Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-05 / 36. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Péter János református püspök előadása Legutóbbi számunkban már jelentettük, hogy Páter János református püspök Evanstonban előadást tartott »Az egyház bizonyságtétele Magyar- országon« címen. Ezt az eseményt a nyugati egyházi és világi sajtó nagy figyelemmel kísérte és kíséri. Bő részleteket közölnek belőle s meleg fogadtatásban részesítik. Az alábbiakban néhány részletet közlünk Péter János püspök előadásából. Beszéde bevezetőjében a feladatot vázolta fel, aminek előadásával eleget akar tenni: »Bizonyságot kell önök előtt tennem az Ige és a Szentlélek ama munkájáról, amellyel ma Magyarországon egyházat gyűjt és tart egybe, amellyel ezt az egyházat vezeti, táplálja, tanújelét teszi. Vagyis: meg kell szólaltatnom Önök előtt gyülekezeteink bizonyságtételét, amelyben megvallják maguk és a világ előtt, hogy Krisztus a világ reménysége.« »Ha Isten igéjével jól él az egyház, akkor minden életmegnyilvánulása, tehát minden igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tagok együttélése, a szeretetszolgálat, egyházfegyelem, pénzügyek, egyszóval egész élettevékenysége, evangélizáció, vagyis: az TJr Jézus Krisztusban elvégzett váltság és új teremtés örömhírének életadó közlése az emberekkel az egyházon belül és az egyház körül. De éppen azért, hogy az egyház egész élete minél inkább ilyen legyen, szükség van arra, hogy az eeyház megújulásáról gondoskodó ige uralma alatt az egyház figyelme Istentől készített »kellemetes időkben« különös mértékben összpontosuljon a Jézus Krisztusban meghirdetett teljes váltság központi eseményeire, amelyekből van az egyház élete, mindann; ionk élete. Az egyház figyelmének ez az összpontosítása Isten megváltó cselekedeteire, ez az evangélizáció.« Néhány jellemző példán, mint a lelkészképzés, igehirdetés, egyetemes papság, bemutatta az egyházainkban Isten által munkált megújulást, majd egyházaink kísértéseiről szóltAz első kísértés a szekularizálódó világ, melyben azonban felismertük a Szentírás tanulmányozásának elsőrendű fontosságát az egyház egész élete számára. »A másik kísértés, a megtérés evangéliumának kiszakítása az evangélium teljes összefüggéséből. Felismertük, hogy Isten számonkérése sok hiábavaló beszédünkért is van velünk szemben, mert sokszor éltünk úgy, mintha beszédben állna Isten országa. A hitelét vesztett egyház akkor végez jó önvizsgálatot, ha elsősorban igehirdetése tisztaságát, teljességét, engedelmességét méri Isten igéjén. így ismertük fel, hogy a megtérés evangéliumát a megszentelődes evangéliumával együtt kell hirdetni. Az üdvösség útjának eseményei nem választhatók el egymástól. Az egybe- tartozóknak ilyen együtthirdetésével valljuk, hogy az istenszeretet és az emberszeretet Isten kinyilatkoztatása együtt adja elénk, nekünk is egy lélekzettel-kell hirdetnünk és a kettőt együtt kell gyakorolnunk.« edves kis apróságok, csillogószemű fiatalok most indul’iak el az iskolába. Napfényes őszön szép tavaszi álmok dalolnak a szívükben, hogy boldog és szabad emberek legyenek és boldog és szabad hazában éljenek. Kíséri őket a nemzet álma és mindegyiknek két forró, remegő, imádkozó és könnyes szív, két szülői szív suhan láthatatlanul is a nyomába. Meglcaptak mindent, amire sziiltsé- gük lehet: otthont, kenyeret, ruhát, könyveket és iskolát. Most már csak rajtuk áll, hogy egyszer vidáman és boldogan megérkezzenek az élet napfényes csúcsára. Mégis, szeretnénk még valamit adni nékik. Szeretnénk még valamivel megajándékozni őket. Hiszen mi sem egyedül mentünk az iskolábaValaki láthatatlanul is velünk jött, valaki láthatatlanul is ott ült mellettünk az iskolapadban. Valaki védett, szeretett és mindig hazavezetett. Volt egy láthatatlan társa az életünknek — Isten. Vele szeretnénk ma még a Szeptember csillogószemű seregét megajándékozni. Hogy könnyebb legyen az út és boldogabb a megérkezés. Amikor ez't a szót kimondjuk, hogy. gyermek, olyankor mindig hozzá szoktuk tenni szóban vagy gondolatban ezt a jelzőt is, hogy »gyönge«. Azért mondjuk így, mert a gyermek állapotát ez a szó fejezi ki a legjobban, hogy gyönge gyermek. Hogy kevés önmagának, hogy vezetőre, támaszra, gondviselőre szorul. Nos, örök törvény, hogy két gondviselés szárnya alatt növünk fel mindnyájan emberré. Az egyik gondviselés szárnyára ez van ráírva: otthon. — Ez a mi fészkünk. Innen indulunk el egyszer tipegő léptekkel és ide jövünk vissza egy életen át fiatalon vagy fáradtan. »Az evangélium teljességének ez a keresése őriz egy további kísértéstől. A szekularizáció folyamata azzal a kísértéssel jár együtt az egyház számára, hogy a közéleti felelősségről lemondva, az emberi együttélés általános kérdéseitől elmenekülve, szellemi gettóba vonuljon vissza s az evangéliumot úgy tekintse, mint valami zugolyában lett dolgot. A teljes evangélium tanítja a gyülekezetét arra, hogy nyitott hittel nézze az egész közéletet, benne felelősségét gyakorolja s igyekezzék mindenütt ott lenni, ahol az emberért, az ember szenvedése ellen s az ember javáért, Isten dicsőségére valami jót lehet tenni. Ebben a közéleti felelősségben van ott egyházunk az emberi együttélés Isten igéje számára jelentős minden ügyében, így abban a hálaadásban is, hogv 1932 óta ezekben a hónapokban lehet legelőször elmondani, hogy a földkerekségén sehol nincsenek nyílt háborús események.« »A szekularizáció és a társadalmi átalakulás kérdései között állandó az a kísértés, hogy az egyház egyszerűen hagyja sodortatni magát az események által. Ezzel a kísértéssel szemben azáltal találunk védelmet, hogy hitvallásaink bizonyságtételében, s mindenekfelett a szentírás kinyilatkoztatásaiban erősen megfo- gódzva valljuk, hirdetjük, gyakoroljuk, hogy az Isten igéje által e földön egybegyüjtött egyház léte nincs egyetlen társadalmi rendszerhez sem kötve, hanem a társadalmi rendszerek változásaitól szabadon szolgál Urának, az emberek között, az emberi történelem útján.« »Az evangélizáció és az ökuméné ügye együtt él Magyarországon. Mondhatom, hogy nincs szószék egyházainkban, amelyről éppen a legutóbbi hónapokban gyakran ne szólt volna az ige erről a gazdag üzenetről: Krisztus a világ reménysége«. Előadása befejező részében az Egyezményről és a református egyház anyagi helyzetéről szólott. »Az egyház ilyen módon él, saját problémái megoldására lehetőséget nyújtó szabadságban, Isten megváltó nagy tervének jeleként, mint állandó tanúbizonyságtétel. A mi bizonyság- tételünket is kifejezi nagygyűlésünk fő témája: Krisztus a világ rémény- ságe. Az emberi együttélés minden kérdésének megoldását az Ür Jézus váltságmunkájának végső és teljes megoldásában reméljük. Felelősségünk gyakorlása közben a Magyar Népköztársaságban, hazánk területén, népünk között, de az emberi együttélés minden otthoni és nemzetközi kérdésében erre a nagy reménységre nézve teszünk bizonysáét.« ÓL 'fftatvi — Mt. 11, 15—30. — Behavazott fejjel is. A legnagyobb földi szeretet itt szépíti körül először az életünket bölcsődallal és anyacsókkal, ruhával és kenyérrel, palatáblával, könnyes imádsággal és örök út- ravalók megrakott tarisznyájával. Bizonyára mindnyájan éreztük már, milyen jó hazamenni, a szülői szeretet aranyfürdőjében megerősödni, megpihenni. Milyen jó hallani egy érettünk dolgozó édesapának és egy imádkozó, mosolygó édesanyának felénk dobogó szívét a könyvünk, a kenyerünk, az álmaink fölött... Milyen jó annak, akinek gondviselő otthona van. A másik gondviselés szárnyára ez van ráírva: iskola. — Ezt a szárnyat tanítóink és tanáraink szövik és borítják a vállainkra hosszú esztendőkön át. Elégő gyertyák egy-egy nemzedék előtt. Tőlük kapjuk a tudást, a világosságot, amivel végigfutjuk az életünk pályáját. Egy-egy szavuk, alakjuk, példájuk esztendők múlva is megállít, eligazít és gondot visel reánk. Valami szent stafétafutás folyik az iskolákban. Századok, sokszor évezredek bölcseségének botját adják ott a kezünkbe a tanítóink, hogy gyorsabb és eredményesebb legyen a futásunk. Amikor átvesszük tőlük ezt a bölcseséget, legyen számukra mindig egy hálás kézfogásunk és egy hálás imádságunk. Mégis, ez a két gondviselés, ami ilyen szépen betakar minket, mégsem elég. * Mi mindnyájan, mindörökké gyermekek maradunk és az élet mindig óriási iskolává szélesedik ki élőtHÁROM ÍRÓ VIRÁG BENEDEK kétszáz évvel ezelőtt, 1754. augusztus 31-én született a dunántúli, Zala megyei Diós- kálon. Fiatalon a pálosrendiek közé lépett, aztán tanár lett, Székesfehérváron tanított. A rend feloszlatása után világi papként tanított tovább. 1794-ben Budapestre költözött. Költeményei és írói magatartása népszerűvé tették. Szegényes budai szobájában fel-felkeresték a magyar írók. Berzsenyi vidékről utazott fel hozzá, hogy csak láthassa és szót értsen vele. Azóta irodalomtörténeti órákon kívül ki idézte? Kosztolányi Dezső írt róla szépséges verset 1917-ben. ott olvasható ez a részlet: Sokszor megállók most. hol ő lakott rég s alázatosan és magamba szálló lélekkel kérdem, mi maradt belőle? Egy kis küszöb s egy villamos- megálló. De én gyakran elmentem volna hozzá, hogy telkemet szava beharmatozná piruló arccal néztem volna rája, hogy mit mond papos és szigorú szája, > i A kis küszöböt azóta az emléktáblával együtt elvitte a második világháború, a romokon, ott a tabáni plé- báni a -temp lomn ál, fű nő és giz-gaz. De a Gellérthegy ma is úgy néz le oda esti hűvös arccal, mint másfélszáz évvel ezelőtt. »Szent öregnek« hívták az írók egymás közt. Megbecsülték Horaíius-fordításait. A tizenöt éve megjelent magyar-latin Hora- íMis-antológiábatn is olvasható három Virág-fordítás, s jó fordítások, szépek. Virág színes, ízes, tiszta magyar szókkal és mondatokkal írt, még Vö- rösmarty, Berzsenyi, Kölcsey is tanultak tőle. Ez a szegény pap: igazi hazafi volt. Az ocsúdó magyarságnak erőt, összetartást, műveltséget kívánt. Nem véletlenül idézte Széchenyi István a »Kelet népében«, első mondata előtt, Virág Benedeket. Azt a mondatát, amely örökérvényű: »Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen.« Por lepte be Virág Benedek költeményeit? Mily viszonylagos ez a por. Kodály Zoltán, az igazi források ismerője, nem véletlenül komponálta Virág Benedek »Békesség óhajtás 1801« című költeményére egyik legszebb új kórusművét. Így éled újra, aki holt s aki költő volt és nemzetének nevelője. Idézzünk még pár sort egy 1820 körül írott verséből, a »Szép szó országos Dunánkhoz« című műből: Sok gizgazt hozzánk hord hátad, jó Duna, nem kell; Itt is elég gizgaz van: vigye hátad odább. Szintúgy a holt törzsököket vigye; a mi gyümölcsös Kertünk élőfát, bár neki sok van, óhajt. Hozz hát élőfát, de terült lombokkal, alatta Hogy hű munkásnak megpihenése legyen. Az igazi költői szó és a tiszta patriotizmus hangja túléli a századok hamvasztó porát. BRÓDY SÁNDOR harminc éve halt meg. Mondják, egy ócska öltöny, meg egy szemüveg maradt mindössze utána. Schöpflin Aladár összegezve Bródy írói vonásait, századunk magyar irodalmáról írott művében, ezt írja róla: »Pályája töredék maradt, munkájának nagy része elavult, de lényéneik szuggesztivitása nagy hatással volt nála ifjabb írótársaira, merész kereső nyugtalansága — nem egyszer akaratlanul — olyan ösztönzéseket adott, amelyeknek hatása csak később érett meg, az utána következő nemzedékben. Pályájának volt bizonyos felszabadító hatása, utána többet lehetett merni, mesz- szebb elrugaszkodni a polgári magatartástól. Pazarló volt, de amit elpazarolt, annak jó része a nyomába lépők kezében vagyonná vált.« Erről a vagyonról beszélnek az író-kortár- sak vallomásai is sorjában mind, elsőnek ■ Ady Endre. E torzó-mivoltá- róí maga Bródy Sándor is tudott. »Fázva és megalázva látom — írja Bródy —, hogy abból, amit terveztünk. Ez az iskola pedig nehéz iskola. Néha olyan szavakat ír a táblára, amibe belesápadnak a tanulók. Sokszor vannak megoldhatatlan feladatai és lázas leckéi. Hányszor írja elénk például ezeket a szavakat: bűn, betegség, csalódás, szenvedés, halál. Nézz meg jól bennünket, hányszor állunk meg, öreg diákok, az élet, a gond vagy a bánat fekete táblája előtt. Hányszor fakadunk sírva, hányszor bukunk el, aikárcsak a gyermekek. Mi lenne velünk, ha nem lenne otthonunk, ha nem tudnánk néha hazamenni. tem, sőt ígértem, alig váltottam be valamit. Csaknem mindennel adós maradtam magamnak.« Bródy Egerben született 1863-ban. Szülővárosa ott maradt hazafias romantikájával az író lelkében. Egerről írta egyik legszebb művét, melyet érdemes volna újból kiadni, a fiatalságról szóló »Egri diákok« című regényét. A siker kapta el, amikor gyulai ügyvédbojtár korában megjelent Pesten egy elbeszélése s a szerkesztők tüstént feléje fordultak, mint a napraforgók a nap felé. Bródy a napi írói sikerek királya lett Pesten, életmódja, bohém alakja a századforduló Budapestjének jellegzetessége. Jókai volt Bródy példaképe, de Bródy nem a szépítés, hanem a valóság romantikáját vállalta. Amikor Budapesten versben és prózában csak a hangulat volt a fontos, Bródy határozott magatartással a valóságra mutatott. Erőfeszítéseket tett a tárgyilagos ábrázolásra, de másként, mint_ ahogy korának legnagyobb realistája, Mikszáth Kálmán tette. Bródy valóság- áhrázolásában érzelmesség tör fel, váratlanul és különösen, mint ahogy társadalmi összeütközéseket is várat» lanul és hihetetlenül kiegyenlít az író. Gondoljunk a_Tanítónő c. drámájára. Ez a lírai naturalizmusa hatással is volt prózánkra. Budapestet valóban Bródy örökítette meg hangulataival és figuráival s mutatta a módszert az utána következőknek, BENEDEK ELEK 1929. augusztus 17-én halt meg.huszonöt éve már ennek is. Az édes Erdélyben, Kisbaconban, a szülői házban esett ki a toll a kezéből. Scribens est mortus, írva halt meg — jut eszünkbe a latin mondat. A toll végiggurult a papíron, a megkezdett szó félbeszakadt. Hetvenéves volt Benedek Elek, amikor a halál lezárta a szemét. Egy nagyszerű magyar nevelő távozott el vele az élők közül a feledhetetlenek közé. Szülőföldjére, amelyet számos művében örökített meg s avatott mindnyájunk kedves ismerősévé. 1922-ben tért vissza Budapestről. Ügy érezte, ott van a helye, ahol a legnagyobb munkát kell kifejtenie. Az akkori Romániában nem volt lapja a magyar fiatalságnak, a legkisebbeknek. Benedek Elek annyi lapalapítás és szerkesztés után megcsinálta az utolsót, a »Cimbora« címűt s hét éven át szerkesztette és megjelentette példaadó önfeláldozással. A lexikonok- elmondják, hogy Benedek Elek hány lapot szerkesztett, milyen regényt írt, mennyi elbeszélést és drámát s joggal emlegetik, mint a legnagyobb hatású magyar ifjúsági írót. Benedek Elek jó) látta, hogy az ifjúság történeti és irodalmi nevelése a legfontosabb tennivaló a magyar írástudó számára, S mi mindannyian, akik élünk, ennek a páratlan hatású írónak a neveltjei vagyunk. Ki ne emlékeznék közülünk Benedek Elek »Magyar mese- és mondavilág« című gyűjteményére, vagy a külföldi meséket tartalmazó, vörös vászankötésű »Csodalámpára«? Nemzetünk múltját kis diák korunkban az ő könyveiből, a »Nagy magyarok életéből« ismertük meg. S ez elhatározó megismerés volt. Benedek csak igazi hősöket emelt ki, csak a nemzet haladását szolgáló férfiakat és nőket mondott el. Stílusa a tiszta, egyszerű és mégis szépségesen szép magyar stílus volt. »Testamentum és hat levél« című könyvének egész sorai élnek emlékezetünkben. Jó testamentumot hagyott hátra; szeresd a nép>et, szólj tiszta magyar szóval, légy becsületes és dolgozz önzetlenül hazádért! Szalatnai Rezső — Házimunkára munkaerőket keres az Evangélikus Egyházegyetem Diakóniai Osztálya, Budapest, VIII., Üllői-út 24. Jelentkezés a délelőtti órákban. — Keresünk megvételre jól fűtő cserépkályhát. Evangélikus Lelkészi Hivatal, Kecskemét, Az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában megjelent levelezőlap nagyságú kartonlap, ízléses kiállításban LUTHER MÁRTON: REGGELI ÉS ESTI IMÁDSÁGA valamint a TÍZ PARANCSOLAT és az APOSTOLI HITVALLÁS Mindkét kiadvány a bibliába helyezhető és a naponkénti imádkozásban jó segítséget nyújt. Egy-egy lap ára 60 fillér, iratterjesztések részére, 10 drb-on felüli rendelésnél 50 fillér. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278 Istentiszteleti rend Látjátok, így lett a templom a mi otthonunk és Isten a mi Edesatyánk. Ö mindig vár és mindig meghallgat. Neki nincs árvája és nincs mostoha- gyermeke. Az Ö szívén mindig van hely mindenki számára, aki keresi Öt, aki hívó szavára ráfelel: Igen, Atyám! Isten otthona egyúttal Isten nevelő- iskolája is. Benne a legdrágább tanító tanít: Jézus a — Mester! Híres tanító: századok tanulták Tőle az élet és a halál földi és mennyországi titkait. Bölcs tanító: szavai nemcsak ezt a földet világítják meg, hanem befényesítik az örökkévalóságot is. Jó tanító: Aki ismer engem és sohasem ád fel nehezebb leckét, mint amit meg tudok oldani. S ha mégis, az élet vagy az ítélet tábláján eltéveszteném az írást, megváltó vérével majd letörli, hogy Isten és emberek előtt igazság és öröm legyen a táblán. Mert Ö nekem nemcsak Mesterem, hanem Megváltóm. ő hív ma téged, szeptember iskolába induló gyermekét, vagy az élet iskolájának sokszor nyugtalan szívű gyermekét: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan ,..« Friedrich Lajos Budapesten 1954. szeptember hó 5-én, vasárnap A PESTI OLDALON Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, délelőtt 11 (úrv.) Hafenscher Károly, délután 7 Gémes István. — Fasor délelőtt fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, délelőtt 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Juhász Géza. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Sülé Károly. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10. délelőtt 11 (úrv.) — Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12 (úrv.). — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11, délután 6. — Kőbánya délelőtt fél 10 Koren Emil. — Vajda P.-u. 33. (Simor-u.) délelőtt negyed 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 Koren Emil. — Zugló délelőtt 9 (gyerm.) Scholz László, délelőtt 11 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Ferenczy Zoltán. — Rákosfalva délután 5 Scholz László. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 7 Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Üjtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MÁV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Klstemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — PestKerepes- Kistarcsa délelőtt negyed 10. — lőrinc, Szemere-telep délelőtt háromnegyed 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután S, A BUDAI OLDALON Bécsikapu-tér délelőtt 9 Pethő István délelőtt 11 Várady Lajos, délután 7 Pethő István. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, délelőtt 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, délután 5 Komjáthy Lajos. — XII..'Tarcsay V.- u. II. délelőtt 9 (gyerm.) Ruttkay Elemér, délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ferenczy Zoltán. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Zay László. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9. — Budakeszi délelőtt fél 10. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Muncz Frigyes, előtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Bottá délelőtt fél 10 (gyeim.) Muncz Frigyes, dél- István. — Németvöigyi-út 139. délelőtt 9 Bottá István. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Bottá István. — Csepel délelőtt 11, délután 7. — Budafok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Róbert. — Albertfalva délelőtt fél 11 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy délelőtt 9 Bodrog Miklós. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, 111.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-543801. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)