Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-22 / 34. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1954. AUGUSZTUS 22. ALKOTMÁNYUNK ÖT ÉVE A HELYES KERESZTYÉN ÉLETHEZ MINDIG HOZZÁ­TARTOZIK A TISZTES HAZAEI- SÁG. Magyar evangélikus népünk ezt mindig így vallotta és cselekedte. Történelmünk számos bizonyítékot őriz afelől, hogyan találták meg a módját lelkészeink igehirdető és lel­kipásztori szolgálatuk, során, hogy egyházunk jó hagyományainak meg­felelően a nemzet élő-haladásának szolgáljanak. így dobbant együtt Krman Dániel püspök szíve Rá­kóczi kurucaival, ezért áldotta meg 1707. március 8-án a szabadságért küzdők zászlaját. így szánta oda TessediSc Sámuel szarvasi lelkész egész életét és munkásságát a föld­művelő nép felemelésére. így lelke­sedett Haübner Máté győri püspök 1848-ban a jobbágyfelszabadításért, amikor a gyülekezetekhez intézett körlevelében büszkén emlegeti: »Ho- nurikban 12 millió jobbágyember ezentúl nem robotol.« így maradt hű a szabadság ügyéhez az 1849- ben vértanúhalált halt Rázga Pál pozsonyi lelkész. Magyarországon evangélikusnak lenni évszázadokon át egyet jelentett az elnyomás elleni küzdelemmel — a szabadság zász­laja alatt! EZEKNEK A JÖ HAGYOMÁ­NYOKNAK AZ ÚTJÁN JÁRUNK MA, amikor együtt ünnepeljük né­pünkkel a béke és szabadság alkot­mányát. Ahogy osztoznunk kellett népünk múltbeli szenvedésében és elnyomásában, úgy osztozunk most örömében és szabadságában. Isten sohasem engedte, hogy a kívülálló szemével nézzük ezt az országot és annak népét, hanem mindig arra tanított igéjével, hogy az ő nagy parancsolatát, a felebaráti szerete­ted hazánk életfolyásában való rész­vétellel, becsületes munkával, em­bertársaink iránti jószándékkal, az előrehaladásért tanúsított lelkese­déssel és áldozatossággal valósítsuk meg. A MAGYAR NÉP BÜSZKE AL- KOTMÁNYÁRA, mert az nem más, mint birtöklevél arról, hogy ebben az országban a dolgozó nép a haza teljesjogú gazdája. A nép- szabadságért harcoltak történelmünk legjobbjai, ezt énekelték meg köl­tőink, erről álmodoztak az egyszerű emberek milliói. Nem ment Icöny- nyen a megszerzése. Sóik évszázad vére, szenvedése készítette elő, míg eljött a felszabadulás éve és nyomá­ban sok küzdelem és munka között államunk alapjainak lerakása, öt év telt el azóta, hogy először hallot­tuk államunk alaptörvényének, al­kotmányunknak ünnepélyes szavait: »Magyarország: Népköztársaság.« »A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabad­ságát és hatalmát, az ország függet­lenségét, harcol az ember kizsákmá­nyolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szo­cialista építésre«. Alkotmányunk ki­fejezi népünk szándékát, hogy a szo­cializmus építése törvényeinek meg­felelően az ipar, a termelés követke­zetes növelésével és a mezőgazdaság állandó fejlesztésével szakadatlanul emelkednie kell a dolgozók jólété­nek. SZABADSÁGUNK SZILÁRD ° ERKÖLCSI ALAPRA ÉPÜL. Törvényeink igazi és gyakorlati biz- tosítékökat nyújtanak a szabadság megvalósítására. Népünk valóban szabad, mert Alkotmányunk bizto­sítja minden állampolgár szármára a jogot a munkához, országunkban nincs létbizonytalanság, munkanél­küliség. »A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a mun­ka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dol­gozzék-« — mondja Alkotmányunk. A munkaerkölcs magasra emelése mindnyájunk állandó feladata. A munka minősége és mennyisége adja meg nálunk az ember értékét és megbecsülését. Kiszabadultunk a régi gyötrő robotmunka embertelen* ségeiből s Alkotmányunk biztosítja a pihenés és üdülés jogát, amelynek Alkotmányunk öt éve alatt boldog milliók voltaik részesei. Szábadsá­gunk erkölcsi alapjához tartozik a házasság, a család, a gyermek vé­delme; mindnyájunk vagyonának, a társadalmi tulajdonnak védelme, öt év a bizonyítéka, milyen jelentősen emelkedett hazánk gazdájának, a népnek felelősségérzése a tapasztalt hibák bátor kritikája terén. Széles tömegek részvételével, ellenőrzésé­vel és segítségével megy végbe a tör­vényesség megszilárdítása mind az állami szervek, mind az állampolgá­rok részéről. AZ EMBERRŐL VALÓ GON­DOSKODÁS minden munkánk, küz­delmünk és áldozatunk célja. Ebben a szellemben jelennek meg mind- őzök az intézkedések, amelyek a művelődéshez való jogot, az öreg- séni. egészségügyi szolgáltatásokat, a társadalombiztosítási és orvosi el­látást, a munkavédelmi és szociá­lis beruházásúkat biztosítják és fej­lesztik. A lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot, a sajtó-, szólás-, a gyülekezés szabadságát, az állam­polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, az állampolgárok összes szabadságjogait, nemre, fele- kezetre, nemzetiségre váló tekintet nélkül a Magyar Népköztársaság »a területén lakó minden dolgozó számára biztosítja«. Mindezek a jo­gók elmélyítik az állampolgári kö­telességérzést. A maga urává lett nép forró hazaszeretete hazánk ere- jénék, jólétének és előrehaladásának kiapadhatatlan forrása. Tsten iránti hálával ÉLJÜK ÉS GYAKOROLJUK A VALLÁSSZABADSÁGOT, ame­lyet Alkotmányunk minden vallás­felekezet számára biztosít és való­ban meg is ad. Nemcsak min­den lelkészünk, gyülekezetünk és egyháztagunk a tanúja egyházi éle­tünk szabadságának, hanem azok a külföldi vendégek is, akik a magyar egyházi élet tanulmányozására jár­tak nálunk. A szabadon hirdetett evangélium, egyházunk életének leg­drágább kincse, újít és tisztít minket, megvilágítja utunkat és megérleli hitünk jó gyümölcseit hazánk és az egész emberiség javára. J\;emzeti egységben ün­NEPELÜNK! Utunkat és ma­gatartásunkat meghatározzák, azok a hitbeli döntéseik, amelyeket evan­gélikus egyházunk a felszabadulás utáni időszakban hozott. 1948-ban az államunkkal kötött Egyezményben elköteleztük magunkat, hogy teoló­giai alapon, keresztyén meggyőző­déssel teszünk részt népünk élete építésének támogatásában és segíté­sében. Másik hitbeli döntésünk út­ját 1949 óta járjuk, amióta egyhá­zunk teljes szellemi és erkölcsi ere­jével részt vesz a világ békéjének megoltalmazásáért folytatott harc­ban. Az a mi egyházunk hitből fa­kadó szokása, hogy ahol valami jó és szép igyekezetei lát, ott helyesel és ezt a helyeslést szavakban és tet­tekben meg is pecsételi. így dön­töttünk a lakosság életszínvonala emelésének Alkotmányunkban gyö­kerező kormányprogrammja célkitű­zései mellett s az ennek eléréséért folytatott mezőgazdasági — fejlesz­tést célzó Programm mellett s min­dent elkövetünk, hogy lelkészeink, gyülekezeteink és egyháztagjaink szolgálatain keresztül segítséget nyújtsunk népünknek jó és nemes célkitűzései megvalósításában, AZZAL KÖSZÖNTJÜK MÉLTÓ­KÉPPEN ALKOTMÁNYUNK ÜN­NEPÉT, ha hitbeli őseink forró haza­szeretetével, a keresztyén emberek lelkiismeretes és becsületes munká­jával, szívvel-lélékkel segítjük azt, am,i új, építő, előremutató, ami az Alkotmány jegyében előnyösen vál­toztatja meg életünket, még telje­sebben és hívebben ülteti át az életbe annak betűjét és szellemét. Népünket a múltban tépő annyi oal- sors és szenvedés után, szabad ha­zában, a jólét és béke országában élünk. Dolgozzunk úgy, hogy amit népünk legjobbjai egykor megál­modtak, az a mi életünkben kitelje­sedjék és gyönyörű valósággá vál­jék! OTTLYK ERNŐ Megkezdődött esz Egyházak Világtanáesa evanstoni világkonferenciája Augusztus 15-én, vasárnap az Egyesült Államok-bcli Evanstonban megkezdődött az Egyházak Világtanácsa második világzsinata. Püspökhely@tteseink körlevele a lelkészekhez Püspökhelyetteseiink a megnyitó előestéjén körlevelet intéztek a lel­készeikhez. A körlevél -többek között a következőket mondja: »•Hosszú idő óta készült a mi egy­házunk is erre a nagy világtalál­kozóra. Gyülekezeteink életénak megelevenedésével együtt növeke­dett érdeklődésünk és felelősségér­zetünk a határunkon túl élő ke­resztyén testvérek és egyházak iránt. Miközben az evangélium mai üzenetének hűséges megértésére és tolmácsolására igyekeztünk, csak fo­kozódott bennünk az együvétanto- zás tudata és felelőssége.« »Abban bizakodunk mindannyian, hogy a keresztyén reménység tar­talmának megfogadása és a mai nemzedék előtt való minél egysé­gesebb és világosabb megváltása áldássá válhatik az egész vilég- keresztyénségben, .Krisztus a világ reménysége’ — amikor az egyházak ennek a hitnek a megváltásában keresik az egység útját, bizakod­hatunk abban is, hogy bármely tár­sadalmi, gazdasági és politikai ke­retben élnek is, alkalmassá válnak a szolgálatra és erősíteni fogják az emberekben azt a jó reménységet, hogy a világ népeit ma feszültség­ben tartó kérdések békés úton old­hatók meg. Azért kell most imád­koznunk, hogy az egyházak necsak találkozzanak egymással, necsak együtt maradni szándékozzanak, ha­nem a Jézus Krisztusba vetett élő hit világos felismeréseiben és ezek­nek a felismeréseknek a megváltá­sában legyenek és maradjanak egyek.« »Kérünk azért benneteket, hogy buzgón könyörögjetek ezért a jelen­tős egyházi világkonferenciáért. Imádságunkban kérjük Istent, hogy az evangélium ereje diadalmasan ér­vényesüljön Evanstonban. Hiúsuljon meg minden olyan szándék, amely nem az Isten dicsőségét és az embe­rek javát szolgálja.« »Foglaljuk imádságunkba napon­ként püspökeinket és mindazokat, akik a magyarországi ökumené kép­viseletében vesznek részt a világ- konferencián.« A körlevelet Mekis Ádám és Bácsi Sándor püspökhelyettes írta alá. Gyülekezeteink imádsága Augusztus 15-én az evangélikus templomokban mindenütt megemlé­keztek az evanstoni világzsinat meg­nyitásáról. Az igehirdetésekben megszólalt a keresztyén reménység szava. A szószóki imádságban a gyü­lekezetek együtt imádkoztak a kon­ferencia jó szolgálatáért és egyhá­zunk delegátusaiért Az EVT előkészítő ülései Az Egyházak Világtanácsa előké­szítő bizottságai az ünnepélyes meg­nyitó előtt már üléseztek. Az egyik ilyen bizottsági ülésen felszólalt és a 103. Zsoltár alapján írásmagyará­zatot tartott dr. Pap László, a bu­dapesti református teológiai akadé­mia dékánja. Az EVT társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottsága Csikágóból Evan&tonba tette át üléseit, hogy azon Péter János püspök is részit vehessen. Mint ismeretes, Péter püspök az amerikai hatóiságoknak a nemzetközi jóviszonyt és a vallás- szabadságot semmibevevő intézke­dése folytán csak Evanstonban tar­tózkodhat s ezt a városrészt nem hagyhatja el. Hromádka a RVSZ alelnöke A Református Világszövetség princetoni világgyűlésen Josef Hro­mádka professzorit, a prágai Corne- nius hittudományi fakultás dékán­ját a Református Világszövetség egyik alelnökévé és Európai Szek­ciójának elnökévé választotta. Á Hazafias Népfront megalakulásának előkészítése A magyar politikai, társadalmi, kulturális, tudományos és egyházi élet vezetői értekezletet tartottak, amelyen megállapodtak abban, hegy a népi demokrácia nagy célkitűzé­seinek megvalósítása érdekében egy, az eddiginél szélesebb alapokra tá­maszkodó új Népfrontra van szük­ség. Az értekezleten, illetve annak előkészítésében a magyarországi pro­testáns egyházak részéről részt vet­tek: D. dr. Vető Lajos püspök, vala­Az evanstoni világkonferencia je­lentőségét felelőssége teszi naggyá. Hogy többek között milyen kérdésekben is felelős a világkon­ferencia, az az alábbi, még a kon­ferencia megnyitása előtti néhány nyilatkozatból is kitűnik: Dr. Bell chicheeteri püspök, az EVT egyik elnöke kijelentette, hogy a világkonferencia nagy figyelem­mel fordul a hddrogéntoombával kapcsolatos kérdések és az általá­nos nemzetközi helyzet kérdései felé. Az Egyházak Vilégtanácsának igyekezete arra irányul, hogy a po­litikai feszültségeket a tárgyalások útjára terelje. Niemöller Márton dr. Nehru pro­fesszorral, az indiai miniszterelnök unckaöccsével folytatott beszélge­tése során azt mondta, hogy minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy féken tartsák azt a világveszedel­met, amelyet már a hidrogénbombá­val való kísérletezés magában is felidéz. Abban bizakodik, hogy Evanstonban számtalan barátjával együtt erőteljes tiltakozást juttathat szóhoz a hidrogénibomibával való kí­sérletezés megakadályozására. Dr. Nehru professzor nemrégen Wiesbattenben Niemöllernél tett lá­togatása alkalmából azt kérte, hogy a keresztyén egyházak segítsék In­diát abban a szándékában, hogy a hidrogénbombával való kísérletek­nek véget vessenek. Az ilyen kísér­letek is nagy veszedelmet jelentenek, pl. mezőgazdasági szempontból a rizs- és gyapottermelés tekintetében. Sokkal nagyobbat, mint ahogyan azt általában elképzelik. mint D. Bereczky Albert és dr. Pé­ter János református püspök. Az értekezlet megállapodott ab­ban, hogy az új Népfront »Hazafias Népfront« elnevezés alatt kezdje meg tevékenységét. Az értekezlet kilenctagú előkészítő bizottságot vá­lasztott, amely kidolgozza az új Nép­front programmjának és működési szabályzatának tervezetét, valamint előkészíti a folyó év október havá­ban összehívandó országos Népfront- kongresszust. (MTI) A japán egyházak delegátusának vezetője — dr. Michio Kozaki — New Yorkba érkezve kifejezte a ja­pán egyházaknaik azt az eltökélt szándékát, hegy ezt a kérdést fel­tétlenül előhozzák. Visser’t Hooft, az Egyházak Világitanácsának főtitkára teljes mértékben helyesnék találta a japán egyházak ezen szándékát. A japán egyházak tanácsa írásban be­nyújtott határozata a következőket jelenti ki: »A csendesóceáni Bikini-szigete­ken végrehajtott hidrogónbomba robbantási kísérletek szerencsétlen módon japán halászokat is súlyosan megsebesítettek és ezenkívül jelen­tős gazdasági károkat is idéztek elő. Egész népünkben komoly gazdasági és lelki megrázkódtatást, és minden­felé félelmet idéztek elő az atomener­gia rettenetes hatalmával és az. ezzel kapcsolatos világkatasztrófa fenyege­tése miatt. Követeljük azért, hogy minden el­képzelhető intézkedést tegyenek meg a fenyegető veszedelem elhárí­tására. Felhívjuk az amerikai egy­házakat az Amerikai Egyházak Ta­nácsa útján, hogy kétszerezzék meg fáradozásukat az atomenergia nem­zetközi ellenőrzésének megvalósí­tására és azért, hogy ezt az energiát békés célokra és az emberiség elő- haladására fordítsák kizárólagosan. Kérjük a bármely országban élő egyházakat az Egyházak ökumé- nikus Tanácsának nemzetközi ügyek­kel foglalkozó bizottsága útján, va­lamint a Nemzetközi Missziói Ta­nács útján, hogy ezen igyekezetünk­ben velünk egyetértők legyenek.« ... prédikálják nyilvánosan és magánkörben a békét! A pogányok szentnék tartják azt a barátságot, amely asztali közösség­ben létesült. Hát vájjon a keresz­tyéneket az úrvacsorában a mennyéi kenyér és a misztikus kehely közös­sége eggyéforrasztja-e a barátság kö­telékeivel? Pedig Krisztus megszen­telte ezt a köteléket — hát ha ö komolyan vette ezt, ti keresztyének miért csináltok belőle csúfságot és komédiát? Hogyan merészel ahhoz a szent asztalhoz, a barátság jelké­péhez, a békelakomához odajárulni olyasvalaki, aki keresztyén testvé­reinek háborút üzen, aki meg akarja semmisíteni azokat, akiknek a kár­hozatból megmentéséért halt meg Krisztus? Hogyan merészeli azoknak ontani a vérét, akikért Krisztus a maga vérét ontotta ki? ... »Mi Atya nie«: hogyan mered Öt Atyád­nak nevezni ükkor, amikor atyádfiá­nak torkára akarod tenni a kést? »Szenteltessék meg a Te neved«: hát lehet az Isten nevét jobban meg- szentségteleníteni, mint kölcsönös háborúzás által? »Jöjjön el a Te országod«: — így mersz imádkozni te, aki a te uralmadat vérfolyamokba kívánod beleépíteni? »Legyen meg a Te akaratod«: Isten békét akar, Te pedig háborúra készülsz. »A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«: ezt mered kérni mind­nyájunk Atyjától te, aki atyádfiának vetéseit fölperziseled, sőt még a ma­gad vetését is szívesebben elpusztí­tod, mintsem hogy atyádfia hasz­nára hagynád fordítani? »És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik el­lenünk vétkeztek«: — hogyan mered te ezt kimondani, amikor gyilkolni sietsz? »És ne vigy minket kísér­tésbe«: — atyádfiát pedig szánt- szándékkal veszedelembe döntőd! »De szabadíts meg minket a gonosz­tól«: — hogyan mersz így imádkozni te, amikor közben azon töröd a feje­det, hogy a legnagyobb gonosznágot elkövesd atyádfián?... A teológu­sok tanítsák azt, ami Krisztushoz méltó: fogjanak össze mind a háború ellen, valamennyien izgassanak el­lene, prédikálják nyilvánosan és ma­gánkörben a békét. Ha pedig ezt el nem érhetik, akkor is legalább ne helyeseljék a háborút és ne vegye­nek benne részt. Erasmus: A Béke panasza c. iratá­ból, 1517. EVAN STO N FELELŐSSÉGE „Mi is Jézus Krisztusban hiszünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való “ (Gai. 2,16.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents