Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-12 / 37. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

ÉLŐ HIT

A legtöbb keresztyén ember megelégszik a hitnek azzal a legegyszerűbb lármájával, hogy van egy mindeneket alkotó és fenntartó Valaki, Izrael és Jeruzsálem népe is hitt Istenben, az ítélet mégis utolérte, mert hasonló volt hite a szépen zöldelő, de gyümölcsöt nem termő fához, melynek árnyékában hűsölhet ugyan az ember, de éhen is halhat, mert a fa nem ad táplálékot senkiinek. Terméketlen. Jézus az ilyen fát megátkozza és hasonlóan cselekszik a jó gyümölcsöket nem termő hittel is. Már pedig hitem mindaddig, míg csak Isten létezéséig jut el, távol marad attól a hittől, melyre Jézus azt mondja: »A te hited megtartott téged.« Akinek ezt mondta Jézus, élet volt hitében, s ennek az életnek követelménye volt a hit cselekvőképessége, a »megtartás«.

E kettő: élet és cselekvőképes- ' ség a hitben elválaszthatatlanul összefügg egymással,

mint ahogy Jakab mondja: »Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt... mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet... A hit együtt munkálkodik a cselekedettel és a cselekedetből lesz teljessé a hit.« (Jak. 2., 18—22.)

A hit és a cselekedet tehát elválaszthatatlanok egymástól. Egyik tanúskodik a másik mellett. így rajzolódik ki hitem, belső meggyőződésem cselekedeteimben, s megmutatja, hogy az megtartó hit-e vagy nem. Aszerint, amilyenek a gyümölcsei.

társamban tehát Isten által adott segítőtársat látok, akinek én ugyanilyen társa vagyok. Szeretetben hordozom és elszenvedem emberségének minden terhét, hogy így töltsem be Krisztus törvényét. Jézus szavaiból kiérezhető az is, hogy élettársamnak ugyanolyan hűséggel tartozom, mint Istennek. A hívő családban a gyermek Isten áldása, s bennem, mint szülőben kiátorázólódik a bűnbocsátó, de nem a bűnt elnéző kegyelmes, gondviselő Atya. Ezzel az Istenre mutató lelkűiét tel vezetem gyermekeimet, hogy hitben, sze- retetben nevelkedjenek dolgos emberekké a Jézus Krisztusban.

Ebből, az élő hitű egyének otthonából magától értetődő természetességgel folyik tovább a jó gyümölcsöt termő szolgálat á nagy közösség, a társadalom feléi Mit jelent ez? Isten figyeli magatartásomat, mellyel embertársaim közt forgolódom és azt is, ahogyan végzem munkámat. Ebben az élő hit nem a kenyérkereset kényszerűségét, de szolgálatot lát, mellyel embertársaimon is segítek, akármilyen jelentéktelennek látszik munkaköröm. Ahogy bosszúságot és kárt okoz nekem pl. a mások által készített selejtáru, ugyanezt teszem felületes munkámmal én is, ha hűtlenül dolgozom. A hűséggel elvégzett legkisebb munka is élő hitem gyümölcsévé válik, mert Isten a mindenekben való hűséget követeli övéitől.

Minderre pedig a hit »vezetékén« attól a Krisztustól jön az erő, aki az én Uram, aki engem elveszett, elkár- hozott embert megváltott a bűnnek hatalmától, hogy az ö országában, ö alatta, Néki engedelmeskedve éljek. Boros Károly

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

NÉMETORSZÁGBAN Lauschitz

evangélikusai az idei nyáron tartották meg a szászországi Bautzen mellett, Königswertha városában a szokásos »evangélikus napot«, június 26—27-én. A találkozón nagyszámú lauschitzi szorb evangélikus vett részt, de a szorbokon kívül németek is. Részt vett a gyűlésen a szász ev. püspök, Noth dr. továbbá a bautzeni német szuperintendens Bausch is. A találkozón Mjerwa, lauschitzi szorb evangélikus szuperintendens elnökölt, aki felolvasta a gyűlésen a szlovákiai ev. püspökök és a cseh- testvér egyház széniorjának, Hájek- nek üdvözlő táviratát. A szorb evangélikusok ezen a gyűlésen határozatot hoztak, hogy képviseltetni kívánják magukat a német ev. egyház vezetőségében s a szorb evangélikusok ilyen gyűléseinek vezetésére négy lelkészből és négy presbiterből álló tanácsot választottak.

CSEHSZLOVÁKIÁBAN a cseh Kralici Biblia 1564-ből wló s a cseh és szlovák protestánsaik életéneik és harcainak fő kútforrása volt. A Kralici Biblia, akár a magyar Vizsolyi Biblia, nevét megjelenési helyétől (a morvaországi Kralice községtől) vette. Most a cseh protestáns lapok hírül hozzák, hogy e bibliafordítás revízióra szorul, már sok tekintetben elavult, ha zengése klasszikussá vált is. Soucselk professzor javasolja az új cseh Biblia-fordítást, a mai cseh próza stílusában, szöveghűen az eredetihez képest s megtartva a Kralici fordítás legjobb helyeit. A reformáció alapelve maga követeli a Biblia revízióját — írja Soucsek s mutatóba közöl három új részletet saját fordításából a »Krestanská revue« c. prágai folyóiratban.

Készülj az ige hallgatására!

Jel, 3, 1—6.

Az élő hit — ahogy Luther írja — a jóra való készség és helyes cselekvés s.Ülője, mely megtenni gyümölcseit bennem, szűkebb és tágabb körny «zetemben, vagyis a családban és az emberek nagy közösségében a társadalomban.

Ennek a hitnek első »cselekedete«, hogy a bűnt az én bűnömnek, mégpedig Isten elleni bűnömnek ismerem el. Vétkeztem!! E felismerésből a tékozló fiú bűnbánó alázatosságával menekülök Isten oltalmazó uralma alá, hogy békességben éljek a kegyelmes Istennel. Ezzel elismerem, hogy Isten szava az első számomra. Így halok meg a bűn, a sátán számára, s élek a Jézus Krisztus megváltó szeretetében. Naponként visz- szatérek ehhez a szeretethez, s boldog öntudattal vallom magam Isten, Jézus Krisztusban élő gyermekének.

Mindez gondolkodásom, cselekedeteimnek, életfolytatásomnak alapjaiban való megújulását és átrendeződését jelenti, melynek hatása elsősorban családomban mutatkozik meg. Az élő hitű ember jelmondata: »Én és az én házam az Unnak szolgálunk«. Azt jelenti ez, hogy itt Isten szava irányítja az életet. ÉletLEVÉL SZÁRD ISZRA. Hol is volt ez a Szárdisz? Kis-Áasia, a mai Törökország területén találjuk meg az ókori térképein. Valamikor Lídia tartomány fővárosa volt. Jómódú város. Utolsó királya, Krőzius, nagy gazdagságáról volt híres.

ISMERETES VOLT SZÁRDISZ GYÜLEKEZETE IS. Élő gyülekezetnek tartották. »Az a neved, hogy élsz.« De a látszat csal és hányszor csal és még az egyházban is csal. Nem az a döntő, hogy hogyan ítélik meg az emberek a szárdiszi gyülekezetei, hanem, hogy milyen az Isten szemében. És ma is ugyanez az igazság érvényes. Nem az dönt, hogy mi mit tartunk egyházunk felől, menynyire tartjuk azt jónak, hanem, hogy md az Isten ítélete felőle. Ugyanez érvényes az egyes gyülekezetekre s az egyes keresztyénekre vonatkozólag is. Amikor még Szárdisznak az volt a neve, hogy él, Isten ítéletéiben már halott volt. Bizony egész ke- resztyénségünk ma is nagyon sokszor csak holt cselekedetekből áll.

Gépiesem, léléktelenül elvégzett egyházi szokások, hivek által betanult imák és szólamok. Jézus látva az egykori farizeusok hasonló lelki állapotát, azt mondja nékik: »Jaj nektek képmutató írástudók öß farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok kópmutatással és törvénytelenséggel.« (Mt. 23,27—28.) Ma sokszor még ennél is rosszabb a helyzet, mert az emberek előtt sem látszunk igazaknak és mégis úgy viselkedünk a körülöttünk levő világgal szemben, mintha csupa élet volna bennünk. Hány hitéivel, egy- háziiasságával, templomosságával kérkedő ember van, aki a hitetleneket nagy fennhéjázva lenézi és megveti s ugyanakkor ő maga »halott« és még csak a neve sem az, hogy él.

baj van az engedelmesHIT VALLÁSAINKÉ ÓL:

Íí elzlltíliclitűl

Az Ágostai Hitvallás hatodik és huszadik cikkéből.

Hasonlóképpen tanítjuk, hogy annak a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie és hogy azokat a jó cselekedeteket, melyeket Isten megparancsolt, az embernek cselekednie kell azért, mert ez Istennek akarata, nem pedig azért, hogy abban bizakodjunk, hogy azokkal a cselekedetekkel kiérdemelhetjük Isten előtt való megigazulásunkat. A bűnbocsánatot és a megigazulást ugyanis csak hittel lehet megragadni, amint Krisztus szava is bizonyítja: Ha mindeneket megtettetek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk. Ugyanezt tanítják a régi egyházi írók is. Ambroziusz ugyanis azt mondja: Isten határozata ez, hogy aki a Krisztusban hisz, üdvö- zül, cselekedet nélkül, egyedül hit által, ingyen részesülvén bűnei bocsánatában.

*

Hamisan vádolják a mieinket azzal, hogy a jócselekedeteket tiltják. Mert a tízparancsolatról megjelent és egyéb hasonló tartalmú írásai azt bizonyítják, hogy hasznos oktatást adnak az életnek összes formáiról és kötelességeiről, arról, hogy az életnek minemű formái bármely hivatásban, milyen cselekedetek Istennek tetszők. Ezekről a dolgokról a prédikátorok előbb vajmi keveset beszéltek, csupa gyermekes és szükségtelen dolgaikat sürgettek, mint pl. bizonyos munkaszüneteket, bizonyos böjtök megtartását, testvéregyesületeket, búcsú- járásokat, szentek tiszteletét, olvasómorzso- lást, szerzetességet és hasonlókat. Ezekre nézve ellenfeleinknek használt az intés és most már nem prédikálják úgy ezeket a haszontalan dolgokat, mint előbb. Sőt, már kezdik emlegetni a hitet is, melyről előbb csodálatosan hallgattak. Most azt tanítják, hogy nem csupán cselekedetekből igazulunk meg, hanem összekötik a hitet és a cselekedetet s azt mondják, hogy hit és cselekedetek által igazulunk meg. Ez a tanítás tűrhetőbb a réginél és több vigasztalást. nyútjhat, mint régibb tanításuk.

Azt tanítják továbbá a mieink, hogy jócselekedeteket tenni szükséges, nem azért, hogy a

kegyelmet kiérdemlő erejükben bizakodjunk, hanem mert Isten áka- rata. A bűnbocsánatot és kegyelmet csak hittel lehet megragadni. Mivel pedig a hit által a Szentlélek adományában részesülünk, a szívek is legott megújulnak, új indulatokkal telnek meg, hogy jócselékedeteket teremhessenek. Ezt mondja Ambroziusz is: »A jó akaratnak és az igaz cselekvésnek szülője a hit. Szentlélek nélkül ugyanis az ember természetes erői tele vannak istentelen indulatokkal és sokkalta gyengébbek, semhogy Isten előtt jócselekedeteiket tudnának véghez vinni. Azonfelül az ördög hatalmában vannak, aki az embereket különféle bűntettekre ösztökéli, amiképpen látni lehet ezt a (pogány) bölcselőkön, akik igyekeztek ugyan tisztes életet folytatni, de arra mégsem voltak képeseik, hanem sok nyilvánvaló bűnnel szeny- nyezték be önmagukat. Ilyen nagy az ember gyarlósága, ha híjával van a hitnek és a Szentiéleknek és csupán emberi erőkkel

igazgatja magáé.*

SÉGGEL. »Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.« Istentől elszakadt, hitnélküli, önmagára, az emberre építő keresztyén- ség. A mi keresztyénségünkinek sokféle kérdése és dicsekedne helyett alapos önvizsgálatot kellene tartania, hogy vájjon nem élettelen-e a mi kegyességünk? S vájjon nem ilyen-e a md egész egyházunk, gyülekezetünk? S hogy állunk a hit, az engedelmesség Istennek tetsző cselekedeteivel ?

MIT TEHETÜNK? Térj meg — hangzik felénk és elmondja az ige hogyan cselekedd. Megtérés — meggyötört szó, éjs mégis igazság és nem lehet kiküszöböl mi és elfelejteni. Egyházunknak megtérésre van szüksége. Semmi más nem elég. Lehet jó hímeve, megbecsülése, jó teológiája, szép hitvallás! iratai. Mit érne mindez, ha nem él az egyház, nem él a hite. S jó lesz lelkipásztoroknak és híveknek mindezzel szem-be nézni. Szabad hát afelett gondolkodnunk, hogy miből és hogyan térjünk meg. Sőt nemcsak szabad, hanem kötelességünk is. Mert ha »nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.«

Nincs szándékomban az összes verset végigmagyarázni, hiszen nem is ez a feladat, de a 6. versre szeretnék még kitérni.

AKINEK VAN FÜLE, HALLJA, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Hányszor nincs már fülünk s hányszor rossz már a fülünk s hányszor hall másít a fülünk, mint a másiknak füle. Talán az előbb elmondottakban sem vagyunk mindnyájan egy véleményen. De talán csak hallunk valamit Isten igéjéből. Talán csak hallunk valamit az igehirdetésből is. Talán fel fogja használni a Lélek ezt a pár sort is arra, hogy valaki meghalljon belőle valamit.

Gyöngyösi Vilmos

Az ÉVI vezetősége visszautasította az amerikai kongresszus lépését Bereczky püspökkel szemken

Mindnyájunkat megdöbbentett az Evanstonból érkezett hír, amely arról tudósít, hogy az amerikai kongresszus ú. n. Bentley-féle bizottsága — amely »a magyarországi egyházak helyzetének kivizsgálására alakult* — maga elé hívta Bereczky Albert református püspököt, hogy eskü alatt vallomást tegyen a magyarországi egyházak helyzetéről, a vallásszabadságról. Ez a bizottság éppen az evanstoni világgyűlés idejére alakult meg és »adatokat« szerzett magyar politikai szökevényektől az állítólagos valr lásüldözésekről. Ezek szerint »az adatok« szerint a magyarországi református egyházban mindössze három templom van nyitva s a lelkészek nem prédikálhatnák, és így tovább. Bereczky püspök kijelentette, hogy a »meghívás« nem méltó a válaszra, majd ebben az ügyben megbeszélést folytatott az Egyházak Világtanácsa vezetőivel. Az EVT vezetőiből a legnagyobb felháborodást váltotta ki a kongresszusi albizottság minősíthetetlen lépése s egyöntetűen megbélyegezték azt, hogy egy amerikai hatóság maga elé hívjon egy nagytekintélyű magyar egyházi vezetőt, aki mint az EVT vendége tartózkodik az Egyesült Államokban, s ákit az egész tn- lágkeresztyénség szeretettel és megbecsüléssel vesz körül. Dr. Fry, az EVT egyik eddigi elnöke a kongresszusi albizottsághoz intézet táviratiban tiltakozott a Bereczky püspököt — aki a kercsztyénség világszerte szeretett és megbecsült kimagasló egyénisége, köztiszteletben álló magyar egyházi és közéleti személyiség — ért provokáció ellen. A nagygyűlés részvevői viharos felháborodással fogadták a durva beavatkozást. A Christian Century c. nagy amerikai újság is felháborodottan utasítja vissza a provokációt.

Felszabadulás óta hazánkban több mint kétszáz nyugati protestáns egyházi vendég járt s ezek mindenkor őszintén elmondták, benyomásaikat a látottakról és tapasztalataikról. Az ő véleményük persze nem volt megfelelő a kongresszusi albizottságnak. Nekik, kalandorok és hamis tanuk kellettek, hogy ezek bebizonyíthassák azt ami nincs, t. 1. a vallásüldözést és letagadhassák ami van, t. i. a vallásszabadságot. Mind ez azonban kevés volt az albizottságnak. Bereczky püspököt levélben szólította fel a megjelenésre, hogy zavart kelthessen a világzsinat munkájában. Felmerül a kérdés: Vájjon tudja vagy nem tudja az albizottság, hogy az amerikai hatóságok Bereczky püspöknek olyan beutazási engedélyt acbták, amelynek birtokában nem utazhatik el Clevelandbe — ahová hívták, mert az csak Evanston területére érvényes? A kérdésre nem kívánunk válaszolni. De annyit az EVT nagygyűléséneik részvevőivel együtt megállapítunk, hogy a kongresszusi albizottság nem tudja mi a tisztesség és a becsület, amivel az egyházak, az EVT és Bereczky Albert iránt tartozik. Oxnam amerikai methodista püspök, az EVT egyik eddigi elnöke »arcátlan szemtelenségnek« minősítette ezt az eljárást, amellyel az albizottság olyan brutális módon avatkozott bele az egyházak életébe, mint még soha, sehol egyetlen országban egyetlen politikai hatóság sem.

Az EVT munkája tovább folyt. A részvevők Bereczky püspök iránt tiszteletieknek, megbecsülésüknek és együttérzésüknek egyöntetűen adták kifejezést. A bizottság beavatkozása tehát ezen a vonalon nem ért célt. De elért mást. Ártott Amerika nemzeti tisztességének, rossz fényt vetett az amerikai ú. n. »vallásszabadságra« és országvilág színe előtt ismét ki« kürtölte, hogy milyen az a bizonyos »szabad világ«. Vájjon ez a tevékenység nem amerhkaellenes-e?

Bteiwi

ä

■ESTI K.ÖZÖ5 IMÁDSÁGUNK.

A felebarátba rejtőző Jézus — Mt. 35, 40.

KEVESEN TUDJAK, AVAGY, HA TUDJÁK, ELFELEJTIK, hogy

Jézus olykor-olykor embertársainkban, felebarátainkban rejtetten jelenik meg előttünk, még pedig olyanokban, akikről talán nem is gondolnánk.

BIZONYOSAN TALÁLKOZTUNK ÍGY ÖVELE nem is egyszer egy-egy rászoruló beteg felebarátunkban, olyanokban, akik valamiképpen éppen reánk szorultak, akiken éppen mi segíthettünk volna, vagy aki éppen énhozzám fordult kérésével a fentiek közül és én, vagy te nem segítettünk rajta.

JÉZUS TÁRGYILAGOS Ítélete egyben a legszemélyesebb is. »Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiái közül, én velem cselekedtétek meg.« Ha jó szívvel csak eggyel is megcselekedted a reádszorulóval, személyesen Övele tetted meg. A legnagyobb szeretet sok vétket elfedezett ott a Golgotán. Mily kevés, amit ö vár el tőlünk, ha hitünk és szívünk felismeri személyazonosságát s ha a legkisebbek, a leg- ránkszorultabbak arcán felismeri Öt. A hit cselekedet nélkül halott, míg a hit gyümölcse, a szeretet az övéből vesz és tesz jót mindenekkel.

VALLJUK MEG, hogy hányszor, de hányszor nem ismertük fel őt azokban, akikkel jót cselekedhettünk volnaADJUNK HÁLÁT, hogy Jézussal tehetünk jót a reánkszomilóval.

KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy felismerjük Őt, amikor jót kell cselekednünk az Ö legkisebbjeivel, a reánkszorulókkal, hogy meg is tegyük a szeretet parancsolatát. Gy. K.

HETI IGE: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek me8- ' Mt. 25, 40.

Szeptember 12. Vasárnap. — Luk. 10, 23—37.

Jézus ebben a példázatban arra a szeretette tanít, amely személy- válogatás nélkül szereti azt, aki mellettem van; akár otthon, akár munka közben. Ez a szeretet nem érzelem, hanem cselekedet éppen annak 0 megsegítésére, akitől nem várhatunk viszonzást.

Szeptember 13. Hétfő. — Jak. 3, 1—13.

A törvény betöltője az a szeretet, amelynek a forrása, Istennek a bűnöshöz lehajtó, Krisztusban megnyilatkozott szeretete. Ezzel a szeretettel lehet a keresztyén ember a világban áldás a másik számára.

Szeptember 14. Kedd. — Mt. 10, 40—42.

Amilyen nehéz volt meglátni az ember Jézusban a Krisztust, olyan nehéz ma is emberekben felismerni, mert ma is az ember áll előttünk, az Ö követségében. És amennyire igaz az, hogy Jézus a Krisztus, annyira igaz az is, hogy a tisztán hirdetett igében, a követ emberi szaván keresztül maga Isten szól.

Szeptember 15. Szerda. — Mk. 12, 41—44.

Jézus nem a fölöslegünket kéri. ö mindenünkre igényt tart. ö sem a fölöslegéből adott, hanem halálában mindenét értünk és nekünk adta.

Szeptember 16. Csütörtök. — 12. Móz. 22, 21—27.

Jézus nem ad új, az ótestámentomi kinyilatkoztatást érvénytelenítő isteni törvényt, hanem felülmúlja azt. ö nemcsak bizonyos »jó« cselekedeteket követel, hanem igényt támaszt a teljes emberre. Istenhez ragaszkodásunkat az tükrözted, hogy hogyan tanúsítsunk szeretetet embertársaink iránt.

Szeptember 17. Péntek. — Zsid. 2, 11—18.

A Fiú Isten testvérünkké lett. Így, ilyen minden emberi elképzelést és reménységet felülmúló reménységgel szeret Isten. Boldog ember az, akit a szeretet parancsolatában élő, engedelmes, egyedül Őbenne hízó hit kap- psol Őhozzá.

Szeptember 18. Szombat. — Jer. 22, 13—19.

Amikor Nabukadnécár babilóniai király legyőzte Judea szövetségesét, Nékó fáraót, hamarosan fogságba vitte Jojákin királyt is. Beteljesedett a prófécia: Jeruzsálem kapuin kívül fogságban halt meg Jeruzsálem királya^ Bolla Árpád