Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-24 / 21. szám

2

EVANGÉLIKUS ELET

,,Külön öröm gyülekezeti tagjaink számára, hogy sokan közülük résztvehetnek a szomszédságunkban fekvő

Komló építésében“

Káldy Zoltán lelkészi jelentése

GYÜLEKEZETI HÍREK!

Atájus 24. Pünkösd vasárnapja. A Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Igék: d. e. Csel. 2:36-38. Luk. 11:9—13. d. u. IV. 1Y1 óz. 11:25—29. Liturgikus szín: piros.

Május 25. Pünkösd második ünnepnapja.

Igék: d. e. Csel. 2:42—47. Luk. 12:31—37. d. u. Zsolt. 51:12—15. Liturgikus szín: piros.

A pécsi gyülekezet évi rendes közgyűlésén a gyülekezet lelkésze: Káldy Zoltán lelkészi jelentésében az egész ország evangélikus egyházának életébe állította bele a pécsi gyülekezet életét. Jelentéséből elénk tárul a pécsi gyülekezet lüktető eleven élete — az egész megújuló magyar evangélikus egyház életében.

»Szeretném, ha számadó közgyűlésünk tagjainak szívében igen sok hála, öröm és ezekből fakadó szolgálatkészség volna ebben az órában« — kezdődik a jelentés.

»A magyarországi evangélikus egyháznak és benne pécsi gyülekezetünknek minden oka megvan arra, hogy visszatekintve az elmúlt 1952-ik esztendőre, az abban adott lehetőségekre és ténylegesen elvégzett munkára, örvendező hálával, megtelt szívvel áldja azt az Istent. Aki olyan gazdagon megáldotta.

Éppen ez a hálás dicséret kell, hogy jellemezze a mi időnkben egyházunk népét. Az 1952-ik évben élő magyarországi evangélikus egyház, annak több mint háromszáz anya- és nagyon sok szórványgyülekezete ugyanazt a drága kincset tudhatla a magáénak, mint majdnem 1900 évvel előbb az efezusi gyülekezet: ama szerelmest, a Jézus Krisztust. Éppen általa és Benne volt egyházunk az elmúlt esztendőben is nagyon megajándékozott, gazdag egyház.

Benne bűnbocsánat, élet, megtartás, erő, kifelé és befelé való szolgálat és reménység adatott egyházunkban.

Joggal mondhatta Pál az efezusi gyülekezetnek, de ugyanilyen és nem kevesebb joggal mondhatjuk mi a magyarországi evangélikus egyháznak és benne a pécsi gyülekezetnek: azért fogadott fiaivá, hogy a mi időnkben és a mi körülményeink között, — nem pedig azok ellenére! —. kegyelme dicsőségét magasztaljuk. Ahol ez a hálás magasztalás kiveszett volna valamelyik magyarországi evangélikus gyülekezetből, ott kérdésessé válik az, hogy a gyülekezet tagjai tisztában vannak-e vele: kicsoda nekik Krisztus és ezzel gyülekezeti mivoltuk is kérdésessé válik. Ez másszóval azt is jelenti, hogy

ahol egy gyülekezetben 1952-ben nincs hálás dicséret, ott valójában nincs is gyülekezet.

1952-ben Magyarországon vasárnapról vasárnapra, sőt szinte napról napra

több mint háromszázötven lelkész hirdethette, több mint háromszáz anyagyülekezetben és nagyon sok szórványgyülekezetben szabadon és fennakadás nélkül Isten üdvözítő evangéliumát, szolgáltathatta kt az Űrvacsorát, részesítette a kereszt- ség szentségében a gyermekeket, konfirmálhatta az ifjakat, áldhatta meg az esküvői oltár előtt álló ifjú párokat, hirdethette a feltámadás örömhírét a temetőkben. Szólhatott az ige nemcsak templomokban, hanem gyülekezeti termekben és állami iskolákban is. Folyhatott egyházunk szolgálata a magyar rádióban is.

Budapestre költözött teológiai Akadémiánkon hét professzor vezetésével mintegy 70 teológus készülhetett az egyház munkamezejére. Megrendezhettük a gyakorló lelkészek teológiai továbbképzését szolgáló teológiai konferenciát, melyen több mint száz lelkész vett részt.

Megtarthattuk zsinatunkat, amely racionalizálta egyházszervezetünket, amennyiben két egyházkerületbe és 16 egyházmegyébe osztotta be az egyházközségeket.

Végezhette az egyház lényegéből folyó szeretetszolgálatát. 17 evangélikus szeretetintézményben 392 gyermeket, aggot és elhagyottat gondozhatott.

Az evangélikus egyházi sajtó nagyon jelentős munkát fejthetett ki. Néplapunk, az Evangélikus Élet hetente 10 000, a lelkészek szakfolyóirata, a Lelkipásztor havonta 700 példányban jelenhetett meg. Ezenfelül a Bibliaolvasó Útmutatót és az Evangélikus Naptárt is kinyomtathattuk.

Anyagi vonatkozásban sem volt semmi fennakadásunk. A gyülekezet tagjai szabadon fizethették meg egyházfenntartási járulékukat. A Magyar Népköztársaság anyagilag segítségére volt egyházunknak mind személyi, mind dologi kiadásai fedezésére.

Nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy egyházunk képviselői részt vehettek két külföldi világkonferencián: Hannoverben és Lundban, ahol az egész világ protestantizmusa, sőt keresztyénsége számára végezhettek eligazító, jó munkát.

Egyházunk tagjai szerte az országban örvendező szívvel dolgozhattak bányákban, gyárakban, mezőkön, laboratóriumokban, irodákban, iskolákban, egyetemeken és sok más helyen az új Magyarország felépítésében és a béke szolgálatában. Külön öröm gyülekezeti tagjaink számára, hogy sokan közülük

részt vehetnek a szomszédságunkban fekvő Komló építésében. De öröm az tg, hogy sok evangélikus bányász családunk a Fécs—újmeszesi sokszáz új bányászlakás egyikébe vagy másikába beköltözhetett.

Ha mindezt Isten előtt komolyan átgondoljuk, — nem feledkezve el egyéni és gyülekezeti bűneinkről — lehetetlen, hogy fel ne fakadjon szívünkből a hála Isten kegyelme dicsőségének magasztalására.«

Káldy Zoltán ezen, egész egyházunk gazdag életéről való bizonyság- tétel után ismertette a pécsi gyülekezet életét. Beszélt az igehirdetésekről, a szeretetvendégségekről, a bibliaórákról, a bibliaköri munkáról, a vallásoktásokról és a szórványszolgálatról. Külön megemlékezett a gyülekezet szeretetszolgáltatásáról.

Az új pécsi gyülekezeti terem felavatásáról a következőket mondja: »Nevezetes esemény

volt a múlt évben gyülekezeti termünk felavatása, melyet Fábián Imre esperes végzett. Hálát adunk Istennek, hogy a gyülekezetei megáldotta. De megköszönjük a gyülekezet tagjainak is, hogy Igen komoly áldozatot hoztak erre a célra.

A két összenyitható teremben háromszáz, de szükség esetén álló helyekkel együtt háromszáz- ötven-négyszáz ember is elfér. Különösen a szeretetvendégségek szempontjából tesz jó szolgálatot a régi és az új terem. Az építkezés 70 000 forintba került, mely összegből 11 500 forint az állami*

' hozzájárulás/ ”

A jelentés a következő szavakkal záródik:

»Megköszönjük Istennek minden szeretetét, hűségét, rólunk való gondoskodását. Áldja meg örvendező, hálás szívvel, további áldott munkával a gyülekezetek«

BABITS MIHÁLY:

Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem, mert az ö zászlóját zengem,

O az áldás, O a béke, nem a harcok Istensége.

0 nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen...

—I

S kelt, hogy az ür áldja, védje aki azt énekli: Béke.

DÉLI EGYHÁZKERÜLET

Dezséry László püspök és Darvas József kerületi felügyelő, a Déli Egyházkerület elnöksége kinevezte Benczúr László eddigi Luther Márton Intézeti igazgatót a déli egyház- kerület püspöki titkári állásába. Szolgálatára Isten áldását kérjük.

Az egyházkerület elnöksége kinevezte Ilédey Pál segédlclkész, eddigi budapest-ferencvárosi adminisztrátort a déli egyházkerület kerületi lelkészi állásába. Isten áldását kívánjuk szolgálatára.

budapest-deAk-tér

Pünkösd vasárnap,május 24-én, délután 4 órakor német nyelvű istentisztelet lesz úrvacsoraosztással a Deák-téri templomban.

Május 31-én este fél hét órakor tartja a Deák-téri gyülekezet havonta szokásos szeretetvendégségét.

FASOR

Hétfőtől szombatig (május 18-tól

23- ig) sorozatos igehirdetés volt a fasori templomban a Szentlélek Istenről és művéről. Az igehirdetéseket Pásztor Pál lelkész végezte,

RADIOS FÉLÓRA

Május 24-én, Pünkösd vasárnap délelőtt 9 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: Mekls Adám esperes,

KECSKEMÉT

A kecskeméti egyházközség május 10-i közgyűlése egyhangú meghívással Veörcös Imre lelkészt, a Lelkésznevelő Intézet volt igazgatóját választotta meg lelkésznek. Beiktatása június 14-én lesz Sikter András Bács-Kiskun egyházmegyei esperes szolgálatával,

LELKÉSZNEVELÖ INTÉZET

Az egyházegyetem elnöksége Friedrich Lajos eddigi kecskeméti lelkészt nevezte ki a budapesti Lel- késznevelö Intézet igazgatójának.

NYUGDÍJINTÉZET

Az egyházegyetem elnöksége Glatz Annát, a déli egyházkerület eddigi tisztviselőjét kinevezte az égyete-' mes egyház Nyugdíjintézetéhez tisztviselőnek,

MAGÖCS—MEKÉNYES

Az egyházközség új lelkészének, Vancsó Józsefnek iktatása május

24- én, Pünkösd vasárnapján lesz. A beiktatást Büki Jenő nyugalmazott mekényesi lelkész végzi.

KAPOSVÁR

Május 10-én gyülekezeti napot tar-» tottak az egyházközségben, melynek igehirdetés! szolgálatait Cséry Lajos dombóvári lelkész végezte,

SZÜLETÉS

Mihácsi Lajos dunaföldvári lel-«

késznek és feleségének április 19-én fiúgyermekük született, aki a szent keresztségben Lajos nevet kapott,

hazassag

Friedrich Lajos lelkész, a burla-« pesti Lelkéáznevelő Intézet igazgatója május 12-én a Deák-téri templomban házasságot kötött Oravecz Ilonával. Az esketési szerlartást Dezséry László püspök végezte. Jelen volt az esküvőn dr. Velő Lajos püspök, dr. Pálit Miklós, a Teológia dékánja, sok budapesti lelkész, az egész teológus ifjúság s a Teológiai Akadémia tanári karának csaknem minden tagja. A teológus ifjúság nevében Bottá Árpád szenior köszöntötte a házasságkötő igazgatót, Czcgé- nyi Klára pedig az ifjúság nevében virágcsokrot nyújtott át az ifjú párnak. Isten áldását kívánjuk életükre, • Kincses Lajos segédlelkész és Pal- kovics Julianna, április 26-án tartottás esküvőjüket a balassagyarmati templomban.

TUDOD-E. . .

...hogy amióta Nyíregyházán á templomi istentiszteleten bevezették a mozgó perselyt, azóta háromszorosan nagyobb a gyülekezet áldozatai1 ...hogy a nyíregyházi templomot, amelyben többezer ülőhely van, 1784. március 25-től 1786 október 22-ig építették s akkor a gyülekezet csak 200— 250 családból állott, amelynek tagjai adták össze a 22.000 forint költségei?

... hogy a gyülekezet első orgonája 1792-ben készült?

... hogy amikor az első lelkészt, Vandlik Mártont, elűzték, csak nagy ünnepeken jöhetett titokban igét hirdetni s ilyenkor 4 napon át végezte a kereszteléseket, esketéseket és úrvacsoraosztást?

,.. hogy a gyülekezet ma is két sze- retetintézményt tart fenn, egy öregek otthonát .és az ELIM Nyomorék Gyermekek Otthonát?

A világ az Isten kertje/

Gyom s virág vagytok ti benne. Emberek!

En a kertnek egy kis magja.

De az Ür ha pártom fogja:

Benne gyom tán nem leszek.

Petőfi Sándor: En.

...................................................................................................................................................................................................................iiiiiiiiiimiMimiiiiiiiimmimmitiiiiiiiiimimiiiiiiiiimmimiimiimiiiiiimMmiMmiiimmiiiMiiimurmnfl

PO

NYVA

Ithiél gilgál-i kereskedő óvatosan hajolt le a bethesdai ciszterna vízéhez. Vizestörmlöje száját a víz alá szorította és szórakozottan figyelt a víz alól feltörő buborékokra, ősz szakálla vége a vizet érte, de nem segíthetett rajta, Ikét kézzel fogta a tömlőt. Sötét aggodalom felhozott arcán, szája hangtalan szavakat mormolt, ezüstös haját százfelé zilálta a hajnali szellő.

Tompa nyögéssel emelte ki a meglelt tömlőt a ciszternából. Üggyel-bajjal vállára lendítette és megindult szekere felé. A ponyvával letakart kocsi magasratornyozott terhével állott az öszvérek mögött a hajnali napsütésben.

Ithiél arcán sápadt rémület cikázott át. A kocsi túloldalán árulkodóan kandikált két barna lábszár a kerekek közül. A következei pillanatban bíborvörös arccal ordított a kereskedő:

— Nem takarodsz onnan te csirkefogó, te fiiiszteus! Tolvaj, gazember! Pusztítson el Adonáj, te kutyának unokája!!

A koosi mögül ijedt képpel bámult lói Sumri, a íélkezü bethesdai koldus. Sunyi szemtelenséggel vigyorgott.

— Nem akartam lopni tőled atyám. Csak azt néztem meg, hogy ponyvád jól le van-e kötözve. Sok csirkefogó jön most a városba, Isten pusztítsa el őket — tette hozzá kenetteljes arcátlansággal.

— Akik közül egyik díszpéldány te Vagy — dörmögte Ithiél sötéten.

Jól sejtette. A ponyva túlsó sarkát szabadon lengette a szél. A háncskötél a hátsó kerék mellett fel: !t.

Ithiél leküzdötte haragjai. A ponyvát újból megerősítette. A tömlőt felrakta az ülésre. Övére erősített tüszőjéből kivett egy 2 ash-os pénzdarabot és a koldus elé vetette.

Sumri arcát mohó öröm ragyogta be. Pillanatok alatt eitüntette az alamizsnát, miközben szája pazar böségN É L K Ü £

gél ontotta az áldáskívánságokat: .— Áldott ilégy Uram és a te kenyereid is. Szaporítsa az Ür ivadékaid szármát ezerszer tízezerre. Legyen jószerencsés mai üzletkötésed és mézespogácsáid kerüljenek a főpapok asztalára.

Ithiél komor arccaLíndította ei szekerét. A város fala előtt néhányszáz méterrel megáillott, körülnézett, hogy hogy ninos-e a közelben valaki. Aztán beszólt a ponyva alá:

— Meglátott?

— Nem, Atyám — hangzott a fojtott hangú válasz, — de egy fél kenyeredet elvitte a semkiházi.

Ithiél legyintett.

— Az a fontos, hogy nem látott meg. Életedbe kerülhetett volna.

A •ponyva meglebbent. Sűrű barna szakállú fiatalemiber nézett ki alóla. Magas homloka alatt okC6 barna szemek csillogtak.

Ithiél arcának kemény vonásait meglágyította az apai büszkeséggel vegyes szeretet. Végigsimította fiának összekuszált dús haját.

—. Tamás — mondta neki búsan — miért is vagy te aközött a 11 között, kiket halálos gyűlölettel üldöz a szan- hedrin papi tanácsa?

A fiú nem válaszolt. Töprengve vámolt a jeruzsálemi nagytemplom kimagasló oromfalra.

— Pedig te más sorsot érdemelnél — folytatta keserűen az apa. A tudós Etám rabbitól megtanultad a betűvetést és a szent írásokat. Kenyérdagasztó perzsa rabszolgánktól megtanultad a médek és perzsák nyelvét. Két nyelven is beszélsz, ezért neveznek Kettősnek. Es most... nyomorultabb vagy az utolsó vízhordó rabszolgánál.

Pillanatnyi hallgatás után szólalt meg Tamás:

— Atyám gazdagabb vagyok a császárnál is, mert láttam az én feltámadott Uramat és Istenemet. Láttam

az egek egébe emelkedni. Áldó kezét a homlokomon érzeim.

— De mit érsz vele — vetette közbe komoran Ithiél — ma estére talán már Pilátus börtönében ülhetsz.

—- Nem értesz Atyám — szakította félbe türelmetlenül a fiú — nem az élétemet féltem, hanem a reámbízott szolgálatot. Amíg élt az ür és szerte- járt Izráeiben, bármikor kész voltam Vele meghalni, csak az bánt, hogy az én népem nélküle fog meghalni, elveszni, ha nem haiti ja meg tőlem, meg a többi tanítványtól a szabadító evangéliumot!

— Te azt hiszed, hogy a főpapok engedélye nélkül taníthatsz Izraelben? — kételkedett Ihtiél.

— Hát ha Izráeiben nem, — szólott szenvedéllyel Tamás — akkor előttem van Napkelet, sőt az egész világ. Sokfelé kell hirdetnem a Megváltónkat. Csak azt nem tudom — Vált bizonytalanná a hangja, — hogy hogyan? Mit mondjak? Hogy merjek nekifogni? A Mennybemenő azt mondta, hogy: ... erőt kaptok, ha a Szentlélek eiljő reálok és akkor tanúim lesztek a föld végső határáig.

Megosuklott a hangja: — Erőt adj Uram a szólásra, bölcsességet a tanításra. Az erős lelket újítsd meg én- bennem.-—Csitt! — szólott aggodaiimasan Ithiél — jönnek a jerikói farizeusok. Rejtőzz el!

Tamás sóhajtva tűnt el a ponyva alatt.

A kocsi bedöcögött a Juh-kapu árkádjai alá. Az őrálló légionárius a •kocsi elé tépett. Ithiél barátságosra erőltetett arccal nyújtott át neki egy pirosrasült cipót. Mosolygósra gömbölyűd ott a katona arca és intett, hogy mehet tovább a kereskedő szekere.

Hatalmas embertömeg hullámzott a templomtéren. Ithiél elégedetten tekintett végig a nyüzsgő nagyünnepi sokaságon. Áruján majdnem teljesen túladott. Mézes pogácsáit a szent gabonakéve megáldási szertartása után szinte percek alatt elkapkodták a hosz- szúsüvegű istenfélő perzsák. Csengő dénárral fizettek érte.

Izrael fiain kívül a fél viliág képviselve volt a téren. Párthusok, médek, arabok és rómaiak egyforma alázattal hajtottak térdet a hálaadás perceinek fenséges áhítatában Izrael Istene előtt.

Csak a fia sorsa aggasztotta a kereskedőt. Tamás még hajnaliban elsurrant azzal, hogy felkeresi a tanítványokat. Azóta híre-hamva sincs.

Távoli moraj ütötte meg a fülét. Sebesen zúgó szélnek zendülése volt ez. Ijedten kapott a sátorponyva felé. Szélroham zúgott át a tér felett. Tejfehér ködött sodort magával, melynek vakító tűzláng volt a magja. Amilyen hirtelen jött, oly hirtelen tűnt el a templom mögött.

Velőtrázó kiáltásban lört ki a tömeg rémülete. Utána süket csend támadt. .

Szaladó léptek zaja hangzott a templom mögül. Egy kis csoport sielett a tér közepére. Ithiél felismerte Pétert az élen, ki vendége volt egyszer a Názárétivel. Péter arca {elindult örömben ragyogott. Szava süvöltve zúgott az emlékezés Kövének kőlépcsőjéről a sokasághoz:

— Atyámfiái, Testvérek! Nálunk volt az Ur e zúgó szélben. Ma teljesedett be Joel prófétálása az idők teljességéről: »Kiöntöm Lelkemet minden testre és prófétáinak a ti fiaitok ... « Isten Szendéikét vettük mi tizenegyen, ki a názáreti Jézus tanítványai voltunk. öt hirdetjük a Megfeszítettet, a Feltámadottat, Izrael és az egész világ Messiását! Térjetek meg bünbá- natta!, keresztelkedjetek meg örvendezéssel és ti is veszitek a Szentlélek ajándékát!

Wegen nyelven kiáltott szavak követték másunnan a szózatot. Tógás rómaiak kapták fel a fejüket erre. A tér túlsó oldalán más beszéd hallatszott. Csikós burnuszú arabok gyülekeztek a hang gazdája körül.

Ithiél sátra előtt mozgolódni kezdtek a hosszúsüvegű perzsák és egy harmadik hang felé szaladtak ismerős örvendezéssel.

Ithiél szive megremegett a hang hallatára. A médek és perzsák jellegzetes sárga köntösei között egy ismerős varratban köntös fehérlett. Sűrű barna szakáll, dús haj keretezte a beszélő ember lelkes arcát, értelmes szemében a megajándékozottak öröme égett. Szava biztos zengéssel csendült a sóvárgó szemmel figyelő idegenek [elé. Két ismerős szó 6zívenütötte belőle Ithiélt: ...Jézus ... Messiás |

Ithiél felkiáltott: — Tamás!!

Tamás feléje fordult a perzsák közül. Mosolyogva intett apjának és a kereszt jelét rajzolta a levezőbe. Aztán küldő szeretettel mutatott a tér közepére, Izrael fiainak nagy csoportjára, kik a Halásztól hallgatták az igét.

Ith:él tétova léptekkel indult el Péter felé.

*

A késő délutánt napfény aranyba vonta az alsóváros házait. Szapora ■léptekkel kocogtak az öszvérek a szekér előtt. Ithiél gilgáii kereskedő tartott hazafeié a nagy.ünnepről. Véle volt a fia is.

A kereskedő ősz haján még nem száradt meg a keresztelő víz. De tekintetében az újjászületett ember békessége honolt.

Közeledtek a kapu-őrség háza elé. Ithiél keze. megrándult a ponyva felé.

— Fiam — szólott parányi aggodalommal a hangjában — itt a ponyva, rejtőzz el alája.

Tamás feléje fordult. Megindult szeretettel nézett apja ráncos, hűséges szemébe. Elmosolyodott. Nevető szeméből a felszabadult ember öröme sugárzott. Csendes szavában a Leiektől vezetettek biztonsága áradt.

— Krisztus tanúja ponyva nélkül jár.

A lenyugvó nap biztató ragyogással

mutatott Perzsia felé.

Németh István