Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET Hitvallás előtt »■Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és féle­lemmel, jó lelkiismeretetek lévén.« X. Pét. 3, 15/b—16/a A hitben élő egyház • életéhez min­den időben hozzátartozott a hitval­lás. Az élő egyház újra és újra szük­ségét érzi annak, hogy tisztázza ön­maga számára: Kiben hisz és mit hisz Felőle. Miiközben ezt megteszi megerősödik hite kegyelmes Urában, lendülettel tölti el az elhívás re­ménysége, tisztul a látása és tisztul az arca is a bűn sömörgözésétől. De az a szolgálat is, amelyre élő Ura rendelte az egyházat ezen a földön, készteti, hogy nyíltan és őszintén, bátran és határozottan vallja meg: Kiben hisz és mit hisz Felőle. Mi­közben ezt megteszi, végzi misszió­ját; evangéliumot hirdet és sebet kö­töz. Az egyház története során voltak olyan időszakok, amikor a szokott­nál hangosabban, nyíltabban, bát­rabban kellett megváltania hitét. Az egyház Szentlélektől gazdagon megáldott állapota, vagy az adott helyzet, amelyben élt, késztette a vallástételre. Ilyen forró levegőben hangzottak el az első keresztyénség és a reformáció népének hitvallása is. Ezekre az időkre emlékeztet ben­nünket az egyház jelenlegi hely­zete is. Nyugattól-keletig a Szentlélek megújító füzében hatalmas teológiai tusakodások­ban kristályosodik az egyház egyetlen igazi kincse: az evan­gélium. Súlyos egzisztenciális kérdések ne­hezednek az egész emberiség életére és az egyház asztalára a világgal együttes léte odateszi ezeket a kér­déseket. Az emberiség nagv problémáival viaskodva megkérdezi az egy­házat: tudsz-e valamit mondani nékünk, tudsz-e segíteni? Ilyen forró légkörben, ilyen hát­térrel indul az Egyházak Világta­nácsa evanstoni vidágyűlése. Hitval­lás előtt áll a világ keresztyénsége. Meg kell vallania önmaga és az egész világ hasznára: Kiben hisz és mit hisz Felőle. A vallástételre készen kel.1 lenni. A választ nem lehet és nem szabad könnyelműen odavetni. Átgondolat­lan, elhamarkodott kijelentéseknek nincs helye. Készülni kell, hogy a vallástétel határozott és kiforrott legyen, amikor elhangzik. Ezért fo­lyik magyarországi evangélikus egy­házunkban a készülés már hosszú idő óta erre a nagygyűlésre. Püspö­kök, teológiai tanárok és mindnyá­junk asztalára minden nap odake­rülő lecke. Lelkészi összejövetelek elmaradhatatlan témája. Az idei nyár folyamán több mint 400 lelkész tárgyalja hétről hétre a gyenesdiási lelkész-konferenciákon. Konferen­ciáink megbeszéléssel egybekötött előadásainak tárgya. Egyházi ügy. Mindenki, aki csak benne él az egy­ház életében hallhat róla, hozzászól­hat, kiegészíthet. A vallástételhez szelídségre van szükség. Nem állhat mögötte vad in­dulat, sem fölényes gőg. A Krisztus indulata kell, hogy átjárja, aki arra inti övéit: tanuljátok meg tő­lem, hogy én szelíd és alázatos lelkű vagyok. Annak a szeretetnek kell áthatni a vallástételt, amelyet az egyház az Urától kap, amely sze­retet magához tudja ölelni az egész vajúdó világot, ezt a lázas, ezer seb­bel, bajjal vívódó teremtettséget. Vallást tenni csak félelemmel le­het. Igaz istenfélelemmel. Hiszen amikor megvalljuk hitünket, az nemcsak egyes embereknek, nemcsak az emberiségnek szól, hanem az élő Isten előtt teszünk vallást Öróla. A Róla való vallástétel pedig soha­sem izgalommentes. Számadással tartozunk Néki az elhangzó mon­datokért. Emellett emberek életéről és üdvösségéről van szó, felelősség- teljes szolgálatról. A hit tapasztala­tából semmit sem szabad elhagyni, földre ejteni, elhallgatni vagy meg­másítani. Jó lelkiismeretre van szükség a vallás tételhez. Tudni illik arra. hogy amit kimondunk, az őszinte vallomás legyen. Azt mi így tudjuk és így hisszük valóban. Azért vállaljuk Is­ten és emberek előtt minden idő­ben a felelősséget. Nem szabad semmiféle hátsó gondolatnak, szá­mításnak és érdeknek meghúzódnia e mögött a vallomás mögött. Végül, de nem utolsósorban, ha­nem mindenekelőtt és felett a val­lástételnek csak egy lehet a tar­talma: a Jézus Krisztusban, a világ Megváltójában és Urában való ele­ven reménységünk, aki szerette és szereti mindvégig az egész világot és megvalósítja, teljességre viszi újjáteremtő munkáját. Az a biztató az evanstoni gyű­lésben, hogy ott hordozza fő- témájában a hitvallás szívét: Krisztus a világ reménysége. Ez a hitvallás — mint a Krisztus­ról való hitvallás mindig — nem néhány ember ügye, hanem az egész egyházé. Evanstonban küldöttségek lesznek, de szavuk nemcsak az övék, hanem a mi gyülekezeteinké, híveinké is. Adja Isten, hogy ez a világgyű­lés valóban szavakba foglal­hassa azt, ahogyan a mi gyüleke­zeteink és velünk együtt sok­sok Krisztusban hivő ember hisz az Ür Jézus Krisztus bűn­bocsátó, életet adó és békességre vezető hatalmában, abban, hogy Ö nekünk valamennyiünknek és ennek az egész világnak, a békes­séget kereső emberiségnek a re­ménysége. A HUNGÁRIÁK CHURCH PRESS — a magyarországi protestáns egy­házak külföldet tájékoztató kőnyo- matosa — most megjelent júliusi számában teljes terjedelmében közli a magyarországi protestáns egyhá­zak bizonyságtételét a keresztyén reménységről az evanstoni világ­gyűléssel kapcsolatosan. Az egész bizonyságtevés 16 teljes oldalt tesz ki. Részletes ismertetésére lapunk legközelebbi számában visszatérünk. A júliusi szám az EVT evanstoni világkonferenciája tiszteletére képes melléklettel jelent meg. Ez a har­minckét oldalas, díszes kiállítású fü­zet cikkekben és képekben számol be egyházaink életéről. A vezető­cikk a magyar reformátorok és Lu­ther s Kálvin tanítványai közötti ba­ráti, testvéri kapcsolatokra való uta­lással a magyar protestáns egyházak­nak a világ keresztyénségével való kapcsolatairól számol be. A képek bemutatják a hazánkban járt kül­földi egyházi vezetőket, közöttük S. Herman lelkészt, az EVT újjáépítési osztályának képviselőjét, Visser’t Hooft főtitkárt, Hromádka profesz- szort, Barth, Thumeysen és Lüthi svájci teológusokat, Niemöller egy­házi elnököt, Myikolá.i metropolitát, Bell chichesteri püspököt és máso­kat. A cikk bőven ismerteti mind­ezeket a látogatásokat, majd szól azokról a világkonferenciákról, ame­lyeken egyházaink képviselői részt vettek, így többek között a lundi »Hit- és egyházalkotmány« gyűlés­ről. Egyházi vezetőink külföldi út­jairól szólva püspökeink pozsonyi díszdoktorrá avatásáról is olvasható beszámoló, több fényképpel illusz­trálva. Hat kép külföldi vendégein­ket mutatja be templomok szószé­kén hirdetve az igét egyházaink fi­gyelő népének. Külön cikk számol be protestáns egyházaink ökumenikus tanulmányi munkájáról s a gyüleke­zetekben folyó ilyen munkáról is. A teológiai akadémiák életét is bemu­tatták a képek s a betűk. Az Evan­gélikus Teológiai Akadémia életéről szóló beszámolót dr. Pálfy Miklós •’ékán készítette. Szó van a külön­kiadásban a vizsolyi templomról, mint a magyar biblia bölcsőiéről, s a vizsolyi bibliát követő különféle magyarnyelvű bibliákról. Több kép s két hosszabb cikk számol be egy­házaink külső és belső újjáépítésé­ről. Teológiai Akadémiánk képe mel­lett látható többek között a péteri templom, a csömöri és a budahegy- vidéki konfirmandusok képe is. A füzet borítólapját Csók István Kossuth-díjas festőművész »Ezt cse­lekedjetek az én emlékezetemre« című úrvacsoraképe díszíti. 1 Házimunkára munkaerőket keres az Evangélikus Egyházegyetem Diáikániai Osztálya, Budapest, VIII., ULlői-út 24. Jelentkezés a délelőtti órákban. Mezősi György Augusztus hó folyamán megjelenik dr. Kamer Károly BEVEZETÉS A TEOLÓGIÁBA c. könyve. A kb. 170 oldalas könyv ára előreláthatólag fűzve 30 forint, kötve 38 forint lesz. — Előjegyzéseket kér az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Az Ősz szétterítette a tájra rőtarany haját. A szőlőhegyek mézédes mo­sollyal tekintettek a lankák felé. Gazdag nyár után dús termékenység nehéz, ízes jeleit hordozták a fák s az embert eltöltötte a belső megelége­dés. Könnyebben fakadt a nevetés, könnyelműbben csattant a csók, szí­nesebb lett minden álom és gazda­gabb az emberi reménység. Ez a magabiztosság látszott meg Szilassi Béla segédlelkészen is. Az állomáson leugrott a kocsi lépcsőjé­ről s maga után emelte ragyogó lakk­táskáját. Sötétszürke ruha simult rajta s vasalt nadrágja a nagyvárosi életformát dicsőítette. Fején elegáns kalap, balkarján finom esőköpeny, levéltárcájában a menyasszony képe és a püspök kirendelő levele új ál­lomáshelyére. S ami még a képhez tartozik: hetyke kis fekete bajusz s a lakktáskában a legújabb, legjobb teológiai művek... Szilassi Béla hódításra készült. Ezerötszázlelkes gyülekezet várta és a megüresedett lelkészi állás. Régi templom, szép parókia, árnyas, vi­rágos falu, kissé távolabb a vasút­állomástól, de hűséges, szorgalmas nép. Amikor a püspök búcsúzáskor kezet fogott vele, azt mondta: — Tőled függ a papválasztás ered­ménye. Az első perctől kezdve légy figyelmes, becsüld meg a nyáj min­den egyes tagját, prédikálj egysze­rűen és világosan s ha megszeretnek, három hónap múlva gyülekezeti lel­kész lehetsz... Bízom benned ... Így ugrott le Szilassi Béla a vasúti kocsi lépcsőjéről, ruganyosán, fiata­losan, magabiztosan. Az a három hó­nap? ... Mosolygott magában: elég lesz kettő is... Várady Lajos : Papválasztás Egy szekér állott az állomás mel­lett, kétlovas szekér. A bakon pedig maga a kiskurátor, Esze Józsi bácsi. Fején esőverte seszínű kalap. Bajsza kétoldalt lelógott, szemöldöke árnyé­kot vetett komor barna szemére. Nadrágja csupa folt s a lábán poros bakancs. Egykedvűen trónolt és os­tort tartó kezével kalapja felé bö­kött, úgy invitálta a fiatalt maga mellé a pokróccal takart deszka­ülésre. Kezet fogtak, elindultak, át­baktatva a szombat délután hazaté­rők tömegén. Csk később kezdődött a poroszkálás. A lovak legyeket csap­kodtak farkukkal, a por csendesen szitált a Szilassi Béla kalapjára, ru­hájára, szép fényes fekete cipőjére. A késői nyár melege tüzelt körülöt­tük. A deszkaülés erre csúszott, arra csúszott, a kerekek köves országúton futottak, a szekér zörgött, zötyögött, Szilassi Béla foga meg össze-össze- koccant s ezzel megállt minden be­szélgetési lehetőség kettejük között. De azután hegynek indultak s a lo­vak kényelmesen húztak. Az árok partján utolsó szépségükben színesed­tek a virágok szürke porsapkával, az ég derűsen elnyújtózkodott s leste félszemmel a kergetődző bárányfel­hőket. Az országút mellett füves gya­logút kínálkozott az eperfák alatt s Szilassi Béla egyszer csak kapta magát s már lenn is volt a kicsi úton a kocsi mellett, jobbjában a kalapja s azzal legyezgette magát. Gondola­tai kapkodva kergették egymást. Hol a kis menyasszonyra gondolt, hol belebámult az őszi igézetbe, hol fel­felé nézett, a végtelenségbe, hol a az országúton hegyeket leste s a messzi erdők sö­tét foltjait. Esze Józsi bácsi meg csak ült a bakon egykedvűen, mint akinek min­den jó. Néha a lovak háta felett su- hintgatott ostorával, néha igazgatta a kalapját s úgy kurtán-furcsán, mint aki nem sokat tud, válaszolgatott a tisztelendő úrnak, aki peckesen lépe­getett a füves gyalogúton a falu felé, a templom felé, az állás felé, a há­zasság felé. Magában mosolygott a hetyke kis fekete bajusz s a lakktás­kában pihentek a legújabb teológiai művek ... Különösen akkor volt ma­gában biztos Szilassi Béla, amikor azt kérdezte Esze Józsi bácsitól, hogy: — Hát aztán, nagyon szeretne-e már papot választani a gyülekezet? Mire Józsi bácsi összeszorította a száját, szemével körülnézett a földe­ken, amelyeken emberek és állatok mozogtak szorgalmasan és szekerek hordták a frissen tört kukoricát. In­kább csak úgy maga elé mondta, hogy: — Akad éppen más dolgunk is ezen a világán... De Szilassi Béla nem figyelt erre. Arra gondolt, hogy elég lesz a pap- választáshoz két hónap is,.. S baktattak tovább, ő a kocsi mel­lett s Esze Józsi bácsi, a kiskurátor ült a bakon... Szilassi Béla nem sejtette, hogy ezen az úton eldőlt a papválasztás, De nem az ő javára., . * Mert kifogás, az bőven akadt. A kiszálló esperes falubeli származás 1954. augusztus 1. Szentliáromság-u. 7. vasárnap »Isten világosságra hív, hogy örök életünk legyen.« — Liturgikus szín: zöld. 1. Jn. 5, 9—13. — Jn. 12, 44—50. TÖRDAS D. dr. Vető Lajos püspök július 25-én, vasárnap látogatást tett a tordasi gyülekezetben. A délelőtti is­tentiszteleten prédikált, majd a presbitereknek tartott előadást. A délutáni istentiszteleten Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész prédi­kált. GYÖR-SOPRON1 EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye gyülekezetei es­peressé választották Weltler Rezső soproni lelkészt. VASI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye gyülekezetei es­peressé választották Fülöp Dezső büki lelkészt, egyházmegyei felügye­lővé pedig Mihály Sándor körmendi egyházközségi felügyelőt, az egyház­megye eddigi világi jegyzőjét. FERENCVÁROS A gyülekezet megkezdte imaterme bővítésére a gyűjtést. A nemrég el­készült bővítési terveket kifüggesz­tették és a gyülekezeti tagok nagy érdeklődéssel nézegetik, bizakodás­sal beszélgetve megvalósításukról. FŐT A Déli Egyházkerület fóti Bel- missziói Otthonában augusztus hó folyamán a következő csendeshetek lesznek: 5—9. szórványban élő családok ré­szére »Só és kovász« összefoglaló címen; 12—16. asszonyok, leányok részére »Imhol az Űr szolgálója« címen; 19—23. családok részére, főleg ne­velési kérdésekkel foglalkozó csen­deshét »Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne« címen. 26—30. gyülekezeti munkások ré­szére »Erőm, üdvöm, reményem« cí­men. Részvételi díj: napi 15 forint. Je­lentkezés Evangélikus Belmissziól Otthon, Főt, címen. GYÚRÓ Július 25-én délután látogatást tett a gyülekezetben D. dr. Vető Lajos püspök. Az esti istentisztele­ten igehirdetéssel is szolgált. REFORMÁTUS EGYHÁZ A Református Egyetemes Konvent elnöksége a Dunamelléki Reformá­tus Egyházkerület Teológiai Akadé­miája igazgató tanácsának javasla­tára a dr. Victor János elhalálozá­sával megüresedett rendszeres teo­lógiai tanszékre Nagy Barna volt sárospataki teológiai tanárt nevezte ki. HEGYESHALOM Az egyházközség megüresedett lelkészi állásába meghívta Sikter László helyettes lelkészt. Beiktatása augusztus 8-án lesz. PUSZTAOTTLAKA Ez idén 16 gyermek járult a kon» firmáció alkalmával az Ür asztalá­hoz, velük együtt nagy számban hozzátartozóik és a gyülekezet is. A komfinmáltaikat egyháztagek látták vendégül ebédre, majd szeretetven- dégség volt, ahol Filippinyi János lelkész vezetésével békéscsabai ifjak végeztek szolgálatot. A háziasszo­nyok: id. Vandlik Mátyásné, Kiss Benőné, Tripó Jánosné. Sipiczky Györ.gyné és Suhajda Mihályné — nagy szeretettel segítettek a szere­tet vendégség sikeréhez. matraszentistvan A mátraszentistváni egyházi üdü­lőbe augusztus hónapra is lehet je­lentkezni 8—14 éves fiú- és leány­gyermekeknek üdültetésre. A gyer­mekek szakszerű felügyelet alatt, jó ellátásban részesülnek. Jelentkezés Rédey Pál egyházkerületi lelkész, igazgatónál, Budapest, VIII., Pus- kin-utca 12. Telefon: 138—656. ELJEGYZÉS Sipiczky Ilonát — Sipic2ky Györgynek, a pusztaottlakai egyház­község sok éven át volt gondnoká­nak és feleségének, Ribár Máriának leányát — eljegyezte Darabos László. SZÜLETÉS Gyebrovszky Györgynek és fele­ségének: Sipiczky Zsófiának (Puszta- ottlaka) György nevű, első gyerme­kük született. Már több ízben hírt adtunk C. F. Harman anglikán kanonok, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke hazánkban tett látoga­tásáról. Harman kanonok július 11-én, vasárnap délelőtt a kecs­keméti református gyülekezet istentiszteletén Mk. 16, 14—20 alapján prédikált. Igehirdetésének egy részét közöljük az aláb­biakban: — Igénkben a Jézus Krisztusban adatott szabadság alapokmánya ta­lálható. Jézus Krisztus evangéliuma a felszabadulás evangéliuma. Az emberiséget megpróbálja a félelem, a szükség, az ínség, a nyomorúság mindenféle kísértése. Ezek ellen ál­landó harcban vagyunk. A mi hi­tünk szerint, a mi Urunk, a Jézus volt s akárhol szállt meg, az esti lám­pafény mellett csak mondogatták: — Fiatal emmég ahho. . Vagy pedig. — Jobb lenne neki Budapesten, ott nincs sár ... Varga néni kenyeret dagasztott, amikor belépett az esperes, de már oda is vágta: — Nincs a beszédjinek zamatja... Meg más effélét mondtak. Az es­peres a tüdejét kibeszélte először, az­után meg fülelt erre, fülelt arra, mert érezte, hogy nem mondják meg az igazságot. Szó, ami szó, a presbiteri ülésen egyhangúlag elhangzott: — Hadd gyűjjön más is. Válasz­tani akarunk! Közben elmúlt már három hónap. Fütyült a téli szél s a kis fekete ba­jusz ideges lett. * Végül is kiderült az igazság. De Szilassi Béla akkor már vonaton ült hazafelé. Éppen vasárnapra készülőd­tek. Szombat délután volt. Esze Józsi bácsi ismét befogta a lovakat, hogy az állomásra induljon s elhozza az új tisztelendő urat. Már éppen indulni akart, amikor örzse néni, a felesége megjelent a konyhaajtóban s odakiáltott öreg pár­jának. — Oszt, ha ez is gyalog gyün a ko­csi mellett, tüstént küldje vissza. Mert, aki dologidőben kocsit kér s mellette baktat, az nem közénk való... Mire Józsi bácsi pattintott az osto­rával s azt felelte: — Ne szólj bele, asszony, az egy­ház dőgába.-i Krisztus megszabadít bennünket, 6 az ő csodálatos ereje mienk lehet, ha igazán akarjuk azt. Jézus Krisztus magában foglalja mindazt az erőt, ami Istentől való s ami Istenben van. Akilk az ő nevében cselekszenek, re­ménységgel várhatják, hogy bennük is megnyilvánul ez az erő, őket is megvédelmezi Isten mindazokkal az erőkkel szemben, amelyek fenyege­tik ezt a világot. — így az egyháznak módja van arra, hogy megmutassa Jézus Krisz­tus erejét a maga szolgálatában. Mi, keresztyének szavunkkal és szolgála­tunkkal elmondhatjuk a világnak, hogy Jézus Krisztusban nincsenek korlátok nemzetek és nemzetek kö­zött, világrészek és világrészek kö­zött, mert mindannyian egyek va­gyunk a Jézus Krisztusban. Ha mi — Jézus Krisztus egyházának tagjai —• meg akarjuk mutatni a világnák Jé­zus Krisztus erejét, akkor meg kell mutatnunk a benne való egységün­ket és el kell mondanunk taten üze­netét erről az egységről. — Ne felejtsük el, hogy az evangé­liumnak van mondanivalója minden olyan kérdésben, amellyel nekünk szembe kell néznünk. Alkalmaznunk kell az evangéliumot a mi családi életünkre, alkalmaznunk kell a mi világi foglalkozásunkra, mindennapi munkánkra, alkalmaznunk kell a kulturális, szellemi életre, alkalmaz­nunk kell országunk életére és a nemzetközi életre. így lesz élővé és hatóvá Isten akarata rajtunk keresz­tül is az egész világ életére nézve. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. — Boldogan viszem haza ottho­nomba és hazámba a ti szeretetteljes köszöntéseteket ott élő keresztyén testvéreinknek. Imádkozni fogunk értetek és kérem, ti is imádkozzatok értünk. Remélem, hogy magyar- országi látogatásomnak az is egyik eredménye lesz, hogy az én népem és a ti népetek közelebb kerül egy­máshoz. Á mi Urunk Jézus Krisztus nevében kívánok nektek minden bé­kességet és minden örömöt a benne való hitben.

Next

/
Thumbnails
Contents