Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-06 / 36. szám

\

*

Az ötödik német nagygyűlés Hamburgban

Augusztus 12—16. között rendezték Hamburgban az ötödik német evangélikus nagygyűlést. A nagygyűlés rendezője ismét D. Dr. Thadden von Trieglatf. Az immár szokásos külsőségek között elsősorban az evangélikus tömegek tüntető megjelenésére építve rendezték meg ezt a nagygyűlést is. A megnyitón 40 ezer ember vett részt, melyből tízezer a Német Demokratikus Köztársaságból jött. A német egyházi lapok hálásan kommentálják a keleti német kormány engedélyét, mely tízezer útlevelet biztosított ehhez a nagygyűléshez.

Thadden von Trieglatf, a gyűlés elnöke, a gyűlés végeztével táviratot küldött Grotewohl miniszterelnöknek, melyben megköszönte a keleti német kormány jóindulatát. A táviratban a többi között ezt mondja: »ön segítségére volt ezzel a német evangélikus nagygyűlésnek, hogy az teljesítse fontos szolgálatát keleten és nyugaton élő népünk üdvére. Azért imádkozunk, hogy egyházi nagygyűlésünk áldást hozzon egész népünkre és annak vezetőire.«

Ä külföldi lapok megírják, hogy a hamburgi lakosság nehezen támogatta a nagygyűlést. A svájci evangélikus sajtószolgálat a többi között megírja, hogy a konferencia érdekében 400 ezer látogatást végeztek el Hamburgban, hogy 18 ezer ingyenes szálláshelyet találjanak a vidékiek és a keletnémetek számára. Hamburgban egymillióhétszázezer evangélikus fizet kötelezően egyházi adót, de ennek csak 2.2 százaléka templomlátogató. Az egyházi nagygyűlést mégis itt rendezték, mert ez a mai nyugatnémet állam legnagyobb városa és a »keresztyén politikának« is segítséget akartak nyújtani a nagygyűléssel a nyugatnémet választások előtt. Külföldi laptudósítók megírják, hogy Hamburgban valamennyi politikai párt beszüntette ezekre a napokra a politikai agitációt, »hogy az evangélikus nagygyűlést ne zavarják«.

Ugyanakkor azonban a férfiak számára nagygyűlést tartottak ' »Választások előtt állunk« címen, úgy hogy inkább az az igazság, hogy részben maga a nagygyűlés vállalta a választási propagandát ezekben a napokban.

A nagygyűlést óriási apparátussal rendezték, számos külföldi vett rajta részt, az Amerikai Egyesült Államokból, a Skandináv államokból, Angliából, Ausztriából és Jugoszláviából is. A genfi ökuménikus központok is képviseltették magukat. Tizenöt püspök prédikált különböző hamburgi templomokban. Különleges találkozókat rendeztek, különböző csoportok számára. Az egyházi lapok a nagygyűlésről úgy számoltak be, hogy annak szerteágazó pro- grammját egységesen senki sem ki- |

sérhette figyelemmel, hanem abból Inkább kis részleteket hallott.

Voltak a nagygyűlésnek kiemelkedő pontjai is, így Lüthi, svájci lelkész tartott igen nagy nyilvánosság előtt bibliatanulmányt és Nie- möller Márton, tartományi egyházi elnök nagy beszédet tartott a békéről, a népek közötti tanácskozások útján való és a kormányok tárgyalásai útján keresendő nemzetközi megbékélésről s a német nép egységéről.

A nagygyűlés vezérlő témája ez volt: »Ne veszítsétek el hiteteket«. A témát hét munkacsoportban tárgyalták. A munkacsoportokban ezt a témát hét különböző irányban fejtegették. A megbeszéléseken a német nép és a német egyház döntő kérdéseit vagy elkerülték, vagy Igyekeztek azokat a nyugati politika szempontjai szerint formálni. A Svájci Evangélikus Sajtószolgálat szerint a német nép egységéről való megbeszéléseket például ezzel a mondattal jellemzik: »Megakadályozták azt, hogy a jelenleg olyan szívesen hallott »újraegyesülés« szó az egyházi nagygyűlés által vallásos glóriát kapjon.«

A nagygyűlés záró aktusánál óriási fakeresztet állítottak fel, s a nagygyűlést rádión és televízión közvetítették.

A nyugati egyházi sajtó felveti az ilyenfajta nagygyűlések értékének kérdéseit. Az egyik vélemény szerint az »ember kénytelen sok kétely- lyel utazni egy ilyen német nagygyűlésre, magával cipelve a tömeg- pszihózis szorongató érzéseit«, más vélemény szerint az »ilyen egyházi nagygyűlés kísérlet arra, hogy az evangéliumot új formában hozza közelebb a mai emberhez.« A Die Kirche című evangélikus lapban Werner Schnoor értékeli a nagygyűlést s a nagygyűlés első jelentőségének tartja, hogy »az emberek látják egymást«. Finom formában bevallja ez a cikk azt is, hogy milyen külsőséges és tüntető formában történik az ilyen nagygyűlés »bizonyságtétele«. Schnoor azt írja, hogy az ilyen nagygyűlésre utazással az ember »bevallja, hogy az egyházhoz tartozik, már azzal, hogy odautazik.., a további út ehhez, hogy kabátunk gomblyukába kitűzzük a nagygyűlés jelvényét.«

A hamburgi nagygyűlés Jelentőségét mindenesetre abban lehet látni, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban élő keleti németek nyílt szívvel keresték ebben a találkozóiban is a német nép egységének kiharcolásához segítő újabb alkalmat és ez nyilván nem volt viszonzás nélkül a nyugati németek részéről sem. Niemöller beszédét úgy kell értelmezni, mint azoknak a nyugatnémeteknek a hangját, akik világosan tudják, hogy ml a német egyház kötelessége ezekben az években.

Űj fordításban megj'elentl

DOKTOR LUTHER MÁRTON

KIS KÁTÉJA

Fordította és magyarázatokkal ellátta : ifj. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár

Ára 3 forint

Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskln-utca 12. — Csekkszámla szám: 220.278

EVANGÉLIKUS ÉLET .

. , ■ - —----------------------------------------------------- ■ - --------------------------------------------------- -*

• ■ t t • , ,\r .n . .

• ... • .1 . ! / . , I

Készülj az ige hallgatására!

Szentháromság után 14. Vasárnap János; 6:60—66.

A nagy kenyércsoda, amelyről Jártas evangéliuma 6. fejezetében' olvasunk, tágrameresztétt szemeket eredményezett és álmélkodi megdöbbenést szült* Általános tetszést aratott és nagy sikert jelentett. De a hozzá fűzött, elmondott beszédek — amelyek, pedig a, lényegre mutattak »kemény beszéd«, sót megbotránkoztató volt. Jézusnak a lényegre, fontosra, szükségesre vonatkozó igéi még az övéiben is zúgolódásra találtak. Ennek az oka, boga övéi nem tudták befogadni az Ö életet eligazító igéit. A szemük,. gondolkodásuk, általában véve az egész felfogásuk a mellékesre, a nemfontosra irányult. Igénkben világosan kitűnik, hogy Krisztus az egyház mai népéi is hogyan akarja nevelni, kormányozni '■ beszédével, egyszóval eligazítani. Ezért mutat rá ismételten a lényegesre, a fontosra, a szükségesre. Azt kell a ml egyházunknak tisztán látni, amiről itt a 6. fejezetben szó van: Krisztus beszédét, igéjét adja; és azonkívül a szentségeken keresztül Isten kegyelmét kapjuk.

Itt a hangsúly tnost a beszéden van. Mégpedig nem Is akármilyen beszéden. Általában Krisztus beszéde sohasem »akármilyen«. De itt az élet beszédeiről van szó: »a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet«. És mert Krisztus ezt kijelentette, azért hirdetheti az, egyház is, Jiogu az ö beszéde élet• És Hirdethetjük, hogy az a beszéd, amelyet tőle hallunk, eligazító beszéd. Akármilyen keményen hangzik is, mégis a mi életünkről szóló beszéd. Akik a »kemény beszédben« nem látják az O élétet irányító akaratát, azok úgy visszavonulnak, mint az ö tanítványai közül sokan. Akik azonban bűnbánattal veszik, azok bocsánatot nyernek és új életük van. Az egyház népe boldog, ha a »kemény beszédet« is hallja, mert abból is az 0 szere te tét meríti, Az egyház népe örül, mert Jézus ma is élet beszédét adja. Hallgassuk nyitott füllel és szívvel az 3 beszédét■ Figyeljünk a vasárnapi igehirdetésben' arra, hogy Krisztus beszéde miképpen lélek és élet.

Rédey Pál

Háromhónapos kántorképző tanfolyam Foton

November 16-án kezdődik Fóton a tizedik kántorképző és belmissziói tanfolyam. Részt vehetnek férfiak és nők egyaránt. A tanfolyamon való bentlakás kötelező. Jelentkezni csak az illetékes lelkész! hivatalon keresztül lehet. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. Lelkész: ajánló levél. 2. Orvosi bizonyítvány. 3. Rövid életrajz. A tanfolyamon lakás, fűtés világítás és részvételi díj címen h a- v o n k i n t a kövétkezőket kell fizetni: 150 forint készpénzben, 5 kg fehér liszt, 2 kg cukor, 15 db tojás, 1 kg gríz, 1.5 kg zsír, 1 kg sertéshús, 0.5 kg mák, 5 dkg paprika, 10 kg burgonya, 0.5 kg száraz bab. Kenyérről mindenki maga gondoskodik. A természetbeliek részben készpénzben is megválthatok. Jelentkezés: Evangélikus Belmissziói Otthon, Kőt (Pest megye) címen.

Giertz Bo:

HITBŐL ÉLÜNK

Vászonkötésben. Ara: 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály

Budapest, VIII., Puskin-u. 12.

GYÜLEKEZETI HÍREK

Szeptember 6. Szentháromság után 14. vasárnap.

Igék: d. e. Jn 6,60—66. Km 8.6—11, d. u. Jób 32,4—9.

A*vasárnap üzenete: Test és Lélek.

Liturgikus szín: zöld.

DEAK-TÉR

A gyülekezet új munkaévét szeptember 6-án ünnepi istentisztelettel kezdi meg. Az istentisztelethez úr- vacsoraosztás csatlakozik. Ugyanaz nap délután fél 7 órakor szeretei- vendégség lesz. Előadást tart Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár, közreműködnek a Lutheránia szólistái.

ZUGLÓ

A szeptemberi munkaév kezdete alkalmából a gyülekezet lelkésze szeptember 6—13 között »Felséges nyitány« címen igehirdetés-sorozatot tart a Hegyi beszéd boldogságmondásairól. Mégpedig az első és utolsó igehirdetés a vasárnap délelőtt 11 órai főistentiszteleten hangzik el; a közben esők, hétfőtől szombatig, este 7 órai kezdettel tartatnak. Az egészet szeptember 13-án d. u. 4 órakor szeretetvendégség zárja be. Ezen Kemény Lajos esperes tart előadást.

LOVASZPATONA

A lovászpatonai evangélikus egyházközség szeptember 6-án isten- tisztelet keretében búcsúztatja nyu- galbmbavonuló lelkészét Szalay Mihályt és ugyanakkor iktatja be hivatalába meghívott új lelkészét, Boj- sza János szombathelyi vallástaníló lelkészt. A beiktatást Halász Béla esperes végzi,

ZALAGALSA

Augusztus 23-án iktatta be Halász Béla esperes a Síkos Gyula lelkész lemondásával megüresedett lelkészi állásba egyhangúlag meghívott Bókkon Lajos körmendi missziói lelkészt ünnepi istentisztelet keretében. Mind a búcsúzó, mind a beiktatott lelkészt meleg szeretettel köszöntötték az egyházmegye, az anyagyülekezet és a filiák részéről,

NYÍREGYHÁZA

A nyíregyházi evangélikus egyház« község idén ünnepli alakulásának 200 éves évfordulóját. Az ezzel kapcsolatos ünnepségek során az egyházközség vallásos estet rendezett a nagytemplomban a szeretetotthon javára. Az est műsorán bibliai tárgyú munkák szerepeltek. Mély hatást keltett dr. Vietorisz Józsefnek gyönyörű verses bibliai fordítása. A vallásos estet még művészi ének- és orgonaszámok gazdagították,

GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE

A győr-soproni egyházmegye lelkészi munkaközössége augusztus

25-én Győrött ülést tartott, Németh Károly esperes elnöklete alatt. Úrvacsorát osztott Menyhár István győri lelkész. Dombi László felpéci lelkész előterjesztésében foglalkozott az értekezlet az egyházmegyében rendszeresítendő lelkészi önsegély ügyével. Behatóan megtárgyalták a lelkészek a Magyar ökumenikus Bizottságnak az Egyházak Világtanácsához intézett üzenetetét,

HAZASSAGKÖTES

Halasy Endre sarkad: missziói lelkész július 14-én házasságot kötött Márki Jolánnal a mezőhegyesi evangélikus templomban,

HALÁLOZÁS

Sikos Kálmán nyugalmazott lelkész augusztus 21-én elhunyt. Temetése augusztus 23-án volt Kajár- pécen. A temetést Németh Károly esperes végezte,

Endreffy Jánosné született Hajek Hermin, Endreffy János ny. lelkész neje életének 58-ik évében hosszú betegség után Nyíregyházán elhunyt.

Lelkészcsaládnál, kertes házban két egyetemi fiú- vagy lány hal Igatót lakóul fogadnának,

Régi magyar-cseh kapcsolat emléke

A cseh szellemi életnek fontos jubileuma van most. Kétszáz évvel ezelőtt született Josef Dobrovsky cseh irodalomtörténész és nyelvtudós, akinek fellépésétől datálódik a cseh nemzeti szellemű irodalmi és tudományos élet újjászületése. Josef Dobrovsky 1753-ban született s 1829-ben halt meg. Németül és latinul írt, de mélységes hazafias érzése gyújtotta lángra az ellenreformáció óta elalélt cseh szellemi életet. Ez a finom, művelt abbé a cseh felvilágosodás legmegnyerőbb alakja. Kritikájával elutasítja egy hamis középkori kézirat hitelességét s megalapozza a cseh irodalomtörténetet és a szláv nyelvtudományt. Magatartásban, módszerben, sőt arckifejezésben Is hasonlít a mi Kazinczy Ferencünkre. Akkortájt az ő szellemi formájuk volt a legnagyobb fellépés, a legbátrabb tett. Josef Dobrovsky közvetve a cseh huszitizmus nyelvi és szellemi örökségét állította a csehék elé. Dobrovsky magyarbarát volt, akárcsak száz évvel előtte Comenius. Érdekes, hogy Magyar- országon született, a Győr megyei Gyarmat községben, a sokoróaljai

járásban. Dobrovsky osztrák-cseh katona fia volt s hazánkat kisgyerek korában elhagyta, de mindhalálig önérzetesen mondotta, hogy ő »félig- meddig a dicsőséges magyar nemzet fiai« közé tartozik. Tudományos munkássága során mindig talált módot a magyar irodalom őszinte értékelésére. Magyarországi tájékoztatója R i b a y György evangélikus lelkész volt, az ismert tudós, aki S zé c h e n y i Ferenc titkáraként részt vett Nemzeti Múzeumunk létrehozásában is. Ribay révén állapította meg Dobrovsky, hogy a magyar protestantizmusnak hatalmas szerepe volt a magyar nemzeti szellem megtartásában és elterjesztésében, ezért hát különös küldetésé van a magyar protestantizmusnak is, akárcsak a csehekének. Comenius említette elsőnek a magyar nyelv rokonságát a finn nyelvvel. Dobrovsky már téglát épített a finn-ugor nyelvészet számára, komoly érvekkel bizonyítva a magyar és finn-ugor nyelvek rokonságát. Okos, őszinte, finom egyénisége a cseh tudósnak a magyar- cseh kapcsolatok egyik élő emléke,

(Sz.)

■unuimmiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiuiiiifiiiiiiiiiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitjiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiuiiiiimmniiiiiiiiitiiniiitniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia

Móra Ferenc:

Tiszteletes

A levelényi tiszteletest életében csak egyszer látták haragudni, akkor is csak a templomkert rózsái láttok, meg a rajtuk legelgető méhecskék. Ugyancsak csóválták a virágfejüket a rózsák, a méhecskék is mind azt dongták, hogy ilyent még nem értek, mióta szárnyuk kihasadt.

— Hát igenis, haragszom — mondta szigorú, ráncbaszedett homlokkal a tiSzteletes úr és rácsapott a pipaszárral a mohos márvány pafra, amin a kőrisek árnyékában üldögélt.

De meg is simogatta a padot mindjárt, mintha bocsánatot akarna kérni tőle. Harminc év óta szokta ő innen nézdegélni a világot, a messze kéklő hegyeket, a pirostetejű házikókat a völgyben, a gyepen ugrándozó Dá- ránykákat és az égen úszkáló felhő- falkákat. Azálatt bizony úgy megszerette az öreg padot, mintha lelkes állat lett volna. A rózsákkal, a méhekkel pedig úgy el tudott beszélgetni, mint aki bizonyos benne, hogy értik a szavát. És lehet is, hogy éritették, mert most is, amint elkezdett beszélni, egyszerre széjjelebb nyitották kelyhüket a rózsák és abbahagyták a döngicsélést a méhek.

— Hát igen — mormogta keserűen

úr haragja

a tiszteletes úr — hát való az, amit ez az öreg Gál Andrásné csinál? Hetvenkét esztendős öregasszony létére minden vasárnap elalszik a templomban, mint valami ölbeli gyerek. Hát hallott már ilyent valaki?

— Nem, ilyent nem hallott — susogták a rózsák és döngicsélték a méhek.

Sőt az öreg kőrisek koronáján is átfutott valami halk rezdülés, bár őket senki se kérdezte s ez még jobban felháborította a tiszteletes urat. Most már egész nekitüzesedett a haragnak és hangosan áradt szelid szájából a haragos panasz:

— Minden igehirdetést keresztülalszik, ahogy beül a harmadik padba, sóhajt egyet-kettőt s rögtön bóbiskolni kezd. Nem hall egy hangot se az Űr igéiből. No, de rápirítok, ha meglátom, rá én. Megmondom neki a lelkemen valót, ha meglátom, meg én.

Abban a percben ijedten kapta le a fejét, öreg Gál Andrásné közeledett f,eléje. Két báránykát szorongatva hóna alatt, fáradtan döcögött át a templomkerten.

Tiszteletes úrnak mintha egyszerre elfújták volna a haragját, Kinyitotta

a kapcsos ódon bibliát s úgy belemerült, mintha se látna, se. hallana. — Hátha nem vesz észre — gondolta magában —, akkor nem kell meg- pirongatnom. Mert hiába, csak nem illik énhozzám a pörlekedés.

De már akkor rávetődött öreg Gál Andrásné reszketősfejű árnyéka a bibliára. — Tegyünk úgy, mintha aludnánk — fogta le égszínkék szemeit a tiszteletes. Nem ért az semmit. öreg Gál Andrásné. olyan hangos jónapot kívánt, hogy erre még a murmutérnek is fel kellett volna ébredni álmából. Tiszteletes , uram is felvetette a szemét, össze is szedte a bátorságát és rászólt szigorúan az , öregasszonyra:

— Szülém, tudja-e kend, hogy ma vasárnap van? Hát azt tüdja-e, hogy a vasárnapot meg kell szentelni?

A szüle egy kicsit együgyűen mosolygott. Nem egészen’ értette az Istenadta, mit mond a tiszteletes úr. De annak nagyon örült, hogy ilyen nyájasan megszólította őt, a szegény gyapjúnyíró asszonyt, .akinek, semmi érdeme sincs erre a nagy tisztességre./ m H ;■* ^ fri

— Igenis, lelkefn-galambom, tiszteletes uram — hajtotta, meg alázatosan a sárgákertdős fejét?, csak megúsztatom ezt a két báránykát, aztán sietek vissza templomba. Prédikációra okvetlen ideérek,

Elmosolyodott erre a tiszteletes és > barátságosan simogatta meg a bá- | ránykákat. — Jó, jó, szülém, csak , azért nem kell szaladni, nem való az : már az ilyen öreg testnek.

Majd kipihenem magam a templomban— nézett fel vidám bizakodással az öregasszony. — Tudja, lel- kem-galambom, én mindig az isten- ' házában szoktam kipihenni magamat. Hétközben lótok-futok, talpalok mindig, nincs nekem megállásnyi időm se, nem is természetem a henyélés. ! Hanem itt a templomban, az én padomban, itt mindig megnyugszik tes- i tem-lelkem.

Megint elmosolyodott a tiszteletes úr és egy kicsit keményebbre vette ja szót: Tudom én azt, szülikém. Aludni Is láttam ám én már kelmédét az istenházában. Az pedig nagy vétek ám, tudja-e?

Gál Andrásné törődött öreg szeméből egyszerre megeredt a könny.

Jaj, Istenkém, sohse gondoltam : én arra, hogy olyankor talán nem is jól cselekszem! Én mindig azt gondoltam, lelkem-galambom, hogy olyankor a jó Isten küldi rám az álmot. Mert én nagyon szépeket szoktam ám ott álmodni a pad sarká- ■ ban. Lelkem jó uram mindig odaül mellém álmomban, mint ahogy életében is mindig ott ült. Két szép legényfiam is oda támaszkodik a pádhoz és énekelik a szent zsoltárokat, mint azelőtt, míg a háborúban oda nem maradtak. Menyecske-lányom is ott térdel az első sorban, szép fekete selyemkendővel a fején, amelyikben eltemették. Kis unokám Is ott bogárzik az oltár mögött, ki- kikukucskál a nevető szeme, nem győzök neki integetni, hogy megharagszik ám az Istenke, ha a házában pajkoskodnak. Ügy bizony. Nincs már nekem senkim a világon, olyan vagyok, mint a megszedett tőke — de látja, lelkem tiszteletes uram, vasárnap itt a templomban mindig együtt vagyok azokkal, akiket eltemettem.

Bégetni kezdtek a báránykák, meg iramodott velük a szüle, de visszaszólt a templomkert kapujából:

— Mindjárt jövök vissza, instálom, A beszédre bizonyosan visszaérek.

Tiszteletes uram sokáig nézdegélt öreg Gál Andrásné után. Aztán beballagott a méhesbe, kihozta onnan a kisvánkost, amin ő maga szokott szenderegni ebéd után és bevitte a templomba.

A harmadik padba tette be, a sarokba, öreg Gál Andrásné helyére és még meg is simogatta, mondván:

— Nagyon szépeket álmodjon rajtad a szüle!

Ez a levelényi tiszteletes haragjának igaz története,