Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-31 / 22. szám

k EVANGÉLIKUS ÉLET % ARCOK A BIBLIÁBAN JÓ VENDÉGLÁTÓKÉNT TAMÁS TT úsvét után az egyház nép® előtt a legjelentősebb, leginkább fel­idézett emberi alak: Tamás. A tanítvá­nyok között a hetedik. Népnyelvben: a hitetlen Tamás, a Bibliát jobban isme­rők között: a kételkedő Tamás. Mit tanít az ő története? Megerősít bennünket abban, hogy a mi Urunk: "I Irgalmas és emberi. Ügyis mond. hatnánk: mint Isten csak irgalmát mutatja, mint ember csak megértését, emberiességét, aki megindul a mi gyarlóságainkon. Istenember: Jézus. Irgalom és szeretet. Tamás a kételkedő, bizonyosságot kereső. Nem akar hinni mindaddig, míg nem látja Jézus kezein a szegek he­lyeit és be nem bocsátja ujjait a sze­gek helyébe és be nem bocsátja kezét az 5 oldalába. Az első pillanatban úgy véljük, hogy az egyetlen renitens,_ kü­löncködő, tökéletlenül gyarló a tanítvá­nyok közösségében. Nézzünk csak egy pillanatra János és Péter alakjára. Bár általában nézhetnénk a többi megvert és szétszórtra is. Kell-e nagyobb ok a fájdalomra, mint rnegállani Péterrel a főpap udvarában, amint megtagadja Mesterét, Vele menni, amint Jánossal együtt futva mennek az asszonyok hír­adása után a sírhoz és ott: Péter be­megy a megnyílt sírba, neki nem elég kívülről látása, meggyőződik bent. János, ki előbb ért oda, utána szintén bemegy; ezt olvassuk: »Iáit és hisz vala«. Szóról szóra így. János evangé­liumában olvassuk és ugyan ki más Illetékesebb nálánál rá, hogy elismerje gyarlóságukat. Sőt még ezt is hozzá­teszi: »mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halál­ból«. Hát nem olvasták, hallották a prófétákat? Hát nem hallották a Ke­reszt és a feltámadás bejelentését ma­gától Jézustól, Mesterüktől? Mikor Ö erről beszélt, süketek voltak? Nem. Láttak és úgy hittek! Mi azonban jobban ismerjük Tamást, a kételkedőt. Jézus megjelenik a féle­lemtől remegő szívű, bezárkózott tanít­ványok között. Ott a tanítványt kö­zösségben nem átallja egy valakivel, egy nyomorult kételkedővel szóbaállni, hozzá irgalmásán és megértőén köze­ledni. Egy gyártó, tökéletlen ember, mégha tanítvány is. Tamás szinte megesküdött, hogy csak akkor hisz, ha lát és kézzelfogható bizonyosságot sze­rez. Jézus nem veti el a kételkedő Ta­mást. Újra magát adja neki. Istenem­ber ö! Megdlosőült testben jelent meg a zárt ajtók mögött, de mégis oldalán és kezein vannak a sebek. O Tamás története, mely megerősít " bennünket abban, hogy a mi Urunk irgalmas és emberien meg­értő, megerősít abban is, hogy meny­nyire drága Jézusnaik egyetlen lélek. Nem veti el a kételkedőt, nem fordul el tőle, nemi hagyja magára, hanem személyesen foglakozik, törődik vele. Hozzáiriegy, magához engedi, segít rajta, felemeli: türelmes hozzá. Ta­más kézzel fogható bizonyságot akart és Jézus ezt is megadta neki. Ilyen Urunk van. Az Ur 1953. esztendejének H úsvét ja után élő egyház népe ma hallja a Ta­másnak végezetül mondott szavakat: »Boldogok, akik nem látnak és hisz­nek.« Mi hihetünk Péternek, Jánosnak, Ta­másnak. Hihetünk Pálnak, aki 1. Kor.' 15-ben leírja, kiknek jelent meg a Fel­MÄRCALGERGELYI Marcalgergelyi egyházközségünk két erős filiája kétfelől úgy fog kezet az anyagyülekezettel, mint akik hol rá­támaszkodnak, hogy tartják. A három testvér közül Külsövat számban a legkisebb, de lélekben s az' evangélium melletti mozgásban leg­erősebb. A másik filia Szergény, amely csak annyira van az anyagyülekezettől, mint Pesten a Kálvin-tér a Deák-tér­től, számban a legnagyobb s korban a legöregebb. Az 1600-as évek elején még önálló anyagyülekezet volt s a század végén csatlakozott Gergelyi- hez, hogy erősítse azt s a lelkész a központi fekvés miatt került át oda. Olyan ez a tiszta evangélikus falú, mint egy nagy család s kicsiny temploma a szeretet melengetésé- ben egyre szépül. Az ember nem tudja, mit dicsérjen: a gyönyörű oltárt, a finom ízléssel faragott padokat, kórust, szépen festett mennyezetet, vagy a páratlan mű­vészi ihlettel faragott vörösmár­vány keresztelőmedencét. De talán legjobban azon ámul el, hogy minderre két esztendő alatt a ren­des . egyházi hozzájáruláson tűt 72.000 Ft-ot adott össze a 750 lel­kes kisparaszt gyülekezet. Maga Marcalgergelyi iélekszámban és fekvésben a középen van. Ez utóbbi okból lett ez az anyagyülekezet s épült itt a hatalmas központi templom s a papiak. A legrégibb nyomok az 1600-as évek végéhez vezetnek. 1681-ben már anya­egyházközség a kis gyülekezet, de ezen túl nem is hallunk róla többet sokáig. Bizonyára azon gyülekezetek közé tartozott, amelyek szerény kereteket a szeretet és buzgóság melegével töl-' töttek meg s így éltek fejlődő életet.. Legalább is erre mutat az 1754-1 ka­tasztrófájuk, amikor nádfödeles temp­lomuk porig leégett, benne az anya­könyvek is mind. De ezt a tragédiát már virágzó gyülekezet siratja. Erre mutat az is, hogy ettől kezdve három évtizedig templom nélkül élt „A keresztyén reménység gyülekezete" A párizsi Szent Szeverin templom lelkésze negyven hívével nemrégiben kivált a katolikus egyházból és külön gyülekezetei alkottak, amelynek a »ke­resztyén reménység gyülekezeten ne­vet adták. Ez a csoport most keresi a lelki kapcsolatot más hasonló cso­portokkal. Ugyancsak a közelmúltban kizártak a katolikus egyházból egy egyetemis­tákból álló csoportot eretnek tanítás és hit vádjával. Ezek is önálló gyüle­kezetét alkottak. Ezek az események hem a protes­táns térítés eredményei. Az előbb em­lített lelkész, Jean Massin, nem ment át semmijéte hirtelen »megtérési él­ményen«. Ehhez a döntéshez a hosszú idő óta híveivel közösen folytatott bib­liaolvasás és tanulmányozás vezette. Arra a véleményre jutottak, hogy a katolikus egyház voltaképpen isten igéje ellen harcol. Massin lelkészt rég­től fogva úgy ismerik, mint több val­lásos, könyv íróját. a gyülekezet és élt, pedig közvetlen a türelmi rendelet előtti évtizedek nyo­masztó súlya és szenvedései nehezed­tek reá. A türelmi rendelet megnyitotta a sorompót s 1783-ban templomot épí­tenek. Persze a rendelet értelmében torony nélkül. De oly szilárdan és időtállón, valami különleges bécsi mész-megoldással, hogy amikor 1910-ben le akarták bon­tani, mert a magtárszerü épület helyére szép űj templomot készül­tek emelni, nem tudták szétverni a falakat. Az új templomot hát rátervezték és ráépítették a régi falakra. Ahogyan a toronynélküli templom küisö elnyomás éveiből nőtt ki, amint megtört a burok, úgy ez a templom különös belső tespedésből való kitö­rést jelentett. A századelő éveit a liberális protes­táns öntudat langymeleg levegője jellemezte ebben a gyülekezetben is. Csökkent templomjárás, állandó anyagi gondok s a fajtánkat nyelő Amerika kitétott szájába szédült innen is sok magyar. Kivándorlás apasz­totta számban a gyülekezetét. Az itt­maradtak pedig az adózáson s a templomi ülésrenden marakodtak. Pap­juk fiatal volt, erős és segíteni akart a népén. Lelkes prédikációkkal a föld­osztó bátor kiállásig sokat megpró­bált, hogy lendítse gyülekezetét. Ami­kor mégis közönyt látott, elfogadni készült a várpalotai gyülekezet meg­hívását. Gyülekezete erre észbe ka­pott s marasztalni próbálta. A pap föltétele ez volt: marad, ha a gyüle­kezet új templomot épít. Ráálltak s a hívek serege kilépett a tétlenségből. Hallatlan buzgósággai fogtak az építés munkájához. Közmunkával készült. Idős nénikék ma is boldog büszkeséggel emlékeznek arra az időre. »Sok maltert hordtam én fel akkor a tcmplomfalakra!« — mondo­gatják. Lám, az ősök öröksége mégis ki­virágzott. Hiszen a.múlt század má­sodik felében — följegyéztük — déli harangszókor letették a főzökanajat, az asszonyok, mert az a közös imád- j kozás perce s ma is vannak csalá­dok, akik imára kulcsolják a kezü­ket, vagy kalapot emelnek harang- konduláskor. Az ősök hite másképpen is virult. Amikor a pap már megfáradt a szol­gálatban, a filiáiba nem volt hajlandó többször kimenni, mint amire a hí-' ványa kötelezte — évi 2—3 alkalom­mal —, a hívek nem idegenedtek el a templomtól. A »szergénvi fekete le­ek ma is fogalom. Mint fekete lepel, úzódott át az ünneplő hívek serege a szergényi országúton vasárnapról vasárnapra. Hisszük, hogy a gyülekezet mind­ezekben mélyre lát s az ősök hi­tében észreveszi azt a Jézus Krisztust, aki nekünk ma is Krisz­tusunk, Megváltónk és Ellgazítónk s benne erősödve békés úton bol­dog iövö és csendes élet felé megy. Mert aki a Krisztusé, az így megy. Koren Emil támadott. Mint utolsó, 5 maga is ré­szesült e kegyelemben. Köszönjük, hogy tudunk Péterről, Jánosról és Pálról. így köszönjük meg Tamást is, akiinek történetén keresztül megerősödünk abban, hogy a mi Urunk irgalmas, emberien megértő; türelmes, egyenként és személyesen foglalkozik velünk, a hit nehézségeibe jutó emberekkel, mint akkor Tamással is. Ha óv is a kételkedés könnyelmű, ingoványos útjaitól, intő szóval, da megment és felemel a hit próbáinak óráiban. Fábry István Kedves fiam! Ne furcsáid, hogy levelet írok neked, pedig élőszóval is közölhetném, ami most konfirmációd küszöbén feléd kí­vánkozik a telkemből. Vannak monda­nivalók, amelyek könnyebben Igazod­nak sorba a papíron, mint az ajkon. Az én mondanivalóm is ilyen. De neked is jobb, ha olvasod, nemcsak hallod. Megállhatsz bármelyik mondáinál, akár azért, hogy újra olvasd, akár azért, hogy abbahagyjad az olvasást. Remélem azonban, hogy végigolvasod, amit írok neked. Ez a végigolvasás egyik próbája lesz annak, hogy való­ban erőt kapsz-e a konfirmációban a kísértések ellen. Es én éppen arra akarlak figyelmet- leni, hogy a konfirmáció erővétel. Ne feledd ezt el egész életedbenI De ne csak az értelmeddel ne feledd, hanem a magatartásoddal sei Mit használna, ha csak tudnád, hogy a konfirmáció, ez a latin eredetű szó megerősítést je­lent?/ Ismerd az életedben is ERO- nek, MEG ERŐS jTÖ-nek az Istent! Még az se lenne elég, ha most a kon­firmáció ünnepélyén valami különleges erőt éreznél beléd aramlanl az Isten­ből. Az Isten előtt sohase tudd maga­dat másnak, mint erőtlennek, gyengé­nek, de viszont tudd az Istent erőát­add Istenednek: Neki ígérete van rá, hogy erőt ad az Övéinek. Mindenre ad erőt a Krisztusban. A Krisztusban pe­dig akképpen ad neked erőt, hogy ben- neéltet az egyházban: bermeéltet az igehallgató, az úrvacsorái gyülekezet­ben. Ezért elválaszthatatlan egymástól az örök Isten, a Krisztus, a Lélek ere­je, az evangélium, a keresztség, az úr­vacsora, az egyház. Ha valaha is meg­próbálnál úgy élni, hogy egyiktől vagy másiktól elszakadsz, menten elsza­kadsz a többitől is.' Ezért hát az elsza­kadásnak bármilyen kísértésében mele­gítsd fel magadban konfirmációd em­lékét, s ez az emlék ne hagyjon neked nyugtot, amíg mellbe nem vágod a Kí- sértöt. Azt írtam, hogy mindenre erőt kapsz a Krisztusban. Tudom azonban, hogy neked is, mint minden embernek, több a megfogható kevés, mint a foghatat- lan minden. Meg kell ugyan tanulnod — még értetlenül is — a »mindew-t, mert te sem tudod, milyen nyomorúsá- ,gok, milyen erőtlenségek jönnek rád életedben. De helyes, hogy elsősorban most, ö te ifjúságod idején, a te ügyeid­ben akarsz erős lénni: erős ifjú, erős a te idődben, erős a társaid között. Ezért én sem írok neked többről, mint arról az erőről, amelyet az Istentől arra kapsz, hogy híven harcolj kísértéseid ellen, és híven szeresd a tieidet. Eze­ket sem tehet egymástól elválasztani. Nincs öncélú harc a bűnök elén, és vi­szont a tieid szeretetében csak az ön- szeretet kísértéseit legyőzve tudsz hű maradni. Remélem, nem is kell sok szóval figyelmeztetnetek, kik is hát a »tieid«. Nemcsak a testvéreid, meg a szüleid, sót nem csupán a barátaid, hanem mindazok, akiknek a közösségé­ben élsz, akik közvetve vagy közvetle­nül neked dolgoznak (pl. a ceruzádat neked gyártották, a földalatti vasúlat neked fúrják), akiknek a javára te fogsz dolgozni, mindazok, akik veled együtt az Erős Isten teremtményei és gyermekei. Helyesen teszed persze, hogy naponként elsősorban azoknak a -javát nézed, akiket éppen az életed su­garába hozott az Isten. így lágy erőst Az emberek felé ön­tudatosan, önérzetesen, de önzetlenül erőst Az Isten felé a bűnbánóiban, en­gedelmességben, bizodalomban, re­ménységben erőst Ez hát az én papirosra kívánkozó mondanivalóm. Talán azért is kívánt ' 'kozott papírra, mert mi szülők elérzéi kenyülürlk, amikor a gyerrdekünket ott látjuk az oltár előtt, amint először kapja az úrvacsorában Krisztus testét és vérét. Elérzékenyedünk, mert ilyen­kor kivá'tképpen gondolunk éveink mú­lására. De mégis Inkább öröm nekünkI Eveink múlásából meggondoljuk szü- löi-neve'öi erőnk gyengülését, és en­nek ellenében annál hálásabbqk va­gyunk az Istennek, hogy ö a Maga Leike erejét adja neked is, kedves fiqm. Örülj te is, örülj az erőnek, erődnek, Isten erejénekI Marqdj meg annak a hitnek az örömében, ame'ure érőt ve. szel a konfirmációban. Csókol: édes apád. Sólyom Jenő. A Béke Világtanács budapesti ülése az egész világ figyelmét Budapestre Irányítja. A földgolyó minden orszá­gából idefigyelnek most a béke hívei, tízmilliók' és százmilliók, akik a leg­különbözőbb körülmények között s a legkülönbözőbb harci eszközökkel, de egyért küzdenek: a békéért! De ide irányul a figyelme azoknak is, akik a béke ellenségei s akik az emberiség zűr-zavarából, a háború nyomorából, a népek szenvedéseiből szeretnének hasznot kovácsolni maguknak. A béké­nek ezek az ellenségei a tőkés orszá­gok legtöbbjében kegyetlen terrorral igyekszenek elnyomni a béke védelmé­re felsorakozó dolgozó tömegeket, más­hol pedig megpróbálnak hideg közönyt teremteni a népek feltörő békeakarata köré. A béke ügye azonban előremegy. Vi­lágszerte erősödik a tiltakozás az ame­rikai kormány halogató politikája el­len, a koreai fegyverszünet ügyében. Világszerte erősödik a felfogás, hogy a nagyhatalmak vezetőinek össze kell ülniük tárgyalásra cs békésen kell ren­dezniük a világ minden feszült kérdé­sét. A békeszeretö emberiség tudja s mi a béketábor tagjai biztosra vesz- szük, hogy a nyugati nagyhatalmak nem fognak tudni kitérni az elől az egész világot mozgató követelés elől, hogy békés tárgyalásokat kezdjenek az egész világ békéjéért állhatatosan harcoló Szovjetunióval és kérdésröl- kérdésre való tárgyalással rendezzék a világ összes napirenden lévő kérdé­seit. A Béke Világtanács budapesti ülése tovább folytatja a világra szóló ta­nácskozást a háború elhárításának és a béke megvédésének döntő kérdései­ről, amelyek között előtérben áll a ko­reai fegyverszünet, az egységes, de­mokratikus és békeszeretö Németor­szág megteremtése és a népi demokra­tikus Kína jogának érvényesülése az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Magyarország népe, mint jó házi­gazda, teljes felkészültségben, mérhe­tetlen lelkesedéssel várja a hazánk békés építő munkáját megtisztelő Béke Világtanács-ülés napját s a Béke Vi­lágtanács tagjait és meghívottjait. Minden nap felkészülten, minden nap felkészültebben várjuk ezt az ülést. Bárki, bármikor arról győződhetik meg a mi hazánkban, a mi mostani min­dennap gazdagodó életünkben, hogy minden a béke áldásaiból fakad s mi- nálunk minden a béke szeretetéböl és a béke megvédése érdekében történik. Életünk a békés építés ezer jelével mutatja népünk egységét a béke olda­lán. Lenyűgöző békekiállítás a Mű­csarnokban, magyar újságírók kitün­tetése a békeharc ügyét szolgáló írá­saik alapján, a hatalmas békealkotá­sok megteremtéséért folyó munkaver­seny napról napra szemeink elé kerülő békegyőzelmei, mindenekfelett pedig a május 17-i választáson bekövetke­zett elsöprő erejű Népfront-győzelem, népünk egységét mutatják a béke mel­lett. A Béke Világtanács budapesti ülé­sét az egységes magyar nemzet fo­gadja, egységes nép, melyben foglal­kozásra, világnézetre, vallásra nézve különböző emberek egyetértő és egyért küzdő nagy családja mutatkozik meg ország-világ előtt. Ezekben a napok­ban úgy kell dolgoznunk, hogy né­pünknek ez a békés, teremtő egysége, — ha lehet — még nyilvánvalóbbá le­gyen. Nekünk, magyarországi keresz­tyéneknek és keresztyén egyházaknak is népünkkel való egységünkben adód­nak a feladataink s a Béke Világtanács ülésével kapcsolatban az a külön öröm is osztályrészül jut, hogy a Béke Vi­lágtanács számos lelkésztagját és lel- készvendégét üdvözölhetjük majd a világ minden tájáról. Találkozásunk ezekkel a békeharcos lelkészekkel nyil­ván hozzájárul majd az egyházak bé­keküzdelmének megerősítéséhez min­denütt, ahol csak keresztyének élnek. Az igaz keresztyének ugyanis egyetér­tenek abban, és értsenek egyet abban, hogy az emberiséget meg kell óvni a pusztító háborútól, az emberiség bé­kéjét meg kell védeni. Szombat esti közös imádságunk • KÖNYÖRGÉS A SZENTHÁROMSÁGHOZ 'J IV. Móz. 6, 22—27. £ I Állandóan nagy szükségünk van Isten szeretetére: áldására és őrs7 / sére, arra, hogy a test és lélek minden szükségével, kenyérrrel, otthomva/ munkával, egészséggel, családdal megajándékozzon bennünket. Az“') ajándéka az életünk, a családunk, a nemzetünk. De szükségünk van arra is, hogy Isten megvilágosítsa arcát mirajtunk, vagyis megbocsátó szeretettel nézzen reánk, mert mi naponként sokat vét­kezünk és csak büntetést érdemelnénk. Isten Jézus Krisztus által fordul felénk barátságos arccal. Benne kínálja fel bűnbocsátó, új életet ajándé­kozó és az örökélet ajtaját megnyitó kegyelmét. Végül nagy szükségünk van arra is, hogy Isten reánk fordítsa arcát, vagyis állandóan rajtunk legyen irányitó és az úton vezető tekintete. Isten a Szentlélek által tartja rajtunk a szemét és vezet bennünket azon az úton, amelyet számunkra kijelölt. A Szentlélek által vezet bennünket, hogy egyházunk és nemzetünk minden kérdésében jól eligazodjunk és az O dicsőségére szolgáljunk. VALLJUK MEG, hogy sok makacs engedetlenségünk miatt Isten • áldása helyett igen sokszor átkot érdemelnénk. ADJUNK HALAT, hogy Isten nem átkával, hanem szeretetével, kegyelmével és vezetésével közeledik felénk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten áldása nyomán békesség legyen szívünkben, hazánkban és az egész világon. Könyörögjünk, . hogy konfirmandusaink hittel vegyék Isten bűnbocsátó ke­gyelmét és megmaradjanak a Szentlélek vezetése alatt. K. Z. B I B L I A-O LVA S Ó Május 31. Vasárnap. Ezsdrás 9:6 II. Kor. 13:13. Isten szentsége előtt válik nyilvánvalóvá életünk minden álnoksága. Hála legyen érte Istennek, hogy mindnyájunk vétkét öreá vetetté, sőt Szentlelkét is adta. aki által bizodalmas menetelünk van az Atyához. (Olvasd még: Zsolt. 99. — Csel. 4:1—12.) Június 1. Hétfő. Péld. 20:22. Róm. 12:14. Magatokért bosszút ne álljatok —, int az apostol. Krisztus szeretet- parancsa ne az ajkunkon legyen, hanem a szívünkben, és gyakoroljuk is magunkat benne utolsó leheletünkig. (Olvasd még: V. Móz. 6:4—13. — Csel. 4:13—22.) Június 2. Kedd. Jer. 30:11. L Ján. 5:5.. Lehet-e a bűneivel harcoló ember számára nagyobb vigasztalás és erőforrás ennél: velünk az Isteni? Ne vesd meg Isten büntetését, mert ez is Jele annak, hogy veled van Isten. I (Olvasd még: I. Kir. 8:6—14, 22, 23, 26—30. — Csel. 4:23—31.) Június 3. Szerda. Zsolt. 62:6 II. Kor. 5:7. , »—» Isten magához teremtett, ezért nyugtalan szivünk, amíg benne meg nem nyugszik. Isten népének elhivatásához méltó, hitben járó élete ezt a rendíthetetlen békességet hirdeti. (Olvasd még: Ef. 4:1—6. — Csel. 4:32—37.) Június 4. Csütörtök. Zsolt. 127:1. FH. 1«. Szeplő nélkül megtartani magát (Jak. 1:27), ez a keresztyén ember törekvése. Éppen itt szenved hajótörést a legtöbb jóakarat. Az Űr őrzi az övéit. Aki elkezdte a hitet munkálni, be is végzi azt. Ezt ne feledd soha. (Olvasd mé: I. Tim. 3:14—16. — Csel. 5:1—11.) Június 5. Péntek. Zsolt. 145:2. Ef. 3:9. Minden teremtmény dicséri a Teremtőt. Az Isten képére teremtett em­ber dicséri-e Öt, aki nemcsak Teremtő, hanem Megváltó és Megszentelő is! (Olvasd még: Ef. 1:3—14. — Csel. 5:12—16.) Június 6. Szombat. 's. 55:8, 9. Ján, 12:44, 45. Isten gondolatai magasak, a mieink nagyon alacsonyan járnak. Nem értjük Isten útjait, a magunkéit meg hiába akarjuk Isten útjaivá tenni! Meg kell változnunk gondolkozásunkban, lábainkat pedig Isten ösvényére kell egyengetnünk, (Olvasd még: Ján. 5:17—23. — Csel. 5:17—33. — V. Móz. 6:4—13.) Detre László

Next

/
Thumbnails
Contents