Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-26 / 17. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

%

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

ÉLŐVÍZ

TAMÁSI MÉLABÚ

»Monda azért Tamás: ...Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele.* Ián. 11, 16.

A negyedik evangéliumnak — a rövid közlések ellenére is —, egyik legélesebben megfestett alakja Tamás apostol. A róla szóló adatok nagyon egybehangzóan olyan embert mutatnák bé, aki egyfelől önálló gondo'.ko- ■dású, mindig kimondja amit gondol, meggyőződéséhez híven ragaszkodik és kész áldozatok árán is aszerint cselekedni. Másfelől azonban János eváhgőlista úgy rajzolja meg Tamást, mint aki mindig a dolgok sötét oldalát nézi, pesszimista szomorúságra, kedvetlenségre és mélabúra hajlamos. Sokszor olyan, mint a hegedű lehangolt- »g« húrja.

Különösen kitűnik mélabús természeté akkor, amikor Jézus Lázárról Vett hírek nyomán kijelenti: »Lázár megholt.« (Járt. 11, 14.). A szomorú hír hallatára a tanítványok közül Tamás ejti először mellére a fejét ezzel a halálraszántságot, de egyben szinte búskomorságot tükröztető mondattal: »Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele;« Mintha csak azt mondta volna: »Ezek után jöjjön hát, ami- tiek • jönnie kell, úgysincs már semminek értelme«!

Tamás állásfoglalása az első pillanatban nagyon jónak és hősiesnek tűnhetik fej számunkra. Hősies, hogy Tamás nem fúj takaródét és nem vonul .vissza, amikor Jézus Júdeába megy a nyilvánvaló halál elé, hanem ő is kész' Vele együtt meghalni.

Mégis egészen rossz vágányon halad Tamás mélabújával és halálra- szánt6ágáva! együtt.

Mélabúja és halilraszántsága ott és akkor valójában Jézus iránti engedetlenségéből fakad. Jézus akkor ugyanis nem halálraszántságot, hanem életreszántságot várt tanítványaitól. Hűségük megmutatását nem a halálrame- nésben, hanem az élet Jézus szerint való élésében kellett megmutatniuk. Jézus akkor nem azt akarta, hogy vele haljanak, hanem, hogy neki éljenek. Nem az volt a gondolata velük kapcsolatban, hogy íecsüggesztett fejekkel, világfáidalmas hangulatban a vérüket ontsák. Hanem az, hogy mint az ö követe! a világban megvidlmult szívvel gyümölcsözően szolgálják Öt, az emberek elé- az életnek beszédét tartva.

Húsvét után a feltámadott Jézus kigvógyftotta Tamást kétkedő, kétségbeesésre hajló természetéből, úgy- ahnyira, hogy

ppen dér van. A nyíregyházi evan- géltos templom harangjai mély konduláösal ■ köldiik széjjel üzenetüket a város minden tája felé. A nap aranyosan tűz és az ember önkénytelenül is féléje fordul. A 86 éves Tőrös néni háttal fordul a nap felé, kényelmesen elhelyezkedve egy kerti, nádfonatú párásztszékben. Mellette, a keze ügyében, hosszú évek óta társa, áll engedelmesen — a botja... Elhullatta már csaknem minden fogát, mint ahogy életéből is kihullottak azok, aki'khéz tartozott. Tizenöt éve lakik már a szeretetotthonban azzal a meggyőződéssel, hogy van otthona, amelynek nemcsak a neve, hanem gondoskodása is bizonyítgatja, hogy Tőrös néni számára és annyi más öreg számára van szeretet.

» A nyíregyházi gyülekezet szerelet- ■**•. otthonának kedves, tisztára söpört udvarán álldogáltam ebben a déli időben Rozsé István lelkésszel, az otthon vezetőjével s együtt nézegettük a disznóólban azt a párhónapos malacot, amelyet ajándékképpen kaptak.

A konyha felől ebéd illata száll. Mária testvér kavargatja nagy kanállal a spenótot, sietős mozdulatokkal, mert jönnek ám a gondozottak, nyolc bennlakó öreg néne és két bejáró szegény lélek. Azt is elárulja, hogy az ebédhez burgonya is járul és nem hiányzik a tarhonyaieves sem. A tűzhely tetején azonban széles tepsikben fehérük a másnapi vasárnapra készülő sült tészta.

Az asztal körül szerényen üldögélnék a gondozottak. Itt van Krúdy Ilona is, aki bizony már hatvanhat éves és lassan bezárul füle az élet hangjai számára. Bizony kiáltani keil, hogy megértsen minket, de az arcá l vafami különleges büszke fény ragyog, amikór néhai jó apjáró! beszél, aki 1848-ban hönvédszazádos volt, majd a század elején a szabadság- hősök menhelyének parancsnoka. 1913-ban hunyta le szemét. Akkor — 98 esztendős volt...

Az otthon derűjét özvegy Kuszi Dánielné képviseli. Rákoskeresztúrról jutott el Nyíregyházára. Haja fehér.

Tamás boldog örömmel tudta mondani Jézusnak: »én Uram és én Istenem!«

Hogy Tamás valóban kigyógyul bénító mélabújából és elfogadta Urának őt életreszánó kegyelmét, mulatja az is, hogy a hagyományok szerint Tamás hüsvét után boldogan hirdette Jézus Krisztus üdvözítő evangéliumát Parthusiában, sőt egészen Kelet- Indfátg jutott el, ahol sokan hittek az általa hirdetett evangéliumban.

Isten népét nem egyszer megkísérti a tamási mélabú és pesszimizmus. Egy-egv szeretett családtag elvesztése nyomán sokaknak a szívéből ion e’.ő ez a mondat: »menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele«. Máskor viszont a keresztyén élet harcában kapott vereségei,-, régi bűnök visszatérése — amelyeknek felszámolását már véglegesnek gondoltuk- olyannyira megkeserítenek, hogy azt mondjuk: »nincs semmi értelme a hit harcának. Abbahagyok mindent.

Van aztán úgy. hogy

Isten az Egyházat olyan utakon vezeti, amely nem felel meg a mi terveinknek és »előírásunknak«. Másképpen bánik tíz Egyházzal, mint ahogyan mi szeretnénk. Keményen megítéli bűnei miatt, holott mi azt szeretnénk, hogv simogassa. Hátrább ülteti a világban, pedig mi az első helyre szeretnénk ülni.

A vessző alatt igen sok szívben úrrá lesz a tamási mó’abú. Sőt ilyenkor sokan azt hiszik, hogy akik nem osztoznak tamási m-élabúiukban, hanem Isten ítéletét követő kegyelemből élve életreszántan, megvidámult szívvel és derűs arccal szolgáin -k azok nem is igaz keresztyének. Pedig a hitből sohasem mélabú. hanem mindig öröm és szolgálat fakad.

Isten itt és most a Magyarországi Evangélikus Egyház sok tagjától kívánja, hogy a húsvéti üres sírból sugárzó erővel űzzenek ki magukból és gvülekezcteikből minden pesszimizmust. Eresszenek szélnek minden kedvetlenséget és világfájdalmat. Nézzenek örvendező bátor hittel a gondviselés, a kegyelem fényeire, és szolgáljanak a békesség evangéliumával, hogy gyülekezeteinkben és magyar nemzetünkben öröm és békesség legyen.

Mindennapi békés munkánk erejlményei bizonyítsák, hogv Isten menynyire ßzer-et és segít minket.

Káldy Zoltán

Már 70 éves. S amint ránknéz, nevetve mondja: — Kezdek már én is néha öregedni. lanka néni persze csak kézfogásra áll meg, ő az otthon beszerzője s máris mentegetődzik, hogy még mennyi dolga van. '

Az öregek szobái ragyogdak s mindegyikből a tisztaság frissesége árad. Ella testvér, aki a szeretetotthon belső vezetője, örömmel tesz bizonyságot. arról, hogy az otthon fenntartása ugyan évente kb. 30 ezer forint terhet jelent, ez az összeg azonban eddig mindig összejött az imameghallgatás bizonyítékaképpen. A nyíregyházi gyülekezet maga is évente 4 vasárnap oífertóriumát áldozza érre a célra.

Ö

reg árvák« laknak ebben az otthonban. Az éló gyülekezet szeretettel és áldozattal gondol reájuk is, mert számontarlja öregségüket és arra törekszik, hogy ne érezzék magukat árváknak.

Várady Lajos

VATIKAN

Jellemző a Nyugaton uralkodó és mesterségesen szított háborús hangi* latra az az izgalom, amelyet Olaszországban a CiviiXá Catholica című, jezsuiták által szerkesztett lap egyik cikke váltott ki. A cikk azokkal a találgatásokkal foglalkozik, amelyek arra az esetre vonatkoznak, hogyha a pápának — háborús események következtében — el kellene hagynia Rómát és Brazíliába költözne át. Hogyan oldanák meg a pápaválasztást ebben a helyzetben? Kik lennének a bíborosok, hogy hívnák össze a Konklávét?

Hivatalos vatikáni körök arról nyilatkoztak, hogy a Civiltá cikke csak bizonyos lehetőségeket és történelmi adottságokat tesz a vizsgálat tárgyává. Rámutattak arra, hogy az olaszországi bíborosok száma mindinkább fogyóban van, míg a délamerikaiaké növekvőben. A pápaság avignoni fogsága idején is nagymértékben tekintettel voltak a bíborosok megválasztásánál a francia államra. Rámutattak arra, hogy Brazília ma a föld legkatolikusabb országa, mert 50 millió lakosa közül 43 millió katolikus. Az apostoli szentszék római jeliegét különben sem szabad földrajzilag érteni. A pápa abban az esetben is római pápa maradna, ha földjét el kell hagynia.

Ilyen és ehhez hasonló hírek terjesztésével igyekeznek háborús hisztériát szítani, hogy a lakosság előtt igazolják a háborús készülődést.

NÉMETORSZÁG

Dr. Gennrich lelkész, a Német Evangélikus Egyház Gusztáv Adolf Intézetének főtitkára a következő levelet írta az Evangélikus Élet szerkesztőségének:

»Hálásan köszönöm az ,Otmulató 1953.’-at, melyet voltak szívesek címemre elküldeni. Különleges örömöt okoz az a ludat, hogy magyarországi evangélikus testvéreink naponta ugyanazt az igét' használták ,útmutatóul’ anyanyelvükön, amit a Losung mutat nekünk. Ez is annak a hitbeli közösségnek a bizonyítéka, mely bennünket egymással összeköt. De- zséry püspök úrnak az előszavát le- fordíttattam és figyelmesen elolvastam. Ml is azt akarjuk, hogy a biblia mondja meg, mit akar Isten tölünk és ne mi használjuk a bibliai igéket a saját felfogásunk igazolására. Ojuljon meg a mi életünk is azáltal, hogy egy szájjal — ha különböző nyelvűken ‘IS*““- “dicsérjük Istent, a ini Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.«

DÉLAFRIKAI UNIÖ

A methodista egyház newyorki missziói titkára, L. L. Berry jelenti, hogy az afrikai methodista egyház két püspökének nem adtak tartózkodási engedélyt a Délafrikai Unióban. A két érdekelt Frederick D. Jordan los- ange’esi és Howard H. P. Prim nash- ville-i püspök. Az afrikai methodista egyház 1952 májusában Chicagóban tartott nagygyűlésén bízta meg a két püspököt a délafrikai 15. és 17. methodista-episkopalis egyházkerület vezetésével. A Délafrikai Unió nagy- követsége semmiféle felvilágosítást sem adott arranézve, hogy miért utasították el n két püspök tartózkodási kérelmét. (A cikk címe így hangzik: »Két amerikai néger püspök tartózkodási engedély Iránti kérelmét elutasították.« A faji megkülönböztetés országában nem kell erre külön felvilágosítást adni.)

KOLUMBIA

A Lutheránus Világszövetség tájékoztatója a következő levelet tette közzé Ake Kastlund tollából, aki 1948- ban az egyetemisták nyári táborán Gyenesdiáson tartózkodott és aki jelenleg a svéd egyház misszionáriusa Kolumbiában.

»Kedves Testvérek, 1952. április 1-én érkeztem Kolumbiába és sok szétszórt lutheránus csoportot találtam a nagyobb városokban és az egész nagy országban (mely háromszor olyan nagy, mint Svédország), de a valóságban még semmi sem történt a munka megszervezésére. Néha tartottak német istentiszteleteket, de a több ezer lutheránus hivő közti kapcsolat igen rossz volt. Igen keményen dolgoztam ezekben a hónapokban — túlságosan is keményen —- mondta az orvos. Az idő érett volt az aratásra és — mint az egyetlen itteni lutheránus lelkész —■ több munkát végeztem, mint amennyiről valaha is álmodhattam. Először is volt egy háromszáz telkes skandináv gyülekezetünk és lelkészt hivatalunk Bogotában. A sekrestyét és a paróchia épületét megosztottuk a német nyelvű gyülekezettel és a másik három legnagyobb városnak: Medellinnek, Coli- nak és Baranqui'ának a híveivel, ahol rendszeresen tartottam istentiszteletet. Ezt a munkát csak úgy tudtam elvégezni, hogy egy hónapban többször is átrepültem az Andeseken. Minden gyülekezetben rendszeres istentiszteleteket, vasárnapi iskolákat tartottunk: volt ijjúsági csoportunk, énekkarunk slb. A német nyelvű gyülekezetnek Bogotában négyszáz tagja volt, erőteljesen aktív 50 tagú ijjúsági csoportja, 50 tagú vasárnapi iskolája, ijjúsági és gyülekezeti énekkara és vasárnapról vasárnapra növekvő istentiszteleti hallgatósága. Novemberben a bogotai gyülekezet formálisan is megalakult és mintegy háromszáz lutheránus volt jelen. Hat- hónapi nehéz munka után öt valóban erős lutheránus gyülekezetünk van a legfanatikusabb és leghűségesebb római katolikus országban. A két egyházi újság — egy német és egy svéd. nyelvű —, melyeket mintegy két- háromezer lutheránusnak küldünk el az ország minden részébe, állandó kapcsolatot teremtettek hillestvéreink- kel és a gyülekezeteink hétről hétre növekednek. 16 nemzetiség van gyülekezeteinkben és gyönyörűen dolgoznak együtt. Bogotában és Caliban szép összegű egyházi épülelalapunk van. Napról napra nőnek össze a gyülekezeteink és gyakorlatilag egy lutheránus-evangélikus ,Landeskirche’-nk van.«

BELGA-KONGÓ

Ez év februárjában ünnepelték

Belga-Kongó protestánsai uz első misszionáriusok megérkezésének 75. évfordulóját. Noha Belgiumban a protestáns lakosság 6záma elég csekély, Belga-Kongóban egyre inkább növekszik a számuk és jelentőségük. Az ünnepélyen, melyet a »Kongói Protestáns Tanács« — ez-egyben a legrégibb afrikai keresztyén tanács — rendezett, huszonötezren vettek részt, A protestánsok száma Belga-Kongóban egymilliókettőszázezer. Ezerháromszáz misszionárius és nyolcszáz helybeli lelkész hirdeti az igét.

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori leveleiből

Többféle

»Úgy szerelném egész szívvel szeretni az Ural, de Inába, nem sikerül.*

Az szereti igazán az Urat, aki megtartja parancsolatait .s ebben találja meg a helyes viszonyt hozzá, aki. szereli felebarátail. Éz ugyanis énpen olyan fontos, mini az Isten szeretető. E~n azt vélem, hogy mindezt véghez tudná vinni anélkül, hogy közben szüntelen panaszkodnék az igazi szeretet hiánya miatt.

»Szeretnék igazán imádkozni, ám imádságaim erötelenek.«

Akik szeretnének igazán imádkozni, sokszor helytelenül jognak hozzá, lem látom be, miért kellene az imádság nak erőteljesnek lennie? Hiszen nz imádságban egyszerűen elmondjuk Jézusnak, hogy mire van szükségünk S ha ezt megtettem. megelégedhetem vele. Soka.n azonban azt vélik, hogy

az az igazi imádság, ha az ember erősen buzgólkodik benne; s ha ezt megcsinálják, azt gondolják, hogy most ereje van ez imádságuknak. De erre az »erőre«, amiből hiányzik az alázat és az egyszerűség, nem sokat adok.

»A hirtelen halál gondolata megijeszt. Pedig egy keresztyén nyilván nem fél a haláltól.«

Csak féljen nyugodtan. Aki nem ijed meg, ha a halál hirtelen elébe toppan, az nem is igazi keresztyén. Én is megijednék tőle. Komoly dolog az, ha meg kell halnom s egyszerre oda kell áüanom az Üdvözítő elé, hogy döntsön felőlem, m> legyen velem. Ezért az a legfontosabb. hogy már most közösségben legyünk Vele és bizonyosak kegyelme es bűnbnesánata jelöl. S egy kis félelem egész üdvös lehet. Persze az: örök aggodalmaskodás is ellene van az evangéliumnak.

Szombat esti közös imádságunk

MEGÚJULT ERŐVEL ÉZS. 40, 26, 31.

Nincsen olyan ember, aki ne fáradna el. »Megtántorodnak a legkülön- bek is.« A becsülettel végzett, hűséges munka nyomán szükségünk vpn a pihenés-e, és kikapcsolódásra. Isten a pihenést is megszentelte akkor, amikor hetedik napon maga is megpihent.

Neon szabad azonban elfelejtenünk, högy a legnagyobb fáradtságot soha nem a munka idézi elő, hanem a bűn. A bűn a legfárasztóbb kényúr. Ezsaiás népe is azért fáradt el olyan halálosan, mert elveszett, vagy legalább is meggyengült az erős Istenben való hite. Hiszen ilyeneket mondott a nép: »ügyemmel nem gondol Istenem«. A hitetlenségből fakadó, naponként megismétlődő aggodalom és csüggedés emésztette fel a nép minden erejét

Ott tűnik el minden fáradtság, ahol aggodalmaskodó emberek szélnek eresztenek mindn hitetlenséget és a Szentlélek által ébresztett bizalommal és reménységgel tekintenek arri az örökkévaló Istenre, aki még a csillagokat is egyenként ismeri, de még inkább Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeit. Ez az ismerés pedig az ember Számára segítséget, gondviselést,^ békességet és megtartást jelent. Akik ezzel a bizonyossággal néznek Reá, azoknak napról-napra megújul erejük, eröről-erőre jutnak egyházukban és nemzetükben végzett munka közben, sőt olyan mennyei erővel ruháztatnak fel, hogy »futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el«.

Evangélikus egyházunkban és magyar nemzetünkben sok és nagy munka vár még reánk. Vállaljuk boldog örömmel ezt a munkát és bátran nézzünk eűneinkből szabadulást adó, erős Krisztusra »Aki által mindenre van erőnk«.

VALLJUK MEG, hogy sokszor önmagunkat hajszoltuk és nem kértünk Istentől erőt.

ADJUNK HALAr, hogy a fáradhatatlan Isten nem szűnik meg naponkint bűneinkből [eloldozást adni és ezáltal új erővel felrunázni.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Ifién adjon olyan testi és lelki erőt nékünk, amellyel az ö dicsőségére szolgálhatunk gyülekezetünkben és magyar népünk között.

B I B L I A-O LVA S Ó

Április 2G. Vasámtap. Ezékiel 3:10. Efézus. 1:17—18.

Amikor Isten nekem adja a böleseségnek és kijelentésnek Lelkét, sok minden mellett, megvilágosodnak értelmem szemei isi Megtalálom helyemét a gyülekezetben! Meghallom az Ö elhívását! S örvendezem a gazdag örökségnek, üdvösségemnek! — Azért hát: Jövel Szentlélek!

(Olvasd még: I. János 4:9—14., János 16:16—23a. Zsoltár 66, Kol. I. 9—15.

Április 27. Hétfő. Zsoltárok 39, 2., Jakab 4, -11.

Atyatiak, lelki-, hittestvérek is gyakran esnek a megszólás bűnébe, Ne vétkezz atyádfia ellen, nyelveddel sem! Tanulhattok Dávidtól: Megzabolázoni szájamat. — A nyelv egyébként is csak hangszóró, a leadó a s-zívl (Olvasd még: Efézus 4:17—24, Kol. 1, 16—23.)

Április 28. Kedd. Zsoltár 104, 24. II. Pét. 3, 13.

Ez nem imádság! Több! (rnádás! Isten megszámlálhatatlan, bölcs és gazdag műveire tekint szemével egy hivő ember s 6zíve megtelik Isten imá- dásának alázatosságával!

(Olvasd még: Efézus 4, 25—32. — Kol. 1:24—29.)

Április 29. Szerda. Esaiás 42:3. János 6:37.

Megrepedt nád, pislogó gyertyabele, haszontalan hiábavalóság mindkettő! Eltörni, kioltani, ezt szoktuk mi tenni velük! Jézus azonban megkönyörül rajtunk, akik még ezeknél is haszontalanabbak és hiábavalók vagyunk! Milyen kegyelmes és hatalmas Ö, hogy ehhez is van türelme és ereje!

(Olvasd még: És. 65:17—19, 23—25. — Kol. 2:1—7.)

Április 30. Csütörtök. Zsoltár 50:14, II. Kor. 5:9.

A hálára nem Istennek van szüksége, hanem nekem! Fogadásaim teljesítéséből nem neki van haszna, liánéin rám származik abból további áldás! Mennyi fogadás-teljesítéssel vagyak hátralékban? Mikor áldoztam utoljára Istennek hálával?

’ (Olvasd még: Csel. 17:22—33. — Kol. 2:8—15.)

Május 1. Péntek. Zsoltár 111:1, I. Kor. 3:8—9.

így dicsérd az Urat! Teljes szívedből! A gyülekezetben, másakkal együtt, s munkáddal! Isten nem szereti sem a naplopókat, sem a koldusokat! Munkatársait szereti! Luther Márton mondja: Mindenki a maga dolgát jól tanulja, jól végezze!

(Olvasd még: II. Kor. 5:16—21. — Kol. 2:16—23.

Május 2. Szombat. Zsoltár 102:20—21. Róm. 6:18,

Istent érdekli: mi történik lenn a földön? Jézus Krisztusbah, alászállott e földre, s meghalt a bűnösökért! #

(Olvasd még: Róm. 1:18—25. — Kol. 3:1—lt. — Zsoltár 98.)

Weltler öd»n

I

Öregek a szeretet napsugarában...