Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-24 / 21. szám

EVANGÉLIKUS ELET IMMÁNUEL — PÜNKÖSD Tfz napja ünnepeltük áldozócsütör­tököt, .Jézus Krisztus mennybemene­telének ünnepét, ö negyven napot töltött együtt tanítványaival feltá­madása után s akkor búcsúzott el tőlük. »És lön, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván felviteték a mennybe«, adja hírül Lukács evan­gélista s az Apostolok Cselekedetei­ről írott könyvében még hozzáteszi: »az ő Iáitokra felemelteték és felhő fogá el öt szemeik elől«. »Felment a mennyekbe", .tanítja az ősi hitval­lás. így lett vége annak az együtt- létnek, amely ezer emlékkel fűzte a tanítványok szívét Izrael tájaihoz. Végérvényesen vége szakadt annak a rövid életnek, amit a történelem ezekkel az évszámokkal rögzít: élt 1—33-ig. Eltűnt Jézus tanítványai­nak szeme elöl. Csak búcsúszavai csengtek — különös ellentmondás­ként — füleikben: »Imé, én ti vele­tek vagyok minden napon a világ végezetéig". Ez az Ígéret éppen akkor teljese­dett be, amikor ott a Tábor hegyén elhagyta őket. Eltűnt a Mester káp- rázó szemeik elől, hogy elvehetetle- nül elfoglalja helyét a szívükben. Elvesztették a názáreti Jézust, hogy velük maradjon az Ür. Karácsony titokzatos Ígérete: születik egy fér­fiú, akinek neve Immánuél, ami azt jelenti: Velünk az Isten, ezzel telje­sedik be. Jézus Krisztus mennybe­menetele éppen azt jelenti, hogy Ö azóta nem itt vagy ott található, nem Kapernaumba, vagy Bethániába kell elzarándokolni, hogy találkoz­hassunk vele, hanem Ö mindenütt jelen van, ahol csak hivő szívvel ke­resik. Jelen van, éppen Ht a földön kö­zöttünk. »Mennybemenetelének« az a különös és csodálatos titka, hogy élete éppen így s ezáltal lett igazai földivé. Meghosszab­bodott az időben: napjainak száma végtelen, kortársa lett Fáinak, Luthernek és mindany- nyiunknaW. örök útitársunk, ki velünk tart nemcsak Emmaus felé, de az életnek minden út­ján, a halál árnyékának völgyé­ben is; sohasem vagyunk egye­dül. S a i-mcnnybement" Jézus jelenléte a térben Is kitágult, ahogy megnő a szemhatár, amint repülőgéppel egyre feljebb emel­kedünk. A földnek minden pont­ján egyforma közel van hozzánk, minden nép és minden ember megérintheti öt, csak a kezét kell felé kinyújtani. »Mit álltok, nézve a mennybe?«, intette az angyal a tanítványokat. Ez az intelem mindig időszerű. Mindig kísért az égrebámészkodó kercsztyénség veszedelme, amelyik clfeledkezik arról, hogy Ura nem azért ment a mennybe, hogy most már egé­szen és igazán velünk legyen, itt e földön, ebben az életben is. Velünk van az igében és a szent­ségekben. Ahol hangzik a prédiká­ció s megterítve az Or asztala ott van ö jelen tanítványai számára. Szól hozzánk, int, tanácsol, vigasztal, vezet, s mi is szólhatunk vele: imád­kozhatunk hozzá. Az egyházban van jelen Jézus, valahogy így kell mon­danunk, hiszen az egyházban hirde­tik az igét és élnek a szentségekkel. De mindjárt hozzá kell tennünk: ott az egyház, ahol Ö jelen van, hi- •szen ahol az igét tisztán és helyesen hirdetik, ott van egyház. S még egyet, de ez talán a legfon­tosabb. Jézus Krisztus jelen van közöttünk az ő »kicsinyeiben", mind­azokban, akik éheznek, vagy szom­jaznak, mezítelenek vagy foglyok, be­tegek vagy elhagyottak. Márta Bethániában teríthetett neki csak asztalt s Lövi házában csak egyszer ült lakomán, de mióta mennybement, minden utcasarkon találkozhatsz vele s vendégül hívhatod Öt, ha a fele­barát képében kerül eléd. Egy ital vizet s egy jó szót számontart övéinél — s hányszor állt már az ajtód előtt, mikor le nem vetted észre, hogy Vele van dolgod? Mindezt a tanítványok is csak piinköd után értették meg. Akkor nyílt meg szemük egy vi­lág távlatára, akkor nyergeitek meg az apostolok lovait s akkor indultak szolgálatra s vitték szívükben az igében, vízben, ke­nyérben, borban mindenütt- jelcnvaló Urat széles e földre, minden népekhez. Akkor ismer­ték meg, hogy nem személyválo­gató az Isten s tárták szélesre az üdvösség kapuját minden ember előtt. A mennybemenetel titkát csak Pünkösd tárhatja fel. Immánuél, ve­lünk az Isten, ez a boldog bizonyos­ság csak ebben' a könyörgésben vá­lik valósággá: Jövel Szentlélek Úr­isten 1 LFÖLDI EGYHÁZI HÍREK NORVÉGIA A norvég evangélikus egyház az Északi Egyházkerület kettéosztásával új püspökséget létesített. Ez a kilence­dik püspökség a világ legészakibb fek­vésű egyházkerülete. Az új kerület püspökét: Alf Wiiget a norvég egyház vezető püspöke, Sinenio érsek iktatta be tisztébe. A norvég egyház történeté­ben most elsőízben fordult elő, hogy a szomszédos országok egyházainak kép viselőit is meghívták a beiktatás ün­nepségére. * Norvégia fővárosának hirtelen növe­kedése kérdéseket vetett fel az egyház számára is. A fővárosban kevés a templom. Most tavasszal nagyszabású akciót indítanak a kérdés megoldására. Az egyik vasárnap igehirdetéseit arra használják fel, hogy bennük rámutas­sanak a fennálló szükségre. Ott azt tervezik, hogy a város pere­mén kis templomikat építenek, mert az ott lakók számára nagy nehézsé­gekbe ütközik a város központjában lévő régi templomok felkeresése. * A norvég evangélikus egyház lelké­szeit két intézményben képezik ki. Az egyik az oslói egyetem teológiai fakul­tása, a másik az ú. n. szabad gyüleke­zeti fakultás. Az új norvég lelkészek legnagyobb része ezen a fakultáson végezte tanulmányait. A püspöki szé­kek betöltésénél azonban úgylátszik előnyben részesítik azokat, akik az egyetemen szerezték meg oklevelüket. Norvégia kilenc püspöke közül hét az oslói egyetemen, kettő pedig a gyüle­kezeti fakultáson tanult. ERANCIAORSZAG Most tartották Mansoilleben a Chris- tianisme Social (Szociális Keresztyén- ség) elnevezésű francia protestáns mozgalom évi kongresszusát, amelyen a szövetség 120 delegátusa megbe­szélte a francia 'keresztyénség belső kérdéseit, a társadalmi helyzettel ösz- szefüggő problémákat: s a háború és béke ügyét. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban a kongresszus a követ­kező határozati javaslatot fogadta el: »A Szociális Keresztyénség Mozgal­ma 29. kongresszusa örömét fejezd ki a feszültség enyhülése felett, amely né­hány hét óta a népek világában mutat­kozik. A Mozgalom ' a következőket „Talán nincs a világon még egy olyan könyv, amit az evangélium népe annyira szeretne s amelyhez annyira ragaszkodnék, mint a Tranosciusu — mondotta Váczi János terényi leikész Lapunk multheti számában részletes tudósítást közöltünk d Déák-téf.én meg­tartott Tranoscius emlékünnepélyről. Ezen az ünnepélyen Váczi János lel­kész is tartott előadást. Előadását az alábbiakban. kivonatosan közöljük. Mózestől kezdve, a bibliai korszak­ban, a reformáció idején egészen nap­jainkig Istennek a kegyesei éneklő em­berek voltak. Isten üdvözítő kegyelme lángra gyújtotta a szívüket, úgyhogy tollat ragadtak és zsoltárokat, himnu­szokat, szent énekeket írtak Isten ke­gyelmének és dicsőségének magaszta- iására. így jött létre az éneklő gyüle­kezet, az éneklő egyház. Köztudomású, hogy egyházunk szlo­vák ajkú gyülekezeteinek énekeskönyve: a Tranoscius. Több mint háromszáz esztendeje ez az énekeskönyv neveli és tanít­ja a keresztény hitre és életre egy­házunk szlovákajkú népét. Gazdag tartalmával ápolja bennük a tiszta evangéliumi vallásosságot és ke­gyességet. Hitvalló őseinket a leg­nagyobb megpróbáltatások idején ez az énekeskönyv vigasztalta, erő­sítette a hitben és tartotta meg őket a mindhalálig való hűségben. S napjainkban is, a mindennapi élet_ újabb és újabb kérdéseivel kapcso­latban — ahol csak használják — a híveinknek a Tranoscius eligazí­tást ad. Híveinket ez a könyv ta­nítja és neveli. Hű köteiességteije- sítésre a munka mezején, bátor helytállásra az élet minden terüle­tén, önkéntes áldozatvállalásra és áldozathozatalra a nemzet nagy közösségéért, teljesen az evangé­lium szellemében. Ezreknek és ez­BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori leveleiből Szülők és gyermekek Szüléinknek mindig meg kell ad­nunk az őket megillető tiszteletet, ak­kor is, ha úgy véljük, hogy igazság­talanok velünk szemben. Sokszor ép­pen azért romlik meg a viszony a szülők és a jelserdült gyermekek kö­zöli. mert a gyermekek azt vélik, hagy joguk van a panaszra és érez­tetik is elégedetlenségüket szüleikkel s tiszteletlenül viselkednek. Ha a szü­lőknek kell elhallgatniok jeleseid gyermekeik előtt, akkor ez nem Istennek tetsző dolog. Ha a szülök engedelmességet kívánnak, engedel­meskedjünk; s ha ez szívből történik, ők is engedékenyebbek lesznek. Mert ugyan mit árt az, ha apróságokban engednünk kell? Törődjünk bele gyer­meki szívvel, mégha rosszul esik is, hogy felnőtt létünkre kisgyermekként kezelnek bennünket szüléink. Talán azért is nem teljesül minden kívánsá­gunk, mert túl sokat akarunk egy­szerre. Néha a gyermekek nagyon ön­fejűek és ennek nincs helye a szülői házban. Ott végtére is a szülök ren­delkeznek. S legyetek általában fi­gyelmesebbek, pontosabbak, hogy ne kelljen annyit helyreigazítani, inleni, kifogásolni; csináljatok meg mindent azonnal és rendesen. Ha a gyermekek megnőnek, sokszor mindent jobban akarnak tudni és nem fogadnak el tanácsot; pedig még ugyancsak rá­juk férne. Dacos, konok, ellentmondó gyermekek nagyon szomorú látvány. S ha összeütközésre kerül a sor, leg­többször a gyermekek hibásak. Hát hol marad a szelídség, alázat, sze­rénység, önmegtagadás? Néha nem lehel a gyermek kezéből egy regényt kivenni s ha mégis, akkor durcásan jog hozzá mindenhez. Ha némely gyermekek arról panaszkodnak, hogy nem jutnak szóhoz, mit mondjunk, ha viszont néha a szülőkről kell ezt megállapítani? Remélem azonban, hogy mindez csak a haszontalan gyermekekre vo­natkozik s az olvasóim nem ezekhez tartoznak. Vagy talán mégis? Nézze­lek magatokba és — ne feledkezzetek meg az Üdvözítőről, aki nagyon sze­ret benneteket. Gondoljatok Öreá és arra, hogy Ö milyen példái adott ne­künk mindenben, ebben is. Ö szeret bennünket s azért mi is szeressük egymást, szülök és gyermekek, gyer­mekek és szülök. Vajha egyek lehel­nénk Őbenne és vele maradhatnánk, amint bizonyosan velünk van, minden napon a világ végezetéig. reknek az ajakára adja ez a könyv a béke szent himnuszát. Szinte egyedülálló népszerűségével kapcsolatban megemlítem, hogy három száz esztendő alatt a Tranosciust 146- szor adták ki. Ez azt jelenti, hogy háromszáz esztendő alatt csaknem min­den második évben kiadták valahol. Bátrán merem mondani és hang­súlyozni, hogy talán nincs a vilá­gon még egy olyan könyv, amit az evangélium népe annyira szeretne, és amelyhez annyira ragaszkodnék, mint a Tranoscius. Tartalmi gaz­dagságával pedig ez az énekes­könyv — legalábbis hazai vonatko­zásban — felülmúl minden más énekeskönyvet. Híveink szeretik a Tranosciust. Ez a gyakorlati életben azt jelenti, hogy sze retünk énekelni. Minden vasárnap dél előtti istentiszteleten öt, vagy hat éne­ket énekelünk végig, még abban az esetben is, ha ezek az énekek hosszúak S hogy ez nem fárasztó, senkire nézve nem válik unott teherré, ennek bizony­ságául a következő esetet fogom el­mondani: Egy vasárnap délutáni istentisztelelré a Tranoscius egyik legszebb »Tudom, hogy van egy halovány, gyönyörű olaj fa« (1006 ) kezdetű és 17 versből álló énekét jelöltem ki, amely ének a witten­bergi csalogányról szól. A 10-ik versnél — arra gondolva, hogy már épp eleget énekeltünk — felmegyek a szószékre. Istentisztelet végeztével a templom ajtajában — hóna alatt a vastag Tra- nosciussat — megállít az egyik öreg, őszhajú hívem és ezt mondja: »Tiszte lendö úr, amikor én énekelek, úgyérzem, hogy az Istennek szolgálok. Éppen ezért azt az éneket a felénél nem sza­bad abbahagyni, mert ha abba hagyjuk az éppen olyan, mintha belefognánk valamilyen munkába és a felénél abba­hagynánk. Az Isten dicséretébe és ma gasztalásába sohasem szabad bele­fáradni«. Bizonyságtételemet a mi kedves, na gyón szeretett, drága énekeskönyvünk röl a Tranosciusról a zsoltáríró szava ivat fejezem be: Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak, te egész töld. ajánlja tagjainak és barátainak figyel­mébe: 1. Francia részről elevenítenünk kell azt a gondolatot, hogy Kelet és Nym gat, békésen élhet egymás mellet; Ezt az eszmét a végső következmé­nyekig érvényesítenünk kell. 2. Haladéktalanul elő kell mozdíta­nunk minden olyan kezdeményezést, amely a konkrét kérdésekre irányuló megegyezéseket javasol az érdekelt ha­talmi csoportok között. Elő kell segíte­nünk a kölcsönös békés érintkezést és fel keld vennünk a harcot a félelem és a gyanakvás sugalmazásai el ten. — 3. Rendíthetetlenül elő kell mozdíta­nunk mindazt, ami elősegíti az általá­nos leszerelést, az európai népek ösz- szetartozását és függetlenségét, a gyarmati népek fejlődéséi és önállósu­lását. Nyugat-Európa társadalmi és gazdasági felemelkedését, az embert jogok-, biztosítását és a gazdaságilag elmaradott országok felemelkedését.« A francia gyarmati kérdés kiélező­désére mutat az a tanulmányi értekez­let, amelyet Algírban tartottak a fran­ciaországi, algíri és tuniszi egyházak delegátusai, hogy közösen megbeszél­jék az északafrikai helyzetből adódó égető kérdéseket. Az értekezletnek három tárgya volt: Az egyház a köz­életben; az egyház és a társadalmi és gazdasági problémák; az egyház küldetése. Az elfogadott határozat arra litvja. fel a keresztyéneket, hogy a mohame­dánok és a zsidók irányában építsék ki a barátság és szeretet kapcsolatait; nyissák meg az egyházi intézmények jótéteményeit a nemkeresztyének szá­mára is, s a francia állatni hatóságok­nál hassanak oda, hogy ne alkalmaz­zanak az evangélium szellemének el­lentmondó olyan rendszabályokat, amelyek a keresztyén bizonyságtétel elfogadását akadályozzák az algíri és tuniszi lakosság számára. KOLUMBIA A kolumbiai evangélikus egyház leg­utóbbi jelentésében összefoglalót kö­zöl az Í952-es év protestáns üldözé­seiről. E szerint 150 esetben üldözték a protestánsokat vallásuk miatt. Hét protestánst meggyilkoltak, három templomot szétromboltak. Hat templo­mot, Illetve missziót támadtak meg bombával, 12 templomot dobáltak mrg kővel, 40 protestánst börtönöztek be és az állam 12 protestáns iskolát ráí­ratott be. Katolikus lelkészek az ese­tek 35 százalékában vettek részt, az államliatóságok pedig az esetek 58 százalékában. SVÉDORSZÁG Gunnar Rosendahl lelkész, aki a katolicizmus jelé elhajló ú. n. magas egyházi irányzat követője, gyülekezeté­ben bevezette »az utolsó kenet szentsé­gét«. A szent olajat egy amerikai püs­pök szentelte meg egy anglikán szer­tartási könyvből átvett rendelkezés szerint. Rosendahl, lelkész azt írja, hogy ez a szertartás nagy közkedvelt­ségnek örvend gyülekezetében, 6 róla viszont a többi evangélikus lelkész igen helyesen azt tartja, hogy féllábbal máris a katolikus egyházben áll, NYUGAT-NÉMETORSZAG Az Evangelischer Pressedienst rész­letes kimutatást közöl a Nyugat-Né- metországban egyre inkább lábrakapó alkoholizmusról. A kimutatás szerint az elmúlt évber a nemzeti jövedelem 10.75%-át költötték alkoholra és do­hányra; összesen mintegy 10 millió márkát. Az alkohol fogyasztása 17.5%- kal, a dohány 12%-kal emelkedett. 1945-ben ezer megbetegedés közül 0.5% származott alkoholtól, 1948-ban már 2.5% és 1951-ben 8.1%. Az elmúlt évben Hamburgban ittasság miatt 733 közlekedési baleset történt, melynek következtében 21 ember vesztette éle­tét. Az elmúlt évben Hamburgban 1161 gépkocsivezetőtől vonták meg a veze­tői igazolványt, 1031 esetben ittasság miatt. Szombat esti közös imádságunk LELKEMET ADOM BELÉTEK EZÉKIEL: 36, 22—28, Isten állandóan azon munkálkodik, hogy halott, kemény és hideg szíve­ket teremtsen újjá és cseréljen ki. Bár az ember úgy tudja, hogy »szívet cse­rélni nem tehet«, ami embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges. A szív kicserélése pedig úgv történik, hogy Isten Jézus Krisztus érde­méért először megbocsátja a régi szív keménységét és hidegségét vagyis hitet­lenségét, aztán az Ö Szentlelke által szívünkben, életünk gócpontjában véghez viszi megszentelő munkáját. Kő szív helyett hús szívet ajándékoz, amely immár a Szentlélek erőterében Istennek való engedelmességben él. A Szent­lélek veszi kezébe egész valónk-irányítását, uralkodik akaratunkon, értelmün­kön, kívánságainkon, érzelmeinken, céljaink és szenvedélyeink felett. Isten pünkösdkor kő szív helyett hús szíveket akar ajándékozni aiz Ö népének. Az igaz életre és egyben az élet egész területére akarja újjászülni Szentlelke által őket. VALLJUK MEG, hogy sokszor sokkal inkább ragaszkodtunk kő­szívűnkhöz, mintsem hús-szívet kértünk volna. ADJUNK HALAT, hogy laten akarja új életünket, új szívvel és új Lélekkel. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten pünkösdkor árassza ki Szenllelkét, hogy hideg, halott, s kemény szívek megelevenedjenek, és így az élet egész területén szolgálhassunk Istennek. B I B L I A-O LVA S Ó Május 24. Pünkösdvasárnap. Zsolt. 18:2—3. EL 1:13. Dávid számára kőszikla, vár és szabadító az Úr. Mi a te számodra? Az, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?! A kegyelem Lelkének kiáradása nélkül üres képzelgés egész keresztyénségünk. (Olvasd még: Zsolt. 118:24—29. Csel. 2:1—13. És. 44:1—6.) Május 25. Püskösdhctfő. Zsolt. 25:3. II. Ttm. 1:7. Az Isten ígéreteire váró nem szégyenül meg. A Tőle elpártoló elve­szíti az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét. Nem csoda, ha meg­szégyenül minden dolgában. (Olvasd még: Zsolt. 106:1—8, 44—48. Csel. 2:14—24.) Május 26. Kedd. Zsolt. 143:10. Gál. 5:25. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek a fiai. Szentlélek nélkül senki sem teheti Isten akaratát. A Szentlélek munkája: nagyon bűnössé tesz Isten előtt, megmutatja azt, akit Isten tett Úrrá és Krisztussá, aztán elindít az egyenes földön, ahol még a bolond se téved el. (Olvasd még: Zsolt. 51:3—14, 17—19. Csel. 2:25—36.) Május 27. Szerda. Zsolt. 125:2. II.’ Ján. 3. Isten legdrágább ígérete: én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Isten az ö népének ezt mondja: Ne félj, én veled vagyok! Erős vár a mi Istenünk! (Olvasd még: Móz. 11:16, 17, 24—29. Csel. 2:37—41.) Május 28. Csütörtök. Mikeás 7:8. I. Kor. 2:9—10. Isten angyalainak színe előtt nagy öröm van egy bűnös ember meg- térésésén. E világban nagy az öröm egy megtérő visszatérésén. Gondold meg: mit készített Isten az Öt szeretőknek! (Olvasd még: Ef. 2:17—22. Csel. 2:24—47.) Május 29. Péntek. Ez. 34:31. I. Ján. 4:13. Isten úgy néz az emberekre (nemcsak a hívőkre), mint az Ö legelő­jének nyájára, akiket Ö maga keresett meg és akar legeltetni. Akikben az Ö Lelke van, mindig megtalálják a helyüket az Isten gyülekezetében. (Olvasd még: Ef. 4:11—6. Csel. 3:1—10.) Május 30. Szombat. , Zsolt. 119:93. I. Kor. 12:7. Jó dolog emlékeznünk Isten határozataira. Nem maradiság és a múlton való merengés ez. Isten régi cselekedete elevenít meg bennünket ma és tesz képessé és Indít a ma feladatainak hűséges elvégzésére. Isten népe ezért tekint felfelé, ahonnan jön a mi segítségünk, és előre, ahol bé­kesség munkálásában és egymás bűne kölcsönös megbocsátásában vált­hatja aprópénzre a felülről kapott nagy bankót. (Olvasd még: Ján. 20:19—23. Csel. 3:11—26. És. 6:1—8. IV. MózJ 6:22—27.) Dctre László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents