Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-15 / 33. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1954. AUGUSZTUS 15.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HE'

ÁRA: 1,40 FORINT

EGYÜTT

M CSELEKEDETTEK KÖNYVE második fejezetének első versében olvashatunk arról, hogy a tanítványok »mindnyájan egy akarattal együtt voltak«. Nagy esemény volt ez azután, hogy teljesedésbe ment Jézus szava: »Meg van írva: megverem a pásztort és elszélednek a nyájnak juhai« (Mt. 26, 31.). Tudjuk, hogy a Szentlélek kitöltésének napja volt az, amelyen újra először el lehetett mondani a tanítványokról s az első gyülekezetről, hogy együtt voltak. Bizonyára a Szentlélek érkezésének előszele volt ez az esemény. Mert a Szentlélek hozza és közvetíti számuvikra a bűnbocsánatot és ez a bűnbocsánat bennünket teljes egészükben megújít. Az első bűnnek, az Ádám esetének következménye volt, hogy megszűnt, vagy legalább is megmérgeződött az emberi együttlét. Az első emberpár szégyenkezve elidegenedett egymástól, a második generáció kezet emelt egymásra és Káin gyalázatos örökségként reánk hagyta a széthúzást, viszályt, gyilkosságot és háborút. Káin utódainak sorában tovább hatalmasodott a bűn, tovább rontva az emberi együttlét mindenféle formáját.

Ebből a bűnből is szabadulást hozott a Krisztus bűnbocsánata, amikor ő egyfelől a keresztfán megölte és semmissé tette bűneinket, bennünket magunkat újonnan formált az Isten teremtésbeli szándéka és akarata szerint. így vált lehetségessé, hogy a tanítványi gyülekezet sokrétű és széthúzó csoportja a Szentlélek által ismét együtt lehetett.

MZ »EGYÜTT« SOKKAL TÖB- BET JELENÍT, mint közös helyiségbe zártságot, vagy egy csoportba tartozást. A tanítványok együttlétének is nagyobb volt a jelentősége annál, minthogy csak arról szóljunk, hogy a szétszóródás és szétszéledés után egyszer ismét teljes számban összegyűltek. Ezt már korábban is megtették, nem egyszer Jézus megjelenése idején, mindnyájan vele voltak az Olajfák hegyén menybemenetelekor és akkor is teljes számban összegyűlték, amálkor Júdás megüresedett tanítványi hivatalát töltötték be. Az írás mégis most először látta idejét annak, hogy ezt a szót mondhassa el róluk: együtt voltak. Ez az együttlét ugyanis sokkal nagyobb, igazább és teljesebb volt minden eddiginél. Együtt voltak, mert egyákarattal voltak együtt. Tulajdoniképpen nem is az akarat volt itt a lényeges, hanem a lelkületűk, a szívük, amelyben már fújni kezdett a Szentlélek szele. Az ígéret és az ígéret teljesedésének erős hite gyűjtötte össze őket, hogy a Szentlélek csodája új szívet adjon nekik. Ezek az emberek azon az első pünkösdön eggyé váltak a Krisztus követésében, a Krisztus példázásában, a Krisztus szolgálatában, annak ellenére, hogy sokféle különbözőségük változatlan maradt. Mégis együtt voltak és együtt maradtálk.

fSTEN MA ARRA TANÍT BENM NÜNKET, hogy ezt az egyik legszebb keresztyén szavunkat újra tanuljuk tőle megérteni és megélni. Nekünk pedig erre a tanításra szükségünk van. Nézzünk csak körül vasárnaponként a templomokban. Isten mindig újra nevel és most is rászorít bennünket, hogy necsak egymás mellett üljünk, hallgassunk, vagy akár részvevők legyünk az istentiszteletben, hanem hogy így teljesen, szívvel-lélékkel együtt legyűrik. A mai vasárnapon az igehirdetés Krisztussal való közösségünkről szól. Krisztussal legyen közösségünk — ez azt is jelenti, hogy legyünk együtt a Krisztus követésében, az igazság és békesség szolgálatában. Gyülekezeteink ezen a vasárnapon azért hallanak a közösségről, hogy igazán és helyesen élhessék azt. Ezek a prédikációk hívogatnák bennünket az úrvacsorái oltárhoz is, ahhoz a helyhez, mely ennek, az igazi együttlétnek egyúttal forrása és munkálója is. Templomi együtt- léteinik akkor igazi közösségek, ha nem közömbös idegenként, hanem a Krisztus testének egységében éljük a keresztyén életet.

JC1 GYHÁZUNK ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL éli át napjainkban a Szentlélek munkájának nem egy hatalmas művét. Ezek között kell észrevennünk egyházunk egységének isteni ajándékát. Az az ébredés, amely a Szentlélek szele nyomán egész egyházi életünket áthatja, behatol gyülekezeti és egyházi életünk minden zegébe-zugába és mindnyájunkat megelevenít a szorgalmas Krisztus-hit egységében. Számitaldn jelét tapasztalhatjuk ennek. Ma már minden egyházi ügyünk az egész egyház ügye. A gyenesdiási lelkészkonferenciák- is tanúsíthatják, hogy egyházi életünk legkisebb és legnagyobb kérdése egyformán szívén van az egyházi vezetőknek, az ország különféle gyülekezeteiben szolgáló lelkészeknek és a gyülekezeti tagoknak is. Talán csak a reformáció idejét hasonlíthatjuk ahhoz a kibontakozó közösséghez, amit egyházunk mai egységében Istentől ajándékképpen kaptunk. Bizonyára azért is adja nekünk Isten ezt a mai igéjét és üzenetét, hogy áltála tovább építse és erősítse egyházunknak ezt az egységét és vele lehetővé tegye még jobb és még igazább szolgálatunkat.

M Z EGYHÁZ EGYSÉGE GYÜ- MÖLCSÖZO EGYSÉG. Az egyház nem önmagáért van és a szolgálata is másokért való szolgálat. Amikor Isten szívünkre helyezi, hogy együtt legyünk, azt akarja, hogy a mi együtllétünk gyümölcsöző és áldásos része legyen az emberi közösségek együttlétének. Amikor néhány héttel ezelőtt pusztító árvíz fenyegette hazánk területének egy részét, akkor egészen kézzelfoghatóan tapasztaltuk meg, hogy mit jelent nemzeti egységünk. De ezzel együtt megtapasztaltuk azt is, hogy miképpen illeszkedik bele a nemzeti egységbe a keresztyének együttléte. A gátakon ott voltak híveikkel együtt a lelkészek is és az egyik lelkésznek éppen lapunk mai számában olvasható visszaemlékezése csak egy a sok tapasztalat közül, hogy milyen megbecsülni való, drága dolog volt ez az »együtt a gáton«. Vele együtt mindnyájan tudjuk és valljuk, hogy amint együtt győztünk szemben az árral, úgy kell együtt küzdenünk nemzeti feladatainkért.

M VILÁG KERESZTYÉNSÉGE az 1948-as amszterdami világ- zsinaton azt mondotta: szilárd elhatározásunk, hogy együtt maradjunk. Ezekben a napokban Evanstonban újra zsinatol a világkeresztyénség. Mi pedig azért imádkozunk, hogy ez a zsinat necsak annyit érjen el, hogy a keresztyének továbbra is együtt maradjanak, hanem szolgáljon Krisztus szeretetével. Krisztus reménységével annak elősegítésére, hogy a kegyetlen káini örökséget legyőzve, a világ emberei és népei újra békésen együtt lehessenek és együtt maradjanak. Z.

Gyülekezeteink bizonyságtételét

és reménységét hordozzuk

Püspökeink búcsuzása Evanstonba indulásukkor

Jelentettük, hogy a magyarországi protestáns egyházak delegációja elutazott az Egyházak Világtanácsa Evanstonban tartandó, második világzsinatára. Péter János református püspök augusztus 4-én késő este vonattal indult Prágába s ott csatlakozott a küldöttség többi tagjához. D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, valamint D. Bereczky Albert református püspök és Dr. Pap László református teológiai dékán augusztus 5-én, csütörtökön délelőtt a menetrendszerű prágai repülőgéppel hagyták el Budapestet. .

Az elutazás óráiban egész egyházunk szívé-gondola t ja búcsúzó püspökeinkkel volt. Sókan személyesen keresték fel őket, hogy Isten áldását kérjék útjukra. Mások táviratban fejezték ki jókívánságaikat. A táviratok között ott van a gyenesdiási V. lelkészkonferencia , részvevőié is. »Evanstonba indulásakor szeretettel gondolunk Püspök Ürra, Isten áldása legyen szolgálatán!« — mondja a két távirat. Az egyik vidéki lelkész gyülekezete tagjainak szere- tetét hozta magával. Az őszinte szeretetnek sok megnyilatkozása bizonyította, hogy püspökeinik valóban egész egyházunk nevében és képviseletében mennek s magukkal viszik a magyarországi evangélikusok hitét és szeretetét.

A szerdai nap délelőttjét. hivatali munkával töltötték püspökeink és átadták hivataluk vezetését Bácsi Sándor és Mekis Ádám püspök- helyetteseknek. A délután úti készülődésekkel telt el. Este Vető Lajos püspök részt vett Péter János püspök búcsúztatásán. Dezséry László püspök az estét családja és munkatársai körében töltötte. Ez alkalommal .meleg szeretettel búcsúztak a püspöktől Mekis Ádám püspökhelyettes vezetésével a budapesti és pestkörnyéki egyházközségek lelkészei és felügyelői, dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, valamint az egyházkerületi hivatalok és az Egyetemes Sajtóosztály vezető tisztviselői.

Másnap reggel igazi nyári verőfényben indultak el püspökeink családjuk és munkatársaik kíséretében a repülőtérre. A Ferihegyi repülőtér hatalmas hűvös csarnokában csoportokba verődve beszélgettek az elutazók és az itthonmaradók. A református küldöttség körül ott láttuk Kádár Imre és Finta István kon- venti főtanácsosokat, Ferenczy Károly egyházkerületi lelkészi főjegyzőt, Békefi Benő, Fekete Sándor és Pap Béla espereseket, Kenéz Ferenc konventi külügyi referenst, Bodoky Richárd konventi ügyosztályvezetőt és sokan másokat. A mi püspökeink búcsúztatására eljöttek a repülőtérre Bácsi Sándor és Mekis Ádám püspökhelyettes, Pálfy Miklós dékán, az Egyetemes Egyház képviseletében Vető Béla ügyvivő lelkész, Benczúr László és Tessényi Kornél püspöki titkár vezetésével a püspöki hivatalok dolgozói, Zay László ügyvivő lelkész vezetésével az Egyetemes Sajtóosztály dolgozói, Virág Jenő, a Teológiai Akadémia könyvökumenikus válasz egy katolikus pásztorlevélre

Csikágó római katolikus érseke, Strith bíboros — az ő egyházkerületének területén tartják aug. 15— 30. között az Egyházak Világtanácsa II. teljes ülését — pásztorlevelet bocsátott ki, amelyben arra figyelmezteti a katolikusokat, hogy nem szabad nem katolikus szervezetek összejövetelen részt venniök. »Ahhoz az egyetlen egyházhoz tartozva, melyet Jézus Krisztus maga alapított, nem vehetünk részt olyan összejöveteleken, amelyeknek célja az, hogy emberi erővel teremtsenek egységet a keresztyén szekták között« — írja a bíboros pásztorlevelében. Az evanstoni ökuménikus naggyűlést ugyan név szerint nem említi meg, de nyilvánvalóan arra gondol.

Dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára, és Dr. S. McCrea Cavert, a világtanács amerikai ügyvivője együttesen válaszoltak a pásztorlevélre, örömüket fejezik ki, amiért a bíboros kerülni igyekezett a vitát, visszautasítják azonban azt a beállítást, amely szerint az Egyházak Világtanácsában az egyház egysegének keresésére és kifejezésére összezárkózott egyházak

»■szekták« lennének. Sajnálkozásukat fejezték ki afelett is, hogy a pásztorlevél nem vette tekintetbe a római szent szék 1949. decemberében kibocsátott megnyilatkozását, amely nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy egyházuk engedélyével katolikusok is részt vegyenek ökuménikus alkalmakon. »Ennek az alapján kapott 1952-ben a svédországi Lundban egyházi felsőbbsé- gétől egy katolikusokból álló kisebb kör engedélyt arra, hogy megfigyelőként részt vegyen a „Hit és Egyházszervezet“ bizottság ökuménikus konferenciájának ülésén.« »Az Egyházak Világtanácsa — ezzel zárul a nyilatkozat — lehetőséget ad a kapcsolat keresésére és az együttműködésre mindazok között, akik Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak vallják. Ehhez nem szükséges hitbeli és tanbeli engedményeket tenni. Ellenkezőleg, mivel oly sok ponton mutatkozik keresztyén hitünkben egyezés — a kétségtelenül fennálló és komolyan veendő különbségek ellenére is — komoly feladatunk a közös bizonyságtétel.«

tárosa és Virág Gyula, ózdi lelkész. A csoportok folyton változnak, a püspökök hol ezzel, hol azzal beszélgetnék néhány szót, legtöbbet mégis családjukkal. Közben a hangszóró bemond egy-egy érkező repülőgépet és utasítást ad az elutazóknak. Amikor á prágai repülőgéphez való indulásra szólít, még egy kézfogás vagy ölelés, Dezséry püspök felemeli és megcsókolja kisleányát és azután elindulnak a csarnokból a repülőtér indítóbetonjára. A családtagok és kísérők a teraszról nézik indulásukat, a küldöttséggel csak az egyházi sajtó munkatársai maradnak.

A betonon ott áll a nyári verőfényben csillogva a csehszlovák repülő- társaság kétmotoros utasgépe. Amíg a csomagokat elhelyezik, még néhány percet várakozni kell. A püspökök ezekben az indulás előtti utolsó pillanatokban néhány szóval a gyülekezetekhez fordultak. Az Evangélikus Élet munkatársának Vető Lajos püspök a következőket mondotta:

»Mint reménység emberei, reménységgel indulunk arra a konferenciára, melynek az lesz a témája, hogy Krisztus a világ reménysége. Jól esik tudnunk,

hogy elkísér útunkra gyülekezeteink szeretete. Különösen is jól esett a gyenesdiási lelkészkonferencia táviratban küldött jókívánsága. Isten áldása legyen mindnyájunkkal!«

püspök üzenete

Dezséry László így hangzik:

»Az elutazásom előtti percekben a gyülekezetekre gondolok, melyeknek bizonyságtételét és reménységét hordozzuk. Szeretettel üdvözlöm a lelkészeket, az egyházi munkásokat, a presbitereket és kérem a gyülekezetek imádságait nemcsak a magyar delegációért, hanem az evanstoni keresztyén világzsinat eredményes és jó szolgálatáért is. Bízom benne, hogy a konferencia Isten dicsőségére, az egész emberiség javára szolgál majd.«

Pontosan 11 órakor a repülőtéri

tisztviselő jelzi, hogy itt a beszállás ideje. A kis ablakokban előbb az egyik, azután a másik delegátus arca jelenik meg s rögtön utána integető keze. A teraszról is integetnék. Megforgatják a légcsavarokat, a motorok hangos morgással átveszik a forgatást és 11 óra után 5 perccel lassan megindul a gép a kifutó pálya felé. Néhány másodpercig még ott állt mindenki nézve, amint a gép egyre kisebb és kiseebb lett, már elhagyta a földet, már bevonta futóművét s végül eltűnt a láthatáron.

Krisztus azt akarja, hogy az élet arasson!

Virág Gyula beiktatása Ózdon

Özd, 1954. augusztus 1.

Füstölgő gyárkémónyek mögött, a hegyek lábánál úgy tekint ég felé a karcsú, piros sudártornyú templom, mint valami hatalmas mutatóujj.

Figyelmeztet: Emberek, el ne feledjétek: Isten — szeretet! Ezt hirdeti már több mint 50 esztendeje, egymást váltó lelkészek prédikációiban, az árnyas fák alatt elomló harangszava által.

A templomba gyülekező evangélikus hívők lekésziktatásra készülnek, új pásztoruk veszi át ünnepélyesen szolgálatát, hogy erővel és hűséggel hirdesse az örök evangéliumot. Ennek a küszöbön álló szent aktusnak ünnepi hangulata tölti el a szíveket. A haragos ég komor felhői is elvonulnak, s kisüt a vidám napsugár. Gyorsan megtelik a nemesen egyszerű, szép üvegfestésű ablakokkal díszített templom. Áihi- tatos hívők, keménykötésű férfiak, presbiterek nagy számmal vannak együtt! Felbúg az orgona; ennek a környéknek nyilván egyik legszebb hangszere, s Becht József egyház- megyei felügyelő művészi keze vezeti be az ősi reggeli ének melódiáját: Szívem szerint Űristen Neked zeng énekem ...

Tessényi Kornél püspöki titkár lép az oltár elé, s kiszolgáltatja az Ürvacsorát az új lelkésznek, Virág Gyulának.

Űjabb ének következik, majd Moravcsik Sándor esperes beiktató igehirdetése hangzik Jn. 4, 37 alapján: »Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető és más az arató.«

Meghatódott lélekkel beszél, hiszen valamikor ő is szolgált ebben a nagy gyülekezetben. Kegyelettel említi Turóczy Pál nevét, aki az első lelkész volt Özdon. A vetés örök kötelezését és az aratás Ígéretes reménységét hirdeti, majd megjelöli azt a hatalmas munkát, mely az 5 fiókegyházzal és a 10 rendszeresen gondozott szórvánnyal rendelkező ózdi egyházban vár az új lelkipásztorra.

Az oltári biblia, a templomkulcs, a pecsét átadása után a lelkészekkel együtt bibliai igével áldja meg Virág Gyulát, s kezüket áldón a fejére téve együtt éneklik az ősi Confirma ! dít ma is sokakat. Deus szívbemarkoló imádságát. I

Virág Gyula beköszöntő beszédét a kijelölt levóibeli igék (I. Jón. 5, 9 —13) alapján mondotta el. A Szabadító Istenfiát prédikálta, akinek szabadítása nem a földi élet utolsó pillanataira szól, nem halálfélelem elleni balzsam csupán, hianem a Benne nyújtott isteni szabadítás, örök élet. Isten az ő szabadító Fián át üzeni nekünk, hogy meg akar szabadítani önzéstől, (haragtól, tisz- tátalanságtól és arra akar segíteni, hogy jóízű, felszabadult keresztyén életet élhessünk. Bűneink miatt más a vető és más az arató, Isten szava ítélet mindig annak, aki megy, komoly figyelmeztetés annak, aki jön. Vagy az élet, vagy a halál arat. Krisztus azt akarja, hogy az étet arasson.

Az ünnepi közgyűlésnek nem mindenütt szokásos kedves része volt az új lelkész bemutatása és közgyűlési beköszöntő beszéde.

Az üdvözlések során elsőnek D. Dr. Vető Lajos püspök személyes képviseletében Tessényi Kornél püspöki titkár szólott. Hangsúlyozta, hogy őrségváltás mindig akkor történik, amikor Isten szólít erre. Az ige és a gyülekezet kettős nagy kincsét bízta a lelkipásztor-testvérre. Dr. Becht József egyházmegyei felügyelő a borsod-hevesi egyházmegye, Moravcsik Sándor esperes a lelkészi munkaközösség, Vitális Sándor ref. lelkipásztor a testvér református egyház, Ferjencsik Sándor presbiter az ózdi gyülekezet, Pásztor Pál lelkész pedig a putnoki hívek köszöntését tolmácsolta. Az ország minden részéből táviratok és levelek egész sorával köszöntötték Virág Gyulát,

Az istentisztelet offertóriumát, mintegy három és félszáz forintot, az árvízkárosultak segítésére ajánlotta fel a gyülekezet.

Vendégek és presbiterek a délután folyamán még sokáig voltak együtt; feliköszöntőkben és beszélgetésekben erősen és határozottan meghúzták a választóvonalat a megítélt múlt bűnei és az előttünk álló ígéretes jövő feladatai között. Örömmel éreztük, hogy Isten kohójában izzanak a lelkek s a Szentlélek új munkára iitPásztor Pál

„Elhívástoknak egy reménységében hivattatok el66

(Ef. 4, 4.)