Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-09 / 32. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

¥ . 9 .

„Mikor alamizsnát osztogatsz ne kürtöltess magad előtt...“

Griiber berlini evangélikus prépost nagyjelentőségű igehirdetésben utasította vissza a német evangélikus egyháznak a 15 millió dolláros úgynevezett amerikai »segély« szétosztásában való közreműködését.

Ismeretes az a tény, hogy az amerikai kormány 15 millió dollár amerikai segélyt ajánlott fel a keletnémetországi lakosság »megsegítésére«.

De Ismeretes az is, hogy ezt a »segélyt« a keletnémet kormány önérzetesen visszautasította és leleplezte ennek ördögi propaganda hátterét.

Mikor az amerikai sajtóban közhírré tették, hogy a segély szétosztásába az egyházi szerveket is bevonni szándékoznak, Griiber' esperes a berlini Mária-templomban erőteljes igehirdetés keretében utasította vissza a felkínálkozást. Grüber esperes a hitlerista idők alatt nagyarányú és merész akciót létesített az üldözött és meghurcolt emberek megsegítésére. A »Büro Grüber« akkor — fogalom volt Berlinben. Az összeomlás után erkölcsi súlyának teljes latbavetésé- vel dolgozott a háború okozta éhínség és nyomorúság leküzdésén. Igehirdetését Máté 6:1—4. alapján tartotta. Az alábbi szemelvényeket a »Neue Zeit« július 28-i száma alapján tesszük közzé.

»A Szentlélek erejében újonnan született keresztyén ember minden cselekedete és egész magatartása Isten színe előtt történik. A képmutatók böjtölése, a farizeusok imádsága épp úgy nem kap jutalmat Istentől, mint az olyan felebaráti szeretet, amely kürtöltet maga előtt és azt propogandacélokra használja fel« — mondotta.

A továbbiakban az egyházak háború utáni egymást segítő szeretetszolgálatának kibontakozását vázolta fel. »Ezekben a napokban a nagy kenyércsoda megismétlődését éltük át. Azok az emberek, akik öt kenyérből és két halból elégíttettek meg, tizenkét kosárral gyűjtöttek morzsát, vagyis sokkal többet gyűjtöttek, mint amennyit maguk kaptak«. Majd arra utalt, hogy

a protestáns egyházakban mindig érvényes volt az a követelés, hogy a hit szeretetében tevékenykedjék.

»Munkánk során szívesen összefogunk azokkal, akiket csupán az az egy szempont vezet, hogy. minden hátsó gondolat nélkül enyhítsék a nyomorúságot. De ugyanolyan határozottsággal és nyomatékkai utasítjuk vissza az együttműködést azokkal az emberekkel és hatalmasokkal, akik ilyen munkájukkal propaganda- jcllegű és politikai ízű hátsógondolatokat szőnek egybe.

Ha sajnáljuk is, hogy az Ür kívánsága szerint nem mindig sikerült ismeretlenségben maradnunk cselekedeteinkkel, annál inkább távol tartjuk magunkat azoktól a képmutatóktól, akik a szeretetmunkát csak álcának használják fel egészen más dolgok szántára, akik

a szeretetmunkát csak arra használják fel, hogy általa nyugtalanságot és békétlenséget szítsanak a lakosság körében. Nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük a mi területünkön mutatkozó nehézségeket és nem emeltük volna fel intő, vagy kérő szavunkat. De semmi közünk sines azokhoz, akik a nehézségeket színpadivá teszik, hogy aztán segítségüket felajánlva, csak visszavonást és zavart keltsenek s mind ezzel újabb szerencsétlenséget szereznek.«

»Ezekben a hetekben szörnyű dolgokat éltünk át a képmutatással kapcsolatban, vagy mondjuk így: a nehézségekkel való visszaéléssel kapcsolatban. Mindnyájan olvastátok, hogy az amerikai kormány 15 millió dollárnyi segítséget kínált fel a Keleten mutatkozó úgynevezett »éhínség« enyhítésére. Ne beszéljünk most ennek a nagyvonalúnak mondott segítségnek a méreteiről sokat.

Ha a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának egyedeire számítjuk át a dolgot, akkor az fejenként egy csésze tejet, vagy másfél font aszalt gyümölcsöt jelent. Amerika lakosságára nézve pedig fejenként 3 cigarettáról való lemondást jelent. Itt azonban valami egészen másról van szó. Az egyházi hatóságok elhatározták, hogy nem működnek közre ennek az ajánlatnak a kivitelezésében. Arról van ugyanis szó, hogy az egyházat és szerveit a napról napra szerencsétlenebb formát öltő Idegháborúba vonják be. Július 4-én egy vezető amerikai újság a következőket írta: Az éleimlszersegéiy felkínálásával a kormányzat Adenauert segítse és az oroszok számára zavarokat idézzen elő.«

»Mindebből világos, hogy nem a bajba jutott embereken való segítésről van szó, hanem a nyugati választási propagandáról és arról, hogy a Keleten lévő lakosság között újabb nyugtalanságot okozzanak.

Itt világosan lelepleződik az egész idegháborúnak a pokoli volta, amely oly sok mit sem sejtő embert igyekszik szekerébe fogni. Ezért kell vigyáznunk arra, hogy gondatlanságból valamiféle lázító propaganda martalékává váljunk.«

»Ebben a felkínálkozásban a jótékonyság álarca mögött első ízben kísértik meg az egyházat azzal, hogy a háborúviselésnek ebbe a formájába belemenjen. Intő szavunkat ezért nem emeljük fel elég hangosan.

Nem vállalhatunk bűnrészességet ebben a lelkeket mérgező háborúban, melyet most szabadjára kezdenek engedni és amelynek a vége beláthatatlan.

Ebben a tevékenységben nem csak azok a banditaszervezetek vesznek részt, amelyeket nyugtalanságkaités és szabótázscselekvények elkövetésével bíztak meg, hanem főleg azoknak a rádióleadó állomásoknak a tevékenysége, amelyek feladatuknak tekintik, hogy más országok lakosait kormányzatuk ellen fellázítsák. Az idegháborúnak ez a formája a június 16. és 17-i eseményekben is mutatkozott és majdnem tűzcsóvát dobott a puskaporos hordóba.«

»Éppen azért, mert nem szeretnénk, hogy szeretetmunkánkat propagandacélból álarcul használhassak, nagyon világossá kell tenni a dolgokat. A tisztátalan elemeket és megfizetett ágenseket minden békeszerető embernek, de főleg minden keresztyén embernek vissza kell utasítania.

Aki önként áll olyan emberek szolgálatába, akik a háborúság magvait hintik szét, aki 'ezekre hallgat, az nem számíthat az egyház támogatására.

Itt még az sem elég, ha néhány vezető egyházi ember felemeli a szavát, ift az egész, egyház együttműködése szükséges.« *

A révfülöpiek használatba vették csaknem elkészült templomukat

Tessényi Kornél hegyeshalmi lelkész:

„Gyönyörűség olyan gyülekezetben szolgálni, ahol » presbiterek munkatársak, a hívek pedig imádkoznak lelkészükért"

Július 26-án, Szentháromság u. 8. vasárnapon a hegyeshalmi evangélikus templom tornyában az óra ünnepélyes lassúsággal elütötte a 10 órát és nyomban megkondult a harang hűséges szava. így 17 évvel ezelőtt szólt legutoljára. Egy harang életében is ritka alkalom, amikor a* új lelkipásztor beiktatására hív mindenkit. A templom kapuja előtt már felsorakoznak a gyülekezet presbiterei, hogy sorfaluk között vonuljon be az új lelkész, akit Németh Károly, a győr-sopronl egyházmegye esperese, Weltler Rezső soproni lelkész, a hegyeshalmi gyülekezet volt lelkésze, Weltler Ödön rajkai és Biczó Ferenc rábcakapi lelkésztestvérek kísérnek.

Németh Károly esperes iktató bé- zédét Lk. 22,27. alapján tartja meg. »Mert melyik nagyobb, az-é; aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál« és szól a lelkipásztori hivatás odaadó szolgálatának szükségességéről.

A beiktatott lelkész a vasárnapra kijelölt textust felolvasva, elmondta beköszöntő prédikációját, isten felhívása így szól — fejtegette —: Váljatok Isten fiaivá. Ez az istenfiúság nem adottság, hanem állandó feladat. Isten egyháza azon bűnösök közössége, akik Isten hívó szavára útban vannak a világosság felé. Ez azért lehetséges, mert Isten reménységgel tekint ránk.

Éljük át újból ftz istenfiúság gyönyörűségét és eszméljünk rá arra, hogy ml emberek mind testvérek vagyunk. így lehet a

gyülekezet annak az életnek forrásává, amely után az egész mai emberiség vágyakozik: a szere* tetben és békességben való egy- másnak-élés megvalósulása.

A beiktatott lelkészt az Istentiszteletet követő közgyűlésen elsőként a gyülekezet felügyelője, Blaskovlch Géza köszöntötte:

»Az élet nagy és csodálatos fenn- költ jelenségei közé tartozik a sze-, rető, gondos lelkipásztori munka isi Égből hullott sugár, a teremtő és szerető Isten üzenete. Ami bennünk lelkierő, lelki jóság van, szelíd szeretet és bátor egészség, mind nemcsak szülő édesanyánknak, hanem nevelőnknek, lelkipásztorunknak is köszönhetjük! Forduljon tehát a gyülekezet nagy szeretettel és tisztelettel lelkipásztora felé.

Az iktatási ünnepélyen részt vett lelkésztestvérek saját, gyülekezeteik és az egyházmegyei lelkészt munka- közösség nevében meleg szavakkal üdvözölték Teesényl Kornélt, volt fancsali, most már a hegyeshalmi evangélikus egyházközség lelkészét. Tessényi Kornél válaszolt az üdvözlőknek.

»Szeretem és megbecsülöm egyházam hű, áldozatrakész népét. Amint kegyelem a gyülekezet számára, hogy van lelkipásztora, úgy a lelkipásztor számára is időhözkötótt kegyelem gyülekezete.

Gyönyörűség olyan gyülekezetben szolgálni, ahol a presbitereit munkatársak, a hívek pedig imádkoznak lelkészükért.«

Szombat esti közös imádságunk

Velünk lakozik az Űr Jeremiás 7, 1—11.

Az Or állandóan együtt lakozik népével. ígéretet adott a kiválasztott népnek, hogy megőrzi őt minden veszély és megpróbáltatás között. Elárasztja áldásaival és hatalmas néppé teszi. De egy feltételt szabott! Azt, hogy tartsák meg azokat a oa- rancsolatokat, melyeket adott.

Isten népe azonban nem tartotta meg Isten parancsolatát, Idegen isteneknek hódolt, bálványokat imádott és ebből kifolyólag nem tartotta meg a törvénynek az ember felé eső részét sem. Nem szerette Istent, tehát nem szerette az embert sem. Sanyargatta az özvegyeket, Íz árvákat és nem ítélt igazán »az ember között és felebarátja között«.

Isten most Jeremiás által megismétli ígéretét, de megismétli a kikötést is. Azt mondja: »Jobbítsátok meg a ti utaltokat és cselekedeteiket és veletek lakozom e helyen!«

Isten ma együtt lakozik népével, de a feltétel ma Is érvényes. Ha népé megtartja a törvényt. Isten kegyelmes szeretetével fordul az egyház felé, ha az egyház féli és szereti Istent és szereti az embereket. Ügy, ahogy Jézus'Krisztus tette.

öt évvel ezelőtt az Uj Harangszó egyik számában »Istenkisértés« címmel jelent meg egy kis tudósítás. A révfülöpi templom alapkövének lehelyezéséről és az építkezés megindulásáról volt benne szó. Voltak ugyanis, akik így látták a maroknyi révfülöpi evengélikusság vállalkozását. »Istenkisértés, vakmerőség, nevetséges erőlködés, belelünk a fejszéjük« — mondogatták. Valóban sok minden ezt a látszatot keltette s ilyen vélekedésre indított. 1938-ban 20 lélek, 8 adófizető, javarészben kispénzű tisztviselő és óreg, beteges nyugdíjas, szűkösen élő vincellér és napszámos templomtelket vásárolt és templomról álmodott. A 240 öles telken kívül nincs egy talpalatnyi más ingatlana a gyülekezetnek. Nem tud fuvart adni. Közmunka sem Igen telik tőle. Beszerzi az építőanyag jórészét, annyi pénzt gyűlt, hogv hozzáfoghatna az építkezéshez. S akkor mindent elsodor a háború borzalmas vihara. Még az építőkőből is csak egy kis halom marad. És 1948. augusztus 1-én letette a gyülekezet a templom alapkövét. . Ekkor Is csak maroknyi, nem több 120 léleknél. Istent kisért? Nem. Vakmerőséggel, de szent vakmerőséggel, a hit bátorságával elkezdi az építést.

Számot vet erejével s a feladattal. amit maga elé tűzött. Tíz évet szán az építkezésre. Segíteni kcsz testvérhíveket keres.

És mindcnekfelett Imádkozik. Istenre épít, hogy Istennek építhessen.

S ezekben a napokban, pontosan öt esztendő múltán használható állapotban áll a templom. Már templom. A múlt vasárnapon, 26-án felhangzott benne az ének, amit eddig még nem énekelhettek révfülöpi evangélikusok: »örül a mi szívünk, Mikor ezt halljuk: A templomba megyünk ...«

Megzendült az ige, imádságra kul- csolódtak a kezek. Van már temploma az eddig templomtalan Révfülöpnek. Ott áll a kedves balatoni üdülőhely egyik legszebb helyén, a móló tengelyében a műút felett. Kívülről majdnem kész, csak még tornya fele hiányzik. Falait faragott vöröskő borítja, keskeny, magas ablakok során át árad belé a fény.

négyszárnyú ajtó tárúl az Isten színe elé kívánkozók felé. Belül még minden arról a sürgető kényszerűségről beszél, amely a félkész templom használatbavételét szükségessé tette. Most már szükségmeg- oldásokkál, hiányokkal is használható a templom. A falak vakolatlanok, menyezete nincs, a padozat döngölt agyag. A berendezésből csak az oltár gyönyörű, faragott asztala van meg. Még szegényes, egyáltalán nem látványos a templom-belső. De mégis, aki vasárnap átlépett küszöbén, körültekintett benne, néma áhítattal mind azt mondta: gyönyörű. Igen, mert gyönyörű a legegyszerűbb kamrácska is, ahol Isten vesz lakást. Gyönyörű a legpusztább hely is, ahová a lélek tiszta vágya hívogat. Gyönyörű a legszegénvebb templom is. amit a hála és szeretet kezel szépftgetnek. Vasárnapra virágba, szépségbe borult a révfülöpi templom. Lelkész, gondnok, férfiak, asszonyok, gyermekek serege sür- gött-forgott, rendezett, szépített, hogy minden kész legyen a templom első áldott vendégségére, arm! az Ur szerez benne népének.

A népe eljött. A 250 férőhelyes templom nem tudta befogadni. OH Volt a gyülekezet apraja-nagyja, ölegek, betegek, akik már évek óta nem mozdulhattak el hazulról. OH a helybeli református testvérek, élükön helybeli és zánkai lelkipásztoraik, ott sokan katolikus testvéreik is. És ott az anyaegyház, eány- egyhéz, szórvány nagy része, de távolabbi, zánkai, äntalfai, mencs- helyi, sőt egészen távoli, a talián- dörögdi gyülekezetből is, sokan lelkészeikkel együtt — sokan.

A templom használatbavételét jelentő első, ünnepi istentiszteleten püspöki megbízás alapján Halász Béla esperes szolgált. Igehirdetésében, melynek textusa Lukács 14, 28—30 verse volt, ugyancsak a bit vakmerőségéről, az Istenre tekintő bizodalom lehetetlennek látszó feladatokat is lehetővé tévő erejéről szólt. Sokan kinevették, kicsúfolták a múltban is a hit embereit, a gyermeket Váró és sok nép atyjává rendelt aggastyán Ábrahámot, a középkor lelki sötétségében világosság gyújtására hevűlő Luthert, nevetségesnek tűnhetett fel a templomról álmodó révfülöpi gyülekezet is. Aki Istenre és Istennek épít, soha nsm

jut oda, hogy azt mondhassák felőle: ► Ez az ember elkezdette az építést és nem bírta véghezvinni.«

Az Istentisztelet után rendkívüli közgyűlésen Sümegi István 'elkész felolvasta a templomépítés eddigi, sok gonddal teljes történetét, megemlékezett a gyülekezet jóltevójéről, a kegyelet koszorúját helyezte az építkezés öt éve alatt elhúnyt testvérek, mindenekelőtt Kováts József volt felügyelő, a templomépítés elindítója emlékére, majd

ismertette az építkezés számadását. A gyülekezet eddig 99.929.09 forintot költött a templomra. Hatalmas összeg, különösen révfülöpi viszonylatban. Nem lehet másként tekinteni: a kegyelem csodája. Nem a gyülekezet teremtette elő, honnan is tehette volna? Isten adta. Csak Ö tehette, hogy maga a kicsi gyülekezet 34,156 forinttal, aztán a testvérgyülekezetek népe 19.733 forlnital járult hozzá az 'építkezés kiadásaihoz. Külön is mély hálával »’ólt hivatalos egyházunk nagy segítőkészségéről, mellyel — főkent a Gyámintézet révén — 22.211 forintot juttatott a gyülekezetnek s hasonlóan mély hálával államunk hathatós támogatásáról, melynek 21.117 forint segélyt köszönhet. Államunk és az Altamt Egyházügyi Hivatal mindig a legnagyobb jóindulattal és segi- tőkészséggel állt a gyülekezet nagy Ugye mellé. Áldassék ezért az Isten!

Áldassék, aki nem engedte, hogy az »istenkisértő« szent-vakmerrt gyülekezet megszégyenüljön! Áldassék, hogy eddig megtapasztalt hűsége, jósága biztatást ad a jövőre nézve is.

A templom felszenteléséig még sok a tennivaló. De — Aki elkezdette a gyülekezetben a jó dolgot, bizonnyal végére Is juttatja. Adja az erőt, új és új lehetőségeket, áldozatkészséget, Imádságot, tovább Is segíteni kész szcrctetet s — ami a'legnagyobb, legtöbb, legnélkülöz- hetetlencbb, mert nélküle nincs építés szivünkben, hazánkban, a világban: a békét.

Sümegi István

VALLJUK MEG. hogy mi is, hasonlóan Izraelhez, sokszor eltérünk Isten parancsolataitól, semmibe vesszük azokat, nem szeretjük az Istent, sem embertársainkat.

ADJUNK HALAT, hogy Isten ma is figyelmeztet parancsolatai megtartására, hogy haragja nem sújt le parancsolatainak

megszegőire, hanem kegyelmesen tanít és nevel minket.

KÖNYÖRÖGJÜNK erőért, hogy meg tudjunk állni a hitben és meg tudjuk tartani Isten törvényét, hogy Velünk lakozzék az Úr és ne legyen háborúságunk, hanem békességben élhessünk.

BIBLIA-OLVASÓ

Augusztus 9. vasárnap. Mai. 3,1 — Ján. 12.15.

Áldjuk Istent, hogy ígéretét megtartotta, követét elküldte. Jézus Krisztusban minden bűnös ember számára új szövetséget adott. — Könyörögjünk, hogy mennél előbb színről színre láthassuk öt.

(Olvasd még: Zolt. 33. — Csel. 17,16—34.)

Augusztus 10 hétfő. Bírák 6,3 — Ján. 2,4.

Áldjuk Istent, hogy Ö mindenkor velünk van, ha mi azt nem is látjuk. —■ Könyörögjünk, hogy nyugtalan szívünk benne nyugodjon meg és találjon békességet mindaddig, amíg egyszer majd odaát felfedi életünk titkait.

(Olvasd még: I. Tim. 2,1—7. — Csel. 18,1—17.)

Augusztus 11. kedd. És. 40,10. — Jak. 5.8.

Áldjuk Istent, hogy sem hitetlenségünk, sem bűneink nem akadályozhatják meg őt abban, hogy hozzánk eljöjjön. — Könyörögjünk, hogy életünk az O eljöveteléig Krisztus életéhez hasonló szelíd, béketűrő és hitben állhatatos legyen.

(Olvasd még: Neh. 4,1—15. — Csel. 18,18—28.)

Augusztus 12. szerda. És, 42,6—7. — Ján. 5.21.

Áldjuk Istent, hogy Jézusban megváltót küldött, ki minket megszabadított bűneink rabságából. — Könyörögjünk, hogy szeretteinket, barátainkat és gyülekezeteinket az ö hatalmas erejével elevenítse meg. (Olvasd még; I. Pét. 2,13—17. — Csel. 19,1—12.)

Augusztus 13, Csütörtök. És. 56,8 — Fii. 2,1—2.

Áldjuk Istent, hogy szerte a világon ma Is hívja, gyűjti az egyházba a bűnbocsánatra vágyó emberekét. — Könyörögjünk, hogy a gyülekezetekben a keresztyének egyenlő indulattal szeressék egymást és szolgáljanak örömmel másoknak.

(Olvasd még: Róma 13,1—7. — Csel. 19,13—22.)

Augusztus .14. péntek, Zsolt. 5.4. — Ét. 0,18.

Aldjük Istent, hogy minden reggel elmondhatjuk neki bizalommal minden kérésünket és 6 azt meghallgatja és teljesíti kegyelme szerint. —, Könyöröglühk minden szentekért, azokért, akik a keresztség által Isten országának elhívott örökösei lettek, hogy ezt áz örökséget megbecsüljék. (Olvasd még: Jer. 18,1—0. —■ Csel. 19,23—40.)

Augusztus 15. szombat. És. 26,12. — Ef. 2,11.)

Áldjuk1 Istent, fiogy békességet adott a háborúban annyit szenvedett nemzetélnaek. — ■ Könyörögjünk, hogy Jézus Krisztus evangéliumának bé- Kességét a Szentlélek erejével hathatósan hirdethesse a mi magyar népünk között és -a világ minden népe között egyaránt.

(Olvasd még: Róma 9,1—5. — Csel. 20,1—16. — Dán. 0,15—18.) ,

Brebovszky Gyűl»