Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-17 / 3. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Hírek Niemöller Mártonról magyarországi tartózkodása óta Niemöller Márton, a hessen-nassaui tartományi egyház lelkészi elnöke, aki 11 napot töltött egyházunk és a református egyház vendégeként hazánkban, hazatérése óta több előadást tartott és nyilatkozatokat adott magyarországi tapasztalatairól és gyűléseken szólalt fel a béke kérdésében, Németország egyesítése mellett. Ezekből az előadásokból, nyilatkozatokból és felszólalásokból közlünk részleteket az alábbiakban. * Ján Chabada szlovák egyetemes püspök cikke a magyar egyházi küldöttség szlovákiai látogatásáról Ján Chabada, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes püspöke nagyszabású cikket írt a Cirkevné Listy, a szlovák evangélikus egyház hivatalos lapjának karácsonyi számában, melyben végigtekint a magyar evangélikus egyházi delegáció szlovákiai útján s azokon az eseményeken, melyek mind a két egyház megbékélésének lettek jelentős alkalmaivá. »A szeretet szellemében, a béke kötelékében« című cikkének néhány különösen fontos részletét az alábbiakban közöljük: 1 Niemöller Márton Magyarországról menet részt vett a Béke Világtanács bécsi ülésszakán és ott felszólalt. A többi között ezeket mondotta: — Az a feladat, amely világszerte a béke védelmezőire hárul, ma ugyanaz, mint tegnap és tegnapelőtt. Közösen kell küzdenünk egy közvetlen célért és ez a közvetlen cél: elkövetni minden tőlünk telhetőt annak megakadályozására, hogy megöljék a békét, még mielőtt megszületett volna. — Szeretném itt külösen kifejezni hálámat azért a beszédért, amelyet nagyon figyelmesen elolvastam, amelyet Nyikoláj krutyicai és ko- lomnai metropolita tartott ezen az emelvényen. — Az ő felszólalása sürgető felhívással fordul a keresztyénséghez. Ö azt mondotta, hogy a keresztyén egyházaknak és a vallási közösségeknek világszerte sokkal nagyobb tevékenységet kellene kifejteniük a béke szolgálatában és a békéért való munkájukban. Nagyón hálás voltam azért a két ja\aslatért, amikor azokról felszólalása olvasása alkalmával tudomást szereztem, hogy a Béke Világtanács ragadja meg ezt az alkalmat és forduljon a világ keresztyén köreihez és egyházaihoz ismételten azzal a kéréssel, hogy nagy türelemmel és határozottsággal ismertessék meg újra a hívőkkel: felelősek a békéért és dolgozniok kell a békéért a keresztyénség körében: mutassák meg nekik, hogy ez kötelességük és emlékeztessék őket arra, hogy a béke védekezésével azt a küldetést teljesítik, amellyel az bízta meg őket, akit mi, keresztyének, a mi Urunknak hívunk. — A békd szolgálata a mi ■ nézetünk szerint a keresztyénség alapelvei közé tartozik — s ebben teljesen egyetértek a metropolitával. Ezt éljük, ezt hangoztatjuk és erről teszünk bizonyságot a világ előtt, mert. olyan üzenet lelkesít minket, amely a megbékélést hozza és ajánlja fel nekünk, olyan üzenet, amely a megbékélésre, vagyis a békére kötelez bennünket, mert mi azt az Istent prédikáljuk, aki a békességet akarja az emberekkel, teremtményeivel; aki nem azért helyezte az embereket ebbe a világba, hogy ellenségeskedjenek és megnehezítsék egymás számára az életet, ' hanem Ő, az emberek Atyja, azt kívánja tőlük, hogy segítsék egymást s együtt és egymásért éljenek, az ő atyai jóságába vetett hitben, mint békés és megelégedett gyermekek, * Weimarban a Német Békekonferencia nyugatról és keletről egybe- gyült kiküldöttei közül több mint 200 lelkészi és világi egyházi ember külön gyűlést tartott Hertz pro- feszor elnöklete alatt. A gyűlés tárgya ez volt: *A keresztyének kötelességei a békéért való harcban.« Niemöller Márton is részt vett a Njémet Demokratikus Köztársaságban tartott Német Békekonferencián. Erfurtban több ezer ember előtt beszélt, abban a templomban, ahol utoljára elfogatása előtt 1934. december 6-án prédikált. Beszédében élesen elítélte azokat, akik most rágalmazzák _ őt, amiért magyarországi látogatásáról éppen úgy megmondotta az igazat, ahogyan a Szovjetunióban vagy Amerikában tett látogatásairól is az igazsághoz híven számolt be. * Legutóbb január 7-én, csütörtökön este a Berlin amerikai megszállási körzetéhez tartozó Schöne- bergben tartott nyilvános előadást Niemöller Márton »A négyhatalmi értekezlet és Németország sorsa« címmel. Az előadás iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg. A termet túlzsúfoltság miatt már egy órával az előadás kezdete előtt le kellett zárrá, NiemMer Márton előadásában hangsúlyozta: a négyhatalmi értekezlet egyik fő feladata, hogy Németország újraegyesítésével kiküszöbölje azt a veszélyt, amellyel Németország megosztottsága a világbékét fenyegeti. Kijelentette, hogy a nyugati hatalmak kizárólag azért' próbálják Nyugat-Németor- szágot katonai tömbjükbe bevonni, mert német katonaságot akarnak szerezni céljaik eléréséhez. A világpolitikai fejlődés ma olyan ponthoz érkezett, ahol parancsoló kötelességgé vált a hidegháború befejezése. E feladat megoldására van reális lehetőség, ha a négyhatalmi értekezlet valamennyi részvevője jóakarattal és felelősségérzéssel keresi a megegyezés útját. — A békére vágyó emberiség nem bocsátaná meg, ha az értekezlet egyik vagy másik részvevője a megegyezés szándéka nélkül ülne Berlinben tárgyaló asztalhoz. A népek és országok felemelkedésének útja nem a háború, hanem a béke. Nekünk, németeknek most az a feladatunk, hogy egész Németországban olyan légkört teremtsünk, amely megkönnyíti a nagyhatalmak megegyezését a német egység helyreállításának kérdésében, — hangoztatta Niemöller nagy lelkesedéssel fogadott előadásában. Urunk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk! Emlékezzél meg a te irgalmasságodról és küldd el mielőbb az időt, amit a te kegyes ajkad az Ür jókedve esztendejének mond. Hűséges Megváltónk, vajha mielőbb eljöne ez az idő! Segíts a szenvedőkön feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elgondoljuk, azokon, akik sóhajtozással vonszolják napjaikat. Teljesítsd be mihamar a te ígéretedet s szabadíts meg a test és lélek minden nyomorúságától. Áldj meg minket ezen a mai napon is s láttasd meg velünk jóságodat és kö- nyörületességedet, amivel utunkat egyengeted, amiért mindnyájan együtt örvendezünk tebenned, a mi Megváltónkban, aki megszabadít bennünket és elvezet az életre. Üram, a te kegyelmedbe, hűségedbe és jóindulatodba ajánljuk magunkat mindannyian. Amen. »Ezerszer ezeren szolgálának néki«. (Dán. 7.10) Óh Urunk, Üdvözítőnk! Benned bízunk, mirt te kegyes és irgalmas vagy s körülöttünk is tábort járatsz angya- laiddal, hogy minden módon megőrizz és oltalmazz bennünket. Óh Urunk, add, hogy mindig tudjunk bízni benned, akkor min dig velünk lesz a te őrző angyalod. Emlékezzél meg rólunk ma is kicsiny és nagy dolgainkban s légy a mi jjaizsunk, oltalmunk és vigasztalónk, mind örökké. Amen. »Mindeneket vetett az 5 lábai alá*. (Ef. 1, 22.) Könyörülő Urunk, Jézus Krisztusunk! Köszönjük néked, hogy az egész világ megváltójául jöttél s ezért mi olyan nagy reménységgel tehetünk irántad. Mag asz tatunk irgalmasságodért és nem bocsátunk el téged, amíg csak be nem teljesítetted, amit megígértél. Óh, jöjj mielőbb kegyelmeddel és oldd fel e világ zűrzavarát s fordítsd el róla az ínséget! Urunk, minden gondunkat tereád vetjük s kéréseinket a te kezedbe helyezzük; hadd találjuk meg benned a mi nagy megváltónkat. Amen, A mi ágostai hitvallású evangélikus egyházunk az idei Advent első napjaiban életének örömteljes s történelmi pillanatait élte meg. Ekkor üdvözöltük körünkben örömmel Magyarország evangélikus egyházának hozzánk jövő kiváló vendégeit, D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspököt, a legnagyobb evangélikus esperességnek, a békéscsabainak, esperesét, Mekis Ádám testvért és a budapesti evangélikus hittudományi kar dékánját, dr. Pálfy Miklós testvért. Ez az esemény elsődleges jelentőségű és történelmi értékű, mivelhogy szlovákiai egyházunknak az első Csehszlovák Köztársaság keretében történt kiválása óta ez az első ilyen eset mindkét oldalról. Ez a látogatás, amelyet megelőzött a mi küldöttségünk látogatása Budapesten, 1953. februárjában, csak úgy valósulhatott meg, hogy levetettük a százados gyűlöletet, amely kölcsönösen szétválasztott minket mind egyházi, mind »Semmi teremtmény nem sza- kaszthat el.... az Istennek szerelmétől«. (Róm. 8,38—39.) Óh urunk. Üdvözítőnk! Köszönjük néked, hogy ilyen nagy reménységet adtál nékünk, aminthogy a te szereteted hatalmával végül is mindent helyre fogsz hozni. Igen, a mi szívünkbe adtál valamit a te szereteted- ből s ezt nem veszíthetjük el többé; soha nem eshetünk kételybe a te szereteted felől. így örvendezünk ma is, mint a te szeretett gyermekeid, akik azért téged is viszontszeretnek. Áldj meg mindnyájunkat a mai napon is s nyugodjék meg rajtunk a te kegyelmed mindörökké. Ámen. »Az ür Istent pedig szenteljék meg a ti szívetekben« (I. Pét 3,15.) Óh Urunk, Megváltó Istenünk! Éreztesd meg velünk szentségedet, Te, aki felülmúlhatatlan .és tökéletes vagy, mindem teremtménynek felette. Segíts megismernünk téged-a te rendeléseidben és vezetésedben, téged, aki senkit nem hagysz cserben, aki csak hozzád folyamodik. Hadd szenteljünk meg téged a mi szívünkben dicsérettel és hálaadással, hittel és bizakodással. Tereád várunk és arra a nagy vált- ságra, amit bizonnyal elhozol, amikor egyesítesz magadban minden teremtményt. Amen. »Ne pironkodjanak, akik téged keresnek.« (69. zsolt. 7.) Oh Urunk, Megváltó Jézus Krisztusunk! Hálát adunk néked, hogy . eljöttél megvigasztalni és felemelni a keresőket és várakozókat. Most is 60- kan vannak, akik reád várakoznak és téged keresnek, mivel úgy tűnik, hogy eltávoztál és elrejtetted dicsőségedet. Sok minden, ami most tökéletlen, arra vár, hogy te eljöjj és ' beteljesítsed. Várnáik bizony és keresnek és te majd eljössz és nem engeded, hogy pironkodjanak vagy megszégyenüljenek, sőt megörvendezteted őket és megtöltöd élő reménységgel. Bizony örülni fognak majd, akik reád várnak' és téged keresnek. Az a mi reménységünk, hogy te hűséges és jrgalmas vagy. Ezért véghez viszed, amit megígértél. Amen. nemzeti téren s nemzeteink és egyházaink közé odaoltottuk a szeretet szellemét, a kölcsönös megértést és szoros együttműködést. Tettük ezt azért, hogy mindezzel egyházainkon keresztül is megszilárdítsuk a béke kötelékeit a világbéke megteremtése érdekében s azért, hogy megerősítsük nemzeteink szövetségét, amelyek földi hazájukat egy új társadalmi rend alapján építik. Nem volt ez könnyű dolog, miután több mint harminc éven keresztül az egyik oldalon a szíveket a legyőzött fél gyűlölete rágta, amelyet a viszonzás vágya táplált, a másik oldalon pedig a mi viszonyunkat Magyarországhoz az elnyert függetlenség felszított öntudata határozta meg, nemzetünk majdnem 100 éves vágyának megvalósulása, <:gy olyan küzdelemé, melyben nem kis szerepet játszott a mostani szlovákiai ág. hilv. evangélikus egyház is a maga nemzeti éberségű értelmiségével, főleg a lelkészek és tanítók soraiból. Ezenkívül a mi egyházunkban is felnőtt a nemzetiségi gyűlölködés, amelyet bizony ritkán sikerült hatásosan legyűrni s így nagyon is érezhetővé vált, különösen az egyházi személyi kérdések és gyülekezeti kérdések (választások stb.) megoldásánál. Istennek hála, ez a korszak már mögöttünk van. Köszönhetjük ezt annak, hogy a szegény nép szenvedése mindkét oldalon a második világháború legválságosabb szakaszában megtanított és megyőzött minket arról, hogy hol és miben keressük a nemzeti gyűlölködés gyökereit, hogy megkeressük, ki az, aki rendszeresen táplálja ezt a gyökérzetet s minő okokból teszi ezt. A viszály és gyűlölet táplálói azok voltak és helyenként azok ma is, akik azon vannak, hogy az egyházakat is bekapcsolják és kihasználják saját hatalmi céljaikra és mindenek fölött álló gazdasági érdekeikért. A tapasztalat megtanított minket arra, hogy az egyszerű nép széles tömegei mélyebb áhítattal kívánták elfogadni az emberiség egyesülésének apostoli gondolatát Krisztus evangéliumának szellemében, mint némely felelős vezető és tényező magában az egyházban. Meggyőződtünk erről mi Magyarországon és ugyanezzel a je-s lenséggel találkoztak itt nálunk a mi kedves vendégeink. Világosan szólott erről a Pozsonyban megtartott első Ádventbeli vasárnapi istentisztelet mind a szlovák, mind a magyar nemzetiségű hívők számára, valamint a nagyon élénk részvétel a tősgyökeres szlovák istentiszteleten Vazsecén, 1953. december 4-én, az első Ádventbéli pénteken, ahol szlovákul hirdette az igét Mekis Ádám esperes testvér, s magyarul felszólalt D. dr. Vető és D. Dezséry püspök. Eszembe jut egy pozsonyi egyháztag kijelentése, aki működésével az egyházban és a nemzeti életben az 1918 utáni nemzedékhez tartozott, az ú. n. háború utáni és fordulat utáni generációhoz, s aki most ott maradt a pozsonyi gyülekezet magyar tagjai számára megtartott istentiszteleten is, amelyen Isten igéjét D. Dezséry László testvér hir-i dette. Ez az atyánkfia mondotta nekem: "Nagyon jól ismertem a régi Magyarországot, meg akartam ismerni a mai új Magyarországot is. Nagy különbség van a múlt és jelen között. Boldog vagyok, hogy az új Magyarországnak ilyen szelleme van. Nagy munkát végeztetek el.« A mai valóság azonban nem véletlen és nem esetleges. Eredménye ez bizonyos fejlődésnek. S nem csupán a gazdasági viszonyok fejlődésének és az állampolitikai változásnak, hanem az evangélikus keresztyén egyház felfogásának a jelenkor eseményeiről, valamint az egyház feladatairól és kötelezettségéről a jelennel szemben és a jövőért való felelősséggel szemben. Kedves vendégeink sokoldalú és éles megfigyelésükkel és összehasonlításokkal lépten-nyomon meggyőződtek róla, hogy amiként nincs többé a régi Magyarország, azonkép- pen nincs meg már a régi Szlovákia sem Csehszlovákia keretében, ama Csehszlovákiáéban, amelyben a dolgozó nép kezébe ragadta a jelent és a jövőt. Meggyőződhettek róla, hogy népünk meg tud gyürkőzni azokkal a problémákkal, amelyek nagyvonalú alkotásai közt megmutatkoznak. S meggyőződhettek arról is, hogy az egyházaknak megadatott a lehetőség es az alkalom ahhoz, hogy teljesítsék elhivatásukat nemcsak az örökkévalósággal és jövővel szemben, hanem a jelenvalósággal és az emberiség jelenével szemben is, mégpedig minden fenkölt és történeti feladatukban. Ha mindezt megértjük, s ha e körül mindnyájan kéz a kézben találkozunk, bizonyára megáldja az Ür munkánkat az egyházban és azonkívül s mi mindnyájan az emberiség boldogulásának ama nemzedékévé válunk, amelyre érvényesek lesznek Jézus Krisztus szavai, hogy tudniillik a megtarta- tás sója lettünk, mely nem veszítette el mentő erejét az emberiség legtörténelmibb pillanataiban s az üdvösség történetében sem. Ennek tudatában tértek vissza vendégeink hazájukba és egyházukba és ennek tudatában folytatják munkájukat. Az Isten legyen segítségükre mindebben! (Cirkevné Listy, 1953. 12.) A Hungarian Church Press karácsonyi számában közli a magyar protestáns egyhájak karácsonyi üzenetét, melyet a testvéregyházaknak küldtek. Részletesen beszámol a külföldet tájékoztató magyar protestáns egyházi kőnyomatos Nie- möller Márton magyarországi látogatásáról és közli az egyházi elnök elutazása előtt adott búcsúnyiiatko- zatát. Hírt ad püspökeink pozsonyi díszdoktorrá avatásáról és részleteket közöl díszdoktori székfoglaló beszédeikből. Beszámol a dunántúli és a dunamelléki református egyházkerület közgyűléséről, valamint a methodista és baptista egyház 1953-i egyetemes közgyűléséről. Foglalkozik az evangélikus egyházban tartott diakóniai nappal, hírt ad Kemény Lajos esperes haláláról, a csépeli evangélikus gyülekezet 25 éves jubileumáról, a Lutheránia Énekkar karácsonyi Deák-téri előadásáról, a mágocsi református gyülekezet kápolnaavatásáról és a szlovákiai református egyház új püspökének megválasztásáról. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskln-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László seerkesztő Budapest. III.. Dévai Biró Mátyás-lér 1 Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Pt, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Pt Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-540092. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Győri Vilmos (1838—1885): DICSŐSÉG A MAGASSÁG ISTENÉNEK! Hogyan nevezzelek, hatalmas Isten, Világosságnak atyja, Istenem? Mindazt, mi áldás földi életemben, Mindazt csupán neked köszönhetem. Tetőled száll alá minden ajándék, Hozzád vezessen minden óhaj, szándék: Zengjen ma ajkimon a hálaének: Dicsőség a magasság Istenének! Te vagy, szent kezeddel őrzesz engem. Ha rámborul a rémes éjhomály; Midőn a csendes nyugovást csengem, Te vagy, ki védkarrral mellettem áll; Az enyhe álmot amidőn óhajtom, Fejem párnámra nem rettegve hajtom, Tudom, hogy tőlem éj nem zár el téged. Dicsőség a magasság Istenének! S midőn az égen hajnal pírja támad, S a nap felébreszt mindent, ami él; Te is hajnalra kelted éjszakámat, őrzőm voltál s ébresztőm levél. Mely rám borult s nem örök volt az álom! Az ébredésben éltemet találom: S kinek köszönhetem, hogy újra élek? Dicsőség a magasság Istenének! Ez a vers elhangzott a Deák-téri Esték-sorozat 1953. S kinek köszönhetem, hogy ők is élnek. Kiket tulajdonáld mond szívem: Kik vélem együtt félnek, vagy remélnek. Kiknek jóléte oly szent gond nekem? Ajándékul őket nékem adtad; Oh, hála! ismét birtokomban hagytad, örömkönnyek közt újra szól a lélek: Dicsőség a magasság Istenének! S igy minden, ami áldás életemben, Kegyelmes szent Atyám, te nyújtod azt: Édes mosolygást a vidám örömben, A gyötrelemben .enyhadó vigaszt. S még akkor is, ha bottom gyöngeségböl. Nem bosszú, sőt bocsánat hangzik égből; Újra bízom, reményem újra éled: Dicsőség a magasság Istenének! Oh, add azért, add életemnek Atyja, Te légy szivem legszentebb gondolatja. Hogy szent jóságod ne feledjem el; Téged, s csak néked vágyjon e kebel; S amíg a célt, az örököt elérem, Te szent törvényed legyen vezérem, S ne szűnjön ajkimon a hálaének: Dicsőség a magasság Istenének! október 31-t »Tűnő századok« estjén. Blumhardt János Kristóf imádságaiból »Hirdessem az ür jókedvének esztendejét«. (Ezs.61,2)
