Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-27 / 39. szám

/ ■fi­X-. t * ■-■ XVII. ÉVFOLYAM, 39. SZÄM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. SZEPTEMBER 27. „A lelkész legyen jó értelemben közösségi ember“ mondta Dr. Vető Lajos püspök a Teológiai Akadémia tanévnyilásAn 1 .Szept. 19-én tartotta Teológiai .Akadémiánk tanévnyitó ünnepélyét, amelyen megjelent dr. Vető Lajos, a Teológia ügyeiben ez évben eljáró püs­pök. A tanévnyitó istentiszteleten az igehirdetés szp’gjatát dr. Fitty Miklós dékán 'végezte el, aki igehirdetésében töb­bek között ezeket mondotta: »Krisz­tus. egyházának lelkészképző munká­sai és lelkésznövendékei is csak ak­kor állanak .benne az egyház vérke­ringésében és akkor tudják elvégezni * Teológián is, meg az egyházban is a rájuk hízott íeladatokat, ha’ egyre hangosabban, határozottabban, céltu- daíösábban s ezért egyre boldogab­ban tudják vallani az egyházban és a •világban Péter apostollal eglyüti: »Te Vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!» Tudsz-e te Tanártestvérem vallást tenni úgy a Krisztusról, hogy annak köze van a tanári munkádhoz és a tu­dományodhoz? Tudsz-e vallást tenni úgy a Krisztusról, hogy az életet, a Benne megtalált és megragadott új életet nem rejted véka alá, hanem ebben a világban, az em­beri társadalomban is igazi em­berként, igazán élni tudó, iga­zán dolgozni tudó és akaró, en­nek a világnak a kérdései iránt megnyílt szemű és kitárult szivü emberként és lelkészként bizo­nyítod meg és tanúskodol annak • pozitív lelkésszé nevelő és for­máló erejéről és hatalmáról?! És te. Teológus Testvérem! Tudsz*e vallást tenni úgy a Krisztusról, hogy minden szavadból és minden cseleke­detedből a keresztyén szerénység és alázat,- de a Hivatástudat. ad:a hars? rozoitság és Keménység,1 egyenesség,1 gerincesség és a keresztyén ember be­csületességé aradjonl'i Közelebb jutunk ebben a tanévben az Igazi célunkhoz, szolgálatunk ér­teimének a megragadásához és ered­ményességének a híveséhez, ha együtt tudjuk vallani, sőt együtt tudjuk imádkozni egymásért és egymással: »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.« Dr. Vető Lajos püspök ünnepi beszédét leikészképzésünkről (tartotta. Hat pontba foglalta össze, hogy gyülekezeteink mit várnak lelkészeik­től. 1. Legyenek aktív, agilis, szorgal- mos,~rétinismerms emberek'.~ Ar~äT- mes, taradt, unalmas, inaktív papot nem szeretik. 2. A \e?\V.észforgolódjék szívesen az emberek között. A visszahúzódó, em­berkerülő, megkeseredett 6zívű lelké­szeket gyülekezeteink nem szeretik. Az ilyen beállítottság' a legképzet­tebb 1 embereinket is ellenszenvesekké teszi gyüiekezeink népe előtt. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy gyülekezeteink közösségi lclkii- letű papot akarnak es szeretnek. ~K nép inagának való papot Számolnunk Rep akar választani! kell. azzal, hogy gyülekezeteink- tben hatalmasan megnőtt né­pünk öntudata hazánk demokra­tikus fejlődése során.- Ez a kö­rülmény még indokoltabbá te­szi azt. a különben természetes követelményt, hogy a lelkész legyen jó értelemben közösségi ember. 3. Anyagi téren a lelkész legyen szerény es igenyl'eten. . Nem imTit högjyna gyuieKezefeink nem hoznának áldozatokat az egyházért, beleértve a lelkészt is. Bámulatos például, hogy éppen a kis gyülekezetek milyen áldozatokra képesek. Az új díjlevélek általában véve jobbak, mint a ré­giek. Nem egy helyen szinte szé­gyenkezik a gyülekezet, hogy »csak ennyit« tud adni a papjának. 4. A lelkésztől elvárják, hogy azt a helyet, ahová kerül, vagy ahová kerülni szeretne, őszintén becsülje meg. -----------------------­5. Gyülekezeteink elvárják, hogy a lelkész legyen komoly, hivatásával összhangban lévő ember. " ' b. igen Koilio.y követése gyüle­kezeteinknek, hogy a lelkész az igét, az evangéliumot hirdesse vekül. 1WJe?y uoiog, nogy ma mar Ilyen teológiai módon fogalmazzák meg igényüket, s ez gyakran előfordul. Majd bőséges bibliai anyagra tá­maszkodva bizonyította be, hogy nem végezhetjük lelkéázi - munkán­kat személyünk kikapcsolásával!, mert »amkor Jézus azt mondja Tanítvá­nyairól, hogy ők a világ világossága, eleve nyilvánvalóvá teszi, hogy egész emberi mivoltukkal kell bizonyságot tenni a világ világosságáról. A saját 'lényükkel, emberi valójukkal, mi- voltukkal kell hirdetniők az igét. Su­gárzó' fényforrássá. ’ kell lenniük, amelyből szeretet, béke, öröm, böl- ckéaeg, igazság, jóság, szelidseg eoiógiai Akadémiánkról olyan • lel- zek kerüljenek ki gyülekezeteink­be, akik egyházunk és népünk javára jó munkát végezhetnek - a nagy Isten dicsőségére.« 1 . A laríévnyitó ünnepély kereté'.-en történt meg az 1953—54. tanévre.'el­vett 10 elsőéves hallgató beiktatása az Akadémia hallgatói sorába. A tanévnyitó ünnepély, részvevőit kellemes meglepetésként fogadta amelyen dr. Luther Márton Kiskáté­jának magyar fordításai és magyará­zatokkal ellátott feldolgozásaiból 170 különféle kiadásról szerezhettek koz-1 vétlen tapasztalatot a látogatók. A kiáEitás legrégibb magyar nyék vü Kiskátéja 1735-ből való, első lap­ján finomkezű rajz látható, a meg­feszített Krisztust ábrázolja, amint a kereszt körül álló tanítóknak és gyer­mekeknek ezt mondja: »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.« Rend­kívül szemléletesen magyarázza meg ez az 1735-ből való Káté azt, hogy mit is jelent a Káté-tanítás:' »Katiol.éo és katichizo annyit tészen, njint visz- szazengenek, p. o. mikor a szózat egy puszta házban vagy kősziklás helyen visszazeng és miniegy vissza adat­tatok: mely akkor is meg lészen, mi­kör válakt áz eleibé élő szóval gür­a Kiskáté kiállítás díiietett kérdésre Ugyan* HŐ sióval feleletet ád.« ■ ,: i> 4' : A kiállítás gazdag anyaga bizo­nyítja, hogy egyházunk legjobb erőit mozgósította a Káté-fordítás és fel­dolgozás munkájára, olvan híres püspökök nevét látjuk a"Káték cím­lapján, mint Kis János dunántúli; Szé­kács József, Györy Vilmos bányake- rületi püspök(Vk. Egyházunk mindig Szivén - viselte Luther Kátéjának ügyét, ezt bizonyítja a Brassóról, Orosházán és Rozsnyón át Pozsonyig Só’pFöüíg megjelenő Káték nagy száma. A 18., 19., 20. századi Káték sorát a legújabb Káté-fordítás zárja le. amelyet Pröhle Károly teológiai tanár fordított és látott el 'magyará­zatokkal. Á kiállít ás dr. Sólyom Jenó teológiai tanár jó munkáját dicséri. Angol egyházi hetilap az evanstoni nagygyűlés esetleges áthelyezéséről Az Egyházak Világtanácsa jövő évi nagygyűlését tudvalevőleg az északaírierikai Evanstonban szándé­koznak tartani. Miután az Egyesült Államokban most már az egyházakra is kiterjesztették azt a boszorkány­üldözést, amely a béke minden igazi hívét kommunistának minősíti és vádlottak padjára ülteti —j így hát nyilvánosan is felvetették á kérdést: vajjen beengedik-e Amerikába a keieteurópai egyházakból kikül­dendő delegátusokat, de általában a béke egyházi híveit. Nemrég Berggrav norvég püspök, az Egyházak Világtanácsa egyik el­nöke jelentette ki, hogy ha a kelet­európai egyházak képviselőitől meg­tagadnák az Egyesült Államokba való beutazási engedélyt, akkor a nyugati delegátusoknak- sem volna kedvük Amerikába menni és ebben az esetben más országban, valószí­nűleg Kanadában tartanák meg a nagygyűlést. Most Gordon Sisco, a Kanadai Egy­házak Tanácsának titkára, a Refor­mátus Világszövetség végrehajtó bi­zottságának tagja cikket írt, amely­ben felhívja a Világtanácsot, hogy a MacCarren-íéle bevándorlási tör­vény következtében, amely szerinte automatikusan kizárja a "vasfüg­gönymögötti" delegátusokat az evanstoni nagygyűlésen való részvé­telből, helyezzék át Kanadába a vi­lágkonferenciát. . Sisco "felhívása felzúdulást kel­tett az amerikai egyházi körökben, amelyeket még mindig izgalomban tart Oxnam metodista püspöknek az Egyházak Világtanácsa egyik el­Zsúfolásig megtelt a ferencvárosi egyházközség kápolnája s a zárt ud­varon is tolongtak az emberek, ami­kor Kemény Lajos esperes, Bonnyai Sándort, a gyüleke­zet egyhangúlag meghívott új pászto­rát iktatta hivatalába. Az ősz esperes, aki csaknem valamennyi ma szolgáló budapesti lelkész beiktató-esperese volt, tapasztalt, jó szavakkal tanította az új gyülekezeti lelkészt és a gyüle­kezetei a Galata levél egyházépítő igéivel »Élek pedig többé nem én, Ha­nem él bennem a Krisztus; amely éle­tet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem«. Szinte visszhangként prédikált Bonnyai Sándor. az előírt ige: Máté 6,1—4. alapján úgy, hogy az ige fényét a gyülekezetre, az anyaszentegyházra vetítette. Bonnyai Sándor egyike azoknak a lelkészek­nek, akik egész eddigi lelkész! szol» gálatokban a gyülekezetről gyüleke­zetre járás térítő igehirdetését végez­ték. Az egyetemes egyház ifjúsági lelkésze volt s ebből a sajátos lelké­sz! szolgálatból telepedik le egy gyü­lekezetbe, hogy annak lelkipásztora és söndozója legyen. »Gyülekezeteink­nek több mint egy évtizede vándorló papja most megállapodik egy gyüle-, kezeiben- — mondta Bonnyai Sán­dor ’ . s ezzel hangot adóit annak, ami egyházunkban az utóbbi- évek alatt oly szépen alakult ki, hogy a különböző missziói munkákat egyházunk gyülekezetivé tudta tenni, egyesületi és csoportmunka helyett és éppen igy a gyülekeze­tek lelkészeivé tudta tenni azokat a le’hészeket is. akik ezekben a munkákban szolgáltak. Ma már az ifjúsági munka valamennyi gyülekezet gondja s az ifjúsági munka utazó lelkésze is egy meg­újulást kereső gyülekezet lelké­sze. Bonnyai Sándor a tetszetős, a kül- rint kereső, a maga előtt kürtöllető keresztyénség ellen prédikált beiktató beszédében. A hamis alamizsnaoszto­gatásról szóló híres hegyibeszéd-rész- letet a papi szolgálatra alkalmazta: »Jaj nekem, ha a papi pálya előnyeit élvező és talán az emberi műveletlen-, ségből magának hasznot húzó hűtlen sáfár leszek.« Arra intette a gyüleke­zetei és az egyházat, hogy a szentes­kedés helyett az emberi élet szentsé­gét keresse s az emberi hiúság olcsó kielégítése helyett az emberek közötti szolgálat engedelmességét. »Nem szerethetem Istent, ha nem szeretem a másik embert — prédi­kálta Bonnyai Sándor, majd az egy-, ház iránti buzgó széretetről beszélt: »vigyázzunk mindarra a drága ér­tékre, amit evangélikus egyházun­kon keresztül adott az Ur a mi né­pünknek és vigyázzunk arra a szol­gálatra, amit egyházunknak, mint egyháznak kell elvégeznie ..a magyar nép között. Egyházunknak több szolgálatot kell vállalnia az embervílág felé, mint eddig megszoktuk és nem­csak ott kell szót emelni, mikor a mindannyiunk számára olyan megbecsülhetetlen békéről és annak megőrzéséről van szó. ha­nem a hétköznapok becsületes, , hűséges, alkotó munkájában is. Hűséges, tisztakézu, megbízható emberekre van szükség, akiknek látni a jó cselekedeteit.« ‘ A', hegyibeszédnek az alamizsnál- kodásról szóló igéjét tehát; Bonnyai Sándor a tetszetős egyházi csillogás keresése helyett az egyháznak az emberek között elvégzett . hűséges szolgálat betöltésében látta. A beiktató istentisztelet utáni köz­gyűlést Hódos Andor egyházközségi íelügyelő nyitotta meg s , elsőnek r Dezséry László * püspök üdvözölte a gyülekezetét -és az új" lelkipásztort., • ’ Az elhangzott igehirdetés gondola­taiból kiindulva arról • beszélt, -hogy volt az egyháznak egy hosszú-, kor­szaka -hazánk felszabadulása előtt, melyben a maga előtt tülköltető, fa­rizeusi álkegyesség volt az egyház n ágy kísértő je. A tetszétős, a köny- nyű, a felületes és saját magát pro­pagáló vallásos élet és egyházi élet kísértése volt ez. A felszabadulás óta az egyház­nak egy másik kísértése van, amely ennek ellenkezője. Az el­bújó, a »Nikodémus-i«, a magá- bazárkózó és titkolózó keresz­tyén élet és egyházi élet. Isten mind a kettőtől egyformán óv minket s a prédikáció alapigé­jében é* a Nikodémusról szóló igében ts. egyébként pedig a fel­szabadulás előtti és a felszaba­dulás utáni korszakban is egy­formán a belső újjászületést, a szív tisztaságát s a döntések őszinteségét követeli Isten az egyháztól és a keresztyén embe- , rektől. Újjá kell születnünk! S ha az egyház azt kérdezi, hogy újjászülethetik-e', noha .vén, akkor, az egyháznak is azt feleli Krisztus, mint Nikodémusnak: »Ne csodáld, hogy azt mondám nék- tek, szükség néktek újonnan szület­netek!« , Ezek .után a püspök. úgy emléke­zett meg Bonnyai Sándorról, mint egész» lelkészi szolgálata alatt őszin­te, magyarul beszélő lelkipásztorról s, arra hívta fel a gyülekezetét,» hogy lelkészével együtt mindenben az őszinte igazságot és-az őszinte maga­tartást-keresse, a lelkészt pedig arra intetté,- hogy egész figyelmét a gyü­lekezetnek szentelje s .rajta keresz­tül a'magyarországi evangélikus egy­ház -belső , megújulására, álszentség­ből és..álkegyességből az igazi ke­resztyén magatartás és .szolgálat ki­alakításra. ’ / ' A pesti ; egyházmegyei lelkészi munkaközösség és a gyülekezetek nevében Blázy Lajos újpesti lelkész •köszöntötte a gyülekezetei és a lel­készt, majd Bohunka Lajos gyüle­kezeti gondnok, a gyülekezet asszo­nyát és konfirmandusai üdvözölték a lelkészt. • A beiktatás után a ferenc­városi : gyülekezet szeretetvendégség- ben maradt-együtt testvéri hangulat­ban. ■'»• - - ’»■ • • , .........’ '______________________ nő kének tíz és félórás kihallgatása a MpcCarthy-féle vizsgáló bizottság előtt, a kommunista-barátság gya­nújával terhelten. MacCarren sze­nátor is nyilatkozott és kijélentette, hogy az egyházi delegátusok »mind­addig bemehetnek az Egyesült Ál­lamokba és ott tartózkodhatnak, amíg a maguk dolgával törődnek, a megadott időben eltávoznak, amc- rikaellenes szabotázsban vagy pio- pagandában nem vesznek részt«. A British Weekly című angol heti­lap munkatársa az amerikai igaz­ságügyminisztérium tisztviselőivel folytatott beszélgetést is közöl. Ezek arra hivatkoztak, hogy »az Interpar­lamentáris Unió Washingtonban tar­tandó októberi gyűlésén is részt fog­nak venni kommunisták, nevezete­sen a francia képviselöház tagjai, Egyébként az egyházi delegátusok számára a vizumot a főállamügyész és John Foster Dulles külügyminisz­ter fogják megadni« — közli feltűnő helyen az angol egyházi hetilap »Elzárja-e az utat a MacCarren-tör- vény az Egyházak Világtanácsa de­legátusai előtt?« — című cikkében. Az egyházi körök azt remélik, hogy »a szabad Amerikában« vala­hogyan mégis lehetővé fogják tenni, hogy az Egyházak Világtanácsának évek óta beharangozott evanstoni nagygyűlését ne kelljen más ország­ba költöztetni. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után . 17. vasár»»* János 17. 2«—3«. Krisztus hatalmas szerelete h mg­zik itt a főpapi imának kijelőtt szokat szóban. Mindenekelőtt .abbait;-,.hogy Krisztus megrendítsen ■ ‘könyörög • ~az. övéiért.: Létezhetjük, hogy az övéi meg­maradásának, életképességének, ke­resztyén tevékenységének alapja az « szeretet, amelyből ez az ima is fakad. Erezzük továbbá, hogy Krisztus ma­radék nélkül mindent átadott az' övéi­nek. Tehát nemcsak életét, de »di­csőségét* is. Tulajdonképpen előliünk áll valóságosan az a tény, hogy a főpap Jézus Krisztus' az övéiben tp- vább is jelen akar lenhi, vagyis : az övéit fel akarja használni á megváltói munka egész világon való megismerJ tetésére- Ezért hallunk olyan dolgok­ról, amelyek első olvasásra esetleg érthetetlenek előttünk, mint pl. *di-j esőség, egység, szeretett«. Mindhárom szócska gyakran hangzik felénk, azon­ban most konkrét üzenete van. /. A Krisztusnak adott dicsőség az a munka, amely ált aj hűségesen vég­rehajtotta az Atya akaratát mindnyá­junkért, vagyis szenvedett, meghalt és jeltámadott. A nekünk juttatott dicső­ség pedig az ebben való részesedés. Az a mi dicsőségünk, hogy Krisztus, meghalt a mi bűneinkért és mi bűn- bocsánatban élő gyermekek lehetünk'. Ezt a dicsőséget akarja Krisztus az egész világ tudomására hozni. Ebben lehetnek az övéi segítségére, vagyis rt világ előtt tudott, tapasztalt valóság tegyen a mi megváltott voltunk és a mi bünbocsánatban élő hitünk­2. A főpap azért folytatja az egység igényével mondanivalóját, mert d benne való hit, vagyis a Krisztusban nyújtott váltsághit »egy« lehet. A mi keresztyénségünk bűne az egység hicE- nya. Mindnyájan együtt hordozzuk a világ előtt e ténynek súlyos és gyak­ran minősíthetetlen voltát. Krisztus egységért könyörög, az egység Bernié valóság. Amennyiben benne, belőle élünk, annyiban vagyunk egyek, ifit-. nek a konkrét valóságát ki-ki tapasz­talhatja saját magán. 3. A főpap végül szer életről szol. De iltsem — mint sehol máshol az igében —. elvontan, hanem amikor ez övéi szeretőiéért könyörög, akkor ennek az ad súlyt,' ahogyan »Isten szeret«. És ezt mi keresztyének jól tudjuk,'hogy Isten szeret! : Rédey Fái „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, kénes az egész testét is megzabolázni“ <j*m *'aij ' -• . > * -V*. ’ { ...' • •• Vv.'í, Az őszinte keresztyénség útjait keresték Bonny*i: Sándor" Budftpe9t-ferencyárogi lelk^Bz ftéiRf&fágán

Next

/
Thumbnails
Contents