Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-30 / 35. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Ax egyháztörténetből , „A legistenfélőbb és Eegkegyesebb szerzetes“: Clairvaux! Bernét (1091—1153) GYÜLEKEZETI HÍREK Augusztus 3. Szentháromság után 13, vasárnap. Igék: d. e. Lk 13,22—27. Jel 3,1—6. d. u. Ezék 18,1—9. A vasárnap üzenete: A hit cselekedetek nélkül halott. Liturgikus szín: zöld. 800 évvel ezelőtt halt meg Clair- váuxl Bernét (ejtsd: klervói), akit Luther »a legistenfélőbb és leg­kegyesebb szerzetesnek** nevezett. Az egyháztörténetben pedig három évtizedet szinte Clairvaux! Bernát korszakának lehet nevezni, oly nagy szerepe volt az egyház külső és belső életében egyaránt. Nagy erkölcsi tekintélyére jel­lemző, hogy pápaválasztások érvé­nyességének eldöntését bíztak rá. 1130-ban 16 bíboros III. Incét vá­lasztotta pápának, 20 bíboros pedig II. Anaklétot. Ince pápa VI. Lajos francia király oltalma alá mene­kült, még Anaklét pápa Rómát uralta. A pápaválasztási ügy kivizs­gálását és eldöntését a már akkor Európaszerté elismert tekintélyű Clairvauxi Bernátra bízta a fran­cia király. Bernát III. Incét jelen­tette ki törvényesen megválasztott pápának. A következő pápának, III. Jenőnek a megválasztásában is nagy szerepe volt Bemátnak. Ugyanakkor azonban a pápa­ság világhatalmi törekvéseit nem helyeselte. A* apostoli sze­génység. a papi kiváltságokról való lemondás, az emberek szc- retete és szolgálata, az imádsá­gé* keresztyén élet — «* az, amit Bernát hirdetett. Ez olyan nagy népszerűséget szerzett neki, hogy amikor a pápa­választási ügyek után Rómából hazafelé ment, az északolasz nép éléje hozta betegeit, hogy gyógyítsa meg, mindig nagy so­kaság vette körül, hogy lássák és áldását nyerjék »az Isten emberének«-. önkénytelenül is a pápák fény­űzése elleni célzást érzünk ki sza­vaiból, amikor Jézus Krisztus jeru- zsálemi bevonulásáról így szól: »Es Jeruzsálembe való bevonulásakor hogy cselekedett? A nép készülő­dött, hogy eléje menjen; és Krisztus tudta ezt, hisz tudja, ami az ember­ben lakik. És ő is útrakelt, de nem diadalszekereken és aranyhámos lo­vakon, nem aranyveretes trónuson, hanem egy kicsiny kis szamár há­tán, amelyre az apostolok ócska ru­hája volt terítve.« Bernát ennek a Jézusnak, az evangéliumok Jézusának, a szegé­nyek és lenézettek barátjának a kö­vetését szorgalmazza. Jézusnak az elnyomottak felé Irányuló szereteté- ről ezt a hasóntatot alkalmazza: »Hisz a beteg gyermeket'az anya Is Jobban kényezteti és gyakrabban megcsókolja. Senki se méltatlan­kodjék, ne vesse meg azt, aki Krisz­tusé akar lenni. Mert aki egyet meg­botránkoztat e kicsinyek közül, sú­lyosan megbántja azt, aki e kicsi­nyeket, mint az anya, irgalmasságá­nak keblén melengeti.« Ez új hang volt abban az egy­házban, amely világhatalmi vá­gyai teljesítésével volt elfog­lalva. A tömegek pedig szomja­san itták Bernát szavát, amikor a keresztyén élet lényegét a felebaráti szeretetben jelölte meg: »A szeretet három elem­ből épül fel: ,A tiszta seívből, a Jó lelkiismeretből s a tettetés nélküli hitből' (I. Tim. 1, 5.). TlaUaság i felebarát, jó lelki- ismeret önmagánk, hit Isten iránt. A tisztaság azt jelenti, hogy bármit teszünk, azt fele­barátunk javára s ezzel Isten dicsőségére tesszük. Különösen felebarátunknak kell hasznára lennünk, mert Isten előtt nyi­tott könyv vagyunk: felebará­tunkkal szemben csak annyi­ban, amennyire megnyitjuk szá­mára szívünket.« Ennek a hitbeli látásnak a gya­korlati következményei sem marad­tak el. Clairvauxi Bernát szót emelt a középkori vad és kegyetlen eretncküldözések ellen: »N«m fegyverrel kell őket üldözni, hanem érvekkel meggyőzni.* Mikor pedig a Rajna vidékén zsidóütdözés tört ki, Bernát te­kintélyének egész súlyával el­lene szegült ennek a gonoszság­nak. Mint apát a kolostorba vlsszaparancsolta a zsidók ellen izgató szerzeteseket. Clairvauxi Bernét hitének másik nagy gyakorlati következménye volt, hogy a kitűnően megszervezett gazda­sági munkájú kolostoraiban mindenkinek dolgoznia kellett, a nemesi származású szerzetes­nek is meg kellett fognia az ásót, kapát, egyéb szerszámot. A paraszti sorból származó testvér­nek és a nemesi származású szerze­tesnek ez a munkában való egyenlő­sége előmozdította a jobbágyi mun­ka megbecsülését. Mindezekben Clairvauxi Bernát saját korát évszázadokkal meg­előzte. De az életnek több területe volt, ahol nem látott ilyen evangé­liumi világossággal. Mikor III. Jenő pápa azzal bízta meg, hogy a má­sodik keresztes hadjárat számára tüzes beszédeivel toborozzon csapa­tokat, Bernát vállalta a megbízatást és nagy szónoki hatást is ért el, azonban a második keresztes hadjárat csúfos kudarcában meg kellett tapasztalnia, hogy a hadakozó keresztyénség mindig Isten ha­ragja alatt áll. A keresztes hadjárat érdekében vég­zett toborzó munkájáért élesen tá­madták Bernátot, annyira, hogy a nyilvános szerepléstől vissza kellett vonulnia Clairvauxba s ott kellett kivárnia a vihar elültét. Másik nagy tévedése a világi tudomány megvetése volt. Sze­rinte minden tudományos törek­vés, amely öncélú, kárhozatos. Egyedül az egyház tanítását tar­totta terjesztendőnek. Hibái ellenére is, sok vonása volt Clairvauxi Bernátnak, ami ki­emelte korából és közel hozta a re­formációhoz. Ezek között első he­lyen kell említeni azt, hogy a Szent­írást minden egyházi tradíció és pá­pai tanítás fölébe helyezi. Luther erről így ír >*A zsinatokról és az egyházról** szóló művében: »Szent Bernát azzal dicsekszik, hogy 6 az efdő fáinak, a tölgyeknek és fenyőknek köszöni okosságát, ezek voltak az Ő tanítómesterei. Ez azt jelenti, hogy mikor a fák alatt tűnődött az írás szavain, születtek meg gondolatai. . Mondja Is, hogy nagyrabecsüli ugjmn a szent egyház­atyákat, de nem fogad el mindent, amit hirdettek. Azt a hasonlatot használja, hogy inkább akar a for­rásból inni, mint a patakból.« Itt a »forrás« a Szentírást jelenti s a »pa­tak« mindazt, ami a forrás után következik, az egyház későbbi taní­tását. A Szentírás ilyen megbecsü­lése kétségtelenül közel áll a refor­mációhoz. Azonban Luther éles szeme azt is meglátja, hogy nem mindig tolmácsolja hűen Bernát az igét. Luther azt Írja róla: »Szent Bernát nagyeszű ember volt, úgyhogy én őt majdnem vala­mennyi régi és új tanító fölé helyezem. Ámde Igen gyakran (Igaz, szellemesen!) játszik az írással és kiforgatja Iga* értel­méből.« Ahol azonban a Szentírást tisztán és igazán értette Bernát, ott mindig közel jutott a reformációhoz. Abe- larddal folytatott vitája közben tá­madta azt a tanítást, hogy a szabad akarattal lehet választani az üdvös­séget. Ebben Luther előfutára, aki a »De servo arbltrio** (A szolga-aka­ratról« e. művében kifejtette, hogy a magunk erejéből, »szabad akarat­ból« nem juthatunk üdvösségre, mert akaratunk a bűn szolgája, ha­nem egyedül Isten kegyelméből, egyedül hit által Igazulunk meg Is­ten előtt. Ugyancsak szentírási alapról tiltakozott Bernát a Mária szeplőtlen fogantatása tisztele­tére bevezetett ünnep ellen (1140. dec. 8.) "több komolyan gondolkodó hittudóssal együtt s egy ideig még meg Is gátolták ennek az ünnepnek általános érvényre emelését. A 800 év óta halott Clairvauxi Bernát életművéből mindaz ma Is hat és tanít, ami Isten igéjére épült. Vele tudjuk mondani mindazt, amit a Jézus Krisztushoz való tartozás öröméről irt: ­»Részesültem e névben (t. I. a keresztyén névben), részes va­gyok az örökségben is, hiszen keresztyén, krisztusi a nevem. Krisztus testvére vagyok. Ha az vagyok, ami a nevem. Isten örököse vagyok, Krisztusnak pedig örököstársa (Róm. 8, 11.)« És Clairwauxi Bernát bizonyság- tétele nyomán énekeljük Énekes­könyvünkben a 177. éneket, amelyet Gerhardt Pál dolgozott át: »Óh, fő vérző sebekkel...« így épülünk mi is, mai keresztyé­nek, egy 800 . éves bizonyságtétel erejéből! Ottlyk Ernő FŐT üdülésre és pihenésre vágyók csendeshete: szeptember 1—6-a kö­zött, elsősorban a testi és lelki pihe­nésre vágyókat hívják. SZARVAS Augusztus 9-én, vasárnap este a szarvasi ótemplomban Pcskó Zoltán orgonaművész templomi hangver­senyt tartott. A hangverseny iránt nagy érdeklődés mutatkozott. A másfélórás műsoron Bach és Peskó művek szerepeltek. OSTFFYASSZONYFA Az ostffyasszonyfai evangélikus egyházközség lelkész! állásába aug. 30-án Iktatja be Garam Zoltán bobal lelkész, esperesl megbízott Cslzma- zla Sándort. Szeptemberben kezdődik a Luther Márton Intézet ötödik kántorképző tanfolyama. A tanfolyamra írásban jelentkezhetik bármely megfelelő zenei hallással rendelkező evangé­likus férfi- és nőtestvérünk. A je­lentkezést az Intézet címére (Buda­pest, VIII., Ullői-út 24.) kell eljut­tatni. Mellékelni kell lelkészeknél és teológiai hallgatóknál felettes ható­ságuk írásbeli engedélyét, más hallga­tóknál lelkész! ajánlást. Okmánnyal igazolandó az általános műveltség, Illetve Iskolai végzettség. A jelentke­zők küldjenek részletes önéletrajzot és orvosi bizonyítványt arról, hogy fertőző betegségben nem szenvednek. A tanfolyamra való felvétel felvételi vizsga alapján történik. A felvételi vizsga anyaga: 1. megfelelő zenei hallás (néhány korái éneklése emlé­kezetből). 2. Képzésre alkalmas ének­hang. 3. Zongarajátékból a Bartók— Reschovsky Zongora-iskola első felé­nek megfelelő készültség. Ez esetleg karácsonyig pótolható. A tanfolyam elvégzői az országos kántorképző bi­zottság előtt vizsgálatot tesznek és amenyiben a vizsgát megállják, ok­levelet kapnak. A jelentkezők először zongorán, majd harmóniumon és ór­UJPE8T—RÁKOSKERESZTÚR Vasárnap, augusztus 23-án a rá­koskeresztúri gyülekezet Újpestre látogatott el. A délutáni istentiszte­leten a rákoskeresztúri gyülekezet kórusa szerepelt. Kántoruk vezetésé­vel kórus- és szólóénekeikkel, vala­mint orgona- és hegedű-számokkal szolgáltak a gyülekezetnek. ARANYLAKODALOM Bauer János nyugalmazott tolna- némedi igazgató-tanító és neje Mor- vay Mária augusztus 10-én ünnepel­ték házasságuk 50 éves évfordulóját a simontornyai református templom­ban. A jubiláns párt fiuk, dr. Bányai Béla várpalotai leikész áldotta meg. Gyermekeik és unokáik körében ün­nepelték érfordulójukat. gonán tanulnak meg játszani és el­sajátítják a karvezetést is. A részvétel anyagi feltételei: je­lentkezési díj 10,— t, tandíj havi 50.— Ft, vidékiek számára bentlakási díj havi 60.— Ft. A közelben lévő Protestáns Menzán a tanfolyam rész­vevői kb. heti 35.— Ft-ért kaphatnak ebédet. Agyneműt mindenki maga hoz. Felvételi vizsga 1953. szeptember 14-én, hétfőn, délután 5 órakor a Luther Márton Intézetben. A TEMPLOMBAN... A templomán sohase önmagadat ke­resd, hanem az Istent! Sokszor a temp­lomban önmagunk hasznát űzzük, ami­kor egészen durván üzletet szeretnénk Istennel kötni, ilyenkor kegyeskedéssel adománnyal, vagy jócselekedettel igyekszünk megvesztegetni öt, hogy javunkra intézze el ügyeinket. Máskor meg úgy keressük önmagunkat a temp­lomban, hogy valami finom lelkiélve­zetet szeretnénk ott kapni. A templom nem lelki-espressó, ahol kávéillat és bódítóan Illatos cigarettafüst közben elbűvölően szépeket mondunk és hal­lunk. '' v t3j fordításban megjelent! DOKTOR LUTHER MÁRTON KISKÁTÉJA Fordította és magyarázatokkal ellátta : ifj. Prőhlc Károly teológiai akadémiai tanár Ára 3 forint Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskln-utca 12. — Csekkszámla szám: 220.278 Új kántor képző tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben A ZSÍROS stóla Letűnt világ papbüneiipek kísértő álma vo’.'t: a zsíros stóla. Régi anya- könyveikben olvasom: Eltemettetett a községi pásztor énekszóval, még ne­vét sem írták be. De nem is a pap temette: a gyülekezeti kántor áltat ie- mettetvén. Persze*, nem tudott stólát fizetni. De hogy ne mást kárpiljak: engem is kísérletbe ejtett a zsíros stóla, hajdartában-danában, dömölki pap ko­romban. A kísérő pedig nem kisebb ember volt, mint Nemes, Nemzete* és Vitézifi dukál Dukai T«,kách Ferenc úrim, több ezer holdak volt birtokosa és volt egyházmegyei felügyelő. Mikor én megismertem, már csak »volt*. A több ezer hóid osak »volt«. Tengerbe süllyedt. A Futuránál volt valami nagy igazgató a mi kedves bátyánk, és mikor elsüllyedt valahol a nagy Óceánon a búzaszálIKó hajó, vele süllyedt ei a több ezer hold is a szép Kemesesaljának Berzsenyi-rin- gatta lankáin. . Felét megmenthette volna, de mások helyett is róla húzták le a takarót, azaz alóla rántották ki a földet Min­dig önérzetes, mindig adakozó volt. Odaadta a felügyelői méltóságot is a híres Vtdos-csaUdnak. »Úgysem a szép szemeimért vá­lasztottatok meg. hát most már nincs hatalmam, nem kell a rang sem« — így szólt és egyházmegyei felügyelő­sége is csak »volt«. Mert adni mindig tűdéit, még a »nlncs«-ből is, még a »volt<-ból is. . , , •*' Mikór á dömölki templom ujiáépi- tésere kopogtattunk nála feleségem, m^, azt mondta: Édes öesénj: én Biadenflcinól többet adok, Ott van a régi temető mellett az én kavics- és homokbányáim, amennyi csak kell, a tiétek. Csak azt kötöm ki, hogy két nap alatt kitermelitek és elhordjátok, mert más is meglátja és kunyerál tő­lem. No, Így is lett. Fel lármáztam az atyafialkat és két nap alatt annyi ka­vicsot, homokot hoztunk ol, hogy még e) is adtunk belőle. Akkor jött a haddelhadd. Kisült, hogy a kavicsbánya csak »volt« a Feri bécsié, most valami vidéki »atyjafia« vette meg az árverésen, hogy ebek harmincadjára ne kerüljön. De nagyobb botrány nem lett belőle, Feri bácsinak igaza lett: A »vo!t«-bóí is többet adott, mint más. így kaptam tőle életemnek legzsí­rosabb stóláját is. De ennék Külön históriája van- Fog- vacogtató hidegben temetésre men­tünk. Á nagy egyházi férfiú temeti, sere együtt menliink többen. Feri bá­tyánkat is felvettük a közös kocsira, Mikor meglátta az én vékony baka- köpenyből átfestett télikabátomat, sajnálkozva mondta: Ejnye, de kódi* papunk van nekünk! Megfagy benned a lélek, Sándor öcsémt Neeemm fááár.zommml ... kopogtat­tam ki a fogaim között férfias büaz. keségíink megszokott hazugságát, da Feri bácsit nem Tehetett félrevezetni, »Hát, szépöcsém **- szólt —, nézz erre az én prémes bundámra, vidra­bélés. Ha meghalok, ezért temetsz el engamuEz lesz a stólád! Beleírom a végrendeletembe is, de ha kifelejteném, itt van Berzsenyi Miklós, meg Halé. ezy Zoltán öeaém, ők majd tanúid lesznek-« Egyszerre átmélegedett a szívem, talán még a bokám is. Vidrabéléses bunda. Remek-szabású, éppen jó lesz, szép sötétszürke, papnak való!... A feleségem menyasszonnyá szépült a boldogságtól: »Az a gyönyörű bundá ... az lesz a tiéd?« Hála Istennek, Feri bátyánk még pár évig fújta a füstöt a rövid szi­varból, amelyik úgy parázslóit ki a vén, kuruckoponyáj ából, mini elsüly- lyedt kathedrálisDÓl az örök-muzsika legendája. De a bundát nem hordta, »Néked tartogatom, öcsém ...« En meg nem vettem más télikabá­tot... minek, hiszen legszebb álmaim­ban mindig a vidrabéléses bunda melengetett. .Aifázíam, három hétig nyomtam a ágyat... Csakhogy Feri bátyánk jó szíve sem tudott őrökké kalapálni. Kihunyt az élet drága lángja és az olcsó rövid szivar pa­razsa. Nagy temetést rendeztem. Énekkart tanítottam, presbitereket toboroztam, s a harangok is minllta a komor gyász helyett azt kongatták volna a fülembe: Vid-r§ binv-da, vid-ra bun-dal ördög vigye azt a bundát, szégyel­lem magamat, hogy most is erre kell gondolnom, Temetés után sóvár reménységgel bfijtöltem a napokat, Mikor hozzák a bundát, hiszen benne van a végren­deletben? Nyugtalan éjszakák ködében ful­dokoltam, azt álmodtam, hogy enyém volt, de ellopták. Kivert a víz éjszaka! hánykolód ás közbén. »Mi bajod?« — aaóit a Weaégem. K bundáról álmod­tam és kivert a hideg veríték.., A bunda azonban nem jött. Mivel tiszteltem a közmondást, hogy pap­zsák sohasem telik be, meghogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, csak hallgattam és vártam. Végre az első dérlepte éjszaka eszünkbe juttatta, hogy most már ha­laszthatatlan a bunda-ügy és agyon­tanácskozott osaládi határozat értel­mében szóltam Holéczy Zoltán házi­orvosunknak. Zoltán megvalkart* a jobb füle tö­vét és azt mondta: Nehéz eset, de utána nézek. Az örökös furcsa ember... »Ha valami szegény ember, akkor termé­szetesen nem kelll« (Elég nagy szú­rást éreztem a szívemben ily nagy­lelkű lemondásra!) »Dehogy szegény. Vezérkari em­ber, nagy földbirtokos...« Megint kiderült az ég: meglesz az én zsíros stólám; mit jelent ilyen embernél egy nyavalyás bunda, má­soktól levetett göncben nem fognak azok járni... v De a bunda csak nem Jött, még a rendes stóla sem. Akkor Berzsenyi Miklósnak szól­tam. Miklós barátom a bal füle tövét kaparászta és imigyen szólott: Nehéz eset, de utána nézek... De wak nem jött a bunda Most mér nem melegített, hanem mérgesí­tett a bunda. Almomban tizkörömma! akartam letépni az iameretlen vezér­kari és földbirtokos hátáról. Megint családi nagy-tanáé*. Le­gyünk őszinték; megírtam a dolgot annak, aki a szívemen melengetett bundámat átörökölte tőlem. Néma csend a válasz é» pénzesutalvány,- mely n*m fedezte a harangokért, a harangoz öltek, a két kántornák iáró stólát 6em, amit én nagy hősiesen előre kifizettem és most már a sírhely árát is meg kellett fizetnem. De nem is hagyom magamat! ősz- szes teológiai bölcseségemet előszed­tem és úgy okoskodtam: Tisztelni kell a halott végső akaratát, ha pedig én ennek nem szerzek érvényt, akkor nem vagyok szolgája az élők-halottak Urának! Hogy a harácsolás szerel-, mének papi vádját rám ne süthessék: megírtam, hogy a bundához pedig ra­gaszkodom, nem azért, hogy — akkor még — keszeg testemet büszkévé da­gassza, hanem erre késztet a lélek és kijelentettem, hogy a bunda szakértői árát jótékony célra fogom adni, hogy a rút papi-önzés vádját lemossam magamról. Szép levél volt! Esküszöm, hogy sokkal kisebb súlyú teológiai érteke­zésre adtak már doktorátust. De a bunda csak nem jött és még ma sem érkezett meg. Erre a stólát eltöröltettem! Pedig ma is alázatosan bevallom mindenkinek, hogy soha életemben ilyen gazdag és zsíros stólát nem kaptam.,. mert az én drága Feri bá­tyám megtanított arra, bogy a »volt«-ból, a nincsből js lehet adni, Valahányszor elrobog a vonatom « dömölki temető mellett, hálatönnves szemekkel borulok a sírodra arany­szívű Dukai Takách Ferenc, hiszen megtanítottál arra, hogyan lehet szív« Ígéreteknek melengető bundáival ei« telítődni s kibírni dolgos-gúnyában az életet és megtanítottál arra, hogy lehet jggesapszívű emberek közt. der* mésztő hidegekben megálmodott bun­dákkal melengetni a testünket és a szivünkét! Bácsi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents