Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-04-19 / 16. szám
xviii. Évfolyam, ig. szám Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. Április 19. LUTHER MONDTA: AZ EGYHÁZI SAJTÓ VASÁRNAPJÁRA A »Ne lopj!« parancsolata?,k ez a helyes magyarázata: Azt jelenti, hogy neked saját munkáddal kell táplálnod magadat, ez által lesz valami sajátod is és tudsz adni annak, akinek hiánya van. Ezzel köteles is vagy és ha valahol nem így cselekszel, akkor Isten nem ítél téged keresztyénnek, hanem tolvajnak és rablónak. Először is azért,' mert henyélsz és nem dolgozod meg, amiből táplálkozol, hanem más véréből és izzadságából szerzed. Másodszor, mert jogtalanul hátráltatod embertársadat és elveszed tőle azt, miivel te lennél adósa, hogy megadd. A keresztyének testvérek és egyik se hagyja el a másikat, így nincs olyan lusta és arcátlan egy se, aki műnk?, nélkül a másik javaira és munkájára hagyná magát és el akarná költeni henye módon ?, másik tulajdonát. Húsvét és pünkösd között helyesen és sokalmondóan illeszkedik bele egyházi életünkbe az egyházi sajtó vasárnapja. Jézus Krisztus feltámadása és az egyház születésnapja — pünkösd közé esik s ezzel mutatja, mi a hivatása az egyházi sajtónak. Az egyházi sajtó Isten igéjének időszerű hirdetése, annak a bizonyos hitnek alapján, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért és feltámadott a mi megigazu'.ásunkért. Az egyházi sajtó a húsvéti evangélium hitében dolgozik és szószéknek tudja magát. Ezt az igehirdetést azonban nemcsak a biblia Igéinek magyarázaEgyházi lapjaink munkatársai országos sajtóértekezleten vitatták meg feladataikat Az egyetemes sajtóosztály- elnöksége április 8-ra összehívta az Evangélikus Elet éö a Lelkipásztor belső munkatársait és az egyházmegyei sajtómegbizott lelkészeket. A püspökeink vezetésével tartott országos sajtóértekezleten megjelent a református egyházi sajtó két képviselője is: Fekete Sándor esperes, »az Üt« című református hetilap szerkesztője és Sallay Gergely, »az Üt« munkatársa. Az egyházmegyei sajtómegbízott lelkészek teljes számban megjelentek az értekezleten. A sajtóértekezlet célja az volt, hogy megvitassa az egyházmegyei lelkész: munkaközösségek bírálatát és javaslatait az Evangélikus Élettel és a Lelkipásztorral kapcsolatban és tájéKozía- tást adjon az egyházmegyei saTEómeg- bizott lelkészeknek munkájuk jelentőségérő! és feladatairól. Az egésznapos értekezletet Criinvatszky Károlyegyetemes főtitkárhelyettes, az -Egyetemes Sajtóosztály lapszemle alosztályának vezetője nyitotta meg írásma1 gyarázattal. Irá.smagyarázatának alap- igéje a Mi Atyánk szövege volt. Megállapította, hogy egyházunk sajtóját úgy kell ter- . vezni, hogy abban ne Csak azokat akarjuk elérni, akik az egyházzal legszorosabb kapcsolatban vannak, hanem kiterjesszük benne igehirdetésünket és az egyház életéről való beszámolót mindarra a szé- < les körre, amely ha nem is tart állandó kapcsolatot az egyházzal, mégis imádkozza a Mi Atyánkat. Ebből a szempontból az egyházi sajtó egyik legfontosabb munkaeszköze az egyháznak. Másrészről megállapította, hogy éppen a Mi Atyánkra való tekintet ösztönöz minket arra, hogy az egyházi sajtó ne legyen egv szűk munkaközösség hírnöke, hanem az egész keresztyén ség. az egész világkereszlvénség mondanivalóját és problémáit fel keil ölelnie. Lapjainknak ökumenikus tájé- kozottságú, az egész kere-sztyénségéit. felelősséget vállaló lapokká kell len- iiiök. Az irásmagyarázat után az egyház- megyei sajtómegbizott lelkészek tartották meg beszámolójukat az egyházi sajtó országos visszhangjáról « a ve> kapcsolatos bírálatról és közöllek az egyházmegyék lelkészeinek és híveinek javaslatait. Joób Olivér, a' hajdú- szabolcsi, Tessényi Kornél a borsod- hevesi. Garami Lajos a nógrádi. Német Géza a fejér-komáromi, Várady Lajos a budai, Sághy Jenő a gvőr- soproni, Mátis István a vasi. Bácsi Sándor a veszprémi, Fecske Pál a keletbékési. Boros Károlv a nyugatbékési, Zay László a pesti. Ruttkay- Mikliáit Géza a Pest megyei, Friedrich Lajos a bács-kiskuni, Jeszenszky Tibor a csongrád-szolnoki, Dubovav Géza a somogy-zaiai. Zoltai Gyula a tolna- baranvai egyházmegye véleményét és javaslatait hozta el az értekezletre. Dr. Vető Lajos püspök, a Lelkipásztor szerkesztője és a sajtóosztály elnöke, »az egyházi sajtónk egyházi, nemzeti és nemzetközi szolgálatáról« tartott előadást. Széles beszámolót tartott egyházi sajtónk feladatairól, s többek között a következőket mondta: »Amikor egyházi sajtónk egyházi jellegét munkáljuk és hangsúlyozzuk, akkor nem szabad felednünk, hogy az cgyháziasság és az ige szolgálata alatt nem akármiféle egyháziasság-ot és igeszolgálatot értünk. Semmi esetre sem értjük az élet problémái elöl menekülő, a valóság elöl elzárkózó kegyességet és igeszolgá’.atot. Kétségtelen, hogy egyházunkban a nem szoros értelemben vett egyházias irányzatok közül éppen azok, amelyek az élettől. az élet valóságos problémáitól elvonni igyekeztek híveinket — válságban vannak. Figyelemreméltó az, hogy éppen saját belső okaikból vannak válságban. Szavaink, mondanivalóink hitvallásos, biblikus és korszerű tisztasága az, amire egyházi sajtónkban elsősorban kell törekednünk.« Dr. Vető Lajos püspök egyházi'^saj- tónk nemzeti szolgálatáról' beszelve, erős hangsúlyt tett a békéért való küzdelemnek az egyházi sajtó eszközeivel való szolgálatára. »Világosan kell látnunk, hogy ha a jézusi békesség a miénk, úgv az nem jelenthet individuális értéket számunkra, hanem annak történelmi létünk valóságában is erőként kell megbizonyúlnia, éppen úgy, mint ahogyan ellentéteképpen a háború sem individuális jelenség, hanem történelmünk valóságában jelentkező közösségi bűn. A bibliai igéket nem csupán az egyházi vagv szószéki munkára keli vonatkoztatnunk.« Egyházi sajtónk nemzetközi feladataival kapcsolatban n püspök rámutatott, hogy egyházi sajtónk nem _ kis eredményeket ért el a.baráti országok evangélikus egyházainak a mienkhez hasonló állásfoglalásai megerősítésében és a nyugati országok kérész tyénségé- nek a béke és az egyház általános társadalmi felelősség? irányában történt mozgósítása ügyében. Végül így fejezte be előadását: »Egyházi munkánk céltudatosságának és egységének talán a legfontosabb előmozdítója és biztosítéka az egyházi sajtó.« Fekete Sándor, református esperes, »az üt« című református hetilap szerkesztője, »Hogyan építette fel a református egyház a maga sajtóját« cinen tartott előadást. Fekete Sándor szerkesztő az egyházi sajtó népszerűségének kérdésével foglalkozva igen mélyen járó gondolatmenettel fejtegette a református egyház sajtójának egyházmegyei sajlólelkészi szolgálatát és e szolgálat egyházi felelősségét és eredményeit. »Előfordulhat, hogy az egyház úgy szolgái, hogv nem támaszkodik az egyház osztatlan közvéleményére, isten akarata és az egyházi »közvélemény« közölt szakadék lehet. Van arról tapasztalatunk, amikor isten azt mondja az egyháznak valamiről, hogy igen, az egyház azt mondja ugyanerre, hogv nem. Az Isten, azt mondja az egyháznak, hogy előre, az egyház pedig azt mondja a világnak, hogy hátra. Az Isten azt mondja az egyháznak: szolgálj, az egyház pedig pedig uralkodni akar. Isten azt mondja: áldozzál, az egyház pedig nyerészkedni, hatalmasodni akar. Nemcsak az ószövetségi egyházra vonatkozik az a prófétai megállapítás, hogy Isten népe ke- * ménynyaktí nép és pártos ház, hanem minden kor mindég egyházára. Az egyház nem automatikusan lesz Isten engedelmesen szolgáló eszközévé, hanem Isten kemény akara'ta alatt válik azzá. Az egyház sokszor éppúgy le akarja szavazni Istent, mint ahogyan a szinedrium halálra ítélte Jézus Krisz-. tust. Az egyházi sajtó főfeladata az, hogy nevelje az egyházát engedelmességre, hogy az egyház ne peres-fele legyen Istennek, hanem engedelmes eszköze a jelen korban.« .... : i .... Fekete - Sándor szerkesztő . ezután rendkívül mélyen foglalkozott az egyházi közvélemény kialakulásának, és alakításának kérdéseivel, különös tekintettel a sajtómegbízott lelkészek szolgálatára. »Az egyházi sajtó minden munkásának szívbeli döntésére van szükség ahhoz, hogy az egyházi sajtó megállja a helyéi a mi nemzedékünkben« — fejezte be előadását Fekete Sándor, Szeberényi Tamás, az Evangélikus Élet segédszerkesztője, az Evangélikus E’et szerkesztési kérdéseiről beszélve, hangsúlyozta annak szükségét, hogy az egyházi újság mögött országos munkának keli állnia, úgy a tájékoztatás, mint a bírálat és javaslatok szempontjából. »Országos sajtószolgálatunk hasonlít ahhoz a szerephez, amit a testben az ideg- és érrendszer tölt be. A test egészségének feltétele, hogv az ideg- és érrendszer jól működjék.« Dezséry László püspök, az Evangélikus Elet szerkesztője egyenként válaszolt az egyház- megyei sajtómegbizott lelkészek bírálataira és javaslataira, általános szempontokat ismertetett az egyházi újságok szerkesztésével kapcsolatban, maid bírálta az Evangélikus Élethez beküldött cikkek alapján azokat az elmaradottságokat és tévedéseket, amik az egyházi éleiben még megtalálhatók. »Az egyházi sajtó egyházunk megújulásáért folytatott harcban született és most harcolnia kell egyházi megújulásunk leljes kibontakoztatásáért. végleges és részletekbe menő győzelméért az elavult és megítélt egyházi tevékenység felett« —- jelentette ki‘a püspök. Az értekezlet megvitatta az április 19-i országos egyházi sajlóiiap és sajtóoííeiTórium kérdéseit és jelentős döntéseket hozott egyljázi sajtónk szolgálatára nézve. Az országos evangélikus sajtóértekezlet szorosan az egyházi sajtó vasárnapjával volt ösz- szefüggésben s a részvevők Isten iránti hálával erősödtek meg egvházi sajtónk szolgálatának reménységében. fával s az egyházi tanítás tovább- momfásával végzi, hanem végzi abban a különleges megbízatásban, hogy beszámoljon Isten igéjének arról az erejéről, amivel embereket ragad meg hitre, gyülekezeteket tart össze és egyházakat tart fenn Isten dicsőségére. Jézus Krisztust és az ö egyházát szerető embereknek irúnk, akik bizonyára mélyen érdeklődnek aziránt, hogyan hát, cselekszik és érvényesül az evangélium az egyház életében. Az egyházi sajtó nemcsak az evangélium hírnöke tehát, . hanem az evangélium hatásáról, emberek és gyülekezetek, egész egyházak életében megnyilvánult erejéről beszámoló, hírnök. Az egyházi sajtó vasárnapját egyházunk helyesen tette pünkösd elé..A Szentlélek az, aki minket megvilágosít Isten igéjének értelme felől. A Szentlélek az, aki az egyházba hívja és gyűjti az embereket, hogy megszentelje őket az igaz hitben. A Szentlélek tartja fenn az egyházat. A mindig újra születő, formálódó, eligazodó ts nevelkedő egyház lelke a Szentlélek. A egyházi sajtónak az a dolga, hogy besegítse Isten Szentlelkének erejét az egyházba, hogy az mindig újra szülessen, formálódjék, eligazodjék és növekedjék a világban. A magyarországi evangélikus egyház buzgón ad hálát az egyházi sajtó vasárnapján azért, hogy sajtója az elmúlt esztendőkben valóban eszköze lehetett az egvház formálódásának. Bátran mondhatjuk, hogy eleven és hatékony eszköze volt egyházunknak arra, hogv egyházunk lelkészei és hiv.éi.jneg- értsék a napjainkban megszólaló igét, rátaláljanak napjainkban az egyház hivatására ,s megtalál iák a megfelelő módszereket & elveket az egyház életfolytatásához. . Egyházi1 saitónlc a fel- szabadulás óta sokban járult I hozzá ahhoz, hogy.’egyházunk népe és' papsága levetkezze tévedéseit, megszabaduljon előítéleteitől-s hozzászokjék ahhoz a történelmi valósághoz, amiben el kell végezze Istentől rendelt szolgálatát. Se szeri, se száma azoknak a javaslatoknak, kezdeményezéseknek, iránytmutató megjegyzéseknek, amiket egyházi sajtónk 1948 óta híveink elé tárt és se szeri, se száma azoknak az eredményeknek, amelyek az egyházi sajtónk útmutatása nyomán formálták egyházi életünket. A magyarországi evangélikus egyház buzgón ad hálát sajtóvasárnapján azért, hógy az egyházépités nagy munkája közben sajtója eszméltető volt,Jó munkaszervező és egyben jó munkástoborzó is. Egyházi sajtónk is hozzájárult ahhoz, hogv az egyházépítés reális alapokon, jó tervek alapján, időátló építőanyagból, szorgalmas építőmunkások lelkes közreműködésével folyhatott. E hálaadás után azonban vessük fel mai feladataink kérdését azzal a hittel, hogy meg tudjuk javítani egyházi sajtónkat feladatai még teljesebb betöltésére. Tudott-e sajtónk elég hűséggel és elég körültekintéssel beszámolni mindarról az újról, szépről és jóról, mindarról a problémáról és megnyílt feladatról, amelyektől ezek az évek feszültek? Tudott-e méltó lenni az egyház és a nép nagy 'kérdéseihez, fel tudta-e venni az emberiség, a magyar nép és az evangélikus egyház minden gondját, kérdését, célkitűzését? Tudott-e igazán lelkesíteni minden olvasót arra, hogy becsülettel helytálljan a mi nemzedékünk nagy elhivatásá- ban? Sok tekintetben még mindig szűk látókörű, még mindig kicsinyes, még mindig mellébeszélő a mi egyházi sajtónk. Evangélikus egyházunk lelkészeinek és híveinek közös tusakodása a fennálló mai életkérdések megoldására való buzgó igyekezete, sok imádsága s szervezett együttmunkáikodása biztosíthatja csak egyházi sajtónk jó szolgálatát. Olvasóinknak és egyházi sajtónk munkatársainak mindig alapvetőbb és megmozgatóbb szjvbe’i döntésére van szükségünk, hogy az egész világot szerető és átfogó 'Jézus Krisztus nyomában járva egyházi sajtónk a szűk látókör szétfeszítése után magábaölelhesse az egész emberi élet és az egész mai emberi feladat horizontját. Szükség van arra, hogy olvasóink s egyházunk hívei általában hozzászokjanak ahhoz, hogy egyházunk ne vesszen el a maga kicsinyes vallási és gyülekezeti érdekei között, hanem olyan nyílt szívvel tudja szolgálni a magyar' népet és az emberiséget, ahogyan. Jézus Krisztus tudott áldása lenni mindeneknek. Alá ket^ rendelnünk magunkat a nagy összefüggések-, nek, a magunk érdekeit a másokért- való szolgálatnak s a.magunk felelősségét abban kell látnunk, hogy felelősséget vállaljunk mindenekért. . Olvasóink és munkatársaink belső őszinte döntésére van szükség ahhoz, hogy üres mellébeszélés helyett az őszinte szó, a világos útmutatás hírnökévé legyűrik. Célú! kel! tűznünk, hogy józan, értelmes keresztyén Hitet munkáljunk az egyházban. Dolgos és becsületes keresztyén embereket neveljünk a hazának. Az egész társadalom életét előrelendítő, keresztyén bizonyságot tegyünk a világban. 1953 egyházi sajtóvasárnapja legyen egyházi sajtónkért való hálaadássá, de egyben követeléssé is arra, hogy egyházi sajtónk valóban azokat segítse, akik vallásos hitükben korszerűen akarnak élni. D. „Országgyűlést választ a nép“ ,4 Magyar Függetlenségi Népfront április 10-én választási jelhívással fordult az ország népéhez. A választási felhívás így kezdődik': »Május 17-én új Országgyűlést választ a nép. Alkotmányunk kimondja: Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozó nép hatalmának legfőbb képviselője: az Országgyűlés. Azért'kell az Országgyűlést egész népünknek választani. Olyan képviselőket kell küldeni az Országgyűlésbe, akik készek önzetlenül szolgálni a nép ügyét.« A felhívás számadás és Programm. Lelkesítő összefoglalása nagyszerű eredményeinknek, s még nagyobb céljainknak. Olvasása a jogos nemzeti büszkeség érzését kelti: kis nép vagyunk, de nagyol alkottunk. Ez a felhívás magaköré tömöríti az ország minden becsületes emberét, a haza minden hű fiát. A népfront programmja: az ötéves terv sikeres befejezése. A népfrontra szavazni annyit jeleni, mint az ötéves terv nagyszerű alkotásainak megvalósítására szavazni. Az országgyűlési választás: népszavazás az ötéves terv befejezése mellett. A népfront programmja: a második ötéves terv végrehajtása. A második ötéves terv a minden eddiginél nagyobb feladatok, a nagyarányú fejlődés terve. A népfront programmja: a béke védelme. A Magyar Népköztársaság úgy mint eddig, ezután is szilárdan folytatja békepolitikáját. Békét akarunk, mert alkotó munkánkhoz békére van szükségünk, mert a háború gyászt, pusztulást, szenvedést jelent. Egyházunk népe is magáévá teszi ezeket a célkitűzéseket és minden erejével részt veéz azok megvalósításában. Az ige alapján állva hitből leszünk bizonyságot szószékeinken Isten béke- akarata mellett. Imádkozunk azért, hogy Isten adjon erőt hazánk népének a kitűzött tervek megvalósítására. „A felülről való bölcse§ég először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató“ (Jakab j. n) . t
