Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-26 / 39. szám
■ XIX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1931. SZEPTEMBER 36. ÁRA: 1,40 FORINT Az ötödik békekölcsön A/f AGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK ebben az évben is felhívással 1 fordul népéhez békekölcsön jegyzését illetően. Mi is hívjuk egyházunk népét hazafias kötelességének készséges teljesítésére, kérve, hogy amint lelkészi 'karunk és egyházunk, népe az eddigi kölcsönjegyzések során áldozatvállalásban előljárt, úgy ebben az évben is járjon jó példaadással a cselekedetekben megnyilvánuló hazaszeretetben. A hivő keresztyén embernek hazaszeretetét mindig a tettek jellemezték és ma sem lehet ez másképpen. Az ő tettei Isten iránti szeretetéből fakadnak. Ez a szeretet egyben hála is. Hála Isten iránt azért, hogy öt hazával megajándékozta. Tudja, hogy magyar hazánk Isten aíkaratából hatalmas fejlődésen megy keresztül és már állnak azok az új alapok, melyekre felépül az új nép- állam, melyben szociális igazság, egyenlőség, általános jólét érvényesülhetnek. A keresztyén embernek tudnia kell, hogy a fejlődés útján járunk nemcsak hitben, hanem a földi problémák megoldásában is. Tudja, hogy ezekért naponként harcolnunk kell önmagunkkal is, legyőzve hit által zatal nélkül nem lehetséges országépítés. Kormányunk felhívása az V. mindén bizalmatlanságot, önzést, hitetlenséget. Tudja, hogy áldozatho- Béikekölcsön jegyzésére vonatkozóan szoros összefüggésben van nemzeti életünkben az elmúlt évben meghirdetett új szakasszal, a mezőgazdaság fejlesztésének programmjávál. (GYÜLEKEZETEINK NÉPE közelről is érdekelve van, hogy segítségére 17 legyen államunknak abban, hogy célkitűzéseit sikerrel megvalósíthassa. Kormányunknak szüksége van minden magyar ember munkájára, anyagi erejének latbavetésére. Szolgáljunk népünknek a nekünk adott anyagi erő mértéke szerint. Mindig gondoljunk arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus is azt parancsolta meg tanítványainak, hogy »aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.« (Mt. 5, 42.) Milyen nagy segítséget jelentett 'kormányunk felhívása az idei nagyméretű árvíz által érzékenyen sújtott magyar testvérék megsegítésében is! Volt alkalmunk személyesen meggyőződni a pusztítás méreteiről, azok orvoslására nyújtott segítség mértékéről és arról is, milyen_ komoly további áldozatokra van szükség, hogy felépüljenek a rombadőlt lakóházak és azokban újból otthont találhassanak a lakásuktól az elemi csapas által megfosztott magyar testvérék. Kérjük egyházunk népét, lelkészi karát, jegyezze most az ötödik Békekölcsönt öntudatosan, hivő szeretettel. T ARTSA MINDEN LELKÉSZ és egyházi munkás hazafias köteles- ségénék, hogy jó példájával adjon buzdítást és jó irányítást híveinknek. Hisszük és reméljük, hogy egyházunk népe, lelkészi kara megértéssel fogadja a kormány fölhívását és készségesen eleget tesz hazafias kötelességének! Iz egyház a hit, a szeretet és a reménység egységében él — mondotta Bereczky püspök a református Zsinati Tanács ülésén evanstoni beszámolójában Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról,, hogy a református Zsinati Tanács szeptember 13-i ülésében meghallgatta a református egyház evanstoni küldötteinek beszámolóját. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az előadásokat. Elsőnek Pap László, a budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja számolt be az evanstoni eseményekről A küldöttség augusztus 5-én indult Prágába, ahonnét másnap délután utaztak tovább Amsterdamba. Három napot töltöttek ott, majd augusztus 9-én, este indultak tovább New-York felé. 16 és fél órás óceán- fölötti út után augusztus 10-én, délelőtt érkezett a küldöttség New- Yorkba. Delegációnk részt vett az előkészítő üléseken és a Központi Bizottság ülésein. Központi Bizottság ülései augusztus 12-én reggeltől 13-án délig tartottak. A tárgysorozatból kiemelkedett Visser’t Hooft főtitkár beszámolója, aki a közgyűlés előkészületeiről szólva meleg hangon emlékezett meg a magyar egyházak alapos tanulmányi munkájáról. Megemlítette, hogy munkánk módszeréről és részleteiről a központi bizottság elnökének, Bell chiches- teri püspöknek és neki magának módja volt budapesti tartózkodása alatt személyes tapasztalatokat szerezni. Megemlítendő, hogy a 163 tagegyház közül a magyar és a német egyházak előkészületeit emelte ki a főtitkár. Beszéde további során megemlékezett a második nagygyűlés összetételéről, s arról, hogy a római katolikus egyház ezúttal sem küldött képviselőt az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésére. A magyar küldöttség nevében Pap László dékán üdvözölte a KB-t. Az EVT második világgyűlése augusztus 15-én kezdődött. A nagygyűlés megnyitó istentiszteletét az evanstani első méthodista templomban tartották, később itt is volt valamennyi reggeli és esti isten- tisztelet és a legtöbb úrvacsorái istentiszteit is. A megnyitó istentisz- telen az igehirdetés szolgálatát Oxnam amerikai méthodista püspök i végezte. Igehirdetésének alapigéje a | Római levél 8. részének 35. és 37— ! 39. verse volt. Igehirdetésében ál- í landóan visszatért ez a mondat: "Mi ; együtt szándékozunk maradni«. Meg- { rázó erővel szólt a püspök Isten sze- j retetéről, arról, hogy miként tapasz- i talta meg ezt a szeretetet saját életé- j ben, de még megrendítőbb volt a ; szava, amikor ennek az isteni szere- i tetnek kötelező erejéről beszélt. Elmondotta, hogy amikor Indiában az évi jövedelem egy lélekre számítva 43 dollár, Nagy-Britanniában 660, az Egyesült Államokban pedig még I több, akkor emellett a keresztyének i éppúgy nem mehetnek el szó nélkül, | mint amellett, hogy Indiában 80 millió máiáriós van, pedig 23 millió dollár befektetéssel négy év alatt ki lehetne irtani a maláriát Indiáiban. Vagy egy másik példa: 15 cent áru penicillinnel meg lehetne gyógyítani egy-egy beteg gyermeket Indiában, de vannak vidékek, ahol tömegesen pusztulnak el a gyermekek, mert a szülőiknek nincs 15 centjük sem a szükséges gyógyszerre. — Ezek lelki kérdések is, mert testvéreinknek az igazsága lelki kérdés. Csaknem istenkáromlás Isten szeretetéről beszélni és egyidejűleg kijelenteni, hogy Isten gyermekeinek az ilyen dolgokhoz semmi köze — mondotta Oxnam püspök. Maga a nagygyűlés, bizottsági üléseivel együtt augusztus 16-tól 31-ig tartott. A munka ölőkészítő része háromtípusú bizottságban folyt. Az első típusú bizottságok — összesen 15 — négy ülésben a főtémával foglalkoztak. E bizottságok vitáiban a magyar küldöttség tagjai közül Pap László református dékán vett részt, A második típusú bizottságok a hat melléktémát vitatták meg. A magyar küldöttek közül a hit- és egyházalkotmányi bizottságban D. dr. Vető Lajos püspök, az evangélizá- ciós bizottságban D. Dezséry László püspök, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottságban Péter János református püspök, a nemzetközi kérdésekkel • foglalkozó bizottságban Bcreczky Albert református püspök, a faji kérdésekkel foglalkozó bizottságban Pap László dékán vett részt. Bcreczky Albert és Péter János püspökök a jelentést és határozatokat szövegező bizottságnak is tagjai voltak s komoly szerepük volt a végleges szöveg kialakításában. A harmadik típusú bizottság feladata az Egyházak Világtanácsa új szervezeti szabályzatának és munkaprogramm- jának kidolgozása és megvitatása volt. A református küldöttek közül a harmadik típusú bizottságok sorában Bereczky Albert püspök az általános irányelveket meghatározó bizottság, Pap László dékán az egyházak közötti segélyezéssel foglalkozó bizottság, Péter János püspök Nincs szebb feladat, mint Isten szeretetéröl bizonyságot tenni D. dr. Vető Lajos püspök beiktatta hivatalába Weltler Rezső esperest Ünneppé lett a hétköznap Győrben, amikor szeptember 14-én D. dr. Vető Lajos püspök hivatalába iktatta a Győr-soproni egyházmegye új esperesét, Weltler Rezső soproni lelkészt. Az érkező püspököt Lu- kácsy Dezső espereshelyettes az egyházmegye lelkészeivel együtt a győri ótemplomba kísérte, ahol nagyszámú gyülekezet várta az ünnepi istentisztelet kezdetét. Az espereshelyettes imádsága után Vélsz Aladar felügyelőhelyettes ismertette az esperes- választás eredményét, majd Dombi László és Beyer Pál lelkészek kíséretében bejött a templomba az uj esperes. Ünnepi csendben válaszol a püspök kérdéseire, majd az oltárhoz lép, hogy úrvacsorát vegyen. A püspök mellett ott áll az oltár előtt Bácsi Sándor püspökhelyettes és az espe- reshelyettes is. Az úrvacsorái prédikációban Vető püspök a többi között ezeket mondotta: »A gyűlölet és nyomorúság világában nincsen szebb feladat, mint Isten szeretetéröl bizonyságot tenni, mert ez ad erőt fáradozásaikhoz, útbaigazítást nehéz feladatainkban. A szeretet következménye a világosságban járás. Akik az egyházban akarnak élni, azoknak világosságban kelil járniok. Ez nem érzéseket jelent, hanem életet és cselekedeteket: áthidalni a szakadékokat, enyhíteni az ellentéteket, szeretni az embereket.« Az eskü ünnepélyes hangjai után felhangzott az ősi megszentelő ének, a Confirma Deus. Az espereshelyettes ekkor átadta helyét az elnökségben az új esperesnek és meleg szavakkal mondott köszönetét Németh Károly nyugalmazott esperesnek 50 esztendőn át végzett egyházi szolgálatáért « Németh Károly válaszában megköszönte a gyülekezetek bizalmát. Weltler Rezső esperesi beköszöntőjét a 121. Zsoltár szavaival kezdte: »Az én segítségem az Űrtől van.« Isten kegyelmét kérte új munkájára, melyben először is a püspök munkatársa lesz. A lelkészi munkaközösség munkájáról szólt ezután, kiemelve, hogy ezeknek a lelkészi szolgálat szepapontjából meg- termékenyítőeknek kell lenniök. Ezt várják a munkaközösségektől maguk a lelkészek, de a gyülekezetek is. A cselekedetekkel való bizony- ságtevésrői szólott ezután az új esperes hangsúlyozva az igehirdetés és az élet egységét. Ezután így folytatta beszédét Weltler Rezső: »Isten kegyelmében bízva vállalom a szolgálatunkkal kapcsolatos nemzeti feladatokat is. Egy test tagjai vagyunk, szeretjük nemcsak gyülekezetünket, hanem népünket és hazánkat is. Az egyház nem zárkózhat be egy, az élettől távoli kör magányába. Megszűnik Krisztus egyháza lenni az egyház, ha nem vállalja a felelősséget és a szolgálatot az élet egészéért, amint Krisztus is a világért halt meg és támadott fel.« »Állam és egyház találkoznak a nagy emberi és népi alapproblémák megvalósításáért való tusakodásban. Es ez a feladat mindig abban a konkrét helyzetben világosodik meg, melyben áliunk.« »A határkérdés tisztázása állam és egyház között nem intézhető el egyszerűen úgy, hogy beszélünk láthatatlan egyházról és látható államról, — hanem kizárólag úgy, hogy az alakot öltött, látható egyház kapcsolatot vesz fel az állammal, mint valósággal. Isten ezt a két nagyságot a dialektikus találkozás értelmében egymás mellé rendelte. Az állam földi, az egyház örökkévaló célok felé igyekszik. Mi az odafelvalókat keressük, de van kötelességünk idelenn.« »Az egyház nem a felhőkben él, hanem ebben a világban, annak történelmében. Es a minden időkben ,ie- lenvaló Istien, Jézus Krisztus az idők értelme. Isten ott van a történelemben. ö formálja népek, nemzetek életét. Ez a hit nyitja meg fülünket, hogy az idők hangját valóban meghalljuk, a mi időnk hangját is, és egyben megóv a hamis, ostoba és ijedt elszigetelődéstől, egy magunk- váiasztotta egyházi és teológiai élet gettójától.« »Békeszolgálatunkban is Krisztusért járunk követségben. Gyenesdiásdon azt mondotta valaki: Ki kellene dolgozni a béke teológiáját. Nekem az a látásom, hogy a béke teológiájának minden korszakban bibiikusabb és szilárdabb volt a fundamentuma, mint a háború teológiájának, mely minden időben mankón járó, sánta teológia volt. A béke teológiája a megbocsátás, a szeretet és az építő szolgálat teológiája.' Jézus Krisztus jó vitéze az, kiben az az indulat lakozik, mely Őbenne volt, a mi Urunkban és Megváltónkban.« Az új esperest számosain üdvözölték, közöttük Vető püspök, Vélsz Aladár a felügyelők nevében, Dombi László a lelkészek nevében, Horváth István felügyelő a soproni gyülekezet nevében és Bácsi Sándor a szomszédos veszprémi egyházmegye nevében. A püspök útja során meglátogatta az árvízsújtotta Győrújfalut is. A kis evangélikus templom alig szenvedett kárt, noha a víz félméter magasságig behatolt. Megrendítő látvány volt a templom körüli többkevesebb kárt szenvedett falu. A püspök ezután Szombathelyre ment, ahol Fülöp Dezsőt, a vasi egyházmegye újonnan megválasztott esperesét iktatta hivatalába. Erről az eseményről lapunk legközelebbi számában fogunk beszámolni. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Olaszország protestánsai elhatározták, hogy egyesülnek, mert egységükben van erő megmaradásukra és fejlődésükre. Nemrég Rómában megbeszélést tartottak az olasz evangélikus, méthodista egyház és a valdens egyház képviselői. Tervük volt, hogy a két egyház egybeolvad. Az első ilyen megbeszélést Milánóban tartották tavaly, azóta bizottságok foglalkoztak az egyesítés kérdésével. 1954 októberének végén Torre Pellice-ban tartják meg a két olasz protestáns egyház konferenciáját, amelynek témáját, így határozták meg: Az olasz protestánsok tervei és reményed. a nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottság tagja volt. A bizottsági üléseken letárgyalt anyag a nagygyűlés elé került. A nagygyűlési vitában a magyar küldöttség tagjai közül már csak Péter János püspök vett részt egy alkalommal, amikor a társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottság előterjesztése után rövid beszédben kijelentette, hogy a magyar küldöttség — ha vannak is bizonyos fenntartásai — a bizottság javaslatait elfogadja. Ezenkívül Péter János püspök augusztus 21-én is felszólalt a nagygyűlésen. Bereczky Albert református püspök augusztus 25-én szólalt fel a nagygyűlésen, miikor bejelentette, hogy a magyar egyházak nagy öku- ménikus találkozót készítenek elő a közeljövőben és az erre vonatkozó meghívást el is juttatták az EVT illetékes szervéhez. Két delegátusunk beszédét élénk tapssal fogadta a nagygyűlés. Evastanban a delegátusoknak alkalma nyílt személyes beszélgetésekre is. Augusztus 22-én Bell ehichesteri püspök és felesége ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Jelen voltak ezen az ebéden delegátusainkon kívül Fry, az EVT Központi Bizottságának új elnöke és felesége, Visser’t Hooft főtitkár és felesége, valamint Hro- mádka professzor. Barátságos légkörben fontos kérdések kerültek itt megbeszélésre s itt vált véglegessé, hogy a magyar egyházak megtartják eddigi két helyüket a Központi Bizottságban, holott az ázsiai és afrikai egyházak képviseletének növelése ércekében több egyház kénytelen volt kevesebb képviselettel megelégedni, mint az előző Központi Bizottság. Ugyancsak jelentős volt a Bibliatársulatok által küldöttségünk tiszteletére rendezett vacsora is. A világgyűlés augusztus 31-én ért véget. Még az nap este kezdetét vette az új Központi Bizottság ülése, melyen megválasztották az új tisztikart. Az ülés legjelentősebb mozzanata a Bell ehichesteri püspök indítványával kapcsolatban kialakult vita. A ehichesteri püspök javaslatot terjesztett elő, hogy a nagygyűlésnek az atom- és hidrogénbomba használatának eltiltására vonatkozó határozatát a központi bizottság által kijelölendő delegáció juttassa el a nagyobb tagegyházakhoz és a moszkvai pátriárkához. Fiorovszky, orosz emigráns teológiai professzor szenvedélyes hangú kirohanást intézett e javaslattal kapcsolatban a Szovjetunió és annak egyházai ellen. Ehhez kapcsolódott Michael, newyorki ortodox metro- polita is. Fiorovszky és Michael felszólalása osztatlan felháborodást keltett a központi bizottság tagjai között. Egymás után szólalt fel ellenük Dibelius püspök, a német evangéliumi egyház zsinati elnöke, Sherill püspök és Bailly, az Egyházak Világtanácsa egyik új elnöke. A központi bizottság 93 szavazattal 3 ellenében elvetette a Fiorovszky—Michael-féle javaslatot és megbízást adott Bell ehichesteri püspöknek, Fry elnöknek és Visser’t Hooft főtitkárnak, hogy juttassák el a legcélravezetőbb módon a tömeggyilkoló fegyverek eltiltására vo- nakozó határozatot a tagegyházakhoz és a moszkvai pátriárkához. A központi bizottság foglalkozatta következő központi bizottsági ülések helyének és idejének meghatározásával. A központi bizottság úgy határozott, hogy Svájcban tartja legközelebbi ülését. Ezt szükségessé tette az a körülmény, hogy az eddigi 90 — Folytatás a következő oldalon — „A kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete44 (i.Tim.4,8.)
