Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-06-27 / 26. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Beszámoló az egyházkerületi közgyűlésekről (Folytatás a 3. oldalról) A zsinati törvényeit méltatása után a püspök a további zsinsti mun­káról emlékezett meg, valamint a készülőben lévő második törvény­eikkel kapcsolatban méltatta az egye­temes egyház újonnan kialakult hely­zetét és munkáját: »Ma már az egyetemes egyház nem értelmetlen bürokratikus központ, nem az egész egyházi életet bénító és rendkívül költséges csúcsszerv, hanem az egyházkerületek együttműkö­désének színtere. Az egyházegye­tem minden szerve az egyház- kerületek munkájára, tapaszta­lataira és támogatására épül. Az egyházkerületi együttműködés pedig a gyülekezetekben kapta meg a maga reális alapját. Ugyanakkor az egyházegyetem az or­szágos egyház minden országos munkájának • és szervének összefo­gója.« Az ebből az együttműködésből született jelentős eredmények közül kiemelte a püspöki jelentés az Egyházegyetem Diakóniai Osztályá­nak működését; az Egyházegyetem Nyugdíjosztáiya stabilitását, a Gyü­lekezeti Segélyosztály nagyvonalú egyházépítő tervét, az Országos Le­véltár és Könyvtár rendezését, a Teológiai Akadémiának egyházunk hitbeli állásfoglalásával és a gyüle­kezetekkel mindinkább kialakuló jó viszonyát és az Egyházegyetem Sajtó- osztályának mozgékony, hatásos ki­adói tevékenységét. »Meggyőződésem — folytatódik a jelentés —, hogy Zsinatunk jelentősége még emelkedni fog és még jobban meg fogja mu­tatni, hogy állandó munkássága révén valóban a Magyarországi Evangélikus Egyház megtartatása és korszerű, áldásos munkája kialakításának legjobb biztosí­téka.« Egyházunk lelki életét az igehirdetés komolyan vétele és a hitvallásos irányzat kialakulása jel­lemezte az elmúlt időszakban. Ma már nyugodtan tarthatjuk jelentős kezdeményezésnek azt, amellyel az egyház lelkészeit és gyülekezeteit a hitvallások és a hagyományos tör­ténelmi evangélikus kegyesség betar­tására és erősítésére figyelmeztet­tük.« »Ennek az Isten jó kedvében tar­tott fejlődésünknek az eredményei persze nem maguktól születtek. A lelkészi munkaközösségek megértő és lelkes munkát végeztek egyház- kerületünkben ezekért az eredmé­nyekért. Az esperesek és az espere­sek értekezletei, egyházi sajtónk és az egyházkerület különböző munka- közösségei óriási erőfeszítést tettek«. »Hála legyen Istennek, hogy a Déli Egyházkerületben ma már va­lóban nem kell azért harcolni és hírverést végezni, hogy a lelkészek elhiggyék, hogy az egyház az igében áll, vagy bukik s az egyházi szol­gálat gerince az ige hirdetése. Isten­nek sikerült — félelemmel mondom, de mégis öntudattal — egyházkerü­letünk munkásainak döntő többségét megnyernie arra a fáradozásra, hogy az evangélikus egyház valóban az evangélium egyházává legyen s hat­hatósan, életteljesen és az embereikre áldásthozóan bizonyságtevő és tanító egyházzá váljék.« Köszönetét mondott a püspök a Teológiai Akadémia tanárainak az egyházi megújulás sokoldalú támo­gatásáért, majd vázolta a megújulás kísértéseit is. Különösen kiemelte az elbizakodottságot és ezzel kapcso­latban a következőket mondotta: »Naponta kell újra visszatalál­nunk az igéhez, naponta kell feinl- vizsgáInunk és korrigálnunk saját- magunkat.«. »A naponta való engedelmesség a mi utunk, engedelmesség az igének, mert az igében vannak Isísn érvényes Ígéretei és csak Isten ígéreteiben van reális alapja a reménységnek.« A püspöki jelentés következő része ezekkel a szavakkal kezdődött: »Egyházunk alapvető rendezésével és helyes igeszerű lelki tájékozódá­sával párhuzamosan építette Isten egyházunk háztartásának »Istentől ajándékba kaptuk azt. hogy a te'jes írás igaz megérté­séért küzdünk, a teljes evangé­liumot hirdessük, gyülekezete­inkben az igazi közösséget mun­káljuk és kárhoztassuk soraink között a csonka evangélium, a csonka tanítás, a csonka állás­foglalás, a csonka, torz közösség minden formáját. Ez persze nem történhetett éles és beható vitatkozások nélkül és nem történhetett anélkül, hogy egyes lelkészekkel és az egyházban meg­lévő egpes csoportokkal szemben a hitvallásosság kérdését igen komo­lyan fel ne vessük. Ezen az úton helyesen haladtunk és helyesen fo­gunk továbbhaladni.« »A kérdést, amivel itt szembeke­rültünk, két dolog jellemzi. Az egyik az, hogy eleinte legfőbb gondunk az volt, hogy kerestük a gyülekezet közösségi jellegét és Istenhez könyö­rögtünk ezért. A fejlődés későbbi szakaszán közösségek alakultak gyü­lekezeteinkben, melyek azonban — bár belül • látszottak lenni — kívül- rekedtek a gyülekezeteken. Ma már azt a világosságot hor­dozza egész egyházunk, hogy ma­guknak a történelmi, meglévő, élő gyülekezeteinknek kell kö­zösségé formálódniok és Isten Szentlelke számottevő eredmé­nyeket harcol ki közöttünk en­nek érdekében. De annak érdekében is, hogy a ha­mis közösségeket, a csonka, az ál­közösségeket egyházunk életéből ki­iktatja. Ugyanakkor, persze, megítéli az ige alapján formálódó igazi gyü­lekezeti közösség kialakításában el­maradott, halott gyülekezeteinket is. A másik az, ami ebben a fejlődé­sünkben nyilvánvaló, hogy elő­ször kerestük a korszerű igehirdetés tartalmát és módját. Ma, — Istennek legyen hála — ott tartunk, hogy lelkészeink és gyülekezeti mun­kásaink nagy odaadással mé­lyednek el Isten igéjének tudo­mányos és a Szentlélek segítsé­géért könyörgő tanulmányozásá­ban, hitvallásainkat hívják se­gítségül a Szentírás értelmezé­séhez fejlődését is. A továbbiakban felsorolta a püs­pök azokat az egyre finomodó kísér­leteket, amelyekkel egyházunknak az igehirdetés erejére épülő új háztar­tását gátolni akarták azok, akik a tengődés egyházpolitikáját vallották. Isten iránti hálával állapította meg, hogy »népünk és hazánk irántunk \aló szeretetéből és áldozatkész­ségéből mindeddig megkaptuk azt, amire szükségünk volt«, majd az államsegély öt esztendő múlva esedékes csökkenésének pót­lására hívta fel a figyelmet. AZ egyházi háztartásról szóló be­számolót ezzel a hitvallással fejezte be a püspök: »Isten vezette a mi gondolkodá­sunkat. és kezéből etetett min­ket mind a mai napig. Fennen ragyog egyházunk homlokán az 1953. évi VII. törvénycikk 1. §-a, mint a mi nemzedékünk bizonyság- tétele mindarra nézve, amit az egy­házi háztartás jelent. ,A Magyar­országi Evangélikus Egyház háztar­tását Isten igéjének hatalmára ala­pozza és anyagi erejét Isten igéjé­nek hirdetésére s a szeretet gyakor­lására fordítja. Hívei az egyházat hitből és egyházszereteíből tartják fenn. Hozzájárulásuk és adakozásuk teszi lehetővé, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatát be­töltse’.« A lelkészek anyagi helyzetéről megálllapította, hogy »az elmúlt két esztendő egyházunk lelkészi állomá­nyában a lelkészi egzisztenciák meg­erősödésének korszaka volt. Részle­tesen beszámolt az ezen a téren elért eredményekről, majd nyolc pontba foglaltan a közeljövőben egyházunk előtt álló legfontosabb problémákat vázolta fél. Ezek: a nagyobb egyházi építkezések problémája, a kántorok továbbképzése, a keresztyén énekes­könyv új kiadása, az ú. n. egyházi cselekmények (keresztelés, eskeíés, temetés) egységes, teológialag m.egJ alapozott liturgiájának elkészítése, a szórványok ügye, általában a gyü­lekezeti munka formái és tartalmi kérdései, a lelkészek továbbképzése és a lelkészi utánpótlás kérdései. A püspöki jelentés befejezéseikép­pen köszönetét mondott a püspök az Állami Egyházügyi Hivatal jóindula- ' "”í és támogatásáért, munkatársai­nak, az espereseknek és a lelkészek­nek szolgálatukért és jó munká­jukért, majd ezekkel a szavaikkal fejezte be jelentését: »Isten tartsa meg, nevelje en­gedelmessé egyházkerületünket, áldja meg egész egyházkerüle­tünk szolgálatát az ö dicsősé­gére!« A közgyűlés örömmel hallgatta D. Dezséry László püspök, egyházunk életét világosan feltáró jelentését és jegyzőkönyvben megörökítette. Az ezzel kapcsolatos határozat többek között a következőket mondja: (A közgyűlés) »háláját és köszönetét fe­jezi ki egyházkerületünk nevében Püspök urnák azért a nagyjelentő­ségű, felelősségteljes szolgálatáért, amelyet most már négy esztendőin át odaadó hűséggel és töretlen követ­kezetességgel folytatott egyházunkért és magyar népünkért, hazánk hatá­rain belül éppen úgy, mint azokon kívül. A közgyűlés igen nagyra ér­tékeli Püspök úrnak ezt a szolgá­latát.« »A közgyűlés Isten áldását kéri püspök urunk éleiére és további szolgálatára, hogy ezután is ad­jon neki jó erőt és egészséget ahhoz a bámulatos munkaszere­tethez és munkabíráshoz, amely­ről püspöki tisztségének eddigi négy esztendje alatt tanúbizony­ságot tett. Egyházkerületünk közgyűlése, lelkészeink és egy­házunk nemlelkész vezetői, gyü­lekezeteink biztosítják püspök urunkat őszinte támogató készsé­gükről és hűséges együttmun- kálkodás ükről.« A közgyűlés ezután a több mint 40 pontból álló gaxdag tárgysorozatot s az igehirdetés korszerűsége nem a korszerűsködés formájában alakul, . hanem úgy, amint egyházunk maga gyülekezetszerűvé s a szó literális értelmében vetten népszerűvé tud válni. Ahogyan az elmúlt évek alatt közeledtünk a Szentírás hitvallásos * értelmezéséhez és közeledtünk ma­gyar népünk kérdéseinek nemcsak megértéséhez, hanem magyar né­pünk szeretetének igaz átéléséhez, hépünk problémáinak megértéséhez és egyházunknak az egész emberiség iránti felelőssége elvállalásához, úgy tisztult igehirdetésünk, hogy az csonka bizonyságtétel helyett mindig in­kább teljes, engedelmes bizonyság- tétellé váljék.« EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskln-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért És kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-542399. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) tárgyalta. Az egyes jelentések — töb­bek között az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek munkájáról, a szupplikációról, a gyülekezeti mun­káról, a konfirmációról, az egyházi építkezésekről, az egyházkerületi ta­nács munkájáról, önállósult és újon­nan alakuló egyházközségekről, a Fóti Belmissziói Otthonról, az orszá­gos offertóriumokról stb. — színes képben tárták fel a Déli Egyházke­rületnek gyülekezeteiben folyó éle­tét. Az ezekben a jelentésekben el­hangzott számtalan érdekes és fon­tos adatból csak a legjelentősebbe­ket emelhetjük ki. A hívők egyházfenntartói hozzá­járulásainak összege 1953-ban meghaladta a 2 millió forintot és közel 200 ezer forinttal volt több, mint az elmúlt évben. Ugyanígy emelkedtek az offertó- riumok és adományok is. Az egyház- kerület 152 egyházközségében — a hozzájuk tartozó leányegyházakkal és szórványokkal együtt — összesen több mint 36 ezer is­tentiszteleten hangzott Isten igé­je, 4139 alkalommal szlovák nyelven, 1148 alkalommal pedig német nyel­ven. Az egyházkerületben lévő sze­retetotthonok folyó évi költségelő­irányzatai meghaladják a félmillió forintot. Az építkezésekről szóló je­lentés szerint 49 egyházközségben félmillió forintot meghaladó költség­gel végeztek építő és helyreállító munkát. Az egyházkerületi közgyűlés rész­leges tisztújítást hajtott végre, mely­nek során lelkészi jegyzővé válasz­tották Koren Emil lelkészt. Az egy­házkerületi tanácsnak hivatalból tagja lett, mint rangidős esperes Sik- ter András. Rendes taggá választot­ták Káldy Zoltán és Koszorús Osz­kár eddigi póttagokat, továbbá Du- bovay Géza lelkészt. Póttagokká vá­lasztotta a közgyűlés Bcnkő István, Jakus Imre és Hernády Nándor lel­készeket. Törvényszéki bíró lett Kökény Elek lelkész. A lelkészképe­sítő bizottság rendes tagjául behív­ták Kun-Kaiser József és Jávor Pál eddigi póttagot és megválasztották Fónyad Pál lelkészt. Póttagok lettek Zoltay Gyula és Hafenscher Károly. A lelkészválasztási bizottság tagjául választották Gyöngyösi Vilmos es­perest. x Az egyházkerületi közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Igazi istentisztelet Ezs. 1. 10—15. Először is azt mondja Isten ebben az Igében, hogy neki nem kell az ál­dozat szív nélkül! — Izráel népe a próféta idejében már teljesen elfe­lejtkezett az Űrről. Még hordta ugyan szent helyeire az áldozatot, de szívét, már másfelé vitte. Ko­sok, tulkok és bárányok áldozati ol­tárát már csak a megszokás keze gyújtotta meg Isten színe előtt, vagy az a félelem, amit a Tízparancsolat árnyékolt rá nyugtalan arcukra. Is­tennel való életük nem a szeretet szövetsége volt többé, hanem a szá­mítás szövetsége. Oltárok fellobba­nó lángjában ez a gondolat villant meg: csititsuk el vele az Isten ha­ragját és csititsuk el vele a bűneink megszólaló szavát. — Nos, erre mondta az Isten a próféta szaván át, hogy nem kell az ilyen áldozat, mert ez a hazugság, színjáték. Én nem ál­dozatok illatában és lángjában gyö­nyörködöm, hanem szívet keresek. — Nekünk is ezt mondja. Nem azt ke­resem benned, ami kívülről vagv, amit mutatsz, ami kívülről látszik rajtad, hanem te magadat. A szíved kell. Istennek nem kellenek művirá­gok, amiket te készítesz, ő azokban a virágokban gyönyörködik, amik a keze alatt a szívedből nőnek Feléje. Ne hozz neki semmit. A kútra nem szoktak tele kancsóval járni. Öntsd ki egyszer a szívedet minden bűné­vel és minden nyomorúságával és engedd, hogy ö töltse azt meg Magá­val. Istennek semmi sem kél!, csak a szíved, de ezt add oda neki telje­sen és igazán. Aztán azt mondja az Isten. ho"v nem kell neki az ünnep lélek nél­kül! — Nem tűrte el Izraelnek, a kalmárok templomának és nem tűri el nekem sem, hogy csak a testem járjon a pitvaraiban és én a bűneim páholyából kíváncsian, vagy kritizál­va nézzem végig kezének azt az örök mozdulatát, amivel vezeti a világot; Nem tűri el nekem sem, hogy én az én bűnös gondolataimmal megmér­gezzem az Ö Igéjének gyógyító ta­vát. Isten nekem sem tűri el kétlaki életemet. Ö így mondja ezt: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Nem lehet ugyanazzal az ajakkal dicsőítő éneiket mondani és átkokat szórni. Nem lehet ugyanazzal a kéz­zel imádkozni és ugyanezt a kezet ütésre emelni. Nem lelhet az ünnep perceire magamra ölteni Istent, mint valami szép ruhát és letenni a tem­plomajtóban, amikor kimegyek, hogy most már szabadon karoljanak be­lém a bűneim. Istennek nem kell a bűneim hazugsága, ö igaz, őszinte és egyenes Isten! Végül azt mondja az Isten, hogy nem kell neki az imádság élet nél­kül. — Isten nem varázsló, aki ki­váncsi idegeneknek nagy mutatvá­nyokat mutat. Isten nem rabszolga, aki a játszó gyermek sikoltására utánakap a felboruló csónaknak. Is­ten atya, aki velem otthon együtt akar élni örökké. Szerelteiben, békes­ségben, a Krisztusban. Valaki egyszer azt mondotta: »Élj úgy, mintha örökké látna az édesanyád!« — Ennél a szép mon­datnál is mennyivel többet mond ma Istennek az Igéje, amikor azt mond­ja: Élj úgy, hogy örökké lát téged a Te Urad, — Krisztusod! Édes­anyánk szeme előtt csak jóvá csitul az életünk, de Krisztus előtt a Szentlélek végzi el rajtunk a nagy és szent csodát: Isten gyermekei le­hetünk! Friedrich Lajos KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Németország A Béke Világtanács berlini ülése alkalmából Nyikoláj mefropolita látogatást tett berlini egyházi ve­zetőknél. A beszélgetés folyamán a moszkvai patriarchátus nevében a Szovjetunióban teendő látogatásra meghívott egy protestáns egyházi vezetőkből álló csoportot. * A svájci Kirchenblatt egyik leg­utóbbi száma beszámolót ad a poli­tikai katolicizmusnak arról a meg­erősödéséről, amely Nyugat-Német- országban Adenauer támogatása kö­vetkeztében egyre nyilvánvalóbbá válik. Az őszi választások után nem sokkal felvetették a vatikáni kül­képviselet betöltésének személyi kérdését. Eddigi szokás szerint a Vatikánban mindig protestáns em­berrel töltötték be a követség veze­tését. A katolikusok most azt kö­vetelték, hogy katolikus ember le­gyen a követ. A huzavona közvetett megoldással dőlt el. Ezentúl válta­kozva küldenek protestáns és kato­likus követet. Most protestáns dip­lomatát választottak, egy 72 éves embert, aki nemsokára nyugalomba vonul, hogy szabaddá tegye az utat katolikus utóda számára. Ez nyil­vánvaló katolikus győzelmet jelent. A politikai katolicizmus feltöré­sének egy másik jele az a vita, amely a házassági törvény megváltoztatása körül alakult ki. Ugyancsak közvet­lenül a választások után dr. Jaeger, a képviselőház alelnpke, a bajor rá­dióban kijelentette, hogy elérkezett a kötelező polgári házasságkötés el­törlésének az ideje és olyan törvényt kell hozni, amely a házasságkötő felek döntésére bízza, hogy állami, vagy egyházi segédlettel akarják-e a házasságukat »megkötni. A képvi­selőházban egyelőre csak azt sike­rült elérni, hogy megváltoztatták a törvénynek azt a 67. §-át, amely szi­gorú bírsággal bünteti mindazokat a lelkészeket, akik a polgári házas­ság megkötése előtt egyházi áldás­ban részesítik a jegyespárokat. »Ezzel egy alig látható rés támadt, amely a fekete áradatnak a polgári jogrendbe való beáramlását teszi lehetővé.« Legkirívóbb az a törekvés, amely- lyel a katolicizmus az isko'aoo'i- tikát igyekszik hatalmi körébe vonni. Alsó-Szászország tanácsában emiatt összeütközés is támadt. A há­ború után ugyanis Németország kü­lönböző vidékein új iskolai törvé­nyeket hoztak anélkül, hogy azokba a katolikus egyház beleszólhatott volna. A választások után azonban éppen Alsó-Szászországban, ahol a lakosságnak csak 18.5 százaléka ka­tolikus, a pápai követ emlékiratot nyújtott be Adenauer szövetségi kancellárhoz, felemelve szavát az iskolai törvény ellen és megkérve őt arra, tegyen meg mindent »hogy a birodalmi konkordátum rendelke­zései Alsó-Szászország iskolai tör­vényhozásában is érvényre jussa­nak ... Nem hanyagolhatom el ezt az alkalmat sem, hogy ne hangsúlyoz­zam a Szentszéknek azt az igazi és végső szándékát, amely a Német Birodalommal kötött megegyezés 23. szakaszára támaszkodik.« Csak ke« serű szájízzel lehet megemlíteni, hogy az a konkordátum, amelyre a pápai követ hivatkozik, annak­idején Hitler és a Vatikán között köttetett meg. Ezeket a jelenségeket szemmel tartva érdemes emlékezetbe idézni Niemöller Mártonnak szállóigévé vált kijelentését: »A nyugatnémet államot a Vatikánban nemzették és Washingtonban szülték.« GÖRÖGORSZÁG A görög ortodox egyház határo­zata alapján Pál király Illés prófé­tát a »görög légierők védőszentjévé« nevezte ki. Ettől kezdve július 20-át, Illés-napot, a görög légierők napja­ként ünnepük. Illés prófétáról II. Királyok 2. rész, 11. verse azt mondja: »Es lön, amikor ménének és menvén beszélgetének, imé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elvá- iasztá őket egymástól és felméne Illés a szélvészben az égbe.« Úgy gondoljuk, hogy a görög ortodox egyház nem helyesen alkalmazta ez esetben Isten igéjét, és a dolgoknak ez az összekeverése .— enyhén szólva — hibás. Istentiszteleti rend 1954. június hó 27-én, vasárnap, Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, délelőtt 11 Hafenscher Károly, délután fél 7 Szeretetvendégség, délután 7 Gémes István. — Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza, délelőtt 11 Juhász Géza, délután 6 Juhász Géza, délután 7 Szeretetvendégség. — Üllői- Ét 24. délelőtt fél 10 (úrv.) Alapi Gáspár teol., délelőtt 11 Alapi Gáspár teol. — Rá- kóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Kará­csony S.-u. 31. délelőtt 10. —Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bony- nyai Sándor. — Kőbánya délelőtt fél 10 Koren Emil. — Vajda P.-u. 33. (Simor-u.) délelőtt negyed 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7 délelőtt negyed 12 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Scholz László, délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 7 Rimár Jenő. — Váci-út 129. délelőtt 8 Gádor András, dél­után 4 Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 7 Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pest­erzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujteleo dél­előtt fél 9. — Rákospalota MÁV-telep délelőtt fél 9. — Rákospalota Nagytemplom délelőtt 10. — Rákospalota Kistemol^m délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr dél­előtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gve~m.). délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kts­tarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc dél­előtt 11, délután 5. — Pestimre délután 5. — Kispest délelőtt 9. délelőtt 10. délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt 11, délután 5. Bécsikapu-tér délelőtt 9 Várady Lajos, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7 Nagv Gyula dr. — Torockó-tér délelőtt 8 Pethő István. — (Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5 Mezősi Gvörgy, délután fél 6 Ifjúsági szeretetvenoégség. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Ruttkay Elemér, délután 7 Danhauser László. — Hűvösvölgy. Lelkész­nevelő Intézet délelőtt 10 Sólyom Károly. — Szabadsághegy délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. -- Kelenföld délelőtt 8 Rezessy Zoltán dr., délelőtt 11 Rezessy Zoltán dr.. délután 5 Muncz Frigyes. — Németvölgyi-út 138. dél­előtt 9 (úrv.) Muncz Frigyes. — XI., Bartók B.-u. 158. délelőtt 12 Muncz Frigyes. — Cse­pel délelőtt 11, délután 7. — Budafok délelőtt 10 Vető Béla. — Nagytétény délelőtt 8 Vető Béla. — Kelenvölgy délelőtt 9 Visontal Ró­bert. — Albertfalva délelőtt fél 11 Visontaí Róbert.

Next

/
Thumbnails
Contents