Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-05-31 / 22. szám
k EVANGÉLIKUS ÉLET % ARCOK A BIBLIÁBAN JÓ VENDÉGLÁTÓKÉNT TAMÁS TT úsvét után az egyház nép® előtt a legjelentősebb, leginkább felidézett emberi alak: Tamás. A tanítványok között a hetedik. Népnyelvben: a hitetlen Tamás, a Bibliát jobban ismerők között: a kételkedő Tamás. Mit tanít az ő története? Megerősít bennünket abban, hogy a mi Urunk: "I Irgalmas és emberi. Ügyis mond. hatnánk: mint Isten csak irgalmát mutatja, mint ember csak megértését, emberiességét, aki megindul a mi gyarlóságainkon. Istenember: Jézus. Irgalom és szeretet. Tamás a kételkedő, bizonyosságot kereső. Nem akar hinni mindaddig, míg nem látja Jézus kezein a szegek helyeit és be nem bocsátja ujjait a szegek helyébe és be nem bocsátja kezét az 5 oldalába. Az első pillanatban úgy véljük, hogy az egyetlen renitens,_ különcködő, tökéletlenül gyarló a tanítványok közösségében. Nézzünk csak egy pillanatra János és Péter alakjára. Bár általában nézhetnénk a többi megvert és szétszórtra is. Kell-e nagyobb ok a fájdalomra, mint rnegállani Péterrel a főpap udvarában, amint megtagadja Mesterét, Vele menni, amint Jánossal együtt futva mennek az asszonyok híradása után a sírhoz és ott: Péter bemegy a megnyílt sírba, neki nem elég kívülről látása, meggyőződik bent. János, ki előbb ért oda, utána szintén bemegy; ezt olvassuk: »Iáit és hisz vala«. Szóról szóra így. János evangéliumában olvassuk és ugyan ki más Illetékesebb nálánál rá, hogy elismerje gyarlóságukat. Sőt még ezt is hozzáteszi: »mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból«. Hát nem olvasták, hallották a prófétákat? Hát nem hallották a Kereszt és a feltámadás bejelentését magától Jézustól, Mesterüktől? Mikor Ö erről beszélt, süketek voltak? Nem. Láttak és úgy hittek! Mi azonban jobban ismerjük Tamást, a kételkedőt. Jézus megjelenik a félelemtől remegő szívű, bezárkózott tanítványok között. Ott a tanítványt közösségben nem átallja egy valakivel, egy nyomorult kételkedővel szóbaállni, hozzá irgalmásán és megértőén közeledni. Egy gyártó, tökéletlen ember, mégha tanítvány is. Tamás szinte megesküdött, hogy csak akkor hisz, ha lát és kézzelfogható bizonyosságot szerez. Jézus nem veti el a kételkedő Tamást. Újra magát adja neki. Istenember ö! Megdlosőült testben jelent meg a zárt ajtók mögött, de mégis oldalán és kezein vannak a sebek. O Tamás története, mely megerősít " bennünket abban, hogy a mi Urunk irgalmas és emberien megértő, megerősít abban is, hogy menynyire drága Jézusnaik egyetlen lélek. Nem veti el a kételkedőt, nem fordul el tőle, nemi hagyja magára, hanem személyesen foglakozik, törődik vele. Hozzáiriegy, magához engedi, segít rajta, felemeli: türelmes hozzá. Tamás kézzel fogható bizonyságot akart és Jézus ezt is megadta neki. Ilyen Urunk van. Az Ur 1953. esztendejének H úsvét ja után élő egyház népe ma hallja a Tamásnak végezetül mondott szavakat: »Boldogok, akik nem látnak és hisznek.« Mi hihetünk Péternek, Jánosnak, Tamásnak. Hihetünk Pálnak, aki 1. Kor.' 15-ben leírja, kiknek jelent meg a FelMÄRCALGERGELYI Marcalgergelyi egyházközségünk két erős filiája kétfelől úgy fog kezet az anyagyülekezettel, mint akik hol rátámaszkodnak, hogy tartják. A három testvér közül Külsövat számban a legkisebb, de lélekben s az' evangélium melletti mozgásban legerősebb. A másik filia Szergény, amely csak annyira van az anyagyülekezettől, mint Pesten a Kálvin-tér a Deák-tértől, számban a legnagyobb s korban a legöregebb. Az 1600-as évek elején még önálló anyagyülekezet volt s a század végén csatlakozott Gergelyi- hez, hogy erősítse azt s a lelkész a központi fekvés miatt került át oda. Olyan ez a tiszta evangélikus falú, mint egy nagy család s kicsiny temploma a szeretet melengetésé- ben egyre szépül. Az ember nem tudja, mit dicsérjen: a gyönyörű oltárt, a finom ízléssel faragott padokat, kórust, szépen festett mennyezetet, vagy a páratlan művészi ihlettel faragott vörösmárvány keresztelőmedencét. De talán legjobban azon ámul el, hogy minderre két esztendő alatt a rendes . egyházi hozzájáruláson tűt 72.000 Ft-ot adott össze a 750 lelkes kisparaszt gyülekezet. Maga Marcalgergelyi iélekszámban és fekvésben a középen van. Ez utóbbi okból lett ez az anyagyülekezet s épült itt a hatalmas központi templom s a papiak. A legrégibb nyomok az 1600-as évek végéhez vezetnek. 1681-ben már anyaegyházközség a kis gyülekezet, de ezen túl nem is hallunk róla többet sokáig. Bizonyára azon gyülekezetek közé tartozott, amelyek szerény kereteket a szeretet és buzgóság melegével töl-' töttek meg s így éltek fejlődő életet.. Legalább is erre mutat az 1754-1 katasztrófájuk, amikor nádfödeles templomuk porig leégett, benne az anyakönyvek is mind. De ezt a tragédiát már virágzó gyülekezet siratja. Erre mutat az is, hogy ettől kezdve három évtizedig templom nélkül élt „A keresztyén reménység gyülekezete" A párizsi Szent Szeverin templom lelkésze negyven hívével nemrégiben kivált a katolikus egyházból és külön gyülekezetei alkottak, amelynek a »keresztyén reménység gyülekezeten nevet adták. Ez a csoport most keresi a lelki kapcsolatot más hasonló csoportokkal. Ugyancsak a közelmúltban kizártak a katolikus egyházból egy egyetemistákból álló csoportot eretnek tanítás és hit vádjával. Ezek is önálló gyülekezetét alkottak. Ezek az események hem a protestáns térítés eredményei. Az előbb említett lelkész, Jean Massin, nem ment át semmijéte hirtelen »megtérési élményen«. Ehhez a döntéshez a hosszú idő óta híveivel közösen folytatott bibliaolvasás és tanulmányozás vezette. Arra a véleményre jutottak, hogy a katolikus egyház voltaképpen isten igéje ellen harcol. Massin lelkészt régtől fogva úgy ismerik, mint több vallásos, könyv íróját. a gyülekezet és élt, pedig közvetlen a türelmi rendelet előtti évtizedek nyomasztó súlya és szenvedései nehezedtek reá. A türelmi rendelet megnyitotta a sorompót s 1783-ban templomot építenek. Persze a rendelet értelmében torony nélkül. De oly szilárdan és időtállón, valami különleges bécsi mész-megoldással, hogy amikor 1910-ben le akarták bontani, mert a magtárszerü épület helyére szép űj templomot készültek emelni, nem tudták szétverni a falakat. Az új templomot hát rátervezték és ráépítették a régi falakra. Ahogyan a toronynélküli templom küisö elnyomás éveiből nőtt ki, amint megtört a burok, úgy ez a templom különös belső tespedésből való kitörést jelentett. A századelő éveit a liberális protestáns öntudat langymeleg levegője jellemezte ebben a gyülekezetben is. Csökkent templomjárás, állandó anyagi gondok s a fajtánkat nyelő Amerika kitétott szájába szédült innen is sok magyar. Kivándorlás apasztotta számban a gyülekezetét. Az ittmaradtak pedig az adózáson s a templomi ülésrenden marakodtak. Papjuk fiatal volt, erős és segíteni akart a népén. Lelkes prédikációkkal a földosztó bátor kiállásig sokat megpróbált, hogy lendítse gyülekezetét. Amikor mégis közönyt látott, elfogadni készült a várpalotai gyülekezet meghívását. Gyülekezete erre észbe kapott s marasztalni próbálta. A pap föltétele ez volt: marad, ha a gyülekezet új templomot épít. Ráálltak s a hívek serege kilépett a tétlenségből. Hallatlan buzgósággai fogtak az építés munkájához. Közmunkával készült. Idős nénikék ma is boldog büszkeséggel emlékeznek arra az időre. »Sok maltert hordtam én fel akkor a tcmplomfalakra!« — mondogatják. Lám, az ősök öröksége mégis kivirágzott. Hiszen a.múlt század második felében — följegyéztük — déli harangszókor letették a főzökanajat, az asszonyok, mert az a közös imád- j kozás perce s ma is vannak családok, akik imára kulcsolják a kezüket, vagy kalapot emelnek harang- konduláskor. Az ősök hite másképpen is virult. Amikor a pap már megfáradt a szolgálatban, a filiáiba nem volt hajlandó többször kimenni, mint amire a hí-' ványa kötelezte — évi 2—3 alkalommal —, a hívek nem idegenedtek el a templomtól. A »szergénvi fekete leek ma is fogalom. Mint fekete lepel, úzódott át az ünneplő hívek serege a szergényi országúton vasárnapról vasárnapra. Hisszük, hogy a gyülekezet mindezekben mélyre lát s az ősök hitében észreveszi azt a Jézus Krisztust, aki nekünk ma is Krisztusunk, Megváltónk és Ellgazítónk s benne erősödve békés úton boldog iövö és csendes élet felé megy. Mert aki a Krisztusé, az így megy. Koren Emil támadott. Mint utolsó, 5 maga is részesült e kegyelemben. Köszönjük, hogy tudunk Péterről, Jánosról és Pálról. így köszönjük meg Tamást is, akiinek történetén keresztül megerősödünk abban, hogy a mi Urunk irgalmas, emberien megértő; türelmes, egyenként és személyesen foglalkozik velünk, a hit nehézségeibe jutó emberekkel, mint akkor Tamással is. Ha óv is a kételkedés könnyelmű, ingoványos útjaitól, intő szóval, da megment és felemel a hit próbáinak óráiban. Fábry István Kedves fiam! Ne furcsáid, hogy levelet írok neked, pedig élőszóval is közölhetném, ami most konfirmációd küszöbén feléd kívánkozik a telkemből. Vannak mondanivalók, amelyek könnyebben Igazodnak sorba a papíron, mint az ajkon. Az én mondanivalóm is ilyen. De neked is jobb, ha olvasod, nemcsak hallod. Megállhatsz bármelyik mondáinál, akár azért, hogy újra olvasd, akár azért, hogy abbahagyjad az olvasást. Remélem azonban, hogy végigolvasod, amit írok neked. Ez a végigolvasás egyik próbája lesz annak, hogy valóban erőt kapsz-e a konfirmációban a kísértések ellen. Es én éppen arra akarlak figyelmet- leni, hogy a konfirmáció erővétel. Ne feledd ezt el egész életedbenI De ne csak az értelmeddel ne feledd, hanem a magatartásoddal sei Mit használna, ha csak tudnád, hogy a konfirmáció, ez a latin eredetű szó megerősítést jelent?/ Ismerd az életedben is ERO- nek, MEG ERŐS jTÖ-nek az Istent! Még az se lenne elég, ha most a konfirmáció ünnepélyén valami különleges erőt éreznél beléd aramlanl az Istenből. Az Isten előtt sohase tudd magadat másnak, mint erőtlennek, gyengének, de viszont tudd az Istent erőátadd Istenednek: Neki ígérete van rá, hogy erőt ad az Övéinek. Mindenre ad erőt a Krisztusban. A Krisztusban pedig akképpen ad neked erőt, hogy ben- neéltet az egyházban: bermeéltet az igehallgató, az úrvacsorái gyülekezetben. Ezért elválaszthatatlan egymástól az örök Isten, a Krisztus, a Lélek ereje, az evangélium, a keresztség, az úrvacsora, az egyház. Ha valaha is megpróbálnál úgy élni, hogy egyiktől vagy másiktól elszakadsz, menten elszakadsz a többitől is.' Ezért hát az elszakadásnak bármilyen kísértésében melegítsd fel magadban konfirmációd emlékét, s ez az emlék ne hagyjon neked nyugtot, amíg mellbe nem vágod a Kí- sértöt. Azt írtam, hogy mindenre erőt kapsz a Krisztusban. Tudom azonban, hogy neked is, mint minden embernek, több a megfogható kevés, mint a foghatat- lan minden. Meg kell ugyan tanulnod — még értetlenül is — a »mindew-t, mert te sem tudod, milyen nyomorúsá- ,gok, milyen erőtlenségek jönnek rád életedben. De helyes, hogy elsősorban most, ö te ifjúságod idején, a te ügyeidben akarsz erős lénni: erős ifjú, erős a te idődben, erős a társaid között. Ezért én sem írok neked többről, mint arról az erőről, amelyet az Istentől arra kapsz, hogy híven harcolj kísértéseid ellen, és híven szeresd a tieidet. Ezeket sem tehet egymástól elválasztani. Nincs öncélú harc a bűnök elén, és viszont a tieid szeretetében csak az ön- szeretet kísértéseit legyőzve tudsz hű maradni. Remélem, nem is kell sok szóval figyelmeztetnetek, kik is hát a »tieid«. Nemcsak a testvéreid, meg a szüleid, sót nem csupán a barátaid, hanem mindazok, akiknek a közösségében élsz, akik közvetve vagy közvetlenül neked dolgoznak (pl. a ceruzádat neked gyártották, a földalatti vasúlat neked fúrják), akiknek a javára te fogsz dolgozni, mindazok, akik veled együtt az Erős Isten teremtményei és gyermekei. Helyesen teszed persze, hogy naponként elsősorban azoknak a -javát nézed, akiket éppen az életed sugarába hozott az Isten. így lágy erőst Az emberek felé öntudatosan, önérzetesen, de önzetlenül erőst Az Isten felé a bűnbánóiban, engedelmességben, bizodalomban, reménységben erőst Ez hát az én papirosra kívánkozó mondanivalóm. Talán azért is kívánt ' 'kozott papírra, mert mi szülők elérzéi kenyülürlk, amikor a gyerrdekünket ott látjuk az oltár előtt, amint először kapja az úrvacsorában Krisztus testét és vérét. Elérzékenyedünk, mert ilyenkor kivá'tképpen gondolunk éveink múlására. De mégis Inkább öröm nekünkI Eveink múlásából meggondoljuk szü- löi-neve'öi erőnk gyengülését, és ennek ellenében annál hálásabbqk vagyunk az Istennek, hogy ö a Maga Leike erejét adja neked is, kedves fiqm. Örülj te is, örülj az erőnek, erődnek, Isten erejénekI Marqdj meg annak a hitnek az örömében, ame'ure érőt ve. szel a konfirmációban. Csókol: édes apád. Sólyom Jenő. A Béke Világtanács budapesti ülése az egész világ figyelmét Budapestre Irányítja. A földgolyó minden országából idefigyelnek most a béke hívei, tízmilliók' és százmilliók, akik a legkülönbözőbb körülmények között s a legkülönbözőbb harci eszközökkel, de egyért küzdenek: a békéért! De ide irányul a figyelme azoknak is, akik a béke ellenségei s akik az emberiség zűr-zavarából, a háború nyomorából, a népek szenvedéseiből szeretnének hasznot kovácsolni maguknak. A békének ezek az ellenségei a tőkés országok legtöbbjében kegyetlen terrorral igyekszenek elnyomni a béke védelmére felsorakozó dolgozó tömegeket, máshol pedig megpróbálnak hideg közönyt teremteni a népek feltörő békeakarata köré. A béke ügye azonban előremegy. Világszerte erősödik a tiltakozás az amerikai kormány halogató politikája ellen, a koreai fegyverszünet ügyében. Világszerte erősödik a felfogás, hogy a nagyhatalmak vezetőinek össze kell ülniük tárgyalásra cs békésen kell rendezniük a világ minden feszült kérdését. A békeszeretö emberiség tudja s mi a béketábor tagjai biztosra vesz- szük, hogy a nyugati nagyhatalmak nem fognak tudni kitérni az elől az egész világot mozgató követelés elől, hogy békés tárgyalásokat kezdjenek az egész világ békéjéért állhatatosan harcoló Szovjetunióval és kérdésröl- kérdésre való tárgyalással rendezzék a világ összes napirenden lévő kérdéseit. A Béke Világtanács budapesti ülése tovább folytatja a világra szóló tanácskozást a háború elhárításának és a béke megvédésének döntő kérdéseiről, amelyek között előtérben áll a koreai fegyverszünet, az egységes, demokratikus és békeszeretö Németország megteremtése és a népi demokratikus Kína jogának érvényesülése az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Magyarország népe, mint jó házigazda, teljes felkészültségben, mérhetetlen lelkesedéssel várja a hazánk békés építő munkáját megtisztelő Béke Világtanács-ülés napját s a Béke Világtanács tagjait és meghívottjait. Minden nap felkészülten, minden nap felkészültebben várjuk ezt az ülést. Bárki, bármikor arról győződhetik meg a mi hazánkban, a mi mostani mindennap gazdagodó életünkben, hogy minden a béke áldásaiból fakad s mi- nálunk minden a béke szeretetéböl és a béke megvédése érdekében történik. Életünk a békés építés ezer jelével mutatja népünk egységét a béke oldalán. Lenyűgöző békekiállítás a Műcsarnokban, magyar újságírók kitüntetése a békeharc ügyét szolgáló írásaik alapján, a hatalmas békealkotások megteremtéséért folyó munkaverseny napról napra szemeink elé kerülő békegyőzelmei, mindenekfelett pedig a május 17-i választáson bekövetkezett elsöprő erejű Népfront-győzelem, népünk egységét mutatják a béke mellett. A Béke Világtanács budapesti ülését az egységes magyar nemzet fogadja, egységes nép, melyben foglalkozásra, világnézetre, vallásra nézve különböző emberek egyetértő és egyért küzdő nagy családja mutatkozik meg ország-világ előtt. Ezekben a napokban úgy kell dolgoznunk, hogy népünknek ez a békés, teremtő egysége, — ha lehet — még nyilvánvalóbbá legyen. Nekünk, magyarországi keresztyéneknek és keresztyén egyházaknak is népünkkel való egységünkben adódnak a feladataink s a Béke Világtanács ülésével kapcsolatban az a külön öröm is osztályrészül jut, hogy a Béke Világtanács számos lelkésztagját és lel- készvendégét üdvözölhetjük majd a világ minden tájáról. Találkozásunk ezekkel a békeharcos lelkészekkel nyilván hozzájárul majd az egyházak békeküzdelmének megerősítéséhez mindenütt, ahol csak keresztyének élnek. Az igaz keresztyének ugyanis egyetértenek abban, és értsenek egyet abban, hogy az emberiséget meg kell óvni a pusztító háborútól, az emberiség békéjét meg kell védeni. Szombat esti közös imádságunk • KÖNYÖRGÉS A SZENTHÁROMSÁGHOZ 'J IV. Móz. 6, 22—27. £ I Állandóan nagy szükségünk van Isten szeretetére: áldására és őrs7 / sére, arra, hogy a test és lélek minden szükségével, kenyérrrel, otthomva/ munkával, egészséggel, családdal megajándékozzon bennünket. Az“') ajándéka az életünk, a családunk, a nemzetünk. De szükségünk van arra is, hogy Isten megvilágosítsa arcát mirajtunk, vagyis megbocsátó szeretettel nézzen reánk, mert mi naponként sokat vétkezünk és csak büntetést érdemelnénk. Isten Jézus Krisztus által fordul felénk barátságos arccal. Benne kínálja fel bűnbocsátó, új életet ajándékozó és az örökélet ajtaját megnyitó kegyelmét. Végül nagy szükségünk van arra is, hogy Isten reánk fordítsa arcát, vagyis állandóan rajtunk legyen irányitó és az úton vezető tekintete. Isten a Szentlélek által tartja rajtunk a szemét és vezet bennünket azon az úton, amelyet számunkra kijelölt. A Szentlélek által vezet bennünket, hogy egyházunk és nemzetünk minden kérdésében jól eligazodjunk és az O dicsőségére szolgáljunk. VALLJUK MEG, hogy sok makacs engedetlenségünk miatt Isten • áldása helyett igen sokszor átkot érdemelnénk. ADJUNK HALAT, hogy Isten nem átkával, hanem szeretetével, kegyelmével és vezetésével közeledik felénk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten áldása nyomán békesség legyen szívünkben, hazánkban és az egész világon. Könyörögjünk, . hogy konfirmandusaink hittel vegyék Isten bűnbocsátó kegyelmét és megmaradjanak a Szentlélek vezetése alatt. K. Z. B I B L I A-O LVA S Ó Május 31. Vasárnap. Ezsdrás 9:6 II. Kor. 13:13. Isten szentsége előtt válik nyilvánvalóvá életünk minden álnoksága. Hála legyen érte Istennek, hogy mindnyájunk vétkét öreá vetetté, sőt Szentlelkét is adta. aki által bizodalmas menetelünk van az Atyához. (Olvasd még: Zsolt. 99. — Csel. 4:1—12.) Június 1. Hétfő. Péld. 20:22. Róm. 12:14. Magatokért bosszút ne álljatok —, int az apostol. Krisztus szeretet- parancsa ne az ajkunkon legyen, hanem a szívünkben, és gyakoroljuk is magunkat benne utolsó leheletünkig. (Olvasd még: V. Móz. 6:4—13. — Csel. 4:13—22.) Június 2. Kedd. Jer. 30:11. L Ján. 5:5.. Lehet-e a bűneivel harcoló ember számára nagyobb vigasztalás és erőforrás ennél: velünk az Isteni? Ne vesd meg Isten büntetését, mert ez is Jele annak, hogy veled van Isten. I (Olvasd még: I. Kir. 8:6—14, 22, 23, 26—30. — Csel. 4:23—31.) Június 3. Szerda. Zsolt. 62:6 II. Kor. 5:7. , »—» Isten magához teremtett, ezért nyugtalan szivünk, amíg benne meg nem nyugszik. Isten népének elhivatásához méltó, hitben járó élete ezt a rendíthetetlen békességet hirdeti. (Olvasd még: Ef. 4:1—6. — Csel. 4:32—37.) Június 4. Csütörtök. Zsolt. 127:1. FH. 1«. Szeplő nélkül megtartani magát (Jak. 1:27), ez a keresztyén ember törekvése. Éppen itt szenved hajótörést a legtöbb jóakarat. Az Űr őrzi az övéit. Aki elkezdte a hitet munkálni, be is végzi azt. Ezt ne feledd soha. (Olvasd mé: I. Tim. 3:14—16. — Csel. 5:1—11.) Június 5. Péntek. Zsolt. 145:2. Ef. 3:9. Minden teremtmény dicséri a Teremtőt. Az Isten képére teremtett ember dicséri-e Öt, aki nemcsak Teremtő, hanem Megváltó és Megszentelő is! (Olvasd még: Ef. 1:3—14. — Csel. 5:12—16.) Június 6. Szombat. 's. 55:8, 9. Ján, 12:44, 45. Isten gondolatai magasak, a mieink nagyon alacsonyan járnak. Nem értjük Isten útjait, a magunkéit meg hiába akarjuk Isten útjaivá tenni! Meg kell változnunk gondolkozásunkban, lábainkat pedig Isten ösvényére kell egyengetnünk, (Olvasd még: Ján. 5:17—23. — Csel. 5:17—33. — V. Móz. 6:4—13.) Detre László
