Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-08 / 32. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Azok, akik munkálkodnak az „una sanda“ nyilvánvalóvá léteiéért, t az egész világ együttmaradásáért is dolgoznak — mondotta Pécsett Káldy Zoltán esperes Káldy Zoltán esperest beköszöntője 1. Amikor a tolna-baranyai evan­gélikus gyülekezetek bizalmából, Is­ten megbízása alapján elindulok es- peresi szolgálatomra, különösképpen erre az igére figyelek: »... vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim.« És ezzel azt is megmondottam, hogy esperesi szolgálatom lényegének és feladatának ugyanazt tartom, mint lelkészi szolgálatoménak: t. L tanús­kodást a feltámadott Jézus Krisztus­ról. Mindazokban a szolgálatokban, amelyeket az 1953. évi V. törvény­cikk 47. §-a és 48. §-a mint esperesre reárn bíz: igehirdetésben, a prédiká­ciók ellenőrzésében, az egyházmegye pásztorolásában, a szeretetszolgálat­ban, az egyházi közigazgatásban, az anyagi ‘ügyekben, a feltámadott Jé­zus Krisztus tanúja szeretnék lenni. Hangsúlyozottan szeretnék mindig a Feltámadottra nézni, Róla prédikálni, rajta keresztül szeretni és a külön­böző kérdéseket Benne megoldani. A Cselekedetek könyvének tanul­mányozása közben bizonyosodtam meg arról, hogy az Egyház tavaszán, az apostolok szolgálatában és pedig minden fajta szolgálatában, milyen központi jelentősége volt Jézus Krisz­tus feltámadásának. »Jézus Krisztus feltámadott« — ebből a tényből és alapállásból s az ebből eredő fény­ben nézték az apostolok a golgotái keresztet. Jézus Krisztus cselekede­teit, csodáit, tanításait, minden tevé­kenységüket és az egész életet. Ami­kor Júdás helyére apostolt választa­nak, abból a célból teszik, hogy »Jé­zus feltámadásának bizonysága le­gyen mi velünk egyetemben< (Csel. 1, 22.). Majd azt olvassuk, hogy »az apostolok nagy erővel tesznek vada bizonyságot az Űr Jézus feltámadá­sáról« (Csel. 4, 33.). Amikor Péter első pünkösdi prédikációját mondja, csak röviden idézi Joel próféta jö­vendölését a Lélek kitöltésére vonat­kozólag, aztán azonnal rátér arra, ami hivatalából folyó első köteles­sége: »Jézus Krisztus, akit megfe­szítettetek, feltámadott, aminek mi mindannyian bizonyságai vagyunk.« Ezt a feltámadott és megdicsőült Jézust hirdette István vértanú is, Fi­lep is és Pál is. Náluk a kereszt teo­lógiája mindig a feltámadás teoló­giája is volt. Mivel tapasztalatom szerint Jézus Krisztus feltámadásának centrális jelentősége a legtöbb gyülekezetben és a gyakorlati igehirdetésben is el­homályosult s ennek következtében a különböző problémákkal vesződő gyülekezetek megfáradtak és az ige­hirdetések átütő ereje megtompult, azért szeretném esperesi szolgálatom középpontjába helyezni a feltámadott Jézus Krisztusról való tanúskodást. Könyörgök azért, hogy egyházme­gyénk egész életét minden vonatko­zásbein a húsvéti hit ereje és dina­mikája hassa át. 2. Mivel ezekben a kérdésekben. Közben ha­lálosan komolyan kell tudnunk, hogy nekünk, lelkészeknek nincsen hatal­munk az igehirdetés felett, hanem éppen az igehirdetésnek van hatalma felettünk. Hála Istennek, egyházmegyénkben is hangzanak olyan igehirdetések, amelyek a Szentíráshoz és a hitval­lási iratainkhoz való kötöttségben Egyházmegyénkben a lelkészi mun- kaközöségeknek a legkomolyabb ér­telemben vett teológiai szemináriu­mokká kell válniuk, melyekben a lel­készek teológiai továbbképzése fo­lyik nemcsak a saját, hanem sakkal inkább egyházmegyénk gyülekezetei javára. Komoly történeti, nyelvészeti és exegetikai munka nélkül, egyszó­val alapos teológiai munka nélkül nem lehetséges jó igehirdetői szolgá­latot végezni. Tanulmányozásaink kö­zéppontjában természetszerűleg a Szentírásnak kell állnia. Amikor a Szentírást tanulmányozzuk és ma­gyarázzuk, nem elégedhetünk meg azzal a primitív és teológiátdan írás­magyarázati módszerrel, amely azt tartja, hogy elég a parallel-helyek felsorolása és ennek nyomán a bib­lia márts magyarázza önmagát. Ezzel a módszerrel igen gyakran olyan ige- szakaszekat kötünk össze, amelyek csak látszólag tartoznak össze, de a komoly exegetikai munka nyilvánva­lóvá teszi össze nem tartozásukat. De elvetjük a liberális-racionális Szent- írás-kezelést is, mert teológiai tudat­lanságból és hitetlenségből fakad és hitetlenséget szül. Annak a liberális­racionális írásmagyarázatnak, amely éppen Jézus feltámadását egyszerűen látomásnak, vagy az elnyomhatatlan élet szimbólumának tekinti, nincs ke­resnivalója egyházunkban. De elvet­jük a hamis pietizmus Szentírás-ke- zelését is, amely sokszor igen naivan, az írás szószerinti ihletettségét vallva nyúl a Szentíráshoz és elallegorizálja annak részeit. Elvetjük a Szentírás­nak azt a rajongó kezelését is, ame­lyet a »történeti-teológia« képvise­lői gyakorolnak, amikor igehirdeté­sük forrásául nem egyedül a Szent- fróst veszik, hanem igehirdetésük időszerűségének biztosítására a világ­ban folyó eseményeket oly mérték­ben felhasználják, hogy ezáltal gya­korlatban a Szentírás a második hely­re kerül. Szinte a történelem kerül az eredeti kinyilatkoztatás helyére és az »itt és most« parancsa diktálja még a Szentírás megértését és ma­gyarázását is. A Bármeni zsinattal együtt elvetjük azt az állítást, hogy az egyháznak igehirdetése forrása­képpen Isten igéjén kívül más ese­ményeket is, mint Isteni kijelentése­ket fel kellene használni. Mi hitvál- lási irataink értelmében akarjuk a Szentírást magyarázni. Hogy ezt jól végezhessük, ezért van szükségünk teológiai továbbképzésünkre. Szeret­ném, ha az egyházmegye területén a lelkészek több kisebb csoportban is rendszeresen összejönnének és együt­tesen foglalkoznának teológiai kérdé­sekkel és együttesen készülnének a vasárnapi igehirdetésekre. E kisebb csoportok mellett természetesen az egyházmegye lelkészei együttesen is végzik majd ezt a munkát. Azonban nemcsak a lelkészeknek van szüksége a teológiai továbbkép­zésre, hanem a gyülekezeteknek is szüksége vhn állandó tanításra. El­sősorban a bibliaórákat kell felhasz­nálnunk arra, hogy azokban a hit- mélyítésen túlmenőleg, állandó és rendszeres tanítást adjunk egyházunk hitvallásairól, történetéről és a mi életünkben való helyes keresztyén magatartásróL 5. Szeretném, ha egyházmegyénk lelkészei és gyülekezeted az eddiginél erősebben részt vennének az ökumenikus munkában. Ez a munka megtanít bennünket az egyházak egységének komolyan vé­tele mellett az egyház kérdéseinek világviszonylatban való szemlélésére. Megtanít arra, hogy a magunk kis gyülekezeteinek ügyét az egész Anya- szentegyház összefüggésében láfsuk. Milyen sok erőt és indítást adhat egy- egy kis törpe gyülekezet lelkészének és tagjainak pl. az, ha tudják, ho­gyan folyik az egyház élete szerte a világon Európában, Afrikában, Ázsiában és mindenütt másutt. Mi­lyen jó érezniük a kis tolna-bara­nyai gyülekezeteknek, hogy ők is an­nak az egy testnek a tagjai, amely­nek feje Jézus Krisztus és amely testnek sok százezer és millió tagja nekik testvérük. Ml az egyház ökumenikus munká­jára Jézus Krisztus feltámadása fé­nyében nézünk, vagyis jó remény­séggel. Hisszük, hogy nem hiábavaló hangzanak el az élet egészére vo­natkozólag. Viszont sok gyülekezet igénye az igehirdetésekkel szemben a régi maradt. Ez azt jelenti több esetben, hogy a gyülekezet egy-egy tipikus liberális igehirdetésre nem szisszen fel (ami pedig nem a feltá­madott Jézus Krisztusnak hirdetése!), de azt nehezményezi, ha a lelkészek a feltámadott Krisztus evangéliumát akármennyire az igéhez és hitvallási iratainkhoz kötötten hirdetik a mai életkérdésekben. Ahol ez az eset fennáll, ott a gyülekezeteket nevelni kell, hogy utolérhessék az igehirde­tőket. 4. Hogy a feltámadott Jézus Krisz­tus evangéliumát tisztán prédikál­hassuk, az a munka, amely azt célozza, hogy az egyháznak Jézus Krisztusban meg­lévő egysége egyre inkább nyilván­valóvá is legyen. Tudjuk, hogy mi­nél inkább közelednek a rész-egyhá­zak Jézus Krisztushoz, annál inkább fognak közeledni egymáshoz. Szeret­ném, ha egyházmegyénkben az öku­menikus gondolat jegyében tudnánk élni a többi felekezetekkel, így első­sorban o testvér református egyház­zal. Az ökumenikus munkában való ak­tív részvételünk nem színteleníti el a mi evangélikus egyházunkat, ha­nem éppen arra kényszerülünk reá e munka révén, hogy saját egyhá­zunk kincseivel nagyon hűségesen sáfárkodjunk és egyre jobban ráéb­redjünk saját egyházunk elfeledett értékeire. Emellett igen nagy jelen­tőségűnek tartom, hogy az ökumeni­kus munkában való részvétel által magyar evangélikus és református lelkészeknek és teológusoknak alkal­ma nyílik arra, hogy mondanivaló­jukat, teológiai munkájuk eredmé­nyét eljuttassák az egész protestan­tizmushoz, sőt keresztyénséghez, így pl. bármilyen kis faluban és kis gyü­lekezetben dolgozik is valamelyik tolna-baranyai lelkész, teológiai mun­kájának eredményeit az ökumenikus munka révén hasznosíthatja az egész protestantizmus javára. Végül foglalkoznunk kell az öJct*- menikus munkával azért is, mert annak jó eredményei gyümölcsözhet­nek nemcsak az egész Anyaszentegy- ház, hanem az egész világ számára is. Azok, akik munkálkodnak az »una sancta« nyilvánvalóvá léteiéért, az egész világ együttmaradásáért is dolgoznak. Ezt juttatja kifejezésre az evanstoni világzsinat főtémája: »Krisztus a világ reménysége«. És ezt dokumentálja az is, hogy az augusztus 15-én kezdődő világ-gyűlés megnyitó istentiszteletének egyik éneke így hangzik: Krisztusban nincs Kelet és Nyugat. Hisszük, hogy ami az amerikai Etanstonban a követ­kező hetekben történni fog, áldás lesz az egész Anyaszentegyház és az egész világ számára. Püspökeink munkáját imádságos szívvel itthon is hordozni fogjuk, hogy Jézus Krisz­tus jó vitézeiként képviseljék ma­gyarországi evangélikus egyházunkat Evanstonban. (Következő számunkban folytatjuk) az Anyaszentegyházban minden az Igén fordul meg azon áll vagy bukik, azért a magam és lelkésztársaim legfőbb szolgálatá­nak az Ige helyes prédikálását tar­tom. Az ige hirdetésében és lelkész­társaim igehirdetéseinek ellenőrzésé­ben hangsúlyozottan figyelek arra a szempontra, hogy a prédikációk va­lóban a feltámadott Jézus Krisztus­ról szóló bizonyságtételek-e. Átsüt-e rajtuk a húsvéti hit ereje? Az a ta­pasztalatom, hogy sokkal többet fog­lalkoznak az igehirdetések azzal: mi­lyen sajmyű hatalom a bűn és a ha­lál, milyen erősek tudnak lenni a dé- monikus hatalmak, mint azzal a ha­talmas ténnyel, hogy Jézus Krisztus legyőzte a bűnnek, gonosznak és ha­lálnak hatalmát és győzelmének gyü­mölcseivel naponként megajándékoz­va a benne hívőket. Van egy fajta igehirdetés, amely rendesen ezzel szokott kezdődni: »bizony, sok gon­dot, bajt és szenvedést kell itt a földi életben elhardoznunk, míg megérke­zünk oda, ahol nem lesz gond és szenvedés. Addig is mindezek elvise­az élet egészére vonatkozó igehirdetéseket igényel. Az, hogy az apostolok első hivatali kötelessége a feltámadásról szóló tanúskodás volt, nem jelentette azt, hogy ennek a nagy ténynek az alapján nem beszéltek volna más kérdésekről is. Pál apostol pl. be­szélt a nő-kérdésről, faji kérdésről, társadalmi kérdésekről, a rabszolga­kérdésről, az állami felsőbbségről. Szóval nem egy »korcs-evangéliumoU hirdetett, amellyel az életnek csak egy bizonyos részletében lehetett va­lamit kezdeni, hanem a feltámadott Jézus Krisztus evangéliumát meghir­dette az embernek e világban való egész életrendjére vonatkozólag. Egy­házmegyénk lelkészeinek nemcsak az egyéni élet személyes kérdéseivel (bűn, megtérés, üdvösség, remény­ség) kapcsolatban kell az evangéliu­mot hirdetniük, hanem az egyéni életen túl az élet teljes szélességére. Bátran kell beszélnünk arról, hogy a feltámadott Jézus Krisztus népe ho­gyan él a társadalomban, az állam­ban, hogyan viszonylik a világi fed- sőbbséghez és milyen szolgálata van a világ felé. Hát ki, ha nem Jézus tud útbaigazítást adni nékünk és gyü­Istentiszteleti rend 1954. augusztus hó S-án, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, d. e. 11 Hafenscher Károly, d. u. 7 Gémes István. — Fasor d. e. fél 10 Juhász Géza, d. e. 11 Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Gyöngyösi Vilmos. — Üllöi-út 24. d. e. fél 10 (úrv.), d. e. 11. — Rákóczi-út 57/b. d. e. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr.. d. ,e. háromnegyed 12. — — Karácsony S.-u. 31. d. e. 10. — Thaly K.- u. 28. d. e. 11, d. u. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya d. e. fél 10 Jakus Imre. — Vajda P.-utca 33. (Simor-utca) d. e. ne­gyed 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. d. e. negyed 12 Jakus Imre. — Zugló d. e. II (úrv.) Scholz László. — Gyarmat-u. 14. d. e. fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva d. u. 5 Muntág Andor. — Fóti*út 22. d. e. 11 Gádor András, d. u. 7 Gádor András. — Váci-út 129. d. e. 8 Gádor András. — üjpest d. e. .10, d. u. 7. — Dunakeszi d. e. 9. — Vas-u. 2/c. d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet d e. 10. — Soroksár-üjtelep d. e. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep d. e. fél 9. — Rp. Nagytemplom d. e. 10. — Rp. Klstemplom d. u. 3. — Pestújhely d. e. 10. — Rákoskeresztúr d. e. fél 11. — Rákoshegy d. e. 9. — Rákos­lésére erőt ad Jézus Krisztus«. Hát a feltámadott Jézus Krisztus ereje csak abban mutatkozna meg, hogy valahogy átvészeljük az ú. n. »sira­lomvölgyet«? Nem többre, sokkalta többre, hívott minket a feltámadott Jézus Krisztus? Nem inkább azon van-e a hangsúly, hogy »emeljétek fel fejeiteket, mert elközelített a ti váltságotok?« És nem kezdődött-e már meg a világ újjáteremtése Jézus Krisztus feltámadása által? Mindig Jézus Krisztus feltámadása felől kell néznünk a problémákra. Vagyis sok­kal bátrabban kell igehirdetéseink­ben kínálni Jézus Krisztusban a sza­badulást, a kiutat, a megoldást, mint azt sokszor tesszük. így lesz gjüle- kezeteink élete az elfogadott bűnbo­csánatból fakadó békesség, öröm, re­ménység, testvéri szeretet élete. 3. A feltámadott Kriszitus, az Élet­nek Fejedelme, az élet egész teljes­ségére igényt tart és ennek követ­keztében lekezeteinknek ezekben a kérdések­ben? Különben is evangéliumot nem lehet soha légüres térben hirdetni, mintha annak a nép életéihez ne lenne köze. Jézus nem engedi meg, hogy visszavonuljunk valamilyen bel­ső vonalra, ahol azt mondhatjuk, hogy maradjon a világ világ és hagy­juk a mindennapi életet magunk mellett elvonulni. Ilyenfajta igehirde­tések beteges prédikációk volnának, amelyeknek sem bibliateológiai, sem hitvallásos alapjai nem volnának. Szólaljunk hát meg a feltámadás örömlhírét hirdetve azokban a*'kérdé- sekben, amelyek a ma élő emberiség nagy kérdései, mint pl. a népek egymásközötti békéjének, a gyar­mati kérdésnek, a fajok megkülön­böztetésének kérdései. Hallassuk a feltámadott szavát ezekben a kérdé­sekben és így segítsünk azok megol­dásában. Mutassuk meg ezáltal is, hogy nem akarunk »a temető sar­kába vonult egyház lenni«. Ez termé­szetesen nem jelenti a szószéki poli­tizálást, mert ennek a szószéken nincs helye, de igenis jelenti a Fel­támadott evangéliumának hirdetését liget d e. 10. — Rákoscsaba d. e. 9, d. u. fél 7. — Cinkota d. e. 9 (gyerm.), d. e. 10, d. u. fél 3. — Mátyásföld d. e. fél 12. - Kerepes- Kistarcsa d. e. negyed 10. — Pestlőrinc d. e. 11, d. u. 5. — Pestlmre d. e. 10. — Kispest d. e. 9, d. e. 10, d. u. 6. — Wekerle-telep d. e. 8. — Rákosszentmihály d. e. fél 11, d. u. 5. A BUDAI OLDALON Bécsikapu-tér d. e. 9 Pethő István, d. e. 11 Várady Lajos, d. u. 7. — Toroczkó-tér d. e. 8 Várady Lajos. — Óbuda d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 Komjáthy Lajos, d. u. 5 Kom­játhy Lajos. — XII., Tarcsay V.-u. 11. d. e. 9 Zulauf Henrik, d. e. II Zulauf Henrik, d. u. 7 Ferenczy Zoltán. — Hűvösvölgy, Lelkész­nevelő Intézet d. e. 10 Ruttkay Elemér. — Szabadsághegy Diana-út 17. d. e. fél 9. Rutt­kay Elemér. — Kelenföld d. e. 8 Muncz Frigyes, d. e. 11 Muncz Frigyes, d. u. 5 Szabó Zoltán. — Németvőlgyi-út 138. d. e. 9 Szabó Zoltán. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Szabó Zoltán. — Csepel d. e. 11, d. u. 7. — Budafok d. e. 10 Visontai Róbert. — Nagytétény d. e. 8 Visontai Róbert. — Albertfalva d. e. fél 11 Bodrog Miklós.. — Kelenvölgy d. e. 9 Bodrog Miklós. — Csillag­hegy d. e. fél 10, d. ti. 7. A BALTI SZOVJET KÖZTÁRSA­SAGOKBAN élő lett és észt evan­gélikus egyházzal a háború befejezése óta most vette fel a németországi evangélikus egyház elsőízben kap­csolatait. Alekszij pátriárka meghí­vására néhány németországi vezető egyházi ember meglátogatta a Szov­jetunió egyházait. Háromhetes útju­kon alkalmuk volt arra, hogy talál­kozzanak Turss lett és IJiivit észt püspökkel. A két evangélikus egy­háznak összesen 700 ezer tagja van és mindegyikben 100—100 lelkész szolgál. Az egyházi épületeket a rigai Péter-templom kivételével már mind helyreállították. Ez utóbbi még min­dig erősen rossz állapotban van. Mi­vel az iskolákban nincs hitoktatás, az ifjúsággal az esti istentiszteletek alkalmával és a bibliaórák keretében foglalkoznak. Államsegélyben, mint általában a többi egyház, ők sem ré­szesülnek. de már előzőleg is önfenn­tartók voltak. Magában Oroszország­ban nincs külön szervezete az evan­gélikus egyháznak. Az evangélikusok Készülj az ige hallgatására! Szentháromság-u. 8. vasárnap. Jn. 5, 1—3. EGYETEMES EMBERI TÖREK­VÉS és vágy az, hogy valami nagyot, szépet és jót érjünk el az életben ... Nos, az apostol most megmondja ne­künk: hit és szeretet által elérhetjük a legnagyobbat, legszebbet és legjob­bat — Isten gyermekeivé lehetünk!... Legyünk tisztában azzal, hogy Já­nos apostol nem valamiféle pislá­koló hitről, hanem -világot legyőző- hitről beszél. Olyan hitről, amely elég egy egész életre. Olyan hitről, amely felemel a nyomorúság napjai­ban és a keserűség óráiban ... Olyan hitről, amely akkor is bizakodik, amidőn körülötte minden reményte­lennek és céltalannak látszik ... Olyan hitről, amely a legnagyobb szenvedés óráján is el tudja mon­dani: legyen meg Atyám a Te akara­tod! ... MI ENNEK A CSODALATOS HTNEK AZ ALAPJA és forrása? Annak a felismerése, hogy Jézus a Krisztus! ö a megígért Szabadító, aki elveszi bűneink terhét és követ­kezményét. ö Isten szenetetének és atyai szívének hozzánk küldött drága bizonysága és őbenne és Őáltala van új életünknek boldog lehetősége. Jé­zus Krisztusba vetett hitünk révén remélhetjük azt, hogy Isten új életre indít el bennünket, hogy minket, akiket a bűn elsodort az atyai háztól, ismét hív vissza gyermekei közé ... HA PEDIG Isten kegyelméből és az. ö Szentlelkének erejével az Ö gyermekei lehetünk, akkor tehet-e mást a szívünk, minthogy megtelik forró szeretettel a mennyei Atya iránt, aki ilyen nagy méltóságra he­lyezett bennünket, hogy gyermekei­nek nevezhetjük magunkat és úgy szólhatunk Hozzá — és erre éppen Jézus tanított meg —, hogy mi Atyánk! Itt kapcsolódik össze hitünk és szeretetünk és itt kell meglátnunk azt, hogy Istent nem elég szóval sze­retnünk! Amikor semmibe vesszük törvényeit, amikor megszegjük pa­rancsolatait, édesatyánkat sértjük és bántjuk meg és kockáztatjuk drága különböző protestáns egyház-szerve­zetekben, főleg a baptista gyülekeze­tekben élnek. Az ilyen módon szét­szórtan élő evangélikusok száma 500 ezerre tehető. Mindkét püspök alkal­mat talált arra, hogy meglátogassa az evangélikus szórványokat. ÉSZAKAMERIKÁBAN 63 éves ko­rában meghalt Irving Pichel, a nagy­sikerű és sok helyen nem engedélye­zett új »Luther Márton- film rende­zője. Filmjét jelenleg Németország­ban forgatják, eddig 500 filmszínház­ban, de újabb 500 filmszínház je­gyeztette elő forgatásra a filmet NÉMETORSZÁGBAN most ünnep­ük a Berlin-Weisensei Stoedker-ala- pítványokhoz tartozó templom 50 éves fennállását. A templomot 1950- ben építették * háborús sérüléseiből újjá és Dibelius püspök javaslatára a »béke templomának« nevezték el. Itt tartotta ugyanis 1950-ben az összné- met evangélikus egyház zsinatát, amely a béke ügyében jelentős nyi­latkozatot tett, atyai örökségünket: örökéletünket és üdvösségünket... Amikor pedig megértjük és rá­eszmélünk arra, hogy milyen nagy méltóság, milyen kivételes helyzet Isten gyermekének lenni, akkor meg kell látnunk azt is, hogy gyökeresen meg kell változnia embertársainkhoz való viszonyunknak is. Bennük is Isten gyermekeit kell látnunk és sze­retnünk! Tudomásul keld vennünk, hogy Isten iránti szeretetünk meg­csúfolása lenne az embertársaink iránti közönyünk, vagy gyűlöletünk... A világ is csak akkor tudja meglátni rajtunk és elismerni bennünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha ennek megfelelő módon viselkedünk ... AZ IGE MEGHALLGATÄSARA KÉSZÜLVE igen komolyan kell megvizsgálnunk azt, hogy hitünknek valóban az a meggyőződés-e az alap­ja, hogy Jézus a Krisztus? Ist an megsegítő, újjáteremtő kegyelmében bízunk-e, vagy pedig saját erőnkben, érdemainfoben, vagy akár cselekede­teinkben? Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy Isten iránti szeretetünket nem csúfolja-e meg embertársaink iránti szeretetlen életünk? És végül tudomásul kell vennünk: Istent nem szóval, hanem megszépült élettel kell szeretnünk!... Halász Béla EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: U2HJ74. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér L * Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-Ő4341Ő. Athenatum (F. v. Soproni Bélái szükségünk van igen komoly, hívő, teológiai munkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents