Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-08-16 / 33. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM 1953. AUGUSZTUS 16. Egyes szám ára: I forint 40 fillér OB Sí íDÓSÉVÁ MG Ét T KU S ^ E Az amerikai egyházak tiltakozása az amerikai „boszorkányüldözések“ ellen Az Észak-Amerikai Egyesült Államok egyházai és egyházi vezetői, püspökök, teológiai tanárok, papok és egyszerű egyházi emberek hónapok óta folytatják mindig erősödő bizonyságtételüket az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság ellen s a bizottság vezetője: McCarthy szenátor ellen, aki fasiszta természetű ellenőrzésnek és üldözésnek teszi ki az amerikaiak legkülönbözőbb testületéit, vezetőit és egyszerű amerikai állampolgárokat azzal az ürüggyel, hogy ezzel amerikai célokat védelmez, valójában azonban a béke, a szabadság, a szociális reform, a dolgozó néptömegek felemelkedése elleni küzdelmet folytatja. Az amerikai újságok tele vannak jellemző hírekkel és elmefuttatásokkal ennek az Amerikában most kezdődő fasiszta terrornak a jelenségeiről. A McCarthy elnöklete alatt álló bizottság eljárásai a legkülönbözőbb embereket igyekeznek lehetetlenné tenni. A tragikomikum jelenségei közé tartozik például az, hogy a bizottság előtt az Amerika Hangja propaganda-rádió egyik tisztviselője feljelentette Lyonst, a vallásos programmok igazgatóját, hogy: »nem hisz Istenben«. A bizottság elhatározta, hogy haladéktalanul maga elé idézi Lyonst. A lelkiismereti és vélemény-szabadság erőszakos üldözője, McCarthy, fogja tehát vizsgálni régi inkvizíciókat idéző eljárásában a vallásos programmek igazgatóját Isten-hite felől. Senki sem gondolja a világon, hogy éppen az Amerikai Hangja »vallásos programmjának« igazgatója a vallásos hit legnemesebb bajnoka. Azt azonban különösen nem gondolja senki, hogy éppen McCarthy szenátor képes eldönteni azt, hogy az illetőnek milyen természetű és milyen mértékű Isten-hite van. A sok hír Szerint, amit az amerikai »boszorkány-üldözés« eseteiről az amerikai .újságok közölnek, az amerikai protestáns egyházak mindig több képviselője és testületé nyilatkozik meg az amerikai újfasizmus ellen. A New York Times márciusi jelentése szerint az amerikai Keresztény Egyházak Országos Tanácsa newyorki értekezletén határozatot fogadott el, amelyben elítéli a bizottság vizsgálati módszereit. A tanács harminc protestáns és görögkeleti egyházat képvisel, ösz- szesen 35 millió hívővel. A tiltakozást a tanácstagok hatvankilenc— kettő arányban fogadták el. A vitában felszólalt Bromley Oxnam washingtoni methodista püspök, az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke és Henry Knox Sherrill, az amerikai protestáns episkopális egyház vezető püspöke is. Oxnam püs- ök felháborodottan beszélt arról, ogy őt magát is kommunista tevékenységgel vádolták. Az egyházi tiltakozással szemben Donald Jack- son republikánus képviselő a parlamentben azt állította, hogy »igenis vannak kommunisták az egyházak körében« és Oxnam püspököt azzal vádolta, hogy »vasárnap Istent szolgálja, hétköznap pedig a kommunista szervezeteket«. Oxnam püspök azzal válaszolt, hogy Jack- son képviselő »hazudozásra használja fel a képviselőház nyilvánosságát«. Jackson képviselő egyébként azt a kijelentést tette a parlamentben, hogy a bizottság ellenségei között újságírók, rádiós és televíziós hír- magyarázók, filmszínészek, írók és tanárok vannak s »a papság körében is van kommunizmus«. Jackson követelte, hogy ezeket irtsák ki. Az európai egyházi sajtó is élénk figyelemmel kíséri az amerikai fasizmus terjedéséi. Albert Finet a Réforme c. francia protestáns hetilap főszerkesztője vezércikkben foglalkozik az »Amerika Hangja«- üggyel. Megállapítja, hogy McCarthy ügyefogyott módszerekkel a megfélemlítést, az irigységet és a gyávaságot termeli ki az amerikai népben s egy olyan világot fabrikál, amely a könyöklőket, a gyávákat és az opportunistákat támogató és koncentrációs táborokkal megalkotott világot készíti elő Amerikában.« »Hitler is így kezdte« — fejezi be vezércikkét Finet lelkész. A Reuter angol hírügynökség május 25-i bostoni közlése szerint A. P. Davies washingtoni unitárius lelkész kijelentette, hogy »tu*- lajdonképpen McCarthy máris az Egyesült Államok igazi ura s Amerika a félelem országává kezd változni«. James A. Pike a St. John The Divine nevű episkopális székesegyház esperese május közepén hatalmas prédikációt tartott a bizottság ellen és azt a kijelentést tette, hogy »körül fogjuk venni bemocskolt testvéreinket... úgy, hogy üldözőik nevetségessé és lehetetlenné fognak válni az amerikai közönség szemében«. »Olyan keresztyénekké kell lennünk, hogy keresztyénnek lenni egyet jelentsen azzal, hogy valaki szociális érdeklődésű ember.« Pike tiltakozott ártatlan és jóérzésü, szociális beállítottságú keresztyének és keresztyén lelkészek fasiszta üldözése ellen és azt a véleményét fejtette ki, hogy az egyház azért a mulasztásáért ' szenved most, hogy az elmúlt évek folyamán egyre nagyobb némaságot tanúsított a szociális haladás kérdéseiben s így azokat a hűséges keresztyéneket, akik a társadalmi haladás oldalára álltak, »szembeötlő és előtérbe tolt helyzetben hagyta«. Pike esperes sürgeti a keresztyén embereket valamennyi amerikai egyházban arra, hogy álljanak a társadalmi haladás oldalára s ezzel a tömeges bizonyságtételükkel tegyék természetessé a McCarthy által üldözött keresztyének bizonyság- tételét. Az amerikai methodista egyház newyorki ülésén, május közepén, bizalmat szavazott Bromley Oxnam püspöknek és tiltakozott McCarthy »tisztességtelen módszerei« ellen. A methodista egyház vezető testületé szégyenkezve állapítja meg, hogy Amerikában olyan élet alakult ki, amelyben »nagy pénzügyi üzletek omlanak össze, ha Oroszországból béke-követelés jelenik meg«. A methodisták megállapítják, hogy nem helyeselnek olyan gazdasági és társadalmi rendszert, amely pusztító háború előkészítésére van alapozva. A newyorki Daily Worker május 18-án írja meg, hogy Ohio állam episkopális püspöke, Henry W. Hobson ugyancsak nagy beszédben támadta a McCarthyzmust a délohiói egyházkerület 79. évi nagygyűlésén. A McCarthyzmust »végzetes út«- nak nevezi és követeli a kongresz- szustól a McCarthy által bevezetett lelkiismereti üldözés beszüntetését. Ugyancsak nagy beszédben támadta a McCarthyzmust Horace W. B. Donegan, a newyorki protestáns episkopális egyház püspöke egyházkerülete májusban tartott 172. közgyűlésén. Többek közt kijelen-, tette, hogy nem szabad megengedni, hogy McCarthy megtámadhasson minden embert, »aki nem hajlandó az ő szűkagyú felfogását osztani«. Donegan püspök rámutatott arra, hogy püspöktársát, Henry Knox Serrillt is megtámadták azért, mert egy amerikai-szovjet baráti társaság vezetőségi tagja és rámutatott arra, hogy Sherrill püspök ennek a társaságnak a megalakításában: vett részt még a második világháború idején, amikor a becsületes hazafiak mind a Szovjetunióval való barátság politikáját folytatták a fasizmus ellen. Ugyanennek az egyháznak egyik másik püspöke: Ludlow püspök egyházkerülete 79. gyűlésén McCarthy szenátort »meggondolatlan arcátlansággal« vádolja és tűrhetetlennek tartja az ő fasiszta módszereit. Ludlow püspök kijelentette, hogy ezek a módszerek az Amerikai Egyesült Államok »nemzetközi kapcsolatait is érintik, mert arra késztetnek más nemzeteket, hogy csodálkozzanak, milyen »fen- költ« a mi lelki életünk. A National Guardian című newyorki lapban Lawrence Emery nagy cikket ír »Lelkészek ellenállásra buzdítanak a McCarthyzmus ellen« címmel. Emery megírja, hogy a McCarthysták szerint az USA 42 ezer külügyminisztériumi tisztviselője közül csak 150 megbízható és hogy most a külügyminisztérium megtisztítására kerül a sor. Megírja azt is, hogy McCarthy mindenkit üldöz, aki a második világháborúban meghalt Franklin D. Roosevelt elnök köréhez tartozott, azért, mert ezek a Szovjetunióval való barátság oldalán álltak. Emery teljesen érthetőnek nevezi azt, hogy az amerikai egyházak tiltakoznak a McCarthy-féle üldözés ellen, mert McCarthy egyik munkatársa Velde kijelentette, hogy az egyház megtisztítása is az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság feladatát' közé tartozik. Idézi a cikkíró Oxnam püspök kijelentését, mely szerint az »amerikai keresztények békessége és hite van veszélyeztetve«, s az az ember, aki azt állítja, hogy valamennyi kis piros iskolaépületben egy kis piros tanító lakozik, — hazudik« Emery ezután a lelkészek hosszú sorát sorolja fel, akik tiltakoztak a McCarthyzmus ellen. Unitárius, episkopális, methodista és más egyházak képviselőit idézi, akik óva intenek »a gátlásnélküli boszorkányperek és kíméletlen vizsgálatok« ellen. Tiltakoznak haladó könyvek cenzurálása, a haladó könyvek szerzőinek üldözése, a könyvégetés ellen s általában az ellen, hogy az alkotó szellemet McCarthy fasiszta módszereivel ellenőrizzék. Ugyanígy tiltakoznak az amerikai tanítók is az ellen, hogy »hitelét rontsák az értelmiségiek tisztességének«. Keresztyén egyházak főiskolái és egyetemei a diákszervezetek útján tiltakoznak a McCarthyzmus ellen. A harwardi diákok Tanácsa például kijelentette, hogy: »A diákság létkérdése az, hogy a tanulás szabad maradjon«. A Sarah Lawrence Kollégium elnöke egy ilyen tiltakozás után kijelentette, hogy örül, hogy tanítványai »kihúzzák a gerincüket« és »nem hagyják magukat víz alá nyomni«. A detroiti Henry Crane lelkész azt követeli, hogy inkább indítsanak vizsgálatot ezeknek a vizsgálatoknak végzői ellen. Mindez csak ízelítő azokból a megnyilatkozásokból, amelyekben az amerikai egyházak képviselői, másrészt pedig amerikai értelmiségiek fellépnek a »McCarthyzmus« ellen. Jele ez annak, hogy az emberi szellem becsülete és a keresztyén bizonyságtétel testvéri összefogásban lép fel mindenütt, ahol a keresztyének engedelmesen követik az Ige szavát. A világ kereszténységét reménységgel tölti el az a tudat, hogy az amerikai kereszténység mind több képviselője ébred felelősségének és kötelességének tudatára, hogy megvédje a kereszténység becsületét olyan korban, melyben az emberiség békeszerető, dolgozó tömegei világra kiterjedő élet-halál harcot vívnak a békéért, a szabadságért, az emberi haladásért. BERECZKY ALBERT KITÜNTETÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bereczky Albertet, a duna- melléki református egyházkerület püspökét, a református zsinat és az egyetemes konvent lelkészt elnökét — hatvanadik születésnapja alkalmából, a békéért kifejtett munkássága elismeréséül »Munka Érdemrendedéi tüntette ki. A kitüntetést Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a református egyház több vezető személyiségének jelenlétében adta át Bereczky Alberlnek. Bereczky Albert püspök ünneplésére a. református egyetemes kon- venten fogadás volt. Ezen megjelent és felszólalt Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Vele együtt részt vett Varga József osztályvezető. A fogadáson részt vettek a református egyház vezetői, egyházunk részéről Vető Lajos és Dezséry László püspök, dr. Sólyom Jenő, a Teológiai Akadémia pro- dékánja, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár-helyettes, és jelen voltak a többi protestáns egyházak képviselői is. A zsinat, az egyetemes konvent és az egész református egyház nevében Kiss Roland mondott' üdvözlő beszédet. Horváth János, az Állami Egyház« ügyi Hivatal elnöke szólalt fel ezután. Tolmácsolta a Magyar Nép- köztársaság minisztertanácsának üdvözletét és méltatta Bereczky Albert munkásságát, amelyet a béke ügyének megszilárdításáért kifejtett. Vető Lajos püspök az evangélikus egyház, a Magyarországi ökumenikus Bizottság és a többi protestáns egyházak nevében mondotta el jókívánságait. Bereczky Albert válaszában megköszönte a jókívánságokat. Püspökeink vezetésével országos segédlelkész-konferencia folyik Foton Augusztus 11. és 14. között tartja egyházunk az országos segédlelkész- konferenciát Foton. A konferenciát a két püspök vezeti. Két csoportban folyik igetanulmány, a csoportokat minden nap más és más segédlelkész vezeti. Névszerint: Hafcn- scher Károly, Bánfy Béla, Vámos József, Csizmazia Sándor, Bácskai Gusztáv, Mezősi György, Gémes István és Dóka Zoltán. Minden nap megbeszéléseket tartanak aktuális segédlelkészi kérdésekről: a segédlelkészi évekről, mint tanulmányi évekről az első nap, — a kazuáliák, körüli problémákról a második nap. Harmad nap »Hogyan állnak gyülekezeteink« címen, az utolsó nap pedig a lelkészi munka- közösségekről folyik a megbeszélés. A megbeszéléseket megnyitják: Hafenscher Károly, Vámos József, Mitykó Zoltán, Csonka Albert, Matuz László, Tóth-Szöllös Mihály, Benkő Béla, Bánfy Béla, Madarász István, Pásztor Pál, Lábossá Lajos, Brebovszky Gyula, Juhász Géza, Harkányi László, Sztehló Mátyás és Mezősi György. Két előadás-sorozat — egy délelőtt, egy délután — is szerepel a műsoron. Előadásokat tartanak: dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár-helyettes, Prőhle Károly akadémiai tanár, dr. Kádár Imre, a Református Konvent Sajtóosztályának vezetője és Groó Gyula lelkész. A konferencián mintegy ötven segédlelkész vesz részt, Problémázgatás helyett bátor útmutatás A gyemesdiási Kapernaum új épületének nagyszerű nyitott forraszán egymást váltják a különböző nyári csendeshetek részvevői. Megvolt már a családok konferenciája, az ifjúsági csemdeshét, továbbá a lelkészcsaládolc számára rendezett együttlét is. Legutoljára a gyülekezeti munkások voltak itt nagyon szép számmal, főleg a dunántúli városokból: Pécsről, Sopronból, Győrből, Kaposvárról, Szekszárd- ról, Dombóvárról, de kisebb falvakból is. Az egész konferencián valami közvetlen melegség, derű és egészséges keresztyén levegő áradt szét. Többeket kérdeztünk meg, hogy mi volt a tapasztalatuk a konferenciával kapcsolatban, összehasonlítva a múlt nyári gyülekezeti-munkás konferenciával — mondja az egyik —, bármenynyire sokat nyertünk azon is, volt ennek a mostani, konferenciának egy többlete a tavalyihoz képest. Tavaly — folytatta — sokkal több problémáz- gatás, bizonytalankodás és útkeresés volt, mind az előadók, mind a hallga- tók részéről. Olyan nagyon cseppfolyósak voltak a problémák. Például abban a kérdésben is, hogy mi a feladata és helyes keresztyén magatartása evangélikus népünknek itt és most a mi országunkban? Ezen a mostani konferencián bár voltak kérdések és problémák1, mégis azt (láttuk, hogy olyan előadások voltak, amelyek nem pusztán problémásították a kérdéseket, hanem utat mutattak, amelyen járni lehet és járni kell. Az előadók bátran mutattak rá a felismert útra a konferencia hallgatói előtt. Ez a helyes út pedig az, hogy mindazok, akik ma Igazán meghallották Isten szavát, boldog örömmel állnak egyházuk és egész népük szolgálatába éspedig úgy, hogy mindéit idejüket és erejüket odaszentelik népüknek. Népüké lesznek azzal amik és amijük van. Olyanoknak kell lenniük, akik nemcsak a maguk egyéni lelki kérdéseivel bajlódnak, hanem egyházuk és népük minden kérdését a lelkűkre veszik és segítségére vannak felebarátaiknak minden dolgukban. Széles horizontot nyitott a konferencia előttünk — mondotta egy másik. Megtanultuk! a keresztyénség kérdéseit nemcsak saját gyülekezetünk, vagy egyházmegyénk viszonyában, hanem világviszonylatban nézni. »A keresztyénség világszerte forrongó kérdései«-nek tárgyalása nyomán megláttuk, hogy milyen izgalmas kérdése az egész világkenesztyénségnek pl. a világért való felelősség, az egyházak találkozása, a misszió új helyzete, vagy a családi élet problémája. Jó volt az egész keresztyénségre rátekintenünk és az élet egész szélességére vonatkozó kérdésekbe belekapcsolódnunk. Hazai evangélikus egyházunk kér- déseit sem ismertük eddig olyan részletesen, mint most a konferencia után — mondotta valaki. »Magyar Evangélikus Egyházunk jelene« című előadás» sorozat megismertette velünk az átalakuló gyülekezetek problémáját, új egyház-szervezetünket, a hitreépülő gyülekezeti háztartásunk fontosságát és elénk tárta az újonnan felismert társadalmi feladatok felelősségét, így elsősorban a béke-szolgálat szükségességét. Azok a gyülekezeti munkások, akik ezen a konferencián részt vettek, bizonyára sokkal felszabadultabban és sokkal nagyobb látókörrel fognak ezután szolgálni, mint eddig és hűségesen hordozzák Isten előtt imádságukban és szolgálatukban egész egyházunk és egész népünk ügyét. K. Z. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fial“ (Róm. 8, 14.)
