Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-05 / 36. szám
0 RSZÁGOS EVANG ÉL'IKUS H E T 11 L A P ÁRA: 1,40 FORINT SZEPTEMBER Az Egyházak Világtanácsa oanstoni világzsinata SZEPTEMBER VAN. Megváltozott a levegő íze és más a nap ereje is. A fák lombja között hűvös szél jár s fközben titokban odalopja az ősz keze simogatásának rozsdaszín nyomát. A nyári munkák lassan végükhöz érnek s megkezdődnénk az ősziek a földeken, otthonaikban s irodákban egyaránt. Gyermekeink is előszedik könyveiket, füzeteiket, beteszik tásikájukba s megindulnak a kitáruló iskolakapuk felé. Közénk lo- pódzkodott az ősz. GYÜLEKEZETEINKBEN IS új munkaidőszaik kezdődik. Mert az egyházi munkának is van ritmusa. A megszakítatlan sorban végzett munka során egy-egy ilyen fordulópont mindig újra szolgálatunk kérdéseinek végiggondolására késztet. Most is, szerte gyülekezeteinkben beszélgetés kezdődik a lelkészek és az egyháztanácsok között, hogy felmérve a gyülekezeti élet különféle szükségleteit, megkezdjünk a munkatervék készítését az ádventben felénk közeledő új egyházi esztendőre. Zsinati törvényeink rendelkeznék így, törvénnyé alkotva azt a jó tapasztalatot, hogy az átgondolt, közös munka jó eredménnyel bíztat. EZ A TERVEZGETÉS az egész gyülekezet ügye. Nemcsak azért, mert arról van éppen szó benne, hogy mi történjék a gyülekezeti alkalmakon, hanem mert a gyülekezet élete alakítja, formálja őket. Zsinati törvényünk helyesen gondolkodott, amiken■ a lelkész és a presbitérium közös feladatává és felelősségévé tette a munkaterv készítését, mert olyan beszélgetést kezdeményezett vele, amely képes nemcsak a presbitériumok munkájának megelevenítésére, hanem bizonyára. jó hatással van magára a gyülekezetre is és nem utolsó sorban igen áldásos segítség magánaík a szolgáló lelkésznek. Nincs egyedül az előtte álló feladatok. elvégzésében: ezt érzi és látja minden lelkészünk most az egyháztanáccsal együtt való tervező munkában. Az egyháztanács pedig az egész gyülekezetei képviseli. Így szól felhatalmazása is, de ha helyesen végzi munkáját, akkor valóban csatornájává lesz a gyülekezet minden jó kezdeményezésének, hogy az belekerüljön az új egyházi esztendő gyülekezeti munkáiba. A Z ELŐTTÜNK ÁLLÓ FEL- ADATOK lehetnek változóak az egyes gyülekezetek helyi viszonyai szerint, de sők közös vonásuk is van. Minden presbitérium és minden lelkész bizonyára alaposan végiggondolja, hogy a gyülekezet hitének, helyzetének, problémáinak megfelelően mit és hogyan érvényesítsen, helyezzen előtérbe az új egyházi esztendő gyülekezeti munkájában. Ennek a sok helyi kívánságnak mégis sok egyező vonása lesz, amint a mi egész egyházunk sok hasonló vagy egyező kérdéssel foglalkozva építi hitét. A SZENTIRÁSSAL VALÓ FOGLALKOZÁS további erősítése lesz bizonyára az egyik ilyen közös vonás. Reformációi örökségünket Isten az elmúlt esztendőkben újra és egyre inkább drágává és kedvessé tette előttünk. Ez idén a gyülekezeti tagok kezébe is odakerült az új bibliafordítás, hogy sok új indítást adjon a Szentírással való foglalkozásban. Istennek kell hálát adnunk azért, hogy a Biblia üzenetének jobb megértése, a kinyilatkoztatás isteni üzenetének keresése gyülekezeteink szívügyévé lett. HITBELI ÖRÖKSÉGÜNK is szívünkhöz nőtt. A gyülekezetek mindenütt szívesen fordulnak az egyháztörténethez, érdeklődnek Luther élete, hitvallásaink iránt. Egyházunk jó hagyományainak ápolása és érvényesítése is feladata az előttünk . álló munkának, örömmel tapasztalhattuk, hogy az egyház történetének vizsgálása nem vezetett gyülekezeteinkben a múltba való temetkezéshez, hanem hitük erősítésére szolgált azzal, hogy a tanulságost és követendőt keresték és találták meg benne. JF ERESZTYÉNSÉGÜNK SAR- V KALATOS ÜGYE A KÖZÖSSÉG. Krisztus Urunk az egyházat nem magábazárkózásra, hanem szolgálatra rendelte. Közösségi feladataink közül az első tehát a világban, népünkben való jó szolgálatunk. A világhelyzet, amiben most egyházi munkánkat végezzük, Isten szeretetének sok biztató jelét mutatja. Egyházunk s benne minden gyülekezet ügye így a békéért vívott küzdelem, amelyben nem állunk meg most sem, hanem tovább akarunk haladni a háború gonosz rémének legyőzése és a béke áldásainak megtartása felé. Hazánkban pedig tovább végezzük a magunk szolgálatát abban az építő munkában, amely valóban közös ügyünk. AZ ÖKUMENE KÖZÖSSÉGE is gyülekezeteink szívügyévé lett. Az evanstoni világzsinatra nemcsak delegációnk készült, hanem az egész egyház, minden gyülekezet, minden hivő imádsága és hite hozzájárult ehhez a készüléshez. Azért van ez így, mert — Istennek hála — megerősödött híveinkben az ökumenikus együvétartoZás, a közösség hite és érzése. A GYÜLEKEZETEK BELSŐ ^ KÖZÖSSÉGÉRE is gondolnunk kell.-Az elmúlt években azt az ajándékot kaptuk Istentől, hogy megerősödött egyházunk belső egysége és együtt tudtunk küzdeni hitünkért, jó szolgálatunkért. Ezt az egységet kell továbbra is megtartanunk és munkálnunk. Felismerve és magunkévá téve azt a közös célt, amit Urunk bíz ránk, hogy t. i. higgyük és valljuk az Ö irántunk és az egész világ iránt tanúsított szeretetét, hogy 0 a világ reménysége, — egymás kezét fogva kell minden erőnkkel azon lennünk, hogy hitünk erős, hitvallásunk pedig eredményes legyen. EZT A KÖZÖSSÉGET szolgálja ez az őszi munkaterv-készítés már külső formájában is, hiszen csak úgy lesznek ezek a tervek helyesek és eredményre vezetőek, ha közös munkával készülnek és közösen hajtják is végre őket. Az előkészítés munkájában is nagy szükség van a gyülekezeti tagok együttes imádságára, s szükség van az imádságra majd akkor is, ha már a gyülekezeti munka ezeknek a terveknek az alapján folyik. S az előkészítés is a gyülekezetek egészének munkájaként jön létre, s hogy valóban építő legyen végrehajtásuk, ahhoz is szükséges lesz az egész gyülekezet szíve is, meg közreműködése is. HITÜNK SZERINT az egyház közösség. Közös hit alapján Isten Szentlelke által gyüjtettünk egybe közös szolgálatra. Imádkozzunk azért, hogy a közeledő új egyházi esztendőben is közösen szolgálhassunk hitünkkel és szeretetünkkél egyházunknak, embertársainknak, hazánknak, népünknek és az egész emberiségnekZ. D. dr. Vető Lajos püspököt as Egyházak VHágtanácsa Központi Bizottságának tagjává választották Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának megbízatása lejárt. A világgyűlés megválasztotta az új Központi Bizottságot. D. Dr. Vető Lajos püspök, Dr. Pap László református teológiai akadémiai dékán, valamint J. L. Hromádka professzor, a prágai Comenius Hittudományi Fakultás dékánja és Ján Chabada szlovák evangélikus egyetemes püspök is tagja lett az új Központi Bizottságnak. A Központi Bizottság beszámolója Az EVT Központi Bizottságának elnöke, Beid chichesteri püspök beszámolt az elmúlt (hat esztendő munkájáról. Bevezetőben arról szólt, hogy a világhelyzet egyre újabb feladatokat tárt az egyház elé ez idő alatt. Külön is kiemelte a hidrogénbomba problémáját. »így az EVT feladata, hogy az egyházak közösségét erősítse és Krisztusról szóló bi- zonyságtevésüket kiterjessze, mindig nagyobb és nagyobb lett«. A kilencven, különféle országhoz, fajhoz és hitvalláshoz tartozó tagból áldó KB esztendőnként tartott üléseket. Bell püspök ezután áttekintést Hűt adtunk már arról, hogy az EVT ünnepélyes megnyitó istentiszteletén Oxnam püspök prédikált s szavait az 1948-as amszterdami viláe- zsinat szavára alapította: Szilárd elhatározásunk, hogy együtt maradjunk! Az ö. S. Sz. most részleteket közöl a prédikációból. »Egyetlen evanVisser’t Hooft, az EVT főtitkára augusztus 16-án beszámolt eddigi munkájáról a világzsinat plénuma előtt. »Az EVT feladata az egyházak szolgálata — mondta — és az egyház igazi létének hirdetésében segít nekik. Segítő eszköz s ezért sosem lehet öncélú.« »Nem kérdés, hogy az Mindennap reggel áhítat kezdi a programmot. A munka voltaképpen három egymás melletti síkon folyik. Az első a fő témával foglalkozik, elsősorban a plénum előtt, majd hat munkacsoportban, A tanácskozások adott erről a munkáról, majd ezeket mondta: A munka közben világossá lett, hogy az ökumenikus feladat nem választható el az egyház küldetésétől — mert a küldetés nélküli egyház nem is egyház. »Mindig tudtuk, hogy az egyházak riíágtanácsának szerve vagyunk, nem egy nyugati, keleti, déli vagy északi tanácsé. Mindnyájunkat az a kívánság lelkesített, hogy Krisztus gondolatait felismerjük és minden közös kapcsolatunkban legjobb lehetőségeink szerint az Ö vezetésére bízzuk magunkat« — fejezte .be beszámolóját Bell püspök, (ö. S. 3Z.) gélium van — mondta Oxnam püspök — és ez a teljes evangélium a Jézus Krisztusról, mely üdv-üzenetével az egyesnek és a közösségnék egyformán szól. A keresztyének mindenek- feiett az igazságért való síkraszál- lásra kötelezettek.« EVT-nek a keresztyén egységgel van dolga. De az EVT teremthet olyan helyzetet s kell ás teremtsen, amelyben az egyes egyházak között oly sok közös dolog lesz, hogy a jelenlegi szakadások ' fenntartására nem lesz többé helyes alap« — mondta beszámolójában Visser’t Hooft főtitkár. eredményét az erre a célra létrehozott bizottság a világzsinat üzenetébe foglalja össze. E mellett a fő- munka mellett párhuzamosan folyik az EVT »Felépítés és Munka- módszer Bizottságának« munkája azzal a céllal, hogy a tagegyházak kapcsolatait egészen a gyülekezetekig megerősítse. A harmadik sík a látogatók részére rendezett külön- programmok, ifjúsági műsorok, stb, (Az Evangéliumi Sajtószolgálat nyomán.) Előadások Az Evanstonból érkező híradások említést tesznek az első napok kiemelkedőbb előadásairól. Augusztus 15-én »Krisztus a világ reménysége« címen dr. E. Schliíik professzor (Németország) és dr. R. L. Calhoun (Egyesült Államok) tartott előadást. Augusztus 16-án este az evangélizáció kérdéseiről beszélt dr. D. T. Niles (Ceylon) és T. Wedel (Egyesült Államok). Augusztus 18-án este »Ázsia és Afrika kérdése a keresztyónség- hez« címen hangzott el két előadás. Mindkettő az egyház társadalmi, politikai és gazdasági felelősségét hangsúlyozta. Az előadók dr. Cb. Malik, Libanon követe az ENSZ-nél s egyben az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának tagja, valamint P. K. Dagadu lelkész, az Aranypart állam (Afrika) keresztyén egyháztamácsának főtitkára voltak. Augusztus 20-án Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek főtitkára látogatást tett az EVT világasinatán, Két új tagegyház Az Egyházak Világtanácsa egyhangú határozattal két új tagegyhá- zat vett fel, éspedig a »Délafrikai Fok-tartomány Holland Református Egyháza« és. a »Délafrikai Bantu Református Egyház« nevű egyháztesteket. Az EVT tagegyházainak száma ezzel 163-ra emelkedett. (Az ökumé- nikus Sajtószolgálat nyomán.) G. B. Oxnam püspök prédikációjából „Az Egyházak Világtanácsa eszköz az egyházak szolgálatában“ A konferencia munkája „Két templomért 1954“ Mint ismeretes, a Gyülekezeti Segély (Gyámintézet) országos munkája ebben az évben két templom felé fordul. Oly mértékű jelentős segítséget kíván adni az ország két legrégibb idő óta befejezetlenül álló épülő evangélikus templomának, hogy ezután a végleges befejezéshez né legyen reménytelen az építő két gyülekezetnek csupán a saját anyagi erejére támaszkodni. Az adományokban megnyilvánuló országos szeretet a két építő gyülekezetben sem marad hatás nélkül. Fokozott munkával és reménységgel viszik a két templom ügyét az évtizedes csonkásig után a befejezés felé. Ebben kívántak a Gyülekezeti Segély országos vezetői is segítségére lenni a két gyülekezetnek, amikor az őszi munkaévad megindulásakor körlevelet bocsátottak ki az ország ösz- szes evangélikus letkészi hivatalaihoz, amelyben kérték, hogy az egyetemes rendelkezések szerint október 31-ig az adakozási és offertóriumi lehetőségeket tartsák nyitva s irányítsák úgy a hívek adakozó szeretetét, hogy a Gyülekezeti Segély számadásainak lezárásakor a tavaly begyűlt összeg háromszorosát adhassák át a két templom javára. Ez a reménységük erősen a tényekre támaszkodik. Nemcsak azért, mert ekkora összegre múlhatatlanul szüksége van a két templomnak, hanem azért is, mert számos oly gyülekezet van, ahol ennek a várakozásnak ismerete nélkül a hívek önkéntes szeretettel a tavalyi összeg többszörösét adták össze. A tájékoztató adatok, amelyeket a lelkészek folyamatosan küldenek be a körlevél nyomán, még hiányosak, de máris kiemelkedő, szép példákat említhetünk. Ilyenek például Budapest-Zugló, Kötésé, Nagy- veleg, Rákoskeresztúr, Bakony- csernye, Sámsonháza, Tiszaföld- vár, ahol mind meghaladták a tavalyi összeg négyszeresét s van köztük olyan gyülekezet is, ahol tizennégyszeresre, sőt tizen- kilencszeresére emelték. Ba- konyszombathely, Bezi-Enese, Bikács, Kerta, Sand, Öriszent- péter és más gyülekezetek is már meghaladták, vagy közel járnak a háromszoroshoz. Ebben megható az, hogy jórészt kicsiny gyülekezetek, de megértő szeretet fűti valamennyit. A beérkezett jelentések nagyobb | része arról számol be, hogy meghaladták a tavalyi összeg kétszeresét. Bízunk abban, hogy az őszi időben mindenütt igyekeznek elérni a háromszorosát. A tavalyihoz viszonyítani relatívnak látszik. Az áldozatikészség világosabban tükröződik a lélekszám szerinti átlagban. Ebben is megható példák állanak előttünk. Felsőnána, Zalaistvánd, Sámsonháza, Tállya, Kerta, Hegyeshalom, Tés meghaladták, vagy közel járnak a lélekszám szerinti kétforintos átlaghoz. Sőt Hemádvécse 3.83-mal halad elől. Ezt a gyülekezetei csak Révfülöp szárnyalja túl 4.04 forintos átlagával, ami annál kimagaslóbb, mert maga is templomépítéssel küzdő s kicsiny gyülekezet. Mégis tud a másik felé fordulni segítő kézzel. Az ősz folyamán még minden gyülekezetben lehetséges adakozás s a templomokban elhelyezett Gyülekezeti Segély-perselyek felé reménységgel néz a Gyülekezeti Segély országos vezetősége s ez a reménység fűti a további terveket is: minden évben befejezni két épülőben lévő templomot. Már alakul a terve a jövő évi munkának, amikor vidéki, szórványtemplomok kerülnek sorra. „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálásl jókedvéből“ (Fii 2, 13.)
