Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-05-17 / 20. szám

z EVANGÉLIKUS ÉLET As egyháztörténetből: Egyházunk és népünk egységének megnyilatkozásai 1848-ban Egyházunk haladó hagyományainak nagy értékeit találhatjuk meg 1848-ban. Már akkor is 300 év egyházi és nem­zeti szabadságért folytatott küzdelem állt egyházunk mögöTt. Ez az elköte­lezd múlt szükségképpen állította egy­házunkat azoknak az oldalára, akik a nemzeti függetlenségért, a nép fel­emelkedéséért küzdöttek. Az 1848 márciusi események idején a reformátusokkal közös egyházi saj­tónk, a Protestáns Egyházi Lap nagy örömmel hirdeti minden más közle­ményt megelőzve: »A sajtó szabad!« Innentől kezdve megnyílik a lehetőség, hogy egyházi sajtónk az ige fényébe helyezve hirdethesse Isten ítéletét a Habsburg elnyomás felett s' utat mu­tathasson evangélikus népünknek arra, hogyan szolgálhatja hazája érdekét az­zal, hogy keresztyén életét Istennek való engedelmességben éli. Székács József, akkori pesti lelkész, későbbi püspök, a próféták egész né­pünkkel foglalkozó igehirdetésének a nyomán, szószékre viszi a haza életé­ben bekövetkezett felemelő eseménye­ket, Ezen az istentiszteleten a pesti evangélikus templomban (ma: Deák- téren), a gyülekezet Székács erre az alkalomra írt egyház! énekét énekelte, amelynek egyik részlete így hangzik: »Hozzád hangzik a háladal, Mert te műved a diadal. Hatalomnak Istenei Te szóltál a nép szavában S elporlott saját hamvában — A szentelt jog ellene!« Ugyanakkor nemcsak Pesten, hanem az ország minden részében a nép szé- les rétegei egyházunkkal együtt örül­tek a nemzeti függetlenségért folyta­tott harc sikerének. Egyházi sajtónk »Gömörből hírek« című közleményében például ezt olvassuk: »A szabadságnak zászlai me­gyénk falvainak tornyain jelenleg diadalmasan lengenek. Hegyi vi­dékünk lakója ez új fordulatot ég­ből küldött isteni ajándéknak_ veszi, vallásos érzelmében örömkönnyü­ket, a hála könnyűit hullatja.« A nép hatalmas tömegeinek megmoz­dulásakor a Protestáns Egyházi Lap átérzi a történelmi pillanat nagyszerű­ségét és a lelkészekhez fordul hazafias kötelességük hűséges teljesítésére szóló felhívással: »Lépjetek azért elő, hazánk lelké­Mi farizeusok Abban a pillanatban, amint az em­ber bizonyosságot szerzett és érez megszentelödéséról, farizeussá lett. Nem az a mi igazi próbatételünk, hogy tudunk-e kegyesen szólni és áf- tatosan énekelni, hanem az, hogy mik vagyunk valójában. Erre legin­kább ott figyelhetünk fel, ahol és amikor senki sem lát. Hitedet nem a templomban üléseden lehet lemérni, hanem a munkahelyeden és otthonod­ban. Mennél jobban törekszem magam becsületesíteni, annál jobban lesz látható a bűnösségem. Mennél többet beszélek Istentől való függőségemről, annál kevésbbé függök tőle. Az élet a bizonyság, nem a szó. Ha nem ismered meg Krisztusban, hogy éppen veled van dolga s hogy álformálja az életedet, nem ismerted meg öt egyáltalán. Kotimaa szei, tűzszavaltok s lelkes tetteitek lángoló példájával! Fessétek népe­tek elébe a kort, mellynek vlsszn- hozhatatlan millió napjait annyi eskiitörő fejedelem kínos szolgasá­gában töltöttétek el. Rajzoljátok le a zsarnokokat, kik hízelgő udva­roncaik mosolygó arcából merlték örömüket, holott népük millióinak arcán keservdűs bánat ült, Írjátok le mindezek ellenében a szabadság szent kötelességeit, mellyekről maga Isten, ki népeit szabadságra s nem szolgaságra teremte, fog kö­vetelni számot mindazoktól, kik hivatva valónak a küzdelemre s hivatásukat teljesíteni elmulaszták. Hogy mindezeket eddigelé is haza fiúságuk kellő buzgalmával teljesítek s hirdetek lelkészeink, legkevésbbé sem kételkedhetünk. Síkb dicséretőkre le­gyen följegyezve, valónak elegen, kik a népet lelkesítők. De ha ismerné e nép ősei dicső müveit s ha ismernék a leg. utóbbi három század történetét, mely­ben az osztrák fejedelmek nemzetünk semmivé tételében olly buzgón Igyek- vének: bizonyosan fogékonyabbá vál­nék kebele mindazon szózatok Iránt, mellyek most erejét a kormányhatalom éléről hazánk erősítésére felhívják.« Mindezek a megnyilatkozások nem. csak esetlegesen vagy szórványosan, hanem rendszeresen és általánosan je lentkeztek, hiszen egyházunknak népünkkel való egy­sége a Szentírást a nép nyelvere lefordító magyar reformáció óta mindig természetes és magátólér- tődő megnyilvánulás volt. őseink és apáink hitéből ezt kaptuk elköte­lező örökségül a jelen számára! Ottlyk Ernő GYÜLEKEZETI HÍREK Május '17. Exaudl, Húsvét u. 6. vasárnap. Igék: d. e, Róm. 14:13—19. Luk. 24:44—49, d. u. Es. 44,1—5. Liturgikus szín: fehér. CINKOTA Május 10-én Iktatta hivatalába az újonnan esküt tett presbitereket a gyülekezet lelkésze, a rendes va­sárnapi istentiszteleten. Ez alkalom­mal a prédikáció a presbiterek szol­gálatáról és felelősségéről beszélt a gyülekezet új munkásainak. NAGYVELEG A gyülekezet Görög Ernő lelkész nyugalombavonulása után a lelkészi állásra megválasztotta Kajos János egyházkerületi segédlelkészt. CSORVÄS Május 3-án a gyülekezetben Szlo­vák Miklós lelkész hirdette az igét. Az offertórium az egyházmegyei gyámintózet javát szolgálta. A MAGYAR SZABADSÁGHARC FILMEN TVéhány napja egv film a legna- ■*.’ gyobb néznivaló nálunk, egy színes, kétrészes magyar film, Illyés Gyula és Nádasdy Kálmán alkotása, amely nevét az ismert Petöfi-vers cí­méből vette. A »Fdltámadott a ten­gere valóban történetünk egyik leg­nagyobb korszakát varázsolja a szem élményévé, a főitámadt magyar ten­gert, a népet, amint a dupla zsar­nokságot ledobálva odaáll a haza és a friss Bzabadság védelmére. A ma­gyar szabadságharc története pereg a vásznon, 1848—49 hősei vonulnak el előttünk. A legnagyobb láz gyűl bennünk, azok járnak-kelnek s szól­nak hozzánk a hófehér mozi­vásznán, akik együtt és külön-küiőn minden magyarban oly mélyen benne élnek- A néző maga ts a film készí­tői közé lép, minduntalan azon veszt észre magát, hogy ez a film minden részletével problémájává válik. Hoz­zászól és közbeszól s minden szavát olyan súlyúnak érezni, ahogy filmjá­téknál nem szokás. A szabadságharc, a megelevenedő Kossuth, Petőfi és Bem s a körülöttük hullámzó esemé­nyek mindnyájunk legközvetlenebb hagyományát képezik. Száz év nem sok idő, unokák nézik itt a nagyszü­lők korát. Ezzel a szabadságharccal indultunk nek* a teljes polgárosodás­nak, forradalom volt az és szabadság, harc egyszerre, az e.nyomott nemzet és az elnyomott társadalmi osztályok párhuzamos feltörése. Most pedig egy új korszakból, ugyancsak forra­dalom és szabadságharc után, néz­zük ezt a történelmi fordulót, amely­ből születtünk. I llyés Gyula eredetileg csupán két fénfi rendkívüli találkozását és barátságát akarta megírni egy film számára, Petőfi és Bem drámai sze­repét. Így Ismerjük ezt a »Két férfin című, bárom éve megjelent könyvé­ből. Azóta folyik a nagy film műn- kaja, s munka közben szélesült ki a film a két Iker-év eposzává. Alkal­munk van, hogy belenézhessünk a legfontosabb történeti eseményekbe. Mintha csoda történne, a visszafor­gathatnánk a lefutott száz esztendő­ket. Nem lehet megkerülni ezt a fil­met, látnia kell azt mindenkinek az egész országban. Filmgyártásunk ez­zel a színesfémmel a legnagyobbat s legjobbat hozta létre, szinte az ösz- szes lehetőségeket kiaknázva. Bizto­sak vagyunk benne, hogy sikert ara­tunk ezzel a filmmel nemcsak itt­hon, hanem külföldön is. S biztos, hogy a filmben közvetlenül Is érin­tett s említett szomszédainknál, a film történetének idején a közös egy haza lakosainál és <’édtlmezőinél, a -románoknál és szlovákoknál éppoly erősítő s megigazuió visszhangot fog kelten1 ez a film, amilyent kelt majd az osztrákoknál és a lengyeleknél, mint ugyancsak érdekelt feleimé!. Megjósoljuk, nagy mondanivalója jó talajt talál majd 'szomszédainknál. Mert Illyés filmje az Igazi Kossuth és az Igazi Petőfi mondanivalóját feszi népszerűvé és szövi össze egv lengyel-magyar szabadsdgbös és ka­tonai lángész egyszsrtl, Igaz politi­kájával, Bem József bölcsességére gondolunk. A film azt mutatja meg, mire ment *"*• a magyar szabadságharc a nép­pel, minő szerepe volt benne s vele legnagyobb költőink egyikének, s az Erdélyt felszabadító « ottan minden magyartj románt és szászt a népi szabadságban egyesítő Bem apónak. S azt is mutatja a film, mire mehe­tett volna szabadságharcunk, ha még inkább azzá válik, amivé a felkelő nép tette. S ezzel máris ott vagyunk a kerékkötőknél, az árulóknál és té­vézőknél, akiket ugyancsak megele­venít a film. Mi történik, ha Bécs kül­városa előtt, Schwechatnál, a magyar honvédség megnyeri a csatát, beve­szi a császárvárost, egyesül a bécsi főlkelőkkél? Tudott-e volna sikeresen fellépni ezzel a diadalmas forrada­lommal a császár összes generálisá­val egyetemben, sőt az orosz cárral is? Minő történelem lépett volna az ismert helyére? Mit tettünk volna a száz év alatt? A film ezt feszegeti. Sehwechatig Móga voi-t a mi sere­geink fővezér», M-ógát Kossulh föl­szólítja, támadja meg Bécset. Móga erre lemond, Görget lép a helyére. A filmen még élesebb minden, mint az emlékiratokban, Áruló vollt-e Görgei s tervszerűen készült az árulásra, vagy csak szűklátókörű, tétovázó, bár kétségtelenül tehetséges hadve­zér? Illyés filmje érinti ezt a kér­dést, de el is ejti. Válasza a mon­danivalója Bemmel e Petőfivel Er* délybe fut ét. TJem és Petőfi szerencsés talál-ko- záa volt, két rokon-Iélek egye­sülése. A film igazi filmhősei éppen ezért mégis csak ők ketten. Felejthe­tetlenül szép Kossuth híres beszéde az országgyűlés előtt, Pesten, vagy március 15-ének Jelenetei a Pilvax­tól a Nemzeti Múzeumig. Ezek azon­ban mind képek. Bem pedig ese­ményt csinál, tehát a filmszerűség, a film-dráma tengelye ő. Bem alakí­tója egyúttal az egész film legkivá­lóbb színészi teljesítménye: Makláry Zoltán. Kossuth alakításában is sok a megkapó s valószerű. Petőfi a'akí- tása azonban csak néhol olyan. Hol­ott ennek kellett volna a legíökéle. toseb-bnek lennie. Bizony ez a színé­szi alakítás nem az Igazi embert s költőt mutatja be, hanem egy állan­dóan koturnuson járó, mindig fe­szült, merev, szerepét éreztető, össze­húzott szemöldökű Petőfit. Ilyen volt? Nem lehetett ilyen a költői Me- legebb, egyszerűbb, emberibb volt. Néhol megcsillan ilyesmi Is Qörba János alakításában, do az egész na­gyon komor s nagyon merev. A met. lékszereplők jobb alakítást nyújta­nak általában. A film maga túl hosszú Szíve- sen néznénk végig szabad­ságharcunkból három órán is túl­menő film-anyagot, de az ismétlődő jelenetek, szerepek és képek’ nélkül. Ä schwechatii csataképek túlságosan nagy darabot foglalnak e| a filmből, holott Bem csataképeinek kellett vol­na ezt a nagyobb részt juttatni. A kevesebb mindig több, mert egysze- riségében élesebben marad meg s nagyobb a hangsúlya. Kevesebb csa­tajelenet s több a háttér eseményei­ből, ami a csatákat előkészíti, ez kellett volna. S ugyanez a kifogá­sunk a nagy képeknél az első rész­ben: március idusa, Kossuth szó­noklata stb., ami mind csak körkép, de nem filmszerű esemény-kép, kép­ből képpé vá'vn, Filmszerűen, trips''’, rien pereg a film mindig Bem körül. Bem Pozsonyba érkezése, beszéde Kossuthtal, útja az Alföldén át, meg­érkezése a nagyváradi kaszárnyába s győzelme a gőgös osztrák tábornok seregei felett: igazi, ragyogó film- teljesítmény. A film azzal a nagy ál­dozatot hozó, erőt, hazaszeretetei megörökítő jelenettel zárul, ami Bem győzelme után még egyszer sum­mázza a »Föltámaóot't a tenger« egész értelmét: győz a nép és meg­tartja szent hazája földjét, ha egyet­ért és összefog, mert akkor erős íesz s megsegíti az egész világ. Szalatnai Rezső IGEN, DE.., Ez a keresztyén élet mérge. Ez az: Igen, — de... — Istenem, de boldogok! — mondja egy asszonytestvérem. Szemében va­lami belső sóvárgás tükröződik. Keze tétován olyan mozdulatot tesz, mintha nyúlna valamiért, mintha meg akarna valamit fogni. Kutatva igyekszem elfogni tekin­tetét és úgy kérdem: — Kedves test­vérem nem boldog?! Hiszen azok közé tartozik, akik rendszeres isten­tisztelet-látogatók, Isten igéjét bősé­gesen hallgatja, ha ezen felül nem ol­vasná is, akkor sem tudom megérteni, miként csodálkozik rajta, ha mások, akik Isten igéjével élnek, boldogok. — Igen, de... — hangzik a vá­lasz. Mikor abban a házban, ahol la­kik, egy olyan lakó van ... És elindul a lavina. Panaszok, sérelmek hosszú sora. Milyen kibírhatatlan is az a lakó. Ahol ő van, ott csupa bosszú­ság az élet. Egyideig csak elhallgat­tam, hadd könnyebbüljön meg a szív a sok elfojtott keserűségtől. Mikor a panaszok folyama megcsendesedik, próbálom emlékeztetni: — Hiszen csak nemrégiben, miker szintén ott volt, szólt hozzánk Isten Igéje arról, hogy »szeresd felebarátodat, mint önmagá­dat«. Nem gondolná, hogy meg kel­lene próbálni egy kicsit ezt a lakót szeretni.., Igen, igen, emlékszik, olyan áldott volt az az óra ... De, hát ez a lakó, ez olyar. ember... — Ej, ej — cso­dálkozom, — szeretném egyszer látni a Bibliáját. Abban bizonyára úgy olvas­hatta, hogy szeresd szeretetreméltó fe­lebarátodat. Az enyémben nem így van, ott egyszerűen csak az áll: szeresd fe­lebarátodat. Függetlenül attól, hogy szeretetreméltó-e, vagy pedig olyan ki- állhatatlan alak, mint az a bizonyos lakó. Aztán zavarja abban, hogy boldog lehetne, az Is, hogy fél. — Ugyan kitől, vagy mitől fél? — kérdeztem. Hát az emberektől. Hiszen annyi gonosz in- dulatú ember van. Átültkor is estefelé, már alkonyodoft, és a szürkületben az ablakon kinézve látta, hogy a sarkon emberek álltak. És akkor is félt. Ké­szült még elmenni este valahova, de aztán ezért nem mert már elmenni. Mert a sötétben ott álltak azok az em­berek. Fölkerestem hát Isten Igéjét, mely arról szól, hogy két verebecskéb meg lehet venni egy kis fillérért és egy sem esik le azok közül az Atya aka­rata nélkül, »néktek pedig még a feje­tek hajszálai Is mind számon vannak, ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok«. — Igen, — mondta megint, ezt az igét ismeri és van egy falimondása is, melyen az áll: »ne félj, csak higyj!«, és ez olyan ked­ves igéje, de... sohasem lehet tudni, mi lakik egy emberben... Aztán fél a haláltól is. Különösen most olyan rossz hatással volt rá, hogy egy ismerőse még délután a munkájá­ban volt elfoglalva, este családjával megvacsorált, és reggelre halott volt. Azóta olyan nyomasztó tud lenni az a gondolat, hogy az embernek még be­tegnek sem kell lenni és mégsem lehet biztonságban a halál felől. — Hogyan, hát soha nem hallotta, Testvérem, hogy »elnyeletett a halál diadalra«? Hogy tud örülni Pál: »Halál, hol a te ful­lánkod?« Nincs fullánkja, mert hiszen halálon ét feltámadásba megyünk. Ezt a testi sátort letesszük ugyan, mert »szükség, hogy ez a romlandó test ro- molhatatlansagot öltsön magára«, de »sem halál, sem élet, sem semmi más nem szakaszthat e! minket Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban«. Ebben aztán sem­mi félelmetes nincs, hanem csupa ör­vendetes. — Igen ... De.,. hát az ítélet, meg a bűnei... — No éppen ez az! Ezért nincs ful­lánkja a halálnak sem! Mert »az elle­nünk szóló kézírás odaszegeztetett a fára« Jézus Krisztusbanl És »nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak«! Isten »az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, Ki­csoda vádolja az Isten választottad? Isten az, aki megigazít!« — Tekinte­tünk találkozott Az enyémmel a lélek mélyét kerestem benne, a lélek re)te­kéit és úgy kérdeztem: — Hiszl-e ezt? Szemében olyan valami tükröződött, mint a fuldokló ember szemében, egy­szer-kétszer levegőt vett, aztán bizony­talan hangon szóallb meg: — Igen, de... — Nem! nem hiszi! Mert az igen, de ... annyi, hogy: nem! Vagy Igen, és akkor egészen igen, minden de nél­kül. Vagy így válaszolok Isten teljes igéjére, »engedelmeskedve az igazság­nak«, és akkor szeretem felebarátomat, még a kiállhatatlan lakótársat is, (aki mellesleg nem is volt olyan kiállhatat­lan, sokkaí inkább az előlegezett el­lenszenv volt a ludas), akkor nincs fé­lelem, sem haláltól, sem ítélettől, sem semmitől, akkor békesség van és öröm, mert Jézus ígérte: »az én békessége­met adom néktek« és »a ti örömetek teljes lészen«, és ez elég a boldogság­hoz. Vagy ha nem így »igen*, nem ilyen teljesen, minden fönntartás, minden hozzátétel, minden »de« nélkül, akkor; nem! Akkor kárbaveszett Isten Igéje fölöttünk. Akkor hiábavalóvá tesszük minden templombajárásunkat, meg Is­ten beszédére hallgatásunkat. Súlyos betegségben az életmentő or­vosságot vagy beveszi valaki, vagy nem. Nem lehet az orvosságot ilyen »Igen, de...« módon bevenni. Aki úgy akarja bevenni, hogy igen, bevenném, de... (olyan undorító az Ize, stb.). az nem gyógyul. Ne is várja! Voltam már Úgy betegnéí, hogy panaszkodott: — Már négy napja fekszem és nem lesz jobb. — Kapott orvosságot? — Igen. — Bevette? — Nem. — Es panaszko­dik, hogy nem javul. Tömegével vannak az Ilyen keresztyének: — Hallotta Isten Igéjét, ismeri? — Igen. — Rátette az életét? engedelmeskedett neki? »Be­vette«? — Nem. Ezért nem látszik meg a keresztyének életén, hogy keresztyé­nek. Foltin Brúnó pusztaföldvár A gyülekezet ápr. 25-én gyéminté- zetl napot tartott. A délelőtti isten« tiszteleten ég az esti szeretetvén-* dégségen is Szlovák Miklós egyház-* megyei gyámlntézeti elnök hirdette az igét, BÉR Május 10-én iktatta be hivatalába dr. Csengődy Lajos esperes a béri gyülekezet újonnan megválasztott felügyelőjét: Tanády Andort és nyolc új presbitert, Isten áldása les gyen szolgálatukon. SOMLÓ8ZÖLÖS Somogyi Károly somlószőlősi lel» kész nyugalombavonulása után a megüresedett lelkészi állásra a gyü­lekezet megválasztotta Boros Lajos takácsi lelkészt. HANTA-ÁSZÁR A Sokoray Bálint hántaj Jelkész nyugalombavonulásával megürese­dett lelkész} állásra a gyülekezet megválasztotta Bohus Imre ászári segédlelkészt. GYENESPlAS A somogy-znlfli és a veszprémi egyházmegye lelkészei május 6-án közös munkaközösségi gyűlésre jöt-* tek össze Gvenesdiáson, Halász Béla és Kutas Elek esperesek vezetésé­vel. A gyűlésen részt vett Dezséry László püspök és Szeberényl Tamás segédszerkesztő is, A gyűlés Halász Béla esperes úrvacsoraosztásával kezdődött. Dezséry László püspök előadást tartott egyházi és nemzeti feladatainkról. Az előadást megbe-* szélés követte. Laborczy Zoltán lel-1 kész gyenesdlósi szeretetotthonról adott tájékoztatást. BÉKÉSCSABA A kelet-békési egyházmegye leiké-* szí munkaközössége május 6-án Eé- késcsabán gyűlést tartott, melyen Grünvalszky Károly egyetemes fő-* titkárhelyettes tartott bevezető elő-1 adást »Aktuális nemzeti feladataink-“ címen. A továbbiakban Kun-Kalser József lelkész vezetésével feldől-* gozta a munkaközösség a Rogate vasárnapi perikopát. Kiss György békéscsabai lelkész a btbliaóráról tartott előadást, Fecske Pál egyház- megyei sajtómegbízott lelkész pedig beszámolót tartott az országos sajtó-1 konferenciáról, ÖBUDA A gyülekezet május 10-1 szeretet-* vendégségén Nagy Gyula dr. teoL akad. tanár tartott előadást “A hit vnszodolmel** nfmnn. Bnnknlt n gyü­lekezet énekkara Arany Sándor karnagy vezetésével, Schreiner Zsu­zsa verset mondott, Heller Anna zongora-, Vass Tamás hegedűszámo- kat adott elő, Mezősi György s. lel­kész írásmagyarázatot tartott. HALALOZÄ8 Hajas Béla ny. gimnáziumi Igaz­gató május 1-én, 75 éves korában Bonyhádon meghalt. Hivatásában hűséges munkása volt egyházának, Emlékezete legyen áldott. Takarító-harangozó házaspárt bu­dapesti lakáscserével alkalmaz a re­formátus egyház. Budapest, XIV.i Róna-u. 197. „En vagyok ax ajtó“ G. R. Schmidt professzor Jeruzsá­lemről szóló könyvében az Ur Jézus­nak több példázatát és hasonlatát saját tapasztalatai és az otl még mindig élő helyi szokások alapján magyarázza meg. így beszéli el többek között, hogy egy ízben az egyik este ép akkor ért egy juhakolhoz, amikor a pásztor azon volt, hogy a juhokat az akolba terelje. Az okol nagy, négyszögletű tér volt, fallal körülvéve, de egyetlen bejárat.al. »Kell Itt a ragadozó állatoktól félni?« kérdezte a tanár. »Mindenesetre, válaszolt a juhász, állandóan résen kell lennem és éjjel is őriznem kell juhalmat.« »Hát nem elég magas a fal?« — »0 dehogy/« »De hiszen nem látok én Itt ajtót, mell/ ezt az egyetlen bejára'ot az akolhoz, ezt az egyetlen nyílást a fa­lon elzárná.« — ‘*£n vagyok az altó«, felelte a pásztor. »Hogy gon­dolja ezt?« kérdezte a professzor. »Hát ágy: ha este beterelődtek ju- haim, akkor odafekszem a nyílás elé. Juhaim közül, egy sem mehet ki és a ragadozó állatok, vagy tolvajok nem jöhetnek be. öntésiemmel vé­dem juhalmat/« Mily találó, pompás magyarázat ez az Ur Jézus szavai­hoz: »En vagyok az ajtó!« ... »ßn vagyok a Jó Pásztor: A Jó Pásztor életét adja a juhohérl.« (Jázt. 10. 9. és 11.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents