Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-01 / 9. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

%

ÉLŐ VÍZ

Csúcspont és fordulat

Mk. 8. 27-88.

Az evangélista Urunkat munkálkodásának csúcspontján mutatja, vagyis ott, ahol valódi jelentőségében, mint Krisztust, először ismerik tel. Ez a csúcspont egyszersmind fordulat — tudatos fordulás az áldozati halát, a kereszt felé. fis végül a legteljesebb világossággal hangzik el itt, mire kell felkészülve lenni annak, aki mint tanítvány merészkedik a Mester mögé állni.

Jézus a tanítványaival átment a haláron s velük meghitt beszélgetést folytat. S most itt történik meg, hogy a tanítványa ezt mondja neki: »Te vagy a Krisztusi« Kiváltságos pillanat czl Oly megismerés tör itt fel, amely csak hitből támadliatott. Máté evangélista szerint Jézus valóban mondta is Péternek: »Nem test és vér jelentették meg neked, bánom az én mennyei Atyáin!« Ez ugyanis Jé2US^ nak az Istenhez való teljes, sajátságos viszonyát fejezi ki. Ez a név: Krisztus, azt a tényt állapítja meg, hogy Jézus valóban nem azonos síkon áll az Isten amaz embereivel, akikre a nép gondol, amikor Jézusról beszél. Keresztelő Jánoshoz hasonlították. Illésre is gondoltak, egy másik prófétát láttak Jézusban.

Péter vallomása: »Te vagy a Krisztus!«, teljesen elhagyja ezt az emberi, történeti síkot. Péter vallomásában oly megítélés jelenik meg, amelyik felülről származik s átmetsz minden emberi megítélést.

Te vagy a Krisztust — azaz: Te felülről való vagy. Te egyenesen az Atyától jössz. Te vagy az az Istenember, akit földünk csak egyszer kap ajándékul. Te vagy az új kezdet, az új teremtés csodája — a másik Ádárnt Vagy ahogy János „kifejezi: »Nem vérből, sem a test ~ akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől született!«

Ez a vallomás a karácsony tényének elismerése, az az elismerés, hogy ez a Jézus »az Ige«. Krisz- ■ tus: íme, ez a pont az, ahol az emberi vízszintes vonalat az isteni merőleges vonal metszi. Ö az a metszőpont, amelyik épp úgy hozzátartozik a merőleges vonalhoz, tehát valóságos ember és valóságos Isten egyben.

Mert éppen most, ezen a csúcsponton. szól Jézus talányos szóval az 0 elkövetkező haláláról: »Az ember Fiának sokat kell szenvednie és inegvet- telnie a vénektől és főpapoktól és írástudóktól és megöletnie és harmadnapra feltámadnia.«

Éppen most, amikor azt hiszik, hogy látni fogják: az Atya megvilágosítja a Fiú dicsőségét, épp most nyilatkoztatja ki Jézus a tanítványoknak, hogy az Ö útja nem a kŐFóriához, hanem a kereszthez vezet. Ezért semmi sem természetesebb, minthogy Péter félrevonja Öt s arra akarja rábírni, hogy ily sors ellen feltétlenül védekeznie kell.

Mért mindeddig az volt a látszat,

hogy Jézus közvetlenül /ura törekszik, hegy felállítsa az Isten országát láthatóan. Nekünk is azt kell gondolnunk, hogy Jézus igéjének teljhatalmával és tetteinek erejével minden ellenálláson átgázol s végül is diadalmasan fog bevonulni Jeruzsálembe, a szent városba.

1:3 most tekintetét valóban Jeruzsálem felé fordítja, de nem azért, hogy ott trónra lépjen, hanem hogy ott O elvettessék és keresztre feszíttossék. Péternek nyíltan is megmondja: ez az isteni út, amelyet meg kell járnom. És a menekülésnek az az útja, amelyet Péter nyíltan tanácsol neki, emberileg nagyon is megérthető, sőt emberileg az egyetlen értelmes dolog a végből, hogy az ember ameddig csak lehetséges, kitérjen a szenvedés és a halál elől. De aki Jézusnak ezt a kivezető utat tanácsolja, az a kísértő, aki elakarja édesgetni öt az Isten számára kiszabott feladattól. Innen ered Jézus éles visszautasítása ugyanazzal a tanítvánnyal szemben, aki az imént csodálatos vallomást tett róla.

Itt, roppant fontos felismerés előtt állunk.

Az Isten országának felállítása nem közvetlenül valami ragyogó győzelem útján következik be s nem Is valami Isteni államcsínynyel. Az bizony ítélet áltat következik be. Isten szeretet« egyáltalán nem abban áll, hogy Ö egyszerijén kiterjeszti karját és emberek hirtelen bűnbánati rohamban karjaiba vetik magukat s aztán minden, minden helyreigazodik. Azt a bűnt, amelyet az emberek mérhetetlenül felhalmoztak, meg kell 1 telni.

Isten szerctete magában foglalja azt az igazságot, amely a gonoszra határozott nemet mond. Az embernek azt, amit az Istentől való elpártolásával okozott, egész félelmetcsségbcn meg kel! tapasztalnia. Az amber lábbal tiporta Isten szeretetét. Maga torlaszolta el az Is'enliez vezető utat. Becsapta és elzárta az Istenhez vezető ajtót. Ezért az Isten és az ember csak akkor találkozhat össze, ha kettőjük között megtörténik a békéltetés és kiengesztelés. Minthogy pedig az ember — ember ezer év múlva — ezt a kiengesztelést nem tudja megvalósítani, ezért Isten a világ iránti szerétéiből odaadta az O egyszülött Fiát. S e Fiúnak ki kell szolgáltatnia magát az emberiségnek, mint aki ennek egy tagja. Nem az lesz a dolgq, hogy az emberek feletti ítéletnek szabad folyást adjon, hanem azt magára kell vennie és engednie, hogy azt rajta hajtsák végre. Magára veszi a büntetést, hogy békességet nyerjünk és a sebei által meggyógyuljunk.

Jézus nem tér ki az ítéletnek ez óljából, hanem aláveti magát annak. Véghez viszi ezt a művet. Ez az a nagy fordulat, amely előtt valamennyien csak megítélődötten és szégyenkezve állhatunk meg. »Nagy adósságát — im — a bűnös szolga Urára rótta.«

Samué! Dieterie

BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF LELKI PÁSZTORI LEVELEIBŐL Amikor nem ízlik a Biblia

Nehéz dolog arra nézve tanácsot adni, hogy a nagy szorongaltatások idején hogyan viselkedjünk, mivel itt titokzatos hatalmakkal van dolgunk, amikkel szemben nehéz eltalálni a helyes magatartást. Sajnos sokszor úgy látszik, mintha a sötét hatalmak kezükbe kerítettek volna egy-egy embert. Sokakról tudunk, akik nemcsak időnként, hanem állandóan ellenszenvet éreznek a Szentírással szemben. Némelyek annyira jutottak, hogy ez az ellenszenv beleette magát a természetükbe és ők egyáltalában nem is akarnak tőle szabadulni. Mások szenvednek alatta és szerelnék kivetni magukból, hiszen szeretik az Üdvözítőt. Mások ismét csak időnként vannak így megkötözve. Ameddig lehet, meg kell kísérelni akaratunk megfeszítésével legyőzni a Bibliával szemben bennünk feltámadt idegenkedést. Néha azonban ez túlságosan nehéz, s ilyenkor jobb csendben maradni, mint erőszakoskodni. Aki kisértésben van, attól úgy sem lehet sokat várni s követelni. Ilyenkor az erőszakosság többet árt, mint használ.

Továbbá azt tanácsolom, ne véld, hogy kemény kisértések között feltétlenül a Bibliát, vagy más hasonló

ELADÓ kétmanuálos, nyomólégrend- szerü 12 játékos kisebb templomok részére alkalmas márkás orgonaharnvó- nium, fújtatómotorrai Cím a kiadó- hivatalban.

könyvet kell a kezedve venned épülésedre. S ha azt tapasztalod, hogy leperegnek rólad a szavak, akkor nagyon is jól megértelek “es ismerem ezt az állapotot; ha ugyanis az idegen hatalom kerekedett felül benned, akkor hiába olvasol akármit, úgy sem lesz áldás rajta. így van ez akkor is, ha nincs kedved az imádsághoz. Mit ér, ha reákényszeríted magadat? Ilyenkor azt tanácsolom: hagyd most. Miért kell éppen úgy imádkoznod, ahogyan általában szoktál? Lehet egészen egyszerűen is és úgy, hogy a Gonosz nem is tartja érdemesnek akadályozni. Gondold csak meg: a Miatyánkban ott van az egész Bibliát Benne van Isten neve, országa, akarata, ,gondoskodó jósága, bűnbocsátó szeretete, a te megbocsátó készséged, oltalom a kísértés ellen s szabadulás minden gonosztól is végül, hogy az Űré minden hatalom és dicsőség. S ha eszedbe veszed, hogy az Atya a Jézus Krisztusnak Atyja, akkor az 0 nevének említésekor a Fiú is veled van s így igazán benne van a Miatyánkban az egész Biblia. Mond el hát ezt az imádságot csendesen és mivel maga az Üdvözítő tanít, hogy »igy imádkozzatok«, ezt az ördög sem akadályozhatja meg.

így hát jegyezd meg: aki sokra nem képes, elégedjék meg a kevéssel. »Az ige porba dönti«, mondja Luther. (Az eredeti szószerinti fordítása szerint: Egy szócska megdöntheti!) S vcgiil megjön a segítség, ne félj, talán már közel is van. Bízzál és ne csüggedjI

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

VATIKAN

XII. Pius pápa végre engedett a becsületes keresztyén milliók sürgető kérésének éj kéréssel fordult az Eisen- hower-korminyhoz, hogy a Rosenberg házaspárnak kegyelmezzenek meg. A római katolikus egyház fejéhez az utóbbi Időben egyre több levél érkezett, melyben magasrangú egyházi tisztviselők és laikusok egyaránt kérték a pápát, hogy járjon közben a Rosenberg házaspár ügyében. A pápa közbenjárását szerte a világon örömmel fogadják a keresztyének.

NÉMETORSZÁG

A pfalzi egyház lelkészei felhívással fordultak a pfaizl protestáns egyház minden tagjához. A felhívás többek között a következőket mondja:

»A nyugati hatalmak és NyugatNémetország között IxtcndŐ keret- szerződés kérdésiben döntés elé kerültünk. Alulírottak emlékezünk az 1934-es barmeni hitvallásra és az 1946-ös stuttgarti bűnvallásra és éppen ezért valljuk azt, hogy a mostani

helyzetben sem mehetünk cl szó és megjegyzés nélkül az események mellett. Nyilvánosan kell beszelnünk,

kérnünk és figyelmeztetnünk, amíg erre időnk van. Mint evangélikus keresztyének és németek tiltakozunk ennek a szerződésnek a megvalósítása ellen. Elutasítunk minden német újrafelfegyverzést. Mikor ezt kijelent- lük, nem politikai eszmék Vezetnek bennünket. Az embert tartjuk szem előtt. Eleget szenvedett az emberiség. Azt akarjuk — amennyiben ez rajtunk áll —, hogy az emberek élfenek. Imádkozunk értük. Erre szólítunk fel minden evangélikus keresztyént.«

INDIA

Lilje püspök, az Egyházak Világ- tanáosának lucknowi ülése után visz- szátérve Németországba, nyíl atkozott az indiai vallási helyzetről. Nyilatkozatában többek közt a kővetkezőket mondotta: »A közéletnek majdnem minden kérdésében a hinduizmus által kialakított indiai gondolkodásmód a döntő. A hindu zmus, melyhez a lakosság nagyobbik része tartozik, Ázsiának majdnem időtlen nyugalmát és csendjét testesíti mag. Mivel ebben a vallásban az igazság és a hazugság, a valóság és a képzelgés közti határok elmosódtak, a po’hikai döntésekre val ó készség is csekély... A kommunizmus tanítja meg az indiaiakat arra, hogy nem minden mindegy, hánem az igaz és a hams út között határozottan dönteni Kell.«

CL 6öjt iá. (Lejtőién.

A böjt az egyházi évben az ür Jézus Krisztust, mint főpapot mutatja be, aki megtisztítja lelkiismeretűnket a holt cselekedetektől, s hogy szolgáljunk az élő Istennek. (Zsid, 9. rész.)

Az egyházi év böjti időszaka éppen azt jelenti, hogy Jézus Krisztus mit telt érettünk, azért, hogy a holt cselekedetektől megszabadulva, az Ö cselekedeteiből ismerjük fel a vált- ságot.

Aiuiak ellenére, hogy az egyházi esztendő böjti időszaka ezt periköpai rendjében, az igéből világosan és hangsúlyozottan mutatja, mégis éppen a map,át hívőnek tudó ember, megpróbál mesterséges módon részt kérni Krisztus szenvedéséből: a bőjtö- léssel, amit az ür Jézus Krisztus tekintettel az ószövetségi törvényre és az ember fegyelmező jellegére, nem tiltott meg, de éppen érdemi szerző voltát kifejezetten elítélte és elvetette.

A böjtölés az ember cselekvése, mely jő az embernek, mint önfegyelmezés, de Isten előtt nem érdemszerző. Böjtöt csak Isten adhat az embernek kereszthordozásban, megpróbáltatásban.

A »foltozás« nem ér semmit. Az óembert az új ember kell, hogy felváltsa. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni. Belső mivoltában és egész magatartásában kell megújulnia az embernek. Ezt nyilatkoztatja ki Jézus, amikor a böjtölés érdemszerzö jellegét elveti és megítéli. (Máté 9:16- 17.)

Jézus a böjtölésnek önjegyelmező és önmegtartóztató lelki hatását hagyta meg, de eltörölte isten előtti érdemszerzö jellegét. Az imádságnak sincsen érdemszerző jellege, de az Istennel való eleven összeköttetés fenntartására elengedhetetlen. A böjtölés az imádság előkészítője. Isten éppen azért mér reánk keresztet és próbatételt, mert ez a böjt Istentől való és ez elveszi kedvünket a bűnös és önmagunk hajszolta örömöktől és nyilvánvalóvá teszi Isten kegyelmét. Ilyen állapotban önként adódik a lelki böjtölés, melyre eleve figyelmeztet az Ige: »tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek.« (I. P.éter 2:11.)

Dr. Gyimesy Károly

HOLLANDIA

Az Egyházak Világtanácsának tájékoztató kőnyomatosa az Ökumenischer Pressed cost legutóbbi jszá- mában részletes tudósítást közöl a hollandiai és angliai szörnyű áradásról.

»A táj repülőről nézve szörnyű képet mutat. Összeomlott házak, ili- ott egy-két fa. vízben úszkáló roncsok és állalletemek mindenütt a pusztulást mutatják. Az egyik városba. amelyet még nem öntött el az ár, repülőgépről dobatják le az élelmiszeri. Helikopterekkel kutatják a vidékei, hogy hot várnak még megmentésre emberek.«

A tudósítás a továbbiakban az árvízkárosultak megsegítésével foglalkozik.

»Egész Hollandiából érkeznek az adományok: ruházat, pénz és személyes segítség. Minden épkézláb férfi az összes rendelkezésre álló eszközzel a gátak helyreállításán fáradozik.«

Borzalmas kép tárul elénk az egyes családok sorsát szemlélve. Majdnem minden családból vannak halálos áldozatok és helyenként egész családok nyomtalanul eltűntek, A lelkészek mindenütt együtt vannak súlyosan megpróbált híveikkel.

»Angi dban is nagyon sok halálos áldozata volt a hatalmas áradásnak. A megmentettek az ideiglenesen ősz- szeállitott táborokban kétségbeesetten imádkoznak a még hiányzó hozzátartozók ételéért. Lowestoftból jelentették, hogy mikor a hullámok áttörlek a frissiben felállított szükség-gátat éppen negyven gyermek volt együtt a gyülekezeti teremben. Mikor a víz

emelkedni kezdett, a gyerekeked be» vitték a templomba. A kántor orgonáit, hogy a gyerekek figyelmét elterelje. Mikor a segítség megérkezett, a víz már olyan magasan állt, hogy a gyerekeket csak csónakokon lehetett a templomból kivinni. A kisebb gyerekek az oltáron (alMlék menedéket.«

»Az egyház mindent megtesz, hogy segítsen« — fejezi be a tudósítás,

A 1 toll and és az angol kormány azonban a fegyverkezési hajszában m'ndent elmulasztott a gátak erősítésére és a tiép védelmére. Fegyvereket gyártanak amerikai parancsra az Ország és a nép érdekeinek figyelme« kívül hagyásával.

INDONÉZIA

Celebes szigetének északi részét Minahasanak hívják. Ezen a területen majdnem minden falunak van protestáns temploma. A minaVnsai zsinatnak 335 ezer keresztyén tagja van. A háború alatt az egyes Városokban általában 90 százalékos kár esett. A templomok majdnem mind romba dől tdk. Így Indonézia legnagyobb protestáns temploma is: a tondanoi. Most ezeket is újjáépítik. Ezenkívül kórházakat, iskolákat és árvaházakat is építene!'.

NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

Nuschke Ottó miniszterelnőkhetyet- tes, a Keresztyén Demokratikus Unió elnöke, most ünnepelte hetvenedik születésnapját. Dr. Vető Lajos püspök táviratban üdvözölte ez alkalombál 1 kiváló keresztyén békehafeöst.

Szombat esti közös imádságunk

A SZERETŐ ISTEN II. Móz. 33, 17—23.

a Isten iszent Isten, aki előtt a bűnös ember nem állhat meg. Ezért ntm mutatta meg Isten »orcáját« Móz esnek. Szentsége emésztő füzében elveszett volna Mózes.

I 2 | A szent Isten Jézus Krisztusban a mi számunkra láthatóvá tette magát. I—1 Maga Jézus mondotta: »aki engem lát, látja az Atyát«. Jézus Krisztusban könyörült meg a bűnt gyűlölő Isten az emberen és fordította reá atyai arcát. Ott, ahol az evangélium hírdettetik, a szerető mennyei Atya fordítja kegyelmes arcát a bűnös ember felé, hogy eljöjjenek számára a bűnbocsátót, az élet és üdvösség napjai. Ahol az ember meghallja az evangéliumot, ott átéli az Isten atyai arcának feléje fordulását. Ennek nyomán békesség, öröm és reménység támad.

í^iAz evangélium hallgatása ellenére nem mindig látjuk tisztán Isten atyai

I----tárcát. Sokszor úgy tapasztaljuk, mintha Isten arcát felhő takarná el

elő

lünk. Nem értjük, hogy Isten miért cselekszik velünk úgy, ahogyan ... cselekszik és miért vezet azon az úton, amely«) járnunk kell. Ilyenkor nem marad más hátra, mint hinni azt, hogy Isten most is szerető mennyei Atya. Talán hetek, hónapok vagy évek múltán »hátulról* meglátjuk azt, hogy Isten akkor mutatta meg legjobban szeretetét és hűségét, amikor mi azt hittük, hogy nem jár velünk és nem fordítja reánk atyai arcát. Azért mindig bátran álljunk az evangéliumra.

VALLJUK MEG, hogy Isten útjait és cselekedeteit sokszor elhamarkodottan ítéltük meg.

ADJUNK HALAT, hogy Isten Jézus Krisztusban felénk fordította atyai arcát.

KÖNYÖRÖGJÜNK ráhagyatkozó hitért, útjait elfogadó engedelmességért, bizodalmas hitből való békességért, nemzetünk békés fejlődéséért, népünk cs az egész világ békéjéért.

_______________________________________ K. Z.

B I B L I A-O LVA S Ó

Március 1, vasárnap. Jer. 29:11, lt. Tini. 2:11—12.

Az ür felölünk való gondolata nem a háborúságé, hanem a békességé. Hitetlenkedésünk, tagadásunk ellenére is ő hű marad. Ütaink gonoszságában szüntelen mutatja a szabadulás útját Krisztusban (kiben megbékítette magát e világgal!. Velük való békessége csak a zsoltáros bűnbánatához hasonló magatartásunk útján lehetséges.

(Olvasd még: Zsolt. 25; Lk. 17:1—10.)

Március 2, hétfő. Zsolt. 5:12, II. Tim. 4:16, 17.

A hivő ember sohasem csügged el, mert nehéz helyzetében is mindig érzi, hogy az ür vele van, mellette áll és megoltalmazza őt s hogy nem magunktól, hanem Isten által van a szabadulás. Legyen életünk ilyen Istentől és Istenről való igehirdetés az örvendezés bizonyosságában, — mint Krisztusé volt.

(Olvasd még: Ján. 7:14—18; Lk. 17:11—19.)

Március 3, kedd. J. Sám. 2:10, Ján. 5:27.

Az Urnák mindenre van hatalma — a rontásra éppúgy, mint a felemelésre. Ezt a hatalmát Krisztusnak is átadta. Ö szabadító annak, ki ebben a névben él és tanít s az Istennek enged, hogyneni az embernek.

(Olvasd még; Csel. 5:17—29; Lk. 17:20—25.)

Március 4, szerda. I. Móz. 49:26, Ef. 1:3.

Mennyiszer halljuk, mégsem értjük az Ür hívó szavát. A földi édesatya utolsó áldása nagy dolog, de mennyivel nagyobb az az áldás, amit Mennyei Atyánk ád nem egy kiválasztottnak, hanem mindannyiunknak Krisztusban. Általa szólt az Ür; vájjon halljuk mi szolgái is szavát?

(Olvasd még: I. S.ám. 3:1—10; Lk. 17:26—37.)

Március 5, csütörtök. Es. 54:17, II. Kor. 2.-14.

Az ür ellen hiábavaló a bűn minden fegyverkovácsolása, az ő szolgáinak elvehetetlen hite, igazsága. Kit az Ür megragadott, rávett, annak sokszor drága tapasztalata ez a Krisztusban nyert szabadításból. Legyen életünk naponként Krisztus »ismerétjének illatáról« való bizonyságtevés.

(Olvasd még: Jer. 20:7—13; Lk. 18:1—8.)

Március 6, péntek. Préd. 3:14, Rom. 11:29.

Isten öröktől fogva munkálja megtérésünket. Amit Krisztusban tett érettünk, az a legnagyobb ajándék. Ezt nem lehet sem túllicitálni, sem megcsonkítani. Krisztus is ennek az akaratnak engedelmeskedett mindhalálig és lett örök üdvösség szervezője azoknak, akik az istenfiúságban néki engedelmeskednek.

(Olvasd még: Zsid. 5:4—10; Lk. 18:9—14.)

Március 7, szombat. Ján. 11:40, Zsolt. 2:12.

A hitetlenséghez sok ártatlan próféta vére lapadt. Ez ölte meg a prófétánál is nagyobbat — az Isten fiát —, Krisztust. Ha hiszünk benne, ő nieg- láttatja vélünk az Isten dicsőségét még a halálban is. Mily »boldogok mindazok, akik őbenne bíznak«.

(Olvasd még. Mt. 21;33—46; Lk. 18:15—17.). Benkő István