Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-22 / 8. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ AZ ÖNZÉS ELLENTÉTE A BÖJT Krisztus Urunk nem volt jó véle­ménnyel a böjtölésnek arról a formá­járól, ami a vallásos emberek sorai­ban olyan gyakran kedvelt dolog. Vele együtt Isten választott emberei mindig kimondták elutasító vélemé­nyüket a külső, hangzatos böjtölés felett. Ez a módszer mindig csak ott tudott létezni, ahol az Istennel való kapcsolat meggyengült. Az elvonuló, tagadó böjtölés mindig takar valamit: a próféták korában így takarta a ha­mis bálványok előtt való szolgálatot, az újtes amentum korában pedig a farizeusok életmódjában a kiszikkadt, értelmét veszített, lényegétől megfosz­tott vallásosságot. Amikor a keresztyén egyház törté­netében az ilyen külsőleges, tartóz­kodó böjtölés erőre kapott, mindig az igazi keresztyén hit és élőt meggyen­gülésével járt együtt. így van ez az tegyes keresztyén ember életében is. Ha valaki a szavak formázásában, az öltözködésben vagy az arckifejezésben, a vallásos életforma kegyes megnyil­vánulásaiban ölti magára a keresz­tyén látszatot, emögöít rendszerint hiányzik az élő hit és a hivő élet. Az ilyen böjtölés Krisztus Urunk előtt soha nem volt kedves vagy ér­tékes dolog, noha a böjtöt Ö is is­merte. Az evangéliumok két alkalom­mal is beszélnek arról, hogy Jézus ilyen böjti magatartást tanúsított. Helyes dolog, ha alaposan megfigyel­jük, milyen voU 'Jézus böjtje és_ így megtanuljuk Tőle a helyes böjtölést. Az Ö számára a böjt mindig az Istennel való meghittebb egyiitt- létet jelentette. Bátran mondhat­juk ezt a megkísértését megelőző böjtölésére is, de egészen világo­san látszik a getsemáné-kertbeli visszavonulásán. Mindkét alka­lommal Isten akaratát és közös­ségét kereste, és mi úgy tekinthetünk ezekre az al­kalmakra, mint amikor Krisztus kü­lönösképpen is belekapcsolódott Is'en közösségébe és egységébe,, hogy el­végezhesse azt a munkát, amire Ö maga mondta, hogy azt cselekszi, amit Isten mutat és ad neki. Másrészt azt is látjuk, hogy ezek a böjtölések Jézus életében nem voltak értelmetlenek vagy önmagukért valók. Ilyenkor 0 mindig erőt gyűjtött és felkészült egy-egy nagy munkára: az egyik alkalommal nagy gyó­gyító és prédikáló kőrútjára, a másik a'kalommal pedig a kereszt útjára. Mind a keltő' a szeretet és az üdvösség cselekvése volt: ér­tünk való cselekvés. Amikor egyházunk újra keresi a hit- benjárás útját, akkor böjt első nap­ján át kell gondolnunk azt is, hogy milyen legyen a mi böjtölésünk. A megválaszolásban pedig egyetlen út­mutatónk van, aki az egyház életének kézbentartója és irányítója: Jézus. Az ő nyomdokában legyen a mi böjtölésünk is elsó'sorban az Isten­nel való közösség szorosabbra vonása. Másrészt pedig legyen ez a böjt és ez az Istennel való böjti közösség­építés erőforrás és indulás a cselekvő, szorgalmas keresztyén életre, a má­sokért való becsületes fáradozásra. Mi nem visszavonulással, magunkba- zárkózással, nem is kegyes formákkal és látszatokkal, hanem erőnk meg­feszítésével másokért dolgozva böjtö­lünk. Ez tehát nem »koplalás«, hanem önúldozás ■ másokért, mint ahogy ezt Jézus Krisztus tette. Önmegtartóztatás az Istennel való közösségben. Miért ez az önmegtartóztatás? Hogy hiába­valóvá ne legyünk az önzés útján. Az önzés ellentéte a böjt! Zay László Készülj az ige hallgatására! Bő/f 1. vasárnapja (InvocaM) Máté ev. 16:21-27. Ezzel a vasárnappal elkezdődik a böjti idő. Arra van szükségünk, hogy Isten megértesse vetünk újra ebben az időben azt, amit Péter nem tudott megérteni cs aminek megértésére ma­gunktól mi sem vagyunk képesek: miért kell Jézusnak feímennie Je­ruzsálembe? Mi mindig készek va­gyunk arra — akár csak Péter —, hogy érzelgősen, kissé alaposan gon­dolkozzunk Isten szerzetéről. Meg­feledkezünk arról, hogy Isten irán­tunk való szeretete mentő szeretet és csak így és csak ezért igazi szere­tet. Megfeledkezünk arról, hogy Is­tennek minket szeretni nem szórako­zás, nem időtöltés, hanem szenvedés, passió. Éppen azért, mert Isten sze­ret bennünket, éppen azért kell Jé­zusnak Jeruzsálembe mennie. így le­szünk mi is, nem sejtve mi lakozik jószéndékunk mögött, sokszor a kísértő eszközévé.' Nem kell nékiink, hogy Isten így szeresse a világot. Nem olyan komoly a dolog. Mi akar­juk előírni Istennek, hogy hogyan szeressen minket, mert nem ismerjük magunkat. Milyen jó, hogy Jézus ismeri az 'Atya akaratát és ismer bennünket is és ezért tudja, hogy nincs tnás megoldás: fel k el l mennie Jeruzsálembe, engedelmesnek kell lennie egészen a halálig, a ke­resztfa haláláig. Jézus leleplezi az ellenséget, a ml ellenségünket is és nem engedi magát eltéríteni az enge­delmesség útjáról. A böjt ezért Isten szeretetének újramegértése. Szabadulás attól, hogy bagatellizáljuk Isten szereidé­nek méreteit. A böjt megtagadása a hamis kegyességnek, tapos elgondo­lásainknak. A böjt a kereszt felvétele, az igen, az ámen kimondása Isten bünfeleúi Ítéletére és az engedelmes­ség általa megmutatott útjának elfo­gadására. Hiábavaló belefeledkezni saját szépnek tetsző ábrándjainkba. De nem hiábavaló Isten szereidét úgy megérteni, ahogyan azt Ö érti és attól szorongatva beszélni és tenni. !3. E. Mi van egyházunk új, készülő szeretettörvényében? A készülő három zsinati törvénycikk közül lapunk olvasóival elsősorban a diakóniai törvényt szeretnénk meg­ismertetni, A Vili. Törvénycikk: Az egyház szeretetszolgálatáról, báróin nagy részből áll. Első cím: Gyülekezeti szeretetmunkä egyesek felé. Második cím: Gyülekezeti szeretetmunkä gyü­lekezetek felé. Harmadik cím: Gyüle­kezeti szeretetmunkä az egyház al­kalmazottai felé. A törvénytervezet első címe 1. §-a hitvallásos egyházi meggyőződést fe­jez ki: »A diakóma az egyház szeretel- munkája, mely a keresztyén hit gyümölcseként Krisztus felebaráti szeretetre intő parancsa alapján, a jóttevö Krisztus példája nyomán a gyülekezetben jelentkezik.« A 2. § felelőssé teszi az egyházköz­ségek lelkészeit, felügyelőit cs pres­bitériumait, hogy ezt a szereletmtmkát okossá és jó rendben folyóvá tegyék, hogy tiszta igehirdetéssel és keresztyén magatartással neveljék a gyüleke­zetét. egymás terheit hordozó szeretetközösségekké, hogy ébresz- szék és ápolják n felebaráti szere­tetek a békességet, a társadalmi felelősségérzetet s az egész gyü­lekezetét indítsák az emberek iránti jóakaratra s hogy a hívek adakozásából a gyülekezeti ház­tartás rendjében biztosítsák a gyü­lekezet körén belüli és a gyüleke­zetből kiáradó szeretetmunkä anyagi alapjait. A törvény további paragrafusai ki­mondják, hogy a gyülekezeti szeretet- munka hordozója maga az egész egy­házközség. A gyülekezeti szeretet- rnunka feladatait a lelkész a presbi­tériummal együtt jelöli ki a helyi viszonyoknak és szükségleteknek megfelelően. A szeretetadománvok hovafordítása és rendeltetésszerű fel- használása tekintetében a lelkész és a presbitérium egyetemlegesen felelős. A továbbiakban az új diakóniai törvény az összes meglevő evan­gélikus egyházi szeretetintézmé- nyeket a helyi gyülekezet felelős­sege alá helyezi, és ugyanakkor ugyanezeket az Egyházegyetem Diakóniai Osztálya ellenőrzése alá vonja. A? Egyhá?egyetem Diakóniai Osztálya egyébként nerpcaak 3 ezoretétintézmér nyék munkájának ellenőrzésével fog» lalkozlk piajd, liánéul ez a szerv biz, hasítja az evangélikus szeretetjntézrnér nyék háztartási gtapés háztartási egységét is. A? Egyházegyetem Diako- niai Osztálya’ a ' két egyházkerüjet íyszpemük’ödésévei biztosítja az intéz­mények anyagi alapjait és dönt a szé- wstóintósi!i«hy*di- ’támogatására szol­gáló országos offertórium és a támo­gató gyülekezetek,, adományainak hovafordításárói. A törvény egyébként kimondja, hogy az ország minden evangélikus egyházközségének támogatnia kell az egyházi intézmények szeretet- immkáját. Ez a támogatás a tör­vény szerint nem a kötelező kive­tés és kényszerítés módszereivel biztosittatik, de biztosíttatik egy­házunk szelleméből és a gyiileke­Keresziyénség — skól módra Egy skót gyülekezetben élt egy ém- ber, aki sokat beszélt keresztyehségé- ről, de magánéletében nem élt asze­rint. Egyik nap közölte ez az ember lelkészével, hogy —• a súlyos költsé­gek ellenére — elutazik a Szentföldre. »Es mikor megérkezem oda, felmegyek a Sinai hegyre és ott fent olvasom cl a tízparancsolatot« — jelentette ki pátosszal. »En olcsóbb és jobb dolgot tanácso­lok Ütmek« — mosolygott a lelkész. »Maradjon itthon — és tartsa meg a tízparancsolatot.« Egész évre szóló keresztyén tanácsok 1. Temesd el a dühöt és a haragot, melyek szivedet terhelik! Menj el azokhoz, akikre haragszol vagy akik rád haragusznak és őszinte szívvel szólj így: »Bocsáss meg! Én is meg­bocsátok!« 2. Temesd ei azt a seminirekelöt, aki kezedet, lábadat megbénítja és szíve­det szomorúvá teszi, aki házadból ki­rekeszti a napsugarat, az egyetértést és a békességet! Ezt a semmirekeló’t slendrián úrnak hívják. 3. Ha az előrelátható bevételeidet és kiadásaidat rendezed, necsak a szoká­sos régi rovatokat vedd figyelembe: lakbér, élelem, tüzelő, ruha stb., hanem néhány újat is: a szegények céljaira, keresztyén intézményeknek, a temp­lom újjáépítésére stb. 4. Olvass naponta reggel és este tieiddel együtt egy rövid szakaszt a Bibliából és imádkozzál. Ez áldás a házra és szükséges magad és tieid számára. 5. Ünnepeld meg a vasárnapot Isten akarata szerint tieiddel együtt! Járj rendszeresen templomba! Ha a vasár­napokat igazán megtartod, akkor min­den hét vasárnap-hét lesz cs az egész év vasárnap-év. 6. Néz<j át magad és gyermekeid ruháit és vizsgáld meg, hogy njnes-e köztük olyan, amit nélkülözni tudná­tok, ami haszontalanul fekszik a szek­rényben vagy a fiókban! És azután nézz körül és keresd meg azt, akin se­gíthetnél. Tedd még ezt szeretettel. 7. Légy hűsége^" föfdi és mennyei hivatásodban! Ne felelejtsd el, hogy evangélikus vu&y! zetek együvétartozásának elveiből és gyakorlatából. A diakóniai törvény Második Címe a gyülekezeti ezeretetmunkát a rászo­ruló gyülekezetek felé irányítja. A tör­vénynek ez a szakasza nem egyéb, mint az eddigi gyámintézeti munka törvénybe iktatása. A gyámintézeb .éle­tét az eddigi egyesületi formájú önkén­tes munkából szervesen egyházivá teszi. Ez a törvény lesz a jövendő egyik nagy bázisa arra, hogy az egyházi épületeket renováló vagy építő egyházközségek a sajátmaguk által alig bírható anyagi terhek tekintetében segítséget kapjanak . a többiektől. A diakóniai törvény Harmadik Címe. az egyház 'alkalmazottai felé mindnyá­junkat kötelező szociális gondoskodás szabályozza. Szól az egyházi alkalma­zottak üdültetéséről, a lelkészek ön- segélyezésérő! és az egyház kezébe adja az új lelkészi nyugdíjtörvényt. 1954. január 1-től kezdve ugyanis egyházunk önálló nyugdíjosztályt épít ki. Erre egyházunk valamennyi gyülekezetét és testületét kötelezi az egyház lelkészei iránti keresz­tyén hitből folyó szeretet és a munkaadó! felelősség. A nyugdíjtörvény megfelel államunk nyugdíjtörvényeinek és azokat az egy­ház szükségleteire alkalmazza. Min­den lelkész nyugdíjazási eljá-rás alá kerül, ha elérte a 60 éves korhatárt, szolgáilatibanhagyásáró!, illetve nyug­díjaztatásáról azonban évenként újra dönti a püspökök javaslata alapján az Egyházegyetem Nvugdíjosztálya. Az Bgyházegyetem Nyugdíjosztálya a lel­készek további szolgálatbantartása, vagy nyugdíjazása 'kérdésében a gyü­lekezeti és egyházi közérdekét, a lel­kész családi és anyagi helyzetét, vala­mint a nyugdíjosztály teherbíróképes- ségét vizsgálja meg. A nyugdíjtörvény gondoskodik a lel készözvegyekről és árváikról is. A nyugdíjosztály háztar­tását a lelkészek munkaadóinak, az egyházközségeknek, illetve egyházi testületeknek nyugdíj járulékaiból biz­tosítják. A lelkészek nem fizetnek nvugdijjárulékot, mint ahogy az or­szág minden dolgozójának nyugdíj- járulékát a munkaadó fizeti. Külön gondoskodik a törvény arról, hogy az eddigi Egyetemes Egyházi Nyugdíjintézet kintlevőségeit 1953. év folyamán hogyan kell behajtani s ez az egyházi k'özületeknél, illetve ieh késieknél találgató hátralék, ijletve nyugdíjtartozás adja az: Egyházegye, tem Nyugdjjosztájyának júrvo működé­sét!«* a Wwdtffé Egészében véve egyházunk s?cre- teí-törvénye Uié|tó egyházunk szel­leméhez és mintfen esetben óriási haladást jelent. BlUMHARDT JÁNOS KRISTÓF LELKIPÁSZTORI LEVELEIBŐL A keresztszülőkről Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a Szentirásban sehol sincsen szó a keresztszülői intézményről, óvakodnunk kell tehát áltól, hogy az atyák rendeléseit az isteni parancso­latokkal egyenértékűnek vegyük. Az üjtestámentumban kezdetben nem volt szükség keresztelési tanukra, mivel a megkereszteltekkel a Szent­lélek azonnal közöltetelt, s ez valami módon nyilvánvalóvá is vált. Később ez megváltozott és kétségessé vált, hogy aki megkereszteltnek mondotta magát, csakugyan az is volt-e? Ké­sőbb szokássá vált ezért, hogy senkit sem kereszteltek meg tanuk nélkül, akik szükség esetén tanúskodhattak annak megtörténtéről. Ilyenekre a megkeresztelteknek is szükségük volt, nevezetesen, ha elárvtdtak. Ekkoriban ugyanis még aligha voltak any öltöny- vek, hiszen igen köimyen el is pusz­tulhattak. Kezdetben tehát arra valók voltak a keresztség tanúi, hogy — a pogányok előtt — senki le ne tagad­hassa keresztségét, s viszont a gyü­lekezetben meg ne adhassa ki magát jogtalanul keresztyénnek. Érthető, hogy a tanuk és megke­reszteltek között, akár felnőttek vol­tak ezek, akár gyermekek, benső kap­csolat alakult ki. A tanuk, kereszt- szülők nyilván együtt imádkoztak és együtt mondottak áldást a kereszt­ségnél a többi jelenlevőkkel. AzuSán azt is ellenőrizniök kellett, hogy a keresztelést helyesen, Krisztus ren­delése szerint végezték-e el? A fel­nőttek maguk tettek vattást hitükről, a gyermekek helyett azonban a ke­resztszülök mondottal: hitvallást és tettek fogadalmat. Ebből következett, hogy a keresztszülök rajta voltak, hogy keresztgyermekeik mielőbb meg­ismerjék azt a hitet, amelyért helyet­tük a keresztszülök felelősséget vál­laltak. Sőt, maguk is egész sztaveí tanították keresztgyermekeiket arra, hogy mit nyertek a keresztségbert. Jézus Krisztusban; egyáltalában az evangéliumra tanították őket s hű­ségre buzdították Megváltójuk iránt Magától értetődő ebből, hogy mind­azok, akik a keresztelésnél jelen van­nak, de persze főleg a keresztszülök, jól kelt tudják, miről is van szó a keresztségben, mi is történik ott? S az is nyilvánvaló, hogy Istennek a keresztségbeií adott áldásai csak még bőségesebben kiáradnak a gyermekre, ha a keresztszülők hívő emberek s. maguk is bizonyságot tesznek a gyer­mek előtt arról, hogy mit jelent ke­resztyénnek tenni. Boldogok azok a gyermekek, akiknek érettük imádkozó és felelősséget érző keres ziszüleik vannak, mintegy második szülök gyanánt. Szombat esti közös imádságunk AZ ENGEDELMESSÉG JUTALMA I. Móz. 22:1—14. Bibliának sok szivreható története között ez a kijelölt rész a íegmegha- tóbbak közé tartozik. Kis tanítványaim rendesen sírva hallgatták, amikor ma­gyaráztam nekik, hogy Ábrahámnak Isten akaratából egyetlen fiát: az okos, a szófogadó Izsákot kellett égő áldozatul Istennek adnia. Ilyenkor a kérdé­sek sokaságát tették fel: miért? Próbára tevésből. Isten sokszor próbáit ben­nünket is. Próbál az élet is: az igazság és gonoszság, a hűség és halál. Sok­szor kel! erősnek IIennünk, hogy tudhassuk, melyiknek engedelmeskedünk! Az engedelmesség a bibliai részben életet jelentett. Isten jól tudta, hogy könyörülni fog elsősorban Abrahámon, azután Izsó­kon, de a történetből megtanulhatjuk, hogy mindnyájunkon könyörül, akik tudunk Istennek engedelmeskedni. A holnapi nappal böjtre virradunk. Gondolatainkban máris Jézusra gon­dolunk. Rút keresztihalálra adta magát érettünk, bűnös embereikért. Érettünk kiáltott szenvedéseiben a szeretet nagyságát csodáljuk. Engedelmessége példanélküli előttünk. Üdvösségre való jutásunknak egyetlen fundamentuma: Krisztus engedelmessége. így lehetett szószólónkká Isten előtt, hagy bűnein- kérrt ne legyünk megbüntetve, hogy felnyílhasson előttünk a mennyország kapuja, hogy életet adjon az ö halála áital. Amikor éz estén letettük munkaeszközeinket, hogy holnap ünneplő szív­vel hallgathassuk Isten igéjét, megbékélve, minden próba tévé sürrkben vált­hassuk: velünk az Isten, gondviselését nem tagadja meg tőlünk. ADJUNK HALAT ezért Istennek: a türelemért, hogy sok bűnünk ellenére szeret minket. .■.... . VALLJUK MEG, hogy engedetlenségünk miatt már a prőbáhatevés kezdetén is erőtlenek vagyunk és csak a kegyelem tart meg minket. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy a Jelekből fakadó igehirdetések vezessenek bennünket Krisztushoz s ő általa az Atyához. Könyörögjünk, hogy földi vezetőink is Istennek tetsző módon mutassák az utat, mely békére, boldogulásra, igazi testvériességre vezeti Szuchovszky Gyula* B I B L I A-O LVA S Ó Február 22. Vasárnap. I. Sám. 2:7. Róm: 8 j 28: Anna hitének, imádságának jutalma meghallgattatáisa. Ezt a minden­ható Urat keresi és benne bízik a zsoltáros is. Benne minden fcömtmények lcözött bíznunk lehet, mert ő nemcsak a madarász tőréből, hanem bűneink tőréből is szabadító a Krisztusban. (Olvasd még: Zoli 91; Lk. 14:15—24.) Február 23. Hétfő. Zak. 14. 9, I. Kor. 15:28. Az ür az egész föld királya. A Hiú is aíárendelteteU néki. Mindhalálig való engedelmessége révén ő is fe’magasztaltatott és részese lett Isten dicső­ségének. E király örök dicsőségében részesülhetsz te is, ha a Krisztusban adott kegyelemmel élsz. (Olvasd még: Jak. 4 :1—10; Lk. 14: 25—35.) Február 24. Kedd. Jer. 18:6; Ef. 2:10. Isten teremtményei, az ő alkotásai vagyunk, ö formáit bennünket, de ezt az Istentől formáltságunkat a bűn eltorzította. Á bűn útja nem Istentől való, az igazság igéje — Krisztus — Istentől adatott. Mi vagyunk az ő teremt­ményeinek zsengéi a Krisztusban való újjászületés révén. (Olvasd még: Jak. 1 : 13—18; Lk, 15 : 1—10.) Február 25. Szerda. Jer. 30 :17.; Ján. 10:15. A bűntől való szabadulásra az orvosságot az Ür adja a Krisztus véré­ben. ö jól ismer bennünket, mert nem béres, hanem pásztorunk, főpapunk, ki megindult gyarlóságainkon és életét adta érettünk. Járuljunk a kegyelem e királyi székéhez naponként. > (Olvasd még: Zsid. 4 :14—16.; Lk. 15 :11—32.) Február 26. Csütörtök. Dán. 10:1!).; H. Tlm. 2:1. Leiki békétlenségünkben a mindenben hozzánk hasonló emberré lett, bűntelen Krisztusban való hit adhat erőt, békességet. Eleiünk szakadatlan küzdelem a bűn ellen s hogy végig ellentállhassunk, naponta növekednünk kell a Jézus Krisztusban való kegyelemben. , (Olvasd még: Zsolt. 91; Lk. 14 : 15—24.) Február 27. Péntek. Ézs. 48: 17.; Róm. 13:1: A kegyelem útja nem mindig könnyű, de az ür vezetése alatt élhetni fel­tétlenül hasznos és ezt az utat járni kell engedő! me sen a világban is, mint ahogy Krisztus is az isteni »keil« alapján indult el Jeruzsálembe és vette fel érettünk a megváltói keresztjét. Böjt kapuján át kövessük őt ezen az úton. (Olvasd niég: Mi. 16:21—28.; Lk. iß: 14*-!81) Február 26- Szombat. Ézs. 48: 18.; Ján. 8:51. Békétlenségünk oíg az Dr szavára való figyelésünk hiánya. Megigazglat- lanságunk kováikéiménye halálfélelmünk,’ örökös jejkívánásunk. Igazság, bé- !;es?ég, órökélet abbau a Krisztusban van, ki Isten kegyelmének örökké cso­dálatos 'jele közöttünk. (Olvasd még: Mt. 12:3S-*42.; Lk. 16:19—31.) Be»kö Jstwán. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents