Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-17 / 20. szám

XVIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1953. MÁJUS 17.

Június 15-én kezdődik Budapesten a Béke-Világtanács ülésszaka

A Béke Világtanács irodája május

5-én és 6-án Stockholmban ülésezett. Erről az ülésről közleményt adtak ki. A közlemény többek között a következőket mondja;

»A Béke Világtanács irodája megállapítja, hogy. azok az egyszerű igazságok, amelyeket a békemozgalom évek óta terjeszt és azok az észszerű kezdeményezések, amelyeket a békemozga- lom támogatott, kezdik meghozni gyümölcsüket.

Uj helyzet alakult ki, amely kettőzött erőfeszítést követel. A legutóbbi események eredményeként a tárgyalások eszméje újabb milliókat hódított meg.

Koreában újra megindultak a tárgyalások. A népeknek követelniök keli, hogy e tárgyalások a közeljövőben fegyverszünet megkötéséhez és az oly sok szenvedést okozó, az egész világra való kiterjedéssel fenyegető konfliktus rendezéséhez vezessenek.

A béke megőrzése megköveteli azt is, hogy a német kérdés —■ békés megoldása érdekében — négyhatalmi tárgyalások tárgya legyen.

A Béke Világtanács irodája a tárgyalásokat elősegítő új utak keresése érdekében és annak érdekében, hogy a béke védelmében akcióba vonja mindazokat, akik a legutóbbi események befolyása alatt kezdik felismerni a tárgyalások szükségességét és lehetőségét, határozatot hozott, hogy 1953. június 15-re Budapestre összehívja a Béke Világtanács ülésszakát.

A Béke Világtanács ülésszaka, — figyelembevéve a nemzetközi helyzet legújabb eseményeit, — különös figyelmet fordít annak kivívására, hogy minden körülmények között diadalmaskodjanak a tárgyalások útján való döntések. Az ülésszak munkájával hozzájárul majd a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyéhez, elősegíti a népek függetlensége tiszteietbentartásának ügyét.«

Dr. Vető Lajos püspök:

Béke, munka, fölét, felemelkedés

Országgyűlést választ a magyar nép

Május 17-én szavazóurnák elé járul magyar hazánk népe, hogy képviselőinek megválasztásával megalkossa államunk hatalmának legfőbb szervét, az országgyűlést. Nemzetünk közakaratának kinyilvánításában evangélikus egyházunk hazaszerető népe lelkészi karunkkal együtt ünnepélyes és öntudatos örömmel vesz részt. Hiszen alkalmunk nyílik bizonyságot tenni országvilág előtt arról, hogy mi evangélikusok egynek érezzük magunkat magyar népünkkel s a magyar dolgozó nép egészével együtt szívvel-lélekkel a béke, a munka, a jólét és a felemelkedés mellett vagyunk úgy,. ahogyan erre a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása világosan és meggyőzően rámutat.

A BÉKE MELLETT VAGYUNK. Hiszen Istenünk a békesség Istene (I. Kor. 14, 33.), s valljuk, hogy a béke a népek és az emberiség, a családok és az egyes ember legfőbb kincsei közé tartozik, s szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy két világháború szörnyű pusztításai után békében élhetünk, dolgozhatunk és imádkozhatunk. Keresztyén hitünk alapján Isten akarata szerint valónak tartjuk, hogy az emberiség ne pusztítsa el ncmzedékről-nemzedékre véres háborúkban azt, amit nagy munkával felépített. Ezért szent kötelességünknek valljuk, hogy a békének az egész földkerekségre kiterjedő uralmáért imádkozzunk, dolgozzunk és harcoljunk.

A MUNKA MELLETT VAGYUNK.

»Nem henyélni: munkásságra _ hívott) Isten e világra«,—"énekeljük és valljuk igaz meggyőződéssel, mert tudjuk, hogy az Ur is szüntelenül munkálkodik (János ev. 5, 17.). Nem azért dolgozunk, hogy éppen csak el legyünk foglalva, valamivel, hanem hogy Isten akarata szerint (I. Mózes 1, 26.) tervszerűen és céltudatosan birtokunkba

vegyük a teremtett világ erőit és javait s uralkodjunk azokon az egész emberiség javára. A magunk munkájából akarunk élni, a magunk csendes munkával szerzett kenyerét akarjuk enni (2. Thess. 3, 12.), és nem a másokét. Nem háborús kalandokért lelkesedünk, hanem hasznos és áldozatos, má sok javát szolgáló munkában akarunk égni. Es mert Isten minden embert munkára hívott el, örülünk, hogy hazánkban is a dolgozó nép kezébe ke rült az államhatalom s örülünk, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront képviselőjelöltjei a magyar dolgozó nép tagjai és képviselői.

A JÓLÉT MELLETT VAGYUNK. A nagy reformátorral, Isten igéjének tisztahangú tanítójával, Luther Mártonnal valljuk, hogy Isten megadja a mindennapi kenyeret mindenkinek, de valljuk azt is, hogy a szorgalmas munkával termelt földi javakat igazságos-in és testvériesen kell elosztani, s azért a nyomor valamiképpen mindig a bűnnek a következménye: vagy nincs igazság, vagy nincs béke, vagy nincs tervszerű és szorgalmas munka, vagy mind a három hiányzik. Isten által megítélt múltúnktól népünkkel együtt éppen azért fordultunk el, ment benne sem igazság, sem béke, sem az emberiség tudásának és képességeinek megfelelő minden ember jólétére törekvő tervszerű munka nem volt. Most pedig azért veszünk részt a magyar népünk jólétét célzó honépítő munkában, mert hisszük, hogy Isten megáldja a népet, mely jólétéért tervszerű békés munkával, s a javak igazságos, elosztásával fáradozik.

A FELEMELKEDÉS MELLETT VAGYUNK. »Eívész a nép, mely tudomány nélkül való.« »Es megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket:« A mindentudó Isten az embert az ő képére és hasonlatossáPÉTER JÁNOS REFORMÁTUS PÜSPÖK PRÉDIKÁLÓ KÖRÚTJA ANGLIÁBAN

Péter János tiszavidéki püspök, a református zsinat alelnöke, az angol protestáns egyházak meghívására prédikáló körútra Angliába utazik. A körút május 17-én a skóciai Glas- gowban kezdődik, Leedsben, Manchesterben, Birminghamban, Bristolban, majd a délwalesi Swanseaban folytatódik és végül Londonban fejeződik be.

Péter püspököt a skót református egyház zsinatára is meghívták. Az egyetemes zsinat Edinburghban, a St. Giles katedrálisban lesz, ahol Péter püspök átadja a skót testvéregyháznak a magyar református egyház üzenetét.

NagyjelentőségűTranoscius emlékest a Deák-téri templomban

Az elmúlt vasárnapon, május 10-én, délután 6 órai kezdettel az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Tranoscius-emlékestet rendezett a Deák-téri templomban. Az emlékest célja az volt, hogy budapesti gyülekezeteink is megismerjék a nagy énekköltőnek: Tranovsky (Tranoseius) Györgynek az életét és nagyjelentőségű énekeskönyvét: a Tranosciust. Noha a hallgatóság nem gyűlt össze olyan számban, mint ahogyan ez az alkalom megkívánta volna, mégis biztosra vehető, hogy széleskörű visszhangja lesz ennek a kezdeményezésnek. Máris olyan tervek készülnek, hogy Budapest és az ország több gyülekezetében — főleg a szlováknyelvfiekben — tartanak Tranoscius- emlékünnepélyeket. Ezekre az ünnepélyekre nem valamilyet! évforduló adott indítást, hanem az a tény, hogy egyre határozottabban ismeri fel egyházunk a magyar és szlovák evangélikusok közös egyházi kincseit.

könyv három évszázadon át többet megőrzött a Luther és Luther-kora- beli énekekből, mint maguk a német énekeskönyvek.

Tranovsky Györgynek múlhatatlan érdeme, hogy megteremtette a szlovák énekköltészetet és iskolát alkotott a későbbi szlovák költők számára. De épúgy felbecsülhetetlen érdeme, hogy a lutheri énekköltészetet kitűnő fordításban szlovák földre ültette és ezzel a szlovák gyülekezeteket még jobban a lutheri reformációhoz fűzte.

Ezek a mélységes hitű, a reformáció eszméiért élni és halni tudó szlovák költők a Szentlélek által indíttatva felülemelkedtek minden emberi szemponton és szerencsés kézzel ahho- az énekköltészethez nyúltak, amely leginkább kifejezésre juttatja az evangélium szellemét, a reformátorok tántoríthatatlan hitét.

Alig 80 esztendő múlva Bach János Sebestyén örök időkre emléktáblát állított ezeknek az énekeknek ma már az egész világon elterjedt műveTben. így vált lehetővé, hogy a szlovákság a nemzetközi értelemben vett egyetemes éneklésbe belekapcsolódjék.«

Linder László ezután több példával illusztrálta a Tranoscius énekek eredeti, szép dallamait. Majd előadását így fejezte be:

»Reménységünk van az Ur Jézus Krisztusban, hogy Isten segítségével hymnológia! téren is meg fogjuk találni a testvéri szeretet ösz- szekötő szálait szlovák testvéreinkkel. Az ének és zene mindig fontos szerepet töltött be a nemzetek ösz- szetartozásában.«

Az előadások között a Lutheránia énekkar adott elő Tranoscius-énekeket. Külön ki kell emelni Zalánfy Aladárnak, a Deák-téri templom főorgonásá- nak és Weltler Jenő karnagynak munkáját, akik szebbnél szebb eredeti Tra- noscius-dallamokali kutattak fel és tanítottak be erre az alkalomra.

Az értékes egyházzenei estet Kemény Lajos esperes fejezte be Miatyánkkal és áldásosztással.

Szeberényl Tamás

gára teremtette. És ha tudásunk töredékes ás rész szerint való is, a tudomány korunk emberét csodálatos eredményekkel és világossággal ajándékozta meg. Mindez nem lehet egyesek kiváltsága, hanem minden ember közkincsévé kell legyen, mert csak a kiművelt fők sokaságából álló nép munkálkodhalik tervszerűen és hasznosan. Es mert szeretjük népünket, boldogok vagyunk, hogy honépítő terveink olyan nagy súlyt helyeznek népünk műveltségének emelésére, a tudomány művelésére és a tudás terjesztésére.

Béke, munka, jólét, felemelkedés: világi dolgok, de olyanok, amelyek nekünk, evangélikus keresztyén embereknek ezen a világon a legfontosabb értékeinket s a legfőbb erkölcsi feladatainkat foglalják magukban. _ Keresztyén hitünk erkölcsi erejéről való,bizonyságtevés alkalmának tekintjük, amikor a május 17-i országgyűlési képviselőválasztás során magyar népünk egészével, egy emberként sorakozunk fel a szavazóurnák előtt, hogy kifejezésre juttassuk: mi is a béke, a munka, a jólét és a felemelkedés mellett vagyunk, értük küzdünk és imádkozunk.

Készülj az ige hallgatására!

HUSVÉT U. 6. VASARNAP

Luk. 24. 44 -49.

Áldozócsütörtök . és pünkösd közötti vasárnapon igénk arról szól, hogyan nyitja fel Jézus a tanítványok szentét^ »hogy értsék az írásokat«. Érteniök kell, hogyan készítette el'ó Isten Mózestől és a prófétáktól kezdve Jézus müvét, szenvedésed, halálát, feltámadását és megdicsőülését.

Ha pedig a tanítványok megértik Isten egész embermentő tervét, akkor Jeruzsálemtől kezdve »minden pogá- nyok között«, a világ népet között hír- detniök kell Isten Krisztusban megnyilatkozott emberszeretetét és élniük kell az új életnek, a megtérésnek, a bünbocsánatnak a keresztyén- ségét, amely telve van Istentől vett szeretettel, örömmel, békességgel, reménységgel.

Jézus Krisztus a mennybemenetele és visszatérése közötti időszakban sincs távol gyülekezeteitől, mert Ígérete szerint velük van az igét megvilágosító és gyümölcstermést érlelő Szentjeikével: »íme én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét.« »Felruház- tattok mennyei erővel.«

A megígért Szentlélek vezeti az egyházat az Istennek való engedelmesség útján itt e földön, az emberiség sorában. A tanítványok nem árvákként élnek ebben a világban, hanem a Szentlélek vezetésében járnak. A ml gyülekezeteink is itt élnek ebben a világban, amely most örömmel és boldogan lesz bizonyságot négy esztendő szorgalmas munkájának eredményeiről s velünk együtt el van szánva arra, hogy a jövőben még odaadóbban veszt ki részét hazánk békéjének, jólétének, felemelkedésének, egységének az erősítéséből.

Egyházunkat itt, ebben a világban vezeti a Szentlélek azzal, hogy »megértjük az írásokat«, amelyek Jézus Krisztuson keresztül Isten embert szerető és védelmező szavát hirdetik, s világosságot adnak nékünk Isten örökkévaló akaratának mai követésére. Felé hangzik a további megvilá- gositásért való könyörgés: »Jövel Szentlélek ÚristenI«

Ottlyk Ernő

„ühol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.“

(Péld. 11:14)

„Beszélnek a templomok, a gyárak, az iskolák kövei“

mondotta Megyer Lajos nyíregyházi esperes

| reakció, sem annak képviselője, vagy búvóhelye, hanem az evangéliumból élő egyház. A lelkipásztoroknak az a feladatuk, hogy megmutassák híveiknek, miképpen legyen az egyház egyház a szocializmusban, miképpen legyen éppen egyház és semmi más. Rá kell mutatnunk arra, hogy

mire kötelez minket keresztyénsé- giink, amely nem lehet az e világból való szekfás vagy szerzetesjel- legű elvonulás, vagy e világnak fenrthéjázó megvetése. Hitből élünk, szeretetben élünk, szorgalmasan munkálkodunk, szolgálunk, hűségesen szolgáljuk népünket és hűségesen fáradozunk felemelkedéséért. Egyek vagyunk sorsával és vállaljuk küzdelmeit és problémáit! A nép építésében és felemelkedésében való együtthaladásunk és szolgálatunk jusson kifejezésre magatartásunkban, híveinknek adott útmutatásainkban és ebben a szellemben támogassuk népünk hatalmas alkotó munkáját.«

Lelkészi karunk leszámolt a múlttal és annak tévedéseivel, nagyra értékeli azt az alkotó munkát, amely országunkban folyik és népünkkel való egységben halad a jövendő felé.

Május 6-án nagyjelentőségű lelkészi | gyűlés volt Nyíregyházán.

Délután 3 órától a késő esti órákig voltak együtt a hajdú-szabolcsi egyházmegye lelkészei. Mint vendégek részt vettek ülésükön az északi egyházkerület és a gyülekezet felügyelője, valamint a református egyházmegye és a1 helyi református gyülekezet kiküldöttei is. Az egyházmegye esperesé, Megyer Lajos, Luk. 19, 40 alapján tartott irás- magyarázatában felhívta a lelkészek figyelmét arra, hogy minden lelkipásztor tiszte Isten dicsőségének, nagyságos dolgainak hűséges hirdetése.

»Hirdessük, hogy mit cselekedett Isten kegyelme egyházunk életében és emlékezzünk meg arról, hogy mivel ajándékozott meg nemzetünk életében. Ha mi elhallgatnánk, a kövek fognak kiáltani. A kövek beszélnek. Beszélnek a templomkö- vék. Isten kegyelmét, egyházunk történelmi múltját hirdetik. És beszélnek a gyárak, a munkásházák, az új iskolák kövei. Hirdetik népünk békés alkotó munkáját. Legyen Isten áldása minden igehirdetésen és a kövek minden beszédén.«

A lelkészgyűlésen előadást tartott dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Akadémia előadója és Gyöngyösi Vilmos, budapesti lelkész. Dr. Ottlyk Ernő négy évszázad egyházi történetét, áttekintve, történeti keresztmetszetekben mutatta be, hogy miképpen szolgálta egyházunk népünk ügyét. A reformáció, közelebbről Luther, Szkhárosi Horvát András tállyai lelkész, Tessedik Sámuel, szarvasi lelkész és a szabadságharc püspökei és lelkészei állásfoglalása alapján vonta le haladó hagyományainknak azt) a tanulságát, hogy amint négyszázéves múltúnkban egyházunk egy volt a néppel, úgy most is együtt kell örülnünk népünk eddigi sikereinek, együtt kell szolgálni a további fejlődést.

»Nekünk, evangélikus lelkészeknek semmi újat és szokatlant sem kell ma tennünk, hanem csak úgy kelj ma szolgálnunk, mint Szkhárosi Horvát András, Tessedik Sámuel, Haubner Máté, Pákh Mihály, népünket hitből szolgáló lelkész őseink szolgáltak a maguk korában egyházunk és népünk javára. Szolgáljuk mi is haladó hagyományaink szellemében népünk jólétét és felemelkedését.«

Gyöngyösi Vi@os azt a kérdést vizsgálta előadásába!!, hogy merre vezetjük egyházunk népét. Szólott az egyház útjáról 1945-től napjainkig. »Egyházunk minden lelkésze és minden híve előtt nyilvánvaló ma már, hogy_egyhá- zunk nem azonos többé az elmúlt idők eltűnő rendszerével. Nem vagyunk kapitalista társadalmi rend, sem annak védelmezője. Nem vagyunk politikai

Az emlékest, melyen megjelent dr. Veto Lajos és Dezséry László püspök és számos lelkész, Kemény Lajos esperes imádságával és igeolvasásáva! kezdődött. Utána Váczi János terényi lelkész tartott igen érdekes előadást a Tranoseius énekeskönyv gyülekezeti szerepéről és erejéről. Előadását következő számunkban ismertetjük.

A másik előadást dr. Sólyom Jenő, a Teológiai Akadémia egyháztörténet tanára tartotta. Előadásit lapunk más helyén közöljük.

A harmadik előadást Linder László békéscsabai lelkész tartotta.

»Az evangélikus egyház énekeskönv* vei között alig akad egy is, amely oly értékben megőrizte volna az egyházi énekköltészet ősrégi hagyományait, mint a szlovák gyülekezetekben használatos Tranoseius.

Ez az elszigetelten álló énekes-