Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-05-31 / 22. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 22. SZÄM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. MÁJUS 31. „ELŐSZÖR LÉPEK OLTÁRODHOZ“ Ez évben, május 31-én, Szenthá- rcftnság vasárnapján, tartja egyházunk a konfirmációt. Kicsiny kis falusi templomok és nagy gyülekezetek natalmas templomai ünnepi díszt öltenek ezen a napon. Konfirmandu- dusok, szüleik, gyülekezeti tagok elhozzák a kert legszebb virágait, hogy felékesítsék az Ür házát, külsőségében is emlékezetessé tegyék gyermekeink számára azt a napot, amikor először járulnak az Ür asztalához és csendül fel ajkukon a konfirmandusok éneke: »Először lépek oltárodhoz, ki értem haltál Jézusom.« Gyermekeink bizonyságtétele A konfirmáció napja oly alkalma a gyülekezeti életnek, amely leginkább megmozgatja a híveket. Szülők, nagyszülők, keresztszülők újra átélik konfirmációjuk drága emlékeit. A gyülekezet apraja, nagyja mind a templomba siet, mert mindenki meg- érez, megsejt valamit a gyermekek bizonyságtételének erejéből. A keresztyén bizonyságtétel az ő ajkukon üdén, tisztán, bizalommal cseng. Hitük szava sokszor nagyobb erő és inkább hitre indító, mint sok ékesszavú prédikátor szép elmélkedése. Valósággá válik valami abból a zsoltárversből, melyet Jézus is idéz Máté evangéliumában: »A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget.« Bizonyságtételük eszünkbe juttatja az igét: »Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.« Amikor az egész konfirmációi gyülekezet szinte izgatottan lesi a konfirmandusok minden szavát, és mindenki félreteszi kételyeit, hitetlenségét és hitben meglankadt emberek is megfeledkeznek önmagukról, és lelkűk’szinte issza magába az igét, a bizonyságtételt, minden elhangzó szót, és az abban a szóban megszólaló hitet, nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy »ilyeneké az Isten országa«, Egyetemes hitvallás Gyermekeink bizonyságtétele nem valami egyénieskedő hitélmény, hanem az egész gyülekezet, az egyetemes egyház, évszázadok és évezredek bizonyságtétele. Az Apostoli Hitvallás, a Hiszekegy szólal meg ajkunkon. Nem keresztyén csoportoknak, nem szektás elvonulásnak, vagy egyénieskedésnek nevelünk, hanem az egyház, a gyülekezet számára. Gyermekeink megtudják a konfirmáció alkalmával, hogy az egész emberiség összetartozik. Összetartozik az egész egyház ezen a világon, ösz- szetartozik az egész magyarországi evangélikus egyház, de az egész gyülekezet is, amelynek úrvacsorázó tagjaivá lesznek a konfirmáció által. összetartoznak az őskeresztyénség- gel, a reformációval és tninden keresztyénnel, akinek ajkán megszólal az egyetemes hitvallás: »Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában.« Közösség a gyülekezetben Konfirmandusaink az anyaszent- egyház közösségébe lettek beiktatva a keresztség által, amikor Isten befogadta őket kegyelme gazdagságába, Ebben nevelődtek gyermekeink, amikor az édesanyák az egyház imádságára tanították őket, amikor megtanulták szüleiktől az egyetemes keresztyén imát: a Miatyánkot. A gyülekezet közösségében nevelte őket Isten igéje, és most az egész gyülekezet imádsága kíséri őket az Űr asztalához, amelyről azt mondja Pál, hogy az Jézus Krisztussal való közösség. A keresztség által tagjaivá lettek ennek a közösségnek, Ige és imádság által nevelődtek benne, az Apostoli Hitvallásban maguk is bizonyságot tettek erről. Az Űrszent- vacsorájában pedig megélik, megtapasztalják az egész gyülekezettel együtt ezt a közösséget. A régi képet használva: az egyház mint hajó hordozza, viszi. előre az üdvösség felé az egész gyülekezetét. Az Apostoli Hitvallás történelmi távlatában, az Ürvacsora közösségében hadd élje meg minden gyülekezetünk újból ezt az összetartozást. Hadd olvadjon fel minden elvonulás, félreállás, minden külön csoportosulás ebben a nagy keresztyén összetartozásban, amely a konfirmáció alkalmával újra nyilvánvalóvá válik. Együtt az egész néppel Gyermekeink a konfirmáció alkalmával arról is hallottak, hogy a magyar hazában élnek, s hogy mi az ő kötelességük. Hálásan fogadjuk el benne a hitélet minden alkalmát és lehetőségét. Örülünk annak, hogy rendezett körülmények között folytathatjuk hitéletünket. Boldogok vagyunk, hogy békességben élhetünk és munkálkodhatunk, örömmel tölti el szívünket népünk minden sikere és felemelkedése, A szeretetszolgálat hírei A BUDAPESTI idióta otthonban minden kedden és szombaton, délután fél 5 órai kezdettel varródélutánokat tartanak a Modori-út 6. szám alatt. Eddig az angyalföldi, vári, budahegyvidéki és más gyülekezetek nőtagjai jöttek össze. Az idióta gyermekek által széttépett ruhákat, a hasadt ágyneműt, lyukas harisnyákat, leszakított gombokat veszik gondozásba. Eddig három alkalommal végezték áldásos szolgáltukat. A megtartott összejöveteleken az otthon vezetője felolvasást tartott s a gondozónővérekkel együtt énekkel és zenével viszonozták a gyülekezeti tagok áldozatos kedvességét és fáradságát. Egy alkalommal a varródélután egyik résztvevője 12 alumíniumtányérral és ivópohárral lepte meg a fiúkat. Napokon keresztül örömmel mutogatták mindenkinek az ajándékokat. A szeretet minden megnyilatkozása nyitogatja az ő gyermekszívüket is. KISTARCSAN még április hónap végén, a szeretetotthonban diakoniai napot tartottak, amelynek műsorát egy másik szeretetotthonunk tagjai szolgáltatták Isten igéjével, énekszámokkal, szavalatokkal és előadásokkal.. Amikor a szeretetszolgálat körlevele május hónapban Kistar- csára megérkezett, az idős ápoltak elhatározták, hogy a maguk adományaival támogatják a szeretetintéz- mények munkáját. Szinte fillérenként adtak össze 45 forintot s azzal az üzenettel küldték el, hogy a segítés öröme járta át őket, amikor áldozatot hoztak ők, a segítésreszoru- lók más segítésreszorulóknak. A szegény özvegy asszony története elevenedett még ezzel s a fillérek dicsőítik a gazdag Istent! ÖRÖKBEFOGADÁS. Egy evangélikus házaspár 10 éven aluli evangélikus fiú- vagy leánygyermeket kí- ván örökbe fogadni. Lehetőleg teljesen árva legyen. Az örökbefogadó család lelkész családdal rokon. Egy esztergomi gyülekezethez tartozó evangélikus család 12—14 éves evangélikus leánygyermekét keres oroKOetogaűasra. üroKDe "adni kívánó nevelőszülők, vagy lelkészek, akik ilyen árva gyermekről tudnak, írjanak az Evangélikus Diakóniai Osztály címére, Budapest, II. Vörös- hadsereg-útja 139. Tudjuk, hogy ez a mi hazánk, amely értünk küzd, ahol az atyák gyermekeik boldogságáért hul- lajtják orcájuk verejtékét fáradságos munkájuk közben. Felnőve ezt a hazát és ezt a népet fogják szolgálni konfirmandusaink is keresztyén hitük és reménységük minden szeretctével és szolgálatkészségével. így fonódik össze a mostani konfirmáció alkalmával évszázadok és az egész világ keresztyénsége, egyházunk és népünk szolgálata konfirmandusaink hitében és bizonyságtételében. Gyöngyösi Vilmos Könyörgés konfirmandusokért Szentháromság egy Istenünk, Hozzád buzgón esedezünk, Nézz alá e kis seregre, Fogadd őket kegyelmedbel Jövel, jövel, áldott Isten, Gyújts szent lángot szíveikben, Hogy legyenek tiszták, szentek, Midőn rólad vallást tesznek. Legyen hitük rendületlen, Reménységük csüggedetlen, Jézus őket bűntől óvja, Es segítse minden járat Uram, a Jézus egyházát, Idvességünk erős várát, Mint mennyei seregekkel. Növeld mindig új hívekkel. DE. 306. ének. Készülj äz ige fiaíígatására! Szentháromság vasárnapja. János ev. 17, 6—11. Isten ezen a vasárnapon olyan igét adott elénk, ■ amelyet ■ nehéznek tarthatunk. De kár lenne sajnálnunk a fáradságot az ebbe az igébe való bele- mélyedéstől, mert Isten drága üzenetet rejtett el benne. Igénk Jézus Krisztus megrendítő erejű imádságán keresztül szól Isten ismeretéről és szolgálatáról. Jézus Krisztus visszatekint ebben az imádságban egész földi üdvösségszerző munkájára, amit így foglal össze: »Megjelentettem a Te nevedet az embereknek.« Megváltói müve az Atyával való legteljesebb egységben folyt le s ezért a Krisztusban hívő tanítványok az Atyáéi is: »Az enyémek mind a Tieid és a Tiéid az enyémek.« Az Atya, Fiú, Szentlélek egysége azt sugározza, hogy Isten az egység Istene. Ezt a tökéletes egységet azzal állítja Jézus Krisztus a tanítványok elé, hogtj ők is »egyek legyenek«, azaz éljék Isten egységre vonatkozó akaratát. Ahogy Jézus Krisztus míg e földön járt, vállalta az emberekkel való egységet, úgy elvárja tanítványaitól, okik »a világon vannak«, tehát'e földön élnek, hogy ők is vállalják az ■ emberiséggel való egységet és szolgáljanak az egész emberiség javára és védelmére. Jézus Krisztus azt mondja a tanítványokról: »En nem vagyok többé a világon, de ők a világon vannak.« Tehát kifejezett akarata, hogy a keresztyének, a gyülekezetek, az egyházak a világban éljenek s szolgálják az emberek összetartozását ezen a vízszintes síkon is. Természetesen az Isten által egy vérből teremtett emberiség egységét csak úgy munkálhatja jól az egyház, ha a maga körén belül is megvalósítja Jézus Krisztus akaratát, »hogy mindnyájan egyek legyenek*. Az a gyülekezet, amelyben mi élünk, ez az a hely, ahol gyakorolnunk kell Jézus Krisztus egységre hívó parancsát, itt kell megvalósítanunk Isten akaratát, aki a mi gyülekezetünket is egy osztatlan nyájjá akarja formálni. A Szentháromság egysége így formálja a keresztyének, a gyülekezetek, az egyházak egységét, hogy ezen keresztül is előbbre jusson az emberiség egysége. Ottlyk Ernő Evangélikus és református egyházaink ökumenikus tanulmányi bizottsága háromnapos konferencián foglalkozott az evanstoni nagygyűlés anyagával Megírtuk, hogy a magyarországi protestáns egyházak hetventagú tanulmányi bizottságot küldtek ki az Egyházak Világtanácsa jövő évi evanstoni nagygyűlése előkészítő anyagának tanulmányozására. Az evanstoni nagygyűlés főtémája »A keresztyén reménység« lesz s az előkészítő tanulmány címét így fogalmazták meg: Krisztus a világ reménysége. A főtéma alapgondolatából kiindulva állították össze a hat melléktémát. Ezek a reménység jegyében azt vizsgálják, hogy milyen gyakorlati feladatok várnak az egyházakra és az Egyházak Világtanácsára, egyfelől a sajátos egyházi teendőkben, másfelől a társadalmi és nemzetközi kérdésekben. A magyar evangélikus és református egyház közös tanulmányi bizottsága most háromnapos konferencián foglalkozott az evanstoni előkészítő iratokkal. A munkában mindvégig tevékenyen részt vett dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, valamint D. Bereczky Albert és Győry Elemér református püspök és Kiss Roland református főgondnok. Mellettük a két testvéregyház teológiai professzorai és ökumenikus problémákkal huzamosabb ideje foglalkozó többi egyházi szakembereink vettek részt a három napon keresztül, reggeltől késő estig tartó tanácskozásokon. Az ökumenikus tanulmányi bizottság előbb plenáris ülésben meghallgatta a fő- és melléktémákra vo- vatkozó előadói tervezeteket. Ezeket Bereczky Albert nagyszabású előadása vezette be, melyben az ökumenikus munka irányelveit fejtette ki. Bereczky püspök előadása után Pröhle Károly teológiai tanár tartotta meg előadói beszámolóját a bibliai bizottságok munkájáról, Czcglédy Sándor debreceni református teológiai tanár a keresztyén reménység témájáról; Bodonhelyi József budapesti református teológiai tanár a Hit- és Egyházszervezeti Bizottság iratáról: »Egységünk Krisztusban és egyenetlenségünk mint egyházaknak«; Bckefi Benő nyírségi református esperes az evangélizáció és misszió témájáról; Török István debreceni református teológiai tanár »A felelős társadalom világperspektívában« című tárgyról; Kádár Imre a református egyetemes kon- vent sajtóosztályának vezetője a világtanács nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának témájáról: ».Keresztyének a világközösségért folyó küzdelemben«; Pákozdy László debreceni református teológiai tanár a faji és etikai kérdések témájáról; végül Benczúr László püspöki titkár »A keresztyén ember a maga hivatásában« cím alatt megadott témakörről. Miután a hetventagú plénum mindezeket az előadásokat meghallgatta, a tanulmányi csoport két napon keresztül hét albizottságban foglalkozott minden egyes témával. A harmadik napon újból plenáris ülés elé kerültek a szakbizottságok által készített tervezetek, amelyeket a plénum magáévá tett és végső egyeztetésre és szerkesztésre kiadott az egyeztető bizottságnak, amelynek elnökévé Bereczky Albertet, társelnökévé dr. Vető Lajost, tagjaivá Dezséry László, Győry Elemér, Péter János püspököket és Kiss Roland főgondnokot, titkárává Kádár Imrét választották meg. Az egyeztető —bi-’’ zottság által összeállítandó szöveg kerül majd a magyarországi ökumenikus bizottság gyűlése elé. A gyűlés által véglegesített szöveget küldik ki az Egyházak Világtanácsa tanulmányi' bizottságának, hogy azt az evanstoni nagygyűlés számára az ősz folyamán kiadandó munkálathoz anyagul felhasználja. A kolumbiai események háttere Dr. W. Stanley Ryecroft lelkész, aki az Egyesült Államok presbite- riánus egyházában a délamerikai ügyek titkára, nemrégiben nagy hallgatóság előtt előadást tartott a jelenlegi kolumbiai helyzetről. Előadásában részletesen ismertette az elmúlt évek protestánsüldözését és igen alapos dokumentumokkal bizonyította azok hitelességét. Különösen érdekes és feltűnő volt előadásának az a része, melyben a protestánsüldözés előzményeivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy 1946-ban a kolumbiai liberális párt két szárnyra — egy bal- és egy jobboldalira — szakadt, s a konzervatívok kerültek hatalomra, Laureano Gomcz vezetésével, aki Mussolini és Hitler csodálója volt. Gomczt, aki ma is elnök Kolumbiában, szoros barátság fűzi Francóhoz. A római katolikus egyház kezdettől fogva a konzervatív párt mellett állott, mert ez a párt volt a földbirtokosok pártja és a római katolikus egyháznak is igen nagykiterjedésű földbirtokai vannak Kolumbiában. A konzervatív kormány — Ryecroft véleménye szerint — egy klerikális-fasiszta diktatúrát állított fel, amely az ellenzéket, azaz a lakosság többségét, erőszakkal akarja megtörni. A polgári szabadságjogokat erősen korlátozták, bevezették a sajtócenzurát, az ország néhány helyén vad terror uralkodik. Alfonso Lopez, Kolumbia egyik régebbi elnöke, mintegy 50 ezerre becsüli azoknak a számát, akik 1949 óta ebben az úgynevezett »hideg polgárháborúban« életüket vesztették. Az ellenség elnyomása során rájár a rúd a protestánsokra is. A római katolikus klérus különösen kiveszi részét a protestánsok ellen folytatott hadjáratokból. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy római katolikus papok izgatják a népet a protestánsok ellen. A hierarchia a kormányt az ország protestáns iskolái ellen is akcióra akarja rábírni. Katolikus lelkészek több esetben megtagadták a protestánsok nyilvános temetőben való eltemetésének az engedélyezését, bibliaterjesztők elleni támadásra izgattak, a protestánsok ellen prédikáltak és a gyermekeknek protestánsellenes énekeket tanítottak. Kolumbiai és egyesültállamokbeli hivatalos katolikus újságok a protestáns oldalról elhangzott panaszokra azt válaszolták, hogy Kolumbiában politikai kérdésről van szó, azaz, hogy a megtámadott protestánsok politikai ügyekbe keveredtek. Továbbá azt is állították, hogy az előfordult erőszakos események, provokációk következményei, melyeket protestáns részről követtek el. Dr. Ryecroft véleménye szerint mindkét váddal kapcsolatban hiányoznak a bizonyítékok, A kolumbiai események lényege az, hogy a katolikus színezetű fasizmus meg akarja semmisíteni a protestánsokat, akik szintén az ellenzékhez számítanak ebben a »katolikus« államban. „Örvendezz a te ifjúságodban és vidámítson meg téged a te szíved ifjúságodnak idejében“ (Préu. 12.-1.aO
