Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-08 / 32. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

s

A TALENTUMOK

Máté 25, 14-30.

Az amerikai hatóságok megtagadták Péter János református püspök beutazási engedélyéi az evanstöiii nagygyűlést megelőző református viiággyülésre

A TALENTUMOKAT Isten osztja ki »kinek-kinek az 6 erejéhez képest«. — Különféleképpen, mégis igazságosan.

ö tudja, kinek-kinek a kezére mit és mennyit bízhat. Ö jobban ismer bennünket önmagunknál. Gyermekei vagyunk. A gyermeknek pedig mindig a szülei terítenek asztalt. Ök adják a gyermeknek a finom falatokat. Nem a kívánság, hanem a böl- cseség szerint. — Ismered a régi történetet. Valaki egyszer túl nehéznek és elviselhetetlennek találta a maga keresztjét. És vádolva vitte az Úr elé: Uram, miért adtál nékem ilyen nehéz keresztet. Hiszen nincs ilyen nehéz kereszt még egy a világon, mint- az enyém: mindenkié könnyebb! — Jól van! — felelte az Úr. Válassz magadnak egy másikat. Emberünk körülnézett kereszthordozó társai között. Az egyik vállán kicsi kereszt vérzett. Olyan könnyűnek látszott. Kicserélték a keresztet. A második lépésnél összeesett alatta. Fuldokló sírással könyörögni kezdett: — Uram, add vissza az én keresztemet! —- Isten osztja ki bölcsen a keresztfákat. Valamit mindenkinek adott. Ne nézegessem sohasem a másét, örüljek annak, amit nekem adott.. Meg kell tanulnom, hogy keresztek között egyformán meg tudjam csókolni a hála imádságával a bölcs és kegyelmes Isten ajándékozó, atyai kezét. Nem a tálentumokat, hanem az Isten szerető szívverését kell számlálni.

A második, amit a tálentumok láthatatlan írásából el kell olvasnunk

tuma és gazdagabb az <5 országa. Ezért kell nekünk öt szolgálnunk. Nem jutalomért, hanem azért az örömért, hogy Isten engem is felhasznál. Hogy reám is bízott valamit.

A TÁLENTUMOS TÖRTÉNET- NEK van egy érdekes prédikációja, az egy talentum, a kicsinység kísértéséről. — Sokan és sokszor azt gondoljuk, hogy a mi életünk, a mi szolgálatunk olyan kicsi, hogy az igazán nem sokat számít sem a világnak, sem Isten országának. Nekem talán nem is érdemes munkához látni. Az én életem, otthonom, hitem és gyülekezetem ismeretlen kunyhó lángja, névtelen kicsi porszem zúgó viharokban. Ami a kettő között történik, — az én életem — nem is fontos és nem is érdekes. Ma azt üzeni az Isten, hogy ha senkinek, de Neki fontos vagyok. Ne felejtsd el, hogy Isten úgy szeret, mintha egyedül lennél a világban. Isten úgy szeret, hogy a te szívedre, munkádra és életedre is tervezett valamit. Fontos vagy azzal az egy talentumoddal — a te kicsiny életeddel.

TÍZÉRT MONDJA JÉZUS, hogy ^ Isten országában nem lehet megállani. Tétlen kezekből visszaveszi Isten az ö javait. Nincs egyhelyben állás. Vagy előre — »az Úrnak örömébe«. Vagy hátra a »külső sötétség« felé.

Vájjon merre van, hol jár és merre tart az életed?!

Friedrich Lajos

Mint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa evanstoni világzsinata augusztus 15—31-e között lesz az Amerikai Egyesült Államokban. A világzsinatot megelőzően a világ református egyházainak egy külön egyhetes világgyűlése folyik ugyancsak az Egyesült Államokban, Prin- cetonban. A magyar református egyház evanstoni delegációját, vagyis D. Bereczky Albert és Péter János püspököt, valamint dr. Papp László teológiai dékánt küldte ki a princetoni külön református világ- gyűlésre is. Az amerikai kormány azonban megtagadta a beutazási engedélyt Péter János református püspöktől, erre az előző princetoni református világgyűlésre és csak az evanstoni világzsinatra adta meg számára és a delegáció többi tagja számára a beutazási engedélyt.

Az amerikai kormány ezen eljárása mélyen felháborította a magyar református egyház és az egész magyar protestantizmus közvéleményét, mert az durva beleszólás abba, hogy kik képviseljék a magyar református egylházat a református egyházait nagygyűlésén. A magyar református egyház táviratilag jelentette be tiltakozását Marcel P-rader- vandnaik, a Református Világszövetség főtitkárának, Hrcmádka professzornak és E. F. Romig-nak, a Református Világszövetség két al- e&nökének, John Mackay-nek, a princetoni teológiai akadémia elnökének, Pierre Maury-nak a francia, Alfons KöchMn-nek a svájci és EgV —-------------------------------„N

em jó az embernek egyedül lenni...44

az, hogy amit Isten adott, sáfárkodásra adta. — Nem szabad tetszésre. Nem az önzésem koporsó-kincsének szánta és nem a szeszélyem pazarló pénztárcájába ajándékozta. Az életem és a kincseim nem a gyermek kockajátéka a szőnyegen, aki a színes kockákat úgy rakja össze, vagy úgy dönti szét, ahogyan akarja. Az életem és a munkám, a tehetségem és a pénzem, az időm és a hitem az Istennek való építés egyforma eszközei: mindegyikkel minden pillanatban halálos komolyan öt kell megvalósítanom és Öt kell gazdagítanom. Mindent az Ö érdekében kell felhasználnom. Isten mindent úgy ad az embernek, hogy továbbra is az övé mindenem. Ót kell szolgálnom vele. Gyermekkorukban sokan kaptak egy komoly játékot. Színes fakockák voltaik. A kockák egyik lapján oda volt ragasztva egy rész valamilyen képből. Ha az egészet jól raktuk össze és jól illesztettük egymás mellé, az összerakott kockák szép és érthető képet mutattak: egy virágos udvart, egy szép házat, gyönyörű, templomot, vagy éppen egy felénk néző, mosolygó emberarcot. Talentumaink mind ilyen színes kockák. Égy életen át úgy. kell összerakni őket, hogy a végén kijöjjön belőlük a reánk néző és reánk mosolygó Istenarc. így és csak addig van értelme minden talentumnak, amíg valahol beilleszthető Isten arcaként.

TÉZUS azután azt tanítja a tálen“ turnékon keresztül, hogy Isten a számadás napján nem egyforma eredményt, hanem egyforma hűséget keres. A hű ember mindenét odaadja annak, akit szeret. Isten nem koldus a kapunkban, hanem a kereszt hűséges Istene, aki Jézus Krisztusban önmagát adta értünk. Az Ö vére kell, hogy a vérünkké váljék. Az Ö szere- tete kell, hogy a szívünkben kiviruljon. Az ö hűsége kell, hogy velünk, rajtunk és körülöttünk minden nap több legyen az Isten tálenMegjelent

készülő újszövetség-fordításunk próbakiadása

A Magyar Bibliatanács újszövetségi szakbizottságának újtestamen- tumi revíziója már korábban megjelent olyan próbafüzetekben, amely inkább a szakembereknek készült. Ez a kiadás jóformán elfogyott. A protestáns egyházak sajtóosztályai mcst a gyülekezeti tagok részére is kiadják az új bibliafordítás újtes- tamentumi részét próbakiadás formájában. így bibliaolvasó egyház- tagjaink is kézbevehetik ezt az új fordítást, hogy segítségükre legyen a bibliai szövegek megértésében. Az újszövetségi szakbizottság munkája ugyanis nemcsak a teológiai tudományok legújabb eredményei alapján igyekezett az eredeti szent szövegek üzenetét tolmácsolni, hanem arra is törekedett, hogy mai és mindnyájunk által érthető magyar nyelven szólaljon meg Isten Igéje.

Az új kiadvány 458 lapon, nega- moid-kötésben jelent meg. Ara 60 forint. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon, Budapest, VIII., Puskln-utca 12. Csekkszámlaszám; 220—278.

AMIKOR MOST NÉHÁNY HÉTEN KERESZTÜL — ha Isten engedi — a családról szóló keresztyén tanítással szeretnénk foglalkozni, igazén — mint mondani szokták — Ádámnál és Évánál kell elkezdenünk. Azt a kérdést kell felvetnünk, s arra kell keresnünk a feletet, ami már talán felbukkant némelyikünknek a lelkében: ugyan

miért is teremtette Isten az embert férfiúvá és nővé? Mi végre van az emberi természetnek ez a különös és titokzatos kettőssége?

Azt könnyen megértjük, hogy Isten nem akarta az embert magányosságra kárhoztatni. Az ember közösségre teremtett lény. Egy ember magában csonka, befejezetlen mű, csak több ember együtt igazán ember. Csak egy másik emberrel együtt tud igazán emberivé válni az ember. A remete, a Robinzon néni teljes ember. Hogyan sóvárgott Ro- binzon szigeti magányában egy másik ember után! Állatok társasága nem kárpótolhatta őt. S hogyan-megörült, amikor végre egy másik emberi lénnyel, Péntekkel oszthatta meg életének búját és örömét. Bizony igaz az írás szava: »-Nem jó az embernek egyedül lenni...«

ISTEN MAGA állapítja ezt meg. Amikor azután segít a bajon s odaállítja az ember mellé a másik embert, akkor következik be a különös fordulat: nem egy másik férfiút állít a férfiú mellé, hanem egy asz- szonyt! »Szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt« (I. Mózes 2, 18), mondja az Űr. Kissé szabad fordításban, de a velejére tapintva így hangzik ez a mondat:

»•Társat adok néki, hogy önmagára találjon«-. Az élet útjára útitársul, élettársul a férfiúnak a nőt, a nőnek a férfiút szánta Isten teremtő akarata.

A teremtéstörténet elbeszélése szerint, amikor az első ember, Ádám felébredt mély álmából s meglátta az első asszonyt, önmagára talált benne: »Ez már csontomból való csont és testemből való test...« Mintha azt akarná mondani: most lettem egész emberré! Valami ősi sejtést őrzött meg sok népnek (itt- ott nálunk is falun) az a gyakorlata, hegy a nem házas férfiút nem tekintik felnőtt embernek, a közösség teljesjogú tagjának.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek meg kell házasodnia, illetőleg férjhez kell mennie! Isten vezetheti úgy az egyes ember útját, hogy a család nélkül való életben jelöli ki feladatát. Ez azonban inkább a kivétel. Isten teremtési rendje a házasság, két embernek egy életre szóló életközössége.

Ezt a gondolatot fejezi ki az a bibliai mondás is, hogy:

»Lesznek ketten egy testté.« Bibliai szóhasználat szerint a test a teljes, a valóságos embert jelenti. Ketten együtt tehát egy egész ember.

A férfiúból kivett oldalborda képének mélységes jelentése: ami a férfiúból hiányzik, azt n-elki Isten a nőben adja meg — és viszont. Kiegészítik egymást egy egész, igazi emberré. Megfelelnek egymásnak — a szó eredeti értelmében is: szót értenek egymással. Az ember felebarátja elsősorban az élettársa.

VÁJJON MI ISTEN AKARATA EZZEL A RENDELÉSÉVEL, mit céloz az embert férfiúvá és nővé teremtő szándéka? Micsoda az az üzenet és az a feladat, amit mindebben elrejtett a számunkra? Az ige alapján ennyit mondhatunk:

Isten azt akarja, hogy a férfiú és

nő közössége tükrözze azt a közösséget, példázza azt a szövetséget, amelyben Isten akar lenni az emberrel.

Nem véletlen az, hogy a Szentírás akkor, amikor Istennek az ő népéhez, Izraelhez, valamint Jézus Krisztusnak az Ö egyházához való viszonyát akarja szemléltetni, olyan gyakran használja ezt a képet: a házastársaknak a képét. Hózseás próféta egész könyve szinte csak erről szól, nemkülönben az Énekek. Éneke is és az Ószövetségnek még számos helye. Az Űjtestamentumban gondoljunk csak elsősorban az Efe- zusi levél 5. részére. Isten elhívó sze- retete, gondviselő hűsége, Krisztus önmaga feláldozása kell, hogy tükröződjék az egymásnak rendelt emberpár életében, egy életre szóló szövetségében. Ahogyan Isten megszólít bennünket és azt akarja, hogy egész életünk felelet legyen — felelősek legyünk néki —, úgy felelős a férfiú a nőnek és viszont. Ami az isteni »En« számára az emberi »te«, az legyen egymásnak a férfiú és a nő.

VAN AZONBAN ennél még sokkal mélységesebb és titokzatosabb feladata és értelme is annak, hogy Isten férfiúvá és nővé teremtette az embert. Ebben az életközösségben akarja tükröztetni és szemlétetni azt a csodálatos közösséget, amiben Isten önmagában van: a Szentiháromság titkát. A sokat vitatott és magyarázott igének: »Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt; férfiúvá és asz- szonnyá teremté őt« (I. Móz. 1, 27), talán ez a legmélyebb értelme. Isten ha egyedül van is, soha sincsen magában, mert közösségben van önmagával. Az ö rendelése, hegy az ember se maradjon magában, hanem legyenek ketten egy teljes, igaz emberré, ezért szerzett néki hozzáillő segítőtársat; a nőnek a férfiúban, a férfiúnak a nőben.

ISTEN AJÁNDÉKA MINDIG FELADAT is egyben. Ajándékát el kell fogadnunk. Hivatás az és munkatér. A család Isten ívirágos- kertje, mondatta egyszer valaki s tegyük hozzá: Szentíelkének műhelye is egyben. Legyünk érette hálásak és legyünk benne megelégedettek. Keressük és lássuk meg az ő akaratát, amellyel egymásnak rendeli a két embert. Mindez megmutatkozik-abban, hogy miként nézünk egymásra, a férfiú az ő élettárséra és viszont. Mit tartunk egymásról, hogyan becsüljük meg egymást? Fáradozunk-e azon, hogy megértsük egymást és felelősséget hordozunk-e egymásért? Mit mível az ember azzal, amit Isten teremtő művében elrendelt és néki javára ajándékozott? Erre a kérdésre legközelebb szeretnénk felelni. G. Gy,

bért Bmmen-nok a holland református egyház vezetőinek. Pradervand főtitkár választávlrafában közölte, hogy tiltakozott az amerikai kormánynál a vizűm megtakadása miatt és a Református Világszövetség mindent megtesz a döntés megváltoztatására. Kérte, hogy D. Bereczky Albert és dr. Papp László, aikiik a vízumot erre a gyűlésre is megkapták, utazzanak Princetonba. hogy a magyar református egyház ott hallathassa szavát. »A mi közösségünk töretlen marad« — táviratozto Pra- dervand főtitkár. A református egyház viszonválaszában megköszönte a Református Világszövetség meleg testvéri együttérzését, de ugyanakkor kifejezte: »Nem tudjuk megérteni, miért tartják a nagygyűlést az Egyesült ÁEamokban, ha nem tudják biztosítani az egyik bizottság társelnöke számára a részvételt Princetonban.« D. Bereczky Albert és dr. Papp László közölte azt is, hogy Péter János püspök nélkül nem hajlandók elindulni, mert ezzel elismernék az erőszakos megkülönböztetést. Közölték azt is, hogy kérték a református zsinati tanács összehívását, annak eldöntésére, hogy milyen magatartást foglaljanak el ebben a helyzetben.

A református egyház zsinati tanácsa egyhangú állásfoglalást hozott és úgy határozott, hogy a csonka delegációt nem küldi ki Princetonba s így a református egyház delegációja nem vett részt a Református Világszövetség princetoni nagygyűlésén, viszont az evangélikus egyház delegációjával együtt elutazott Evanstonba, ahová már Péter János püspök is megkapta a beutazási engedélyt.

A zsinati tanács határozatában többek között a következőket mondja:

»Alapos megfontolás és beható tanácskozás után egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy a magyar református egyház delegációja #egcsonkítva ne utazzék a közgyűlésre. Nem szeretnénk ugyanis precedenst teremteni arra, hogy politikai -hatóságok szabják meg, kik vehetnek részt a Református Világszövetség közgyűlésén.«

»Az ilyen eljárás által közénk állított korlátok fölött is azonban gyakorolni kívánjuk veletek a mi alapvető egységünket, a mi Urunk Jézus Krisztusba^. De a mostani fájdalmas és megbotránkoztató eset is mutatja, hogy ezt a mi törekvésünket nem tehet érvényesíteni a ti határozott állásfoglalásotok nélkül. Miközben erőteljes tiltakozásunkat fejezzük ki ennek az egységnek megzavarására irányuló, az egyház szabadságát sértő eljárással szemben, ugyanakkor szívből kívánjuk, hogy tanácskozásaitok fejeit lebegjen a mi Istenünk óvó kegyelme.«

A Református Világszövetség princetoni gyűlése ünnepélyesen tiltakozott az amerikai hatóságok felé és kifejezte sajnálkozását a magyar református egyházat ért sérelem felett.

A református egyház zsinati tanácsának ülésén a zárószavakban Győry Elemér püspök Isten áldását kérte a zsinati tanács nevében a református delegáció evanstoni utazására és biztosította arról, hogy szolgálataiért a református egyház buzgón és szüntelenül imádkozik.

D. Bereczky Albert püspök végül a következőiket mondotta: »A jó emberi ügyekben való fáradozásaink nyilván nem tetszhetnek azoknak, akik a magúk érd-ekeit rossz ügyükhöz fűzték. Minden okunk megvan, hogy bizakodva, jó reménységgel tekintsünk előre. A szolgálataink megzavarására irányuló kísérletek csak tovább erősíthetnek bennünket azon az úton, amelyen járunk, amelyen a testvéregyházak egyre fokozódó bizalmát és támogatását tapasztalhatjuk.«

A világosság gyümölcse. — Ef. 5, 9.

A KERESZTYÉN ÉLET a világosságban való járás. A bűn sötétségéből szabadított meg minket az Ür az új élet világosságában való járására. Nyilvánvaló különbség van a sötétség és világosság között. Ugyanilyen nyilvánvaló a különbség a bűnben élő és az új életben járó, világosságöí kapott ember között is. Isten i»éje azt mutatja meg, hogy a világosságban való járásnak e vi-lágban is látható gyümölcsei vannak.

EZEK A GYÜMÖLCSÖK: jóság, igazság, valóság. Ezt lássák rajtam. Lássanak jónak, igaznak, valóságosnak. És mivel világosságban járok, ebben a világosságban nekem is látnom kell a másikon a jót, az igazat, a valóságot. Isten ezt várja az Ö világosságban járó fiaitól.

VALLJUK MEG, hogy sokszor nem látszanak életünkben ezek a gyümölcsök. Hogy olyan sokszor vagyunk még a sötétség fiai.

ADJUNK HALAT Istennek, hogy minket, bűnös embereket világossággal ajándékozott meg. Köszönjük meg azt is, hogy a keresztyén életünk által mások is világosságra juthatnak Isten kegyelméből.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten Szentlelke szüntelenül táplálja bennünk a világosságot. Imádkozzunk az Egyházak Világtanácsa Evanston-i gyűléséért. — Könyörögjünk, hogy az egész ország és az egyház segítsége hasznos legyen az árvízkárosultak életében.

HETI IGE: A világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van. Ef. 5;9.

Augusztus 8. Vasárnap. Rom. 8, 12—17.

Pál, levelének más helyén világosan beszél arról, hogy a mi örökségünk a bűn, hogy a bűn szolgálatában sínylődünk, a harag fiai vagyunk, mert mindnyájan Ádám bűnének hasonlatossága szerint vétkeztünk. De a Szentlélek munkája révén, a bűn szolgáiból, a harag fiaiból Isten gyermekei lettünk,

Augusztus 9. Hétfő. — Mt. 5, 13—16.

Semmit sem ér a hitét vesztett tanítvány. Olyan csak, mint az ízetlen só. Nem jó semmire. — Fényt vetni Mesterünkre — ez a mi feladatunk, hogy lássák és megismerjék az emberek Megváltónk kegyelmes arcát. A letakart fényű gyertyát kioltja Isten ítélete. Fia nem teljesíti feladatát, ugyan miért égjen?

Augusztus 10. Kedd. — Mt. 12, 33—37.

Ahogyan a jó fa jó gyümölcsöt terem, éppen úgy a hitnek is jó gyümölcsöt kell teremnie: olyan életmagatartást, melynek le-gbensőbb mozgató rúgója és külső megnyilatkozása egyaránt »jó«, azaz Isten akaratának megfelelő.

Augusztus 11. Szerda. — Jak. 2, 14—17.

Az igazi hit nem szó, hanem mindig cselekedet. A hit tevékeny, hatalmas dolö-g, mely nem kérdezi kell-e jót cselekedni, hanem szüntelenül cselekszi azt — mondja Luther. A hit-hez úgy hozzátartozik a cselekedet, mint az élethez a lélekzós, mint édesanyához a gyermek.

Augusztus 12. Csütörtök. — I. Kor. 12, 12—26.

A hit gyümölcse a gyülekezet tagjainak egymással való benső közössége is. A gyülekezet Krisztus teste, melyben mindnyájan egyek a Jézus Krisztusban.

Augusztus 13. Péntek. — Fii. 1, 6—11.

Isten kezdte el bennünk a hit munkáját, ö az egyedül, aki bevégezheti, célhoz juttathatja hitünket. A hit első lépésétől kezdve, egészen az utolsókig egyaránt rá vagyunk szorulva mennyei Atyánk segítő kezére.

Augusztus 14. Szombat. — Mt. 21, 13—22.

Ami a fügefával történt, Isten ítéleteképpen végbement Izraelen, mely nem fogadta be a néki küldött Megváltót. De ez a történet örök figyelmeztetés a számunkra is, hogy mi sem kerülhetjük el az ítéletet, ha nem teremjük a hit gyümölcseit. Isten jósága és hos-szútűrése indítson bennünket igaz kerasztyénségre. Maűoesai Miklós