Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-15 / 33. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: A bibliaterjesztés ISO éve LUTHERT nem hiába szokták úgy ábrázolni, amint egész életműve Ki­fejezéseként a Bibliára mutat. A Szentirás újrafelfedezése a reformá­ció egyházának nagy műve. Hitval­lási irataink erőteljesen emelik ki, hogy a keresztyén hit és élet zsinór- rmértéke a Szentirás, Köztudomású, hogy ahol a reformáció terjedt, min­denütt megjelent a nép nyelvére fordított Szerotírás. A bibliaterjesz­tés tehát szorosan összefügg egy­házunk tanításával és élatmegnyil- vánulásával. 4 NAGYARÁNYÚ BIBUATER- JESZTÉS azonban csak a 19. szá­zad elején vált lehetővé, amikor a fejlettebb nyomdatechnikát a bib­lia terjesztés szolgálatába lehetett állítani. 1804-ben Londonban, különféle egyházi közületek 600 képviselője megalakította a később nagy hírre jutott »Brit és Külföldi Bdbliatár- sulatot«. A megalakulás körülmé­nyei ökumenikus jellegűek voltak, anglikánok, baptisták, methodisták egyek voltak a Szentirás terjeszté­sének szolgálatában. Az ' alapsza­bály szerint a társulat kötelezettsé­get vállalt arra, hogy «terjeszteni fogja a Szentírást és annak részeit minden emberi hozzátoldás. jegyzet ez magyarázat nélkül... és módot keres arra, hogy idegen országaikban is segítséget nyújtson a nép nyelvén kiadott Bibliák beszerzésére-«. Ez a kezdeményezés jó például szolgált más országok protestánsai szánvára is. Egymásután alakul­tak hasonló biblia társulatok. .Javarészt a bibliatársulatak mun­kájának köszönhető, hogy ma már több mint ezer nyelven olvasható a Szentírás, elterjedtsége pedig páratlan az egész földön. MAGYARORSZÁGON csak a re­formáció korszakában volt lehetsé­ges hazai földön nyomtatni a Bib­liákat Leghíresebb vált Károli Gás­pár vizsoíyi Bibliája. Az ellenrefor­máció és a Habsburg elnyomás ko­rában külföldön nyomták a magyar Bibliákat és csak nagy nehézséiek között tudták továbbadni. Nálunk esak a 19- század harmadik és ne­gyedik évtizede táján indul meg a nagyobb bibbateresztés. WIMMER ÁGOST felsőlövői evangélikus lelkész nevéhez fűződik a hazai bibliáteresztés kiszélesülése. Wimmer határozott és céltudatos egyéniségére jellemző az a mód, aho­gyan a biblia te resztéshez fogott. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain fejtette ki, mennyire a A* Evangélikus Egyetemes Egyház piakoniai Osztálya 40—50 év közötti örökbefogadó házaspárt keres 14 éves evangélikus, az általános iskola 8. osztályát elvégzett árvalán.v örökbe- foaadására. Jelentkezés a délelőtti órákban Bp., VHL, ÜHői-út 24. Kaoi Korálkönyv, teljes, vászon- kötésben eladó. Geigl József, Győr, Petőfi-tér 2. Európai rendszerű. 3 változatos. 5 öktávcfi. keveset használt harmonium eladó Gerjenben (Tolna m), Vajda- Utca 44. szám alatt. Szentírásban gyökerezik evangélikus egyházunk és élete. Szerinte: »Az egyház’ czélja; terjesztése és meg­őrzése az Isten' igéjének,« Mindölj evangélikus ember szivére Helyez) a Szentirás tanulmányozásának fele­lősségét: »A Bibliával való foglal­kozás ’s ft Biblia szerinti élet, az evang. keresztyén ismertetójele. Az Isten’ igéjének keli az evang, ke­resztyén világító tüzének lennie mindörökké!« A bibliaterjesztés te­hát azért folyik, hogy belőle keresz­tyén élet fakadhasson, mert »senki sem olvasta még azt a, nélkül, hogy erejét meg ne tapasztalta volna.« E? a pár mondat is szemlélted, hogy Wimmer milyen teológiai meg­alapozást adott bibliaterjesztő mun­kájának s mennyire hitbeli okokból cselekedte azt, afnit ezen a téren végzett. Munkájára jellemző, hogy amikor a gurbaí egyházközség Bib­liád tűzvész következtében 1847-ben hamuvá égtek, 28 teljes Bibliát, 114 Újszövetséget, 50 bibliai története­ket tartalmazó füzetet adományo­zott a sajátjából, Wimmernek és a Protestáns Egy­házi és Iskolai Lap szerkesztőinek, Székács József evangélikus és Tö­rök Pál református lelkésznek, a buzgó bibliaterjesztő munkáját is megakadályozta az 1848-as szabad­ságharc leverésével újból hatalom­hoz jutott bécsi udvar. A szászári tisztviselők lefoglalták a bibláarak- tárakat 1851-ben és több mint tizennyolcezer Bibliát ki kellett szállítani az országból. MA MA fi a bibliaterjesztés szol­gálata az egész egyház ügyévé vált, a magyar protestáns egyházak '»et­ték kezükbe a Szentírás terjesztését. Jelenleg szorgalmas tudásmunkával készül a teljes Szentirás fordításá­nak revíziója, hagy az eredeti szö­veghez minél hűbb, egyben minél érthető,bb és pilágosahb fordításban legyen olvasható a Szentírás. En­nek a munkának jegyében látott napvilágot az Üiszövetség úionnan revideált szövegének próbakiariása, amelyet a bibliafordítás revíziójá­nak további kiadásai fognak kö­vetni. A bibliát er jesztés 150. évforduló­jának megünnepléséhez ezzel a mű­vel járulnak hozzá a maavar pro­testáns egyházak. Ottlyk Ernő Egyházunkban sok helyen még a püspökök körlevelének felolvasása plőtt önkéntes kezdeményezésre megindult az árvízkárosultak meg­segítésére való gyűjtés. Augusztus 1-én templomainkban mindenütt fel­olvasták a püspökök körlevelét és ez új lendületet adott a munkának. A gyülekezetekből érkező jelentések mutatják, hogy a testvéri szeretet és az egymás iránti felelősség jó gyü­mölcsöt terem. •Az Északi Egyház- kerületben a legkiemelkedőbb offer- tóriumok a következők voltak: Sop­ron 2234, Budavár 500, Budapest- Ke’enföld 414, Sjzentgotthárd 338, Ózd 335 forint. Lucfalyán 326, Buda­fokon pedig 160 forint volt az offer- tórium. Főiskolai világbajnokság Augusztus 8-án fejeződött be Budapesten a kilenc napig tartó XII. Főiskolai Világba jnaízság. Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika diáiksportolói mér­ték össze erejűiket izgalmas verse­nyeken. Az utolsó napon, amikor befeje­ződtek már a versenyek, akkor érezték csak igazán a különböző or­szágokból részt vett főiskolásak, hogy mit jelentett számukra o ná­lunk, Magyarországon töltött né­hány nap. Jiri Pelikan, a Nemzet­közi Diákszövetség főtitlcára kö­szönő szavaiban rámutatott arra, hogy milyen lsomoly baráti kapcso­latok jöttek létre különböző nerm seték ifjúsága között a XII. Főiskcv lai Világbajnokságon. Általában a sportnak megvan az a jellegzetessége, hogy azok, akik különböző sportágak területén mé­rik össze erejüket sohasem mint ellenségek állnak egymással szem­ben, hanem mint nemesen ver­sengő küzdőfeleik. Ezért a sport­nak hatalmas nevelőereje van. Ez mutatítozott meg ezeken a verse­nyeken is és ezért folytak le a ba­rátság és a jóviszony jegyében ezek a küzdelmek. Azok által, akik most hazánkban voltak, sok nemzet ifjú­ságának nyílt alkalma, hogy ben­nünket megismerjen és megszeres­sen. Ezek az ifjak látták azt, hogy népünSt milyen szeretettel fogadta őket és hogy népünk barátságban és jóviszcmyban akar élni minden más néppel. Itt kötöttek azután, sok-sdk megbeszélés és együttlét közben tartós barátságot nemcsak a mi if­júságunkkal, hanem egyrnással is. A találkozóknak és a versenyeiknek ez a szelleme hatotta át a főiskolai világbajnokság minden eseményét és ezért jelentett ez a nagyszabású versenysorozat újabb jelentős lé­pést a népek közötti barátság és a tartós béke megszilárdítása felé vezető úton, Büszkén mondhatjuk azt, hogy nemzetünk' a sportot és a sporttal kapcsolatos minden ténykedését ebbe a nagy ügybe, a népek 'közötti barátság és a béke ügyébe tudta kapcsolni. Ezért tartjuk kívánatos­nak, hagy ilyen szellemű nemzet­közi találkozók minél gyakoribbak legyenek, R. P. A Déli Egyházkerületben: a Deák­téri templomban 545, a fasori temp­lomban pedig 672 forintot adakoztak a hivők az offertóriumba. Kőbányán á98 forint volt a gyűjtés eredménye, a Vajda Péter (SimoF-utcai)-temp- lomban 40 hivő több mint 300 forin­tot adakozott. Jelentősebb offertóriu- mok voltak még a következők: Rá­kospalota 5J4, Szarvas 639. Medgyes- egyháza 250, Bakanyszentlászló 220, Pilis 280, Szarvas Ótemplom 231 és Pestlőrinc 246 forint. Györköny 250 forint. A békéscsabai gyülekezet 1676 fo­rintot, a váci evangélikusok 436. a pesterzsébetiek pedig 277 forintot adtak. A .gyűjtés tovább folyik. Az árvízkárosultak megsegítéséért Elizabet. , Az alföldi külváros széles, nagy utcáján jött szembe. Ott, ahoi a ta­nyai szekér buksi nagy maeskaköve- ken döcög a központi piac felé, — az átszeli árokparton kosárba szedik olykor a dús füvet a kis házi gazda­ságnak, kecskének és nyulaknak, — a járda pirosra égetett téglával ko­pog a sarkunk platt — s az utcai akác-sor mellett szép sorjában húzó­dé városi porták kerítés-kapuján ha belépni akarsz, húzáscsengő jelzi jat­todét. Szembe jött s akkor ért 5 is a ke­rítés-kapuhoz, amikor mi. Nem vál­tozott semmit, pedig harminc esz­tendeje, hogy láttam- Zömök leány volt akkor is, amikor az iskola pad­jaiból cseperedtünk neki az életnek s épp úgy mosolygott, mint most. Csukott szájjal, szélesen, hang nél­kül s a szeme helyén két keskeny csík jelezte csak, hogy lát. Őszülő haja mutatta csupán az el­múlt harminc esztendőt, Beléptünk az etthanáha. Harminc esztendő alatt sokan mentek el mel­lette és mellőle. Ki a széles, nagy feladatok, munka és gyümölcsök: az élet felé, ki a két négyzetméternyi hosszúbérletü lakóhely felé. Világok vonultak el azóta, emberi sorsok íveltek és buktak, feje felett repülők zúgják az élet ütemét, gyárak búg­ják újjá és mássá a poros utcai le­vegőt s a rádió kitágult világról ze­nél. Ö itt maradt kettesben a? édesany­jával. Karen Emü: »MINDIG Verandából lett szobaféle, ahol ülünk. Belenyílik a belső szoba ab­laka s régi bútorok levendulá-illa- tát leheli. Az ahlak alatt ágy. Kes­keny, erős, régi darab. Kis asztalka, néhány szék. Az ágyban fekszik az édesanyja. Esztendők óta megfáradt lábbal, mely már nem bírja a tes­tet, s az élet terhét. Mellette bot. Nem azért, hogy járjon, hanem hogy azzal kapaszkodjék, ha fektéből ülni akW- Magatehetetlen beteg. Pergő gondolatokkal és sok-sok emlékkel­Bőven mesél. »Hogy is mondják« — szövi bele minden második mon­datába. mert szavai nem érik utói rqppenő gondolatait. Energikus, szün­telenül lendülő élet s idekötve tehe­tetlenül a? ágyhoz. Meg őhozzá, akit reggelente f és ti lk adóskor qgz hajtin­csek figyelmeztetnek a múló időre. Megállt élet — gondolom, vala­hányszor a neves és névtelen Eliza- betek mellett járok. Országos ese­mények, zúgó viharok, nagy felada­tok, tragédiák és kacagó örömök, korszakos feszültségek és boldog nagy feloldódások árnyékában meg­húzódó kicsiny világ ez. Irigyeljem, vagy sajnáljam? A makrokozmosz s a mikrokozmosz, világok .széles táv­lata és zömök percecskék méretei szédítenek, ha hátul a hosszú utakra, sodró viharokra, népedre, városokra, itt meg a néhány utcával, akác-sor­ral és macskakövakkel, örök-egyfor­ma bútorokkal s a napok végtelenjé­ben szüntelen ismétlődő arcokkal ha­tárolt életet látom. NEVET...« — Ez tölti he az életét? — kérdem s ő szótlanul mosolyog. Csukott száj­jal, szélesen s úgy hunyorítva, hogy a szeme helyén csak két keskeny csík jelzi, hogy lát. — Mindig nevet — korholja sze­líden az anyja — mindig nevet. Hogy is mondják... no.. azért szép ez az élet... add csak a muzsikát... — s már kapaszkodik is, hegy Üljön- A leánya pedig különös hangszert tesz az ölébe. Harmónium-féle. Harmad­fél oktáv mindössze a billentyűzet s bal kézzel egy kart mozgatva kell fújtatni. így persze csak félkézzel tud játszani. Akadozva, bele-bele hi­bázva nyomogatja a dallamot: »Mint 3 hív« pálakra Elizabet szeme a két csjkba hú­zódva csillog s a? asszony arcán a békesség rózsái nyílnak­Én pedig Beethoven szimfóniáinak hallgatásán nem szédültem úgy az élménytől, mint most. Lehúnytam a szemem s látnom kellett a zsúfolt Deák-téri templomot, ahol a János passió felnséges fRUZfükáia tölt be minden zugot, szemhéjam sötétje hangversenyetermekre nyílt rá- 4Z Qperaház függönyét láttam gördülni, karmesterek vezénylő pálcája üte­mezte vonók járását § a Mgrgitszi- gef, Cgajkpyszkij-park, Károlyi-kert fáinak madarai némád húzódtak meg a koloratúr-hangok csattogásán. Mi ezt látjuk és halljuk. Ök ketten a muzs)ka-láda mellett formálgatják szívük daliaméit. Ml futórózsák, in­dáin kúszunk Ülat06 szépségek csok­1954. augusztus 15, — Szentháromság-)). 9. vasárnap »Krisztussal legyen közösségünk« — Zsid. 3, 12—14. Jn. 15, 1—5. Liturgikus szín; zöld. PILIS Augusztus 1-én ünnepi istentiszte­leten iktatta be Váünt János espe­res a képvioelőtegtület újonnan megválasztott tagjait. Délután gyü­lekezeti nap keretében Roszik Mi­hály alberti, Zoltán László gyúrói és Molnár Rudolf monori lelkész szol­gált. REFORMÁTUS egyház A komáromi református egyház­megye esperes: tisztébe július 28-án iktatta be Győry Elemér dunántúli református püspök, az egyetemes kon vent lelkész: alelnrtke dr. Mezey Lóránt tatabányai lelkészt. FŐT Augusztusi konferenciák: 19—23. Családok nevelési kérdésekkel fog­lalkozó csendeshate. összefoglaló téma: -»Meggyökerezvén és tovább épülvén Ö benne.-« 23—26. Gyülekezeti munkások csendeehete. »Erőim, üdívom, remé­nyem« összefoglaló címen­Szeptemberi konferenciák: 2—6. Családok csendeshete. összefoglaló -téma: »Az ö irgalmassága nemze­dékről nemzedékre vagyon. E csen- deshétre ismét hívjuk a szórvány- esaládokat is! 14—17. Vqlt kántorkópzősök csen- deahete. »Énekeljetek az Űr pák új éneket.« címen. (Részt vehetnek a Fo­ton végzett kánitorképzősök.) ALAPFOKÚ kantorképzö TANFOLYAM November 10-án kezdődik Foton a XI- Kántopkópző ég Belmiesáiói tan­folyam férfiak és nők számára. A tanfolyam, három hónapig tart és a bennlakás kötelező. Részt vehetnék a gyülekezeti lelkészek által ajánlott férfiak és nők, akik 14. életévüket betöltötték. Ez alapfokú tanfolyamra teljesen kezdők is jelentkezhetnek. Részletes felvilágosítást nyújtunk minden érdeklődőnek. HAZASSAG Dóka Zoltán budavári segédlalkész és Lakos Magdolna buda-pest-an- gyalföldi egyházi tisztviselő augusz­tus 8-án tartották esküvőjüket Bé­késcsabán. Szentpétery Péter csengődi lelkész és dr. Tatai Margit házasságot kö­tött. 8ZÜLETÉS Tihanyi János ogyházaskozári lel­készeknek Judit Noémi nevű, ötö­dik gyermekük született július 2i-én. Hegyháti János ih-arosberónyi lel­készéknek július 8-án Erzsébet nevű második gyermekük született. Csilié Mihály pilisi kántoréknak július 21-én fiúgyermekük született. Készülj az ige hallgatására! Zsid. 3, 12—14. EL NE SZAKADJUNK AZ ÉLŐ ISTENTŐL. — Ez igénk első üze­nete. Ez a figyelmeztetés erőteljesen hívja fel figyelmünket arra a ve­szélyre, hogy a Jézus Krisztus által kapott hit el is veszíthető. Ki lehet esni a kegyelemből, El lehet kallódni az Isten mellől. Természetesen nem valami véletlen folytán, hanem a mi bűnünk miatt. Ne gondoljuk, hogy ez csak az Istentől való nyílt elszakadás állapotában jelentkezik. Erre az útra lépünk akkor is, amikor nem Isten akarata nyomán járunk, nem figye­lünk szavára, nem törődünk üzene­tével, nem cselekedjük azt, amit Is­ten vár tőlünk, nem az ő igéje -lesz úrrá felettünk, hanem mi leszünk úrra az Ige felett. Mindez a hétköznapok sodrában , azt jelenti, hogy például Istentől szakad el az, aki, amikor az ige felebarátaink szeretetéről és szolgálásárql szól, elvonul a maga önzésének, másokkal való nemtörődésének és csupán ön­maga szolgálásának a szűk vilá­gába. INTSETEK EGYMÁST! — Ez igénk második üzenete. A testvéri intés, éber vigyázás arra irányul, hagy kikerüljük az Istenitől való elszakadás útját. Nem mintha mi erre magunktól képesek volnánk, ha­rai felé. Ök az ibolyák kqzqtt ma­radtak. A kérdésem mér tompábban és erőtlenebbül cseng: ez tölti be az életét? — Nem. Még egy betegem van -=-< mondja s megtudom, hogy néhány házzal odébb, az Utca túlsó oldalán másik magatehetetlen beteget Is el­lát. Az élete ingaként leng a Két ház között. Qrvosságszagú szoba, tehetet­len testek emelgetése, párnák forga­tása, ágytál, óvatos takarítás, hogy fel ne verje a port, ebédfőzés, ki­szolgálás, olykor zúgolódó hangok, kesergések csitítása, hányódás a szen­vedés lassú bugása és viharos villám­lása között. Ez az q élete. És mindig nevet.. . mindig nevet,.. A gyülekezetben harminc év alatt nagy nevek emelkedtek — ég tűntek el. Dörgő fcuzonyságtételek hangzot­tak — és halkultak el. Súlyos fogad­kozások bizonykodtak — és szégye- püliek mek- Q maradt- és szüntele­nül mosolygott. Csukott szájjal, szé­lesen, bang nélkül s a szemét csak két keskeny csík jelzi. A mosolya nyomán pedig ketten mondják: ... azért szép ez az öet. így megy az idő, folyik a Tisza vize lassan és mindig lefelé, múlnak az évek, őszül a hajunk és telnek á temetők. De így nyílnak a virágok is és fakadnak az örömök is. Hiszem, hpgy akkpr is így fog mo­solyogni, gzélésen és boldogan, ami­kor majd elhangzik felé: »jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uyadrtak örömébe.« fe mellette ket­ten fogják rámondani az áment. nem azért, mert Jézus Krisztus fő­papi imádságában (Jn. 17) azért kö­nyörög, hogy senki se vesszen el mellűdé, ő mindenkit meg akar tar­tani és ennek a megtartásnak a mű­vét éppen az Igehirdetés, a tanítvá­ny: szolgálat útján akarja elvégezni. A tanítvány! intő szónak az ereje abban van, hogy az egy» úttal a vigasztalás szava is, Krisztus bűnöket legyőző evan­géliumának szava is. Ez teszi a megkeményedett szívet is alkalmassá az ige befogadására. A nyáj minden tagjáért féltő ezerete­tet tanúsító Pásztornak, Krisztusnak a követségében járunk, ha végez­zük a viayázásnak, egymás intésének igeszolgálatát. KRISZTUSSAL VAN KÖZÖSSE­GÜNK! — Ez igénk harmadik üze­nete, amely egyszersmind fordulatot is jelent igénk gondolatmenetében. Az Istentől való elszakadás óvása hangzott eddig, most azonban igénk feltárja a Krisztussal való életnek, a vele való közösségnek az útját. »Részeseivé lettünk Krisztus­nak'. azaz Krisztus minket is ré­szesít halálának és feltámadásán nak ajándékaiban. Luther sze­rint Krisztus magára vette azt, ami néki nem volt, a bűneinket és pékünk adta azt, amink né- künk nem volt, az ő üdvösségét és dicsőségét­Krisztus minkéit, keresztyénekéit már a keresztsógben »részestársaivá« 'tett, hogy vele meghaljunk a bűn­nek és éljünk az Istennek. A Krisz­tussal való közösségünk szent lehető­sége tárul ki előttünk minden Öv- vacsorában; ahol közvetlen megta­pasztalhatjuk. mennyire »ré~* "uvé lettünk Krisztusnak«, hiszen testével és vérével lehet közösségünk. Így plántál beúe minket Krisztus az egy­házba, az Q testébe, a tenne hívők közösségébe. Nem lehet vele közösségben lenni anélkül, hogy ugyanakkor ne lennnenk közösségben ember­társainkkal. Éppen a Krisztussal való benső közösség teszi a ke­resztyén emhert. oly fogékonnyá embertársaival való szolgálat- kész szeretetközözsőgre. Aki Krisztussal van közösségben, a? olyap lplkülette} él embertársai közíltt, mint amilyet Materétől tanult. Ő pedig az embereknek való jó szolgálat Mestere. Az ő útjának követésére hív az ige. Ezen az úton járva, el nem szakad­hatunk Istentől, sőt így lehetünk kö­zösségben vele. ez; A? IGE megkérdez MEV­KET; megtalá!iuík-e az ige fényében életünknek azokat a vonásait, ame­lyekben elszakadunk az istentől? Hálásan fogadjuk-e a testvéri ige­szoigálatot, amely int az Istennek való engedelmességre? Éljük-s a Krisztussal való közösséget? Termi-e a Krisztussal való közösségünk az embéri közösségeidhez való egészsé­ges viszonyunk gyümölcseit? O. E.

Next

/
Thumbnails
Contents