Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-02 / 31. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

__________________________________ *

TI

SZTA IGE, TISZTA HIT

Ä reformáció nem véletlenül hangsúlyozta olyan határozottan a hit tisztaságának' szükségét. Mivel a hit személyes kapcsolat Isten és ember között, a szív döntő és öntudatos bizalma Istenben, ragaszkodása Istenhez és Isten nyomdokába szegülés Jézus Krisztus által, ezért az igazi keresztyén hit nem lehet általánosságokban kimerülő, hanem tiszta és értelmes,

Magyar evangélikus egyházunk mai megújulásában és ébredésében szinte napról napra világosabban látjuk, hogy egyházunk döntő kérdése: megvan-c bennünk — az egyház tagjaiban kü- lön-külön és az egyházban, egészében — a tiszta, személyes hit.

Ez a tiszta hit a biztosítéka annak, hogy egyházunk jól végezze munkáját mind az örök élet. n mind pedig a földi szolgálat szempontjából.

Á tiszta • hit feltétele a tiszta ige. Hitünk az evangéliumon nyugszik,

,.|sten igéjén. Ha az ige közöttü ik Való hangzásában homályos vagy erőtlen, akkor hogyan lehetne tiszta és öntudatos a hit, mely nyomában fakad?. A gyülekezetek népe ezért 'fordul az egyház felé egyre inkább azzal az igénnyel, hogy

igehirdetésünk legyen tiszta és világos, az egyház öntudatos hitének őszinte és érthető kifejezése,1 hogy ilyenformán az 1 »lehallgatók hite is értelmes és öntudatos lehessen.

Ennek az igénynek a kielégítésére össze kell fogniok az ige hirdetőinek és hallgatóinak. A feladat és a munka közös. Együtt kell küzdeni az ige és a hit tisztaságáért. Az igehirdetőnek a prédikálásban, a gyülekezetek, tagjainak pedig szívük hitében. '• * '

Nem szabad úgy foglalkoznunk hitünk dolgaival, nem szabad úgy olvasnunk a bibliát, hogy megelégszünk az általánosságokkal cs a frázisokkal. A frázisban soha nincs erő. Istennel való kapcsolatunk, a bűn, a bűnbánat, a bűnbocsdnat, a hit és az új élet mind reális és konkrét dolog. Ezekben a dolgokban személyes állásfoglalásra van szükség.

Tisztán és világosan kell mind *na- ' gunk, mind mások előtt állnia, hogy mindebben mi a helyzet velünk és bennünk. Keresztyénségünk mai legfontosabb feladata éppen az, nogy szakítson a kegyesség látszatával, ez általánosságokkal és a frázisokkal és mutassa meg magát erőben, valóságban és személyes, öntudatos, hivő életben.

Gyenesre készültem. Autóbusszal utaztam. Előttem ültél. Nem szoktam az utasokat különösen figyelni, de éppen akkor néztem oda, amikor ujjaiddal, mint fésűvel megigazítottad a hajadat. Gyűrű volt az ujjadon. Nem akármilyen. Nem drágakőből, nem is jegygyűrű volt. Mégis nekem nagyon drága. A Luther-rózsa volt a gyűrűben. Amikor leszállt a szomszédod az egyik állomásnál, előbbié ültem, melléd. Csak annyit mondtam: »Ugye szabad — a gyűrű jogán?« Rám néztél mosolyogva és már tudtam, hogy testvérek vagyunk. Beszélgettünk — testvéri szóval, szeretettel. Ismeretlen ismerősként. A várakozásról, a lekésésről, a megérkezésről. Magad mondtad, hogy Isten is sokat várt reád, nem engedett lekésni, hogy megérkezhess Őhozzá. Csak a közbeeső út sok terhe keserít el. Én a gyűrűdre néztem és nézésemben kérdés volt: te ezt hordod és mégis csüggedsz7 ... Megértetted a néma kérdésemet. Kifakadt az ajkadon a nagy ellenvetés: De!... Nem engedtem neked folytatni, belevágtam: »De ,.. kinek szívében van Krisztus keresztje, tövisek között is rózsás lesz az élte. Igen, rózsás. Nézz körül. Isten rózsákat tartogat a számunkra. Lehet a mindennapi kenyér mellett __mindennapi rózsákért is könyörögni. Ne töviseket keress, hanem rózsákat« Igazat1 adtál nekem. Csak nem jöttél reá eddig. Pedig a Luther- rózsád prédikációja ez. Te mosolyogva szálltál le. »Keresem a rózsá- ” kát« — kiáltottad nekem vissza. Bárcsak Auláinál velem együtt, naponként.

*

Ne

m tudom, hol szólltál fel, melyik állomáson. Mellém ültél. Csak félszemmel nézhettél ki az ablakon. A másik szemed helyén üresség tátongott. Nem tudom, így születtél-e vagy az elmúlt háború véresen prédikáló maradványaképpen, valami rossz »játék« közben veszítetted el egyik szemed világát, mint sokan mások játszották el nemcsak szemük •világát, hanem az életüket is. Nem kérdeztem meg tőled, mert tudom,

Keresztyénségünk előfeltétele a bűn felismerése, megbánása és a bűnbocsánat. Ez az első három lépés, ami nélkül nincs keresztyén hit. De ezen a három ponton is komolyan fenyeget a veszély, hogy általánosságokba fulladunk.

Az egyház népe sokat beszél bűnről, a szavak között azonban gyakran elsikkad a bűn helyes felismerése. Azzal még egyáltalában nem közelítettük meg a dolog lényegét, ha azt hajtogatjuk, hogy a bűn nagyságára jellemző, hogy Krisztusnak kellett meghalnia érte. Ez így egymagában nem mutatja meg, hogy a bűn az embernek az Istennel való szembehelyezkedése, Isten teremtésben és törvényében hozzánk szóló akaratának következetes megszegése és hátat fordítás az Istenhez való hasonlóságnak, a biblia nyelvén: az istenképűségnek.

Ez a bűn elemi fokon a közömbösségben realizálódik. Isten dolgaiban cs emberi dolgainkban

egyaránt számadással tartozunk. Az élet maga, a világ s a körülöttünk élő emberek is mindig újra, különféle formákban, egy kérdéssel fordulnak hozzánk: mit adsz, mit kapunk tőled? Jaj az olyan kercsztvénségnek, amelyik Isten, a világ, a nép s az egyes ember felé nem tud felelni erre a kérdésre. Ez a választalan- ság a bűn.

Az élet nem önmagáért való ajándék, hanem mindig kapcsolatos a másik emberrel és a többi emberekkel olyan módon, hogy Isten minden embert eszközéül rendelt munkájának végzésére. Ez a munkája bőséges: benne van nemcsak az örök élet ajándékozása, a hit teremtése, de a gondviselés, az élet igazsága, egészsége, a jelen békessége, boldogsága és a jövő igéretessége. Isten akarata felénk az egymás iránt való felelősség, a bűn pedig ez a felelőtlen közömbösség: avagy őrizője vagyok atyámfiának?

Magasabb fokon a bűn szeretetlen- ség. Isten szeretete felénk Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá s azóta a Szendéteknek az igében és a szentségekben elrejtett ereje teszi mindig újra nyilvánvalóvá. Szere- tetének egy részét azonban más módon akarja az emberiség közkincsévé tenni. Ez a rész a mindennapos életre vonatkozó, e világi, földi szeretete. A másik mellett erről sem szabad megfeledkeznünk, annál ke- vésbbé, mert rajtunk és általunk kell nyilvánvalóvá válnia. Ezért bűn a szeretetlenség és ezért szeretetbn- ség minden, ami nem válik hasznára másnak akár közvetlenül, akár közvetve. Széles és hosszú a skálája a bűn ilyen valósulásainak. Egyénileg ide sorolhatjuk az önzést, a tühogyatesti fogyatkozás iránti érdeklődés keményen marcangol és fáj mindenkinek. Csak néztél félszemmel. 11 éves lehettél. Egyszercsak odafordultál hozzám bizalmasan: »Bácsi, mik azok ott a messzeségben?« »A holnap kenyere. Aratás után így rakják össze a learatott gabonát — keresztekbe!« Aztán jöttek miértek, a hogyanok, de a legfőbb kérdésed mégis ez volt: Miért keresztekbe? Aztán feleletképpen beszéltem neked a keresztről. Már nem is néztél ki az ablakon. Igen — talán azért rakják keresztekbe, mert a mindennapi kenyérért küzdeni, dolgozni, szenvedni kell, benne van a verejtékes munka, talán az Élet Kenyerére is emlékeztet. Aki keresztre került. Aki szenvedett — de szeret. Mindenkit. Gyorsan közbevágtad: »De engem nem szeret senki, mert hibás a szemem.« És felsoroltad, kik nem szeretnek. Szomorúan hallgattam. Bennem forrott valami »megvetés« szüleid és »szeretteid« iránt. Lehet valakit azért nem szeretni, mert nyomorult? Üjra csak nem kérdeztem, miért hibás a szemed. De azt megmondtam, hogy Jézus így is és ilyeneket is szeret. Hirtelen odaugrottál ahhoz a nénihez, akivel felszálltéi az autóbuszra, aki elég messze ült tőlünk, akiről nem tudtam, hogy édesanyéd-e, rokonod-e, csak annyit mondtál diadalmasan; »Engem is szeret! Van aki szeret! Ez a bácsi mondta« és odamutattál reám. A néni közönyösen bólintott reá, meg sem kérdezte, ki szeret, csak rendre intett: »Jól viselkedj, Lacika!«

Amikor leszálltatok, a néni feltűnő hangosan megszólalt, amikor már az autóbusz motorzúgása is lehalkult, »Gyere Lacika a Lonci nénivel gyorsan!« És a saját nevét nagyon kiemelte. Talán azért mondta, hogy senki ne gondolja, hogy az ő gyermeke a kis félszemű? Talán szé- gyelte volna! Talán 6 is azok közé tartozik, akik nem szeretik Lacikát? Nem tudom. De Lacika tudja, hogy szereti .— VALAKI.

Hegyháti János.

relmetlenséget, a figyelmetlenséget,

a nemtörődömséget és a haragot. Ide tartozik a kötelességek elhanyagolása, az emberiség közösségeivel: a családdal, a munkatársakkal, a néppel s népekkel és magával az emberiséggel való együttérzés és együtt- csolekvés hiánya. A kollektív élet- megnyilvánulások sorában ide tartozik a gond, a nyomor, a háború. Természetesen ez a néhány konkrét dolog nem minden, ezek kiragadott típusok. Melléjük sorakozik közvetlenül mint bűn az ezek mellett való hallgatólagos vagy cselekvő állásfoglalás.

Ügy kell elképzelnünk a dolgot, hogy közülünk mindenki közbül áll Isten és az ember között (akár egy ez az ember akár valamilyen közösség). A feladat az, hogy közvetítői legyünk az ember felé annak, amit Isten neki szánt. Ha ezt nem tesz- szük, ez a bűn.

Ha pedig a bűnt ilyen konkrét valóságként ismerjük meg, amint bennünk rejtőzik, alattomosan megtámadja személyes viszonyukat Isten és ember felé, akkor konkrét és öntudatos kell legyen a tőle való elfordulás: a bünbénat is. Nem hiába nevezi a biblia ugyanazzal a szóval a bűnbánatot és a megtérést, hiszen ez a kettő egy.

A bűnt nem siralmas szemekkel, lehorgasztott fejjel és mellet verve kell megbánni, hanem úgy, hogy megtagadjuk, szembehelyezkedünk vele és felvesszük a harcot ellene. Az ilyen bűnbánat a megtérés.

Egyházunk megújuló életében középponti jelentőséget nyert a bűnbocsánat, de gyakran csak valami szűk, általános értelemben használjuk. Pedig átfogó ereje már az előbb elmondottakból is látható. A bűnbocsánat nem semmit mondó frázis, hanem Istennek Krisztusban megnyilatkozott és az egész életet átölelő és helyes irányba terelő cselekvése.

A bűnbocsánat az új élet. S mint élet nem érzés, nem is csupán sejtelem, hanem olyan valóság, mely cselekszik és hat.

Amikor bűnbocsánatról beszélünk, legyünk tisztában vele, arról van szó, hogy Isten helyre akarja igazítani azt, amit a bűn félre siklatott. A bűnbocsánat azt jelenti, hogy

megnyílik az ember szíve az Isten felé, feltárul a hitben, gyermeki bizalomra és egyben Krisztus nyomdokának követésére, de ugyanakkor megnyílik az ember felé, aki mellettünk él a családban, munkatársaink között, népünkben és mindenütt a világon.

A bűnbocsánat ilyen kettős megnyílás, mert amint benne belénk jut és ott hatásossá lesz Isten irántunk való szeretete és jósága, ugyanúgy hatol ez tovább és jut el rajtunk keresztül másokhoz, hogy így tovább hasson.

Ezért mondhatjuk azt is, hogy a bűnbocsánat valami egészen új, valami olyan, amire alig lehet jobb szót találni, mint ezt: újjászületés.

A bűn is, a bűnbocsánat is hatalom. Ahol jelen vannak, ott hatnak. Nekünk fel kell ismernünk, hogy a bűn okozza a rossz, embertelen hatást és tisztában kell lennünk azzal, hogy a bűnbocsánatnak helyes, igaz, jó és hasznos hatása kell legyen. Ma az a feladatunk, hogy felvegyük a harcot a bűnnel mindenütt, ahol csak rátalálhatunk, és

Istennek Jézus Krisztusban adott bűnbocsánatából fakadóan küzd- jünk minden jóért és szépért a világban, az életben, hogy legyünk egymásért és egymás javáért valóban felelősek. Ha ezt tesszük, akkor lesz tiszta a hitünk, s akkor lesz tiszta és érthető a feleletünk a számadó kérdésre, akár embereknek, akár Istennek számolunk is el életünkkel.

Zay László

TESTVÉRI IZENET

Testvér vigyázz az útra, ne bízd el magad, ne gondold, hogy neked most már minden szabadi

Fölénygumjába bújva mások bűneit kiteregetni, s vélni tán ez üdvözíti?...

Bízót fényes nevedben;

— nem látod becsap —

hisz nincs nekünk semmink sem,

mit Isten nem ad.

Megtértél — mondod —, azaz ágy érzed magad, de az áj élet jele nem látszik rajtad.

Hiába neved, éked: gyümölcs nincs a fánI...

Név nem elég testvér, ha tettekben nem jár.

Kiss Béla

UTAZÁS KÖZBEN...

Minden magyar békeharcos maradék nélkül magáévá teszi a Béke Világtanács határozatait, kiáltványát és nyilatkozatát

Az Országos Béketanács ülése

Az Országos Béketanács július

23-án, csütörtökön délelőtt kibővített ülést tartott a parlamentben. Az ülésen a magyar politikai, társadalmi és kulturális élet számos képviselője jelent meg. A megnyitót Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja mondotta. Hangsúlyozta, hogy az ülés feladata a Béke Világtanács budapesti ülése utáni feladatok megbeszélése.

A megnyitó után Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke számolt be a Béke Vilégtanács budapesti üléséről és a magyar békemozgalom feladatairól.

— A vllágbékcmozgalom rövid pár esztendő alatt nagy erőfeszítések eredményeképpen hatalommá vált: olyan hatalommá, amellyel számolnia kell barátnak és ellenségnek, olyan hatalommá, amely döntően tudja befolyásolni a világpolitika alakulását.

Ezt szögezte le, s ezt bizonyította a Béke Világtanács budapesti ülése.

— Mindenki előtt világos lett, hogy békés tárgyalások, kölcsönös engedmények, megegyezés útján a nemzetközi politika összes vitás kérdését meg lehet oldani — hangsúlyozta Andics Erzsébet.

A továbbiakban ismertette a Béke Világtanács Ülésének nemzetközi visszhangját, majd foglalkozott a béke ellenségeinek újabb mesterkedéseivel. Beszédét a következőkkel fejezte be:

— Az erőfeszítések eredményeképpen még nagyobbra nő mindenütt a békemozgalom. Ezt tapasztaljuk mi, magyar békeharcosok is országunkban.

A magyar békemozgalom, az Országos Béketanács és minden magyar békeharcos maradék nélkül magáévá teszt a Béke Világ- tanács határozatait, kiáltványát, s nyilatkozatát. Mindent megteszünk, hogy a békemozgalmat hazánkban még jobban fellendítsük.

A beszámolót felszólalások követték. Többek között hozzászólt Beresz- tóczy Miklós protonótárius kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebi- zottságának elnöke és a következőket mondotta:

— Itt, a magyar békeakarat gondolatait összefogó legfőbb testületünk előtt tolmácsolom a békemozgalomban részvevő papságunk és vele egy szándékon lévő katolikus papság nevében elszánásunkat, hogy külföldi kapcsolataink és egész belföldi súlyunk latbavetésével közreműködünk a Béke Világtanács határozatainak megvalósításában.

A felszólalások elhangzása után Péter János református püspök mondott elnöki zárszót. Hangoztatta, hogy a felszólalók valamennyien magukévá tették a Béke Világtanács felhívását, mert magáévá tette ezt a felhívást egész dolgozó népük. Az Országos Béketanács ülésének különös jelentőséget adott, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése után kormányunk új, a dolgozó nép javát az eddigieknél még fokozottabban szolgáló intézkedéseinek megjelenése után zajlott le. Éppen ezért fontos, hogy a magyar békeharcosok fokozzák tevékenységüket.

— Ahhoz, hogy dolgozó népünk valóban jól tudjon élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a párt cs a kormány új intézkedéseiben kapott, s hogy mindebből népünk számára egyre több jó származzék, járuljon hozzá a mi személyes munkánk és békebizottságaink tevékenysége Is,

— mondotta befejezésül Péter János.

Szombat esti közös imádságunk

ISTEN A LELKEKET VIZSGÁLJA Példabeszédek 16, 1—9.

Isten teremtő Ura az embernek. Vezeti és irányítja napról-napra. Egy pillanatra sem hagyja el, még akkor sem, amikor az ember úgy érzi, hogy egyedül maradt, hogy elhagyta Isten. »Isten szeme mindent lát«. Ez azt jelenti, hogy Isten állandóan együtt van az emberrel, törődik vele, gondoskodik róla.

De azt is jelenti, hogy Isten látja az ember bűnét is. Azt is jelenti, hogy Isten ismeri az ember legtitkoVALLJUK MEG, hogy gyakran vétkeztünk lelkünk mélyén úgy, hogy azt gondoljuk: Isten nem tud róla.

ADJUNK HALAT azért, hogy Isten kegyelmes Atyánk, aki látja a mi lelkünket, aki vizsgálja a mi gondolatainkat és nem vet el színe elől, hanem kegyelsabb gondolatát, a legelrej tettebb bűnét is. Nincs olyan bűn, ami Isten előtt rejtve lenne.

Ezen a szombatestén vizsgáld meg magad, hogy az elmúlt héten miben vétkeztél. Vizsgáld meg magad, hogy milyen rejtett gondolatod volt, amiről azt gondoltad, hogy senki sem tud róla. Gondolj arra, hogy Isten előtt minden bűnöd nyilván-’ való.

mes szeretettel magához ölel a Jézus Krisztusban.

KÖNYÖRÖGJÜNK tiszta szívért és igaz lélekért, hogy életünk minden napján tiszta szívvel tudjuk szolgálni Istent és embertársainkat, hogy el tudjuk végezni azokat a feladatokat, amiket Isten nap mint nap ránk bíz.

B I B Ll A-O LVASÓ

Augusztus 2. vasárnap 2. Móz. 20, 16. — Ef. 4, 29.

Minden szó mely elhagyja ajkunkat, legyen áldásos és hasznos. A másokról való fecsegés üres és haszontalan. Legyen szivünkben a hit, hogy Istentől üdvösséget kaptunk és ezért szóljuk mindig az élet beszédét.

(Olvasd még: 1. Móz. 41, 1—43. — Fii. 2, 12—18.)

Augusztus 3. hétfő Zsolt. 104, 1. 2. — I. Tim. 4, 4. 5.

Isten a mi szolgálatunkra teremtette a világot. A teremtett dolgoktól ne idegenkedjünk, hanem adjunk értük hálát a Gondviselőnek.

(Olvasd még: Préd. 9, 13—18. — Fii. 2, 19—30.)

Augusztus 4. kedd Zsolt. 89, 15. — Jn. 5, 24,

Életünk annak az Istennek a kezében van, akinek az igazsága kegyelem. Hidd ezt s tied az örök élet, tied az élet minden ajándéka most és örökké.

(Olvasd még: Péld. 16, 1—9. — Fii 3, 1—11.)

Augusztus 5. szerda Jób 36, 16. — Jn. 18, 28.

A keresztyén hit Istenre figyel, akinek a dicsősége Krisztus, Krisztusnak bűnöst megtérítő és Istent közénk hozó élete, halála és feltámadása.

(Olvasd még: Jak. 3, 13—18, — Fii. 3, 12—4, 1.)

Augusztus 6. csütörtök Zak. 12, 10. — Jn. 1, 4.

Krisztus Urunk élet és világosság. Belőle kegyelem és irgalom árad ránk. Tekintsünk Rá, töltse meg szívünket hit és öröm, s legyen az életünk példaadó.

(Olvasd még: 1. Tim. 4, 12—16. — Fii. 4, 2—9.)

Augusztus 1. péntek Ez. 33, 12. — Jn. 4, 25—26.

Egyedül Krisztus erejében bizakodhatunk, de ez az erő mindenre éléé. Ha a bűnös hisz benne, megigazúl, viszont bármilyen igaz Is valaki, Nélküle nem állhat Isten elé.

(Olvasd még: Mt. 16, 16—23. — Fii. 4, 10—23.)

Augusztus 8. szombat Zsolt. Í46, 4. — Jn. 6, 47.

Életünkről számot kell adnunk. Aki Krisztusban hisz, annak örök élete van s az járjon »jobb utakon« szeretetben s nem vérontásban. Az Ilyen keresztyénnel itt a földön együtt lakozik az Isten s együtt marad vele örökké.

(Olvasd még: Lk. 12, 54—59. — Csel. 17, 1—15. — Jer. 7, 1—11.)

Zay László