Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-08 / 6. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

//

ELŐ VIZ

Isten megújító kegyelme

KÜLFÖLDI EGYHÁZI

Isten megújító kegyelme elsősorban azt jelenti, hogy Isten maga őrökké új. Lényegében nem változik, mégis mindig új és új formában jelenik meg előttünk. Mivel pedig Isten lénye sziintelnül új, azért az a cselekedete is, állandóan új. Megújító kegyelme az elveszett embert megkeresi é9 magához vonja. Ez az Istenhez visszavitt ember visszanyeri — megújult formában — a bűnbeeséskor elvesztett istenképűséget, mellyel arca, lénye, személye Isten dicsőségétől övezett személyéből tükröz vissza egy-egy fénysugarat.

Isten megújuló kegyelme tehát megújító, az emberi személyiséget alapjaiban és egészében újjáteremtő kegyelem.

Az ilyen ember tud az Isten új és új útjairól. Isten új cselekedeteinek eszközéül engedelmesen oda tudja adni életét. Nem ragaszkodik görcsösen a megszokotthoz, a régihez. Tudja, hogy Istennek nem egyetlen eszköze az egyszeri megvilágosítás, hanem a fokozatos, állandó hívás, az állandó igehallgatás, a magános csendes óra imádsága, az egyház bizonyságtételéről való benső, elmélyedt elmélkedés, keresztyén szolgálatot teljesítő élet tapasztalatai, nem utolsó sorban pedig a büntető kemény kéz, mind-mind Istennek életújító, embereiket magához vonó eszközei, sőt még ezen felül is végtelenül sok eszközzel rendelkezik, hiszen »kicsoda

ismerte meg az ür értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?« (Róm. 11. 34.)

Ami érvényes az egyes ember életében, ugyanaz az egész egyház életében is szemlélhető.

Az öröké új Istent dicsőítő megújult ember új és új felebarát! szeretettel szereti az embertársait. Önzetlen, odaadó magatartásában nem az alázatoskcdás a célja, hanem az igei üzenetnek közvetítése minden módon.

Hálátlanság, meg nem értés, ellenségeskedő indulatok nem okoznak a szívében keserűséget. Sőt túláradó módon győzi le azokat, mint a kohó tüze kivonja a hasznavehetetlen ércből a hasznos fémet. Nem válik hasonlóvá a talajhoz, hanem azt magába fölszíva, magához- hasonlóvá formálja. Hiszen élete van. Az életnek a tulajdonsága a megújulás. Minden ami él, megújul. Megújul a testi értelemben vett emberi élet is, és ez is Istennek megújító kegyelme. Meg-megújuíó testi és lelki életben, új és új hittel Isten felé, új és új jellemmel az emberek felé, így haladhatunk egyre előbbre és előbbre a gyülekezetben, ahol új és új éneket énekelnek (Zsolt. 96. I.) az Istennek, ö újít meg mindent úgy, b°Sy a régiek még csak nem is említtetnek (Ézs. 43. 18—19) mert Krisztusban a régiek elmúltak és újjá lett minden. (II. Kor. 5, 17.)

Bácskai Gusztáv

CSEHSZLOVÁKIA

Húsz János híres templomát, az egy- kori prágai Betlehem-kápolnát, amelyben a cseh reformátor prédikált, most visszaállították régi formájába. A kápolna eredeti rajzai alapján történt építészeti restaurációért az építész 1952- ben megkapta a legnagyobb csehszlovák kitüntetést, az állami laureátumot. A megújult Betlehem-kápolna hónapok óta Prága egyik építészeti látványossága és a cseh protestánsok zarándokhelye lett. A morvaországi Fulnekben, ahol egykor J. A. Comenius, a nagy nevelő mííkodőW, most adták"át Comenius kápolnáját az ottani 'csehtestvér ev. egyháznak. Ezt az épületet is a műemlékvédő hivatal restaurállatta. A kápolnával egybeépített lelkészt hivatalból, ahol 1618-tól 1621-ig Comenius lakott, most múzeumot alakítottak. Po^_ zsonyban^jíz Apácapályán lévő evangélikus kistemplomban, a magyar evangélikus istentiszteleteket most, Prőhle és Rácz lelkészek halála után, Francisci Mihály, volt békéscsabai ev. lelkész látja el, aki 1946-ban települt át Békés- csabáról PozsonybaT

egyesült allamok

Korn, beelitzi lelkész az Egyesült Államok elnökéhez intézett levelében a következőket írja: »Mint evangélikus lelkész és községem lelkipásztora, erélyesen tiltakozom Ethel és Julius Rosenberg tervezett kivégzése ellen. Kérem önt, éljen kegyelmi jogával és mentse meg ennek a két ártatlanul elítélt embernek az életét.« Wagner rabén! lelkész és Bluhm lukenwaldei lelkész Eisenhowerhez intézett levelében csatlakozik beelitzi társa kéréséhez, abban a meggyőződésben, hogy ezzel -az összes keresztyének felfogását fe-. jezi ki.

Az AFP arról ad hírt, hogy Angliában a thaxtedj (Essex) plébániatemplomban egész vasárnap a Rosenberg- házasp'ár megmentéséért imádkoztak. A plébánia káplánja kijelentette: »Azért imádkozunk, hogy Eisenhower elnök első hivatalos cselekedete a Rosenberg- házaspár szabadonbocsátása legyen.«

SVÁJC

A béke útja címmel újévi vezércikket közöl a »Kirchcnblatt für die reformierte Schweiz« című svájci egyházi hetilap. Az alábbiakban részleteket közlünk %bbői a vezércikkből, mely egyben az egész évre szóló programmot is megjelöli:

»A Megváltó műve az, hogy »lábunkat a béke útjára fordítja«. Hát nem csodálatos szabadítás-e ez az újesztendő számára? Az a Krisztus, akinek a jövetelét hirdette ismét a karácsony, min.dnyájunik lábát a béke útjára akarja fordítani. Jól értettük: lábainkat, nemcsak fejeinket a gondolatokkal, hogy a békéről beszéljünk, és megvalósítására terveket szöjjünk. Sokkal inkább olyan útra kerültünk, amelyen lépésről lépésre tovább kell haladnunk. Nem tudjuk hova vezet az út és mi minden vár ránk köz-ben. De ismerjük Azt, aki az utat a békéhez megjelölte és mindig velünk van. Ezért tudunk lépésről lépésre előrehaladni. így az út az újévbe a béke útja lehet Jézus Krisztus által.

A háborús évek mindazzal, ami hozzájuk tartozott, olyan mélyen vezettek bennünket az embertelenségbe, hogy hovatovább egy általán nem tudunk egymással emberi módon érintkezni és elveszítettük az emberi mértéket. A béke felé vezető utat Isten emberré létével megnyitotta, ezen kell ismét emberekké lennünk.

Hogy ez minden részleiében mit jelent, azt nem lehet itt kifejteni. De egyáltalán nem is lehet előre megtervezni, hanem mindig lépésről lépésre kell megvalósítani.

Bizonyára mindnyájunknak van ilyen lépésre alkalmunk: egy olyan lépésre, ami a jelszavaktól, a tények bátor megítéléséhez vezet, egy olyan lépésre, mely az ellenségeinkkel szembehi vak gyűlölet helyett a viszonyok tárgyszerű mérlegeléséhez vezet, egy olyan lépésre, ami a bunkerekből kivezet a nyílt mezőre, ahol emberek találkoznak egymással és végül elsősorban egy olyan lépésre, mely a félelemből a hitre vezet.

Bármennyire tökéletlen Is ez az írás, mégis van egy meghatározott iránya: a jelszavak ködéből a tények világába akar -vezetni. Bizonnyal nem állunk a pártok fölött és nenn akarjuk a pártatlan bíró szerepét látszani. Teljesen az egyik oldalon állunk és ezzel egy olyan harcba kerültünk, amiből nem vonhatjuk kJ magunkat. A döntő ugyanis az, hogy mint keresztyének magunk fölött tudjuk az Urat. ö általa megszabadulunk a félelemtől és attól az elképzeléstől, hogy m-i mentjük meg a világot. Bizonyára tudunk egymásnak segíteni és kölcsönös megbeszélésekkel megmaradhatunk a béke útján és haladhatunk előre azon.«

KOLUMBIA

A kolumbiai protestáns üldözések ügyében konferenciát hívnak össze, melyen az evangélikus egyház képviselője, a kolumbiai kormány és a kolumbiai római katolikus egyház 3—3 képvisedlője vesz részt. A kolumbiai evangéliumi szövetség kijelentette, hogy a protestánsok készek a kérdést a kormánnyal, az Egyesült Nemzetek-i kel és a katolikus egyházzal való beszélgetésekkel megoldani. »Több mint három évi üldöztetés és küzdelem után ez a legkevesebb, ami történhetik a helyzet megoldására« — jelenti ki a szövetség.

NÉMETORSZÁG

A würitembergi lelkészi munkaközösség nyilatkozatot bocsátott ki, melyben a jelen helyzettel foglalkozik. A nyilatkozatban íöbbek közt orról van szó, hogy az európai emberek eleget szenvedtek és ezért nem eza-bad a nacionalista és militarista szellemnek visszatérnie. Isten békéjéről bizonyságot kell -tenni a világ előtt. »Ez azt jelenti, hogy mindenfajta fegyverkezést ellenzőnk és minden embert testvérünknek tekintünk, nem nézzük tétlenül a gyülőlséget szító propagandát, hanem mindent megteszünk, hogy a népeket egymással kibékítsük. A szegényeknek fegyver helyett kenyeret kell a kezükbe adni.«

NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

Dr. Erich Hertzsch jénai professzor ■levelet írt dr. Vétő Lajos püspöknek. A tevéi így hangzik:

3

HÍREK

»Egy idő óla kapom a magyar egyházi hírszolgálat példányait. Ezért nagyon hálás vagyok, mert így alkalmam van a magyar testvérek egyházi és teológiai éleiében belsőleg részt venni, örülök annak, hogy Isién az ö Ígéreten önök között is megvalósítja. Örülök annak, hogy önök a felen probléi máját komolyan átgondolják, a helyzetüket teológiailag elemzik és mindent a tiszta evangélium világosságába állítanak.

A mi jénai-thüringiai egyetemünk teológiai fakultásáról tudathatom, hogy a hallgatók száma örvendetesen emelkedett. Az állam nagylelkűen támogat bentiünket. Az egyházi vezetői seggel, amelynek mint jöegyháztaná- csos, korábban tagja voltam, különösen a mi tartományi püspökünkkel, dr. Mitzenheimmet, a fakultás testvériesen együtt dolgozik. (A thüringiai evangélikus-lutheránus egyház tartományi egyháztanácsának a székhelye, amint ismeretes, Eisenach, a szép lutheri város.) A mi feladatunk, hogy a régi, tiszteletreméltó fakultásnak igazi lutheri veretét megtartsuk és egyben nyitva legyünk a mi időnk kérdései számára és a nagy üzemekben és a mi földjeinken dolgozó testvéreink ügye számára.

Isten áldja meg önt, Fötiszitelendő Püspök Or, szolgálatában, ö őrködjék az önök egyházán, valamint a református testvérek gyülekezetein az 1953-as kegyelmi évben. Csak Ö teremtheti meg köztünk a hit. a szerei tét és reménység igazi közösségét, ö tartsa meg irgalomból a népeknek és a világnak a békét! Testvéri készséggel, Erich Hertzsch.

A Pesti Egyház önállósítja öt lelkészkörét

„Egyhangúlag és nyugodt lelkiismeretid hoztuk meg döntésünket“ — mondta dr. Gaudy László igazgató-lelkész

A főváros evangélikus népének több mint 20.000 léleknyi része eddig egyetlen hatalmas egyházközséget alkotott: a Pesti Evangélikus Egyházközséget. Természetesen, ez a nagy szervezet már eddig is több lelkész munkáját vette igénybe és élete nemcsak Deák-téri központjában, hanem még hat lelkészi hivatalban folyt. Az egyes lelkészi hivatalok köré tömörülő gyülekezetek azonban olyan mértékben fejlődtek és izmosodtak, hogy a nagy egyház- község életében egyre erősödött az önálló egyházközségekre tagolódás gondolata. Hosszú vajúdás után a terv végre a megvalósulás állapotába jutott. Az egyházközség illetékes szervei ilyen irányban hoztak határozatot és ez a határozat az egyházi törvények szerint jelenleg felsőbb egyházi hatóságok előtt van jóváhagyás cé’jából.

Lapunk munkatársa ebből az alkalomból beszélgetést folytatott a Pesti Egyház néhány lelkészével. Elsőinek a központi igazgatás vezetőjét: dr. Gaudy László igazgató-lelkészt kereste fel.

Mindenekelőtt arra kértük meg Gaudy Lászlót, mondja el röviden, hogyan született meg a Pesti Egyháznak ez a nagyjelentőségű határozata.

. — Amikor 1941-ben a Pesti Egyház a zsinati törvényeknek engedelmes- kedve a meglévő három lelkészkör mellé megszervezte az angyalföldi és zuglói lelkészkört is, mindjobban erősödőit a gondolat, hogy az anyagi tehetőségek szerint és a lélekszámnak megfelelően még több lelkészkörre van szükség. A lelkészek hetenként megismétlődő megbeszélésein mind inkább bi- fejzésre jutott az a kívánság, hogy ez a megkezdett folyamat folytatódott: dolgozzák át az 1911-ből származó szabályrendeletet és induljon meg a lelkész- körök önálló élete. A felszabadulás után a gyülekezet felügyelője és presbiterei is megbarátkoztak a gondolattal olyan formán, hogy anyagi ügyekben és adminisztrációs dolgokban maradjon meg a központ. Néhány évi szünet után az l9$0-es évek kezdetén a Pesti Egyház elnöksége engedve a kívánsá- ; goknak, próbaképpen megbízást adott a józsefvárosi lelkészkörnek, hogy önálló gyülekezeti élete kialakítása érdekében kísérleteit végezze el és az eredményről számoljon be a többi lelkészköröknek. A kísérlet a lehető legszerencsésebb volt. A próba bebizonyította, hogy a józsefvárosi lelkészkörnek mint gyülekezetnek az élete biztosítottnak tekinthető. A többi lelkészkörök a múlt évben részben önálló gazdasági életet kezdtek és amikor a múlt év végén az egyházközség elnöksége, presbitériuma és képviselőtestülete foglalkozott a kérdéssel, egyhangúlag és nyugodt lelkiismereltet hozták meg a döntést, hogy

1953. január 1-én kezdje meg önálló gyülekezeti életét Angyalföld, Zugló. FéréhcvárosjÍKőBan'ya es Józsefváros.

Ezután Angyalföld azóta elhunyt lelkészét: Rimár Jenőt' kérdeztük meg, hogyan fogadta a gyülekezet 8z önállósulást? Súlyos betegen, közvetlenül kórházba szállítása előtt adta meg a feleletet a gyülekezetnek több mint két évtizeden át hűséges szervező lelkésze, aki az önállósulás felé elindíthatta gyülekezetét, de már nem haladhatott tovább vele::

— A gyülekezet az önállósulást örömmel fogadta. A presbitérium ülésein ismételten foglalkoztatta szervezés kérdéseivel és számolt azzal a körülménynyel, hogy a gyülekezetnek önállóan kell élnie és megállapította, hogy Önmagában meg is tud élni.

Scholz László, zuglói lelkész így válaszolt kérdésünkre:

— A gyülekezet örömmel és bizakodva fogadta a változást. Zugló éveken át kétségtelenül sokat kapott a központtól. Mindig többet, mint amennyit befizetett. Az önállósulás komoly anyagi problémát hozott magával. Számvetésünk szerint minden erőnk megfeszítésével meg fogunk élni. Takarékosan és gazdaságosan rendezzük be háztartásunkat. Kellő időben megtettük a szükséges előmunkálatokat, éspedig sikerrel. Ebben a munkában nemcsak a lelkész maga vett részt, hanem sokan segítették mint munkatársak. Lelki téren eddig is, mindenkor meg volt az önállóságunk.

A ferencvárosi gyülekezet helyettes lelkésze: Sülé Károly a lelkészi munkában változást vár. Azt mondja:

— A lelkész feladata nagyon megnövekszik majd, de a gyülekezetben teljes a készség, hogy közös munkával jó eredményre jussanak.

Ezután arról beszélt Sülé Károly, hogy a ferencvárosi gyülekezet dologi kiadásai a pestek között a legalacsonyabbak, ezért a költségvetés reális és a gyülekezet életképes. Befejezésül még elmondja a gyülekezet egy tervéi:

— A presbitérium megválasztása elé nagy reménnyel néz a gyülekezet. Az a terv, hogy olyan emberek tegyenek presbiterek, akik valóban benne élnek a gyülekezetben és akik nem dísznek tartják a presbiterséget, hanem munkának és ezért nemcsak viselik, de élik is.

A pesti egyházmegye presbitériuma és a Déli Egyházkerület presbitériuma azóta egybehangzó döntést Hozott, Mindkét felsőbb egyházi fórum tudomásul vette az önállósulás folyamatának megindítását. A kibocsátott öt lelkészi kör gyülekezetté alakulása február—március hónapban lefolyik, megválasztják a presbitériumokat s ünnepélyesen kimondjk önállóságukat. Ezután ismét az egyházmegye és az egyházkerület közgyűlése elé kerül a kérdés, ahol ismét mérlegelik az új gyülekezetek életképességét s ennek megfelelően jóváhagy- - ják a döntést. A pesti evangélikusság életében ez kétségtelenül nagy fordulat, nem történt azonban egyéb, mint az, hogy egy nehezen mozgó, nagy test felbomlott s helyébe kisebb testületek létesültek, melyek végre igazi gyülekezeti- életet élhetnek,- , Zay László

Szombat esti közös imádságunk

ELKÉSVE Amós 8, 11—12.

Nem volna jó számot vetni Istennek egyik legdrágább ajándékával: az idővel? Számtalan igei alkalom szabad lehetősége kínálkozik »ingyen, kegye- ^ lemből«, csak éppen meg kell ragadni. Csak éppen ma keltene komolyan venni. * Pató Pál úr — aki könnyelműen elodázta dolgait »hej ráérünk arra még« — ideje lejárt. Isten igéje megdöbbentő komolysággal »tálcán« hozza Isten szavát. Baj, ha süket fülekre talál.

Ma kegyelme szól, holnap ítélete..

ADJUNK HALAT Istennek hangzó igéjéért. Eligazító szaváért. K békesség evangéliumáért.. Jövőt, utat mutató prédikációjáért VALLJUK MEG, hogy nem használtunk fel minden alkalmat, ahol nekünk volt mondanivalója. Hogy egészen mást értettünk szaván, mint amit mondani akart.

KÖNYÖRÖGJÜNK a kegyelmi idő ki-terjesztéséért. Tiszta igéért, amely életre visz -embereket. Az igehirdetések áldásáért.

Allinger János

B I B L I A-O LVA S Ó

Február 8. Vasárnap Zsolt. 63:8, Róm. 8:38—39

Isten vezeti az ö népét. Ezért tud az ö népe erőről-erőre jutva, napon-' ként bizonyságot tenni Róla. Nem kényszeredetten, hanem — védő »szárnyat-- nak árnyékát« tapasztalva — leplezetlen örömmel. A niagábaroskadt kérész-' tyénség nem építő’ keresztyénség.

(Olvasd még: Ésaiás 55:6—11, Luk. 9:57—62.)

Február 9. Hétfő Zsolt. 33:11, 1. Kor. 13:12

Isten vezetése mögött ott van az ö »tanácsa« (=terve). Semmi sem történhet tervszerütlenül az ö viiágkormányzásában. Csak gyarló emberi sze-i műnknek tűnik néha úgy, hogy Isten útjait »homály« fedi. Boldog az a nép,- amely engedelmesen beáll Isten tervének szolgálatába.

(Olvasd még: Máté 13:10—17, Luk. 10:1—4.)

Február 10. Kedd Zsolt. 34:11, II. Kor. 9:10—1L

Az Istien által vezetett élet, bövölködő élet. »Nem nélkülöz semmi jót!« Ha zökkenő áll be, az nem azt jelenti, hogy Isten keze megrövidült volna.- Csupán — törölt néhány tételt emberi számításainkban! Úgy ítélt, hogy nincs rá szükségünk.

(Olvasd még: Márk 11:15—19, 27—33, Luk. 10:5—16.);

Február 11. Szerda És. 60:2, Ján. 1:18

Isten üdv-tervének kibontakozása: megjelent a sötétséget oszlató világos- ság Krisztusban! Q jelenti ki nékünk Isten ember-mentő tervét. Karácsony—> húsvét—pünkösd, — jászolbölcső, kereszt, Létek által munkált gyülekezet, —i a kibontakozás fejlődési iránya.

(Olvasd még: Márk 6:1-6, Luk. 10:17—20.)

Február 12. Csütörtök Zsolt 4:4, Ján. 10:28

Aki Így tud énekelni: »kedveltjévé választott az Uí!«, a pásztarfiúból lett államfő, Dávid, éppen élete egy nagy csalódásánál énekli ezt. Csalódott fiában, barátaiban. Mégsem csügged. Bízik Isten vezető kezében.. Abban a Pásztorban, Akinek a juhok ismerik a hangját...«

(Olvasd még: Márk 4:26-29, Luk. 10:21-24.)

Február 13. Péntek Zsolt. 103:15—16, I. Ján. 2:15

Ugyanaz a Dávid ebben a zsoltárban az emberi életet vihartépte mezei virágként látja, mely eltűnik az ismeretlenségben. De ez sem lehangoló, sőt felemelő tény, hogy Isten tervében ismeretlen kis virág-életek is helyet kapnak. Hogynel Hiszen összességük adja a mező tarka színpompáját és a diadalmas élet jó illatát...

(Olvasd még: I. Kor. 2:1—5, Luk. 10:25-37.)

Február 14, Szombat Dán. 9:18, EL 2:18

A népéhez hű próféta. Dániel, minden idők egyik legevangéliumibb mélységű imádságát mondja. Nincs benne hivalkodás. Kizár minden önigazságot és képzelt érdemet. Isten vezető irgalma a döntő, mely mélységekbe engedte népével együtt, hogy bünbánatra juttassa. Az ilyen imádság elől sohasem zárja el magát az Isteni

(Olvasd még: Zsid. 6:1—8, Luk, 10:38—42, Jer. 8:4—9)

Zoltal Gyula