Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-01 / 9. szám

XVIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. MÁRCIUS 1.' Egy városi gyülekezet EMBEREK KÖZÖTT V Megújuló egyházunkban min­denütt serényen folyik a munka, hogy megalapozzuk új életkörül­ményeink között egyházi éle­tünket. Lapunk munkatársa be­szélgetést folytatott egy városi gyülekezet lelkészével, hogy be­számolhasson arról: hogyan fo­lyik ebben a gyülekezetben ez n munka. Lényegtelen azonban, melyik volt ez a gyülekezet, — annyik a jellemzőek és tipikusak a viszonyai, életkörülményéi, jó ol­dalai és a hibái is. hogy amit. el­mondunk róla, az bármelyik városi gyülekezetről elmondható.• Nagy terület«!, elszórtan és mégis egy tömbben él a gyülekezet, amint lelkésze mondja: igazi városi szór­ványban. A gyülekezet területén 6 km hosszan és 4 km szélességben él mint­egy 3000 evangélikus. Vannak utcák, ahól egy sem, másutt meg1 alig egy- kettő. Közlekedési eszköz alig akid, a legtöbbjéhez csak gyalog jut el a lel­kész és ők is így jönnek a templomba. Három helyen is tartanak isten­tiszteleteket, de mégis leglátogatot­tabb a központi helyen fekvő temp­lom. Vasárnaponként mintegy 200 —250 evangélikus fordul itt meg az igehirdetéseken. Ez a szám elég kicsiny a nyilvántartásba vett evangélikusok között. Már sokkal jobban áll a dolog, ha azt figyel­jük meg, hogy hány egyháztag áll tényleges kapcsolatban a gyüleke­zettel. Az összes lélekszámnak több, mint egyharroadát teszi ki ezeknek a szá­ma: mintegy 1200-ra tehető. A nép­egyház laza kereteiből átalakuló egy­ház' egyre jobban gazdagszik olyan egyháztágokkal. akjk a Jelkiismeréti szabadság alapján, önként és öntuda­tosan csatlakoznak az egyházhoz és ragaszkodnak hitükhöz. * Jobbára kisebb beosztású dolgozó emberek. Mindegyik benne él az élet lüktető iramában és részt vesz abban a munkában, amiben ma egész népünk tevékeny. Mun­kájuk me'lett vesznek részt az egy­ház élétében is. Szívük mindig nyi­tott az evangéliumra, de öntudato­san magukra vállalják az egyház háztartásának gondját is. Jellemző, hogy ebben a legnagyobb és leg­megbízhatóbb részt éppen azok ve­szik ki, akik beosztással élnek csa­ládjukkal együtt munkájuk jöve­delméből. A GYÜLEKEZETI HÁZTARTÁS mégis reális és szilárd. Megszűntet­ték az adószedést, és a presbiterek a lelkésszel együtt bejárták a gyü'exe- zeti tagokat, hogy' összeszedjék az ön­kéntes felajánlásokat. Az elmúlt esz­tendőben ezen a módon a megelőző, évi adónak 180 százalékát ajánlották fél az egyháztagok, és ugyanehhez vi­szonyítva mintegy 170 százalékban a felajánlások tényleg be is folytak. Ez a példa is mutatja, hogy ha a gyülekezet bátran és hittel vállalja magára a gyülekezet fenn­tartásának ügyét, akkor ez nem maradhat eredménytelen, hanem sokkal biztosabban ráépíthető a gyülekezet élete, mint a régi. el­avult és lélektelen adószedési mód­szerre. Persze, nagy része van ebben a jó eredményben a lelkész jó munkájának is. Igehirdetésében az egészséges, lutheránus tanítást igyek­szik nyújtani. Szorgalmasan dolgozik és kapcsolatban áll állandóan a gyü­lekezettel. Egy panasza van csak: rövidnek tatái ja a napot ahhoz a sok munká­hoz, ami minden nap eléje tornyo­sul. A gyülekezet szereti lelkészét és neki öröme telik munkájában. A gyülekezet életét azonban nem egyedül vezeti, hűséges és jó segítőtársa ebben a presbitérium is. Csupa elevenhítü és az egyházban munkára kész emberből áll. Ha valaki nem válik be. vagy ‘alkalmatlan, akkor munkáját alkalmasabb presbiter veszi át. A templomban mind ott varinak és mindenkor készek arra, hogy a rájuk eső egyházi munkát el is végezzék. A személyi kérdésen bizony sok múlik egy-egy gyülekezet életében. És sajnos, amilyen ' örömmel ta­pasztalhattuk, hogy ebben a gyü­lekezetben önkéntes, jó munkások a presbiterek, annyira hjba és ká­ros még mindig sok gyülekezet­ben, hogy a presbiterek csak tiszt­séget viselnek, de a vele járó fel­adatokat már nem vállalják. Ennek’ a jól megalapozott munkának lehet tulajdonítarü, hogy ebben a gyü­lekezetben helyes és egészséges a gyülekezet vallásos élete cs kegyessége is. . , Régi lutheránus kegyesség ez, nagyrészt persze a hagyományokra támaszkodó és bennünk élő, de so­kakban eleven és szívből jövő. Ezért van az Is, hogy a gyülekezet életének középpontja ma is a temp­lom és az istentisztelet. A biblia­órák, közösségi összejövetelek hát­térbe szorulnak, csak kevesek által látogattak: Az istentisztelet azon­ban eleven és az ott részt vevő gyülekezet nem változik, hűsége­sen él benne az istentiszteletben. LEGYÜNK EGY CSALADDA ez a szempont uralkodik a gyüleke­zet életén. Ezért tartanak nagyon gyakran szeretet vendégségeket, ahol igazán családias együttléten vesz részt a gyülekezet számos tagja. A központban tartott rendszeres havi szeretet vén elégsége ken kívül egy-egy kisebb korzót részére is szoktak sze­retet vendégségeket rendezni, mégpedig nagy sikerrel. A meghívottaknak har­mada vesz ezeken részt, nagyrés/.ben olyáriok, akik először kapcsolódnak bele a gyülekezet életébe. Lapunk munkatársa megkérdezett három zsinati szakbizottsági tagot, akik közül KÉMÉNY LAJOS, a pesti egyházmegye esperese így nyi­latkozóit a most folyó zsinati munká­ról: »Egyházunk törvényalkotó zsinatá­nak most folyó előkészítő munkájával kapcsolatban örömmel tapasztaltam azt a friss lendületet, mely az összes tanácskozásra oly jellemző. Nemcsak a zsinat hivatalos bizott­sága, hanem a klsebb-nagyobb lel­kész! munkaközösségek, sőt több helyen a presbitériumban folyó megbeszélésekben olyan nagy ér­deklődés, olyan nagy fellendülés és annyi jószándék nyilatkozik meg, hogy abból együttvéve jó munká­nak kell születnie. Bár természetesen egymással szem­benálló felfogások is megütköznek, a viták is a közös megegyezés elérésé­nek szándékával folynak és ez ered­ményezi azt, hogy igen nehéz kérdé­sekben sokszor meglepő gyorsan jön létre az egyetértés. Akár a bizottsági tárgyalás elé ke­rülő szövegben, amely még olyan gyö­keres változásokon szokott átmenni, hogy alig marad benne néhány mondat érintetlenül, feltűnő az, hogy egészen egyszerű és könnyű stílusban beszél, mintha soha nem lett volna a törvény- alkotás nyelvezete nehézkes és gyak­ran érthetetlen. Az egyes törvénycikkek bevezető szakaszai, amelyek teológiai alapvetést tartalmaznak, még az egy­házi törvénykezésben is dicséretre méltóak.« Dr. H. GAUDY LÁSZLÓ, a pesti egyház igazgató-lelkésze ösz- szehasonliíoüa 1934—37-es zsinati Az egy családdá összeforrás célját Szolgálja az időnként megrendezett gyülekezeti együttléí. amely ' egy egész vasárnap délutánt igénybe vesz. Közvetlen hangú előadásokban kap hangot ilyenkor a keresztyén életnek ©gy^gy gyakorlati kérdése. Mint egy nagy család, úgy tanul ilyenkor a gyülekezet. A KERESZTYÉN ÉLET A HÉTKÖZNAPOKBAN a gyülekezeti életnek megfelelően folyik. Sokan' vannak, akik jó mun­kájukkal. a béke, mellett való vi­lágos állásfoglalásukkal és meleg emberi magatartásukká! megbecsü­lést szereztek már maguknak a munkahelyükön. A gyülekezet zöme azzal az igénnyel fordul lel­készéhez, hogy mutasson helyes utat neki, amelyiken keresztyénsé- gével belcilleszkcdhetik a minden­napos elet sodrába. Sajnos, az egyébként olyan nagyon élen járó lelkész! munka ezen a ponton nem ál! az élen. Pedig a gyülekezet egyházától várja, hogy segítséget nyújtson neki ebben a nagyfontos­ságú kérdésben. A le'készeké a feladat, hogy félreérthetetlenül megmondják: Isten akarata az, hogy az ő keresztyén« jó inunkat végezzenek hétköznap is. Ezért meg kell mutatni azt az utat, ame­lyik egész népünkkel együtt vezet a béke és a boldogabb élet építé­séhez. Rá kellene mutatni óira és újra arra, hogy keresztyén köteles­ségünk a békéért való megfeszített erejű küzdelem. Keresztyén köte­lességünk, hogy embertársaink és munkatársaink fe'é mindenkor se­gítésre készen álljunk, és velük együtt osztozzunk terveikben, örö­meikben, munkájukban. Egy várösi gyülekezet ~ az, egyház építésének útján. Tanulhatunk az életéből, és veié együtt mindnyájan küzdünk azért, hogy egyházunk meg­találja és hűségesen élje megújult életét népünk és az emberiség meg­újuló soraiban. Zay László munkát a mostani zsinati előkészüle­tekkel. »Az 1934—1937. évi zsinaton, mint annak' jegyzője, mindent jól szemmel tarthattam. A mai és az 1934—37. zsinat között vannak feltűnő különbségek. Az előbbin állandóan megvolt az egy­háziak és a világiak egyensúly-küz­delme. Ma ez nincs meg. Rengeteg vita s kötetlen szövegekben elmon­dott felszólalás jellemezte amazt s a zsinati napló ezért sok felesleges anyagot tartalmazott. Ma a plenáris ülésig kisebb munkabizottságok, majd a zsinati szakbizottság működése az igazán jelentős. Ezekben a kisebb körökben folyik a zsinati anyag elő­készítése, s a hónapokig tartó munka eredményeit a lelkészek, a lelkészi munkaközösségek s a sajtón keresztül az egyház egész' közvéleménye elé tárják. A plenáris ülésre már jól elő­készített és a közvéleményre támasz­kodó zsinati anyag kerül. Akkor nagy harc volt a küriarchia és a hierarchia között. Az »I« pontocskákon nagy vita folyt s az alkotandó törvénykönyv jogi egységére való tekintettel történt minden. Ma valamennyi kérdést theológlal szempontból mérlegei minden bizottság s maga a ple­náris ülés is. Alckor nem kevés vaskaiaposság volt észrevehéfő s a ran,gkérdés bosszantó megnyilatkozásai, a tekintély súlya nehezedett rá , egy-egy érthetetlen mondatra — akár teológiai, akár jogi fogalmazásról volt szó. '— Ma teljesen demokratikus szellemben folyik minden s gregárius papok vé­leménye győzhet püspökök és profesz- szorok vélemény© fölött. A mi elgondolásunk szerint Isten­nek nem volt szüksége rá és nem is tartozott hozzá az Ö istenségéhez, hogy ’az emberek közé jöjjön. A leg­több ember úgy képzoli el Cl. mint hatalmas trónuson, elérhetetlen mesz- szesegben ■ uralkodó nagy Urat, aki fogadja angyalseregeinek hódolatát' A biblia viszont egészem más képet raj­zol Istenről, Azit mondja ugyanis Róla, hogy ő szeretet. Mi, keresz­tyének ebben . a vonásban Isten leg­alapvetőbb és legátfogóbb tulajdon­ságát ismerjük még, még akkor is, ha a Szeníírás beszel Isten felségéről, uralkodásáról. és hatalmáról is. Átért Jézus Krisztusban mi úgy Ismer­tük meg Istent, mint aki éppen abban mutatta meg Istenségét, hatalmát és nagyságát, hogy sze­rette és szereti az embert, eljött az emberek közé és jót cselekedett érettük és velük. Az Isten uralkodását is ezért egé­szen másképpen kell néznünk, mint ahogyan emberi módon szoktuk. Krisztus Urunk gyakran szólt arról, hogy az Ö országa a kegyelmes sze­retetnek a gyakorlása,: a segítés és az. üdvösség országa. Amikor Krisz­tus Urunk hatalmat kapott Istentől, akkor ezt azért kapta, hogy megtartson mindenkit, akit rábízott az Atya, és hatalmát nem elérhetetlen messzeségben gyako­rolta, hanem az emberek közé jött, felvette a testüket, a szavu­kat, a sorsukat és ve'ük együtt, közöttük élt, hogy megtartsa őket. Ezért van az, hogy Isten legsajá­tosabb útja a kereszt útja. Éppen abban mutatta meg Jézus Krisztus, Hogy 0 valóságos Isten, hogy ezt az Utat vállalta és végig is járta Mert ez az út volt a legteljesebb közösség- vállalás az emberekkel. Semmi gőgös elvonulás, .. semmi hattlmasködáe, semmi elriasztó fenségesség —. egy­szerűen a kereszt álja az, . ami Isten igazi nagyságát mutatja meg. Ebben a keresztben benne van az Isten alá- zatossáiga,' és 'benne van a győzelém is. Mert amikor ö vállalta a közössé­Olyan ez a zsinat, mely fe'tunoen emlékeztet az őskeresztyén zsina­tokra. Egyszerű emberek igazhlt- ből jövő szava kormányozza a mai zsinatot is g úgy érezzük, hogy ez a zsinat az egész egyház számára végez jó munkát.« GYÖNGYÖSI VILMOS bttdapest-fasori lelkész örömének adó t kifejezést a bizottságok egyetértő munkájára vonatkozóan, »Nagyon örülök annak, hogy mind a zsinati munkabizottság, mind a zsi- .nati szakbizottságok megbeszéléseinél az egyes bizottsági tagok nagyon ko­moly és alapos felkészülést mutattak. Ebből is az látszik, hogy valamennyien komolyan veszik a most folyó zsinati munkákat. Az a bizottság, -amelyikben én is benne' vagyok, különböző korú és teológiai felfogású zsinati tagokból áll.-Ennek ellenére a megbeszéléseken senki sem a maga Igazságát kereste, hanem mindenki az egyház és a gyüleke­zet érdekét tartotta szem előtt. S ezért igazi testvéri együttérzésben (consensus) születtek meg a dönté­sek. Különösen sokait foglalkozót- a bi­zottság a gyülekezeti lelkészi állás be­töltésével. Ezt a kérdést igen be­hatóan tárgyalta. A bizottság ielkész- küldésre vonatkozó paragrafusainak a megfogalmazását igen jónak tartom. Mint a bizottság egyik tagjának is, igen jól esett látnom, hogy püspö­keink ezt a várható új feladatukat milyen lelkiismeretesen és jól gon­dolják ellátni, hogy mennyire a gyülekezet békéje és fejlődése áll a szemük előtt.« get az emberekkel, akkor egyrészt átvette az ember bűnét, minden go­noszt és rosszat, a halált és az élet megrómlottságát a saját éle1«'»; és önmagára vállalta őket, de ugyan­akkor az embervilágnak ajándékozta az Ö szeretetét, megbocsátását, élel- i gazságát és igaz életét. Isten ma is az emberek között , cselekszik. Ma sem akar az elér­hetetlen távolságok, a »meny- ország« Istene lenni, hanem ma is a Szeretet és az Üdvösség Istene. Ma is közösséget vállal minden emberrel és ma is eljön közénk, emberek közé. Itt van közöttünk elsősorban is az igehirdetésben és a szentségekben, amelyek nagyon is világosan mutat­ják és hirdetik mind emberi formába és emberek közé aiázkodását, mind pedig élet-újító segítését. Do ezen felül tőlünk, keresztyének­től várja, liogy neki képviselői le­gyünk áz emberek között. Azt kí­vánja, hogy vegyük fel — kiki. a magáét — a keresztet, ás vállaljuk és öntudatosan éljük a segítő közös­séget embertársainkkal. Isten ma úgy van az emberek között, hogy oda­teszi egyházát és keresztyénen, hogy rajtuk keresztül és bennük végezze az ö munkáját. Az egyháznak & az egyház tagjainak szent és megtisz­telő kötelessége és egyben ajándéka is az, hogy ilyenformán Isten képvi­selői lehetnek. Nem keresztyén magatartás tehát a »mennyekbe« emelkedő hamis áhítatosság. Az igazi keresztyén magatartás a kereszt útja: közös­ség az emberekkel, önmagunk belevetése az emberiség érdeké­ben való munkába, a f&radhatat- „ lan és erőteljes szeretet és szol­gálat a hétköznapokban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy jtz az r émberek közé' való cselekvő el- vegyülés ugyanakkor, amikor segítség és szolgálat, az emberek felé. Isten­nek dicsőítése is. Ölabbari múlatta meg istenséget, hogy' emberré lett és végig járta a kereszt üdvözítő útját, í ' nekünk is úgy kell •" megmutat­nunk Istent a világnak, amint Ö megmutatta magát Ezért örömmel és lelkes bittel vál­laljuk ezt a keresztutat: a minden­napos közösséget az emberekkel, amint Krisztus Urunk is mondta: Ügy fénylik a ti világosságotok az embe­rek között, hogy lássák jó cseleke­deteiteket és dicsőítsék a Mennyei Atyátokat! HÍRÜNK A VILÁGBAN Közli az Evangelischer Nachrichten Ost és az Evangelischer Pressedienst és a zürichi La Vie Proslestantc art a levelét, amelyben az Egyházak Világtanácsa megköszöni a Magyar Protestáns Egyháznak és Péter János püspöknek a lucknowi szolgálatait és közli, hogy a Magyar Ökumenikus Bizottság keresztyén reménységéről szóló tanulmányát a Tanácsadóig Bi­zottság fel fogja dolgozni. Közük ezek a lapok azt is, hogy 3z egy­házak Világtanácsa válaszleveléhez mellékelte az ein öleség az_ Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett üze­netét is, a koreai vérontás megszün­tetése és. a nagyhatalmak vezetőinek személyes találkozása érdekében. * Az Evangelischer Nachrichten Ost részletesen ismerteti a magyarországi tempiomújjáépítéseket, statisztikát kö­zöl a Magyar Népköztársaság által a templomok újjáépítéséhez adott se­gélyekről és a gyülekezetek áldoza­tairól. * A Bekennende Kirche auf dam \P‘eg csaknem teljes egészében közli Bereczky Albertnek, a bécsi kongresz- szusról irt beszámolóját és a Mi atyánk című prédikációját, amely ugyan­csak a népek bécsi békekongresszusá- va! foglalkozik. JMikor pedig bőjtöltöK, ne legyen Komor a nézéseteK, mint a Képmutatóké“ Három zsinati szakbizottsági tag nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents