Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

A BÉKE ÚTJÁN

A BÉKE UTJÁN újabb lépéssel haladtunk előre, öt esztendővel ezelőtt indultak el a békeszerető emberek ezen az úton és azóta az akkor elültetett mag fává serdült s a gyümölcsei is beértek. Amióta egy esztendővel ezelőtt a Béke Világtanács budapesti ülése kiadta a jelszót: Tárgyaljatok! — azóta már három nevet jegyezhettünk emlékezetünkbe, mint a béke útján megtett nagy lépések útjelzőit.

AZ ELSŐ PANMINDZSON, ahol a véres koreai háború után aláírták a fegyverszünetet. Néma aktus volt ez, csak a két fél képviselői vettek részt s azok is hallgatva. Amikor elnémultak a fegyverek, az egész békeszerető világ aggódva, lélekzet- fojtva vigyázott arra, hogy némáik is maradjanak.

A MÁSODIK NÉV BERLIN. A

nagyhatalmak tanácskozásai ismét hatalmas lépést jelentettek előre. Harctér helyett a tárgyalóasztal mellett kezdték hozzá a vitás kérdések eldöntéséhez, és olyan döntést kerestek, hogy csak békesség támadjon a nyomában és ne vérontás. Négy hatalom ült a tárgyalóasztalnál és közülük három nézett szembe eggyel. Nem volt könnyű és sima ez az útszakasz, de eredményt hozott. Az egyik előre mutatott: a genfi tárgyalás összehívása volt ez. A másik, hogy újabb teret hódított a tárgyalások módszere a nemzetközi kérdésekben. A harmadik eredmény az a nagyszabású javaslat, amelyet a Szovjetunió terjesztett be, hogy az európai államok és az Egyesült Államok kössenek szerződést Európa népei békéjének és kollektív biztonságának biztosítására. Ez a javaslat ugyan nem emelkedett még határozattá, de beszéltek róla s ennek a beszélgetésnek még nincsen vége.

pék békés együttélése és együttmun- kálkodása. Megnyílt az út Indokína népei előtt a nemzeti egység felé is. A szabadság napjai kezdődnek most az indokínai államaik számára, amikor többé nem a gyarmattartó Franciaország vazallusaiként és gyarmati háború színtereként, hanem mint szabad országok élhetik emberi életüket földjükön, hazájvikban és az emberiség nagy családjában. A Franciaországgal váló békés kapcsolatok pedig a nemzetközi kapcsolatok új szakaszáról tanúskodnak.

A NEMZETKÖZI ELET SZÍNTÉRÉN is nagy változásokat hozott ez a genfi tárgyalás. A népi Kína részvételét a genfi konferencián fokozódó rokonszenv kísérte. A kínai küldöttség józan és mindenben a megegyezésre s békére törekvő magatartása, a nehéz kérdésekben előrelendítő javaslatai és közreműködése igen sok országban, államférfiben és szemlélőben nagy érdeklődést és rákonszenvet keltett. A genfi tárgyalások során nagy mértékben emelkedett Kína nemzetíközi tekintélye. Sok ország örömmel veszi a vele való kapcsolatokat és nem idegenkedik tőle, amint ezt mindennél ékesebben bizonyítja az Anglia és Kína közötti megállapodás ügyvivő kicserélésére és gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételére. Az új Kína nemzetközi tekintélyének megerősödése a béketábor erősödését is jelenti, de egyben meggyőző erejű azoknaSk a számára is, akik nemrég még akadályozták, hogy ez a hatalmas nép törvényes képviseletet kapjon a nemzetközi tanácskozások állandó szervében: az Egyesült Nemzetek Szervezetében.

A HARMADIK NÉV GENF. A

tanácskozások itt már külső formájukban is megváltoztak. A tárgyaló- asztal mellett helyet foglalt a Szovjetunió mellett a hatszázmilliónyi népi Kína küldöttsége is. Tudjuk, hogy a tanácskozások során ez a küldöttség nagyon sokat tett azért, hogy eredmények szülessenek. A két b She - nagy hat a lo mmal szemben sem úgy ültek már a tárgyaló felek, mint gyanakvó és örökké ellenkező ellenfél. Az Egyesült Államok küldöttsége magára maradt a mindenben-ellen- kezés politikájával. Anglia és Franciaország ezeken a tárgyalásokon új, önálló útra lépett. Nem követte Amerikát az elszigetelődésbe, hanem minden erejét megfeszítve kereste a megbékélés lehetőségét. Fáradhatatlanul segített ebben India is, amelyet felelősségérzete és becsülete késztetett arra, hogy mindig jelen legyen és mindig segítsen.

A KÖZÖS CÉLRA VALÖ ÖSZSZEFOGÁS meghozta eredményét. A genfi tárgyalás nagy bizonyságát adta annak, hogy menynyire igazuk van, akik ezt vallják: minden vitás nemzetközi ügyet békés tárgyalások útján meg lehet és meg kell oldani.

JULIUS HÚSZADIKÁRÓL huszonegyedikére virradóra aláírták a vietnami fegyverszünet okmányait, majd utána a Laosz és Kambodzsa fegyverszünetére vonatkozökat is. Ezekben a napokban fokozatosan elcsendesednek a fegyverek, hogy ezek a tőlünk távolt élő, de szívünkhöz mégis közelálló emberek is ezentúl békésen építhessék jövőjüket s hajthassák le munka után fejüket.

JXfAGY REMÉNYSÉG NAGY BI1 ” ZONYSÁGAINAK vagyunk tanúi ezekben a napokban. Francia- ország népe boldogan ünnepli kívánságainak győzelemre jutását. Vietnamban ujjongva ünneplik a béke győzelmét. A világ békeszerető emberei örömmel és elismeréssel veszik tudomásul, hogy a vietnami béke máris hozza újabb következményeit. A népi Vietnam kész Franciaországgal a kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítésére és fenntartására. Két különböző társadalmi és gazdasági rend találkozik és él egymásmelleit békésen Vietnamban, s ezzel bizonyítja, hogy lehetséges az eltérő szociális és gazdasági berendezkedés ellenére is a néTJOSSZU IDEJE MOST VIR- 11 RADNAK RÁNK az első napok, amikor a földkerekségen sehol sincs háború. A becsületes emberek győzelme ez, az erkölcsi igazságé a bűn felett. S ezért az eredmények felett örvendező emberek között ott van a békét akaró keresztyénék hálaadása is. Mi tudjuk, hogy az Isten szeret, s azt is, hogy Isten bennünket nem egymás ellen törő, bűnös vérontásra, hanem szolgáló szeretetre teremtett. Isten akaratát és jóindulatát látjuk abban, hogy a fejünk felett tornyosuló viharfelhőidet szétkergette és az emberiség erkölcsi ereje győzedelmeskedhetett a bűn kísértő gyalázatán.

A NAGY ÖRÖM ÉS A NAGY EREDMÉNYEK azonban újabb kötelességekre emlékeztetnek. Ha gyarapodott is a békét akaró és megegyezésre törekvő államok száma, mégsem mindenki egy ebben a törekvésben. Ha meg is változott az egyensúly, a másik serpenyőről mégsem szabad megfeledkezni. A küzdelmet tovább kell folytatni, hogy a fegyverropogás ne csak elhallgasson, de soha többé vissza ne térjen. Harcolni kell a békéért továbbra is, hogy ezentúl mindig nyugodtak lehessünk a magunk, szeretteink és embertársaink élete és jövője felől. A Korea békéjéért való küzdelem még nem ért véget.

EÜLYTATN1 KELL A BESZEL- -*• GETEST Európa biztonságáról is. A béke útján nincs megállás, nem szabad lennie. Ezért van szükség a keresztyének imájára és munkájára a békesség érdekében. Ezért kell hősiesen helytállanunk a béke vártáján mindannyiunknak, akiknek kedves ez a szó: béke. Kinek lenne kedvesebb, mint az igaz keresztyéneknek, akik hiszik és tudják, hogy az Isten szava az ö teremtett világához a karácsonyi evangéliumtól a húsvéti feltámadásig mindig a békesség? A mi egyházunk és a hivő evangélikusok a mi egyházunkban tovább imádkoznak. Hálát adunk az eddig megtett útért és kérjük Isten Szentleikének áldását, hogy hangos szóval, eredményesen tehessünk bizonyságot a kapott ajándékokról, az elért eredményekről és hűséges kötelességteljesítéssel dolgozhassunk a további eredményekért, az egész világ tartós, igazi békességéért!

Z.

Püspökeink felhívása a gyülekezetekhez az árvízkárosultak megsegítése érdekében

Keresztyén Gyülekezet!

Testvérek az Űr Jézus Krisztusban!

Hazánk dunamenti lakosainak egyrészét árvíz sújtotta. Sokan átmenetileg hajléktalanná váltak, életveszélyben forogtak, sokan súlyos károkat szenvedtek földi javaikban és reménységeikben, hogy munkájukat a dúsan termő föld szépen fogja jutalmazni. Az együttérzés. a testvéri segítés gondolata, a veszélybenlevőkért mondott imádság lelke töltötte el szívünket az árvízveszély napjain. Több gyülekezetünket is súlyosan érintette az ár és a vele kapcsolatos védekezés erőfeszítése. Ezekben a napokban újra megtapasztaltuk, hogy egy test vagyunk s hogy népünk és népünk minden rétegének minden öröme és bánata közös. Űjra megtapasztaltuk, hogy a felebaráti szeretet Isten félreérthetetlen parancsa, melyet be kell töltenünk a földön. Az evangélikus gyülekezetek már felhívásunk előtt megkezdték az imádkozást a bajbajutottakért, offertóriumokat ajánlottak fel az árvízkárosultaknak és evangélikus hívek mindenütt, ahol arra módjuk volt, részt vettek az árvízvédelmi munkákban, az elemekkel való küzdelem hősies harcában. Mindez Istentől van és a keresztyén hit gyümölcse, földi életünk Isten akaratából próbatétellé vált viszonyai között. E próbatételből ismét sokat tanultunk. Most is megmutatkozott, hogy a magyar nemzet egységes. Az othonaikat, földjüket védő magyar parasztok mellett ott küzdöttek a gáton a sokszor messzi városokból érkezett gyári munkások és értelmiségiek, valamint néphadseregünk katonái. Az áldozatkészségnek, a megerőltető szolgálatnak, a felebaráti szeretetnek hősi példáját adta nem egy. Az emberi életek és az emberi értékek megmentésének ez az egységes, szent akarata dolgozó népünk hazaszeretetének és egységének bizonyítéka. Legyünk hálásak azért, hogy Isten így mutatta meg nekünk a nagy veszély óráiban nemzetünk erejét s az egymás iránti szeretet oly sok örömét.

Ma már azonban az a dolgunk, hogy megsegítsük a kárvallottakat. Ezreket kell hozzásegíteni új hajlékhoz, vagy a megrongált hajlékok kijavításához. Kenyeret

kell adnunk azoknak, akiknek kenyerét, évi keresetét sodorta magával az árvíz. Evangélikus gyülekezeteink és híveink vegyenek részt abban a társadalmi megmozdulásban, melyet hazánk kormánya és népe indít az árvízkárosultak megsegítésére. Adományainkat vigyük abba a közös nemzeti alapba, amelyet ebből a célból most teremt meg hazánk lakossága. Adakozzék minden evangélikus keresetének megfelelően a hit gyümölcseként Isten tetszésére, bajbajutott magyar emberek megsegítésére.

Egész sereg evangélikus gyülekezet tartott már eddig is templomi offertóriumot az árvízkárosultak javára. Ez bizonyára Istennek tetsző gondolat volt és példaadó az igehallgató és bizonyságtevő, imádkozó és szolgáló gyülekezetek számára. Egyházunk valamennyi gyülekezetét kérjük, csatlakozzék a többiekhez és rendezzen templomi offertóriumot az árvízkárosultak számára. Az evangélikus hívek személyes és a társadalmi akcióba küldött közvetlen adakozása mellett az evangélikus gyülekezetek közös áldozata is mutatkozzék meg és példázza a keresztyének szolgáló szeretetét s egyházunknak a magyar néppel való egységét egyaránt.

Az árvízzel sújtott testvéreinknek üzenjük, hogy velük vagyunk imádságainkkal, áldozathozatalunkkal s a Krisztus evangéliumából merített hit reménységével. Fogjanak hozzá bizakodással az elveszett értékek pótlásához, házaik, otthonaik újjáépítéséhez s legyenek meggyőződve arról, hogy Isten, aki ezt a próbát számukra adta, erőt ad az újrakezdéshez is. De legyenek meggyőződve arról is, amiről a veszély órájában meg lehettek győződve, hogy nemzetünk egésze, s benne egyházunk egésze áll mellettük a szeretetnek, a vigasztalásnak és a segítésnek erejével.

Isten kegyelme legyen velünk!

Erős vár a mi Istenünk!

Budapest, 1954. július 27.

D. Dezséry László D. Dr. Vető Lajos

a Déli Egyházkerület az Északi Egyházkerület

püspöke püspöke

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA egyik elnökét, Bell chichesteri püspököt, aki ez év elején meglátogatta egyházunkat, június 10-én, lelkésszé szentelése 25 éves jubileumán székvárosa díszpolgárává választotta. Visser’t Hooft holland lelkészt, az Egyházak Világtanácsának főtitkárát pedig az északamerikai Yale egyetem tiszteletbeli doktorává avatta, hogy ezzel »mint professzort, írót, államférfit és mindenek előtt, mint Isten emberét« munkásságáért kitüntesse.

CSEHSZLOVÁKIÁBAN a »Kehely« könyvkiadóvállalat kiadásában megjelent cseh nyelven Bereczky Albert református püspök tíz prédikációja »Az idők jelei« címen. A füzethez J. L. Hromádka dékán írt előszót.

INDIÁBAN első ízben iktattak indiai származású rektort a teológiai főiskolán dr. Ghandran személyében június 16-án. Székfoglaló beszédében az új rektor arra hívta fel az indiai keresztyéneket, hogy maguk támogassák a teológiai főiskolát és ezzel segítsék elő, hogy az indiai teológiai élet központjává váljék.

KÍNÁBAN teljes a vallásszabadság — mondta a népi Kínából visszatérve M. James anglikán lelkész. Egyhónapos útja során meggyőződött arról, hogy a templomok nyitva vannak és a keresztyéneket semmi bántódás sem éri. Kína 600 milliós népéből mintegy három millió keresztyén, ezek szabadon gyakorolják vallásukat. James elmondta, hogy a kínai nép ragaszkodik Mao Ce-tung kormányához, mert benne látja megtestesülni azt az erős akaratot, mely a kínai népet évszázados nyomorából és rabszolgaságából kiemelte. — Ezeknek a szavaknak azért rendkívüli a jelentősége, mert ellentétben áll nyugati katolikus egyházi vezetők kijelentéseivel, akik azt állítják, hogy Kínában nincs teljes vallás- szabadság.

KÍNÁBÓL hazatérve két angol kvóker megilletődóssel számolt be a kínai keresztyének vallásos életéről. Mint mondják, a kínai keresztyén leányegyesiílet taglétszáma emelkedik. Örömmel számoltak be a népi kormány nagyszerű alkotásairól is.

Jól végzett munka

A PIHENÉS állandóan ott van az

életünkben, naponként szükségünk van rá és naponként eleget is teszünk ennek az igényünknek, de ezek a nyári hónapok a pihenés igazi ideje. Ilyenkor hosszabb és alaposabb pihenésre vágyunk és ezt akarjuk elérni a szabadság idején, üdüléssel, szórakozással. Hazánk nagyon gazdag szebbnél szebb és pihenésre igen alkalmas tájakban, a Balatontól elkezdve hegyeinkig, s nem hagyva ki az Alföld szép üdülőhelyeit sem, mint Hajdúszoboszló is. Dolgozó emberekkel telnek meg ezekben a hetekben a vonatok, akik most nem kötelesség teljesítésére, új munkára vagy családi kötelezettség okából utaznak, hanem pihenésre. Vidám arcok mindenütt, a készülődés lázával. Az emberek hatalmas csomagokkal utaznak, fürdőruhákkal és labdákkal, szöges túristacipővel és kiránduló holmival, a vasúti kocsik ajtajába belegabalyodnak a horgászbottal és szorgalmasan tanulják a vízi jártassági vizsga elméleti anyagát.

JÖL VÉGZETT MUNKA után jól esik és megérdemelt a pihenés. Ez a két dolog összefügg. Nemcsak azért, mert a munka fáradságát kell kipihenni, a dologra fordított erőt kell újra gyűjteni, hanem mert csak így van erkölcsi lehetőség a pihenésre. A semmittevésen nincs pihennivaló, de nem is becsületes dolog pihenéssel toldani meg.

A MI KERESZTYÉN HITÜNK is erre tanít bennünket. Az isteni törvény is beszél pihenésről, nagyra értékeli, szinte azt mondhatnánk, hogy kötelezővé teszi. De figyeljük meg jól az ige szavát: »Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, a hetediken pedig nyugodjál és pihenj« — mondja (2. Móz. 20, 8 —11, 23, 12 és még sok más helyen). Nem önmagában való ajándék a szombat, hanem ajándék a munka nyomán. A mondat mindkét fele hangsúlyos és a második rész az elsőtől nyeri nemcsak súlyát, de erkölcsi értékét és veretét is.

A PIHENÉS ÉPPEN EZÉRT SOHASEM SEMMITTEVÉS. Célja van. Felüdít és megerősít. Képessé tesz a további helytállásra. Pihenés nélkül alig vagy nem soká lehet jó munkát végezni, de azért pihenünk, hogy mindig jól dolgozhassunk. A pihenés

után — jó pihenés

hasznos a többi ember számára is, mert képessé tesz a további hasznos életre.

JÖL ESIK A FELÜDÜLÉS, de

nem nyomtalan ez a könnyebb élet sem. Nem is mindegy, hogy hogyan pihenünk. Az ünnep van az emberért — tanít az írás, hogy lássuk, ettől az ünneptől, a pihenéstől, a szabadságtól nekünk magunknak és az embereknek is vámunk kell valamit. Csak az igazi pihenés, amelyik hasznos. Ezért kell válogatósnak lenni a szórakozásban és a könyvekben, a zenében és a gondolatokban egyformán. A könnyebbség nem jelent súlytalanságot, s ha ilyenkor köny- nyebb olvasnivaló és szórakozás után vágyunk is, mégis, ilyenkor is kerülnünk kell a semmi, súlytalan, értéktelen és éppen ezért hamis pihenést. Egy vidám kacaj, boldog játék, önfeledt fürdőzés vagy a természet szépségeibe belecsodálkozó kirándulás képes a felüdítésre éppen úgy, mint egy lebilincselő könyv vagy a kellemes muzsika, de figyeljük csak meg tapasztalatainkat: a henyeség, a minden áron vígság, a túlzásba vitt könnyűség, a rémregény vagy a ri- koltozó »könnyűzene« éppen olyan fárasztó és kimerítő, mint a rosszúl végzett munka vagy akár a — semmittevés.

JÖL VÉGZETT MUNKA UTÁN JÖL ESIK A PIHENÉS. Sok, sok ember élvezi becsületes munkája jutalmaként ezekben a napokban a pihenést. Szívből kívánjuk nekik — s magunknak is — hogy legyen ez a pihenő idő mindannyiunknak egészséges, üdítő és hasznos!

A FRANCIAORSZÁGI Toulouse ban Sáliéges bíboros érvénytelennek nyilvánította egy artista házaspár házasságkötését. mivel azt a város főterén, 20 méter magasságban kihúzott drótkötélen tartották meg. A kötéltáncos jegyesek a kötélen álltak, a szertartást végző Simon páter pedig tűzoltólétrának a tétjéről eskette meg őket. A bíboros nyilatkozata szerint az esküvőt a földön kellett volna megtartaniok, legföljebb a lakodalmi ebédet költhették volna el a kifeszített kötélen. Mivel az eskető páter a bíboros hozzájárulása nélkül végezte el így a szertartást, a házasságkötést érvénytelennek nyilvánította.