Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-04 / 27. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 Ábel vés*e, Krisztus vére "■Járultatok az újszövetség közbenjárójához, Jézus­hoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Abel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha el­fordulunk attól, aki a mennyekből vagyon.« (Zsid. 12, 24—25.) Abel vére, krisztus vére, Olvassuk a mai textusban. Az egyik rosszat beszél, a másk jobbat. Az egyik vádolja az emberi bűnt, a má­sik megszabadít tőle. Mit is kíván mondani a szent könyv írója? A zsidókhoz írja levelét; régi jól­ismert történetre emlékezteti őket Abel vérével: Kain testvérgyilkossó- gáról Szól. Meseszerű az elbeszélés, de az. emberi élet nagy tragédiájáról szól: megszakad az emberi közösség a földön. Megszakad emberi bűn, testvérgyilkosság következtében. Egy­szerű szavakkal, egyszerű színekkel festi a bibliai könyv írója a történe­tét, de ,a gyermek és a tanulatlan ember Is megérti a nagy tragédiát, amely még mind mai napig tépi az emberiséget. Amikor az egységes emberiséget bűnös kezek két részre kívánják szakítani, ugyanez a bűn ismétlődik. Keresztyén emberek is részt vesz­nek benne, sőt előfordul, hogy a ke- resztyénség nevében akarják egy­mással szembe állítani az emberiség egyik részét a másikkal. Vannak, akik ma is kaini mó­don vérontással akarják »boldo­gítani* a világot. S hány em­ber feledkezett meg arról, hogy a kiontott vér, akárcsak Ábel vére Is, igazságért kiált. Ember­nek ember ellen, emberi csoport­nak másik emberi csoport ellen, népnek nép ellen való támadása mindig bűn volt és mindig bűn is marad. Kaini szándék és kaini cselekedet a mai ember szívében. S ma már nemcsak egy egyszerű !Ábel, hanem az egész emberiség léte forog kockán s feljajdul-e az embe­riség lelkiismerete s feljajdul-e a keresztyének lelkiísmerete az egész világön, hogy megfogja a gyilkos kaini kezet, mielőtt elkövetné vég­zetes tettét. A keresztyénség lelkiis­merete az egész világon ébredőben van. Vájjon mi tölti el a mi híveink szívét? Boldogan tehetünk bizonyságot arról, hogy templomainkban, imaházainkban, szószékekről és bibliaórák alkalmával lelkipász­torok és hivek ajkán egyaránt megszólal a könyörgő imádság az egész emberiségért: adj né- künk békességet, Urunk. Emberi rosszakarattal, nemtörő­dömséggel, bűnnel szemben áll az embertársak szeretete és szolgálata. Mindenkinek meg kell vizsgálnia azt, hogy mindent megtett-e ember­társai, az emberi közösség érdeké­ben. Munkája előtt szem előtt tartja-e, hogy minden igazi munka szolgálat az emberi közösség érde­sz&badulnl a testvérgyfilölettől, megváltót, szabaditót küldött a Jézus Krisztusban, aki nem em­bertársa ellen emelte fel kezét, hanem gyógyított, jót cseleke­dett, önmagát megalázta, életét áldozta érettünk. Mivel a Jézus kiomlott vére önfeláldozó élet, másokért való odaadás, azért be­szél jobbat ez a vér, mert nem bűneink büntetéséért kiált, ha- ■ nem a bűnbocsánatot, a szaba­dulást kínálja nékünk. Ezzel a szabadulással ajándékoz meg minket Krisztus, ezt a váltsá- got kínálja mindnyájunknak a hit­ben. A Jézus Krisztusban, mint a mi Urunkban való hitben szabadu­lunk meg a kaini mozdulattól. Erről szól a Zsidókhoz írott levél írója, amikor azt mondja, hogy az újszö­vetség közbenjárójához Jézushoz járuljatok. De vájjon tényleg járul­tunk-e hozzá, tényleg hiszünk-e benne, vagy csak üres formává és szertartássá lett a mi keresztyénsá- günk? Hadd tartson azért minden ke­resztyén önvizsgálatot arra vo­natkozólag, hogy hisz-e ő az ő megváltó Urában, Krisztusban. Ha ez a hit hiányzik, akkor mi is töltheti el azt a keresztyén életet? Csak képmutatás, rossz- indulat, elkülönülés és minden más egyéb foglalhat akkor csak helyet benne. Szabadítását, váltságát Jézus ma is kínálja, hogy bűnöktől szabadon tudjunk egymásnak élni és egymás­nak szolgálni. Erre a szolgáló élet­re hívjuk a keresztyéneket, akik járultak az újszövetség közbenjáró­jához, Jézushoz, azaz, akik hisznek őbenne. VÉGÜL, az Ábel és a Krisztus vé­rének az említése után az ige fon­tosságáról szól a felolvasott két vers. A hozzánk szóló isteni Ige egész hitünk alapja. Ez az ige ad hírt Isten szeretetéről, ez az Ige közli velünk Isten bűnbocsánatát. Azért minden azon fordul meg, hogy hogyan fogadjuk az Igét, milyen a viszonyunk a Bibliához. Ez az ige közvetíti számunkra az isteni életet. Ha azért feltettük ma­gunknak a kérdést, hogy mire fi­gyelmeztet minket Ábel vére, mit jelent számunkra Krisztus vére, azt is meg kell kérdeznünk, hogy mi­képpen fogadjuk az igét, amely mindezekről számot ad nekünk és felkínálja Isten kegyelmét, a bűnbo­csánatot? KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK ANGLIÁBAN G. Bell chichesteri püspök — aki az Egyházak Világi,i- nácsa egyik elnöke is és nemrégiben hazánkban is látogatási tett — az egyik fő szónok volt a hidrogőnbom- ba-ellenes nemzeti mozgalom június 22-i Chichester-ben tartott gyűlésén. A püspök a részvevőkhöz intézett üzenetében a nagyhatalmak vezetői­nek megbeszélései mellett foglalt ál­lást, hogy így megvizsgálják a lesze­relés, a tömegpusztító fegyverek el­lenőrzése, a népeknek a félelemtől való megszabadítása cs a kollektív béke kérdéseit. NÉMETORSZÁGBAN a »Békéért dolgozó keresztyének munkaközössé­ge* négyoldalas röptratöt adott ki »Ne felejtsétek el — mondja a röp- irat — hogy rajtunk, keresztyéneken is múlik, hogy boldog jövőnk lesz-e. vagy pedig egy újabb megsemmisítő háborúban nemcsak városainkat, ha­nem bennünket is eltörölnek a föld színéről.« * A SZOVJETUNIÓBA érkezett Alekszij, Moszkva, és Oroszország pátriárkája meghívására ár. Heine- mann. a német evangéliumi egyház zsinatának világi elnöke és H. Mac­it als ki lelkész, a »Die Stimme der Gemeinde« c. egyházi folyóirat fő­szerkesztője. A vendégeket Nyikoláj metropolita fogadta. A napokban vár­ják Niemöller Márton és H. Ixoand teológiai tanár érkezését is. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK pres­biteriánus egyháza zsinatán a színes faji elkülönülés ellen foglaltak állást és ennek megszüntetésére hívják fel a zsinathoz tartozó 760.000 hívőt. • ANGLIÁBAN, a walesi presbite- riánus egyház évi nagygyűlése fel­hívást intézett á kormányhoz az atombomba betiltása és az általános leszerelés érdekében. Krisztus arca Irta: TlíRGENYEV Fiatalkoromban, szinte gyermek­emberként látom magami, amint egy alacsony mennyezetű . falusi temp­lomban tilök. A vékony viaszgyer­tyák lángocskái apró piros pontok­ként izzottak az ősi szentképek előtt. Minden egyes lángocsliát kis, szi­várványszínű fénykoszorú vett kö­rül. Sötét és homályos volt beim a templomban... Előttem azonban sok ember állt. Valamennyi egy­szerű, szőke parasztfej. Időnként le­térdeltek, meghajtották magukat, azután ismét felegyenesedtek, mint mikor az érett búzatáblákon a nyári szél szelíd hullámdluit ringat. Egy­szerre valaki hátulról élőre jött és megállt mellettem. kében. Ábel vére emlékeztet tehát min­ket az emberi bűnre, embernek em­bertársai ellen való vétkezésére. Jó, ha számba vesszük emberi gyarló­ságunkat és figyelmeztetjük egy­mást, hogy ne cselekedjünk mi Is Hóképpen A MÄSIK Vér, amelyről a szent író említést tesz, a Krisztus vére. Ez Is emberi vér, ez is kiömlött, de jobbat beszél, mint az Ábel vére, mert Isten önfeláldozó szeretetéről szól. Isten látva azt, hogy az ember újból meg újból felemeli kezét embertársa ellen, hogy nem tud A keresztyén embereknek a ke-' rcsztyénség, közelebbről a Szent- irás szabja meg az egész gondol­kodásmódját. Keresztyén embe­rekhez szól az Ige üzenete, hogy rámutasson arra, a szakadékra, amely ember és ember között tátong és rámutasson arra, hogy keresztyén emberek miképpen szabadulhatnak a bűnnek ha­talmától, hogy mindenki, aki Krisztust megváltójául elfogadja, odaadó élettel szolgálhassa em­bertársait. Részletek Gyöngyösi Vilmos esperes rádiós-prédikációjából. Nem fordultam meg, de éreztem azonnal: ez az ember — Krisztus. Megilletődötsóg, kíváncsiság és félelem fogta el telkemet abban a pillanatban. Összeszedtem magam és rátekintettem szomszédomra. Ugyanaz az arc, mint a többié — egy arc, amely valamennyi ember arcához hasonló. Tekintete felfelé irányult áhítatosan és nyugodtan. Szája zárt, de nem összeszorított. Felső ajka az alqón pihent. Rövid sza­kálla középen kétfelé •választva. Összekulcsolt keze mozdulatlanul pihent. Még a ruházata is a többié­hez hasonlított. »Hogyan lehetne ez Krisztus!« — gondoltam magamban. — »Egy ilyen egyszerű, ilyen nagyon egyszerű em­ber! Lehetetlen.'« Elfordultam. De alig vettem le te­kintetemet erről az egyszerű ember­ről, ismét csak az az.érzés fogott el, mintha valóban Krisztus állna mel­lettem. Még egyszer összeszedtem ma­gam ... És ismét rátekintettem arra az arcra, amely olyannyira hasonlít minden emberi archoz, mindén héi­Délben, étel előtt és után % Szép evangélikus szokás az, hogy étkezés előtt vagy után ennék az énekünknek első versszakát éneklik a családi asz­tal mellett. Dallama eredeti. Énekeljétek ti is otthon! Adjunlk hálát az Ürnak, Kegyelmes megtartónknak Az elvett ajándékért, A sok jótéteményért. Atyánk, kérünk, kegyelmed Tovább is segedelmet Adjon nagynak, kicsinynek, Akik tebenned hisznek. Testünket és lelkünket Ő adta életünket, Mindenkor van ránk gondja, Gyermekeit megóvja. Eledelt ád testünknek, Vigasztalást lelkűnknek; A sebet meggyógyítja, Melyet a bűn ejt rajta. Örvöst ad, ki segíthet, Krisztust, aki az élet, Kinek véres halála Üdvösségünk forrása. Igéje s két szentsége Szivünknek menedéke, És a Szentlélek által Egyesít az Atyával Ránk Krisztusén így árad Élet és bűnbocsánat, Általa mennyben nékünk Boldogság leszen részünk. Tarts meg az igazságban És adj a mennyországban Üdvöt Jézus Krisztusért, Mi egy közbenjárónkért. A Keresztyén Énekeskönyv 82. számú éneke. köznapi, noha ismeretlen arcvonás­hoz. Szivem hirtelen megnehezült — és magamhoz tértem. Aklwr értettem meg először, hogy éppen ez az arc, a valamennyi emberéhez hasonló — Krisztus orcája. LITURGIKUS REND KANTORI SZOLGALAT Az istentisztelet liturgikus énekeinek kottái a kántor számára. Kiegészítve a Dunántúli énekeskönyvnek a liturgiában elő nern forduló dallamaival. (A Kapi-korálkönyv pótlására alkalmas füzet.) Ara: 50.— forint Megrendelhető (a nyári irstterjesztési szünet alatt is); az Evan­gélikus Egyetemes Sajtóosztálynál. Budapest, Vili.» Puskin-u. 12. CsekksZámlaszám: 220.273. Készülj az ige hallgatására! — Szentháromság-u. 3. vasárnap. — — I. Tim, 1, 12—17. — Hallatlan, szinte hihetetlen dolog, hogy valaki önmagát tartsa a bű­nösök közül az elsőnek! Hozzá még ki is jelenti, , hogy »igaz be­széd ez és teljes elfogadásra méltó«, tehát nem pillanatnyi bűn- bánat, nem futó hangulat mon­datja az öregedő apostollal, hogy első a bűnösök ícőedtt... Még elké- pesztőbb, hogy tanítványa előtt teszi ezt a vallomást, pedig —- felfogásunk szerint — aligha ez a legjobb módja a tekintély megtartásának... Mi történt a nagy apostollal? Az öreg­ség megzavarta tisztánlátását? Mér­téken felül gyakorolta magával szemben a feleVosségrevonást és a kritikát? Nem kell egyebet tennünk, csak el kell olvasnunk a vallomást meg­előző verseket és tisztán és világosan látjuk, hogy soha nem volt ilyen éles és megbízható az apostol látása. Visszatekint elmúlt életére és csor­dultig megtelik a szíve a Krisztus iránti hálával! Mily hatalmas dolgo­kat cselekedett vele az ö Ura! Az istemkárcrnttót, az erőszakoskodót, a Krisztus híveinek üldözőjét megállí­totta kárhozatral'ivö útjában, leikéi megerősítette, hűségesnek ítélte és apostoli szolgálatba állította! Ez sok­kal nagyobb csoda, ez sokkal hihe­tetlenebb dolog, minthogy valaki ön­magát bűnösnek ítéli, sőt a legelső bűnösnek: EZ MAGA A KEGYE­LEM CSODÁJA! Nem is habozik az apostol egy pillanatig sem, hogy be­vallja a tiszta igazságot: »szerfelett megsokasodott a mi Urunknak ke­gyelme«. A bűnöket megbocsátó isteni Ke­gyelemnek ez a megtapasztalása kényszeríti az apostolt »tudatlansá­gának«, ».hitetlenségének*, bűneinek meg vallására. Biztosak lehetünk fe­jűit afelől, hogy nem jutunk el addig az Isten szerint igazi bűnbánathoz, amíg visszatekintve életünkre, Isten hozzánk való kegyelmét nem látjuk meg, hosszútűrésének és irgalmának ezer jelét; amíg nem érezzük szemé­lyes üzenetnek és bennünket érintő igazságnak azt, hogy Krisztus azért jött, hogy >>megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én«. Pál apostol éles szeme és érzé­keny lelkiismerete nemcsak saját bű­neit, nemcsak Isten kegyelmét látta meg, de észrevette azt is, hogy miért könyörült rajta az Ő Ura. Az irgal­mas Isten benne akarta megmutatni, hogy istehkáromlóból is lehet szent apostol, üldözőből is lehet vértanú s a gyűlölet fanatikusából is lehet a szeretet hirdetője. Az ige első pillanatban nagyon le- hangolónak, nagyon keserűnek tűn­hetett fel, mert bűneink megváltá­sára kényszerít bennünket is ... A bűnbánat könnyein keresztül azon­ban egyszerre nopsugarassá lesz kö­rülöttünk a világ, mert felragyog előttünk a Krisztus kegyelme! HALASZ BÉLA Szombat esti közös imádságunk Szent életprógramm. — Luk. 19, 10. A LIG VAN EMBER, akinek ne volna életprógramm ja. Senki sem akar »hiába élni«. Mindenki szeretne életével és munkájával valamit el­érni, bizonyos célkitűzéseket megvalósítani. A legtöbb ember élet- ■ Programm ja azonban csak önmaga körül forog: saját boldogsága, saját jó­léte és saját magára vonatkozó álmai Valóraváltása van előtte. VÉZUSNAK is volt életprognammja: »azért jött az Embernek Fia, ** hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.« Ebben a programmban nem az »én«, hanem a másik ember áll a középpontban. Egész életének az volt a rugója, hogy szerétéiből segítse, mentse és üdvözítse a másikat. Ö valóban a másikért »élt-halt«. Megfeszíttetésének kínos órájában is a »másilk« és a vele együtt megfeszített »másik« volt a fontos számára. ¥? ZT AZ ÉLETPROGAMMOT a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus ma is éli az embereikkel szemben. Nemcsak úgy, hogy köz­benjár érettünk Istennél, hanem úgyis, hogy hirdetett igéje által keresi az elveszettet, vagyis a bűn mélységeiben járót, hogy őt megtalálva, meg­tisztítsa és üdvözítse. Jézus ezt az életprogrammot embereken keresztül vé^zi. Bárcsak végezhetné rajtunk keresztül! Rajtunk keresztül akarja a másiik ember üdvösségét, de földi jólétét is munkálni. VALLJUK MEG, hogy önző, csak a magunk hasznát és boldogságát néző életet élünk. . .. ADJUNK HALÁT, hogy Jézus nem fárad bele az elveszettek keresé­sébe és megmentésébe, hanem szünet nélkül utánuk meg a másik ember iránt felelősséget érző szíveken keresztül. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy szívügyünkké legyen a másik ember üdvös­sége és földi élete is, hogy így kiábrázolódjon rajtunk Jézus Krisztus élete. Imádkozzunk azért, hogy Teológiáikra hivő, szol­gálatra kész ifjak jelentkezzenek, a nyári fóti és gyenesdiási csen­desítetek jó szolgálatot végezhessenek egyházunkban, és Isten őrizze meg gabonföldjeinket minden elemi csapástól. K. Z. BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: »,.. azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.« Luk. 19, 10. Július 4. Vasárnap. — 1. Pét. 4, 5c—11. Két nagy kísértésünk, hogy Isteninek kevélyen ellenálljunk és az aggodalmasikodás súlya alatt összerosikadjunk. Sohase feledkezzünk meg erről: Jézus azért jött, hogy bennünket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosaikká tegyen az ördög minden támadásával szem­ben. Július 5. Hétfő. — Mk. 2, 1—12. Jézusnak azért »könnyebb« bűnbocsámatot adni, mért ö életé oda- áldozásával szerezte meg bűneink bocsánatát. A gutaütött testi meg« gyógyítása csak jele és velejárója Jézus bűnbocsátó, életújító és meg-t tartó hatalmának, de az első cselekedete a »nagyobb«. Július 6. Kedd. — Lk. 7, 36—50. A bűnös asszony nagy bűn-adósságát elengedte Jézus; ez a titka (példátlan nagy szeretetének. Isten Jézusban mindannyiunkat a2ért ke­ines, hogy megbocsássa bűneinket. Nem csupán egyes kisebb vagy na­gyobb botlásainkat, hanem minden, Istennel és emberekkel szemben lévő bűn-aüosségunkat kész elengedni a hit által. Július 7. Szerda. — Mk. 2, 13—17, Jézus korában az asztalközösség a legbensőségesebb közösséget je­lentette. Ö nem az »igazakkal« és az »egészségesekkel« vállal asztalkö­zösséget, hanem a bűnösökkel, a nyornorultakkal és megvetettekkel. Azokkal, akik magukat elveszetteknek és alkalmatlanoknak érzik az Isten országába váló bemenetelre. — de épnan ezek az elhívottak, mert mindenkit, aki Jézussal közösségben van, Ö megváltoztat, megigazít és »magához hasonlóvá tesz. Július 8. Csütörtök. — Rm. 4, 1—8. Az üdvösségünket nem kegyességünk jutalmául, hanem ajándék­képpen kapjuk Istentől, az érettünk is jött Embernek Fiáért, Jézusért. Azért bízzunk Isten ígéretében minden kételkedés nélkül, mint Abra- hám és éljünk Isten bűnt megbocsátó és elfedező irgalmasságéból, mint Dávid. Akkor »boldogok« leszünk, azaz örök élettel megajándékozottak. Július 9. Péntek. — Rm. 5, 1—11. Az az Isten szeretetének nagysága, hogy az O Fia érdemtelen bűnö­sökért halt meg, — értünk. Az O halála által van békességünk Istennel. Ha Isten ilyen’ drágán vásárolta meg a mi békességünket, hogyne re­mélhetnénk örömteli bizodalo-mmal, hogy O állhatatosakká és kipróbál- takká tesz az örökélet reménységében. Ezért »dicsekszünk« az Isten di­csőségének reménységével! Július 10, Szombat. — És. 43: 22—28. Azért fáradunk meg — sokszor még hitünkben is —, mert nem Istent hívjuk segítségül mindenek felett.’ A Benne való bi- zodalofti helyett csak bűneinkkel terheljük és vétkeinkkel fárasztjuk Ot, Ezért keres bennünket, bűneink terhe alatt megfáradt embereket Jézus, hogy eltörölje álnokságainkat és Oérette ne emlékezzen meg bűneinkről Isten. Sárkány Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents