Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-04-05 / 14. szám

R S Z AG OS EVANGÉLIKUS HIT 11 A P XVIIt. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. Április 5. Április 4-éu magyar népünk immár nyolcadszor ünnepli felszabadulása . ünnepét. Nyolc esztendővel ezelőtt kö­vetkezett be a magyar nép történeté­nek legnagyobb fordulata, ekkor való­sult meg az, ami után a névtelen nép- tömegek milliói évszázadokon keresz­tül vágyakoztak, amiért szabadsághar­cokban. forradalmakban harcoltak, szenvedtek és véreztek. Elnyomóitól megszabadult, hogy megalkossa a sa­ját államát, a népállaniot, amelyben ő, a nép, kormányozza önmagát. Ekkor lett a magyar nép függetlenné és sza­baddá. Függetlenségének és szabadságának birtokában, felszabadult roppant erejé­vel a második világháború szörnyű romjainak eltakarítana után népűnk csakhamar hozzálátott az új haza fel­építéséhez. Nemcsak gazdasági életé­nek régi, de elpusztított értékeit épí­tette újjá, nemcsak felrobbantott híd­jait állította helyre, nemcsak romos városait hozta rendbe, hanem tervszerű munkával gyönyörű új hidakat, új vá­rosokat emelt s hazánkat elmaradott mezőgazdasági államból ipari ál­lammá formálta. A külső országépitéssel együtt járt népünk kulturális színvonalának eme­lése. Akik azelőtt nem is álmodhattak magasabb iskolákról, most szert te­hetnek a Icgmagartlbbrendü tudomá­nyos műveltségre, 6 népünk egészen azon az úton van, hogy a korszerű tudomány titkaival megismerkedve, müveit néppé legyen. Az azeiött elnyo­mott magyar nép minden dolgozó fia és leánya előtt megnyílt az út, hogy akár a legmagasabb vezető állásokban is érvényesülhessenek népünk előmene­telének szolgálatában. ~ ---- •••••-•-- — Ma gyar népünk egyre tudatosabban végzi munkáját. Az idei felszabadulási ünnepre készülődve, miután tisztában van azzal, hogy új, virágzó országot csak odaadó munkával lehet építeni, a »Felszabadulási Hét«-en mind a mezőgazdaság terén, mind a gyárak­ban, mind a bányákban eddig alig ta­Készülj az ige hallgatására! Husiiét vasárnapja Ján. 20, 1—10.' A húsúéinak az a lényege, világot átjáró nagy örömhíre, amiről ez a szentige beszél: üres a sir! Legyőző­iéit a halál! Hogyan fogadták az első tanúk, az üres sír■ szemtanúi, a feltámadás haj­nalán ezt a hallatlan csodát? Mária Magdaléna nem meri hinni. Péter is csak a puszta tényeket látja: a leple­ket és az üres sirkamrát. Egyedül a névtelen tanítványról, magáról János evangélistáról van megírva, hogy »lá­tott és hitt«. Később, a Feltámadott megjelenései után, amazok is hittek. De ekkor még fogvatartja a szivüket a bizonytalanság, a kételkedés, a két­ségbeesés. Mi is ilyenformán vagyunk a hús­véti üres sírral. Túlságosan az orrunk­ban érezzük a holtlest, az enyészet szagát, semhogy könnyű legyen el­fogadnunk az első tanúk bizonyság­tételét. Átformálni próbáljuk az ige hallatlan híradását allergiává a ter­mészet ébredéséről, qz igazság és az eszme diadaláról és hasonlókról. Job­ban hiszünk a szemünknek és az értel­münknek, mint Isten beszédének, a húsvéti evangéliumnak. Pedig végered­ményben azon dől el hit vagy hitetlen­ség, hogy milyen szívvel állunk ■ meg u húsvéti üres sír előtti /. Kor. 15, 14. Ha nincs feltámadás, akkor bizony bűn, halál és enyészet rabjai vagyunk, valamennyien. Kérlelhetetlenül és ki­kerülhetetlenül fut az életünk a sötét, hideg sírüreg felé! Kiáltson azért bele Isten igéje a halát reménytelenségébe, gyászába,, szivek félelmébe: leg./öze­iéit a halál, hitünké a húsvéti győze­lem! Ébressze fel és erősítse meg ben­nünk húsvét evangéliuma a rendít­hetetlen bizonyságot, békességet és örömöt: akár éljünk, akár haljunk, az űréi vagyunk! Aki őbenne hisz, ha meghál is, él. NAGY GYULA pasztáit lendülettel és lelkesedéssel óriási eredményeket ért el. Nem kétséges ma már népünk ön­tudatos tagjai előtt az sem, hogy sza­badságát és felemelkedését veszedelem fenyegeti azok részéről, akik a nép el­nyomása árán igyekeznek maguknak kivételes jólétet biztosítani. A nép ellenségei mint mindig, akár véres háború árán is szeretnék elvesztett uralmukat visszaszerezni. Az ország­építés nagy feladata ennélfogva szük­ségessé teszi a honvédelem erőteljes kiépítését minden ellenséggel szem­ben. Minden gonoszságra és bűnre kész ellenségeikkel kapcsolatban a felsza­badult népek ma mlár nem ringatják magukat hamis elképzelésekben. Tuda­tában vannak annak, hogy eredményei­ket, békés munkájukat és életüket csak erős honvédelem biztosíthatja. Hazánk függetlenségének, békéjének védeime ilyenformán a világbékéért folyó tör­ténelmi méretű békemozgalom felada­tainak egyik fontos részévé lett. Ezért felszabadulásunk nyolcadik évforduló- ián magyar népünk a bibliai Nehe- miáshoz hasonlóan mint valami óriás áll . a történelem porondján, egyik ke­zében munkaeszközt, a másik kezében a béke védelmének fegyvereit tartva, s bízva abban, hogy az »ős ellenség« látva népünk erejét, elriad attól, hogy békés építőmunkájában megzavarja. Egyházunk népe, mint a felsza­badult magyar nép egy része, ezen a napon együtt ünnepel minden dolgozó magyarral. Hálás Istennek azért, hogy az országépítéssel egyidejűleg lerom­bolt templomait is felépíthette s hit­életének megújulásával szolgálhatja az egész magyar nép s az egész ha­ladó emberiség ügyét. Hálája elsősor­ban ném szavakban nyilvánul, hanem a jövőbe vétett hitnek a munka meze­jén reléid eredményeiben. Ezzel a jö­vőbe Jvpteté hittel nézi mindennapi fel­adatait s; végzi'azokat teljes odaadás­sal és'hűséggel mindenütt, ahová né­pének bizalma állította, mert tudja, hogy a szabadság ' kötelezettségekkel jár s csak az az ember s az a' nép maradhat szabad, aki szabadságért teljes, erejével, soha meg. nem .szűnik dolgozni és'harcolni. A mi hitünk örvendetes cikke Nem elég csupán a történetet tudni: azt is meg kell tanulni, mit használ az nekünk, és hogyan kell vele élnünk. Mert ha egy éven át naponta is pré­dikálnánk erről, akkor sem merítenők ki, és nem tanulnánk eleget belőle, olyan gazdag anyag ez. Ha Krisztus Urunk feltámadását helyesen akarjuk megragadni, két különböző képet kell magunk elé festenünk. Az egyik kép szomorú, nyomorúságos, szégyenteljes, megindító, véres, amiről nagypénteken hallottunk, hogy Krisztus Ott függ a gyilkosok között és nagy fájdalmak közt hal meg. Ezt a képet, amint hallottátok, kételkedés nélküli szívvel kell nézni, hogy mindez a ml bűneink miatt tör­tént, hogy Ö, az igaz és örök főpap ál­dozatul adta magát bűneinkért és ha­lálával megfizetett érettük. Minden em­ber tudja meg, hogy az ő bűnei sebez­ték meg így Krisztust és szereztek neki ilyen nyomorúságot. De a hitvallásban szorosan egymás­hoz tartozik ez a két cikk: Krisztus megfeszíttetett, meghalt, eltemettetett, pokolra szállott, — és a harmadik na­pon feltámadt a halálból; így ez a szo­morú kép még sem marad meg sokáig. Mert mielőtt a három egész nap ‘ el­múlnék, a mi drága Urunk Krisztus egy másik, szép, egészséges, barátságos, vidám képet hoz élénk: hogy bizonyo­san megragadjuk' a vigasztalást, hogy Krisztus halála nemcsak a mi bűnünket törölte el és fojtotta meg, hanem hogy feltámadása által igazak és örök üdvös­ség részesei leszünk. ... Mert amikép­pen előbb a bűnt a nyakába akasztot­ták, Üt pedig a keresztre feszítették, most ezen a másik képen azt látod, hogy nincs többé bűn rajta, hanem csu­pa igazság, semmi fájdalom és szomo­rúság, hanem csupa öröm, nincs halál, hanem csak élet, még pedig örök élet, amely messze-incsszo fölötte van ennek az ideig tartó életnek. Ennek a képnek joggal örülhetünk. Mert itt azt látod, hogy Isten bűnödet, amely olyan súlyos volt, hogy'alatta össze kellett volna ros- kadnod, levette “rólad és saját Fiára rakta, aki örök Isten és elég erős, hogy a bűnnel szemben helyt álljon. • Ez tehát a mi hitünknek a nagyszerű, örvendetes cikke, ez tesz egyedül keresztyénné. Luther Márton egyik húsvéti prédi­kációjából. (Máté ev. 28, 1 —10. alapján.) Dezséry László püspök: Most így cselekszenek az evangélikusok A Nagyhélnek régen kialakult nagy­szerű rendje van. Az egész egyházi esztendő szíveközepe. Sűrűsödnek Is­ten kérdései a hívők felé, nyiladoznak a szivek az ismerős kinyilatkoztatásra s hozzáigazodik az élet az ünnepek­hez. Népünk élete tele. van húsvéti nép­szokásokkal, a tavasz hangjai és le­helteié erősítik a húsvéti evangéliu­mot, párolognak a mélyen fel hasított, gazdag magyar földek, repedeznek a rügyek az ágakon s nyílnak a szivek arra a mindig új örömre, amit ’ Isten húsvét által hirdetett ki az emberek között. Mert a húsvétot a tavaszba helyezte el Isten, a húsvéti történet természete szerint s abból a mély is­teni szeretetböl, mely öt arra vitte, hogy az emberiség megváltását úgy adja hírül az embereknek, hogy köz­ben ennek az örömhírnek terjedését, az új élet hajnalhasadását s az örök- élet biztos reménységét minden se­gítse az ember életében, az ember szí­vében. Miként a fák, füvek és virágok, miként az állatvilág, miként az egész nyiladozó természet, nyíljék ki az em­berek szíve s tudjon hinni a bűnbocsá­natban, feltámadásban és örökéleiben mindenkor. Most azt cselekszik az evangéliku­sok. hogy belehelyezkednek Isten világot és emberiséget megváltó szent akaratának, csodálatos szerelmének és áldozatos cselekvésének árjába s vite­tik magukat az igével és az oltári szentséggel az üdvösség felé. Most azt cselekszik az evangéliku­sok, hogy mindennél elmélyültebben hallgatják a megváltás életre indító igéit, a nagyheti böjti igehirdetö soro­zatokon s minden nap újra felerősöd­nek hűlni Krisztust, akit isten érettünk áldozott fel és érettünk támasztott fel, hogy örökéletünk legyen. Nappal dol­goznak''künn a mezőkön, a házak kö­rül, a fiatal állatok körül,-reménység­gel vetik a magot, csinosítják' a portál, SiUtcvelik az állataikat, este pedig hall­gatják Isten igéjét, aki őket remény­ségre, életre és munkára _biztatja. Most azt cselekszik az evangélikusok, hogy verőfényes tavaszi napokon in­dulnak a gyárakba s a hivatalokba megtelve o munka szeretetétől, az Az emberiség lelkiismerete A népek bécsi békeviiágkongresz- szusa határozatainak erőteljes ér­vényesítése céljából tartja a Béke- Világtanács negyedik ülésszakát hazánk fővárosában, Budapesten 1953. április 10—14-ig. Büszkék vagyunk, hogy a békeszerető Magyarországból hangzik ezekben a napokban a világ minden népe felé az emberiség lel ki isme rété­nek tiszta szava a béke megmen­tése és megtartása ügyében. Ün­nepi érzésekkel várjuk hazánkba a békemozgalom világszerte ismert- nevű élenjáró vezetőit, akik a leg­főbb földi jóért, a békéért küzde­nek. Várjuk a Béke-Világtariács papi tagjait, akik keresztyén meg­győződésük és hitük kötelezése alapján állottak számunkra is példamutatóan a béke ügye mellé. Bizonyságai ők annak, liogy a ke­resztyén ember lelkiismerete Kanadá­ban és az Egyesült Államokban csak­úgy, mint Németországban és Auszt­riában, Angliában csakúgy, mint Csehszlovákiában vagy Magyarorszá­gon nem szólalhat meg külön hangon a béke szent ügyében- , Magyar né­pünk munkával. lelkesedéssel és büszkeséggel és bizalommal köszönti hazájában a Béke-Világtanácsot. A magyar kérészi yénséget is erre in­dítja hite és Krisztustól a béke nagy ügyéért nyert eikötelezése és indítja szerte e hazában minden templomá­ban buzgó imádságra is, hogy áldja meg gazdagon Isten a Béke-Világ­tanács tagjainak köztünk időzését, minden tanácskozását és munkáját. Jusson diadalra a háború fölött a béke. a-háborút akarók ielkiismeret- lensége felett diadalmaskodjék a Béke-Világtanács lelkűidé, az em­beriség lelkiismerete. élet reménységétől, a haza szereteti- töl, a béke örömétől s a mindezeket összefoglaló drága evangélikus hittől, melyben őket a meghalt és feltáma­dott Krisztus üdvözíti. Mindez igen széppé teszi az életet. Boldog evangé­likusok vagyunk, akik élünk apáink hitéből s hittel élünk mai nemzedé­künkben azzal a biztos tudattal, hogy Isten minket gazdagon elfoglal né­pünkkel együtt és népünk körében. El­foglal és áldásként tud használni az emberek között. Az evangélikusok most azt cselek­szik, hogy felkészülnek az Ur szent vacsorájára. Gyönyörű hagyomány, hogy Nagypénteken a ritkán tempto- mozók is az Ur asztalát látják a sze­mük előtt s készülnek a nagy térdhaj­tásra, hogy megtisztuljanak bűneiktől s új erővel kezdjék az- életet. Nagy- csütörtök délutánja az úrvacsora- szerzésének ideje s szép, hogy gyüle­kezeteink mindenütt megtérítik az Ur asztalát. Igazi gyülekezeti ünnep ez! Az evangélikusok most azt cselek­szik, hogy Nagypénteken megtartják a családi böjtöt, templomba mennek s beszélnek otthon a gyermekeiknek a kereszt csodájáról. Mindezt természe­tesen, mindezt vallásos hivalkodás nélkül, mindezt beleillesztve a min­dennapi munkába, a mindennapi élet­be, amelyben oly közös a sorsunk, á dolgunk és a jövőnk egész magyar, népünkkel. A húsvét-vasárriap talán legszebb ünnepünk. Igazi tavaszi ünnep, tele a család örömével, a gazdagon terített magyar asztalok és otthonok örömé­vel. A nagyhét koronája. Az Ur feltá­madott! Bizonnyal feltámadottt Jézus él, mi is élünk! Közben pedig ez esztendőben, őí agy - péhtek és húsvét közé esik Magyar hazánk felszabadulásának felemelő. ünnepé, április 4. Nemzetünk' új életre­való felszabadulásának, ti] építkezé­sének, szabadságának és függetlensé­gének ünnepe. Minden évben gazda­gabb ünnep, mert minden évbeli gazdagabb tapasztalatokkal és meg­győződéssel. Az evangélikusoknak ma az a dolguk és azt ‘ cselekszik, hogy együtt ünnepelnek egész népünkkel és egész élelüket arra adják, hogy a ma­gyar haza felemelkedése, becsülete, függetlensége és szabadsága, népének jóléte izmosodjék. Csupa tavaszi ünnep. Az evangé­likusok ma azt cselekszik, hogy bol­dogan élvezik ezt a tavaszt s egész életükkel azon vannak, hogy ez a ta­vasz magyar hazánkban és evangé­likus egyházunkban örök maradjon. Hűsvétra való isteni dicséret E világnak fényessége Es szeneiknek idvössége, KRISZTUS JÉZUS egy reménye. Mennynek, földnek teremlöje. Kegyetlen halált meggyőzvén, • ördög hatalmát elvévén. Pokol torkát bérekesztvén, Bűnünket rólunk elvevén. Te Általad megváltattunk, Te Általad szabadultunk, Te Általad igazultunk, Te Általad idvezültünk. • Alázatosan könyörgünk, Buzgó szívből esedezünk, Légy minekünk segítségünk. Mert jól látod, mely sok bűnünk. Add Szent Lelked ajándékát, Örök éleinek jutalmát, Engeszteld Atyád haragját, Láthassuk 0 szent irgalmát. Dicsőség légyen Atyának, Teneked Ö szent Fiának És a mi Vigasztalónknak, A teljes Szentháromságnak. (A Magyar Lelki Öra első részéből, 1730.) „Igaz szolgám sokakat megigazít és vétkeiket ő viseli“ (Ezs. 53:111 bj , . . I A Dr. Vető Lajos püspök: Felszabadulásunk ünnepe Az.evangéliumok híradása szerint a hálál bó> harmadnapon feltámadott Jézus első köszöntése tanítványaihoz 'ejt volt: »Békesség nektek.« A békéi Isten és ember, ember és ember kö­zött az evangéliumok és az apostoli, lévelek, ső-t az egész szent írás tanú-' sága szerint olyan kincs, kötelezés és feladat, mely.-az ember boldogulásá­nak egyik alapfeltétele. Jézus boldo­goknak mondja a békeosinálókat, a Dékessógszerzőket. A béke szerelete és a békéért való1 buzgóikodás a keresztyén ember lelki- ismereti. kérdése- Keresztyén lelki­ismeretűnk parancsának ismerjük és Valljuk a békeíá-borbán való részvé­telünket. Boldogok vagyunk, hogy a békéért keresztvén emberek módján, hi­tünkkel és eikölelezésünkkel mi is megtehetjük a magunkét. A magyar protestánsok és a ma­gyar keresztyénség számára fölöl- tébb nagy nap azért április 10-e, mikor a Béke-Világtanács hazánk fővárosában tartja ülését. A Béke-Világtanács 1950. novem­berében alakult a második Béke- Világkongresszuson. Varsóban. A , Kongresszus üzenetet intézett az: ENSZ-hez, s ebben az üzenetében többek között ezt mondta: »... létre­hozzuk a Béke-Vi! ágtanácsot. Ez ; olyan szerv lesz,-melynek tagjai vala­mennyi. nemzet és ország képviselői­ből tevődnek össze. Olyan országok képviselőiből, melyek tagjai az ENSZ- nek és Olyanokéból, amelyek még nPin tagjai a Iszervezetnek, beleértve a gyarmati és függő, országokat is [ E szerv jeladata lesz, hogy ' inegfi-. ’ gyűlje és ellenőrizze: uajjon az ENSZ s teljesíti-e kötelességét az emberiség■ l iránt. I A Béke-Világtanáos az emberiség lelkiismerte lett a háború és béke vi- lágíesZü'ltségénék nagy kérdésében és ezt. az egyenrangú népek függetlensé­gének cive alapján akarja megoldani­A Béké-Világtanács első ülésén, 1951 februárjában, Berlinben köve­telte az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését. Hogy éz mennyire a népek lelkiismereté­nek hangja volt, bizonyítja a több mint hatszázmillió aláírás. Hat- százmilliónál több ember írta alá a békeegyezmánv megkötését köve­telő felhívást. Még az 1951. év novemberében megtartotta a Béke-Világtanács má­sodik ülészakát Bécsben. Ezen az ülésszakán az előbbinél is álütőbb erővel szállt síkra- a világbéke meg­mentéséért. Különös jelentőségű volt a har­madik — rendkívüli — ülésszak Berlinben, 1952 júliusában. Német­ország, Japán és Korea kérdése volt ennek a rendkívüli ülésszak­nak tárgyalási középpontiában. De ezen az ülésszakon tiltakozott a Béke Világtanács a baktérium­fegyver alkalmazása ellen is. Ja­vasolta a népek békevilágkon- gresszusának összehívását Bécsbe. 1952. decemberében a népek bécsi békevilágkongresszusán a világ min­den részéből, minden országából ösz- szesereglettek a jóindulatú emberek. Nemcsak a béketábor tagja-i, de mind­azok, akikben a Béke-Világtanács, az emberiség lelkiismerete felébresztette a felelősséget a világ sorsáért és hol­napjáért. Ennek a kongresszusnak egy szent célja volt: a béke,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents