Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-02-08 / 6. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Készül egyházunk szeretettörvénye A zsinat februári ülésszakán sorra kerül a VJII. törvénycikk szövegezése is. Szemben a régi egyesületi mozga­lom és magánvállalkozásos diakónia rendszertelenségével kimondja majd a törvény, hogy az egyház a maga szere- tetmunkáját a gyülekezetben végzi. A gyülekezet szeretetmunkája segítő szol­gálat a gyülekezet tagjai felé. Ennek munkása a gyülekezet hivatalos mun­kása, tehát a lelkész, anyagi fedezete pedig a gyülekezet hivatalos háztartá­sából és háztartásában van.. Ez azt jelenti, hogy az egyház szeretetintézményei a gyülekezetek szeretetintézményei, tehát a gyülekezetek felelősek az intézményekért. SzeméTy szerint elsősorban a lel­kész felelős. Kell, hogy a lelkész lelki­pásztori szolgálatnak tekintse ezt a tör­vény által reá kirótt feladatot, de kell, hogy a gyülekezet szeretettel támo­gassa ebben. Lapunk január 18-i szá­mában írtunk már arról, hogy püspö­keink vezetésével tartott értekezlet arra a döntő elhatározásra jutott, hogy a gyülekezetek vállaljanak havi rend­szeres adományt az intézmények ja­vára. Itt vetődik fel az a kérdés, hogy ez hogyan történjék és még imikabb, mit tehet a gyülekezet ennek érdeké­ben? Egyik vidéki gyülekezetünk lelkésze például következőképpen találta meg a megoldást. Harminc körzeti presbitere van, akiknek felesége vállalja a szere- tetmunkát. Körzetükben felkeresnek 4—5 családot s ott elmondják, hogy milyen szolgálatról van szó. Erre a szolgálatra havi felajánlást kérnek, amely nem lehet több 2 forintnál. Min­den hónap első napjaiban összeszedik a felajánlásokat és eljuttatják a lelké­szt hivatalba. Az első hónapban 136 forint volt az eredmény. Ebből 61 fo­rint jutott az országos intézményeknek, a felajánlások más részét pedig fel­használták a gyülekezet betegeinek és öregeinek támogatására. A lelkész szerint kis fáradsággal elérhető az, hogy az intézmények­nek évente mintegy 600 forintot juttathatnak. A megoldást a lel­kész az egyházmegyei lelkész! munkaközösség elé terjeszti, hogy mások is próbálkozzanak vele. A felajánlások lényege az önkéntes­ség. Egyik szórványlelkészünk az 1952. évben a Lelkésznevelő Intézet javára 226 forintot, a szeretetintézmények ja­vára 132 forintot juttatott el. A szere- tetintézményeknek 4 szórványban ada­koztak, amelyek léleikszáma mintegy száz. Havonta egyszer van Istentiszte­let, de minden alkatommal szóba kerül ez a kérdés s mindig van valaki, aki áldozatot hoz. Az adományokat össze­gyűjti s egy összegben juttatja el a gondnokságnak. Lehetne más példákat is felsorolni. Lapunk több alkalommal közölte, hogy gyermekek is megható módon gondol­nak olyan gyermekekre, akik testi­szellemi nyomorúságuk miatt nem örülhetnek úgy az éleinek, mint az egészségesek. Nyilvánvaló tehát, hogy a lelkészek számára tág lehetőség nyílik arra, hogy a törvénynek, szeretetből, eleget tegye­nek. Első feladatuk az, hogy a törvényt, annak elvi mondanivalójával együtt, bevlgyék a gyülekezetbe, közklnccsé te­gyék, ismertessék, még pedig nemcsak a szokásos’ szószéki hirdetésekben, ha­nem a szószéki igehirdetésekben is, hi­szen a szeretetszolgálat az igének való gyakorlati engedelmesség. A második feladat ennek az engedelmességnek, az áldozatnak a megszervezése, hogy az intézmények támogatása rendszeres legyen és ennél fogva hatékony. Ennek az áldozatnak visszafelé, a gyülekezet felé való hatása is van abban az öröm­ben. amely minden hitből fakadó áldo­zattal együtt jár. Végül lényeges az is, hogy a szere- tet-szolgálat életképessége az egy­ház életképességének is legjobb bizonyítéka. Legyen a zsinat tervbevett VIII. tör­vénycikke egyházunk szeretet-törvénye! Várady Lajos Az irgalmas samáriai Óvatosan megy vele a jószág, mintha hóban lépkedne a jóság. Mintha nyugodt, fehér jóbarát: hó fogná fel a sebek sóhaját. Elernyedt, véres, vad vastól álfúrt teste mély, fájó álomba ájult. Mellette megy a másik szaporán, virágok nyílnak lépése nyomán. Gustav Schiller után: Bodrog Miklós. A protestánsok helyzete egyre nehezebbé válik Spanyolországban 1. D. Hughey baptista szeminá­riumi tanár cikket írt a »Christian Cen tury« című folyóiratban a protestán­sok spanyolországi helyzetéről. Ebben a cikkben beszámol arról, hogy az utolsó hónapokban különösen rom­lott a protestánsok helyzete. A Baptista Szövetség engedélyt kért a kormánytól arra, hogy A'cante-ban konferenciát tarthasson. Az AÜcante-i babtista lelkész személyesen járt el ebben az ügyben Madridban. Azt vá­laszolták neki, hogy az ügyet a mi­nisztertanácsban megbeszélik. Válasz azonban sohasem érkezett. 1952. április 2-án Valencia tarto­mányban két embert elítéltek 10.000 peseta büntetésre, mert olyan dolgot műveltek »ami a nyilvános rend meg­bontásához vezethetett volna«. Azzal vádolták őket, hogy egy 11 éves lány temetésére hívtak embereket. A meg­büntetettek egyike maga az apa volt. A protestánsoknak az a joga, hogy halottaikat a maguk szokása szerint és zárt halotti menetben temessék el, Spanyolországban ismételten táma­dásnak van kitéve, azonban bizonyára ez az első eset, hogy egy protestánst azért büntettek meg, mert eltemettette egyik sze- rettét. A cikk írója 1952 májusában Mad­ridban a barcelonai baptisták részére meg akart vásárolni egy telket. Ilyen vásárlást a spanyol protestáns gyü­lekezetek nevében nem lehet eszközöl­ni, mert nem ismerik el őket jogi személyeiknek. Minden külföldi ingat­lan vásárlásnál az »Idegen pénzek in­tézetéhez« kell kérvényt benyújtani. A benyújtott kérvényre nein érkezőit válasz. Nagy nehézséget támaszt o spa­nyol kormánynak az a rendelete, mely — egy 1848-ból származó pápai iratra támaszkodva — elrendeli!, hogy csak azok köthetnek nem-katoli­kus templomban házasságot, akik nem-katolikus templomban lettek megkeresztelve. Ezzel — egész kevés kivételtől eltekintve — le­hetetlenné vált a spanyol protes­tánsok törvényesen is érvényes házasságkötése. Néhány protestáhs lelkész megkí­sérelte ugyan helyenként azt, hogy vallásos ünnepély keretében meges­ketett olyan párokat, akik katolikus keresztséget nyertek, de az evangéli­kus vallást követik. De az ilyen há­zasságokat a törvény nem ismeri el és a gyerekeket törvénytelennek mi­nősíti. Az egyik fiatal baptista prédi­kátor nemrégen a következőket írta: »Elmehetnénk a katolikus templomba, hogy megesküdjünk — de ezt nem tesszük meg; esküvel bizonyíthatnánk egy bíró előtt, hogy nem kereszteltek meg katolikusoknak —■ de nem aka­runk hazudni; megesküdhetnénk egy protestáns templomban, de ebben az esetben személyünket és gyülekeze­tünket is rossz hírbe kevernék. így elhatároztuk, hogy várunk addig, amíg a helyzet megváltozik.* Hughey szerint a spanyol protes­tánsok helyzetének a romlása elsősor­ban a katolikus hierarchiának a kor­mányra gyakorolt nyomásából szár­mazik. De rámutat arra is, hogy az Egyesült Államok új spanyolországi nagykövete, McVeagh is vonakodik, hogy ebben a kérdésben határozottan állást foglaljon. GYÜLEKEZETI HÍREK Február 8. Sexagesima. Hatvanad vasárnapja. Igék: d. e. Zsid. 12:25—29., Máté 13:10—17., d. u. Zsoltár »5. Liturgikus szfn: zöld. RADIOS ISTENTISZTELET Február 8-án, vasárnap délelőtt ne­gyed 11 órától evangélikus istentiszte­letet közvetít a Petőfirádió a fasori evangélikus templomból. Igét hirdet Káldy Zoltán pécsi lelkész. Énekel a fa­sori énekkar Peskó Zoltán karnagy ve­zetésével. Énekek a Keresztyén Énekes- könyvből: a 296. ének 1—4, valamint a 437. ének 1—2. verse. ÁTHELYEZÉSEK Dezsért/ László püspök Sülé Károly segédlelkészt a ferencvárosi egyház- községben betöltött adminisztrátori szolgálat alól felmentette és a pesti egyházmegye esperese mellé rendelte ki egyházmegyei segédlelkészként. Rédey Pál Deák-téri segédlelkészt a ferencvárosi egyházközségbe helyez­tette át adminisztrátori minőségben. Zay László, pesti egyházmegyei se­gédlelkészt a Deák-téri egyházközségbe rendelte ki segédlel,kész! minőségben. FASOR A fasori gyülekezet szokásos havi szeretetvén,diégségét február 8-án tartja fél 6 órai kezdettel a templom melletti épület dísztermében. Előadást tart gaz­dag műsor keretében Káldy Zoltán pé­csi lelkész. Mindenkit szeretettel vá­runk. Fűtött terem. DEAK-TÉR Február 15-én este fél hétikor lesz a gyülekezet szeretetvendégsége a volt iskolaépület egyházi dísztermében. Előadást tart - dr. Pálfy Miklós teoló­giai dékán,, László Margit operaéne­kesnő énekel. ZUGLÓ A Pesti Egyház több lelkészköré­nek önálló anyaegyházközségekké való átalakulása során a zuglói evangélikus egyháziközség február hó 8-án, vasár­nap délelőtt 11 órakor tartja a bosnyák- íéri templomban alakuló közgyűlését. Előtte kivételesen 10 órai kezdettel tartja ünnepi istentiszteletét. - Délután 4 órakor szeretetvendégség is lesz. Előadást tant dr. Nagy Gyula teológiai tanár. Vendégszerepei a Lutheránia vegyeskara. BATTONYA Február 15—17-ién a gyülekezetben sorozatos igehirdetést tartanak. A szol­gálatot Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész végzi, BÉKÉSCSABA A gyülekezetben a reformátusokkal együtt megtartották az egyetemes ima­hetet. Alin den este 7 órakor összejövetel volt a gyülekezet tanácstermében. Mindkét egyház hívei nagy számmal vettek részt a közös alkalmakon. NADASD Január 25-én tartotta a gyülekezet zárszámadó közgyűlését. A közgyűlés alkalmával a gyülekezet visszatekintett a múltba és a gyülekezet történetéből eddig ismeretiéin adatok kerültek a hívek elé. Szükség volt erre a vissza­tekintésre, mert most is nagy feladatok előtt áll a gyülekezet. Számadás azt mutatja, hogy a gyülekezet a hit me­részségével néz a feladatok elé. Érde­kes adatok a számadásból: egyházi adóként befolyt: 3029.05 forint, áldo­zati vasárnapokon a körbehordozott perselyekbe 3290.50 forintot adakoztak, a persely jövedelme 1333.86 forint, az Imaterem építésére adakoztak: 3339.70 forintot, segélyként kapott a gyüleke­zet 8760 forintot, a lelkész gyűjtő- kőrútjain összejött 12,280.92 forint összes bevétel volt: 34.460.79 forint, összes kiadás 30.469.91 forint. Istentiszteleti rend február hó 8-án, vasárnap Deák-tér d. e. 9. Zay László, d. e. II. Kémény Lajos, d. u. 6. Zay László. Fa­sor d. e. negyed 11 (rádió) Káldy Zol­tán, d. e. negyed 12. Gyöngyösi Vilmos, d. u. 5. Pásztor. Pál, d. u. tél 6. (szere­tetvendégség) Káldy Zoltán. Dózsa Gy.-u. d. e. fél 10. Trajtler Gábor. Ül- löi-u. 24. d. e. fél 10, d c. 11. Rákóczi­iét 57/b. d. e 10. Szilády Jenő dr., d. e. háromnegyed 12. Karácsony S.-u. d. e. 10. Óbuda d. e. 9. Mezősi György d._e. 10. 'Mezősi György, d. u. 5. Mezősi György. Bécsikapu-tér d. e. 9. Zsig­mondi Árpád, d. e. 11. Veöreös Imre, d. u. 7 Evangel izáció. Toroczkó-tér d. e. 8. Madocsai Miklós. XII., Tarcsay V.-u. d. e, 9. Ruttkay Elemér, d. e. 11. Zutauf Henrik, d. u. 7. Danhauser László. Szabadsághegy, Diana-u. d. e. fél 9. Kajos János. Hűvösvölgy, Lel- késznevelőintézet d. e. 10. Glatz József. Fóli-u. 22. d. e. fél 10, Gádor András, d. e. 11. (úrv.) Gádor András, d u. 5. Szeretetvendégség. Sréter Ferenc. Váci- út. d. e. 8. Gádor András, d. u. 4. Rimár Jenő. Zugló d. e. 10. Scholz László, d. u. 6. Szeretetvendégség. Dr. Nagy Gy. Gyarmat-u. d. e. fél 10. Ferenczy Zol­tán. Rákosfalva d. e. fél 12. dr. Benes Miklós. Thaly K -u. d. e. 11. Rédey Pál, d. u. 6. Rédey Pál. Kelenföld d. e. 8. (úrv.) Bottá István, d. e. lt. (úrv.) Bottá István, d. u. 5. Re­zessy Zoltán dr. Németvöigyi-u. d. e. 9. Rezessy Zoltán. Külsö-Kelenföld d. e. 12. Rezessy Zoltán. Kőbánya d. e. fél 10. Vető Béla, d. u. 4. Vető Béla. Sí- mor-u. d- e. negyed 12. Vető Béla. Utász-u. negyed 12. Pásztor Pál. Új­pest d. e. 10. Bonyai Sándor, d. u. 5. (szeretetvendégség) Blázy Lajos. Du- nakeszl-Atag d. e. 9. Blázy Lajos. Vas­utca 2jc. d. e. 11. SzfmonJdesz Lajos. Egy délelőtt Sztregován írta: Szalatnai Rezső ADAM: Hiú káprázat voll: ez nyugalomI LUCIFER; S te dóré asszony mondd, mit kérkedel? Fiad Edenben is bűnnel fogamzott. Az hoz jöldedre mindent bűnt s nyomort. ÉVA: Ha úgy akarja Isten, majd fogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli, Testvériséget •hozván a világra. Madách Imre születésének száz- hanmincadik évfordulójára. p’löbb Losoncon néztünk körül, ^ ahová Madáchék úgy jártak "be, mint a fótiak Pestre. A szelíd zsivajai losonci piacon a református templom romok karcsú tornya úgy emelkedik a balovány kékbe, mint egy strázsa lándzsája. Magyar városiasság és szlovák falusiasság keveredik itt egybe, mint egymásba ömlő 'két patak. Itt még nincsenek nagy hegyek, nem érződnek a balladák, tág és világos minden, ha széttekintesz. Minő él­ményt vitt magával száz esztendőkkel ezelőtt a családi határon járókelő költő, akinek legnagyobb eseménye a pozsonyi és pesti börtön volt, meg a csöpp asszonyka, aki hozzászegődött feleségül. Keveset élt meg Madách Imre, de minden roppant érzékeny­séggel érte, mélyen felkavarta lelki életét. Ez a környezet szabadította fej a legegyetemesebb látomásra, ammö valaha is magyar írónak _ megjelent. Mondják, Lucifernek Szontágh Pál, a pöttöm, állandóan gúnyoros s rosszul gazdálkodó pajtás volt a modellje. S Évát természetesen a saját asszonyá­ról mintázta, a boldogtalan s köny- nyelmű Fráter Erzsiről, aki messzire szaladt innen, vigabb ütemű tájra, mint a sztregovai. A ború állandó felhő volt Madáchék felett. A szabadságtaaircban megöljék a költő öccsét és feleségét, s Madách Imre vasraverve vonult a börtönbe. 1849-ben Pasklevics hadai felgyújtot iák Losoncot s porig égették a várost, amely Beniczky Lajos ids csapata élén merészen szembeszállt az osztrákkal. Madách Imre megtanulta, mi a lényeg s mi a valóság, akárha felülről nézné a világot. Nagyapja volt a Martino- vics-p'v vádlottjainak védője, ami egy­magában is majdnem akkora vakme­rőség volt, mint a magyar jakobinu­soké. Az eszmék a családban a refor­mációval kaptak szállást s átütöttek a friss katolikus mázon, mint egy ódon falkép etkop'hatatlam színei. S a szelíd, szinte ijedi őz-szemü Madách Imre, aki szívbajos is volt, bizonytalan moz­dulattal küldi Pestre Az ember tragé­diájának kéziratát, de féleleim nélkül nézi a világot. »Mindig ts jobb, ha az ember egy kardvágáson ontja vérét, mintha az embernek vérét szívják« — írja egyik levelében. Ez ai felvidékiek hangja, a felkelő magyar értelmiségé, amely a Felvidék déii sávjin tisztán látott s ítélt, s a lois sztregovai kas­télyból ellátott a történelem és a világ széléig. Amíg mentünk Sztregova felé, ilye­nek jutottak eszembe. December volt, de a hónak semmi nyoma. Csak víz gyűlt és fodrozódott köröskörül. Kiön­tött az Ipoly s elárasztotta a szelíd dimbes-dornbos nógrádi tájat. Néha úgy tűnt fel, egy nagy tóban siikltmk tova s partot se látni. Esőben $ felhők alatt kászálódtunk ki a gépkocsiból, be a költő házába. Varjúcsapat szál­lóit. keringett a fehér falaknál, mint egy mesében. A kastély, mdyben Madách Imre születőit és meghalt, ott áll a ka­tolikus templom mellett. Az út egye­nest oda vezet, a földesúr házához. Fe­hér falak, egyszerű, de finom barokk vonások, minden dísz nélkül. Ilyet csak protestánsok csináltak. A főbejá­rat felett dupla címer: a Mádáchok koronás griff je és a Maj'tényiak med­véje. Köröskörül pedig egy jókora park, amelybe átszfvárog az áradás vize. Nedvesség, köd, borongás ül mindenütt, a telkeken is. Azelőtt is ilyen volt itt minden? Ilyen nedves falak láttán nem csodálkozik az em­ber, hogy a felvidékiek betegsége, a köszvény, otthonos volt Sztregován is. A szobákban minden úgy van, ahogy nagyjában az író hagyta. Csak az első nagyobb helyiségben nagy a fordulat: Madách hatalmas tölgyfa- ebédlöasztialán dohányt vágnak s ren­deznek a sztregovai lányok, közben felváltva énekelnek szlovák és magyar nótákat. Ezekkel vigasztalták nagy­anyáik a költőt, amikor egyedül ma­radt. A dohány sárgái pora beborítja a falaikat, bútorokat, a zongorát, ame­lyen még ő is játszott, az író. Itt az ajtón nézett ki, a belevágott k:6 abla­kon utasításokat adott a kasanárnak, szólogattta béreseit. A boltíves kapu mögött hepehupás gazdasági udvar te­rül el, tárva-nyitva álló istállóval. Emitt elüt, a gyepen, valaha rózsák nőttek. Madách Imre ebben a ma­gányban dolgozott. Ajtót ajtóra nyitunk ki a deszka- padlás szobákban. Több, mint tíz éve már, hogy kihullott aiz ivadékok kezé­ből a földi vagyon. Múzeumot kellene Itt berendezni. Amit még láttam, meg­menthető érték. A köpcös kandalló, bőrbekötött könyvek a magas, falba - épített polcon, latin, magvar, német és francia könyvek, az ő könyvei, köztük megyei és országos tudósítások gondo­san bekötve és megszámozva. Aztán régi térképeik, kártyák, néhány olajkép is. Egy másik helyiségben feketére lak­kozott kínai bútorok, tekergő veres sárkányokkal, régi metszetek a falon. Az ablakon át a kertet látni, ahol sé­tált és meg-megálilt. Zúg a szél s rá­csapja az esőt az ablakokra. Babits jól érezte meg: Madáchból a puritán lutheránus beszél __A zt mo ndja,'hogy »költeményé ä pún tán templomra emlékeztet, nemes formák­kal, de minden dísz nélkül.« Madách eUklei ezekben a szobákban írtak val­lásos verseket s orgonaszóra nyíló énekeket. Egv emberben nem egy em­beri élet tapasztalatai szólalnak meg, ha olyat mond, mint Madách. Abban benne van egy család egész hőmérsék­lete, nemzedékek üzenete s magatar­tása. Madáchnak nem a nyugalom ju­Ez a forró emberi vallomás az, ame­lyet az Ür szava Is hitelesít, nincs más s jobb megoldás létünk értelme szá­mára. A kastélyból aztán kimentünk a kertbe. Egy domborulaton, ahonnan ellátni az Ipoly völgyére, ál! Madách Imre stria. A sír felett a pozsonyi Ri- gele Alajos nagyszerű férfi-géniusza emelkedik, bronzból, mintha fel akarna szállni, a test minden izma megfeszül a roppant vágytól. Itt alussza örök ál­mát a tragédia írója. A felhők tisztelet- adóan egy pillanatra széthúzódtak, előbújt a nap s arany kezével gyengé­den megcirógatta a repfllnlvágyót ott a sir felett. Koszorút tettünk Madách sírjára s megilletődve mentünk vissza- a pocsolyái kerten át a kastélyba. A köd- és felhökárplt ahelyt összehúzó- dot't mögöttünk. A sztrefeoval földesúr száz évvel ez­előtt nem az osztálya, a birtokos osztály felé fordult, nem is a nem­zethez: a világhoz apellált. Az Ember tragédiája a történelmet faggatja az­zal a hittel, mely ott, az északi tájon, gyökeret vert s lelkekel mozgatott a haladásért. Az emberiség előre megy! — nem kétséges, az Ember tragédiájá­nak ez 's válasza a végső. S annál erősebb s tisztább ez a válasz, minél inkább előzőleg kétségbeejtenek a tör­ténelmi színek. Madách az emberiség­ről szól, de számunkra nem vitás, hogy a magyarra, sa|át nemzetére is gondol, amelyik magyar halálos ko­molyan, szent áhítattal fogadta be Eu­rópa eszméit s Európa hagyta, hogy elvérezzen általuk. Madách csak Hu­nyadit említi művében, de Marttno- vicsékra s a szabadságharcra gon­dolt. Az egész mű ebben a gondolat­körben fogant s kelt kf. választ keresve a török hódoltság óta nehezen ocsúdó magyarság legfőbb kérdéséire. A kastély kapujában álltunk, amikor megkondult a déli harangszó. Ezt egy költeményében mondja, a Dal­forrásban. De ez az ő szemléié'«, ebből született az Ember tragédiája. Nem minden kétségbeesés egyforma jelen­tőségű. A rossz útról jó útra olyan kétségbeeséssel kell átkelni, hogy fél- számoljuk múltunk minden bűnét és hibáját. Ez a termékeny kétségbeesés rázza meg az olvasót az Ember tragé­diájában. Az emberi fejlődés »hiába­valóságának« történelmi látképei után, bárminő hosszúak is, ott van a nagy és útmutató befejezés a drámai költe­mény végén. Adám már mindent lá­tott, megpillantotta a jövőt, készen áll a megsemmisülésre. S ekkor Éva áll melléje, megmondja, anyának érzi magát. A fejlődés és haladás hitét e pillanatban kapja meg Adám. Ez az a megrázó lelki átalakulás, amikor meg­nyílik előttiünk az, emberi nem egész értelme e földön.^Hiába szól Lucifer, Adám érzi már a biztonságot: tolt osztályrészül, az ő »dalforrása« az mája. Adámot és Lucifert együtt és emberi lét kínzó-kiegyenlítő problé- egyszerre élte át. Nem is tudom már, lelkem hol végződik, Hol kezdődik a csendes éjszaka. Csak azt tudom, hogy kétség és nyugatom közi Kelt' mindkettőnek hullámoznia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents