Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
XIX. ÉVFOLYAM. 27. SZÄM Ára 1.40 forint 1954. JŰLIUS 4. Jó lelkiismeret és jó szolgálat Kövessünk el mindent a békés tárgyalások győzelméért! Érdekfeszítő világpolitikai események sodorják egymást s a világ közvéleményét továbbra is a háború és béke- mindenek)elett álló nagy kérdésére szegezik. Franciaországban kormányváltozás történt a francia tömegek kívánságai szerint, hogy vessenek végett az indokínai háborúnak. Vájjon sikerül-e az új kormányelnöknek biztosítania a francia nép akaratának érvényesülését, a hódító gyarmati háború szervezőivel szemben? A genfi értekezlet tovább folyik. A béketábor országainak képviselői felelősségteljes erőfeszítéseket tesznek a koreai és az indokínai békéért. Vájjon sikerül-e az emberiség akaratát érvényesíteni a genfi tárgyalóasztalnál az imperializmus ellen? Világ feltűnést keltő jelentős tárgyalások folynak Kína és India között. Vájjon sikerül-e a több mint kilencszázmillió embert számláló két nagy ázsiai hatalomnak a távolkeleti béke biztosítása? A nemzetközi feszültség enyhítését célzó nemzetközi értekezlet, mely Stockholmban gyü- lésezett, s melyen a világ sok országából jelen volt jóakaratú emberek vizsgálták meg a nemzetközi feszültség nagy kérdéseit, határozatot hozott. Követelte, hctíy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vegyék fel a Kínai Népköztársaságot és minden olyan államot, amely kérte vagy kéri az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét. Követelte az indokínai és a koreai, békét, az atomfegyver eltiltását és az atomrobbantási kísérletek beszüntetését. Követelte a fegyverkezés korlátozását és ellenőrzését. A nemzetközi feszültség csökkentésének érdekében a kelet és nyugat közötti kereskedelem és kulturális kapcsolatok felélesztését javasolta. Az egész emberiség egyetértésével találkozik az értekezletnek. $z a kijelentése, mely minden fenti'javaslatot indokol: »Minden államnak le kell mondania arról, hogy a vitás kérdéseket erőszak alkalmazásával oldja meg. Minden konfliktust tárgyalások útján kell rendezni és a tárgyalásokat kitartóan kell folytatni, még ha eleinte nagy nehézségek mutatkoznak is.« Az egyházak szerte a világon éppen igy gondolkoznak. A világ egyházaiban mindig inkább győzedelmeskedik az egyház Urának, Jézus Krisztusnak az a parancsa, hogy boldogságunkat a békességre való igyekezetben keressük. A stockholmi értekezlet az egyházakhoz intézett felhívást is bocsátott ki. Az értekezlet egyházi részvevői, akik között Péter János református püspök is ott volt, felszólították a világ egyházait arra, hegy vegyenek részt a nemzetközi feszültségek enyhítésében. Nyikoláj metropolita terjesztette elő az egyhangúlag elfogadott felhívást. A felhívás szövegét lapunk más helyén közöljük. A világ lelkiismeretét vizsgálja Isten ezekben a történelmi időkben. A világ lelkiismerete van próbára téve. Vájjon elvégzik-e a keresztyének most azt a szolgálatot, amit Isten tőlük elvár? A keresztyének járjanak elől azok között, akiknek lelkiismerete azt parancsolja, hogy mentsék meg az emberiség békéjét. Hazánkban a nemzeti egység kibontakozásának gyönyörű időszakát éljük. Népünk mindinkább ráébred arra, hogy egy még soha nem látott nemzeti egység lehetősége bontakozott ki számunkra abból a békés és eredményes fejlődésből, amelyben hazánk dolgozó népe hazánk felvirágoztatásáért küzdött. Népünk hazafias egységéről van szó. A hazaszerető magyar emberek tömegeit lelkesíti mindaz, amit népünk saját keze munkájával és szellemi erejével létrehozott. A hazafiúi öntudat legbensőbb tartalma most az, hogy pgy új társadalmi rendet, egy új országot építünk magunknak. Uj feladataink vannak. Népünk tudja, hogy ezeket az új feladatokat az eddiginél még magasabb színvonalon, még következetesebben, még jobban, tehát sokkal nagyobb belső egységben kell végrehajtanunk. Érzi ezt a Magyarországi Evangélikus Egyház mindig hazaszerető népe is. Ezt fejezte ki D. Dezséry László püspök a Déli Egyházkerület közgyűlésén, amikor püspöki jelentésében a következőket mondotta: »Az egyházra, mint reánk bízott drága kincsre vigyáztunk és naponta könyörögtünk annak nemcsak megtar- tatásáért, hanem gyümölcsöző, áldásos szolgálatáért is. Mindeközben vettük Istentől az engedelmességnek azt a jutalmát, hogy egyházunk mindig több belső biztonsággal tudja vállalni a napi feladatot és az örök el- kötelezést egyaránt. Tőle vettük azt az ajándékot is, hogy népünk mindinkább elfogadja egyházunk szolgálatát. Minél engedelmesebben szolgálunk Istennek, annál inkább részesülünk megbecsülésben hazánk kormánya és dolgozó népe részéről. Most az a lehetőség nyílott meg előttünk, hogy a nemzeti egység nagyszabású új kiépítése programmjában a minisztertanács elnöke nevünkön szólított minket. Isten iránti engedelmességünk újabb bizonyítása lesz, hogy válaszolunk erre a felhívásra és bizonyságtétellel, munkával veszünk részt a nemzeti egység felépítésében, népünk jóléte és békéje érdekében. Hálára indító tény, hogy dolgozó népünk és kormányunk azon erők közé, azon szervezetek, erkölcsi testületek közé számlált minket, amelyekre számítani lehet akitor, amikor nemzetünk hazafias, haladó elemeit hívják építő szövetségbe a népünk jólétéért folytatott küzdelembe ... Szívesen veszünk részt abban a nemzeti seregszemlében, melyre hazánk készül, hogy áttekintse a nemzetépítő erőket s mozgósítsa azoltat a közös jólét emelése céljából.« Egyházunk népe ott van a nemzetben, mélyen és boldogan beágyazódva a magyar nemzet történelmébe, sorsába és feladatai közé. Egyházunk népe jó lelkiismerettel küzd népünk boldogulásáért s elől akar lenni azok között, akiknek lelkiismerete azt parancsolja, hogy tegyenek meg mindent a nemzeti egységért hazánk felvirágoztatásáért. Mindez természetesen összefüggésben van és beleillik a világ békéjéért folytatott küzdelembe. Erősíti ezt a küzdelmet, mert nemzetünk egész erejével való hozzájárulás ahhoz. És itt vagyunk ezekben a napokban népünk egyik legszentebb foglalatossága döntő idején. Aratás kezdődött szerte az országban. A magyar parasztság ünnepélyes napjai ezek. A kenyér betakarításának napjai, Isten áldásáért való nemzeti könyörgés napjai és Isten áldása elfogadásának napjai. Ahogy a biblia mondja, népünk most örvendezéssel jön elő kévéit emelve. A szorgos munka dicsősége ez s azé a kegyelemé, mely onnan felülről jön. • Áldott, aki ennek a dicsőségnek részese és ajándékozója. Egyházunk népe ott van és mindig ott lesz, ahol a magyar parasztság legszorgalma- sábbjai, legtanultabbjai gyülekeznek a magyar mezőgazdaság fejlesztésére, jólétünk emelésére. A magyar evangélikusság elől lesz azok között, akiknek lelkiismerete azt parancsolja most, hogy gyorsan, szorgalmasan és gondosan takarítsák be hazánk kenyerét. Mily szép, hogy a legszebb és legnagyobb emberi ügyekben tehetünk jó szolgálatot. Mily szép, hogy Isten éppen ezekben mutatja meg hitünk gyümölcseit a világnak. INVOKÁCIÓ Mikor a toll kihull kezemből, mert ami tartja: életem ropog, fáj, és a sejtelemtől felkúszik rám a félelem. ne törj el, gyógyíts — hátha másnap felállván újra indulok s vad hevében a rohanásnak lánggal ég el a kín-hurok, mint sokszor azelőtt —• adj pennámnak erőt. Bodrog Miklós Jelentettük, hogy Stockholmban június 19—23-ig a nemzetközi feszültség enyhítésének érdekében konferencia volt. A konferencia egyházi részvevői a következő felhívást intézték a világ minden vallásának hívőihez: Mi, különféle országok és népek egyházainak vezető személyiségei Németországból, Ausztráliából, Brazíliából, Kanadából, Kínából, Koreából, Magyarországból, Japánból, Lengyelországból, Svédországból és a Szovjetunióból egybegyülekezve a nemzetközi feszültség enyhítéséért tartott konferencián sürgős felhívást intézünk a világ minden vallásának hívőihez. Tegye meg közülünk kiki hazájában mindazt, ami hatalmában van, hogy elérjünk egy olyan nemzetközi megegyezést, amelynek az a célja, hogy ne használják az atomfegyvereket, a hydrogénbombát és más tömegpusztító fegyvereket: az a célja, hogy az atombomba- és hytírogén- bcmbakiséríeteket ne folytassák. A vallásos lelkiismeret e terrorisz- tikus fegyverek használatának még a gondolatával is ellenkezik. Kövessünk el újra mindent, ami tölünk telik, a népek közötti békés tárgyalások szellemének győzelméért az összes aktuális véleménykülönbségek megoldására. A szeretet és a béke szelleme követeli ezt, amely a világ összes vallásainak sajátja. Minden ország egyházait és vallásos szervezeteit felhívjuk; tartsanak össze az egység szellemében a béke ügyéért. Szükségesnek látjuk azt, hogy a vallásos csoportok és személyiségek kisebb találkozóinak számát megsokszorozzuk az egyházak és a vallásos szervezetek barátságának megerősítése érdekében, és hogy kapcsolatokat létesítsünk a békének, az egész emberiség eme legfőbb javának szolgálata érdekében. Meg vagyunk győződve, hogy mindezek az intézkedések hozzá fognak járulni a közös ügyhöz: a nemzetközi feszültség enyhítésének megszilárdításához. TANÍT A NYÁA. — I. Péter 3:8—15 — Odakünn a magyar mezőkön aranyos kalászokban boldog kenyérré érett a nyár. Kertjeinkben édesre csókolja gyümölcsöseinket a napsugár. Műhelyeinkben az építő munka mámora pirosítja arcunkat. Otthonainkban a nyugalom tűzhelye várja a munkából hazatérőt és békesség öleli át a belépőt. Templomainkban szabadon szárnyal az ősi zsoltár és Isten atyai szava szólítja meg a föld emberét. Úgy érzem, hogy mindezekben ez a drága mondat forrósodik felénk: szeret minket az Isten! Olyan sokszor látom így az életünket, mint egy csendes családot a terített asztalnál a gondviselő Isten gazdag otthonában. Nem hiszem, hogy lenne közöttünk valaki, aki ne érezné az ajándékozó nyárban, de az egész életén át, Isten szeretettnek ezt a boldog nyárrá forrósodó melegét. És mégis van árnyék és van gyűlölet a világon. Ha most templomban lennénk, úgy hallanánk, hogy mégis »■van bűn a világon!« A szeretet terített asztala mellett szív nélkül örökké civódnak Isten gyermekei. Pedig minden harag, szidalom, gyűlölet és gonoszság pusztítja valahol a világot. Minden emberi sírásnak, szenvedésnek, családi tragédiának a háttéréiben ott sötétedik ez az életrontó rém. Ha a családban üti fel a fejét, akkor egyszeribe kihűl a tűzhely, s akik eddig szerették egymást, idegenül tudnak elmenni egymás mellett. Ha egy gyülekezetben üti fel a fejét, akkor egyszerre a hivők is megvakulnak: nem tudnak többé csillogó szemmel felfelé nézni és nem tudnak többé egymás arcába nézni a szeretet szemével. Nem különös, hogy mind a kettő ugyanaz: a szeretet is tűz, a gyűlölet is tűz. Csak az egyik Isten fehér oltárán ég, a másik az ördög fekete oltárán. Az egyik az Égből való, a másik a kárhozatból. Az egyik az életet szolgálja, a másik halált. Attól függ, hogy ki veszi a kezébe és mire használja. És most eszembe jut a költő szava a gyufaszálról. Ezt mondja róla: »Jelentéktelen, mint egy hajszál s drágább ezüstnél, aranynál. .. Tőle gyulladnak meg a mécsek Fehérfalú családi fészek tűzhelyén tőle gőzölög a tál... Ártatlan gyenge fadarabka S világot mozgat a hatalma.« Az ő kezétől függ a pásztortűz, a gépek, a gyárak, a munka, a mosoly, a kenyér és az imádság. De jaj »Ha gyilkos lángja fellobog Reszketnek tőle tetők, osztagok Lángba borul tőle a világ ...« Vájjon kinek szolgál a szíved?! — Az életnek, vagy a halálnak?! A szeretetnek, vagy a gyűlöletnek?! Hadd mondjam el néked, hogy Isten nem gyűlöletre teremtett téged. Isten a maga arcára formált és Isten arcán ismeretlen ez az árnyék! Nem hallod a híres görög költőnek, Sophoklesnek gyönyörű szavát, amit több, mint 2000 évvel ezelőtt Antigone ajkára adott: »Én szeretni születtem, nem gyűlölni...« Nem hallod Krisztusnak az örökkévalóságig hangzó szavát: Egyetlen parancs van: — szeretni!!! A szeretetnek azonban két formája van. Sokan azt hiszik, hogy elég azokat szeretni, akik minket szeretnek. Sokan azt hiszik, hogy elég jónak lenni azokhoz, akiktől kaptunk valamit, vagy akiktől várunk valamit. Sokan azt hiszik, hogy elég jónak lenni azokhoz, akikkel a jóindulat napfényes utcáján összetalálkozunk. Pedig ez csak pogány szeretet. Tele van önzéssel és 'számítással. Bennünket Jézus nem érre tanított, amikor bűnös emberekért halt meg a kereszten. Jézus nem a családjáért és nem a barátaiért, nem egy neki kedves kis csoportért áldozta fel magát, hanem mindenkiért, mert mindenkinek szüksége vo't a megváltásra. Mindenkiért halt meg, mert mindenkit szeretett. Nem ezzel a pogány szeretettel szeret minket az Isten, akit bűneinkkel minden nap megbántunk. Akinek rengeteg hibánk, vétkünk, hűtlenségünk és lázadásunk miatt igazán semmi oka nincs arra, hogy szeressen és mégis szeret! Nem erre a pogány szeretetre tanít a nyár, a napsugár, amelyik jók és gonoszak arcára egyformán hull. Nem erre tanít a nyár, a búzakalász, amelyik nem válogat az emberek között, hanem minden éhezőnek odaadja magát. Nem erre tanít a nyár, a gyümölcs, a virág, amelyik mindenkinek oda adja ízét és illatát ... Nem erre tanít a nyár. A nyár adni tanít, a nyár szeretni tanít. — Milyen sok olyan emberrel találkoztam már, aki keserű szájízzel járt kelt közöttünk és ezzel a sötét mondattal hordozta közöttünk a maga önzésének és a maga gőgjének árnyékát: — »Nekem adósom a világ!« Ez az ember soha» sem járt a Kérészt álátf, <jé sohasem állt meg alázátosan megltáP.gami azt a prédikációt, amit Isten mindén búzakalász mellett 'elmond a 1 nyár emberének. Mert há megállt volna, akkor velünk együtt járna és velünk együtt mondaná boldogan: Én vagyok adósa a világnak. Istennek és embereknek. Én vagyok adósa — hittel, szolgálattal és — szeretettel. Friedrich Lajos Új lelkészeket szentelnek püspökeink A Teológiai Akadémiáin tanulmányaikat befejezett és a szigorlati vizsgálatot megállóit lelkészjelölteket a püspökök ezekben a napokban szentelik fel lelkészi szolgálatra. D. Dr. Vető Lajos püspök június 25-én, pénteken este 7 órakor szentelte lelkésszé Schreiner Vilmos és Szentirmay Miklós végzett teológusokat a budavári templomban. D. Dezséry László püspök július 4-én vasárnap a délelőtt 11 órai istentiszteleten, a Deák-téri templomban Bolla Árpád és Pátkai János végzett teológusokat, — július 11-én pedig Porrogszentkdirályon Varga Árpád végzett teológust szén» teli fel lelkészi szolgálatira. , ARATÁSKOR V ígak e föld lakosai, Mert megnyíltak ajtajai az Űr bő tárházának, Víg a magvető, hogy neki Orcájának verítéki Nem hídban hullának, Mert ahol hintett marokkal, Most kiterjesztett karokkal Hordja kévéi sorát, Aki segítségül híván Az Urat, dolgozni kíván, Nyer tőle ily uzsorát. Kzért, oh jóltevő Atyánk, A mi szívünk, nyelvünk és szánk Csak tégedet magasztal. Hogy ékeskedik a mező Gyümölccsel, és az éhező Számára készül asztal. Mert amit más nem adhatott, Hintél esőt és harmatot A szomjúzó földekre, Napodat az igazaknak, Valamint a hamisaknak Felhoztad mezejökre, Tartsd meg, Uram, a munkásnak Erejét az aratásnak Örvendetes idején, Oltalmazd meg kezünk között, Amit a föld gyümölcsözött Kinek-kinek mezején. Es adjad, hogy mi azokkal A tőled vett áldásokkal Háládatosan éljünk, Akár iszunk, akár eszünk, Vagy akármit cselekeszünk, Jóvoltodról beszéljünk, Ha a kenyeres kosárok Bételnek, mi mint sáfárok, Ügy tartsuk a magunkét, Marháníkat el ne tagadjuk, Sőt abból önként kiadjuk A felebarátunkét, Add tudtunkra, hogy el nem vész, Az ajándék, sőt az a rész Marad örökre nálunk, Melyet fordítunk a végre. Hogy másokat, ha szükségre Jutnak, abból tápláljunk. Jugoszláviai magyar énekeskönyv 235. sz. éneke. „Járjatok úgy, mint illik elhivatástokhoz, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelékében!“ u I
