Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-02-15 / 7. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. FEBRUAR 15. Amerikai „BiáEa“ Lőhe Vilmos iránt ff A németországi napi sajtó hírt adott arról, hogy Neuem!ette!sauban, ahol az egyik legjelentősebb es legvirágzóbb bajorországi evangélikus szeretetintéz- meny él, az amerikai megszálló katonai hatóságok egy lőszergyárat akarnak felállítani és üzembe helyezni. Ebbő! az alkalomból hasznos visszaemlékezni arra, hogy 1937-ben egv 29 éves nagytehetsógű. lelkész — Lőhe Vilmos — nyerte el Neuendettelsauban a lelkészi állást. Munkája nyomán a jelentéktelen püspökség hamarosan hegyen épített várossá változott. Gyülekezetében küzdött mindennemű lazaság elten és gyakorlattá tette az evangélikus gyülekezeti fegyelmet. A' liturgia megüresedett formáitól szabaddá vált éss megelevenedett a neuendetlel- saul templomban, mert Lőhet nem formalista törekvések vezették, hanem a lutheri hagyományok útmutatása nyomán a középpontból, az igével és az úrvácsorávai rendszeresen élő gyüteks-- zet háládalos életéből bontakoztatta tó istentiszteleti reformját. A liturgia, a gyülekezeti istentisztelet, a szeretetbeín tevékeny hit középpontjává vált. 1854-ben szeretetotthont létesített. Először hülyék és epileptikus betegek számára nyitják meg az otthon kapuját. Azután gyors ütemben épül fel a kórház, a leánynevelőintézet, menhely, női ipariskola, a gondozás- nélküli leányok otthona, a templomi felszereléseket készítő műhely. Munkásokat képez ki az egyház: szeretetszolgálat számára. Mindez az akkori bel- missziói törekvések irányvonalába esik. (Az újszerű, és jelentős munkáján ban az, hogy a szeretetmunkát tudatosan kiemelte a gyülekezetektől független egyesületi keretből, gyü- lekezetivé és hitvallásossá tette. Az intézményeiben kiképzett munkásokat is elsősorban a gyülekezetek szeretetszolgálata számára készítette fel. Az első kiképzett munkások — két ifjú — az északamerikai Ohio államban kaptak szolgálatra megbízást. Az ott szétszórtságban é',ő evangélikusokat gyűjtötték Ö6sze. Mikor a segítséget kérő Ilángok egyre erősödtek, Japot indított az amerikai hittestvérek érdekében, mely 8000 példányban forgott közkézen. Az általa kiképzett és kiküldött lelkészek és laikus munkások fáradozása nyomán gyülekezetek keletkeztek, melyek később külön zsinatban egyesüllek. Az amerikai megszálló hatóságok most azzal hálálják meg mind azt, amit a neucndettelsaui lelkész tett annakidején az amerikaiak érdekében, hogy egy lőszergyárat létesítenek a gyülekezet területén. A német evangélikus sajtószolgálat jelentése szerint D. Hans Meiser, a bajorországi evangélikus egyház püspöke levelet intézett ebben az ügyben a kormányzathoz. Szenvedélyeshangú levelében arra mutatott rá, hogy a bajor evangélikus egyháznak Neuendet- lelsauban vannak ma is legnagyobb szeretet intézményei, közöttük egy diakonissza intézet, missziói otthon és az Augustana főiskola. »A nemzctiszocialista állam mentalitásának és galádságának felei meg — írja Meiser püspök —, amikor Neuendetteisauban lőszergyárat akarnak létesíteni, hogy bizonyos mértékig áz egyház védő 1 . szárnya alatt ilyen módón készítsék elő a háborút.«B. L. i „Ha az egyház he akarja tölteni szerepét a társadalomban9 bünbánatot kell tartania és belső életét át kell rendeznie Isten igéjének megfelelően66 — mondja az Egyházak Világfanácsa egyik lucknowi határozata Lapunk multheti számában megírtuk. hogy Péter János református püspök, aki részt vett az Egyházak Vila, gtanácsa központi bizottságának lucknowi ülésén, nagy beszámolót tartott indiai útjáról a Magvar Ökumenikus Bizottságban. Beszámolójának 6gyik további részletét közöljük most. A beszámolónak ebben a részében Péter János püspök arra tért ki, hogyan foglalkozott az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága az ázsiai kérdésekkel. A központi bizottság ülése ezt a kérdést ilyen cím aiatt tárgyalta: »A felelős társadalom Kelet-Azsiában a világhelyzet fényében.« Péter János püspök a következőket mondotta: »Erről a témáról három előadás hangzott el Lucknowban, kettő a tanulmányi konferencia keretében, egy pedig a központi bizottság gyűlésén. A tanulmányi konferencián dr. T. T. Uwoky japán teológiai tanár és dr. Kenneth G. Grubb, az egyházak nemzetközi bizottságának elnöke tartott előadást. A központi bizottságban pedig az indiai anglikán egyház világi képviselője, Rajah Mahacaj Singh. Uwoky előadása tükrözte a japán társadalom mély válságát-, Grubb jel'e- -mezte a ke'.etázsiai események főbb tényeit. Maharaj Slngh pedig kérte az Egyházak Világtanácsának támogatá sát az ázsiai népek szabadságmozgalmai számára. A gyűlések indiai részvevői éft- hetö módón innék .a témának a ufeg- feeszéiésében voltak a leptevékenyebbek. Ehhez hasonlóan Csak még ögy HÉTKÖZNAPJAINK Luther Márton beszél egy alkalommal arról, hogy nem az egyház teremti az igét, hanem az ige az egyházat és ezért nem beszélhetünk arról, hegy Isten igéje ott van, ahol az egyház van, hanem éppen fordítva: az egyház él és van Isten igéjében és igéje által. Erről egyházunk a múltban gyakran megfeledkezett. Életének az igehirdetés nem kizárólagos alapja volt, hanem csak egy része. Nyílban be nem vallottam de a valóságban igen gyakran és nagy mértékben az egyház gyülekezeti élete mellett vele szinte egyenrangú társa volt az egyesületekben vagy többé-kevésbbé független közösségekben folyó munka is. Az igehirdetöi munka sem állott a lelkészi szolgálattal abban a természetes kapcsolatban, ami az Ágostai Hit- .vallás szerint szükséges lett volna. Az ige hivatásos hirdetői mellett nagy tevékenységet fejtettek ki olyanok is, akiknek munkájára ráillik Luthernak az a szava, hogy az ő egyházukat nem az ige teremtette, hanem ők az igéL Természetes, hogy az egyház népe az ilyen egyházi életet nem tartotta elégségesnek. Sok ember volt és van, aki azért maradt távol egyházunk életétől, mert ott nem az igehirdetést látta uralkodónak, hanem az egyesületek különálló életét vagy a saját gondolatok szerint formált és nem biblikus kegyességet. Amikor ma az egyház életében a gyülekezel ek népe egyre erősebben vesz és kíván magának részt, akkor 'egyre erősebb az a kívánság is, hogy az egyház éljen Isten igéjéből és legyen ennek az igének hűséges és helyes hirdetője. Ezért egyházunk felelős vezelői is aira' kell, hogy törekedjenek, hogy a gyülekezetek népének ez a he'ves, biblikus és hitvallásainknak megfelelő kívánsága érvényesüljön is egyházunk életében. Megújulásunk során egyre erősödik az a meggyőződés. r.ogy munkánk és életünk legfontosabb alapjának és megnyilvánulásának az ige helyes és az egész életben hatásos hirdetését tartsuk. A zsinat elé kerülő törvénytervezetek egyiká_- ben, a tervezett és tárgyalásra kerülő szöveg élére ezért készül ez a hivatkozás: »Az Ágostai. Hit vall ás az egyházi-hivatalról azt vallja, hogy az az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására azért alapíthatott külön hivatal, hogy a Krisztusban való megigazító hitre eljussunk. Ezt a külön egyházi hivatalt tölti be a lelkész. így van ez és így legyen ez a Magyarországi Evangélikus Egyház- -oan.« Az egyház életének a gyülekezet a helye. Nem Isten igéje szerint való, ha a gyülekezet mellett,, vagy akár benne is különálló és természetesen magát igazabb keresztyénségnek ítélő közösségek is vannak. Evangelikussá- gunk zöme helyes vallásos meggyőződéssé! idegenkedik az ilyen különleges és tfennhéjázó, valójában hamis kte- resztyénségíöl. Fp.'eg falusi hiveink, de városon lakó evangélikusaink is ezért vonzódnak elsősorban az egyház istentiszteleti élete felé. Hiszen Isten igéje a gyülekezet istentiszteletén hangzik és ezért tömörül és épül maga a gyülekezet a hangzó igehirdetés és az istentiszteletben kiszolgáltatott szentségek köré. A gyülekezeteknek ebben az önkéntelen Vonzódásában pedig Isten akaratát ismerjük fel, amint egyházát visszavezeti ahhoz a Szentírásban adott egyetlen alaphoz, amit az Ágostai Hitvallás egyházunk hitévé tett. Az egyszerű emberek azt várják az egyház igehirdelésétöl, hogy benne felismerhessék és meghallhassák Isten hangját és üdvözítő szavát. Ezért az igehirdetés nem támaszkodhatik másra, csak Isten igéjére, amint az a Szentírásban kezünkben van. Isten kinyilatkoztatott igazsága töltse be teljesen az igehirdetést és viszont a teljes isteni kinyilatkoztatás hangozzék a gyülekezetben az egyház emberi szaván át. De a gyülekezet számára akkor lesz ez az igehirdetés hasznos és eredményes, ha úgy hangzik, amint Isten adta. ...Ugyanakkor a gyülekezet azt is hel yesen kívánja meg, hogy az igehirdetés mondjon véleményt és nyújtsa Isten eligazítását az élet .minden területére nézve. . Az egyéni életfolytatásra adjon irányítást éppen úgy, minthogy vilá- ■ gosan és érthetően foglaljon állást, az egész emberiség életében,. jelentős kérdésekben is. ■ Népünk és . az egyszerű emberek szerte a világon küzdenek a békességért, a szép és értelmes életért, a reményteljes holnapért és az egyháztól • várják, hogy Isten igéiének megfelelően erősítse meg őket . , , ebben a törekvésben. Amikor az ige köré épül fel a gyülekezet élete; akkor'az egyház egyszerű népe az igére akarja felépíteni ném- csak azt az'életét, amit vasárnap él, hanem a hétköznapit is. Azt akarja, hogy az igehirdetés adjon neki erőt és segítséget hétköznapi munkájához. Ez a feladat nemcsak a lelkészek feladata. A gyülekezetek nagy részében megvan a vágyódás az egészséges ige után. de légyen ez egyházunk minden tagjának a kívánsága. Legyen meg minden evangélikus keresztyén szívében az a vágy. 'hogy Isten igéje ne hamisan és mellékesen, hanem az éleire és az üdvösségre hatékonyan szóljon hozzá. Síeresse a gyülekezet az igét és az ige szolgálatának helyét: az igehirdetést, az istentiszteletet és a templomot Zay László • -»Ha ismernéd bűneidet, szörnyen megrettennél.« — Megrettenek, Uram, látom őket, mert te mondod. — »Ne félj, mert Bennem ismerted meg őket és Bennem találsz gyógyulást is. És hogy’ szólok hozzád, mutatja már, hogy meg akarlak gyógyítani. Mcgbűnhödöf értük és megismered őket, mert mondatott néked: »íme megbocsáttatnak a te bűneid.« Pascal tóma foglalkoztatta indiai atyánkfiáit, a főtitkár délafrikai utazásáról szóló jelentés. A témakörre vonatkozó megbeszélésekben három kérdés tükröződött jellegzetesen. Először, India belső gazdasági ■társadalmi és kulturális helyzete, másodszor a gyarmatosító tendenciákkal szemben való magatartás, harmadszor, az úgynevezett fiatal egyházak és a missziói mozgalmak viszonya. Idői terjedelemben az éhínséggel küzködő nép társadalmi és gazdasági problémáival foglalkoztak a legtöbbet a résztvevők, a koníerenfcia indiai tagjait az útkeresés jellemezte, 1 ugyanakkor az, hogy kérdéseik bonyolult összefüggésében nehezen tudnak eligazodni. De vannak már sokan közöttük, akik látják vagy sejtik, hogy a kínai nép új élete nyújt biztató példákat az indiai népnek is. Az indiai részvevők hangja akkor vált a legszenvedélyesebbé, amikor a gyarmatosítás kérdéseit érintették. A konferencia egyik vasárnapi igehirdetője, dr. Ra.la Ram, az cszakindiaj keresztyén tanács végrehajtóbizottságának titkára, igehirdetésében az imperializmus bűneiről is beszélt. A gyűlés egy másik tagja arra utalt, hogy India függetlenségi küzdelmeiben hátán viseli az angol rendőrbotok nyomát. Magánbeszélgetésben mondta «I, hogy bátyja börtönben őrült meg, anyját.hasonló szenvedések, vitték idő előtt; sírba. Keletázsiai részvevői a konferenciának az in- .diaiakkal együtt, egyöntetűen az ottani népek szabadságigényét szó- ^ ' ' (altatták meg. ■ • \ Indiában és a többi déli- és kelét- ázsiai országokban növekszik az. az egyházi igény, hogy a gyámság minden formája alól, felszabadultan, önállóan gyakorolják egyházi életükét az úgynevezett missziói és fiatal egyházak. Az ebben rejlő problémák élét', az önuralomra törekvés sokszor eltakarja ugyan,! de időnként hangzottak; el • lü- relmeitien, megnyilatkozások is. Azt hiszem nem tévedek,, ha azt mondom, a helyzet jellemzéséhez e -tekintetben a következő tünet is hozzátartozik. • Elmondtam számos indiai atyámfiának, hogy itthon, nálunk, 'lelkipásztoraink körében' komoly érdeklődés fenne az indiai éis a többi fiatal egyházak .bennszülött lelkipásztorainak igehirdetése iránt. Kértem, hogy ennek irodalmából kaphassak szemelvényeké'. Az volt egész Kelet-Azsiára nézve az egyöntetű válasz, hogy ilyen irodalom nincsen. A folyóiratok és egyéb kiadványok elsősorban a misszionáriusok tanú'. Hiányait és igehirdetéseit közlik. Erre a témakörre vonatkozóan két határozat jött létre Lucknowban. Az egyiket a tanulmányi konferencia, a másikat a központi bizottság hozta. A tanulmányi konferencia határozata elsősorban Indiával foglalkozik, de a többi keletázsiai nép ügyével is. Annak megállapításával kezdődik a határozat, hogy társadalmi forradalom megy végbe Kelet-Azsiában. Ez magával hozza a társadalmi élet minden vonatkozásának és szerkezetének gyökeres megváltozását. Ilyen bevezetéssel szól ez a határozat az indiai földreformról, kimondva ellenszolgáltatás nélkül a nagybirtokrendszer eltörlését. Szól az életszínvonal emeléséről, az egyház társadalmi felelősségéről. S erről a felelősségről szólva ezt állapítja meg: »Ha az egyház be akarja tölteni szerepét a társadalomban, bünbánatot kell tartania és belső életét át keli rendeznie Isten igéjének megfelelően.« A központi bizottság pedig levelet intézett a tagegyházakhoz és ebben a keresztyének felelősségét így mondja? »Mint Tinnafb szolgái, ‘Aki hozzánk-----a pohár vízről, á 'mindennapi kenyérről, fel kell ismernünk, hogy Azsiábarf egész'népek vannak, amelyek éiel'-m, ruházat és lakóhely kétségbeejtő " hiányában szenvednek. Nekünk támogatnunk ke!!' mindazok erőfeszítését; akik az anyagi és szociális jólét megteremtésén munkálkodnak.« • ' * Bár a központi bizottság ezt a levelet az Egyházak VÜágtanácsa minden tagegyházához megküldi, mint ielkii ismeretet felrázó helyzetjelentés: a kelet ázsiai népek nagy nyomoráról, ugyanakkor számot kell ií* arról is adnom, hogy a konferencia indiai részvevői öntudatosan utasítottak'el minden romantikus szánakozást maguk és népük sorsa felöl, reménységgé! hangoztatva, hogy problémáikat ők maguk oldják meg;« Péter János református püspök be-< számolóját következő számunkban folytatjuk. Az anya és gyermekvédelem továbbfejlesztése hazánkban Magyar népünkben tisztelet övezi az édesanyát és féltő szeretet veszi körül a gyermeket. Népünk tehát örömmel köszönti a minisztertanács anyát és gyermeket védő újabb határozatait. * A terhes nők és anyák fokozottabb védelme életgyakorlattá teszi azt — a ma már népünk tudatává lett igazságot —, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Államunk megbecsüli az emberi életet és már a leendő életet is védi, mikor ingyenes orvosi vizsgálatokat biztosit a terhes anyáknak. Az anya és gyermek egészségét, a boldog anyákat és az életerős, egészséges felnövekvő Ifjúságot tartja szem előtt a határozat, mikor megjelölteti azokat a munkaköröket, melyek a nők egészségére ártalmasak, s kimondja, hogy ezekben nőket foglalkoztatni nem szabad. Különösen mutatja államunknak megbecsülését az anyák és gyermekek iránt, hogy a gondoskodást róluk a lehető legszélesebb határokig kiterjeszti foglalkozási területek szerint is. és a gondoskodásba belevonja azokat Is, akik egyébként nem részesülnek SZTK juttatásban. Mély emberi igazságokat látunk abban, hogy fokozott gondosko. dás történik az egyedülálló nőkről és anyákról. A határozat igazságossága megmutatkozik abban az intézkedésben is, mely a családi pótlék juttatás új rendjében nyilvánul meg. Az kap nagyobb segítséget, aki több felelőséget hordoz, s aki nem hordoz semmit, az segítse adójával mások felelősséghordozását. Fokozottabban veszi tel államunk a harcot a gyermekek egészségéért is. Növeli a gyermekkórházi ágyak számát, erősíti a küzdelmet a gyermek- betegségek ellen, biztosítja az egészséges fejlődéshez szükséges táplálékot, emeli a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok és gyermeküdülők férőhelyeit. Népünk és egyházunk benső meggyőződését fejezi ki a minisztertanács határozatának a magzatelhajtás elleni rendelkezése, mely szigorú büntetést kér nemcsak a magzatelhajlást végző orvosra, szülésznőre, stb., hanem büntetésre rászolgálnak mondja ki azt a lelkiismeretlen anyát is, aki leendő gyermeket megöleti, illetve megöli. ' Egyházunk megbecsüli az anyát és Isten áldásának vallja a gyermeket. Keresztyén ianífásunk cs keresztyén erkölcsünk alapján adunk hálát Istennek, hogy Népköztársaságunk miniszter- tanácsának határozata az anyák és gyermekek fokozottabb védelméről immár nagy lépést jelent ebben a kérdésben. „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel."
