Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-23 / 34. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET % MI HITBEN NEVELÜNK, DE ISTEN JUTTAT HITRE TVEMRÉGEN EGYIK teológiai ta- nárunk helyesen jegyezte meg, hogy a keresztyén nevelés hitben tör­ténik és nem hitre. A megállapítás kicsit elvont és talán furcsa is, de megfelel az evangélium természeté­nek és azoknak a tapasztalatainknak, amelyeket gyermekeink keresztyén ne­velése közben szerzünk. A keresztyén nevelés valóban »emberfeletti« fel­adat. Emberfeletti azért, mert lényege és alapja az, hogy az, akit nevelünk, eljusson az evangéliumban való hitre. Hitre pedig nem mi juttatunk embe­reket, hanem maga az evangélium. Isten Szentlelke teszi hatóvá az evan­géliumot, ö az, aki hivja, gyűjti, meg- világositja és megszenteli az igaz hitben az embereket. Ha nem így volna, »könnyű dolgunk volna«. Ki kellene dolgoznunk a hitrejuttatás eszközeit és módszereit s épúgy ér­vényesülhetnénk a lélekalakítás terü­letén, mint a testnevelő tanár, vagy a sport-tréner a maga területén. Rend­szeres sportoktatással és rendszeres tréninggel a legesetlencbb embert is él lehet juttatni a mozgás bizonyos kultúrájához, s a leggyengébbet is hozzá lehet juttatni izmai lényeges gyarapításához, vagy a gyenge egész­ségűt is el lehet juttatni az edzett­ségnek és az egészséges életnek el­sajátításához. Ez nem így van a ke­resztyén hittel. A Jézus Krisztusban Való hit elfogadása nem történik meg pusztán azáltal, hogy mi keresztyén »nevelést adunk«. A hit a Szentlélek műve az emberben. A gyermekben is. A TAPASZTALATAINK ezzel szo­rosan összefüggenek. Hány ke­resztyén szülő csodálkozott már azon, hogy az ő gyermekére »nem ragad« a szülök hite, s hogy »nem fog rajtuk« még ai édesanya imádsága sem. Sőt sok szülő éppen azt tapasztalta, hogy a szigorú keresztyén nevelés, a gyer­mek Templomba kényszerítése, vagy_ a gyermek erőszakolása arra, hogy ét­kezéskor, vagy este imádkozzék, egye­nesen elriasztotta a gyermeket a ke­resztyén vallástól — a hittől. Ha az ember meggondolja, hogy mennyi erőt fordított az egyház régebben arra, hogy minden iskolás gyermeket »a keresztyén hitre neveljen«, s ha az ember ehhez hozzágondolja azt is, hogy mily kevés mégis azoknak a szama, akik Luther szavai szerint »komolyan hisznek«, azok közül, «kik esetleg igen sokat tanulták a »hit­tant«, akkor érti meg igazán, hogy mi a keresztyén hitre való elvezetésnek az igazi belső természete. Azt tanul­tuk mindabból, amit az egyház tör­ténetén keresztül ezen a téren tapasz­taltunk, hogy bizony a keresztyén nevelés munkájának sikere nem egy­szerű eredménye emberi erőfeszíté­seinknek, és hogy »a keresztyén ne­velés« sikerét egyáltalán nem írhat­juk a magunk számlájára, mert az elsősorban és mindenestől a Szent­lélek ügye, aki hitet támaszt embe­rekben ott és akkor, ahol és amikor Istennek tetszik. ILII MÉGIS teljes reménységgel vé- gezzük a keresztyén nevelés munkáját. Hirdetjük gyermekeinknek az evangéliumot épúgy, mint a nép bármely tagjának. Tudjuk azonban, hogy a gyermek ebben a dologban éppen olyan, mint a felnőtt: szabad emberként, kegyelemből jut hitre. A Szentlélek győzelmére, Isten akara­tára, az evangélium saját erejére, vagyis a kegyelemre támaszkodva teszünk tehát bizonyságot az evan­géliumról gyermekeink előtt épúgy, mint a felnőttek előtt. Ezzel együtt jár az a meggyőződésünk is, hogy a gyermeket a maga személyes dönté­seiben éppen olyan szabad ember­nek látjuk és éppen olyan szabad emberként kezeljük, mint a felnőttet. Azt * feleletet, amit a gyermek ad az Isten hívására, senki helyette nem tudja ' megadni. A legjobb édesanya sem tud gyermeke helyében dönteni s kisértés, a bűn, az Isten kegyelmé- , nek elfogadása, a megigazulás és a Krisztus-követés dolgában. Ha azt mondanánk, hogy mi ke­resztyén hitre nevelünk, akkor a leg- Rőgösebb s egyben a legbalgább em­berek volnánk, akik kétségtelenül nem értik az evangéliumot, úgy, •mint azt mi a hitről és kegyelemről szóló egyházi hitvallásunkban Isten igéjéből megértettük. Ha azonban azt mondjuk, hogy mi keresztyén hitben nevelünk, akkor egészen helyes bi­zonyságot tettünk, helyesen állapítot­tuk meg a tényt és helyes célt tűz­tünk magunk élé. ILI I KERESZTYÉN HITBEN nevelünk. Vagyis azért merünk gyermekeink előtt Isten dolgairól bizonyságot tenni és Isten szent evangéliumát hirdetni, mert magunk hiszünk ab­ban, és abban találjuk életünket és üdvösségünket. Akkor van jogunk gyermekeink keresztyén hitben való nevelésére, akkor hiteles és érvényes a * bizonyságtételünk gyermekeink előtt, ha magunk hiszünk az evangé­liumban, Mi keresztyén hitben nevelünk, vagyis abban a hitben, hogy az evan­géliumnak van ereje mást Is éppen Volt minket magunkat hitre vezetni. Abban a hitben teszünk bizonyságot gyermekeink előtt Krisztusról, hogy Krisztus őket is megváltotta, az ő számukra is példakép s őnekik is a benne való hitben adatik üdvösség. Mi keresztyén hitben nevelünk, vagyis abban a reménységben, hogy ezzel Krisztus parancsát teljesítjük, aki azzal bízott meg minket, hogy to­vább mondjuk az evangéliumot, hogy hirdessük azt, s a többit — vagyis azt, hogy az ige »ne térjen vissza üresen« s azt, hogy »?z elvetett mag« a magvető példázata szerint teremjen, bízzuk Arra, Aki nékünk az ige hir­detésére, a mag elvetésére parancsot adott. 13 IZONYOS tehát, hogy az evan- gélikus szülőnek Istentől van pa­rancsa arra, hogy gyermeke előtt bi­zonyságot tegyen Krisztus evangé­liumáról s gyermekének beszéljen Is­ten dolgairól. Bizonyos az is, hogy az evangélikus szülőnek tudnia kell, hogy mindent meg kell tennie gyer­meke vallásos nevelése érdekében, de azzal, hogy ő ezt hitben teszi és tehetj, az eredményt egyedül Isten kegyelmétől várva. De bizonyos az is, hogy az evangélikus szülő gyermekét szabad embernek tartja, szabad emberként kezeli a keresztyénség dolgában is. Nem is tehet másként, ha tudja, hogy a keresztyén hit micsoda és hogyan lesz a sajátunk. A mi nemzedékünknek az a kivált­ság jutott, hogy Így érthesse meg_ Is­ten parancsét és saját kötelességét gyermekeire vonatkozóan. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK CSEHSZLOVÁKIA Június 28-án, vasárnap, jelentős esemény játszódott le Csehszlovákia híres, régi fürdőhelyén, Frantiskovy lázne-ban (Franzesbadban). Ezen a napon a közeli Cheb (Eger) evangé­likus gyülekezete ökumenikus és békegyűlést rendezett. A gyűlésen nagyhatású beszámolót mondott a budapesti békekongresszusról haza­tért I. L. Hromádka professzor. A gyűlést a fürdőhely evangélikus templomában tartották meg s a nagy templom szűknek bizonyult a hívők befogadására. Feljegyezntvaló, hogy az istentisztelettel kezdődő és vég­ződő gyűlésen nemcsak csehek és Csehországban élő szlovákok vettek részt, hanem a közeli Asch és más városokbell németek is, evangéliku­sok s nem-evengélikusok egyaránt. A hatóságok a különleges alkalomra Való tekintettel teljesítették az ev. lelkész kérését s megengedték, hogy az istentiszteletet s a beszámolót csehül és németül tarthassák meg. Ez volt az első eset 1945. óta Cseh­szlovákiában, hogy német szónoklat és ének hangzott el. Hromádka pro­fesszor a világhelyzetről, a béke-fel­adatokról és budapesti benyomásai­ról beszélt, cseh előadását ő maga tolmácsolta németül. A csehszlovák hatóságok köszönetét mondtak ez egeri ev. egyháznak a valóban békét erősítő kezdeményezésért. Egyik szlovák egyházi almanachban megjelent püspöki beszámoló szerint a szlovák lutheránus gyülekezetek FÓTI EMLÉK Cegédlelkészek ülnek a fák alatt, meghallgatták egy nem-teológus előadását s most lassan, aztán egyre jobban kedvet kapva válaszolnak és hozzászólnak. Róluk van szó, képes­ségeik tágításáról, nevelő munkájuk tudatosításáról, magyar értelmiségi szerepükről. Fiatalok közt szétnézni annyi, mint széttapogatni a jövőben. Ezek a fiatal, szinte diákos fejek, amint most kedves, hallgató mozdu­lattal néznek előre, néhány év múlva megfehérednek és megkopaszodnak. S akkor már ők állanak félmillió magyar evangélikus élén. Milyen lesz ez az élen-állásuk? Fölszárnyal-e általuk a reformáclós keresztyénség és az igaz magyarság? Csöndes, jó merengő ifjú pásztorok, úgy nézünk rátok, mint a szülők a gyermekekre. Az ember a szemekbe mélyed. A szemek pedig tudós hitet és óvatos lelkesedést tükröznek. Csak itt-ott tűnik fel a lángolás és erő és akarat. Holott ez a fontos: a lelki képesség az elrendeléshez. Ki merné tagadni, hogy az egész világon ma egy tilta­kozó s harcoló mozgalom van a fenn­álló rossz ellen egy jó és nagy tiszta rendért. S ez a mozgalom nem színre-szemre, de lényege szerint ha­sonlít Jézus harcához az igazságért, tisztaságért, az ember jó útjáért a földön. A magyar nemzet kis nép, de nagy lélek. Aki magyar embert akar vezetni, ismernie kell őt, Ismernie múltjában, szokásaiban, munkája eredményeiben, műveltségében. Tud­nia kell erényeit és hibáit, ismernie kell bűneit és jóakaratát. A lelki- pásztor közvetlen nevelője a népnek. Hogy valaki minő könyvet olvas, vagy mivel szórakozik, az általában magánügy. De annál, aki ráárasztja ismeretét, tudását, ízlését, erkölcsi felfogását az emberekre, olvasmány és szórakozás kiválasztása már köz­ügy. A prédikáló hatását az embe- hasonlítani. Szónoki készség és nyelvi kifejezőképesség is kell ahhoz, hogy az igehirdetés gyümölcsöző le­gyen. Sose jött volna létre a refor­máció, ha azt szólni s írni nem­képes vagy gyengén-képes emberek mívelik. Sose lett volna Bornemissza Péterünk, Dévai Biró Mátyásunk, Szenei Molnár Albertunk, Bél Má­tyásunk és Tessedik Sámuelünk, s írók, tudósok, pedagógusok és már­tírok egész sora, ha nincs bennük lé­lek s erő és akarat, amely széles és teljes munkára hajtja őket. Ami a népért van, mert a néppel való azo­nosulásból fakad. Nemcsak a nép nyelvét emelték művészi fokra, ha­nem a nép gondját is vállaikra vet* ték. Onnan esik fény ma is minden evangélikus lelkipásztorra, aki Őszin­tén azonos a néppel. A teológus az Isten szolgája, de az Istent emberek javításával illik szolgálni, különben képmutatás vagy bölcseleti Időtöltés ez a szolgálat. Jövőnk a nagyobb, mélyebb és álta­lánosabb műveltség diadalától is függ. Az a kor, amidőn csak a papot hívták írástudónak, elmúlt. Ma a szó legjobb értelmében felvilágosult- ság van — amelyért a reformáclós lelkészek annyit küzdöttek — s mil­liók olvasnak és gondolkoznak, néz­nek képet, hallgatnak muzsikát, fl­űgy hitre Juttatni, mint ahogy ereje gyelik a színjátékot s értékelik a világot. Ma á nép nevelőjének még többet kell tudnia, különben nem fogadják el nevelőnek, tanácsok adó­jának és a helyes magatartás kép­viselőjének. A nép egyházénak min­den nemzedékben újból és újból épí­tenie kell a nép lelkében. Tanulnia és figyelnie kell a lélek pásztorának, aki fiatalokat vezet, mert azok sze­retik s vezet öregeket, mert azoknak tekintély. Csak a művelt s nemzete műveltségét mélységes hittel átélő és tovább adó lelkipásztor alkalmas ezentúl a szolgálatra. ILY egljed az első ifjú lelkész s azt «'-*• mondja, hogyan képes ma, sek munkája közepette arra, hogy min­dent megismerjen, annyi tudományt, annyi könyvet? Nem annyi ám az annyi! Válogatni kell. Száz könyvbe össze lehet válogatni bármely nem­zet műveltségének lényegét. A ma­gyart is. Nem analitikus, szátfolyó, szakszerű tudásra van szüksége a nép nevelőjének, hanem a lénye­gek Ismeretére, egységre, mely biz­tos alapú s szilárd anyagú! S akkor szól a másik ifjú s mondja, hogy vannak, akik megbocsáthatatlan bűnnek tartják, ha lelkész világi kultúrával látja el magét. Oh, hát a balgák és ostobák nemcsak a példa­beszédekben élnek, hanem a való­ságban is, sőt onnan kerültek a pél­dabeszédekbe! S minden kornak meg kell küzdenie velük új meg új formában. Ne féljetek tőlük, mint ahogy ne féljetek egyáltalában. A történelemből gélyarabok néznek rátok. S Bél Mátyások, akiknek a pápa is, meg a császár is hízélgett s kitüntetést adott, megejtette őket is az »eretnek-" műveltsége, tudása, ízlése és szava. Nem térhettek ki előle, meghajoltak előtte, holott pokolba kívánták minden atyjafiával egyetemben. Nyelvében él a nemzet! — ezt a reformáció bizonyította be s bizo­nyítja ma is. De aki lelkészként kép­telen a nyelvvel élni, épp az ellen­kezőjét bizonyítja e szállóigének. Azt tudniillik, hogy: nyelvében hal meg a nemzet! Ne feledjétek el, ba­rátaim! S a nyelv és nemzet legna­gyobb kincses-háza: az irodalom. Szó­rendünket, versformáinkat, helyes­írásunkat a reformáció korának magyar lelkészei teremtették meg. Példájuk álljon frissen s tartósan előttetek. Nem lehet elbújni, vallani kell és vállalni. Ezt tudják. Egyszerre innen is, onnan is sűrűi a szó s kezek emel­kednek szólást kérve. Elhangzik az első vallomás: szeretjük és ismerjük Bartók és Kodály zenéjét! Egy má­sik: olvassuk Adyt és Móriczot és Mikszáthot! A harmadik: rendelke­zésünkre állanak az egyházi, a köz­ségi, a járási könyvtárak! 3 negye­dik, ötödik, hatodik szólal fel már, tizedik és tizenötödik. Esthajnal lett, mire a végére értünk. f gy történt Fóton. Utolsónak azt A hallottam, mennyit tanulnak ők, a fiatal lelkipásztorok, a munká­soktól. Többen Is gyárnegyedben szolgálnak, munkásokhoz szólnak a Szeretet és Béke nemzetnevelő Igéi­vel. Szerettem volna búcsúzáskor megszorítani a kezüket mindannyluk- nak,, Szalatnal Rezső egyházi szeretetmunkára fordított ál­dozatai 1945-től egészen 1950-ig 35 millió koronára ugrottak fel. A Ma­gyarországból átvándorolt 50 ezer lutheránus szlovák részére új sze- nioyátust alapítottak, amely 21 gyü­lekezetben tartja össze őket. ANGLIA Niemöller Márton evangelizációs körutat tett Wales-ben. Előadásait olyan szívesen fogadták, hogy 1955-1 e Ismét meghívták. — Dr. Thaddent, a német egyházi napok szervezőjét az aberdeni egyetem teológiai díszdok­torává avatta. DÁNIA Megírtuk, hogy Plus pápa Dánia eddigi vikáriusát, Johson Theodor Suhr-t Koppenhága püspökévé ne­vezte ki és ugyanakkor Dánia eddigi apostoli vikáriusságát szabályszerű katolikus püspökséggé alakította át. Ezzel kapcsolatosan a “Gemeinde­bote« című osztrák egyházi lap jú­niusi száma »Evangélikusok és kato­likusok Skandináviában" címmel közli az alábbiakat: A három Skandináv államnak, va­lamint Finnországnak és Izlandnak összesen 17.676.770 lakója van; ebből a számból e pillanatban 53.760 lélek tartozik a római katolikus egyházhoz, a többi pedig majdnem kivétel nélkül az evangélikus lutheránus egyház tagjai. Dánia lakossága 3,614.000, ebből katolikus 26.000, Svédország la­kossága 6,986.000, ebből katolikus 18.500, Norvégia lakossága 2,847.000, ebből katolikus 4.890, Finnország la­kossága 4,059.000, ebből katolikus 5000. Külön királyi rendelet (!) tette le­hetővé idén, hogy az úrvacsorát ne csak felszentelt templomokban, ha­nem templomon kívül konferenciá­kon és nyári táborozásokon is ki­szolgáltathassák. egyesült Államok , A pennsylvaniai egyetemen megtar» tott tömeggyűlésen 40.000 methodista ünnepelte meg egyházuk alapítójá­nak, John Wesleynek 250. születés» napját. Mintegy 30 methodista püspök és 6100 delegátus Amerikából és ihás Országokból vett részt a rendezésben, amelynek vezetője W. Angis Smith (Oklahoma City) püspök volt. Hat püspök osztozott az ünnepi fel­avató istentisztelet vezetésében, ami­kor is 1000 új egyháztagot vették fel. Az előbbi napok két megelőző össze­jövetelén öt istentiszteletet tartottak Philadelphiában a »Conventica Hallé­ban mintegy 10.000 ember részvételé­vel. Az ökumenikus Istentiszteleten 8 különböző egyház képviselője adta át testvéri üdvözleteit (a Protestáns Episkopális Egyház, »Evangelical United Brethren", mint testvéregy­ház, »Coloured Methodist Episcopal Church", Canada egyesült egyházai* Krisztus egyesült egyháza Japánban, a mexikói és a Puerto Rico-i metho­dista egyházak. Az amerikai külügyminisztérium ebben az esztendőben nem állított be költségvetésébe tételt a-Vatikánba küldendő megbízott számára. Élmúlt évben 70.000 dollár volt előirányozva erre a célra. KOLUMBIA A protestánsüldöző Gomez-kor« mány lemondott. Gomez és sok kör­nyezetéhez tartozó politikus, va a- mint egyházi ember magas címeket és kitüntetéseket kaptak a Vatikán­tól. Kérdés, hogy vájjon az új kor­mány alatt megváltozik-e a helyzet? Szombat esti közös imádságunk Isten terve üdvösséges terv És 29, 18—21. üstén terve és célja az, hogy min­dén ember örüljön és minden sze­gény vigadjon az Orbán. Ez az akarata először is felénk irányul. Krisztusban nekünk te megadja ezt aiz örömet. Ezért szó! az igében éj prédikáltatjs evangéliumát, hogy meghalljuk sza­vát és meglássuk cselekedetét. Ugyan- akkor inti egyházát, hogy ne legyen közöttünk senki se hamis, kegyetlen, vagy hát mögött áskálódó. VALLJUK MEO, hogy életünk hátráltatja Isten dolgainak előre- menetelét, mert szivünk csalárd. ADJUNK HALAT, hogy Isten mégis ígéri és adja Krisztusban az örömöt és az igazságot. Isten üdvössége« terve azonban rajtunk keresztül mások felé te irányt akar venml. Az egyháztól elvárja, hogy az evangéliumot tisztán és érthetőért hirdesse és a keresztyén hitet való­ságosan élje. Ha ezt cselekszi, akkor előbbre viszi Isten tervét és akkor egy napon, »azon a napon« mindenki meghallja az Isten szeretettnek hírét és örvend s vigad örökké. KÖNYÖRÖGJÜNK, őszinte, egye­nes szívért, hűséges szolgálatért, hogy Így 16 munkát végezzünk és meglássék rajtunk a Krisztusban leit csodálatos változás: az új élet. BIBLIA-0 LVASÓ Augusztus 23. vasárnap. Zsolt. 70, 2. — 1. Tim. 1, L Krisztus a mi reménységünk: Ö meghozta az üdvösséget és az örömöt. Éljük ezt b reménységet igaz keresztyén testvériségben és szolgálatban. Minden dolgunkban hívjuk bátran segítségül Istent, mert ö szívesen kínálja áldásait. (Olvasd még: Zsolt. 70. — Csel. 23, I—11.) Augusztus 24. hétfő. zak. 14, 7. — Fii. 3, 20. Isten világossága és Jézus hatalmas, tehát erős szava egy és ugyanaz. Ez a szó megvilágosft, azaz hitre vezet és fénylőén tiszta élettel ajándékoz meg. Lássák meg rajtunk a Krisztus világossága! (Olvasd még: Mk. 1, 21—28. — Csel. 23, 12—35. Augusztus 25. kedd. 3. Móz. 19, 34. — Rm. 12, 10. Isten parancsát teljesíti, aki a másik embert szereti és megbecsüli. A keresztyén ember számára nincs »idegen«, mert mindenki dolgát úgy szívén Viseli, akárcsak a sajátját. (Olvasd még: 2. Kir. 20, 1—7. — Csel. 24, 1—21.) Augusztus 26. szerda. Zsolt. 37, 23—24. — 2. Thess *, 3, Aki jól ügyel Krisztus Igéjére, az nem véti el a keresztyén életutát, hanem az Ür erejének közvetítője lesz. (Olvasd még: Jak. 5, 13—18. — Csel. 24, 22—27.) Augusztus 27. csütörtök. 1. Sm. 2, 2. — Rm. 10, 12—13. Isten Krisztusban Irgalmas segítségre Indul irántunk. Fordulj biza­lommal hozzá, kérd segítségét életedre, szolgálatodra és e világ minden dolgára és meglátod, hogy Tőle a segítség nem marad el. (Olvasd még: Mt. 9, 35—38. — Csel. 25, 1—12.) Augusztus 28. péntek. Zsolt. 119, 178. — Jak. 8, 8—9. A2 emberi szónak ereje van. Akkor beszélsz hasznosan és Isten szerint, ha áldod öt és előbbre segíted s boldogabbá teszed az embert, akit Isten veled együtt a maga hasonlatosságára formált. (Olvasd még: Mk. 5, 22—43. — Csel. 25, 13—27.) Augusztus 29. szombat. Mik. 1, 2. — 1. Thess. 4, 1«. Isten most azért hirdeti kegyelmes szavát, hogy egyszer ne kelljen meghallanunk az ítélőt. Figyeljünk rá hittel! (Olvasd még: És. 35, 5—10. Csel. 28. 1—11. _ Zak. 7, 4—10.) Zay László I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents