Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-14 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Ahol új arcot öltött az élet... Az életei mindig apró dolgok döntik el. Egy parányi virágporból születik egy egész virágos rét. Egy láthatatlan kis bacillus elég, Hogy valaki bele­bukjék a temetőbe. Egy szürke szóval, egy meggondolatlan mozdulattal meg lehet ölni boldog emberek mosolyát. Ilyen gyölrelmesen gyilkos szó az éle­tünkben ez a szó: hiába! Ha valaki ezt a szót mondaná a festőnek, ami­kor élete nagy müvét remegő lázban készíti — hiába minden, nem fog si­kerülni! — talán örökre eldobná magá­tól az ecsetet. Ha valaki ezt a szót mondaná a betegnek — hiába minden, nem fogsz meggyógyulni! — talán összetörné az orvosságos üvegeket. Ha valaki azt mondaná az élet ablakán álmodozva kinéző reménykedőnek — hiába minden, le sohasem fogsz meg­érkezni az életed értelmes csúcsára — talán a sivatag se tudná többé felinni a könnyeit. Pedig ezt a szót ketten is elmondják nekünk. Elmondja mosollyal az ajkán a Sálán. Hiába minden erőlködésed, úgyis az enyém leszel és a kárhozat lesz utolsó állomásod. — Es elmondja a halál hideg árnyékarcával. Hiába minden, utolsó kacagásod az én ölembe hull. Nagypénteken Jézus keresztje mel­leit ez a szó tagiózta le a tanítványo­kat. Minden hiába, meghalt a Mester. Jézus feltámadása ezt a gyötrelmcs szót törölte el az emberiség szótárából. Eltörölte úgy, hogy egy másik szót írt belé. Nem! — Nem hiábavaló a hi- ~tünk, nem hiábavaló az imádságunk, nem hiábavaló a reménységünk. Jézus él és mi is élhetünk vele. Igaz min­den, amit mondott, hirdetett Isten or­szága és az én sorsom felöl. Akarod tudni az igazságot, holnapod és örök­kévalóságod biztos titkait, hallgasd meg Jézust! Nem kell vaktában élned, nem kell félned és rettegned, nem kell bizonytalanságban lenned, nem kell jósokhoz szaladgálnod. Hallgasd meg Jézust. Élhetek az Ö országában. — Ezt Luther mondja így. Jézusnak van országa. Nem a térképen, nem a tem­plomban. Az Ö országának nincs ha­tára és nincs kapuja. Minden és min­denütt az Övé. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Jézus or­szága ott van, ahol ö van. Mint ahogy az otthonunk nem egy utcát jelent, nem egy szobát, hanem azt a helyet, ahol szeretteinkkel együtt vagyunk. Jé­zus országa ott van, ahol cn Jézussal együtt vagyok. Ott van tehát, ahol Jézus az Igében megszólal. Amikor valaki Isién Igéjét hallgatja, akár templomban, akár otthon, akkor az az ember Isten országában van. Amikor valaki a Bibliája fölé hajol, akkor át­hajolt a világból Isten országába. Ott van az 0 országa a bűnbánóiban és a megtérésben. Amikor, valaki a kereszt alatt leteszi a bűneit, clnyomorodott életét, akkor Isten országába megér­kezett. Ott van az úrvacsorái oltárnál, ahol az ö teste és vére Isten országá­vá avatja a világot. Olt van, ahol új arcot ölt az élet. Az Ö arcát. Igen, élhetek Vele, az Ö országában, ö alatta. — Ezt is Luther mondja így. lót értsük meg a szót: »alatta« és nem fölötte! Nem fölötte a kritika páholyá­ban■ Nem fölötte az emberi gőg hideg palotáiban. Nem az önzés zsarnoki trónján, hanem alatta. Nem úgy, hogy én kérek, követelek örökké Tőle, hanem engedelmeskedem. Ne éntölem indul­jon ki sohasem az etetem, hanem ötöle. Az tegyen, amit Ö mond, amit Ö akar. Ezt, mind ezt jelenti a húsvéti hit kapujából hozzánk szűrődő vallomás: én Jézussal, az ö országában, öatalla boldogan, örökké élhetek. Friedrich Lajos BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori leveleiből HARC A BŰNNEL 'A bűnnel való harcban Jézus nél­kül semmit sem cselekedhetünk. Vi­szont Jézus sem cselekszik nélkülünk, hanem amint ö adja az erőt a harcra, úgy mi vagyunk az ő keze így gon­dolja ezt Pál apostol is: »félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üd­vösségleket, mert Isten az, aki mun­kál fa bennetek mit az akarást, mind a munkálást jó kedvéből« (Fit. 2, 12— 13). Ugyancsak erről szól Gat. 5, 17- ben is; »Mert a tétek a test ellen töre­kedik, a test pedig a lélek ellen.« És még sok íráshelyet lehetne felhozni, mint amilyenek: Róma 7, 23; Efezus 6, 12; II. Timotheus 2, 5, stb. Ha mind­ezekben nem fordul is elő mindenütt maga a kifejezés: harc a bűnnel, azon­ban az írás szellemében járunk el, ha ezeket így értelmezzük. Azt is meg kell gondolnunk, hogy azokkal az erőkkel is fel kell ven­nünk a harcot, amik bűnre indítanak. Ezek: a bennünk lakozó rosszra való hajlandóság, a szokás, ami szinte le­győzhetetlen megrögzöttséget eredmé­nyez, s végül a sötét szellemi hatal­mak, amikről Pál az Efezusi levél 6. részében beszél. Ezekkel van tehát dolgunk a bűnnel való harcban. S mi­vel a gonosz bennünk is fészket, nem könnyű a küzdelem, nehezen szánjuk el magunkat az ellenállásra s még a győzelmek után is gyakran tőrbe esünk és elbukunk. A harc mindig meghatározott vét­kek ellen áll, hogy ezeket el ne kö­vessük, s ■ nem azért folyik, hogy szí­vünk állapota egészen változzék meg. Értelmetlen dolog tehát az Űrtől azt kérni, hogy szüntesse meg romlott ál­lapotunkat, vagy egyszersmindenkorra óvjon meg bizonyos vétkektől. Igen nagy öncsalás, ha azt véljük, hogy az újjászületés eltörli az eredeti bűnt, vagy hogy a megtérés megvál­toztatja az ember bűnös hajlandósá­gát. Az egész írás tanúsítja, hogy a kísértések megmaradnak, úgyszintén hajlandóságunk a kapott szabadsá­gunkkal való visszaélésre. Az, hogy új teremtés vagyunk a Krisztusban, azt jelenti, hogy most már szembe akarunk szállani a bűnnel és erre van is erőnk. A harcot tehát egy pilla­natra sem szabad abbahagynunk, mert ha ellankadunk, elbukunk. Mindaddig résen kell lennünk, amíg el nem jő az idő, amikor Isten hússzívet ád nekünk a kőszív helyett — de ez Isten aján­déka lesz s nem a n.i küzdelmünk gyümölcse. ££etäwm! Végét kell vetnünk a bánatos, le- csüggesztett fejű keresztyénségnek. Mi okunk is volna arra, hogy teret adjunk a keresztyén élet olyan formájának, amely valójában bizalmatlanság és hitetienkedés Istennel szemben? Mi hisszük, hogy Isten kegyelmes és jóakaratú irányunkban, azt is, hogy lankadatlanul cselekszik a mi ja­vunkra, és ezért az ételünk joggal és okkal lehet bizakodó és vidám. Akadnának bizonyára olyanok, akik ezzel azt szegezik szembe, hogy in­dokolatlan dolog a keresztyén életet vagy a keresztyén embert derűs vi­dámságra buzdítani, mert hiszen a kereszlyénséghez hozzátartozik a bűn ismerete is. Valóban, a keresztyén ember Isme­rős a bűnnel. Ismeri a mélységét, a megnyilvánulásait, ismeri a természe­tünkbe való beleásótlásái is. De ha igazán keresztyén ember, ászkor úgy ismeri a bűnt, mint megbocsátotta}. Tudja róla, hogy Isten ellensége, de azt is, hogy legyőzött ellenség. Hitünk­nek éppen az a középpontja, hogy Is­ten felvette a harcot a bűnnel okkor, amikor Krisztust a világra küldte és yözelmet is aratott rajta akkor, ami- or keresztre ment és feltámadott. Hozzátehetjük még azt is, hogy a keresztyén ember ismerős azzal is, hogy Isten szeretele győzte le a bűnt. Nem volt ez egyszerű és természetes gondolat, de ahogyan Isten ehhez hoz­záfogott és végliezvitte, ez volt ter­mészetes. ö ugyanis irgafmazó szere­tettel fogott a büntetésre érdemes meg­mentéséhez. Mivel Isten Krisztusban a bűnös ember felé fordult és erős kézzel ölelte magához a bünbocsánat által az em­bert, ezért van meg annak is a lehe­tősége, hogy a keresztyén ember az egész életet bizakodva, reményteljesen és derűsen nézze. Isten hatalmas és erős ígéretekkel adja meg erre a lehe­tőséget. Ha hiszünk á minket szerető istenben, ez azt jelenti, hogy hiányzik a szívünkből a kétségeskedés, az ag­godalmaskodás lés a bizalmatlanság n jövővel szemben. A keresztyén ember bátran rábízzp magái Istenre, mert tudja, hogy aki Jézus Krisztust földre küldte és feltámasztotta, az neki szerető és ajándékozó atyja. Van valami mesterkélt abban, ami­kor a keresztyénség a fejét lógatja. A Jónás durcássága ez, aki ellenkező irányba indult, mint ahová Isten küldte, és amikor embereket üdvözí­tett az Isten, akkor az árnyékot adó fa pusztulása miatt zsörtölődött. A ko- mortekintelü, hamis bűnbánóiban meg­rekedt keresztyénség mindig önző, hi­szen aki lefelé néz, nem veheti észre sem az étet körülötte levő szépségeit, sem a körülötte élő embereke'. Aki kék eget akar látni, annak fel kell emelnie a fejét és nem az ég a hibás benne, ha a logófejű ember csak szürke homokot lát. Fel kell emelnünk nekünk is a tekintetünket Istenre és Isten min­den ajándékára, szeretelére, bűnbo­csánatára és egyben a Tőle kapott fel­adatokra is, mert így vetkőzzük le a mesterkélt, gyártott keresztyénség ha­mis Iá'szálát és éljük helyette a Szent­lélek állal életrehívott, egyszerű, egye­dül igazán természetes keresztyén éle­tet. A mi Urunk maga mondotta: azért jött, hogy a mi örömünk teljes legyen. Es a keresztyén hit valóban vallja is, amikor Istenre néz: Teljes öröm van TenáladJ Zay László Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után 2. vasárnap. Máté ev. 23:37—39. Jézus Krisztus mindig élesen harc­ban állt a vallásosság leple alá rejtőző emberrel. Ez a típus nem Istenre fi­gyel, hanem magaszerkesztette vallá­sosságot követ, és kegyessége voltakép­pen csak önzésének a takarója. Ez a típus kész volt magával Istennel szembeszállni, prófétáit üldözni, sőt Jé­zus Krisztust is megölni. Pedig hát mi­féle vallásosság az, amely Istennel ke­rül szembe? Nyilvánvalóan csak fari­zeusi képmutatás lehet. Csak azért van szüksége a farizeusnak isten »fedő ne­vére« és a vallásoskodás formáira, hogy tovább lehessen az Isten áltat megítélt gonoszság útján járni, eladni a szegényt egy sarúszíjért, felemészteni az özvegyek házát, élősködői a mások nyomorúságán s mindezt fenntartani a próféták vérének kiontása vagy akár más vérontás árán. Az ilyen lelkűiét felé Jézus Krisztus kemény ítéletet hirdet. Az ilyen ember, az ilyen templom, az ilyen egyház Is­ten által elhagyatottá lesz, nem része­sül a kinyilatkoztatásban. Isten meg­vonja tőle Szentlelkét, »pusztán Ita- guatik nélitek a ti házatok«. Ugyanez vonatkozik ma is minden farizeizmusra, amely a világ bármely pontján próbál »vallási« érveket felhozni Isten társa­dalmi igazságra és békére vonatkozó akaratával szemben. Mindez csak Isten nevével való visszaélés, üres vallásos alakoskodás lehet. Jézus Krisztus azoknak Ura, akik igéjére figyelnek. Hiszen ö nem ha­gyott minket árvákul, igéjét adta né- íi'.nk, hogy az igazítson cl életünk minden dolgában mindaddig, míg majd visszatérésekor újból felhangzik a 118. zsoltár ünnepi éneke: »Áldott, aki jö az Urnák nevében!« Addig azonban az igehirdetéssel vezet minket. Az, oltárt igéből halljuk az apostol figyelmezteté­sét. »Meg ne vessétek azt, aki szól«, aki Isten mára vonatkozó akaratát hir­deti. Becsüljétek az Isten prófétai üze­netét átadókat! Nyissátok meg szivete­ket mai igehirdetésünk elölt, mert ab­ban szól Jézus Krisztus a ma emberé­hez, a ma egyházáhozI Ottlyk Ernő Életrckclt az orgona A fasori egyház a zene halhatatlan rgestereinek kompozícióit koszorúba fűző hangverseny-sorozatában * június 7-én, vasárnap este 7 órakor a XVII— XX. század orgonamüvészeinek néhány gyöngyszeme szólalt meg Peskó Zoltán ongonamüvész virtuóz játékában meg­elevenedett és életre kelt az orgona. Mesteri játéka minden művet szinte újból teremtett, úgy, hogy az ere­deti karakter érintetlen maradt és a gyülekezet a hangzó művel együtt Isten színe előtt érezhette magát. Ki­váló művészi élményt jelentett Répásy Györgyi hegedűművésznő és Ivánka Irén énekművésznő vendégszereplése is. Gluck Melódiája, Kuhnau Alt-áriája és Schütz Henrik 18-ik zsoltára hang­zott föl az ő tolmácsolásukban és Koll- mann Gabriella és Lengyel Endre he­gedű- és csellókíséretével. Az orgonaszólók között kiemelkedő teljesítmény volt Franck Caesar A-moll korálfantáziájának előadása. Egy sa­ját komponáíású koráltéma variálódik benne és jut a befejezésben diadalmas íelcsóndüléshez. A részvevők mély áhí­tattal hallgatták Liszt Ferencnek Arca- delt orgonára átdolgozott Ave Mariá­ját megszólaltató művét. Felcsendült az esti harangszó és közben az ere­deti téma ismétlődő csendes imádság volt. Peskó Zoltán előadásában kitű­nően érvényesült Liszt Bach nevére írott prcludium és fugája. Bach neve csupa zenei hang: B—Á—C—H. Le­nyűgöző hatást gyakorolt a XX. század legnagyobb orgonakomponistájának és kontrapunktistájának: Max Regernek F-moll introduction és passacaglia c. müve. Ez az orgonairodalomban az egj'ik legnehezebb mű. Peskó Zojtán mégis minden nehézséget legyőzve adta elő a grandiózus darabot. Ötletes volt Pásztor Pál lelkész be­vezetése és az egyes műsorszámokhoz fűzött ismertetése. Midőn a következő darabot zenei szempontból jellemezte, az egyes motívumokról mondottakkal egyidejűleg Peskó Zoltán magát a mo­tívumot is bemutatta, hogy a teljes mű előadásakor már ismerősként hallhas­suk. A közönség hálásan fogadta ezt az újítást. A nagyszerű hangverseny mindenkit át lelkesített, aki hallgatta. Templomban voltunk, és a zene is megerősített ab­ban, hogy közöttünk jelen volt Isten is. Ezt várjuk a június 28-ára hirde­ted, következő hangversenytől is, hogy keljen életre az orgona és vezessen Is­ten színe elé. ... tekints szívedbe s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja. Kölcsey Ferenc: Parainesis Luther mondta: A hit Isten igéjének üdvösséges és cselekvő használata. A szeretet a legszeretetreméltóbb és a legnemesebb dolog. Ugyanis Istentől van és a bennünk történt lelki születésnek jele és gyümölcse. Erről a jelről győződünk meg, hogy Isten ben­nünk van. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SZOVJETUNIÓ Alexij pátriárka meghívására az el­múlt hetekben külföldi vezető egyházi személyek tettek látogatást Moszkvá­ban, ezek között III. Sándor antióchiai pátriárka küldöttei. A küldöttség tagjai Moszkvában istentiszteleten vettek részt. A pünkösdi ünnepeken a Moszkva melletti Zágorszk-ban, az orosz pravoszláv egyház ősi székesegy­házában ünnepélyes istentiszteletet tar­tott Alexij pátriárka a külföldről érke­zeit Ignatius epifániai és Miklós kru- tici és kolomnai metropoliták segédleté­vel. Ezen az istentiszteleten részt vett Sándor emeszai metropolita. Borisz, Berlin és egész Némelország érseke, Gavriil, grúziai püspök. Ezzel egyidö- ben istentiszteletet tartottak a kolostor egy másik templomában, amelyet Athanaziusz, kazáni metropolita, Her- mogenes, Krasznodár és egész Kubán érseke, valamint Flavian, Orel és Brianszk püspöke végzett. A vendégek megtekintették a kolostort, a lelkész- képző szemináriumot, majd felkeresték Moszkva nevezetességeil A küldöttség látogatása során néhány napra Lenin- grádba is elutazik. NYUGATNÉMETORSZAG Hetven nyugatnémet evangélikus pap felszólította a bonni kormányt: szün­tesse meg a háborús politikát és a bé­__________5________ ké s megegyezésre vezető utat kövesse. Az evangélikus papok emlékeztettek a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslataira, amelyek elfogadásával meg lehet te­remteni a német egységet. KANADA Endicott asszony, dr. James G. En- dlcott, a kiváló kanadai békeharcos lel­kész felesége »öt csillag Kína felett« címmel könvvet adott ki. A könyv tel­jes képet ad a hatalmas Kínáról és a személyes élmény erejével hat, mivel Endicott asszony hosszú éveket töltött férjével együtt Kínában. Különösen megkapóak a könyvben azok a részle­tek, amelyek a kínai parasztsággal, Kí­na népének hatalmas erőfeszítésével foglalkoznak. A könyv részletesen fog­lalkozik a kínai békemozga lommal, amely megerősödött a legkisebb falu­ban is. egyesült allamok »Ezentúl mindig oda fogok menni, ahol a nép egybegyülekezik, hogy a békéről énekelhessek és beszélhessek« — mondta Detroiiban Paul Robeson, világhírű énekes A detroiti templom­ba több mint 5000 ember özönlött, ami­kor Robeson ott énekelt, mert az Egye­sült Államok nagy hangversenytermei­ben való szereplését lehetetlerwé tették. A Magyar Tudományos Akadémia most tartotta meg nagygyűlését, mely minden évben a tudományos munka eredményeinek Ismertetését s vitáját nyújtja a hallgatóknak. Akadémiánk egyre inkább szellemi életünk legfőbb vezetőjévé és irányítójává válik. Nagy­gyűlésén ott voltak a külföldi vendé­gek: a szovjet, kínai, csehszlovák, bol­gár, német tudósok is, akik előadásaik­kal jelentősen hozzájárultak a magyar tudományos eredmények szilárd értéké­hez. Az Akadémia immár nem csupán a szellemi tudományok fellegvára, ha­nem minden tudománynak, az életünk tengelyét képező műszaki és alkalma­zott természettudományi szakmáknak is tág és minden munkát istápoló óriás műhelye. E munkáról a jelentések nem­csak magyar folyóiratban jelennek meg, hanem a világ minden nagy nyelvén közzétett »Acták«-ban, amelyek révén megvan a ml tudományos életünk ösz- szeköttetcse az egész világgal. A poros műzeumjellegű Intézményből ma élő, lüktető, kezdeményező, országos insti­túció lett. Az Akadémia elnöke a záró­ülésen megállapította, hogy az idei nagygyűlés megfelelt a kitűzött célok­nak, eredményes volt s előre viszi a magyar tudományosságot. Az előadá­sokat nemcsak az Akadémia termeiben tartották meg, hanem az egyetemen, kutatóintézetekben s egyéb termekben, osztályok és szaktudományok szerint külön-külön. Ezeken az előadásokon ezidén tizenötezer ember vett részt. Budapest valóban e napokban a szel­lemi élet fókusza volt. S fókusz ma­rad a szürke munkanapokban Is, a la­boratóriumokban s könyvtárakban dol­gozó értelmiségünk hatalmas tömegé­vel. Az ország s a nemzet bizalma e tudományos munkásokban sohse volt olyan erős, mint ma. Amikor nem csu­pán szó és írott betű, könyv és folyó­irat, hanem szemmel- és kézzelfogható, életünk minden percében érezhető ered- fuények szólnak a tudomány építő mun­kájáról. Nem maradtunk el s nem ma­radhatunk el a világ mögött. Minden hagyományunk ma újult erővél mai munkánkat táplálja és erősíti. S ezt a szellemi élet minden terén, minden vo­natkozásban, látnia és éreznie kell min­denkinek, aki népével, nemzetével, vagy annak egy-egy intézményével gondol. Aki felkészültségében elmarad, lemarad az életben Is. Szalatnai Rezső. BIBLIA-O LVASÓ Június 14. Vasárnap. * Zsolt. 119:67. Tit. 2:11, 12. Megaláztatásunk és tévelygésünk között a legritkábban találjuk meg azt az összefüggést, ami pedig a legtöbbször meg van. Ezért jól tesszük, ha megaláztatásunk idején zúgolódás helyett figyelünk Isten szavára és annak megfelelően élünk a jelenvaló világon. (Olvasd még- És 55-1—7. — Csel. 8:26—40.) Június 15. Hétfő. Jer. 14:21. Róm. 4:7. Jeremiás könyörög népéért, amely felett elvégzett dolog Isten íté­lete. (Jer. 15. r.) Bűneink miatt rajtunk is betelt az Isten ítélete. Boldog, aki ebben igazat tud adni Istennek, mert annak bűne elfedeztetett. (Ol­vasd még: Ján. 4:1—14. — Csel. 9:1—9.) Június 16. Kedd. V. Móz. 4:39, 40. Ján. 4:42. Nem időszerűtlen Isten felhívása ma sem. Tudjuk ugyan, hogy az Ur az Isten fent és lent, az 0 rendelései és parancsai mégis idegenek számunkra és immel-ámmal cselekesszük az O akaratát, mintha nem vol­nánk biztosak hitünk felől, mintha csak emberek szavára hinnénk a Krisztusban. (Olvasd még: Préd. 4:17—5:6. — Csel. 9:10—19.) Június 17. Szerda. Jer. 10:6. I. Tim. 3:15. Szeret az ember magának istent formálni, nem baj, ha erőtlennek bizonyul is, csinál magának másikat. Olyan fáradhatatlan az ember az is- ten-csinálásban. Emeld fel a fejed, és lásd meg végre az élő Istent, aki­hez nincs hasonló. Az élő egyházban az ö szavát hallhatod. (Olvasd még: Mt. 11:25—30. — Csel. 9:20—31.) Június 18. Csütörtök. Sof. 3:16. 17. I. Pét. 4:14. Isten szava erő az erőtlennek. Erős Isten az Ür, mi is képes megtar­tani. Ezért ne félj és ne lankadj ót segítségül hívni. Ezzel dicsőíted öt. (Olvasd még: I. Kor. 14:1—4, 23—25. — Csel. 9:32—43.) Június 19. Péntek Zsolt. 90:1, 2. Kot. 1:16. Az evangélikus ember úgy néz Istenre, mint a menny és föld, lát­hatatlanok és láthatók Teremtőjére. Ugyanez az Isten nekünk gondviselő Atyánk, nemzedékről nemzedékre hajlékunk. A teremtő Istenben való hittől csak egy lépésre van az, hogy minden gondodat Oreá vesd, mert Neki gondja van reád. (Olvasd még: I. Kor. 1:20—25. — Csel. 10:1—20.) Június 20. Szombat. II. Móz. 20:12. Ef. 6:4. Isten régi parancsolata mindig új és időszerű. Isten ma sem kíván tőlünk, hívőktől mást, mint hogy gyermekeinket áz Ür tanítása és intése szerint neveljük. Isten ezt ma a keresztyén szülőkre bízza. (Olvasd még: Jak. 2:1—9. — Csel. 10:21—33. — És. 12.) Detré László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents