Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-06 / 36. szám

I XVIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. SZEPTEMBER 6. A koreai fegyverszünet után „Magyarországon az egész egyházi élet megváltozott és megelevenedett“ Kurt Essen újabb cikke magyarországi benyomásairól Az Egyesült Nemzetek közgyűlé­sének augusztus 28-1 teljes ülése — a Szovjetunió képviselőjének tilta­kozása ellenére — elfogadott egy olyan javaslatot, amely képmutatás­ban talán túltesz minden eddigi ame­rikai javaslaton. A közgyűlés ebben a határozatá­ban »tisztelettel adózik azoknak, akik Koreában az ENSZ zászlaja alatt el­estek«. S a tényeket meghamisítva azt állítja, hogy »az ENSZ erőfeszí­tése sikerrel járt annak érdekében, hogy visszaverje a fegyveres táma­dást«. Minden becsületes ember csak megvetést érezhet ilyen képmutatás láttán. Visszataszító az, ahogyan a hadianyaggyárosok ENSZ-beli kép­viselői »kegyelettel adóznak« az ál­taluk halálba küldött, megtévesztett emberek ezreinek sírdombjai felett. Nem kevésbbé képmutató a hatá­rozat második része is, amely törté­nelemhamisításhoz folyamodik. Is­mét előkerült az a rágalom, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság volt a támadó. A tények, ame­lyek a világsajtóban a koreai ag­resszió kirobbantása óta napvilágot láttak, meggyőzően bebizonyították az egész világ előtt; a délkoreai csa­patok követtek el amerikai felbúj- tásra agressziót a békés koreai nép ellen. Mindnyájan nagyon jól emléke­zünk arra az okmánygyűjteményre, amelyet a koreai hadsereg katonái zsákmányoltak Szöulban, a Li Szín Man-kormány titkos irattárában. Fjekből az okmányokból kitűnik, hogy az Egyesült Államok éveken át készítette elő a koreai agressziót. Jellemző adalék az agresszió^ előké­szítésével kapcsolatban az a fénykép- felvétel, amelyet az »Associated Press« hírügynökség tudósítója az agresszió előestéjén készített. A fény­kép John Foster Dullest — aki ma az Egyesült Államok külügyminisztere Niemöller Márton, a Német Hit­valló Egyház vezetője és a Hessen- Nassau-i német evangélikus tarto­mányi egyház lelkészi elnöke húsz­ezer ember előtt mondott beszédet a hamburgi »Kirchentag«-on, a né­met evangélikus egyház ötödik nagy­gyűlésén. Beszédét »A német népnek a többi nép közötti helyzetéről« tartotta. Niemöller azzal kezdte beszédet, hogy annak a kérdésnek, hogy ml a német nép helyzete a többi nép kö­zött a jelenlegi világeseményekben, »szenvedéssel és bűnnel telített elő­története van, amelytől nem szabad eltekinteni«. »Mi még mindig két malomkő között őrlődünk, mert mi mind a két oldal felé adósok marad­tunk és éppen ezért mind a két fél­lel tisztázni kell a helyzetünket.« Niemöller megállapította, hogy a német nép történelmi bűne, amely miatt jelenleg szenved, még mesz- szebb gyökerezik a hitleri fasizmus­nál. Hitler, szerinte, az a tisztátalan lélek volt. aki a biblia szavai szerint hetedmagával tért vissza az üres szobába. »A mi vétkünk, mint min­den egyéb vétek, kettős: vétkezés Is­ten ellen és vétkezés az emberiség ellen. És ime most itt állunk ezzel a mi istentelenségünkkel és ember­telenségünkkel, mint nép a többi nép között.«, Niemöller megállapította, hogy Isten elvágta a német nép előtt a nemzeti bűnökhöz visszavezető utat és csak katasztrófával végződhetik az, ha a régi kísértések a német népben felélednek. A továbbiak­ban hitvallást tett a békéért való küzdelem mellett: »Ma azt kérdezik tőlünk, mit akarunk cselekedni, hogy fele­lősségünknek komolyan eleget tegyünk és betöltsük a feladat — ábrázolja, amint lövészárokban állva éppen a küszöbönálló hadmű­veletek egy mellvédre fektetett tér­képét tanulmányozza. Ismert az az amerikai politika is, amelyik két éven keresztül megakadályozta azt, hogy a fegyverszüneti tárgyalások eredményre vezessenek. Legutóbb pedig, közvetlenül a fegyverszünet megkötése előtt Li Szin Man nagy­hangú nyilatkozatokat tett, hogy to­vább folytatja a háborút Korea »egyesítéséért«. Ezt a kijelentését mindjárt tettel is alátámasztotta: erőszakkal 27 ezer koreai-kínai hadi­foglyot »szabadonengedett« és nagy­részüket besorozta erőszakkal zsol­dos hadseregébe. Ma három évvel az agresszió ki­robbantása után a támadók ugyan­ott állnak, ahonnan az agresszió ki­indult. Ezért van hát szükségük arra, hogy ha már a csatamezőn sú­lyos vereségeket szenvedtek, akkor legalább az ENSZ-ben becikkelycz- zék »győzelmüket«. A világ népei nemrégiben a koreai fegyverszünet kiharcolásával mutat­ták meg, hogy milyen hatalmas erőt képviseltek. A békeszerető népek ma a koreai kérdés igazságos, tartós ren­dezését követelik, s hangjukat sem­miféle történelemhamisító határo­zattal nem lehet elfojtani, mert na­gyon jól tudják, hogy mi történt és történik Koreában. Magyar népünk egyöntetűen és lelkesen foglalt állást a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megsegí­tése mellett. Mindnyájan őszinte se- gítcniakarással támogattuk a koreai nép hősi harcát, melyet független­sége megőrzéséért folytatott. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban hatalmas lendületű újjáépítő munka indult meg. A ko­reai nép megedződött a. harcokban és most lelkesen lát hozzá az ame­rikaiak által súlyosan megrongált or­szága újjáépítéséhez. ránkeső részét: ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, éljetek békességben minden emberrel (Róma 12:18)« Majd a német nép békéjének kérdé­sét, nemzetközi összefüggésbe állí­totta és hangsúlyozta, hogy a né­met népnek kelet és nyugat között a híd szerepét kell vállalnia, mert »mi magunk csak akkor élhetünk békében, ha mind a két oldalunkon béke uralkodik«. »Ha békét akarunk, akkor a má­sik féllel való megegyezésre kell törekedni, és ha ezt akarjuk, akkor tárgyalni kell vele. Ez az egyetlen út, amelyet keresztyé­nek javasolhatnak.« Niemöller ezután a német nép egységéről is nyilatkozott. »Senki sém veheti tőlünk rossz néven — mondotta —, ha ismét egy néppé akarunk lenni. Ez természetes kíván­ság, mert egy nép vagyunk. Az a tény, hogy kelet és nyugat határán lakunk, azt a feladatot állítja elénk, hogy népünk híddá legyen, melyen Kelet és Nyugat népei találkozhatnak. Ha ma van népünknek a népek sorában feladata, ez a feladat csak a béke lehet.« Beszédének végén erőteljesen szállt szembe minden olyan tervvel, mely katonai úton és háború árán kísé­relné meg a német nép egyesítését. Niemöller beszédét a hatalmas hall­gatóság óriási ünnepléssel fogadta. Ugyanakkor a Németországi Evan­gélikus Egyház zsinaténak elnöke: Heinemann Gusztáv, Düsseldorf­ban beszélt és azt hangsúlyozta, hogy a németek egyre növekvő mértékben megegyezést kívánnak Kelet és Nyugat között. ; Legutóbb közöltük Kurt Essen duisburgi lelkipásztor tárgyilagos, lelkes cikkét, amelyet a nyugatnémet egyházi sajtó számára írt az új Magyarország virágzó gazdasági és szellemi életéről. Most a Rajnavidéki Evangéliumi Sajtószövetség lapja, a Kirche in der Zeit közli Essen lelki- pásztor újabb cikkét, a magyar pro­testáns egyházakról. A cikk így hangzik: »A Béke Világtanács ülésezése al­kalmából — amelyen több német lel­B É K E Frantiseh Branislav Szivedbe ezt ,a szót jegyezd, míg megszeged a kenyeret — álkoplaltad az éveket, sötét volt minden, vaksötét... parira csak egy hullám vetett. Fönn csupa dörgés volt az ég. £s fölsírt benned, napra-nap a kin, mert vége nem szakadt. Szivedbe ezt a szói jegyezd, mikor látsz játszó gyermeket s mosolygó hajnalcsillagot. Virágok, csillagában él a gyümölcs — őrzik a magok, tevele hull bár, mint a vér. E szó óvja a harmatot a kelyhen, rá ha jég zuhog. Szivedbe ezt a szót jegyezd, fegyverezd föl szereteted. Tombolhat akkor szörnyű, kor, a bősz hullám Sziklákra ésap, mert ez a szó mába forrt s tovább edzi az akarat. E víg-kedves szóval köszöntsd a vendéget küszöbödön. ' I ' : 4, • | -« Szívedbe ezt a szót jegyezd! S egyszer, meglásd, a kikelet végre mindenkinek kinyit, a fiatal fákból csap át. ' >’ . A nők s gyermekek dalait fűti s férfiöklökbe vág. i _ Es e szóval gyújt az a nap a világon fénysugarat. Szivedbe ezt a szót jegyezd. S az emberhez jutsz'közelebb. E szóval kovácsold napod, e szóval fesd a képeket, írj verst, szórd szét a magot, ez véd, csapást, bajt visszavet, e szó mutatja az irányt s lámpát gyújt, ha az est leszállt. Szivedbe ezt a szót jegyezd, rácsot, szuronyt megtörhet ez. E szó erősít, mint a gyógyszer, világunk ő gyógyítja meg, bölcsődalokkal altatót zeng, hajót kikötőbe vezet, messziségekbe ő az út, zengik országok s csöpp faluk. Szivedbe ezt a szót jegyezd! Minden szív visszhangozza ezt. Forrást folyöjához Sodor. Szakadékon hidat von át, történelmet ír: ezt a kort, ő ad nekünk méltó hazát. E gyöngéd forró szó, amely jövőnk kalászát veti el. Szívedbe ezt a szót jegyezd/ S harangot kondltsz véle meg. e szót zengik a hegedűk, e szóval étünk boldogan s a sziveken sebet nem üt a gyűlölet s a fájdalom. A béke szép, szilárd szava eltezet dús tájaira. Szívedbe ezt a szót jegyezd! így jutunk egyre közelebb. Ez a szó győz az ágyúkon, összefogja mindünk kézéi, értjük: minden nyelven rokon. A békét őrizd, óva Védd! S minden nép fönntartja, örök pajzsaként a világ fölötti Szlovákból fordította: Vidor Miklós kész, köztük Niemöller elnök, Rose főtanácsos, mint Dibelius püspök személyes képviselője, Küppers vi­káriusnő és mások vettek részt — ugyancsak a budapesti kongresszus vendégeként tíz napon át én is meg­látogattam a magyarországi protes­táns egyházakat. Nagy őrömmel kell visszagondol­nom erre a látogatásra, egyfelől a rendkívül testvéri és vendég­szerető fogadtatás miatt, más­felől pedig azért, mert a Nyu­gatról jövő egyházi ember szá­mára rendkívül tanulságos do­log ezeket a »vasfüggöny mö­gött« élő egyházakat megis­merni. A kétmillió lelket számláló refor­mátus egyház és a kisebb lutherá­nus egyház »protestáns egyházak­nak« nevezik magukat, a lakosság mintegy 60 százalékát kitevő kato­likus egyházzal szemben. Ezenkívül vannak még baptisták, methodisták, testvérgyülekezetek stb. A protes­táns egyházak közösen adják ki az Ungarischer Kirchlicher Nachrich­tendienst című kőnyomatosukat, je­léül annak, hogy milyen szorosan együttműködnek szék a protestáns egyházak 1945 óta. Különleges esetekben a refor­mátus és lutheránus egyház kö­zös úrvacsora-ünnepet is tart. Egészen más testvéri viszony uralkodik itt, mint egyéb fele­kezeti alapon álló egyházakban.,. Minden jel szerint hiányzik . Itt az a nagy távolság a püspökök és papjaik között is, ami máá ’ \ egyházakban oly . szembetűnő. Itt mindnyájan testvérek a test­vérek'között. Vájjon ez a4 helyzet az elmúlt idők szükségállapotának a gyümölcse-e, vagy pedig a keresztyén egyház új helyzetének a kifejezése a Magyar Népköztársaságban, vagy pedig az egyházak különleges alkotmányá­nak az ■ eredménye, amelyek mind­ketten presbiteri-zsinati-püspöki fel­építésűek s hozzá még minden fo­kon egy lelkészi és egy világi veze­tőjük van? A református egyetemes konvent elnökségét például Bereczky püspök lelkészi elnök és Kiss fő­gondnok, világi elnök vezeti. A lutheránusoknál hasonló a helyzet. Mindenesetre a Béke Világtanács ülései alkalmával megállapíthattuk, hogy testvéri viszony áll fenn a római egyház püspökeinél ■ s az orthodoxoknál is. A moszkvai metro- polita a református konvent egy összejövetelén kijelentette: »Ha egy-4 szer a béke kérdései háttérbe vonul­nak, akkor is szívből óhajtom, hogy továbbra is fennmaradjon közöttünk ez az ökumenikus és testvéri közös­ség. Ez az ökumenicitás ugyancsak jellemző a magyar protestáns egyházakra. .Mint sajtószolgála- < tűk jelenti, a magyar református zsinat napirendjére is kitűzték _ az evanstoni témákat és hónapo­kon keresztül foglalkoztak velük a teológiai bizottságok. Hol történik ez meg más országban? Itt igen nagy érdeklődéssel ápol­ják a világ 1 minden egyházával és keresztyénével való testvéri kö­zösséget az amsterdami világkonfe­rencia jelszavának szellemében: mi együtt akarunk maradni! Ezért uta­zott legutóbb Péter János püspök Angliába és Skóciába és prédikált sok templomban. Ezért utazott In­diába is. Ezért jelentek meg a lutheránus püspökök 1952-ben a Lutheránus Világszövetség hannoveri ülésén. Es megkérdezték: vájjon el- jönnek-e mihozzánk is más keresz­tyén egyházakból a testvérek, el­jön-e például Lilje püspök, akit meg» hívtunk? A magyar egyházak szabad, vagy­is az államtól független egyházak. Egyházi adó nincs. Minden egyház­tag saját maga állapítja meg évi hozzájárulásának összegét. De a perselypénzek magasabbak, mint az­előtt: ezt nemcsak a protestáns, de a katolikus püspökök is megerősítik. A belmissziói intézményeket átvette az egyház. Egyes gyülekezetek külön gondjukba vették a szeretetintézmé- nyeket. A teológiai fakultások is egyházi főiskolákká lettek, két re» formátus és egy lutheránus lelkész« képző intézet van. Ezáltal az egyházi tudományok­nak, a teológiának és az egy­házhoz való viszonyuknak újjá­éledése következett be, amint hogy az egész egyházi élet meg­változott és megelevenedett. Az úrvacsorázók száma nagyon meg­nőtt. Egyesületi rendezvényék he« lyett az összgyülekezet által szerve­zett összejövetelek folynak, melye­ket a reformátusok »szeretetvendég- ségnek« neveznek és nagyon látogat­nak. Valóban érdemes ezeket az új egyházi utakat, amelyeket Magyar- országon már éveken ál kipróbáltok, tanulmányozni. Sok tekintetben mintaképül szol­gálhatnak számunkra, hogyan kell Igazi keresztyén gyülekeze­teket felépíteni, amint mi, né­metek azt & Hitvalló Egyházak­-* ban reméltük. .... . - " 7- «* Ami végül az államhoz való vi­szonyt illeti,, visszagondolok az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnökének a szavaira, amelyeket a református konventen mondott el: »Tudjuk, hogy világnézetileg az állam és az egyház nem állanak azonos alapon; ez azonban nem akadályoz bennün­ket abban, hogy barátságos legyen egymáshoz való viszonyunk. Mi nem kívánjuk az egyház képviselőitől, hogy a szocializmust prédikálják. De sok közös feladatunk van, neve­zetesen. mindaz, ami. népünk jólé­tét, fejlődését, az életszínvonal emelkedését szolgálja.« Való igaz, hogy a magyar állam megbecsüli az egyházakat és igen sok templom épült újjá az állam segítségével. Az állam segélyt ad az intézeteknek is és még 20 éven keresztül hozzájárul az egyház költségeihez. Még sok mindent kellene erről elmondani, Egyet azonban szeretnék kérni: ne feledjük el a magyarországi testvé­reket, tanuljunk tőlük és 'fogadjuk nyitott szívvel azt, amit Isten közöt­tünk cselekszik« — fejezi be cikkét Essen lelkész. HÁLAZSOLTÁR (A 100. zsoltár fordítása.) Boldogan kiálts az Örnak, te egész világ! Szolgáljátok az Urat örömmel, menjetek elébe ujjongással! Ismerjétek fel: az ür az lsen, ő alkotott minket és nem mi magunk, az ö népe és nyája vagyunk! Hálávál lépjetek be kapuin, és dicséretekkel udvarába, magasztaljátok öt és áldjátok nevét, mert jó az Or, kegyelme örök. s hűsége nemzedékről nemzedékre f száll Fordította: Bodrog Miklós Niemöller és Heinemann beszéde Németország egyesítéséről, valamint a kelet-nyugat közötti megegyezésről „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus _______által és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát“ (h.kw.s,isj

Next

/
Thumbnails
Contents