Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-17 / 3. szám

%

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

D. Br. Vető Lajos püspök igehirdetése a teaiplomépitési oifertórium alkalmából a pesthidegkúti gyülekezet és Lelkésznevelő Intézet templomában

Textus: Efezus 5:8—14.

Keresztyén gyülekezet!

Testvéreim a Jézus Krisztusban! Ez a mai vasárnap egész magyar evangélikus egyházunknak nevezetes vasárnapja: országos adakozás folyik két féligkész templomunk érdekében. Az első eset, hogy ilyen céltudatosan és egységesen mozdul meg egyházunk adakozásra. Minden templomunkban, minden istentiszteletünkön felhívás hangzik gyülekezeteink felé, adakozzanak abból a célból, hogy e két templomunk építését tovább folytathassuk és befejezhessük.

Nevezetes ez a mai vasárnap ennek a pesthidegkúti gyülekezetnek is. Az egyik templom, melynek befejezését kívánjuk elérni az országos adakozással, a pesthidegkúti gyülekezet temploma. Itt áll mellettünk évek óta, mint szemrehányás: miért nem törődtök velem? De egyúttal mint feladat is: ami elkezdődött Isten nevében, azt be kell fejezni. Bizonyára örömöt jelent az országos adakozás híre e gyülekezet tagjainak, akik már pénzben, munkában sokat áldoztak. De öröm a Lelkésznevelő Intézetben lakó teológiai akadémiai hallgatóknak is, hiszen milyen sokat jelentene számukra, ha közvetlenül a Lelkésznevelő Intézet mellett készen lenne a templom, ahová naponként betérhetnénk áhítatra, igehallgatásra, imádkozásra, meditációra.

Két féligkész templomunk rendbehozatalát hittel és reménységgel vettük tervbe. De aggodalmak is gyötörnek: Vájjon megmozdul-e az ország evangélikussága, gyülekezeteink népe, s lesz-e olyan eredménye a közadakozásnak, hogy mielőbb, lehetőleg még ebben az évben tarthassunk istentiszteleteket ebben a templomunkban is.

De minden aggodalmaskodásunkat diadalmasan legyőzi Isten igéje, mely ma is szól hozzánk s ezzel a vállalkozásunkkal kapcsolatban is hitet ébreszt és reménységet erősít.

Mai szentleckénk arra int, hogy járjunk világosságban.

Az emberi ész világosságánál a leghelyesebb, amit tehettünk e templomaink rendbehozatala érdekében, az országos adakozás elrendelése. Ez a kis gyülekezet és Akadémiánk hallgatói a maguk erejéből nem képesek arra, hogy a templomépitést befejezzék.

Mozduljon meg tehát az egész magyar evangélikus egyház, nyíljon meg több százezer evangélikus ember szíve és keze és segítsen.

Az emberi ész világosságánál csak így képzelhető templomunk rendbehozatala.

Az emberi ész világosságánál helyesnek látszik az országos adakozás elrendelése azért is, mert ezen az úton remélhetőleg az egyház szétszóródó erőit sikerül összefognunk. Kétségtelen, hogy hittestvéreink évente sokat áldoznak templomaink rendbehozatalára, például a gyámintézet révéig is sokat áldoztak, az adakozás eredménye azonban rendszerint felaprózódott. Sok helyre jutott egy-egy kis adomány, de rendszerint csak annyi, hogy komoly feladatok megoldásába ezen az alapon bele se lehetett kezdeni.

Ellenben milyen más lesz a helyzet, ha erőinket központosítjuk s évről évre egy-két templomépítő gyülekezet komoly segítséget kap. Ez oly világos, hogy szinte csodálkozunk, miért nem történt ez már eddig is így.

Hisszük, hogy ez az értelmes, világos látás is attól van, aki a Világosság Atyja, aki elküldötte hozzánk a Világ Világosságát s azt akarja, hogy mi is a Világ Világossága legyünk. Isten Lelke ilyen egyszerű és észszerű látásokban jelentkezik mindennapi életünkben. Vállalkozásunk sikerének reményét erősíti az a hit, hogy mikor félbemaradt templomaink kifejezésére ezt az egyszerű megoldást választottuk, akkor úgy jártunk el, mint ahogy az a világosság fiaihoz illik. Hisszük, hogy azt tettük, amit Jézus tanácsol annak, aki tornyot akar építeni: először üljön le, s vessen számot a lehetőségekkel.

Persze ■ tudjuk, hogy a világosság, melyről szentleckénk szól, egészen más világosság, mint az emberi ész fényessége. Ez a világosság maga Isten, ahogyan Jézus Krisztusban testet öltött. A világosság, amelyben járnunk kell, ez a világosság. Ennél a világosságnál fogva látunk.

Amikor felragyog előttünk a Világ Világossága, először ujjongunk, mintha hosszú, hideg tél után a felkelő tavaszi napot látnánk meg. Ilyen öröm tulajdonképpen a karácsonyi öröm, Krisztus Urunk születése feletti örömünk.

— Be azután ennél az isteni világosságnál mást is látunk. Látjuk körülöttünk a sötétség hatalmát: a bűnt, a szenvedést, a halált, kárhozatot. Először másokban vesszük észre, másokat okolunk, támadunk. Van is rá okunk elegendő. Látjuk a gyümölcstelen cselekedeteket a keresztyéneknél is. Valami történik, de vitás, hogy vájjon ezek a cselekedetek méltók-e a gyümölcs névre, a Lélek gyümölcseinek nevére, melyek: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál. 5:22.).

— Azután — s ez nagy lépés előre

— magunkban is kezdjük meglátni a bajt, a bűn hatalmát, a gyümölcs- telenséget. Észrevesszük, hogy milyen keveset tudunk tenni és milyen keveset akarunk tenni Isten országáért. Mástól várjuk az igazi jócselekedeteket. Fukarok és irigyek vagyunk. Csak magunkkal törődünk. Az országos adakozás eredményével kapcsolatban ezért is fog el bennünket az aggodalmaskodás. Megértik-e szavunkat, kinyúlnak-e templomaink felé a segítő kezek, hiszen lám mi is mennyire meggondoljuk, komolyan adjunk-e, tegyünk-e valamit ezért a templomért. Akinek úgy szólván semmi köze félbemaradt templomainkhoz, akinek van temploma és azt is csak olykor-olykor keresi fél, mit várhatunk attól? Nem világosan látunk-e, ha kétségesfcedünik az országos adakozás sikerét illetően? Tudhatunk-e mi, bűnös emberek valamit is tenni Isten dicsőségére, hogy tudniillik az ö igéjének templomot építsünk?

Bizony, ha a Világ Világossága előtt nézzük magunkat, sok nem lehet a reményünk, s jól látunk.

De nem magunkra kell néznünk, nem is a bűn és a sötétség hatalmára. Istenre kell néznünk, s az 0 szavát hallgatnunk.

Célhoz talált élet

s>úyakran hallottam már, hogy min- 'den embernek megvan a maga helye és eélja az életben. A magam életében azonban ezt nem látom. Munkám unalmas és egyhangú. Az élet .roppant céltalannak tűnik fel előttem. Mit jelent- hetaz én számomra az ú. n. elhiva- tás?* — kérdezte valaki egy finn ifjúsági találkozón. Erkki Kurki-Suonio lelkész így válaszolt:

Ennek a kérdésnek a mélyén mind- annyiunk örök nagy kérdése rejlik: van-e az egyes emberi életnek célja? Magam csak így felelhetek: a Jézus Krisztushoz talált életnek van célja és' értelme. Nála világossá válik, hogy minden egyes életnek saját célja van. Minden életet céllal és célra teremtett Isten.

Ez a felismerés engem is rendkívül felvillanyozott, amikor fiatal koromban egyszer — mert én is voltam fiatal, bár ezt most nehéz elhinni — életem nagy alapkérdései keresésében gyötrődtem. Akkor beszélgettem az én ma is gyógyíthatattanut fiatal barátommal, Heimer Virkkunen-nal néhány felejthetetlen nyári napon át. Arra jutottunk, hogy ha egyszer Krisztus feltámadott halottaiból, nem temethető el a mi életünk sem, hanem van célja, amiért érdemes élni.

Azóta nincs véletlen az életemben r * hiábavalóság nem gyötör többé.

Önmagunkat csaljuk meg, ha csak azt keressük, ami kellemes és 'örvendetes.

Nem érdemes örökké valami érdek- feszítő tennivalót hajszolni. Aki fejtette a kérdést, munkájúinak egyhangúsága és unalmassága miatt panaszkodott. Ez szinte minden munkakörben elfogja az embert. Kinek volna lelke- sitöbb a munkaköre, mint a zeneszerzőnek! De ismerjük-e, mit vergődött Beethoven dallamtechnikai kérdésekben s próbálkozott a módozatokkal, míg megszületett a mű? Feljegyezték róla, hogy müvei megírásában 99% volt a gyötrelem s csupán /% a gyönyör. A gyötrődés és unalom hozzátartozik minden értékes munkához. A legkiválóbb népgazdasági eredmények nem születtek volna meg, ha kivonták volna előzményeiből a munka verejtékét.

Munkánkat legnagyobb értékre az emeli, hogy Isten színe előtt végezhetjük. őneki magának. Ezért nagy dolog embernek lenni. — bűntől, haláltól és ördög hatalmából megváltott keresztyénnek lenni.

Ezért törekszünk az igaz keresztyén- scgre. Akkor nem kell cél nélkül élnünk, sem a terhes munka unalma nem kerít a hatalmába.

Helsingin Kirkkosanomat-ból fordította: Koren Emil.

íme mit mond most is, micsoda örömhír hangzik felénk: »Valátok régen sötétség«. Valátok. Voltatok. Már nem vagytok. Csak régen voltatok. Most nem így van. Most már világosság vagytok az Űrban. Kinek szól ez? Csak'azoknak, akiknek régen ezt a levelet az apostol írta? Nekünk is szól, akik az Úrban vagyunk. Benne vagyunk-e az Urban? Pál apostol azt mondja, hogy őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, s hogy egyikünktől sincs távol. Ez azért van így, mert Krisztusban eljött, emberré lett Isten. És szüntelenül velünk van. Velünk van az igében. Győzött a sötétség felett, övé a hatalom, neki adatott minden hatalom égen és földön. Isten teljes erejével, szeretetével, bölcse- ségével munkálkodik ebben a világban, hogy megtörje a sötétség hatalmát. Isten napja felkelt. Téli napforduló után hosszabbodnak a nappalok, jön a tavasz, ha most még tél is van. Ezt a pogányok régen tudják a természettel kapcsolatban.

Tudják-e a keresztyének, hogy a történelemben hasonló fordulat történt Krisztus Urunk születésével? Krisztus óta tavasz felé, Isten országa felé halad az emberiség. A keresztyén embernek olvasnia kell az idők jeleit. Mi minden történt Krisztus Urunk születése óta a sötétség, a bűn, a betegség, a halál, a háború hatalma ellen! Mennyire világosabban látja az ember a teremtett világ titkait, összefüggéseit, erőit, mint régebben! Hitetlenség lenne, ha ezt éppen a hívők nem látnák. Vannak azonban, akik ma is ügy viselkednek, mintha még most is éjszaka lenne. Alusznak. Ilyen alvás - a misztikus vallásosságba való menekülés azon az alapon, hogy nincs értelme ebben a világban bármit is tenni. Pedig nem úgy van. A Világosság eljött, a sötétség hatalmait egyre inkább háttérbe szorítja;

Isten azt akarja, hogy lássuk a Világosság hatalmát. Arra szólítja fel az alvókat, hogy ébredjenek. »Serkenj fel, aki alu- szol«, — kiáltja felénk. Azt akarja, hogy higgyünk a Világosságban, mely ledönti a sötétség hatalmát. Ezért akarja azt is, hogy az ö Igéjének legyen hajléka. Kedves dolog ez neki.

ő maga akarja, hogy azon gondolkodjunk, ami neki kedves. Erre buzdít a mai szentleckében. Kételked- hetünk-e tehát abban, hogy, mivel neki kedves az ige, a világosság, kedves dolog az is, hogy az Ö igéjének templomait rendbe alkarjuk hozni? Kételkedhetünk-e abban, hogy mivel ez kedves Neki, Ö felbuzdít bennünket, bűnös embereket arra, hogy dicsőségének hajlékai felépüljenek s bennük hangozzék a bizonyságtétel arról, Aki a Világ Világossága?

Istenre néző hittel, evangéliumában örvendező szívvel nézzük tehát templomaink ügyét. Ezzel a hittel tessszük meg a magunkét az előttünk álló feladattal kapcsolatban. Bízunk benne, hogy csakhamar új templomaink sugároztathatják a világosságot, az ö világosságát. Így hiszünk és így bízunk, mert szívünkben felragyogott Isten kegyelméből a Krisztus.

A Lelkipásztor

a magyar evangélikus egyház lel- készi szakfolyóirata decemberi számában pikket közöl Ottlyk Ernő tollából Niemöller Márton igehirdetéséről. A cikk részletesen foglalkozik Niemöller Márton Magyar- országon elhangzott igehirdetéseivel és előadásaival és azokat teológiai szempontok szerint taglalja. Ugyanebben a számban dr. Gaudy László cikket írt az Egyetemes Levéltárról, melyben a kor követelményeinek megfelelő levéltári kutatóhelységek elkészítéséről számol be. A harmadik cikk címe: »A keresztyén ember és a természet.« Szerzője Dóka Zoltán tapolcai segédlelkész, aki ezt a cikket mint előre kijelölt témára írt dolgozatot nyújtotta be az Egyetemes Lelkészképesítő Bizottság északi kerületi osztályához. »A dolgozat önmagában véve is kiváló — írja a Lelkipásztor szerkesztője a cikkhez fűzött magyarázatában — s tanulmányozásra méltó egyúttal pedig bepillantást nyújt a legfiatalabb lelkésznemzedék teológiai műveltségébe.« Az »Igehirdetések« című rovatban elsőnek dr. Vető Lajos püspök Pozsonyban elhangzott igehirdetését olvashatjuk. Azonkívül igehirdetéseket közöl a szaklap valamennyi januári vasárnapra és ünnepnapra. Közli dr. Szilády Jenő, Lochman »A halál fullánkja az antik filozófiában és az evangéliumban« című cikkéről írott tanulmányát. Megemlékezik ezenkívül Kemény Lajos esperes haláláról«

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

egyesült Államok

Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. Wisser’t Hooft a múlt év végén Chicagóba utazott, hogy részt vegyen az 1954. augusztusában Evan- stonban — Chicago egyik elővárosában — tartandó egyházi világkonferencia előkészítésében. A főtitkár kifejezte azt a reménységét, hogy az ú. n. »vasfüggöny« mindkét oldalán lévő egyházak részt vesznek a konferencián. Ezzel Is a keresztyén testvériség jelentőségét kell kifejezésre juttatni. A Keleten élő egyházak nagyon sokat nyújthatnak a Nyugaton élőknek. Az amerikai hatóságokat és a közvéleményt is nagyvonalúságra hívta fel. A sajtót arra kérte, hogy a konferenciát ne tekintsék amerikai jellegű, hanem ökuménikus és valóban nemzetközi konferenciának.

SVÁJC

Egy genfi házfelügyelő 1560-ban kiadott Luther-bibliá' adott át az ott nemrégen megnyílt bibliakiállítás vezetőségének. Az értékes nyomtatványt, amelyet nagyon szép fametszetek díszítenek, egy malomban találta. A könyv eredete nem deríthető fel, mert a biblia első lapjai, amelyekre a bejegyzéseket szokták írni, hiányzanak. Az ez évben kiadott bibliából összesen csak három példány maradt fenn. Az ú.ionnan talált példány tehát ritkaság számba megy.

AUSZTRIA

A bécsi evangélikus egyházkerület 17 gyülekezetből, 3 leányegyházközségből áll. Az evangélikusok száma 123.657. Közel 22 ezerrel látogatták többen az istentiszteletekét, mint az előző évben. Az úrvacsorázók száma 40.000, tíz százalékkal több, mint az előző évben.

SZOVJETUNIÓ

Előkészületben van az ortodox egyházak világtanácsának moszkvai konferenciája. Erre a konferenciára meghivják a külföldi ortodox egyházakat, a konstantinápolyi és az an- tiochiai patriarcliákat is. Az utóbbi időkben jelentős állami támogatásban részesült az ortodox egyház. Az új szovjet ötéves terv jelentős összegeket állított be új templomok és papneveldék építésére. Alekszij moszkvai pátriarcha 1952-ben átépített palotáját a közeii időkben tovább bővítik még.

BURMA-Az egészséges család az egészséges népi élet alapja« — ezen a címen tartottak a burmai keresztyén gyülekezetekben egy héten át előadásokat. Minden egyes nap más szempontból világították meg a család kérdéseit. Pl. »Keresztyén életfolyta- tás erősíti a családot.« »Az egészséges család együtt eszik, együtt szórakozik és együtt imádkozik.« »A keresztyén család felelős az egész népért.«

VATIKAN

Mindenütt nagy megütközést keltett az a hír, hogy XII. Pius pápa Franco spanyol diktátornak a legmagasabb világiakat illető egyházi kitüntetést adta: Krisztus Legfelsőbb Rendjét. Jelenleg öten viselik ezt az érdemrendet: Jenő osztrák főherceg, Felix Bourbon-Luxemburgi herceg. II. Umberto volt olasz király, Miklas volt osztrák államelnök és a pápai nemesi testőrség vezetője, Chigi della Rovera herceg. »Franco ezzel azoknak a hajótörést szenvedett »nagyságoknak« a társaságába került, akik a tegnap Európáján igyekeztek uralkodni« — írja a berlini Neue Zeit.

Szombat esti közös imádságunk

AKI CSELEKSZI IS . . «

Mt. 5, 19.

AZ ISTEN DOLGAI nagyon komolyak és teljes embert kívánnak. Nem lehet őket csak félig-meddig magunkévá tenni. Aki csak beszél róluk, bármilyen szépen tegye is, igen hátul kullog a keresztyének sorában.

AZ IGAZI KERESZTYÉN TANÍTÁS az, ha cselekesszük az Isten dolgait. Minden szónál beszédesebb a tett és egyetlen apró cselekedet többet megéreztet az Isten szeretetéből, mint. megannyi »uram-uramo- zás«. Nekünk, keresztyéneknek tanítanunk kell az Isten dolgait, de úgy, hogy ezeket a dolgokat valóra válásukban mutatjuk be. Az ilyen keresztyént Isten mindig több szolgálatra érdemesíti és így előbbre vezeti az ő népében.

VALLJUK MEG, hogy számunkra még gyakran csak beszédben áll az Isten országa.

ADJUNK HÁLÁT, amiért Isten bennünket az Ö szolgálatába hív, amiért egyházunkat eredményes szolgálattal áldotta meg, és az engedelmesség útján cf/yre előbbre vezeti.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten ereje és a valóságos életújulás megmutatkozzék rajtunk és ne csak szóval, de egész életünkkel hirdethessük az Isten szeretetét.

BIBLIA-OLVASÓ

HETI IGE: Ján. 1:17.

Január 17. Vasárnap Zsolt. 34:5. Mk. 9:24.

Az örvendezésnek hármas jelentőségű szépséges igéi állnak előttünk a fenti idézetben is: »Megkerestem Istent és meghallgatott.« Ezekhez az igékhez semmit sem kell hozzáfűzni, csak azt: Keressük meg Istent mi is, hogy meghallgathasson.

Olvasd még: Róm. 12:6—16a. Ján. 5:30—40.

Január 18. Hétfő Zsolt. 33:5. Csel. 14:17.

Isten tulajdonságainak egyik legszebb ékességét dicsőíti jelen sorban a zsoltáríró: kegyelmét. Kifogyhatatlan, telve a föld az 0 kegyelmével. Isten mindenkinek akar adni jóságával: szeretetet, igazságot és békességet. Olvasd még: Mk. 2:18—22. Ján. 5:41—47.

Január 19. Kedd. És. 30:19. Mt. 5:4.

Jézus igehirdetői mondanivalóját a hegyi beszédben fejtette ki legtömörebben, emberek által utói nem érhető mó'don. Boldogok . .. akiké a megváltott, megszentelt léleknek a mennyei Atyával való zavartalan, belső békessége, a külső békesség keresése nélkül erre a belső békességre pedig el nem jutunk soha.

Olvasd még: Mk. 3:1—6. Ján. 6:1—15.

Január 20. Szerda. • Jer. 21:14. Zsid. 12:6.

Az előrelátó Jeremiás próféta inti népét, de a királyt is, hogy fogjanak össze, kerüljék ki a borzalmak borzalmát: a hábcyrút! A zsidókhoz írt levél'ismeretlen szerzője is inti a keresztyéneket elsősorban, de minden népeket is: az egymás iránti megértésre, a kölcsönös jóindulatra. Olvasd még: Mt. 19:3—9. Ján. 6:16—21.

Január 21. Csütörtök. És. 54:11, 13. Ján. 6:25.

A legsajátosabb evangélium: János evangéliuma. Itt minden szó szükséges és a helyén van. Az első mondattól az utolsóig minden Jézusra vonatkozik, Aki maga is Isten. Isten magát Krisztus által jelentette ki. Az Isten és Krisztus egy!

Olvasd még: Mt. 5:17—26. Ján. 6:30—40.

Január 22. Péntek. Zsolt. 38:5. Jak. 5:1®.

A 38. Zsoltárnak első szava: »emlékeztetőül« azt jelenti, hogy amikor a nép égő áldozatot mutatott be, ezt kellett énekelnie. Ez a Zsoltár pedig a bűnbánatról beszél. Mennyire szükséges volna nekünk is bűnbánatot tartani és esedezni Isten megtartó kegyelméért. Ne bűneink szerint ítéljen felettünk, amint megérdemelnénk, hanem atyai irgalmassága szerint.

Olvasd még: V. Mózes 32:45—47. Ján. 6:30—40.

Január 23. Szombat. Ezékiel 36:26. I. Jan. 5:6.

Izraelre zúdult az ítélet: Jeruzsálem pusztulása önmaga megvizsgálására kényszeríti a választott népet. Ezékiel próféta az elbukott népet vigasztalni akarja: Isten ád nekik új szívet és új lelket. Külső és belső átalakulás, megjobbulás, egymás szeretése, az igazi megtisztulás magával hozza a békességet és a felemelkedettséget.

Olvasd még: Csel. 7:35—40. Ján. 6:41—51.

Szuchovszky Gyűl»