Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-12 / 37. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET BODROG MIKLÓS: BÉR Vigyázz a tettre, gondolatra, szóra, hogy világodban tiszta épülés-e lényednek minden titkos rezdülése s hogy hasznos-é kezedben minden óra, KERESNEK! ó, hogy szeretnéd, ha máskép lehetne, s nem történik meg, amit lelked gondol, mert búzát vetnél, s máris hull a konkoly, s halálra}áradt harcos mit tehetne? vigyázz, mit hintesz láthatatlan porként a körülötted élők tüdejébe, mert — akarva, vagy akaratlan téve — csőik ezt teszed, s nem látod, hogy mi történt. Meggyötört arcod önmagámban látom, jájdalmad érzem és értem lényedet, mert te sem adhatsz mást, csak mi lényeged, 6 bűnös-társam, testvérem s barátom, csak akkor, mikor már ki is virágzott az elvetett gaz, és kitéphetetlen gyökerét látva lelked visszaretten, mert megrontottál egy olyan világot, melybe egész mást kellett volna vetned, mely tőled táplálékra vár: belőled kapja, amint növekszik — tanítója, papja, munkása s őre vagy az embereknek. Felelősséged folyamként zúdul rád: akárki légy, barátom, hihetetlen hatalom rejlik dolgozó kezedben — mit tehetnél, ha irányítani tudnád! Vergődő ember, tán magad is érzed velem együtt, hogy mily iszonyú terhek nehezednek rád, milyen átkok vernek; a harcban elvész kardod, pajzsod, vérted. dermesztő fények mutatják a képünk kemény, kegyetlen Káinok vagyunk csak, s más szívével etetjük magunkat s görbült útunkon bűnből bűnbe lépünk; de eszmélj rá, miért szenvedtél sokat, tétova testvér, kínod értsd meg végre, bajod necsak nézd: láss a gyökerére — mondd, miből meríted táplálékodat? Lásd: önerődből másra nem is telhet, mint csak kudarcra, Istenig nem érsz el erőlködéssel, erkölccsel, vagy ésszel, és szakadt szívvel hordozod a terhet, de lelked Vele verméből kijutna, bocsánatában igaz erőt vennél, — hatása átjár — új emberré lennél s örömmel lelnél Benne a kiútra. s habár te százszor újra nekilendülsz össze szorított szájjal és ököllel, vasalkarattal, foggal és körömmel, a küzdelembe mélyen belerendülsz: Hol ereje zúg, oszlik ott az éjjel, lényed békéjét sugározza széjjel — jöjj, fuss, amint vagy, ezer kíntól égve a Szentléleknek győztes közelébe! KÉRDÉS NÉLKÜL CSELEKSZIK HIT LUTHER MONDJA a Római levélhez írt bevezetésében, hogy a hit valóságos, élő, tevékeny dolog és nem kérdezi, kell-e jót cselekednie, hanem mielőtt kérdezné, már meg is teszi. Csodálatos, rövid, tömör tanítás ez arról, hogy a hit nem bizonyos tan elsajátítása, vagy annak továbbadása, nem valami szívbeli állapot, nem csupán belső, csendes Istenre- figyelés, nem a Krisztusban megismert --bűnbocsánat boldog élvezése, még nem is csak a megtapasztalt kegyelemről való boldog bizonyságtevés, Ihanem megszakítás nélkül való, szüntelen tevékenység, a jónak szüntelen cselekvése. Mindez természetesen csak úgy képzelhető el, ha tisztában 'vagyuník azzal, hogy a hitben élő ember új életet élő ember, a jó cselekedetek pedig ennek az új életnek természetes következményei, gyümölcsei. Ahol élet van, ott mozgás is van g amint az élő ember feltétlenül cselekszik valamit, úgy természetes, hogy a hitben, tehát új életben járó ember cselekszi ennek az új életnek a cselekedeteit — a jót. Amint a fa nem kérdezi, kell-e teremnie, amint az újszülött gyermek nem kérdezi, kell-e mozognia, sírnia, ihanem cselekszi azt, ami a természetéből, lényegéből következik, úgy a hit is azonnal természetesen cselekszi azt, ami a keresztyén ember megszentelt, új természetéből, lényegéből folyik. Amit pedig cselekszik, az jó, azért, mert cselekedeteit nem a bűnös ember eszeli ki, hanem azokat Isten készítette el számára s a hit azokat természetesen, boldog örömmel elfogadja és cselekszi. (Ef. 2, 10.) Csodálatos biztonság, amikor nem kell kérdezni, latolgatni, csak boldogan cselekedni a jót. MINDEBBŐL KÖVETKEZIK, hagy amikor kérdezgetjük, kell-e jól cselekedni és mit, akkor mindig a hitünkkel van baj. Az ilyen kérdés mindig hitetlenséget, az ilyen »tenni akarás« tehetetlenséget, az ilyen mozgolódás mozdulatlanságot, halált takar. Gondoljunk a gazdag ifjúról szóló történetre. A gazdag ember kérdez. Kérdez, mert nem hisz Jézusban, nem ismerte meg az új életet, amelyben nem »keJl«, hanem természetes a jó cselekvés. De nem ismerte saját magát sem, azért gondolja, hogy ő magától cselekedlhetik valamit, ami Isten előtt jó. Megtudta Jézustól, mit kellene cselekednie, de hite nem volt hozzá. Ha hitt volna Jézusban, nem kérdezett volna semmit, hanem »magától« cselekedte volna azt, amit a Mester — azaz mindenét odaadta volna azokért, akik az ő szere te téré és irgalmasságára rászorulnak. SOK EMBER AZÉRT KÉRDEZ, azért vár parancsra, mert nem is akar komolyan jót cselekedni. »Segítettem volna, ha mondták volna« — mentegetődanek az ilyenek. Ezek elfelejtik, hogy a keresztyén élet nem rendszabályoknak, tilalomfáknak az útvesztője, hanem önkéntes, boldog szolgálat, szüntelen jó cselekedet. A cselekedetekre vonatkozó kérdés sokszor a meg nem térit, önző szív számítását takarja. Azért kérdezi, kell-e jót cselekedni, hogy feltűnjék s a cselekedeteit, számontartsák. Eszembe Jut egy törtető Iskolatársam. Tevékeny, szorgalmas gyermek volt, de mindig kérdezte a tanártól: meg kell-e ezt is jól tanulni, kell-e ezt vagy azt a szolgálatot elvégezni? Emlékszem, a tanár értékelte ezt a buzgóságot, de ez a gyermek sohasem volt kedves tanítványa. Az utolsó ítéletről szóló példázatban ámulnak azok, akiknek azt mondja Jézus: »Jertek én Atyámnak áldottál...« mert ők nem jegyezték meg a cselekedeteiket, amiket Jézus felsorolt, — Az uram-uramozó keresztyének sorsa azonban szánalmas, mert ők megjegyezték, számon tartották cselekedeteiket, de Jézus nem akar tudni róluk, mert azok az ó-ember erőlködései és nem a hit gyümölcsei. LUTHER SZAVAIBÓL tanulnunk kelt mindannyi unknak, keresztyéneknek, gyülekezeteknek és egész egyházunknak. Gyakran bizonytalankodó, kérdezősködő a mi hitünk is. Az igazi hit nem zárkózhat el, hanem észreveszi a körülötte élő emberek lelki, testi gondjait, szükségleteit és segít rajtuk. Egyházi szolgálatunk minden ágában — a szeretetszolgálatban, prédikálásban és népünk szolgálatában egyformán a hit önkéntességével és lendületével kell szolgálnunk. Hiszen az igiazi hit nem kérdezi, kell-e jót cselekednie, hanem mielőtt megkérdezhetné, már meg is cselekszi. Joób Olivér »Az emberi jellemet nemcsak kirívó bűnök, hanem sokkal inkább apró hibák is ledönthetik a hasznavehetetlenség porába.« (M>. 5, 9.) Fosdick. ÖYÜLÍICtZtTI 1954. szeptember 12. — Szentháromság u. 13. vasárnap. »A hit cselekedetek nélkül halott«. — Jel. 2, 1—6. — Lk. 13, 22—21. Liturgikus szín: zöld. GYÜLEKEZETI SEGÉLY Minden gyülekezetben folyik még az adakozás lehetősége a két épülő templomra a Gyülekezeti Segély keretében. Minden tízforintossal egy lécet szegezel a zuglói templom mennyezetére s minden húszforintossal egy négyzetmétert vakolsz be a pesthidegkúti templom falán. Ne menj el közömbösen a Gyülekezeti Segély perselye mellett! KÖBÄNYA Az évadnyitó szeretetvendégségen Várady Lajos esperes tartott előadást a budai egyház megalakulásának történetéről. A rendkívül tanulságos történelmi visszapillantás mélyen megindította a gyülekezetei. — Liturgikus színű oltárterítők készítésére buzgó adakozás folyik a gyülekezetben s a kivitelezés végett munkadélutánokra gyűlnek össze a gyülekezet buzgó asszonyai, TEOLÓGIAI AKADÉMIA A Teológiai Akadémián megkezdődött az 1954/55. tanév. A tanári kar szeptember 4-én tartott kari ülése felmérte az év feladatait és munkaprogrammját, kitűzte az őszi szigorlatok, alapvizsgák, kollokviumok, valamint az előadások megkezdésének időpontját. BUDAVÁR A gyülekezet szeptember hónapban emlékezik meg arról, hogy 110 évvel ezelőtt, 1844. szeptember 7-én önállósodott és megválasztotta első lelkészét, Bauhof er Györgyöt, Szeptember 12-én választja meg a gyülekezet új tisztikarát, illetve az új egyháztanácsosokat rendkívüli közgyűlés keretében. Szeptember 19-től 26-áig »hálaadás hetét« tartanak. Minden este előadássorozat keretében ismertetik a gyülekezet-alakulás történetét s ennek középpontjában Bauhofer György és Mária Dorottya egyházépítő szolgálatát. RADON, a váci, egyházközség filiájában szeptember 5-én, vasárnap tartották meg az évi szokásos aratás utáni hálaadó gyülekezeti napot. Az anya- egyházközségből és a környező gyülekezetekből teherautón, kerékpáron és gyalog nagy számmal gyülekeztek össze a dombtetőre épült templomba. A gyülekezeti napon Benczúr László püspöki titkár, valamint Zá- borszky Csaba felsőpetényi lelkész végzett szolgálatokat, a záróáhitatot Jurányi István váci lelkész tartotta. A délelőtti úrvacsaraosztáson több mint százan járultak az oltárhoz. A környékből érkezőket a rádii hívek látták vendégül otthonukban, testvéri szeretettel. NAGYBÖRZSÖNY A gyülekezet 6000 forintos költséggel bevezettette templomába a villanyvilágítást. FÓT Zászkaliczky Pál lelkész augusztus 22-én ünnepelte fóti lelkészi szolgálata megkezdésének 20. évfordulóját. MARCALGERGELYI Augusztus 29-én délután jól sikerült szeretetvendégség volt kib. 350 részvevővel. Igét hirdetett Bárdosi Jenő dabronyi lelkész. A műsort változatossá és érdekessé tette a gyülekezeti vegyeskar szolgálata Síkos Lajosné vezetésével, azonkívül szólóének és énekkettősök bizonyították, hogy a gyülekezetben szépen fejlődik az egyházi ének művelése. — A gyülekezet a közeljövőben megújíttatja a marcalgergelyi templomtorony süvegét és újra meszelteti a külsőveti és szergényl filiák templomait, FEJÉR KOMAROMI EGYHÁZMEGYE Görög Tibor esperes Tatán, Ba- konyszombathelycn, Csabdin és Bicskén végzett hivatalos esperesi látogatást, minden alkalommal igét hirdetett és az egyháztanácsokkal megtárgyalta a helyi és országos egyházi élet fontos kérdéseit, NAGYVELEG Augusztus 29-én közös gyülekezeti napot tartott Nagyvelegen a három bakonyszéli gyülekezet: Bakony- csernye, Sur, és Nagyveleg. A templomot egész nap megtöltötték a hívők. Reggel fél 10-től délután 6-ig tartott a Programm, az istentisztelet, úrvacsora és a négy Igehirdetés szolgálatát a három gyülekezet lelkészei látták el. Befejezésül a nagyvelegá ifjúság vallásos délutánt rendezett a parókia udvarán. A vallásos délután egész offer tóriumát: 415 forintot az árvízikárosultak javára adták. PAKS A gyülekezetben szeptember 18— 18-ig tartják szokásos őszi gyülekezeti csendesnapjaikat. Két sorozat lesz, az egyiknek, az áhítatoknak összefogó címe: Emberek a Szentlélek sodrában. A másiknak, amely előadásokból áll, összefogó címe a harmadik hitágazat lutheri magyarázata: A Szentlélek hívott engem. A csendesnapokon Danhauser László budahegy vidéki lelkész és Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkész szolgálnak. — Egyházfit keres a kőbányai gyülekezet budapesti lakáscserével. — Gondozónőt keresünk a békéscsabai szere teti.ntézmónybe. Jelentkezés E varig. Lelkészi Hivatal, Békéscsaba. — Kántori szolgálatot vállalna havi 400 forintért és lakásért családos, jól kántorizáló férfi. Cím: Esperesi Hivatal, Tordas. —• Október 1-től Mátraszentimre Bagolyirtásra üdülőket felveszünk napi 30 forintért egyszerű házi ellátásra. Jelentkezni lehet a Diakonial osztályon. Budapest, VIII., Üllői-út 24. Harangvirág a Galyatetőről Irta: Szalatnai Rezső gy nyári reggelen megálltam a Galyatetőn s szétnéztem a Mátrán. Napokon át békétlenül zúgott a tölgyes, mint a tenger. Fáradhatatlan szél járta a fáikat s egyhangúan muzsikált, szünet nélkül, nappal és éjszaka, minden értelem híján, már fájt az ember füle, ha odahallgatott, úgy érezte, hogy már nem bírja soká. Ehhez még tudni kell, hogy az ég is beborult, már iramodtál volna vissza a városi fény és meleg felé. De az éjszaka váratlanul megállt az erdő, szétszakadtak a felhők, meleg áramlatok húztak át a fákon. S mire az első napsugár megcirógatta az elfáradt tölgyfa-leveleket, felzengett az első rigófütty is, olyan tisztán, vidáman és kedvesen, ahogyan vendéglátó régi gazda szava haluk az emlékezetben. Most minden olyan szépségesen nyugodt és fénnyel teli a tiszta kék ég alatt, mint az örök békesség káprázata. A fűszálakon harmat csillog s aranyló-zöld minden amerre körülnézel. Rend van a hegyekben, nagyon nagy rend, ünnepies teljesség, úgy tűnik fel, mintha állandóan vasárnap volna. Százados bükkfák álldogálnak a Galyatetőn, nem csoportosan, szétszéledve, de egyforma magasan s egyforma óriás törzzsel. Vén óriások ezek, csupasz háttal és bozontos fővel. Nem szólnak egy szót sem, bölcsek, mértéktartók, komolyaik. Holott szólhatnának, miként a tanúk, itt vannak kétszáz éve is már, ahogy egy kivágott tönkből látni. A tölgyerdő úgy zúg, mint egy orgona. A bülkk zenéje élesebben csattan, mint egy zongoraszó. Most pihennek a zenészek, alszik a karmester, csak a kis ügyelők csattognak az ágakon, a Mátra kevés énekesmadara, akiket megtizedelt az idei kemény tél. De dk oly szorgalmasan dalolnak, fütyülgetnek, hogy a napfényben ez a kis muzsikaszó is elég. Zsong egy csöpp bogárka a légben, feléd jő s elröppen. A levegő oly jó, oly innivaló, mint egy tenyérnyi forrásvíz. Dagadó tüdővel szívom magamba s látom, barátaim ugyanúgy lé- lekzenek, mint tornagyakorlatokon szokás. A városi ember olyan a hegyekben, mint egy tolvaj dús zsákmánya előtt. Tudja az orvosi törvényt s most mohón élni akar minden jótanács- csal, mintha órák alatt varázsolódna elő odabenn a vörösvérsejtek új hada, az éltető sereg. A szívünkből jő elő a hegy, miként a vágy. Magasságra kívánkozunk, mint létünk summájára, ahonnan széttekinthetünk kedvünk szerint. Jó lent, a délibábos Alföldön. Jó a Balaton partján feküdni s nézni a vizet, a végtelenség meg nem szűnő fodrait s úszni a zöld vízben a fény millió csilláma között. Végig kell járni Dunántúlon, meg kell állni a szőlőtermő halmok alján, gyümölcsöt szedni, bort kortyolni, ízlelni egy darab friss kenyeret, szombaton este, valahol a Mecsek hátán. Járni az országot, látni a hazát, mind mekkora gyönyörűség. Városok közt válogathatsz, ábrándozhatsz nemzeted múltján szépműves falak között, meg simogathatsz egy ódon szobrot. Nézheted a Dunát a budai várból, sétálhatsz a Tisza partján Szegeden. Szólhatsz nemzeted költőivel a tájról, amelyben nemcsak testünk született meg, hanem a lelkünk is honol. De aztán el kell jönnöd ide, a hegyre, ahonnan szétnézhetsz az egészen. Édes érzelem fog el a hegytetőn, ügy érzed, mintha nagyon szép ajándékot kapnál, amely ajándékkal nem tudsz betelni, el se akarod hinni, hogy ez mind a tiéd. Pedig valóban az. Páfrányok sarlódnak meztelen lábszáraidhoz, mint hűvös pólyák. Napsugarak futnak és állnak a kellemesen borogató árnyékban, mintha egyengetnék az utadat, e készséges kalauzok, akiket nem lehet megunni. Lehajolsz egy harangvirág után s letéped, Ezzel csak itt találkozhatsz, sehol másutt. Itt a hegyek tetején virít nem nagyon szaporán társai közt, akik fehéren, sárgán, vörösben, ibolyaszínben köszöntenek. A harangvirág finom kelyhe halovány kék, némi pirossal, vízfestményen folyik így össze hirtelen a kék szín nyugodt és nem rikító eggyé. Hosszú, vékony, majdnem teljesen csupasz szárán bólogat a csepp harang bizalmasan, kényesen, kedvesen. Az egész élményből ajándékképpen csak ezt a virágszálat viszed el magaddal. Tudod, hogy hamar ellankad majd a napon, félre- konyul, mint a halott fej, elhervad a kehely, amelyben benne van ennek a napnak minden íze. De ennyi pusztítással lebandukolhatsz innen. Bár most még nem lefelé mégy, hanem felfele. A Galyatetőn 'kilátótorony van, abba kell most felmenni. S onnan, a legmagasabb pontról kinézni hazádra. Ez itt a Mátra, mondod magadnak s mutatod barátaidnak, fölöslegesen, de elkerülhetetlenül. Köröskörül erdőlepte, nagy, termékeny hegyek domborodnék, sorjában és egymás ellen, mély völgyekkel keresztezve, csupa tölgyes, itt-ott, fent a tetőkön, bükkös és oldalt némi fiatal fenyő. Szellő húz át a magasban, megrezzennek a fák koronái alattunk, mintha megszólalna egy nagy zongora. S ez nem a képzelet játéka. Jobbról és balról egyszerre hallod a muzsikaszót. Megindult a levelek játéka, mint tegnapelőtt? Megint zúgnak a fák, harsogni fog a vissza-visszatérö fuga? Nem, ez már más zene, hallgatag, mint a népé, amelyik odalenn a városokat és falvakat építette. Látod őket, olyanok, mint egy zöld tálba rakott gyümölcs, körte, almaL szőlő és barack, színek és formák, apróbb és nagyobb, széles és magas vonalak. A történelem árjából egyenes főtartással néznek a hegyek felé. Gerincük van, miként tornyaiknak. Töretlen a vonala falunak és városnak. Innen látod, amit lenn nem venni észre, hogy ami az anyagba leszáll, ami már tető és fal, orom és zászló, gyümölcsfa és kémény, az mind nemzeted ereje és fénye. Szól a muzsika, hallod, ne kételkedj, nyugodj meg, ne félj, bízzál. Te vagy a jelen, én vagyok a múlt! — mor- morgja a hegyek felé falu és város. — Én az ország vagydk, minden, ami volt, a nemzedékek sora. Nem élt itt senki hiába. Az erény attól lett élesebb, hogy bűn állott mögötte. Nemzeted erénye e hon volt, amelyet megtalált s amelynél megállapodott. Harccal kellett védeni minden évet, de kibírta. Voltak előtte s körülötte a századok során mások is, mind kimúltak s a te néped él és dolgozik és virulni fog. Zúgj erősebben, muzsika. A látkép oly teljes és oly szabadító. A zöld hegyek mögött halvány kékbe játszik a götnöri sor, amögött a liptói havasak s a harmadik sorban, mintha kulisszákat rakott volna a szemhatárra egy nagy rendező, a reggeli párákban, a harangvirág színeiben, fehér hófoltokkal szembenéz veled a Tátra. Ragyogj nap, ölelj át szél, szóljatok most zöldarany tölgyek, borúljatdk ránk. Én úgy vagyok a Mátrával, mintha apám vállán ülnék kisgyermeklcént, s először hallanám, amit apám annyi éve tud már, mert szemlélgette lassan, végigbarangolva hegyet- völgyet. Fel kell hágni ide, a hegytetőre, hazád legtetejére, hogy érezd egybe, mi volt a múlt s mi a jelen és a jövendő. Karod végigszáll a hús levegőn. Most már mehetsz vissza a harangvirággal, hallgatagon s piruló orcával. Hallod, énekel a Mátra, hazádról szól s a rendületlenségről. Elmehetsz, nem feledheted el, amit átéreztél ott fenn.
