Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-25 / 4. szám

evangélikus elet

3

ÉLŐ VÍZ- ŐSZINTE BESZÉD

A beszélő Is'en az embert is meg- j szólította, ezzel különböztette meg, minden más teremtményétől. Az emberi szónak is van hatása, nem csupán levegőrezgés, több: tud örömet nyújtani és vihart korbácsolni az emberi életben. Nemrégen egy rövid mondat szállt szájról szájra a gyülekezetünkben: Gizi néni meghalt. Csak három szó, de mennyi mindent je'entett . . . egy hosszú élet minden ajándékát, simogató szereidét, kedves szavát, égő hitét vesztettük el. »Édesanyád meghalt«, csak két szó és mit jeleni? Micsoda vihart támaszt a telkedben. De örömet is tud ajándékozni a szó: »Fia született« mondják az ideges, fiatal apának — micsoda örömet, büszkeséget jelent... »Nyertünk a békekölcsön húzásán!« — jön haza a. jóhírrel a férj és egyszerre a családban mindenki örül. Tudta Jézus, hogy milyen hatalom a beszéd, amikor tan't- ványaira ilvenmódon bízta országának terjesztését: szájukba adta igéjét, mondanivalóját és azó*a hangzik az igehirdetés. Azóta világosabban ért- -jük a Példabeszédekben o'.vasha'ó igét, »Mind a hálálj mind az élet a nyelv hatalmában van.« (18, 21.) A szó, ha eseményt hirdet — hatalom, képes megmozdítani az emberi lelket. Ezért hatalom az evangéliumhirdetés.

Nemcsak az őszinte beszéd hatalom, hanem a hazug is, mert meg lehet vele téveszteni, félre lehet vele vezetni, romlásba lehet vele dönteni emberi életeket. A hazug beszédbfen a bűn cgvik formáját kelt felismernünk,

fsten szava igaz. Zsolt 33, 4. ... A Te igéd igazság...’ (Jn. 17, 17)

mondja az Isten Fia, a testétől lőtt isteni szó, aki Maga az Igazság. Jézus Önmagáról, az emberről, a bűiről és a kegyelemről igazat mond. Ö valóban az, akinek mutatja és mondja magát. Pilátus szájával szólva: íme az Ember, az igaz ember, aki igazán ember. János szavaival: 0 az igaz Isten és az örök élet. (t. Ján. 5, 20.)

A hazugság sokféle. Van, aki füllen- bésnek nevezi, van, aki ügyességnek, van, aki éic*revalóságnak, 6zemfüles- sőgnek, van, atki szükségnek. Még olyan furcsaság is előfordul, hogy emberek »szeretetböl« hazudnak: például gyer- •' inekeknek (gólvamese stb.), persze ilyenkor is következik a bűnre a büntetés. Hányszor bosszulta ez már meg magát, mikor a gyermek rájött arra, hogy a szülei nem mondanak neki igazat, de a cimborák »igazat« beszélnek. Haldoklónak is szoktak így »szeretetböl« hazüdni: nem fogsz meghalni, meggyógyulsz még stb. Hányán nem tudnak felkészülni a halálra, mert ci- hazud'ák előlük a halálnak a valóságát. Lehet hazudni rágalmazás,

j pletyka formájában, lőhet nyájas be • svéddel is, sőt még udvariasság formájában is. Mindegy milyen a formáin n hintő?érrpnk, T«*en szénné a hazúg- f-s, buzit-nAi. A hnntosé.cr vés ’é1 ''o

Art a

hnzup"™

k és ért pn"nk. ff'

•* Ml.

rrnf iq

í) v e'rnlb°r urp’foocHsi

ét T^oIfi.'in/

h:p7n’i

sza”.'’M vp/'1 %?

t félro

Vr»őr.c«|lrii

... 57U*:

én 0^

a

l^m P7

"l'vnVnu-opvá

véMk

J*v. V*J

H'17;ít'rT pnYhíy1

1 köny»‘oVr-ü

. mVit n sá*’** !'UÍ

vét ...

tudta

ezt m!

Pr^TT \'r'7W áfyrf\%

a’éri

Fp7Úd:,<

újra. A b”úrrtá'zn,vk

mv p1

'ncs vő"?. n,lír«rfl

• szert

te—j f>c—e. Hánv és h*—v em^-er vnn, rtc't a sért mm veszmk komolyan az tfjjbo-ok. mert »m’'.s"'ő--nek i-mevk o^et. Már az igaz szavát sem hisz’k ei.

A hiz'Vsí'T k^zössénet rontó tényező, a bizn*m»*V.rrí.sf !é'y!,örét teremt-' men. ez pedf*» tönkreteszi az éé- tet csaHdbu. íru’nkiheiyen, gyülekezeten, társadalomban.

A bJ*zö#Tsé'T te—zfTvrbb vészéivé ez. bony é'lpvúó sz»mbe’’»iy?zt-ed?st íetzof az io-a- fs'enml. Amikor h-’z'-'öik ez emb"r. a'-kor iTi'g- tenad'n az Urat. Mt«v*pp b"zúg- sVurMjsn Pc*°r wnnHeti »nem ismerem ezt az embert ...« A bizú'-ságbrn lsfna- donv-bogy ismerem az Igazságot.

Az nsziti'e szőnek, az ■ Tiazságban va’ó p'etpzk az á’dísa az mázán szabid elit. A" r—azrág cz-b-lókká tesz titeket. Jn. 8. 32. Nyuicdt lelk'ismeretd ad. fé|i'emmfnles él°'et biztosít. A kö'csönős b'zi'.om ’ légkörét teremti men, ahol lehet alkotni, egymást segíteni.

Az igazs'á-r a reális étet talajára helyez, ahol n"~> érhetnek csalódások.

Őszinte beszéd. F.l lehelne ezt mondani rftinden szavadról? Tudom, kikérnéd'magadnak, ha valaki hazugnak nevezne, de Isten előtt nem lehet a sértődöttet látszani. Beszéljünk most is őszintén. Üjulás mindig osak ott következhet be, ahol valaki valamit elismer magáról... Hol a kiút a hazugságból? írhatnék ilyeneket: Vigyázz a nyelvedre, beszelj kevesebbel, iegvel- mezd magadat... Mindez azonban még nem megoldás. Régi rossz fától nem lehet várni jó gyümölcsöt. Régi, bűnös szívtől nem lehet várni őszinte beszédet. Üj szivet kérj! Es az új szív teljességéiből szól a száj. Térj meg hazugságaidból! Isten megtisztítja á szádat is! így lehet őszinte a beszéded, ezt az Ö igéjével csel-ekszi: »Legyen a ti beszédetek, úgy, úgy, nem, nem, ami ezeken felül van, a gonosztól van.« Mt. 5, 37.

Hafenscher Károly

Anyanyelvűnk és az ígeliírdetők

Ügy szeretem ezt a nyelvet. Gyönyörűséggel ejtem ki minden szavát, c§ak előbb még megforgatom a számban, mert náluk semmi sem édesebb nekem, ^rany Jánossal mondom-:

»Nekem áldott az a bölcső,

Melii magyarrá ringatott...«

Es ezerszer áldott az a régen holt kis parasztasszony, akinek az egésznapi robot után is volt ereje, kedve dúdolgatni bölcsöm felett, majd jiliogy növekedtem a meséivel gyönyörködtetni és megtanítani_. arra a csodálatosan zengő, színes, Ízes, kedves magyar beszédre, melyet bizonyára nálánál szebben is szóltak, de kedvesebben aligha.

Minden tőle tanult szó kimondásánál ö jut eszembe, és sokszor látom lehunyt szemmel is, nemcsak' szava- beszéde voli szép: ö maga is

.»..Sokszor eltűnődtem, a tőle tanult szavak közül melyik is a. legszebb: Isten, haza, nap, virág, kenyér? O.yaú jó emlékezni rájuk, és áhítattal ismételgetni a tőle tanult szavakat, melyek férfikoromban dalokká alakultak, igazodtak össze lelkem legmélyén, és úgy buggyannak fel, mint valami csodálatos zene — versekként!

Ö te édes anyanyelv, makulátlanul ragyogsz ha költőink: Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany stb. sorain át zengsz elém. Érzem szavaik íönséges szárnyalását, amint elsuhannak, zengnek felettem s áhítattal hajtok térdet, midőn Bornemissza Péterek, Károji Gáspárok ódon nyelvezetében Dózsa népének hite, akarása: zsoltárok, zsolozsmák, harciriadók hangzanak felém. Édesanyák, ifjú leányok, bátor apák, legények szava, éneke, kisgyermekek boldog gügyögése, ■ épülő katedrálisökon rég elhangzott szavak, új épületek égre törő falain felcsengő vidám beszélgetések, operáló orvosok száján kelt bíztató, vigasztaló szavak, fenséges ódák, énekek, rivalgó hozsannák.

Is millióm meg millióm hangja, szava a boldogságnak s néha a szomorúságnak — egyiit’esen ti vagytok az az éltető, csodálatos erő, igéze'.es szépség, mely nemzetté tesz bennünket; egy testté és egy lélekké, test- vérr-l

De mily keserves nekem, ha az ellened vé kezűk száján kerékbetörik a szép magyar szó, mint pl. az igehirdetőknél is. Hánv és hány alkalommal kedvetl ened'em ei egy bibliaórán is, lelkészek és nem lelkészek bizony- ságíevésén, amikor az evangélium ódon zengésű, meggyőző, megnyug tató szavai helyet valami magyar szavakkal elmondott, merőben ideger és erőtlen mondat-ár riasztott.

Elkeserítő dolog ez és nem egyszer már megpróbáltam és most újra megkísérlem, hogy a magyar nyelv tisztaságáért és a helyes magyarságért folyó szünlelen harcból kivegyem a részemet. És azokat, akiknek mód adatolt, hogy embertársaikhoz, magyar emberekhez szószékről szólhatnak kérem, hogy irtsák és gyomlálják a dudvát a magyar nyelv kertjéből.

Nekünk, magyaroknak bizony meg kell tanulni sokféle nyelven, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk más népekhez. De legelsősorban mégis csak a magunk nyelvét kellene és illenék minél tökéletesebben megtanulnunk. A múltban, ha történt is ennek érdekében valamelyes kezdeményezés^ az csak néhány lelkes hazafi próbálkozása maradt, most már intézményesen munkálkodnak pedagógusaink, tudósaink. hogy a nép, a nemzet nyelve igazán magyarokká , tegyen bennünket. Legyük hát mi szülők is, legyenek az igelűrdetök, egyházunk Írástudói is az édes anyanyelvnek ne csak szerelmesei, hanem bálor pallérozol.

Az édes, szép, gazdag magyar nyelvben úgy el lehet gyönyörködni, ha szépen beszéli valaki, tárjátok llát ki igazi szépségét ti igehirdetők azok előtt, akik hallgatnak titeket.

Borsi Darázs Józsel

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF. LELKIPÁSZTORI LEVELEIBŐL

»Imádságfokban és könyörgés- lekben minden alkalommal hálaadással' tárjátok jel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fii. 4, 6.)

Ebben az igében olyasmit helyez az apostol a szívünkre, amit á legtöbb ember, sőt a keresztjének egy részé sem gyakorol kellő szorgalommal és jó kedvvel, t. i. az imádsága'. A legtöbben imádkoznak ugyan naponta de ez bizony sok embernél nemi igazi imádság, csak szavak mormolása, — a belső ember nem vesz részt bennük, csak a száj, mégha úgynevezett »szívből mondott« imádság is. Vannak emberek, akik azt vélik, hony a szabni imdáság jobb, mintha könyvöl imádkozunk, én azonban nem vagyok ebben olyan bizon"os. Sokszor a szabad imúdsá" mé'* gémesebb, mint a könyvből monda't. A könyv sokszor jobban hozzásegít az e’mélyedéshez, mintha könyv nélkül próbálkozom, ha a gondolataim nem kalandoznak el, egészen belemenülhetek az imádságba. míg a szabadon mondott imádság gyakran csak fecsegés. Persze itt is .vannak kivétetek és sokszor a kön'ívből mondott imádság is csak száj jártalása: v""eredm''n- ’en m n ■ den azon múlik, hony szívből imádkozunk-e. A. ki igazán imádkozik, nem csók színből, vagy forma szerint, az egész való'óva’ az Isten színe előtt tudia manót. Ezt az imádságot meg kell tanulni, hon,, azt tudjuk mondani: F.n Istenem! S közben maga’ az élő Istent tudjam magam előtt s úgy szóltak hozzá, mintha látka'ónn is előttem állna. Az igaztalan bíróról és az özvenifről szó'ó példázatban (Luk. lő. í—8) mulatja men nekünk a Megváltó, hogyan imádkozzunk. Unit kell tennünk, amint az özvegyasszony tett: Imbozva lépett a bíró házába s tudta, hogn kopogtatnia kell, mielőtt bebocsá'anák s men kell várnia, amíg azt hallja: »tessékI« Azt is tudja, hogy nany úrral van dolga, ezért Szerénáén és talán reszketve áll men elő'le, de mégis abban a szdárd tudatban: Te vaay az. akitől segít sávot várhatokI Magunk elé kell öt képzelnünk, amint ott áll, alázatosan és szorongva: vájjon meghallgat-e agyút i"'óban? Megteszi-e amire kérem? Talán 'sokain kell várnia s először elutasítják kérésével, ám ö állhatatosan állva mnrad és alázatosan várakozik, mert tudja, hogy csak ez a bíró segíthet rajta.

Látjuk már ebből, hogyan kell imádkozni? Aki így járu' Isten színe elé, amint az özvegy a bíró elé, az imádkozik. Az egészen természetes, hogy Szoronvás tölt el bennünket, ha meggondoljuk: kicsoda az. Akit most megszólnunk, Aki elé odalépünk s még inkább ha meggondoljuk: ki va- ayok én, hogyan merészelek odabilor- kodnl az Isten szeme elé? 5 ha elutasít tat lünk, az ’ sqjn igazságtalanság, hanem éppen igazság, hiszen Isten nem igaztalan, hanem igazsti- vos bíró, aki teljes iovgal mondhatná: Pusztulj előlemI Szóba sem állítatok veled, amíg nem leszel más emberré! — Ebből is kitűnik, hogy mit is jelent imádkozni, azt jelenti, hogy az ivaz bíró. Isten színe elé kell lépnünk, aki megvizsgálja a szivünket és a vesénket, akinek szentsége előtt nem áühatok mev bizalm"tlanul, vaay duzzogva, e'égedetlenkedve és sopánkodva, arcátlanul - és tiszt eteti épül.

mintha bizony elvárhatnám, hogy azonnal kiszo’vn! innak. Ha miit dereket meggondoljuk, akkor valóGyülekezeteink szeretik egymást

Az első zsinati törvénnyel megalkotó t két új egyházkerület egyházkerü- le'i élete mindig gazdagabban mu'atia e kerületek egységét, a gyülekezetek összetartozásának érzését és ezer jelle! bizonyítja, hogy gyülekezeteink szeretik egymást, támogatják egymást és felveszik egymás gondját.

Igen szép példa erre az, hogy a Déli Egyházkerületben a volt bányai egyházkerületi gyülekezetek hogyan figyeltek fel a hozzájuk csatolt dé!-du- riántúli gyülekezetek problémáira. A Pécs melletti vasast. templomépí'és ügye például, amiről lapunkban már többször írtunk, igen megmozgatta a budapesti és pestmegyei gyülekezeteket. Az elmúlt félesztendőben egész sor itteni gyülekezet hívta meg a vasas! gyülekezet fia'al lelkészét: Zoltai Gyulát különböző szolgálatokra, hogy ezeken be'ül számoljon be a vasasl templom- építésről. Zoltai Gyula beszámolóit mindenütt gyü'ekezeti megmozdulás követte. Azc'mú’tfé év alatt budapesti és pcs'megyci gyülekezetek több mint 11 ezer forintot küldtek Vasasra azért, hogy a tcmplomépítés legutóbbi szakaszán előállott gyülekeze'i tartozásokat fedezhessék. A lelkész azóta visszavásárolhatta azt a motorkerékpárját is, aminek eladásából továbbépítették a templomot. Ezek a példák is mu'atják, hogy gyülekezeteink cgymásiránli sze- retete gazdagon termi gyümölcseit.

Az imádságról

mennyiünknek azt kell mondanunk; bizony, ezek szerint én még nem sokat imádkoztam éltemben, az én eddigi imádkozásom nem sokat ért.

Az apostol azonban azt mondia. hogy minden alkatommá! tárjuk fel kívánságainkat Isten előtt. M!t jelentsen ez? Talán naphosszét im'ikoz nőnk kelt? Sokan így értik, húszén mm van trv: Sznn‘eten imádkozzn- 'obi s ez t-’ón az' jelenti, hegy sok sióval imádkozzon'', va"., énaea a Miatyánkot mondtuk el minél többször: Jézus "topban n~:n akar üres íccspvést. Mindenkor imádhatni és kőnuö'övni, egyszerien azt jelen'i• mind'g van á"ani Isten előtt, min' aki imádkozik é'íet és naenni, újítómban- '"•■lomban, üdtömben febiemben. munkában, núuaod"lomban, szóval m<n- dje és m '■■ bm ma"é' ólér tetőd ~ m kelt rz Úrhoz fordulnom. ma"'.vnnt ne vdvöz'tő sz’ne elé gondolnom s Öt ean ni!'"r,"trn sem szabad szemem elől tévesztenem s mindent az 0 szeme dött kell K'é"kez v'nnen és szűnt"!"" reá néznem ezzel a gondolattal: Jlzttzncs m"". r—dfs meg.' így ke’t r>Trt'""e i'"''",'n"".í.

A 'ovábhi"kbrn azu'rn ez* olvassuk: bd’-v’d^gaf fn-:-'nk fel ktf'ánsú- gaitokat Isten előtt. Vannak emberek,

akik ugyan imádkoznak, mintha a fő

Isten úgysem törődne velőik sokat, mintha cserbenhagyná őket és így nem is igen mernek semmit kérni, még kevésbbé hálát adni. Ez persze nem jól van így. Az üdvözítőnek nem tetszik az, ha megfeledkezünk Isten jótéteményeiről a sok panasz és siránkozás közepette. Ez éppen olyan dolog, mintha valaki, akinek már sokat segite'tem, o'yan kétségbeesetten könyörög hozzám, mintha bizony még soha meg nem hallgattam volna. Csak az tud igazán kérni, aki megtanult előbb hálát adni. Az egyszerű emberektől, kivá'thép a gyermekektől lehet ■'annini a helyeß kérést és hálaadást, ü kis g""-rv"t'"b pvibor imádhazvak, bizonyosabbak bepne, hogn az Üdvözítő már i t is van hallja ők"*, amint kérik: Tedd meg ezt/ és — boldogok.

S a gyermek belenyugszik, ha valami! nem kaphat meg s azért máskor :s blza’ommal fordul Altijához kéréseivel. A felnőttek ezzel szemben nem á'ianab imádságu''bnn ianzán Isten sz!ne elé. mert Jxa nem i"y tenne, aki’Or m:ndjá't az elején n'ninatom- mal töt'eni ei őket az a gondolni: én most ió kehien vagyok ió h i-hr te*, lem le ü"""me*. az Üdvözítő majd gondoskodik rólam.

Szombat osH höz"s imádságunk

Lecrtöbb pmbe' WfcflAitünJc ű*rv gondoFi, Istennel csak »történelmi pilla- raío''« lüktető zabéban lehet t-’á!Vn7r:. Ott,, ahol az élet »nagv« eseményei formálódnak, ve’k fob's merni Is'eni Mások meo úgy é'z'k, az istentiszteletnek egy-ony órája az -Isfen-ne! való fatá'kozás a'krlma. Egy harmadik csoport ember pedig nrndon soroséiba magyarázza be'e Isient. Lázasan kutatía, mit miért ad az Isten. AkáSfrieMk csoporthoz sorolnád éleledet: egyiknek sincsen igaza. Isten rém »csupán« történelmi pillanatokban, nem is »csupán« kedves, meghitt istentiszteleti alkalmakkor, sem apró-cseprő dolgaidban mutatkozik meg. hanem mindig és mindenütt.

Ügy »nyá’ö-zés« közben. Szürke munkanap közenetfe. váratlanul. »Puszta« helyen, amerre Mózesek élete elv'etődik. Isten a te é!e*edbin is megmutatkozik Otf, ahol nyájat, talán cgv gvü'ekezetet bízott'rád. Kisebb nyáj m'el'.ett ts, családodban. Mimkíd közben, talán éppen kint a mezőn, vagy munkapad mei'ett. Dolgozószobádban vagy konyhádban. Világégésektől csipkebokor égésekig leírhatatlan hosszú láncotatú az életed, ahol szemtőt-szemben vagy Vele!

Mózesnek van 6zeme Isten csodája meglátásához. Fülével hallja Isten szavát. »Oldd le saruidat lába'dról«, mert minden lépéseddel szent földön jársz.

ADJUNK HALAT Istennel való találkozásunk sok alkalmáért. Hozzánk való lehajlásáért. Irántunk tanúsított szeretetéért.

VALLJUK MEG, hogy sokszor másra Volt hyitva fülünk, csak nem az

Ö szavára.

KÖNYÖRÖGJÜNK látó szemért és hattó fülért. Hálaadó szívért, hogy Isten bűnünk ellenére is hajlandó szemtől szembe lenni velünk. Bátor hittel Reá néző tekinletért, Békességért, ö áldja meg a békességre törekvő embereket szerte a világon.

Alllnger János

B I B L l A-O LVASÓ

Január 25 Vasárnap. És. 48: 9, II. Pét. 3:9.

Isten pedagógiája ott kezdődik, ahol az emberi nevelő munka csődöt mond. Az ember pedagógiájában néha helyet kap a fenyegetés, a megszorítások alkalmazása. Isten bölcs nevelő munkáját előbb — hallgatás előzi meg. »Fékezi magát!« Menny: szeretet van ebben is!

(Olvasd még: Habakuk 3:4, 11, 18—19, Luk. 7:36—50.)- *

Január 26. Hétfő. I. Krón. 29:13, Ef. 5:20.’

Isten-dicsőítés csak hálás szívből fakadhat. Olyan ember szivéből, aki meg tudia látni Isién a:ándékiit. Meglátjuk-e, csodálkozunk-e rajta, hogy Ister.i »ajándék-raktára« kifogyhatatlan? É'demtelon voltuk tudatában, megnyílik-e ajkunk val.'ástéteJre? A hálátlan szív mindent természetesnek talál.

(Olvasd még: II. Móz. 34:29—33, Luk. 8:1—3, 19—21.)

Január 27 Kedd. V. Móz. 4:S0, II. Pét. 3:10.

Nincs olyan mélység, ahová utánunk ne nyúlhatna az Isten, o'.yan ma- gunk-okozta nyomorúság, ahonnan r.e kereshetnők meg Öt! De ehhez az kell, hogy megérinthesse szívünket az Ö megbocsátó szeretetének a melege.

(Olvasd még: II. Kor. 4:3-12, Luk. 8:4—15.)

Január 28. Szerda. Jer. 23:5—6, I. Kor. 1:30.

Valaki elindult egykor mennyei dicsősségéböl, hogy nekünk »Igazságunk« legyen. Azzá tett minket, am!ik mi nem voltunk: Isten gyermekeivé; és azzá let* érettünk, amivé nekünk kellett volna lennünk, ha meg nem könyörül rajtunk: kárhozat fiává! így lett Krisztus a mi »Igazságunk«. Érette Isten »igaznak* fogadja el a bűnös embert...

(Olvasd még: II. Kor. 4:13—18, Luk. 8:16—18.)

Január 29 Csü'örtök. Jer. 31:18, Rom. 7:8.

Az a kegyelem, hogy megtérhetünk Istenhez! Mi '.enne, ha az ajtót, amelyet mi isméielten becsuktunk Előtte, zárt ajtóként kezelné egyszer és. min- denkorraP »Zörget Jézus szíved ajtaján« — mondja egy ének. »Zörgetés« ciőzi meg ezt az imádságot: »Téríts meg engem és megtérek!«

(Olvasd még: Gál. 1:11—24, Luk. 8:22—25.)

Január 30. Péntek. Zsolt. 8:3, Ef. 5:19.

A magabiztosság önelégültség — lehet férfias jellemvonás. De egyszer mindenki rászorul és ráhagyatkozik valakire. Még pedig bizalommal és ragaszkodással. E nélkül a bizaiomteljes ráhagyatkazás nélkül nem juthatunk Isten közelségébe. »A csecsemők szája álla!«, azaz: gyermeki hittel állhatunk csak eléje...

(Olvasd még; Máté 16:24—28, Luk. 8:26—39.)

Január 31. Szombat. Zsolt. 71:23, Ef. 1:&

Sokat beszél az Ige arról, hogy életünknek örvendező életté kell lennie. Gondbarázdált homlok hitetlenséget, néma ajak belső békétlenséget árul el. »A szívnek teljességéből szól a száj.« Ha szívedben békesség van, túlárad ajkad, és örvendező lesz keresztyén életed...

(Olvasd még: Fit. 3:20—4:1, Luk. 8:40—56.)

Zoltai Gyük 1