Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-08 / 6. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET // ELŐ VIZ Isten megújító kegyelme KÜLFÖLDI EGYHÁZI Isten megújító kegyelme elsősorban azt jelenti, hogy Isten maga őrökké új. Lényegében nem változik, mégis mindig új és új formában jelenik meg előttünk. Mivel pedig Isten lénye sziintelnül új, azért az a cselekedete is, állandóan új. Megújító kegyelme az elveszett embert megkeresi é9 magá­hoz vonja. Ez az Istenhez visszavitt ember visszanyeri — megújult formá­ban — a bűnbeeséskor elvesztett istenképűséget, mellyel arca, lénye, személye Isten dicsőségétől övezett személyéből tükröz vissza egy-egy fénysugarat. Isten megújuló kegyelme tehát megújító, az emberi személyisé­get alapjaiban és egészében újjá­teremtő kegyelem. Az ilyen ember tud az Isten új és új útjairól. Isten új cselekedeteinek eszközéül engedelmesen oda tudja adni életét. Nem ragaszkodik görcsö­sen a megszokotthoz, a régihez. Tudja, hogy Istennek nem egyetlen eszköze az egyszeri megvilágosítás, hanem a fokozatos, állandó hívás, az állandó igehallgatás, a magános csendes óra imádsága, az egyház bi­zonyságtételéről való benső, elmé­lyedt elmélkedés, keresztyén szolgá­latot teljesítő élet tapasztalatai, nem utolsó sorban pedig a büntető kemény kéz, mind-mind Istennek életújító, embereiket magához vonó eszközei, sőt még ezen felül is végtelenül sok esz­közzel rendelkezik, hiszen »kicsoda ismerte meg az ür értelmét? vagy ki­csoda volt néki tanácsosa?« (Róm. 11. 34.) Ami érvényes az egyes ember életé­ben, ugyanaz az egész egyház életé­ben is szemlélhető. Az öröké új Istent dicsőítő meg­újult ember új és új felebarát! sze­retettel szereti az embertársait. Ön­zetlen, odaadó magatartásában nem az alázatoskcdás a célja, ha­nem az igei üzenetnek közvetí­tése minden módon. Hálátlanság, meg nem értés, ellen­ségeskedő indulatok nem okoznak a szívében keserűséget. Sőt túláradó módon győzi le azokat, mint a kohó tüze kivonja a hasznavehetetlen ércből a hasznos fémet. Nem válik hasonló­vá a talajhoz, hanem azt magába fölszíva, magához- hasonlóvá formálja. Hiszen élete van. Az életnek a tulaj­donsága a megújulás. Minden ami él, megújul. Megújul a testi értelemben vett emberi élet is, és ez is Istennek megújító kegyelme. Meg-megújuíó testi és lelki életben, új és új hittel Isten felé, új és új jellemmel az em­berek felé, így haladhatunk egyre előbbre és előbbre a gyülekezetben, ahol új és új éneket énekelnek (Zsolt. 96. I.) az Istennek, ö újít meg min­dent úgy, b°Sy a régiek még csak nem is említtetnek (Ézs. 43. 18—19) mert Krisztusban a régiek elmúltak és újjá lett minden. (II. Kor. 5, 17.) Bácskai Gusztáv CSEHSZLOVÁKIA Húsz János híres templomát, az egy- kori prágai Betlehem-kápolnát, amely­ben a cseh reformátor prédikált, most visszaállították régi formájába. A ká­polna eredeti rajzai alapján történt épí­tészeti restaurációért az építész 1952- ben megkapta a legnagyobb csehszlo­vák kitüntetést, az állami laureátumot. A megújult Betlehem-kápolna hónapok óta Prága egyik építészeti látványos­sága és a cseh protestánsok zarándok­helye lett. A morvaországi Fulnekben, ahol egykor J. A. Comenius, a nagy nevelő mííkodőW, most adták"át Come­nius kápolnáját az ottani 'csehtestvér ev. egyháznak. Ezt az épületet is a mű­emlékvédő hivatal restaurállatta. A ká­polnával egybeépített lelkészt hivatal­ból, ahol 1618-tól 1621-ig Comenius la­kott, most múzeumot alakítottak. Po^_ zsonyban^jíz Apácapályán lévő evan­gélikus kistemplomban, a magyar evan­gélikus istentiszteleteket most, Prőhle és Rácz lelkészek halála után, Francisci Mihály, volt békéscsabai ev. lelkész látja el, aki 1946-ban települt át Békés- csabáról PozsonybaT egyesült allamok Korn, beelitzi lelkész az Egyesült Államok elnökéhez intézett levelében a következőket írja: »Mint evangélikus lelkész és községem lelkipásztora, eré­lyesen tiltakozom Ethel és Julius Ro­senberg tervezett kivégzése ellen. Ké­rem önt, éljen kegyelmi jogával és mentse meg ennek a két ártatlanul el­ítélt embernek az életét.« Wagner ra­bén! lelkész és Bluhm lukenwaldei lelkész Eisenhowerhez intézett levelé­ben csatlakozik beelitzi társa kéréséhez, abban a meggyőződésben, hogy ezzel -az összes keresztyének felfogását fe-. jezi ki. Az AFP arról ad hírt, hogy Angliá­ban a thaxtedj (Essex) plébániatemp­lomban egész vasárnap a Rosenberg- házasp'ár megmentéséért imádkoztak. A plébánia káplánja kijelentette: »Azért imádkozunk, hogy Eisenhower elnök első hivatalos cselekedete a Rosenberg- házaspár szabadonbocsátása legyen.« SVÁJC A béke útja címmel újévi vezércikket közöl a »Kirchcnblatt für die reformierte Schweiz« című svájci egyházi hetilap. Az alábbiakban részleteket közlünk %bbői a vezércikkből, mely egyben az egész évre szóló programmot is meg­jelöli: »A Megváltó műve az, hogy »lábun­kat a béke útjára fordítja«. Hát nem csodálatos szabadítás-e ez az újesz­tendő számára? Az a Krisztus, akinek a jövetelét hirdette ismét a karácsony, min.dnyájunik lábát a béke útjára akarja fordítani. Jól értettük: lábain­kat, nemcsak fejeinket a gondolatokkal, hogy a békéről beszéljünk, és megvaló­sítására terveket szöjjünk. Sokkal in­kább olyan útra kerültünk, amelyen lépésről lépésre tovább kell haladnunk. Nem tudjuk hova vezet az út és mi minden vár ránk köz-ben. De ismerjük Azt, aki az utat a békéhez megjelölte és mindig velünk van. Ezért tudunk lépésről lépésre előrehaladni. így az út az újévbe a béke útja lehet Jézus Krisztus által. A háborús évek mindazzal, ami hoz­zájuk tartozott, olyan mélyen vezettek bennünket az embertelenségbe, hogy hovatovább egy általán nem tudunk egymással emberi módon érintkezni és elveszítettük az emberi mértéket. A béke felé vezető utat Isten emberré létével megnyitotta, ezen kell ismét emberekké lennünk. Hogy ez minden részleiében mit je­lent, azt nem lehet itt kifejteni. De egyáltalán nem is lehet előre megter­vezni, hanem mindig lépésről lépésre kell megvalósítani. Bizonyára mindnyájunknak van ilyen lépésre alkalmunk: egy olyan lépésre, ami a jelszavaktól, a té­nyek bátor megítéléséhez vezet, egy olyan lépésre, mely az ellen­ségeinkkel szembehi vak gyűlölet helyett a viszonyok tárgyszerű mérlegeléséhez vezet, egy olyan lépésre, ami a bunkerekből kivezet a nyílt mezőre, ahol emberek ta­lálkoznak egymással és végül első­sorban egy olyan lépésre, mely a félelemből a hitre vezet. Bármennyire tökéletlen Is ez az írás, mégis van egy meghatározott iránya: a jelszavak ködéből a tények világába akar -vezetni. Bizonnyal nem állunk a pártok fölött és nenn akar­juk a pártatlan bíró szerepét látszani. Teljesen az egyik oldalon állunk és ezzel egy olyan harcba kerültünk, amiből nem vonhatjuk kJ magunkat. A döntő ugyanis az, hogy mint keresz­tyének magunk fölött tudjuk az Urat. ö általa megszabadulunk a félelemtől és attól az elképzeléstől, hogy m-i ment­jük meg a világot. Bizonyára tudunk egymásnak segíteni és kölcsönös meg­beszélésekkel megmaradhatunk a béke útján és haladhatunk előre azon.« KOLUMBIA A kolumbiai protestáns üldözések ügyében konferenciát hívnak össze, melyen az evangélikus egyház képvi­selője, a kolumbiai kormány és a ko­lumbiai római katolikus egyház 3—3 képvisedlője vesz részt. A kolumbiai evangéliumi szövetség kijelentette, hogy a protestánsok készek a kérdést a kormánnyal, az Egyesült Nemzetek-i kel és a katolikus egyházzal való be­szélgetésekkel megoldani. »Több mint három évi üldöztetés és küzdelem után ez a legkevesebb, ami történhetik a helyzet megoldására« — jelenti ki a szövetség. NÉMETORSZÁG A würitembergi lelkészi munkaközös­ség nyilatkozatot bocsátott ki, mely­ben a jelen helyzettel foglalkozik. A nyilatkozatban íöbbek közt orról van szó, hogy az európai emberek eleget szenvedtek és ezért nem eza-bad a nacionalista és militarista szellemnek visszatérnie. Isten békéjéről bizony­ságot kell -tenni a világ előtt. »Ez azt jelenti, hogy mindenfajta fegyverke­zést ellenzőnk és minden embert test­vérünknek tekintünk, nem nézzük tét­lenül a gyülőlséget szító propagan­dát, hanem mindent megteszünk, hogy a népeket egymással kibékítsük. A szegényeknek fegyver helyett kenyeret kell a kezükbe adni.« NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Dr. Erich Hertzsch jénai professzor ■levelet írt dr. Vétő Lajos püspöknek. A tevéi így hangzik: 3 HÍREK »Egy idő óla kapom a magyar egy­házi hírszolgálat példányait. Ezért na­gyon hálás vagyok, mert így alkalmam van a magyar testvérek egyházi és teológiai éleiében belsőleg részt venni, örülök annak, hogy Isién az ö Ígére­ten önök között is megvalósítja. Örü­lök annak, hogy önök a felen probléi máját komolyan átgondolják, a hely­zetüket teológiailag elemzik és min­dent a tiszta evangélium világossá­gába állítanak. A mi jénai-thüringiai egyetemünk teológiai fakultásáról tudathatom, hogy a hallgatók száma örvendetesen emelkedett. Az állam nagylelkűen tá­mogat bentiünket. Az egyházi vezetői seggel, amelynek mint jöegyháztaná- csos, korábban tagja voltam, különö­sen a mi tartományi püspökünkkel, dr. Mitzenheimmet, a fakultás testvériesen együtt dolgozik. (A thüringiai evangé­likus-lutheránus egyház tartományi egyháztanácsának a székhelye, amint ismeretes, Eisenach, a szép lutheri város.) A mi feladatunk, hogy a régi, tiszteletreméltó fakultásnak igazi lut­heri veretét megtartsuk és egyben nyitva legyünk a mi időnk kérdései számára és a nagy üzemekben és a mi földjeinken dolgozó testvéreink ügye számára. Isten áldja meg önt, Fötiszitelendő Püspök Or, szolgálatában, ö őrköd­jék az önök egyházán, valamint a re­formátus testvérek gyülekezetein az 1953-as kegyelmi évben. Csak Ö te­remtheti meg köztünk a hit. a szerei tét és reménység igazi közösségét, ö tartsa meg irgalomból a népeknek és a világnak a békét! Testvéri készség­gel, Erich Hertzsch. A Pesti Egyház önállósítja öt lelkészkörét „Egyhangúlag és nyugodt lelkiismeretid hoztuk meg döntésünket“ — mondta dr. Gaudy László igazgató-lelkész A főváros evangélikus népének több mint 20.000 léleknyi része eddig egyetlen hatalmas egyházközséget alkotott: a Pesti Evangélikus Egyházközsé­get. Természetesen, ez a nagy szervezet már eddig is több lelkész munkáját vette igénybe és élete nemcsak Deák-téri központjában, hanem még hat lel­készi hivatalban folyt. Az egyes lelkészi hivatalok köré tömörülő gyülekeze­tek azonban olyan mértékben fejlődtek és izmosodtak, hogy a nagy egyház- község életében egyre erősödött az önálló egyházközségekre tagolódás gondo­lata. Hosszú vajúdás után a terv végre a megvalósulás állapotába jutott. Az egyházközség illetékes szervei ilyen irányban hoztak határozatot és ez a hatá­rozat az egyházi törvények szerint jelenleg felsőbb egyházi hatóságok előtt van jóváhagyás cé’jából. Lapunk munkatársa ebből az alkalomból beszélgetést folytatott a Pesti Egyház néhány lelkészével. Elsőinek a központi igazgatás vezetőjét: dr. Gaudy László igazgató-lelkészt kereste fel. Mindenekelőtt arra kértük meg Gaudy Lászlót, mondja el röviden, hogyan született meg a Pesti Egyháznak ez a nagyjelentőségű határozata. . — Amikor 1941-ben a Pesti Egyház a zsinati törvényeknek engedelmes- kedve a meglévő három lelkészkör mellé megszervezte az angyalföldi és zuglói lelkészkört is, mindjobban erősödőit a gondolat, hogy az anyagi tehe­tőségek szerint és a lélekszámnak megfelelően még több lelkészkörre van szükség. A lelkészek hetenként megismétlődő megbeszélésein mind inkább bi- fejzésre jutott az a kívánság, hogy ez a megkezdett folyamat folytatódott: dol­gozzák át az 1911-ből származó szabályrendeletet és induljon meg a lelkész- körök önálló élete. A felszabadulás után a gyülekezet felügyelője és presbi­terei is megbarátkoztak a gondolattal olyan formán, hogy anyagi ügyekben és adminisztrációs dolgokban maradjon meg a központ. Néhány évi szünet után az l9$0-es évek kezdetén a Pesti Egyház elnöksége engedve a kívánsá- ; goknak, próbaképpen megbízást adott a józsefvárosi lelkészkörnek, hogy ön­álló gyülekezeti élete kialakítása érdekében kísérleteit végezze el és az ered­ményről számoljon be a többi lelkészköröknek. A kísérlet a lehető legszeren­csésebb volt. A próba bebizonyította, hogy a józsefvárosi lelkészkörnek mint gyülekezetnek az élete biztosítottnak tekinthető. A többi lelkészkörök a múlt évben részben önálló gazdasági életet kezdtek és amikor a múlt év végén az egyházközség elnöksége, presbitériuma és képviselőtestülete foglalkozott a kérdéssel, egyhangúlag és nyugodt lelkiismereltet hozták meg a döntést, hogy 1953. január 1-én kezdje meg önálló gyülekezeti életét Angyalföld, Zugló. FéréhcvárosjÍKőBan'ya es Józsefváros. Ezután Angyalföld azóta elhunyt lelkészét: Rimár Jenőt' kérdeztük meg, hogyan fogadta a gyülekezet 8z önállósulást? Súlyos betegen, közvetlenül kórházba szállítása előtt adta meg a feleletet a gyülekezetnek több mint két évtizeden át hűséges szervező lelkésze, aki az önállósulás felé elindíthatta gyülekezetét, de már nem haladhatott tovább vele:: — A gyülekezet az önállósulást örömmel fogadta. A presbitérium ülésein ismételten foglalkoztatta szervezés kérdéseivel és számolt azzal a körülmény­nyel, hogy a gyülekezetnek önállóan kell élnie és megállapította, hogy Ön­magában meg is tud élni. Scholz László, zuglói lelkész így válaszolt kérdésünkre: — A gyülekezet örömmel és bizakodva fogadta a változást. Zugló éveken át kétségtelenül sokat kapott a központtól. Mindig többet, mint amennyit be­fizetett. Az önállósulás komoly anyagi problémát hozott magával. Számveté­sünk szerint minden erőnk megfeszítésével meg fogunk élni. Takarékosan és gazdaságosan rendezzük be háztartásunkat. Kellő időben megtettük a szüksé­ges előmunkálatokat, éspedig sikerrel. Ebben a munkában nemcsak a lelkész maga vett részt, hanem sokan segítették mint munkatársak. Lelki téren eddig is, mindenkor meg volt az önállóságunk. A ferencvárosi gyülekezet helyettes lelkésze: Sülé Károly a lelkészi mun­kában változást vár. Azt mondja: — A lelkész feladata nagyon megnövekszik majd, de a gyülekezetben tel­jes a készség, hogy közös munkával jó eredményre jussanak. Ezután arról beszélt Sülé Károly, hogy a ferencvárosi gyülekezet dologi kiadásai a pestek között a legalacsonyabbak, ezért a költségvetés reális és a gyülekezet életképes. Befejezésül még elmondja a gyülekezet egy tervéi: — A presbitérium megválasztása elé nagy reménnyel néz a gyülekezet. Az a terv, hogy olyan emberek tegyenek presbiterek, akik valóban benne élnek a gyülekezetben és akik nem dísznek tartják a presbiterséget, hanem munká­nak és ezért nemcsak viselik, de élik is. A pesti egyházmegye presbitériuma és a Déli Egyházkerület presbitériuma azóta egybehangzó döntést Hozott, Mindkét felsőbb egyházi fórum tudomásul vette az önállósulás folyamatának megindítását. A kibocsátott öt lelkészi kör gyülekezetté alakulása február—március hónapban lefolyik, megválasztják a presbitériumokat s ünnepélyesen kimondjk önállóságukat. Ezután ismét az egyházmegye és az egyházkerület közgyűlése elé kerül a kérdés, ahol ismét mérlegelik az új gyülekezetek életképességét s ennek megfelelően jóváhagy- - ják a döntést. A pesti evangélikusság életében ez kétségtelenül nagy fordulat, nem történt azonban egyéb, mint az, hogy egy nehezen mozgó, nagy test felbomlott s helyébe kisebb testületek létesültek, melyek végre igazi gyüleke­zeti- életet élhetnek,- , Zay László Szombat esti közös imádságunk ELKÉSVE Amós 8, 11—12. Nem volna jó számot vetni Istennek egyik legdrágább ajándékával: az idővel? Számtalan igei alkalom szabad lehetősége kínálkozik »ingyen, kegye- ^ lemből«, csak éppen meg kell ragadni. Csak éppen ma keltene komolyan venni. * Pató Pál úr — aki könnyelműen elodázta dolgait »hej ráérünk arra még« — ideje lejárt. Isten igéje megdöbbentő komolysággal »tálcán« hozza Isten sza­vát. Baj, ha süket fülekre talál. Ma kegyelme szól, holnap ítélete.. ADJUNK HALAT Istennek hangzó igéjéért. Eligazító szaváért. K békesség evangéliumáért.. Jövőt, utat mutató prédikációjáért VALLJUK MEG, hogy nem használtunk fel minden alkalmat, ahol nekünk volt mondanivalója. Hogy egészen mást értettünk szaván, mint amit mondani akart. KÖNYÖRÖGJÜNK a kegyelmi idő ki-terjesztéséért. Tiszta igéért, amely életre visz -embereket. Az igehirdetések áldásáért. Allinger János B I B L I A-O LVA S Ó Február 8. Vasárnap Zsolt. 63:8, Róm. 8:38—39 Isten vezeti az ö népét. Ezért tud az ö népe erőről-erőre jutva, napon-' ként bizonyságot tenni Róla. Nem kényszeredetten, hanem — védő »szárnyat-- nak árnyékát« tapasztalva — leplezetlen örömmel. A niagábaroskadt kérész-' tyénség nem építő’ keresztyénség. (Olvasd még: Ésaiás 55:6—11, Luk. 9:57—62.) Február 9. Hétfő Zsolt. 33:11, 1. Kor. 13:12 Isten vezetése mögött ott van az ö »tanácsa« (=terve). Semmi sem tör­ténhet tervszerütlenül az ö viiágkormányzásában. Csak gyarló emberi sze-i műnknek tűnik néha úgy, hogy Isten útjait »homály« fedi. Boldog az a nép,- amely engedelmesen beáll Isten tervének szolgálatába. (Olvasd még: Máté 13:10—17, Luk. 10:1—4.) Február 10. Kedd Zsolt. 34:11, II. Kor. 9:10—1L Az Istien által vezetett élet, bövölködő élet. »Nem nélkülöz semmi jót!« Ha zökkenő áll be, az nem azt jelenti, hogy Isten keze megrövidült volna.- Csupán — törölt néhány tételt emberi számításainkban! Úgy ítélt, hogy nincs rá szükségünk. (Olvasd még: Márk 11:15—19, 27—33, Luk. 10:5—16.); Február 11. Szerda És. 60:2, Ján. 1:18 Isten üdv-tervének kibontakozása: megjelent a sötétséget oszlató világos- ság Krisztusban! Q jelenti ki nékünk Isten ember-mentő tervét. Karácsony—> húsvét—pünkösd, — jászolbölcső, kereszt, Létek által munkált gyülekezet, —i a kibontakozás fejlődési iránya. (Olvasd még: Márk 6:1-6, Luk. 10:17—20.) Február 12. Csütörtök Zsolt 4:4, Ján. 10:28 Aki Így tud énekelni: »kedveltjévé választott az Uí!«, a pásztarfiúból lett államfő, Dávid, éppen élete egy nagy csalódásánál énekli ezt. Csalódott fiá­ban, barátaiban. Mégsem csügged. Bízik Isten vezető kezében.. Abban a Pász­torban, Akinek a juhok ismerik a hangját...« (Olvasd még: Márk 4:26-29, Luk. 10:21-24.) Február 13. Péntek Zsolt. 103:15—16, I. Ján. 2:15 Ugyanaz a Dávid ebben a zsoltárban az emberi életet vihartépte mezei virágként látja, mely eltűnik az ismeretlenségben. De ez sem lehangoló, sőt felemelő tény, hogy Isten tervében ismeretlen kis virág-életek is helyet kap­nak. Hogynel Hiszen összességük adja a mező tarka színpompáját és a dia­dalmas élet jó illatát... (Olvasd még: I. Kor. 2:1—5, Luk. 10:25-37.) Február 14, Szombat Dán. 9:18, EL 2:18 A népéhez hű próféta. Dániel, minden idők egyik legevangéliumibb mély­ségű imádságát mondja. Nincs benne hivalkodás. Kizár minden önigazságot és képzelt érdemet. Isten vezető irgalma a döntő, mely mélységekbe engedte népével együtt, hogy bünbánatra juttassa. Az ilyen imádság elől sohasem zárja el magát az Isteni (Olvasd még: Zsid. 6:1—8, Luk, 10:38—42, Jer. 8:4—9) Zoltal Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents