach János Sebes­tyénnek, de tervezik Schütz János passiójának előadását és egy Antalffy- estet, halálának tizedik évfordu­lója alkalmából. Az istentisztelete­ken is fognak szolgálni, hogy gazda­gítsák zeneileg a gyülekezet együtt- létét. — Célunk az egyházi muzsika nép­szerűsítése, különösen is Baché. Ezért folytatjuk hangversenyeinken a jó hatásúnak bizonyult hosszabb egy boldogító szót. Vájjon így élünk-e egymás mellett, hogy együtt kite­szünk egy ilyen mondatot: kenyér, öröm, békesség, imádság, mennyor­szág? Nem úgy vagy-é, hogy solcszor Is­ten szavai úgy hullanak reád, mint egy idegen, ismeretlen és érdektelen világ furcsa szavai. Nem ráznak meg és nem forrósítják fel többé a szíve­det. Pedig Isten beszéde a mi igazi anyanyelvűnk. Létünk és nemlétünk, életünk és üdvösségünk ezeken a sza­vakon érkezik el hozzánk. Sőt, ami­kor anyanyelvűnk elsóhajtja ezen a földön utolsó sóhaját, akkor ezen az anyanyelven szólít számadásra maga elé az Isten. Pedig látod, van nekünk egy kö­zös, drága anyanyelvűnk, amit Isten és ember, mindenki és mindenütt egy­formán megért és ez a Lélek. Mi azért járunk annyit Isten felé, hogy ennek az anyanyelvnek a nyelvtanát megtanuljuk. Hogy amikor megszóla­lunk, szíve legyen a szavaknak. Azért járunk a Kereszthez, hogy Krisztus vére fehérré mossa a lelkünket és Isten az ö Szentlelkével írjon reánk győzedelmes és szép szavakat, kará­csonyi evangéliumot, Istent dicsőítő és embereket szerető angyalok éne­két. Hogy vihessük magunkkal, ott­honunkba, munkánk helyére, örö­meink és boldogságunk közé, világot szépítő, napsugaras üzenetet az Isten országa világokat szépítő, teremtő szavát. Most is, amíg ezeket a sorokat ol­vassuk, azért állunk Isten előtt, hogy írjon reánk, mindnyájunkra egy-egy betűt örök terveiből, hogy így együtt olvashassa rólunk a világ Isten mon­datát: ez a nép dolgozó és imádkozó nép, Jézus Krisztusban megváltott és megszentelt nép, Istennel és egymás­sal békében élő nép: rá lehet épí­teni egy földi országot és az örökké­valóságot. FRIEDRICH RAJOS magyarázatokat — mondja Peskó Zoltán, aki egyébként, mint orszá­goshírű orgonaművész nem egyházi hangversenyeken is szerepel majd. Ilyen tervei felől is érdeklődöm. — A Zeneakadémiáin két alka­lommal játszom előreláthatólag. Egy Frescobalditól Bachig felölelő mű­sorban Bachot játszom, majd egy másik esten szerepelek, a nagy mes­ter születésének 270. évfordulója al­kalmából. — Az orgonamiuzsika iránt igen nagy az érdeklődés. A Zeneakadé­mián kívül játszom majd a Filhar­mónia által a Színművészeti Főis­kola vasutcai épületében lévő pro­testáns templom orgonáján rende­zendő hangversenyeken is. Látszik rajta, hogy szívesen be­szél. Egyre jobban bemelegszik és úgy folytatja: Még többet kellene törődnünk az egyházi zenével. Na­gyon gazdag a történelmünk. Az egyházi muzsika nálunk egészséges hagyomány és ezért a művelése kö­telesség. Voltaképpen ez is igehirde­tés, amely együtt működik az élő be­széd belső erejével. — Tiltakozón felemeli kezét: Rivalizálásról szó sincs, de a jó egyházi zene támogatja az igehirdetést. Kérdezés nélkül folytatja. Beszél a kántorképzésről és az énekes- könyvről. Csupa terv és értékes gon­dolat minden szava. Javasolja, hogy központi egyházi irányítással dol­gozzanak a kántorok és énekkarok. A Sajtóosztály összefogásával több énekkar együttes hangversenyt ren­dezzen. Az Evangélikus Élet nyis­son egyházzenei rovatot s ez kró­nika-szerűén foglalkozzék az esemé­nyekkel és egyben fejlessze agyház- baigjaimk egyházzenei ismereteit. Ér­demes megszívlelni szavait. A PESTERZSÉBETI ÉNEKKAR tervei még nem értek meg. A ve­zető: Bencze István nem akar nyi­latkozni addig, míg munkatársaival nem dönti el a dolgokat. Az unszo­lásra mégis elárulja, hogy ez idén nagyobb teret szánnak a gyülekezet­ben, az istentiszteleteken való szol­gálatoknak, szeretnének havonta többször is énekelni. Ezen kívül ősz­szel és tavasszal egy-egy nagyobb hangversenyre készülnek majd, az egyik szóló-est lesz, a másik Bach 6. és 160. kantátáját foglalná műso­rába. BUDAHEGYVIDÉK énekkara is javaslatokkal válaszolt az Evangélikus Élet kérdésére. A próblémék megbeszélésre ők is fon­tosnak tartják a megbeszéléseket il­letékes egyházi tényezők vezetésével. Előadásokat javasolnak, az egyházi zene jelentőségét és fontosságát be­mutató, népszerűsítő előadásokat, hasonló cikkeket a sajtóban, hang­lemezes bemutatókat és rend­szeres részvételt a Zeneakadémiai hangversenyeken. Terveik között szerepel két hangverseny és az is­tentiszteleti szereplések szaporítása. CINKOTÄN most Trajtler Gábor segédlelkész, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója vezeti a Blatniczky Jenő lelkész felesége által összegyűjtött és meg­indított énekkart. A nyári mezőgaz­dasági munkák után újra kezdik a A Lelkipásztor példányszámúnak emelése folytán még felvesz új elő­fizetőiket. Haszonnal olvashatják a gyülekezeti munkákban részvevő vagy a keresztyénség tudományos kérdéseiben elmélyedni akaró egy­háztagok is. A 48 oldalas füzet ára 7.— forint, előfizetési dija fél évre 42.—, egész évre 84.— forint. (Lelki- pásztor kiadóhivatala, Budapest, VIII., Puskin-utca 12, Csékkszárnla- szám; 220-507.) próbákat és a tavalyi, könnyebb stí­lusú repertoár-anyag mellé most már Bach és kortánsai nehezebb művei­ből is fognak tanulni. Szolgálato­kat terveznek az anyagyülekezetek­ben, ahonnét most nem tudnak az eddigi mértékben eljutni a kedvelt Deák-téri hangversenyekre, mivel azok hétköznap vannak, Mátyásföl­dön és Kistarcsán, a két leányegy­házban is, ez utóbbiban már csak azért is, ment itt »az idős papnénik­nek élő muzsikát viszünk, hiszen nekik már más módjuk nincs az élő zene hallgatására« — amint Trajtler Gábor mondja. Az Árpádföldi szór­ványban az énekkar munkája is ré­sze a szórvány-építő és összetartó munkának. Egyéb terveik között említik a cse- reszolgálatokat, amikor énekkarokat is, meg karnagyokat is meghívná­nak. ök is hiányolják a kántorok összefogását s baráti összejövetele­ket javasolnak. Az előadások után a karnagyok egymást bíráló megbe­széléseit is kívánják. S végül: ők is felvetik a közös, nagy hangverseny gondolatát, hol egy nagy számot áz összes részvevők együtt énekelné­nek. »Akkor megérezménk, hogy nem vagyunk egyedül áldozatos munkánkban« — mondják befeje­zésül. Az egyházi zene szeretete< nem­csak a budapesti evangélikusok szí­vében él, hanem egyre inkább a kisebb-nagyobb vidéki gyülekeze­tekében is. Amint a fővárosban is találhattunk volna még sok más gyülekezeti énekkart, amelynek ve­zetőjével elbeszélgessünk —- Kelen- földön, Óbudán, Angyalföldön, Jó­zsefvárosban, s másutt — ugyan­így a vidéki egyházzenei életbe is szinte behunyt szemmel kellett be­lenyúlnunk, hogy találomra három karnagytól tájékoztatást kérjünk, NYÍREGYHÁZÁN Gáncs Álad"“ lelkész irányítja az egyházzenei munkát, ö vezeti az 50—60 tagú vegyeskart. Az isten­tiszteleteken rendszerint ő orgonái s minden alkalommal gondosain meg­választja a gyülekezeti énekek elő­játék anyagát, hogy az is hirdesse a vasárnap üzenetét. E mellett az idén meg szeretné honosítani az or­gona félórákat is, aihol Bach orgo­naműveket játszana és ismertetne. Az énekkar is az egyházi eszten­dőnek megfelelő darabokat tanul Több hangversenyt is terveznek, közülük kettőre vendégargomamű- vészt hívnak meg, éspedig, Zalánfy Aladárt és Sulyok Imrét. Tervbe vették egy könnyebb Bach kantáta megtanulását is, KISKŐRÖSÖN is lelkész áll az énekkari munka élén. Tóth-Szőllős Mihály főképpen az istentiszteleti szolgálatokra he­lyezi a súlyt — Bach, Händel, Prae- torius, egy-két középkori mester és egy-két magyar mű szerepel ter­veikben, ezen kívül zenekarral együtt két zenés áhitatott fognak tar­tani, az egyiken a János-passióból mutatnak be részleteket, a másikon pedig egy Bach-kantátát. Az elmúlt esztendőben a kiskőrösi énekkar meglátogatta Orosháza, Szarvas és Békéscsaba gyülekezeteit, az idén Nyíregyházára és környékére sze­retnének ellátogatni, hogy ott zenés áhítatokat tartsanak. Végül A PILISI GYÜLEKEZET énekkara felől érdeklődtünk. Csilló Mihály kántor 1947-ben szervezte meg az 50 tagú énekkart. Ez alatt az idő alatt 80—90 éneket tanultak meg, évente 25—30 alkalommal éne­kelnek istentiszteleten és három hangversenyt tartanak. Ök is gyak­ran tesznek látogatást más, főleg környékbeli gyülekezetekben. Az idén főleg »Adventtól—Adventig« so­rozatból tanulnak. Ez az énekkar is igényeli a köz­ponti vezetést és felveti az ötletet, hogy legkiválóbb egyházzenészeink vállalják el a vidéki énekkarok, il­letve kántorok patronálását. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. ______10.000 példányban nyomatott 2­544079. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) ANYANYELVŰNK — Csel 2, 8—11. — Ez a néhány sor csak ízelítő abból a hatalmas munkából, ami egy­házunkban országszerte folyik az énekkarokban, hogy az egyházi zene hangjain át is hirdessék Isten szeretetét. Munkájukat szerető, buzgó em­berek szolgálata ez. Gondoljunk rájuk és szolgálataikra, s becsüljük meg egyházi muzsikánkat, hiszen az nálunk evangélikusoknál valóban értékes és egészséges hagyomány s vele törődni szívesen teljesített kötelesség. ZAY LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents