Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-08-02 / 31. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET % ■ ■■ A KURUCVILÁG SZÜLTE GYÜLEKEZET GYÜLEKEZETI HÍREK Szentháromság után 9. vasárnap. 15,1-5. Zsid 3,12—14. cl. u. 2. Móz 32,4-10. Pápán a legutóbbi időkig nem jártam. De valakitől csak hallottam erről a neves dunántúli városról, mindig mint iskolaváros képzett meg előttem. Rendszerint így is kezdték barátaim az emlékezést: amikor én pápai diák voltam ... Meglett fejjel az elmúlt hetek egyikén kocogtam végig cammogó lépteimmel Pápa utcáin s elbűvölt a város varázsa. Nem az iskolák nyűgöztek le, pedig tanév vége volt s bejáró diákok százaival sodródtam befelé az állomásról. Nem is a szélesen terpeszkedő egykori Eszterházy-kastély, amely óriási parkja közepén úgy ült a város szívében, mint pók a hálója közepén prédára lesve s köréje csak lassan és félve, szinte lopva húzódott a város. Még a monumentális r. katolikus templom sem fogta úgy meg a figyelmemet — pedig kétségtelenül az ország egyik legszebb barokk temploma —, mint két kisebb épület. Egy kis mellékutcában Mátyás király egykori vadászkastélya s a főtérén egy török épület, annak is a folyosókorlát vasmintázata. Ezeknek a levegőjén érett bennem Pápa hangulata, amikor Bácsi Sándor rámutatott egy semmitmondó emeletes saroképületre: — Nézd, itt állt egykor a mi emeletes házunk... A történelmi levegő hangulatában így bomlott ki előttem a pápai luthe- ránusság hőskora, A reformáció az 1530-as években oly nevekhez fűződött itt, mint Thurzó Elek és Enyingi Török Bálint. Á budai egyházmegye, fennállásának egy éves fordulójával kapcsolatban a hűvösvölgyi Lelkésznevelő Intézetben július 25—29-ig csendes napokat rendezett, amelynek címéül az evanstoni nagygyűlés főcímét választotta: Krisztus a világ reménysége. A reggeli s esti áhítatok, továbbá bbiliakörök mellett a délelőtti előadások keretében Jób könyvét, János 1. levelét és Péter 1. levelét ismertették, a délutáni előadássorozat Címé »Evangélikus egyházunk tanítása« volt és szólt a hitről, az imádságról, az egyházról, a világról és az örök életről Luther Márton tanítása alapján. A megnyitó előadást július 25-én, szombaton, délután Várady Lajos esperes tartotta, aki először arról a történelmi új helyzetről beszélt, amelybe egyházunk a szocialista Magyarországon jutott. — Áldjuk Istent — mondotta —, mert lehet egyházat építeni, senki és semmi nem állja útját az ébredésnek, egyházunk népe énekétől hangos Gyenesdiés és Fót s a hűvösvölgyi csendes napok is azt hirdetik, hogy Isten kegyelmi időt ad arra, hogy megtanuljunk neki engedelmeskedni. Nem »konferenciai sereget« to- horzunk, amely a keresztyén életet csak konferenciákon tudja elképzelni, amely nem tud élni másképpen, csak ha elvonul »kies helyre«, hanem úgy akarunk szolgálni, hogy akik itt vannak, azok megújúlva térjenek haza és építsék gyülekczeBálint pap 1536-ig Luther szerint prédikált s Luther híve volt itt Sztáray Mihály is. Később a reformátusok erősödtek meg, akik mellett az evangélikusok visszaszorultak. Az 1660-as években egy évtizeden át a város szívéből kinyúlt a pók karma a protestánsok felé is s belemart a maroknyi lutheránusságba. A földesúr részéről kemény protestáns-üldözés folyt, de kemény volt a hit is s csak megacélozó- dott a népünk. A pápai evangélikusok gyülekezetté először voltaképpen a kuruc időkben, II. Rákóczi Ferenc oltalma alatt szerveződtek. Anyakönyveket 1703 óta vezetnek. Imatermük, paplakjuk, iskolájuk a főtéren volt saját emeletes házukban. A földesúr ezt 1714-ben hajdúkkal és spanyol katonákkal durván clkoboztatta s a papot, tanítót a Iegbrutálisabb erőszakkal elűzette. Ettől kezdve 70 esztendőn át kíméletlen térítésnek voltak kitéve, főleg a franciskánu- sok részéről. A könnyebbedést II. József türelmi rendelete hozta, amelynek kiadási évében minden kíméletlen térítés ellenére is 55 evangélikus család élt Pápán. 1784-ben Ács Mihály pajtájában kezdik meg újra istentiszteleteik tartását. Két év múlva a mai templom helyén templomot építettek, tűket és családjukat és példamutatók legyenek nemcsak az egyházi szolgálatban, az egyház építésében, hanem a magyar népnek való szolgálatban és az ország építésében is. Szólt a megnyitóbeszéd az evanstoni. nagygyűlésről és annak elő* készítéséről a Magyar ökumenikus Bizottságban, továbbá az ébredés es az evangelizáció kísértéséről, amely gyakran »görögtüzes« érzelmi megújulásokat s ennek következtében lelki válságokat idézett elő sokak életében. Ébresztő igehirdetés és az egyház tanítása egymáshoz tartoznak. A tanítás ugyan nehezebb feladat, de nem táplálkozhatnak a keresztyének örökké tejnek italával. — A csendes napok és konferenciák erősítsék az egyház békeszolgálatát. Ha nem lenne hazánkban béke, nem lenne konferencia sem. A háborít felzavar minden közösséget, a családtól az államig. Szívünk teljen meg alázatos hálával, mert van közlekedés, van fény, van kenyér és hajlék, életbiztonság, van gyülekezet és szól az ige s mindez nagy ajándék Istentől. Ez a hála kötelez könyörgésre: tartsa meg Isten békességben népünket, adjon ott is, ahol nem az élet igéje, hanem fegyverek szólnak s igazítsa jó útra a népek vezetőit, hogy megértéssel és tárgyalással teremtsék meg az emberiség földi békességét — mondotta befejezésül Váradi Lajos esperes. De nem csak brutális üldözés és kíméletlen térítés sújtotta a gyülekezetét, hanem döbbenetes járvány is. Az 1831-es kolera megtizedelte a gyülekezetét. A hívek nagy száma között két lelkészük is elpusztult a járványban. Veszély múltán elgyengülve néztek körül. 447-en maradtak mindössze. De nem hiába kuruc idők szülték ezt a gyülekezetei. A kevesek szívósan megálltak s új lendü- ' letbe kezdett az életük. No de itt meg is állok. Pápai eklézsiánk kurucos kezdete s hősi lépései így eddig kerek egész. Azóta békés fejlődés útját járják s hősi idők harcaira ma a békés élet csendes világából néznek vissza. Pedig érdemes volna tovább is belelapozni történelmük nyugalmasabb fejlődő éveibe. Majd egyszer megírom a multszázad középi László Jónás hosszú papságát, akivel történelmi tradíciókban kitartva s hitben megállva vészelték át a Bach korszakot s akit élete megfáradt végén hosszú prédikációi miatt úntak a hívek s bántották is érte, de halála után »töviseiktől fel-felriasztott« utolsó éveit bánva, szeretettel emlékeztek reá. Külön téma lesz majd Gyurátz püspök is, aki 1872 óta volt pápai lelkész s aki városszerte tiszteletet s országosan tekintélyt vívott ki magának, még püspökségét is túlhaladó módon. Papiak, templom, iskolaépítés, gazdag irodalmi munkásság, közéleti tevékenység kísérik útját, míg késő öregkorban egy kerti munkálkodásból eredő seb el nem indítja az utolsó földi úton. Utódairól is lesz rhit mondanom, egészen a mostani papjukig, aki hosz- szú hajával, . karakterisztikusan tömör arcával engem mindig Aku Räty finn parasztirédikátorra emlékeztet. Van is benne valami népi őserő, amikor zamatos-szép nyelvén bontogatja szavaink régi értelmét s megforgatja szájában nyelvünk ősi ízét, vagy amikor hegedűit veszi kézbe, nem beszélve a faragókésről. No de majd ezekről máskor. A közelmúltban s a jelenben érdemes lesz elböngészni: mit is gyümölcsözött a hősi múlt? Korén Emil Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget, földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? A kik még nem tudnátok, Most megtanulhatjátok. Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt e tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árbocz és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat. Mutasd mélységes medred. S dobáld a jellegekre Bőszüli tajtékodat; legyezd vele az égre Örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, 'Azért a víz az űrt Augusztus 2. Igék: d. e. Jn Liturgikus szín: zöld. BALATON MELLETT NYARALOK FIGYELMÉBE! Felhívjuk a Balaton mellett nyaraló híveink figyelmét arra, hogy a balatoni üdülőhelyeken a következő időben vannak istentiszteleti alkalmak: Balp.tonvilágos, alsó újtelep 31. Minden vasárnap d. u. 5 órakor. Siófok, Sztálin-út 11. Minden vasárnap d. e. 10 órakor. Zamárdi, Aradi-u. 45. Minden hónap negyedik vasárnapján d. u. 4 órakor. Balatonföldvár, álUlános iskola Minden hónap negyedik vasárnapján d. e. fél 10-kor Balatonszárszó, Gábor Áron-u. 29. Minden hónap első vasárnapján d. e. 10-kor Balatonszemes, Sztálin-űt Minden hónap első vasárnapján d. e. fél 9 órakor Balatonlellc. református imaház. Minden hónap harmadik vasárnapján d. e. 11 órakor , Baiatonboglár, református templom Minden hónap harmadik vasárnapján d. e. 9 órakor Fonyód, református templom Minden második vasárnap, d. e. 10 órakor Keszthely, evangélikus templom Minden vasárnap d. e. 10 órakor Tapolca, református templom Minden hónap második és negyedik vasárnapján d. e. 10 órakor Badacsonytomaj, r. kát. plébánia alagsora * Minden hó első vasárnapján d. e. 11 órakor Balatonszepezd, Minden vasárnap d. e. 11 órakor Révíiilöp, evangélikus templom Minden második vasárnap d. e 9 órakor Balatonkenese, református templom Minden hónap második és negyedik vasárnapján d. u. 5 órakor HELYREIGAZÍTÁS! Lapunk legutóbbi számában a gyenesdiási konferenciák közlésébe hiba csúszott be. Az alábbiakban közöljük a helyes sorrendet. . Augusztus 5—9 Asszonyok, Augusztus 19—23 férfiak, Szeptember 2—6 főiskolások csendeshete, RADIOS FÉLÓRA Augusztus 2-án, vasárnap reggel 9 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet Benczúr László püspöki titkár, CSEPEL A gyülekezet egyhangúlag meghívott új lelkészét, Gálát Györgyöt augusztus 2-án, vasárnap este 7 órakor iktatja be tisztségébe Várady Lajos budai esperes. NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye papnéinak közös« sége szokásos havi összejövetelét július 23-án Szentetornyán tartotta. Az összejövetelen Koszorús Oszkár lelkész tartott írásmagyarázatot, majd Koszorús Oszkárné előadása hangzott el Annáról, az édesanyáról, aki gyermekét Isten szolgálatába ajándé« kozta. KAPOLCS Július 19-én iktatta be Halász Béla ésperes a lemondásával megüresedett lelkészi állásba utódját: Kiss János volt tapolcai missziói lelkészt, ünnepi istentisztelet keretében. Mind a búcsúzó, mind a beiktatott lelkészt a gyülekezet részéről bensőséges szeretettel köszöntötték, házasság Nagy Jolán és Röhrlg Fülöp augusztus 8-án tartják esküvőjüket Kispesten. HALÁLOZÁS Némcthy Béla asztalosmester, az aszódi gyülekezet presbitere, 88 éves korában elhunyt. Jazz-zene Egy soutwoldi (Anglia) asszony 20 évvel ezelőtt egy súlyos betegség után elvesztette hallását. Ez alatt az idő alatt az volt a legnagyobb kívánsága, hogy rádiót hallgathasson. Mikor nemrégiben sikerült az orvosoknak az asszony hallását ismét visszaadni, jérje rádiókészüléket vet számára. Mikor felesége mintegy félóra hosszat Iwjl- gáttá a legújabb jazz-számokat, kijelentette, hogy inkább lenne ismét süket, minthogy ezt a zenét kelljen hallgatnia. (Kirche und Mann) 1849 JÚLIUS 31 Száznégy esztendeje halt meg Petőfi Sándor. Teste ismeretlen helyen nyugszik, ő maga azonban él tovább. Akkor életét adta azokért, akik közül jött, akiknek verselt és akikért küzdött: a magyar népért — s a mi népünk szívébe zárta őt s ott él tovább halhatatlanul. Életének jele verseinek mindig újabb kiadása, ezeknek a verseknek meg-megcsendülése a magyar emberek ajkán s visszhangja új költőink verseiben, akik ihletet kapnak tőle, példát, amit követnek lelkesen és tüzet, amitől lángra gyúl késői követőinek lelke s verse is. Gyermekeink buzgón olvassák őt. Szerelmes ver« sei mindenki előtt ismertek: bennük a nép természetes és egészséges szerelne dalol. Verselésének egészségét mutatja, hogy ez a szabad és szabados, gátlástalan és természetes költőnk énekel ma is legszebben a család* ról, az otthonról és a hitvesi szeretetről. Mint ember és mint költő, akkor talált önmagára, mikor életének és művészetének középpontja lett hazája s a világszabadság. Amikor ma az 6 magyar népe az ő álmainak valóra- váltásán dolgozik, akkor Petőfi nem nyugszik sírban, hanem közöttünk él, dolgozik és hat. Halálának évfordulóján az ő egyháza, az evangélikus egyház is emlé* kezik rá. Mi tanulunk tőle embert és hazát szeretni. Emlékezésünk akkor igaz, ha bennük életre kel és magasra lobban az a tűz, ami az ő szívét űzte és hajtotta egészen addig, míg életét tette pecsétül minden szavára. Az évforduló alkalmából közöljük Petőfi Sándor egyik versét. „Ha nem lenne hazánkban béke, nem lenne konferencia sem“ — mondotta Várady Lajos esperes a budai egyházmegye csendes napján ...........................................................................■inni...........iiiiium....lumuuuuiuuuuiuiliuuinuuiimiiiiuiiuuiiuuiiuuuiuuiuiiiuiiuiuiiiiiuuiiiiuuiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiiiuiiimiiiinuuinmiiiinniuiuiiiuiiiumiiiinniiinuiuuiinnnuniiininnuuiiiiiuu...........minima Sz ilárd Péter: Az elefánt halála Nem tudom, hol, melyik áltatkert- ben élt, nálunk-e, vagy más országban, és azt sem tudom pontosan, hogy mikor halt meg. Kis unokaöcsémtől hallottam róla, mikor múltkor az ölemben ült és beszélgettünk. Négyesztendős fantáziáját megragadta a történet. Apja nemrég elvitte az állatkertbe s bizonyára ott mesélte cl neki az elefánt halálát 6 ez azóta nyugtalanul hányódott a gyerek gondolataiban. Az esemény maga nagyon egyszerű: meghalt az elefánt, mert amikor javában dűlt a háború, egy bomba szilánkja megsebesítette. Nem fontos, hogy rögtön kioltotta-e az életét, vagy hosszú ideig haldoklott-e szegény. Az a fontos, hogy kimúlt az elefánt, mert eltalálta egy bomba — és akkor az állatkerti ketrec sokáig üresen állt. Ennyi az egész: a gyerek pedig trónol az ölemben és követeli, hogy meséljek az elefántról, aki meghalt. Előbb a hosszas unszolásra nekem kellett tőle kikérdeznem a dolgot, hogy tudjam, miről kell mesélnem neki. Ki tudja, hányadszor hallgatja már. de újra akarja hallani, mert valami ebben a történetben megragadta a szívét. S ha valami egyszer befészkelte magát egy emberi szívbe, nem marad ott nyugton, hanem hódit tovább, még akkor is, ha ez az emberi szív csak négy éve dobog. Hozzákezdtem a meséhez. Kezdetnek elmondom, hol élt az elefánt, mit csinált reggeltől — estig. Össze.vissza beszélek, ahogyan eszembe jut, ahogy képzeletemből felbukkannak a gondolatok. Korán regigvt még jóízűen aludt az elefánt. Azután jött az őr, vagy megszólalt mellette az ébresztőóra és felébredt. Nagyokat nyújtózott — el tudod képzelni, mekkorát nyujtóz- liatik egy elefánt? Aztán megmosdott, megreggelizett és elindult reggeli sétájára. Otthagyta a fekhelyét, kiment a szabad ég alá és odaállt a rácskerítés mellé. Kívülről vidám zsivaj fogadta: nagy gyermeksereg várt rá rég óta. A zsibongásban hamarjában azt se tudta szegény elefánt — persze álmos is volt még egy kicsit — hol van? Magasra emelte ormányát és hatalmasat trombitált. Micsoda vidám újiongás lett erre! örömükben tapsoltak, visitoztak a gyerekek a rács mellett s erre a ricsajra az öreg elefánt egészen felébredt. Most már azt is tudta, mit fog csinálni. Bevallom, engem is megfog a történet. Ahogyan mesélem, egyre mé-' lyebbre hatol bennem. Nemcsak mondom, 6zinte látom és élem a történetet. Magam is a ketrec előtt állok, talán fogom unokaöcsém kezét. Talán el ,js felejtkezem róla, hiszen már magamnak mesélek. Az elefánt egész nap a rács mellett sétált. Egyik-másik gyerek kittit, zsemlyét kínált neki. Ilyenkor megállt s felemelte ormányát: meglóbálta, lendületet vett és átnyújtotta a rácson. Kézbe vette, akarom mondani ormányába fogta a zsemlyét és bekapta. Aztán eloammogott a ketrec közepére. Nagy tóban állt ott számára a friss víz. Benyúlt ormányával a medencébe, teleszítta vízzel és begörbített ormányából befújta az egészet a a szájába. Pajkos kedvében volt talán, még egyszer fel&zítta a vizet, de most magasra fújta, mint egy szökőkút, A rácson kívül ugrándozás és vi- . dám kacagás hálálta meg tréfáját. Az elefánt meg 6ZÍve mélyén élvezte a gyerekek örömét. Nem is ment el tőlük egy percre se! Ha megtetszett neki_ egy.egy csodálkozó szempár, odaállt eléje és mókázni kezdett. Az ő szívét is öröm töltötte meg. ha végighullámzott a gyerekeken a boldog nevetés. Elefánt-szíve tudta, hogy ez az 5 kötelessége: szórakoztatni és bol-, doggá tenni a jövő kis népét. S ő hűségesen teljesítette, .ami az 5 dolga volt. Egy ebéd után aztán megszólaltak a szirénák. Pillanatok alatt üres lett a J<ert, üresek az utak s az 5 ketrece előtt sem állt senki sem. Megriasztotta a hang is, meg a hirtelen támadt üresség is. Valami megfájdult a szívében, mert megérezte, hogy itt valami nincs rendjén, itt most olyasmi történik, aminek nem szabadna történnie. Dübörgés, morajlás hallatszott egyre közelebb, ő idegesen járkált ide-oda, majd égnek szegezte ormányát és felháborodottan trombitált. Aztán — szinte válaszképpen — egy hirtelen fütyülés — megtorpant, riadtan és remegve körülnézett, tagjain valami homályos sejtelem futott át, valami szörnyű kin — egy csattanás és megsebesült, talán meg is halt az elefánt. A levegőben tovább hangzott a gépek morajlása, az óvóhelyek mélyén tovább gyötrődtek és rettegtek az em. berek, a íöldön tovább csattogtak a bombák. Az állatkertben azonban valaminek' vége lett: megállt az elefántszív verése. Másnap reggel üres volt az elefánt ketrece. A rács mellett hiába álltak a gyerekek, hiába könyörögtek mamáiknak zsemlyéért. Csend mindenütt. Nem volt minek örülni már. A gyerek Itt közbeszól. Megráz és közli velem, hogy ő még többet is tud a halott elefántról. Tudja, hogy kivették a fogát és szobrot csináltak belőle. Igen, ezt én is gondolhattam és mondhattam volna. A vidám elefántból nem maradt más, csak néhány néma, drága szobor, mert az elefánt-agyar értékes és szép, de drága és hideg. Nem fontos, hogy mit ábrázolt rajta a művész: az erőt vagy a szépséget formázta-e meg. De ez az elefánt többé már nem melegített fel emberi szivet. Néha valaki talán odaszaladt a szoborhoz, kezében forgatta és dicsérve' állapi-' tóttá meg, hogy értékes darab. Sok pénzbe került — gondolta talán hozzá. Elhallgattam. Eleibe került — hasított belém s nem tudtam tovább mesélni. A gyerek nézett rám, nagy, okos szemével, várva, hogy tovább meséljek. De én már csak néhány komoly szót szólhatok: a mesének s az elefántnak vége már. Szemem elől nem tud eltűnni a kép: az üres állatkerti ketrec. Tegnap élet és vidámság körülötte, ma pusztulás és néma vád. Csalódott gyermekarcok és fájó gyermekszívek. Engem is szíven üt ez a fájdalom, mert a gyermekszíven ejtett seb a legmélyebb és legembertelenebb, örökre nyoma marad. Nyoma maradt ennek is, noha az-t óta új elefánt gyönyörködteti az új gyermeksereg szivét. S maradjon is nyoma, hogy az elefánt né haljon meg többé, hogy ne 'szűnjék meg .a vidámság s az élet Öröme, hanem légyen az élet mindig szép és ne haljon meg soha többéi
