Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-30 / 35. szám

'V'

XVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM

Egyes szám ára: I forint 40 fillér

1953. AUGUSZTUS 30,

Dr. Vető Lajos:

ISK OL ANYITÁ SKOR

Szeptember elsején megnyílnak az iskolák kapui. Gyermekek és ifjak százezrei, pedagógusok ezrei kezdik el a legfontosabb és legszebb, de egyúttal a legfelelösségteljesebb munkát, amelyet ember emberen, önmagán és másokon végezhet: a tanulás, a tanítás és a nevelés munkáját. Népköztársaságunk alkotmányának 48. §-a »biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát*. »Ezt a jogot a népművelés kiterjesztésével és általánossátéte- lével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a jelnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülök anyagi támogatásával valósítja meg.« Népi demokráciánkban minden az emberért történik, benne az ember a legjobb érték. Az oktatás és nevelés viszont nemcsak az emberért történő munka, hanem olyan tevékenység, mely magán az emberen, a legfőbb értéken megy végbe. Az oktatásnak és nevelésnek maga a legfőbb érték a . »tárgya«. Nincsen tehát még egy olyan felelősségteljes és nagyjelentőségű munka, mint az oktatás és a nevelés. Ez a felfogás nagyon hasonlít Krisztus Urunknak, ahhoz a kijelentéséhez,, hogy »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is. de az ö lelkében kárt vall« (Máté 16, 26).

Az iskolai munkát minden ember, aki felelősséget érez hazája, az emberi nem és az Isten felé, nagyra értékeli. Ezt látjuk már Luther Mártonnál is, nagy reformátorunknál, de így kell ennek lennie ma is, nálunk is. Ha megbecsüljük azt a munkát, mely a kenyéradó földet megműveli, ha fon fosnak tartjuk azt a szaktudást, ügyességet és szorgalmat, mely gyárainkban a nyersanyagból gépeket és közszükségleti cikkeket, állít, elő, akkor, s értékelnénk azt á munkát is,

. j a felcseperedő-új embernemzedéken megy végbe, a nevelés és az oktatás munkáját?/

‘ Az emberformálás és émberfprmálő- dás a családban kezdődik, • melynek intézményét alkotmányában Népköz- társaságunk (51. §) fokozott védelemben részesíti. A családban érik a 8!-ler' meket az első benyomások, a családban szerzi a gyermek az első tapdsz- talaiokat, veszi át azokat a rendszerint egész életére beidegződő szokásokat, amelyek később akkor is megszabják gondolkodásmódját, csele kelétéit, döntéseit, amikor már felnőtt emberré lett s talán régen elfeledte a családi körben szerzett élményeit. A szülőknek tisztában kell lenniök azzal a nagy hatással, melyet gyermekeikre gyakorolnak, s szüntelenül a legnagyobb felelősséggel kell átvizsgál- niok és javítaniok magatartásukat, életüket már csak azért is, hogy gyermekeiket otthon, a családi körben olyan jó benyomások és olyan jó hatások érjék, amelyek emberréformálódásukat a legkedvezőbb irányban befolyásolják.

Ha a szülők felelősséget éreznek gyermekeik iránt s ismerik valameny- nyíre is önmagukat, könnyen belátják. hogy gyermekeik .nevelését cs oktatását egyedül nem végezhetik el. Abból, hogy valaki szülő lehet, új embernek adhat életet, semmiképpen sem következik, hogy ez önmagában véve alkalmassá teszi a gyermeknevelésre. Magától értődőnek tartjuk, hogy jó ipari dolgozó és jó földműves is csak az lehet, aki megtanulta és szüntelenül tanulja mesterségét. Nem gondolhatja tehát senki, hogy a leg~ fontosabb munkát, a nevelés és az oktatás munkáját a megfelelő szaktudás elsajátítása nélkül el lehet végezni. A szülök, amikor gyermekeiket iskolába adják, tulajdonképpen elismerik, hogy a nevelés és tanítás javarészét ők nem végezhetik el, hanem ehhez a fontos és felelősségteljes munkához szakemberek: tanítók, tanárok, pedagógusok kellenek. Elismerik, hogy a családi körben nem végezhető el megfelelően az embernevelés munkája, hanem ehhez jól felszerelt iskolák kellenek, amelyben az oktatás nagy munkája szakszerűen folyik, és mert az ember nem élheti le életét a családban, hanem bele kell illeszkednie a nemzet és az emberi társadalom sokkal nagyobb életkörébe is, az okos

szülő tudja azt is, hogy amikor gyermeke iskolába kerül, egyúttal belekapcsolódik a nemzet s a nemzeten keresztül az egész emberiség életébe, hogy benne megtalálja helyét, s fokozatosan egyre értékesebb tagjává legyen a nemzetnek, a hazának, az emberi társadalomnak. Innen van, hogy az oktatásügy nem lehet magánügy, hanem a legfontosabb közügyek közé tartozik, mivel nem mindegy sem a haza, sem a társadalom szempontjából, hogy a világrajött új emberek milyenekké formálódnak, hogy vájjon hasznos vagy haszontalan, művelt vagy műveletlen, esetleg kártevő tagjaivá lesznek a társadalomnak. Ezért hangsúlyozza ki szóval és tettet Nép- köztársaságunk olyan erőteljesen, történelmünk során soha nem tapasztalt módon az, iskoláztatás és a nevelés fontosságát, ezért létesít új iskolákat évről évre, ezért kötelez minden gyermeket arra, hogy 6 éves korától 14 éves koráig iskolába járjon s ezért teszi sokféle módon lehetővé, hogy minél többen járhassanak középiskolába s tanulhassanak főiskoláinkon és egyetemeinken. így valósítja

meg következetesen azt a célt, hogy nemzetünk a kiművelt emberfők sokaságából álljon, mely céltudatosan, okosan tud munkálkodni és küzdeni egész népünk s az egész emberiség szebb, jobb és igazságosabb életéért.

Mint minden jó munkához, az iskolai munkához is békére van szükség. Békére a hazában és az egész földkerekségen. Amikor a békevitágomoz- galom az emberiség békéjéért fáradozik, nagy mértékben dolgozik azért is, hogy iskoláink békében végezhessék embernevelő munkájukat.

Evangélikus egyházunk, mely az elnyomás sötét századaiban olyan fontosnak tartotta az iskolát és az iskolai munkát, szívből kíván Istentől az új iskolai évben békét a nemzetnek, békét a világnak, hogy az iskolák minél jobb munkát végezhessenek gyermekeink és ifjúságunk körében, terjeszthessék és gerjeszthessék a tudás fényét és világosságát, fokozhassák az új tanévben is népünk műveltségét s ezzel is elősegíthessék népünket azon az úton, amelyen Isten kegyelméből járunk: a béke, a munka, a jólét és a felemelkedés útján.

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!

46. zsoltár

Számunkra Isten menedék s erő: ? f

Biztos segítségnek bizonyul a bajban/

Azért mi nem félünk, rengjen bár a föld,

S hegyek bukjanak az ős-tenger mélyébe —

Csak hadd tomboljanak és hányják habjukat,

Hatalmas haragjuk hegyeket rengessen —

Velünk a Seregek Ura, nekünk ;; Jákob Istené menedékünk!'' \ . .4., .^,

...._ ,

Viz

einek árja Isten városát

Felüdíti: szent a Felséges hajlékaI ,

. Isten, benne, tahik, hem'rendülhet meg,

< ' Megsegíti Isten 'pirkadatkörtf • .. Nemzetek tombolnak, országok' mozognak,

Kiereszti hangját, megrendül a földi Velünk'a Seregek Ura, nekünk Jákob Istene menedékünkI

Jöjjetek, lássátok, amit az Or A földön véghezvitt — megdöbbentőI A földnek széléig háborúkat Némit el, íjjat tör, lándzsát vág szét Es harcikocsikat lángbaboritI .

' Megálljotok! Ismerjétek Fel, hogy én vagyok az'Isten

Magasan a nemzetek és / ■ 1 ..

..... Magasan a világ felettI

Velünk a Seregek Ura, nékünk Jákob Istene menedékünk/

Fordította: BODROG MIKLÓS

IGÉK AZ ÚJ ÉLETRŐL:

»Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körül- metéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.« (Gál.

6. 15.)

Abban bízni, hogy megtértem e ennek tudatában élni megállás, megálla- podottság, tespedtség, rothadás, mert abban bízom, amit én cselekedtem, amit én tettem, nem pedig a Krisztus váltságában. ‘

Ezzel szemben az a valóság és a lényeges, hogy az ür Jézus Krisztus megváltott. A megváltott ember új teremtés, ha él benne a Krisztus. Ez a megtérés: az ebben való hit és az ebben és ebből gyümölcsöt termő élet a megtérés.

A megtérés igenis szükséges, de újra, meg újra és nem a múltban, hanem mindig a jelenben, folyton és folyvást, úgy, ahogy azt Pál apostol mondja: »Nem hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem Krisztus Jézus. — (Fii. 3, 12.)

Luther ezt fgy magyarázza: »Ezért az újjászületett hívő egész élete abban telik, hogy a szív fohászkodásával!, a cselekedet kiáltásával, a test fáradozásával mindig csak azt az egyet követeli, sóvárogja és esdekli: mindhalálig napról-napra lehessen megigazu’.t, soha meg ne állapodjék, tényleges cél- hozérkezettséget 6oha ne ismerhessen, hanem mindig csak várja a> megiga. zítást, mintha a halála órájáig birtokán kívül volna, mivel ő maga még mindig bűnben él és vesztegel.«

Lássuk meg, hogy Pál apostol megtérése nem megállás és nem megálla- podottság, hanem a megváltottságban gyökerező új élet. Maga tesz erről bizonyságot, amikor megváltottságát, megtérését és újjáteremtettségét óképpen nyilatkoztatja ki: »Krisztussal együtt megteszi (tettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.« (Gál. 2, 20.)

Pál apostol nem a megtérésben hitt és nem azzal dicsekedett, hanem abban, hogy öt az ür Jézus Krisztus megváltotta,

Gyimesy Károly

Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtóbizottsága állást foglalt Korea békés egyesítése és újjáépítése mellett — a kormányok közötti tárgyalások útján

Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága a Genf melletti ökumenikus Intézet helyiségében tartotta szokásos félévenkénti ülését. Az ülésen, melyen Dr. G. Bell, chichesteri püspök elnökölt, megjelent a Világtanács négy alelnöke: Athenegoras Londonban székelő thyathirai metropolita, Eivind Berg- grav norvég nyugalmazott püspök, Marc Boegner, a Francia Protestáns Szövetség elnöke és G. Bromley Oxnam amerikai methodista püspök. A végrehajtó bizottság tagjai közül jelen voltak: Dr. Fry, az amerikai Lutheránus Tanács elnöke, R. A. Koechlin, a svájci Protestáns Szövetség elnöke, Martin Niemöller, a Német Hitvalló Egyház elnöke, Dr. Grubb és F. Nolde, a Nemzetközi Ügyek Bizottságának elnöke és igazgatója, C. Ranson, a Nemzetközi Missziói Tanács főtitkára és mások.

Vlssert Hooft főtitkári jelentésében az evanstoni nagygyűlés előkészületeiről számolt be és

hangsúlyozta a magyar egyházak élénk részvételét a világkonferencia előkészítő munkájában.

Dr. Nolde beszámolt Dél-Koreá- ban tett látogatásáról, amelyen Li Szín Man elnök tudomására hozta, hogy az egyházak világszerte a koreai háború végleges megszüntetését és a tartós béke megvalósítását kívánják.

A végrehajtó bizottság határozatot hozott, amelyben megállapítja, hogy

a koreai fegyverszünet módot ad arra, hogy tárgyalások útján valósítsák meg Korea egyesítésének és újjáépítésének problémáit.

A Végrehajtó Bizottság nyomatékosan felhívja a tagegyházakat: járjanak közbe, hogy kormányaik közösen vegyenek részt Korea megsegítésében és újjáépítésében. A Világtanács a maga egyházközi segély- szolgálata révén együtt kíván működni Észak- és Dél-Korea egyházaival egy széleskörű segélyprogramon megvalósításában.

A németországi methodista zsinat a békéért

A pémetországi methodista egyház nemrég beiktatott püspökének, Dr: Emst^WundeHchnek1 -elnökletével ülést tartott, ámelyén a következő határozatot fogadták el:

»Mély fájdalommal kell megállapítanunk, hogy. a fenyegető feszültségek továbbra is fennállnak a világban. Kétségtelen azonban, hogy minden népben él a béke vágya. Meg vagyok győződve, hogy a nivők

imádsága és befolyása kiválthatja és tovább terjesztheti a béke erőit Mi mint. methodisták, minden erőnkkel küzdünk a háború ellen és Isten igéjére hivatkozva elutasítjuk annak minden szellemi és anyagi előkészítését. Feladatunkat mindenütt abban látjuk, hogy az evangélium hirdetése által terjesszük a békét az országban és minden emberrel és néppel békében és egyetértésben éljünk.«

Családok csendeshete Foton

17' risztusban élő család szereteté- ben és békességében volt együtt a fóti családi konferencia népe öt napon keresztül. S hogy ez így lehetett, annak nagyon sok tényezője közül egyik sajátságos teltétele az volt, hogy majdnem minden részvevő legalább egy csfaládtagjával vett részt a fóti csen des napokon. Voltak többtagú családok: apa, anya, gyermekek; voltak házastársak: férj, feleség; voltak testvérek: ketten, hárman egy családból; volt édesanya a kis fiával és csak nagyon kevesen egymaguk. De ők sem voltak magánosán, mert már az első napon körül lengte őket az a meleg légkör, mely azoknak a családoknak a sajátja, melyek a körükbe került idegent is mindjárt magukba ölelik.

fóti Mandák Belmissziói Otthon teljes befogadó képességét igénybe vette a jelentkezettek csapata. A reggeli vonatokról csapatosan jöttek a pestiek vagy máshol közellakók és akik csak egy-két napra jöhettek el. Mind együtt egy nagy család: öregek- nagyiapák és nagymamák-középkorúaik- apák és anyák, ifjúság: fiúk és leányok és sok-sok kedves gyermek. Nyáregyházától Mohácsig, Békéscsabától Nagy- börzsönyig nagyon sók gyülekezetből jöttek a nagy család tagjai össze, hogy az igazi családfőnek, Jézusnak társaságában az Ige terített asztalához letelepedjenek.

p e nem csak összetételénél fogva érdemelte ki ez a konferencia a »családi« nevet. Az előadások és igemagyarázatok legnagyobb része a családi élet kérdéseivel foglalkozott és a' többi is közeli kapcsolatban állt velük. A reggeli és esti írásmagyarázatok a férj és feleség, illetőleg a szülök és gyermekek viszonyát állították az Ige fényébe. A bibliakörökben »Az együttélés alapja« összefoglaló címen folytak a megbeszélések, két előadás- sorozat pedig: »A szolgáló keresztyén* ség« és »Mit vár egyházunk tagjaitól?« kérdéseit tárgyalta.

Hogy egyházunk vezetői milyen igaz életismerettel állították össze a csen-" deshét programmját, azt az általános és lankadatlan érdeklődés bizonyítja, mely minden előadást kísért. A magánbeszélgetésekben a jobbat kívánók és jobbat érdemlők a tanácskérések egész sorával nyújtották ki kezüket segítségért. Bűnök körvonalai bontakoztak ki az Ige fényénél, bűnöké, melyek pokollá teszik a »földi kis mennyország«-ot, az otthont, a családot.

A Fóti Belmisszió Otthon főbejára- " tával szemben ez a felírás fogadja az odaérkezőket: »Jól tetted, hogy eljöttél«. (Csel. 10:33.) Ami oda érkezéskor csak ígéret és reménység volt, az a szétoazláskor meggyőződéssé vált mindenkiben: »Jól tetem, hogy eljöttem'!«

Ruttkay-Miklián Géza

„Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is11 (u. Kor. 21.)

.'V'