Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-19 / 38. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET KERESZTHORDOZAS A gazdag ifjú (v. ö. Mt. 19, 16—30) történetében, mondja Jézus az ifjú­nak: »Jer és kövess engem, felvévén a keresztet«. Ez az utóbbi kitétel az evangélium eredeti szövegébe csak később került bele. Az azonban bizo­nyos, hogy az evangéliumokban s általában az U j testamentomban többször olvasunk arról, hogy Jézus tanítványainak a keresztet kell hor­dozniuk (Mt. 10, 38; 16, 24; Em. 6, 6, Gál. 2, 19; 5, 24) ha mindenesetre nem is oly gyakran, mint ahogyan azt néhol a kegyes szóhasználatban hall­hatjuk. Mi már most ennek a gon­dolatnak a helyes értelme? A keresztjrefeszítés a Római biro­dalomban, az Ókorban a kivégzés egy neme volt. Még pedig általában a fellázadt rabszolgák s más nagy bű­nösök kivégzési módja. így végezték ki Szpartakuszt, az ókor legnagyobb rabszolgalázadásának vezérét és tár­sait is. Általában, ha valakit meg akartak szégyenjteni ezzel a halál- nemmel sújtották s így az lassanként a gyalázatnak) a megszégyenítésnek a jelképe lett. Az ókorban tehát ke­resztet hordozni egyértelmű volt va­lamiféle nagy gyalázatnak a vállalá­sával. A zsidóság nem ismerte ezt a ki­végzési módot, legfeljebb az akasz­tást, de ezt is nagyon megszégyení­tőnek tartotta. így érthető a mondás: Átkozott mindaz, aki fán függ (V Móz. 21, 23, V. ö. Gál. 3, 13). Nem is (ehetett volna megbotránkoz!a- tóbb dolgot elképzelni a kegyes zsidó számára, mint azt, hogy a fára füg­gesztett Jézus lenne a Messiás, Isten Feikentje, Pávid trónjának örököse! Már magában véve Jézus kereszt­halála elfogadhatatlanná tette őt a zsidóság szemében. Be nemkülönben állt a helyzet a pogányság között. A pogápy embe­rek számára is teljesen értelmetlen dolog volt egy keresztref eszí tett Megváltó. Meghaló és feltámadó istenségeket ismert az ókor, nem is egyet (Ozirisz, Tammuz, stb.), ezek­nek halála azonban nem a gyalázat, a rabsziolgahalál fáján ment végbe és titokzatosság köde burkolta be, csodás regék színesítették. Jézus ha­lála kijózanítóan félelmetes és való­ságos volt. Nem Ihitreige, hanem ri­deg történeti valóság. Joggal írja tehát Pál (I. Kor. 1,18.23), hogy a keresztrefeszített Jézusról, mint Megváltóról szóló tanítás zsidóknak és pogányáknak egyaránt elfogad­hatatlan, botrányos és nevetséges. Érthető, hogy az első keresztyén gyülekezetek szóhasználatába ha­marosan belekerült a Krisztus ke­resztjének a hordozása. Azt értet­ték rajta, hogy vállalják azt a gya­lázatot, amivel Urukért illette őket a pogány, vagy zsidó környezet. Ilyen értelemben gondoTa Pál az.t, hogy a keresztyének részt vehetnek Krisztus szenvedésében, sőt kitöll- hetik azt, ami abból hiányzik- Köz­rejátszott itt az a gondolat is, hogy ez egyház Krisztus teste, mégpedig a szenvedő Krisztusé III. Kor. 1,5; Fii. 1, 29; 3, 10, stb.). A kereszthor- dozás kifejezése azonban koránt­sem volt olyan általános az első keresztyénségben, mint vélnénk. Annál óvatosabban, kell tehát ez­zel a szóhásználattal élnünk ne­künk, ma átlő keresztyéneknek. Ál­talánossá vált az a szokás, hogy ke­gyes emberek mindenféle szenve­dést, betegséget, kellemetlenséget, »keresztnek« neveznek, s ha akár­csak a fejük fáj, vagy haszontalan gyermekűik bosszantja őket, már skereszfchordozásrók beszélnek- Ez az Üjtestameinitom fényében meg- engethetetllen. Keresztnek legfeljebb a Jézusért való szenvedést lehetne nevezni, —- akár úgy kényszerítik reánk, akár önként vállait áldozat­ról van szó. Azonban mindenképpen óvatosaknak kell lennünk ebben is. Meg kell gondolnunk, hogy a kereszt az idők folyamán Krisztus megváltó szenvedéséinek és diadalának is je­lévé s így az egyház legszentebb jelvényévé leitt. Alaposan megfonto­landó, hogy a bűnös ember a maga életét felékesítheti-e ezzel a szent jellel, a maga gyalázatát, tálát szen­vedését odaállítihatja-e a Megváltó üdvösséget szerző áldozati halála 'mellé! Kevesebbet szerepeljen hát ajkun­kon a kereszt. Többet hordozzuk azt a szívünkben. Kevesebbet foglalkoz­zunk a magunk véit, vagy valódi sérelmeivel, terheivel s többet gon­doljunk — hálával és örvendezés­sel —r Urunk érettünk szenvedett keresztjére- Jgy leszünk tanítvá­nyok, akik követik Mesterüket »fel­vévén a keresztet«, — az övét, az egyetlen igazit, mint boldogságuk, békességük, reménységük egyetlen forrását, pecsétjét és zálogát, Urunk diadalának jelvényét. így értették őseink a mélyértelmű mondást: A ve crux spas unica! Üdvözlógy kereszt, egyetlen reménység. Amikor a világ keresztyérasége épp napjainkban is arról tesz vallást, hogy Krisztus a viliág reménysége, akkor így érti: Krisztus keresztje, a keresztrefeszí­tett, érettünk magát megáldozott Krisztus a mi egyetlen reménysé­günk. ' G. Gy. Istentiszteleti rend Szeptember hó 19-én, Budapesten Deák-tér délelőtt 9 Hafenscher Károly, dél­előtt 11 D. Dezséry László, délután 7 Gémes István. Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza, dél­előtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután G Gyön­gyösi Vilmos. Dózsa Gy.-út délelőtt fél 10 Sülé Károly. Üllpi-út 24. délelőtt fél 10, dél­előtt 11. Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szí.) Szilády Jenő dr. délelőtt háromnegyed 12. Karácsony S.-p. 3J. délelőtt 10, Thály K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. Kőbánya délelőtt 10 Koren Emil. Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Sárkány Tibor. Utász-u. 7. délelőtt 9 Sárkány Tibor. Zugló délelőtt 11 (úrv.) Sehol? László, dél­után 6 Scholz László, délután 4 (szeretety.) Hafenscher Károly. Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Muntag Andor. Rákosfalva délelőtt fél 12 (úrv.) Afuntag Andor. Fótj-p. ?2. délelőtt Í1 (úrv.) Rím ár Jenő, délután 7 Gádor András. Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. Újpest délejptt 10 (szuppl.) (fj. Blázy Lajos, délután 7 Matuz László. Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimoni- desz Lajos. Pesterzsébet délelőtt 10 Harkányi László. S.oroksár-Üjtelep délelőtt fél 9 H9r- kányi László. Rákospalota, MÁV-telep dél­előtt fél 9. Rákospalota Nagytemplom délelőtt 10. Rákospalota Kistemplom délután 3- Pest­újhely délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. Rákos­keresztúr délelőtt fél U. Rákoshegy délelőtt 9. Rákosii get délelőtt 10. Rákoscsaba délelőtt 9 Békés József, délután fél 7 Békés József. Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, dél­után fél 3. Mátyásföld délelőtt fél 12. Kere­pes- Kistarcsa délelőtt negyed 10. Pestlőrinc, Erzsébet-telep délelőtt 8. Pestlőrinc délelőtt 11. Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. Wekerle-telep délelőtt 8. Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, dél­előtt 11 Vető Lajos dr.. délután 7 Várady Lajos. Toroczkó-tér délelőtt 8 pethő István. Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György- XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 és délelőtt || (szuppl.) Szépfalnsi István teol.. délután 7 Ruttkay Elemér. Hűvösvölgy, Lejkésznevelo Intézet délelőtt 10 Friedrich Lajos. Szabad­sághegy, Djana-w. 17. délelőtt fél 9 Kelen­föld délelőtt 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., dél­előtt U (úrv.) Rezessy Zoltán dr., délután 5 Muncz Frigyes. Németvölgyj-u. 138. délelőtt 9 Muncz Frigyes. XI., Bartók B.-a. 158. dél­előtt 12 (úrv.) Munez Frigyes. Csepel del­eiéit II. délutáp 7. Budafok délelőtt 10. Nagy­tétény délelőtt 8. Albertfalva délelőtt fél 11. Kelenvölgy délelőtt 9. Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. LÉLEK SZERINT Le’tofájdalom, lelkierő, lelkinyu­gatom, lelkiség: elég gyakorta hasz­nált szavak, sok hasonlóval együtt. A mindennapi beszédben szinte kié záirólag úgy használjuk 3 «-lelkiek-« fogalomkörét, hogy értelmét emberi valónk belső, érzelmi-gondolkozási- akarati területére vonatkoztatjuk, hiszen ezek a szavak általában lélek­tani jelentésűék. Amikor azonban ar­ról beszélünk, hogy aki keresztyén, az «lelki ember-« kell legyen s így lesz «lélek azepinti* az élete, akkor nem ilyesmiről van szó, még csak nem is okvetlenül arról, hogy a lsl'ki ember feltétlenül nagy fogékony­ságot árul el például a művészetek és finom, elvont problémák iránt, vagy afféle túlérzékeny, esetleg bül- cseikedő hajlandóságú »szépiátok«. Nem azért lehelünk «lelkiek« (Gál. 6, 1.), mintha ezt általános beállí­tottságunk, jóra való esetleges haj­landóságúink, «finamlelkű ségünk«, egyszóval olyasmi tenné lehetővé, ami eleve bennünk van, vagy amit mi alakíthatunk ki magunkban. A bűn, az Isten iránti engedetlenség rontása gyökeres: egész emberi va­lónkat fertőzte meg, s ez nemcsak »testi« megnyilvánulásaikra vonat­kozik, hanem egész «lelkiségünkre-«, gondolkozásunkra, érzületünkre, szellemiségünkre, sőt lelkiismere­tűnkre is. Isten tehát az egész embert veti ítélet alá, teljes testi-Jelikd-szellemi valóját min­denestül s így az egész embert ne­vezi a Szentírás »tést«-nek megbé­lyegző értelemben, s ez életmegnyil- vánulásaiink összességére vonatkozik. HIT VAX. SAS AINU BŐS: FŐDOLOG A HIT Az Ágostai Hitvallás huszadik pikkéből A megoldást pedig nem mi hoz­zuk elő önmagunkból, hanem Isten adja ajándékként, éspedig úgy, hogy Szentlelke által bűn­bánatot, kegyelmében való hitet és hálát ébreszt bennünk, s erőt ad arra, hogy — ha több­kevesebb fogyatékossággal is, de — neki engedelmeskedjünk. Így kerülhet életünk a Szentlélek uralma alá, s ez jelenti a megoldást: Pe ti nem vagytqk testben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek« (Rm- 8, 9.). A Szentlélek ajándéka pedig hálóra és engedelmességre kötelez: «Lélek szerint járjatok és a test kívánságát véghez ne vigyétek.« (Gál- 5, Ifi.) A test és lélek harcáról tehát keresz­tyén értelemben nem beszélhetünk úgy, mintha az az emberen belül}, eleve adott kettősséget (dualizmust) jelentene. A feszültséget nem mi hozzuk létre, hanem a bűnt gyűlölő Isten, aki testi-lelM-szellemi valón­kat egészében megítéli s ugyancsak egész emberünket hívja bűnbánat­ra, hitre és bűneink elleni szakadat­lan harcra (I. Tessz. 5, 23-). így szül újonnan bennünket s hozza létre a Krisztusban hivő új embert. A lélek szerint járó ember tehát nem önmagának valamiféle bel­ső, »jobbik én «-jót követi, hanem Isten Lelkének az uralma alatt áU. Bodrog Miklós Budavár jubileuma A budavári egyháztanács szeptem­ber 11-én, szombaton, délután ülést tartott, amelyen a gyülekezet kü­lönböző ügyeiben hozott jelentős határozatokat. Előkészítette a tiszti­kar és presbitérium újjáalakítását és tárgyalta a gyülekezet jubileumi megemlékezését. Mivel tehát a hitről való tanítás, melynek gz egyházban a fődo- iognak kell lennie, oly sojcálg vyiradt rejtve ismeretlenül, amint­hogy nem is tagadhat­ja 'senki, hogy a hit igazságáról a prédiká­ciókban mélységesen hallgattak, csupán a cselekedetekről száló tgnt hány tor gatiák a gyülekezetekben: a maink a hit felől kö­vetkezőkép oktatták ki a gyülekezeteket- Saját cselekedeteink nem engesztelhetik meg Istent, sem bűn­bocsánatot vagy ke­gyelmet netn érdemel­nek ki, hanem ezt csak hit által áriák el, ha hisszük, hogy Isten minket kegyelmébe fo­gad a Krisztusért, aki egyedül rendeltetett nekünk, közbenjáróul és engesztelő áldozatul, hogy az Atyát kien­gesztelje. Aki tehát azt hiszi, hogy cselekede­teivel érdemli ki a ke­gyelmet, az megveti Krisztus érdemét és kegyelmét és Krisztus nélkül csupán emberi erőkkel keresi az utat Istenhez, holott Krisz­tus azt mondotta ma­gáról Já/ips gv. 14: fin vagyak az át, az igaz­ság és az élet- Figyelmeztetik az embereket nálunk arra is, hagy a »hit« szó nem csupán az üdvössé­günkre történt dolgok ismeretét jelenti, mely az istentelenekben és ag ördögökben is myg- pan, hanem azt a hitet jelenti, amely nem csu­pán a történetet mggqt hiszi, hanem a történet eredményét is', t. i.’ pp- PeU est a hítágagatot, a bűnök bocsánatát, hogy t. i. a Krisztusban való hit által részesü­lünk Hzegyelemiben, igazságban ép b&nbp- csánatban. Csak aki tudja, hogy Isten neki a Krisztus által kegyel­mes Atyja, az ismeri igazán Istent, segítsé­gül hívja, tudja, hogy Isten gondot visel róla, szóval nincsen Isten nélkül. Ebből világosan ki­tűnik, hogy ezt a tant nemcsak vádolni nem »zabod, mintha tilta­ná a jó cselekedeteket, sőt sokkalta inkább di­csérni kell azért, mert rpfi'gmutatjg" ’ * miként válunk képesekké jó cselekedetekre. Mert hifnéikül gz epíberi természet semmikép­pen sem tudjq véghez vinni azokat a cseléke- deieket, melyeket az első vagy a második parancsbtat követel, fiú nélkül nem hívja Is­tent segítségül, nem. vár Istentől semmi jót, A gyülekezet fennállásának 110 éves fordulójáról váló megem­lékezés a hálaadás hetének ke­retéhen történik szeptember 19 é* SS- között, Minden este 7 órakor istentisztelet lesz a bécsikapu-téri templomban és énnek keretéből »Akik előttünk jártak. • •« összefoglaló címmel tör­téneti előadás hangzik et a búdat gyülekezet szervezéséről, a gyüleke­zet életének kialakulásáról, az első lelkész, Bauhofer György szolgálatá­ról é? ’ a gyülekezet’ nagynevű párt­fogójáról, Mária Dorottya nádorné- ipSÍ Az előadásokat dr. Fabiny Ti­bor, csöglei lelkész tartja. Az isr temtisztélet keretében igét hirdetnek Várady Lajos esperes-lelkész, Dan­hauser László budahegyvidéki lel­kész és Sztchlp Gábor, a diakónia ügyvivő-félkészé. Szeptember 26-án, d. e. 11 órakor iktatja he Várady ’ Lajos esperes á gyülekezet új tisztikarát“ illetve 16 új presbiterét. A beiktatást ünnepi közgyűlés- követi. Este 7 órakor a templomban egyházzenei áhítatot tart a Lutheránia Weltler Jenő karr nagy vezényletével. i A Hazafias Népfrontról D. Dr. Vető Lajos püspök, országgyűlési képviselő a Magyar Rádió munkatársának nyilatkozatot adott a Hazafias Népfront megalakításának előkészületeivel kapcsolatosan. Nyilatkozata a következőképpen hangzik: Amikor ez év tavaszán az új országyűlés megalakult, a Miniszterta­nács Elnökének nagyszabású programmbeszéde szerint hazánk és népünk történelmének új szakaszába lépett. Az új országszággyülés megalakulásáig a második világháború vé­gétől s egyben hazánk felszabadításától számítva közel tíz esztendő telt el. fiz alatt az idő alatt az volt a jődőlog, hogy a háború romjait eltaka­rítsuk s az új haza alapjait lerakjuk. Az ország, a haza elsősorban nem földrajzi fogalom, mert a haza elsősorban embereket jelent, a népünket jelenti. Demokratikus hazánk építésének középpontjában az ember áll, aki magának, népéndk, gyermekeinek építi az új országot. Ezek az igaz­ságok teszik magától értődővé, hogy a megalakítás előtt álló Hazafias Népfront minden magyar dolgozót egységbe akar tömöríteni, hogy ezen az egységes alapon annál erőteljesebben folyhasson hazánk továbbépí­tése, a népünk jólétének, békéjének emelése és biztosítása. örömmel üdvözlöm a Hazafias Népfront megalakítása céljából folyó előkészületeket. A Hazafias Népfront a vallásos embereket is a haza többi polgáraihoz hasonlóan be akarja vonni abba a felelős munkába, mely alapként hordozza egész állam-apparátusunkat és annák munká­ját. A keresztyén ember felelős embertársaiért, hazájáért. Kötelessége és joga tehát, hogy a Hazafias Népfront tagjaként részt vegyen az állam ügyeinek intézésében, jobb jövője építésében. Az ezzel járó felelősséget szívesen vállaljuk, vele járó jogainkat kés?- ségesen gyakorolni kívánjuk, mint hazánkat és népünket szerető keresz­tyén emberek. De már most tisztán kell látnunk a teendőket is, melyek a Hazafias Népfront meg alakításával s annak jövendő munkájával kapcsolatban reánk várnak­A legelső feladat az, hogy a magunk helyén teljes odaadással részt- vegyünk a Hazafias Népfront helyi bizottságainak megalakításában. További teendőnk az, hogy állandóan figyelemmel kísérjük, helyi és országos vonatkozásban milyen feladatokat ró ránk a Hazafias Népfront munkája, tehát, hogy mivel tudjuk előbbre vinni hazánk építését, né- pünk jólétének emelését, békéjének biztosítását. Jézus köztünk jár! — Mt. 25, 34—40. TUDNUNK KELL ebből a jól ismert igéből, hogy az ítéletiben nem mellékesek a mi cselekedeteink. Igaz, hogy hit által üdvözülünk, de a hitből fakadt cselekedeteik alapján. Vagyis az ítéletben .a jó fáról a jó cselekedetek fognak beszélni. Ez más szóval azt jelenti, hogy nem mel­lékes, hogyan élünk. Földi életünk szorosan összefügg, az örökélettel, közelebbről az ítélettel. A felebarátunk iránt véghezvitt irgalmas csele­kedetek, a szeretetszolgálatnak legkisebb és legjélentéktelenebbnek látszó megnyilvánulásai is, az ítélet serpenyőjében súlyt jelentenek. Amire azt mondtuk: «kicsire nem nézünk«, ama ott nagyon is nézni fognak. Miért? Mert Jézus minden cselekedetünkkel azonosítja magát. Amit hitből, szeretettből, felebarátomnak tettem, azit végső sorban Neki tettem. Ez annyit jelent, hogy Jézus köztünk jár. Jézus egyidejű yelünk. Felebarátom képében O kér, ö vár, ö szorul rám. NEM KELL TUDNI VISZONT azt, hogy mi mikor cselekszünk irgalmas módon. Azok, akik «elismerésben részesülnek« az utolsó ítélet­ben, azok egyike sem tudja, hogy valamikor is kinek tett jót. A keresz­tyén ember, ha hitből cselekszik, önkéntelenül, számítás nélkül, érdem nélkül cselekszik, Cselekszik, mert szeret, mert a hi# kényszeríti. Vájjon mit fog rólunk megállapítani a bírák Bírája? Lesz-e részünk hasonló »kellemes meglepetésben«? Mindig jobb, ha én nem tudok a jóságom felől, de Jézus tud, mint fordítva. VALLJUK MEG. hogy sok 3? elmulasztott irgalmas cselekedet életünkben; sokszor tehettünk volna valami jót, de lusták és sze­mélyválogatók voltunk­ADJUNK HÄLÄT, hogy Jézus még ma is köztünk jár; hogy egészen kis szolgálatokat is megjegyez és kedvesek előtte. KÖNYÖRÖGJÜNK élő hitért, felebaráti szeretetért, szegény gyülekezeteket hordozó áldozatkészségért, világos látásért, hogy mindig mindenben, mindenütt, önkéntelenül is Neki szolgáljunk örömmel) — imádkozzunk Teológiai Akadémiánk munkájáért és egyházunk szeretetintézményeiért. Danhauser László HETI IGE: Áldjad én lelkem az Urai és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! Zsolt. 103, 2. Szeptember 19. Vasárnap. — Lk. 17, 11—19. Mi is gyakran megfeledkezünk Isten jótéteményéről, a mindennapo­saikról is, amelyeket napodként megkapunk tőle: az élet, egészség, meg­élhetés, család, boldogság és effélék ajándékaiban, — de ugyanígy a »rendkívüliekről« is. Többször fordulunk Istenhez kiérő, mint hálaadó imádsággal. A megtartó hit indítson bennünket igaz hálaadásra! Szeptember 20. Hétfő. — Mk. 1, 40—45. Amikor ez a csoda történt, Jézus még nem látta idejét annak, hogy nyilvánosságra hozza csodatevő messiási erejét. Igaz, g nélkül is sokaH jöt­tek Hozzá. Ä meggyógyult ember nem tehette, hogy né szóljon arró}( amit’átélt, mint később az apostolok (Gsel. 4,20) s amint ezt tőlünk i* el­várja Isten, Szeptember 21. Kedd. — J. Tessz 5, 16—24. A szüntelen Igten előtt élő, hálaadással istenre teikintő keresztyént ember naponként megtapasztalja Isten hűségét, és azt, hogy Ö megszentgj és megőriz bennünket § Krisztusban. Szeptember 22. Szerda- — ?. Ror, 9, literi 5­Amint Istentől kapjuk gondviselésének éteáfiajt és az evangéliumban gz örök étet igéi} a hÖPhpcsánat által, úgy kívánja Q tőlünk az' egyház iránti gzerptetet éő §z egyház minden ctolgának szívünkön viselését. Szeptpmher 23, Csütörtök. — 1. Tessz 1, 2—10. Vegyünk példát a levélbe!} gyülekezetről, rn®b®)fk hálaad|j»a a hR és szeletet fáradozásában vaíos'ufl, nemp§ak szóban, dg erfihen is s éz&t követendő' példává léitek mar akkor sok gyülekezet számára, ntóst Pedig gz ige áltál* a mi számiunkra is. . Szeptember 24. Péntek. — Eil. I, 12-—lg­A Krisztus evangéliuma alyian egyházba biza|ó^! «tfiliawlk tagjgj még egyszersmind igazak és egyszergmihd bűnösök is. Isten azonban "tör rgtlen pgyenességgél ve«Ri előre 3 t^hocsánat, az evangélium Ügyét akkor is, ha a? emberi szolgákat sokőáóF a kísértés JpateippéjiSbe esik js­Szeptember 25. Szombat- rr Fii- 1, 19—86, A keresztyén ember egész életéve}, mindenestül p Kri§ztu$ének tpdj# és vallja magát, s ezért hte? mindent Jutón toäiaadsssgl veendő ajándfc kának; így él Krisztussal Ikőrós&égben ^ emaberekínek hasznára s iaváflgi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents