Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-02 / 31. szám

XVIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1953. AUGUSZTUS 2.

„A történelem új szakaszát kezdjük írni“

J. L Hromádka professzor nyilatkozata a Kostnické Jiskry-nek a Béke Világtanács budapesti üléséről

Megírtuk annakidején, hogy a Béke Világtanács budapesti ülésén részt vett külföldi egyházi vezetők, akik egyszersmind a magyar protestáns egyházak vendégel is voltak, itt tartózkodásuk alkalmából ismételten kifejezték azt az ígéretüket, hogy hazájukba visszatérve beszámolnak magyarországi élményeikről, a Béke Világtanács ülésein szerzett tapasztalataikról és nem utolsó sorban a magyar protestáns egyházak életéről nyert benyomásaikról. A cseh protestánsok lapja, a Kostnické Jiskry Július 15-1 számában J. L. Hromádka professzornak, a prágai Comenius fakultás dékánjának, a debreceni református teológiai akadémia díszdoktorának nyilatkozatát közli a Béke Világtanács budapesti üléséről. A nyilatkozatot, amely válasz négy feladott kérdésre, az alábbiakban közöljük.

1. Milyen légkörben folyt a Béke Világtanács budapesti ülésszaka?

Igen reményteljes hangulatban gyűltünk egybe.

Amióta nemzetközi béketanácskozáson veszek részt, ilyen derűs Jövővel biztató helyzetet még nem éltem át, mint a budapesti konferencia kezdetén.

Koreában már aláírták a foglyok kicseréléséről szóló egyezményt s a béke megkötése is csak néhány nap kérdésének látszott. Nagy-Britanniában a legfelső politikai körök a négy nagyhatalom tárgyalását sürgették. Itáliában De Gasperi kormánya a parlamenti választásokon . érzékeny sebet szenvedett s ez vilá-' gosan kifejezésre Juttatta, hogy az olasz nép egyre , öntudatosab- ban fordul szembe az amerikaiak Európában folytatott politikájával. Nyugat- és Kelet-Németor- szág népes delegációi azoknak a lépéseknek a hatása alatt voltak, melyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tett, hogy elhárítson minden akadályt az útból, mely a német területek egységesítését gátolja. A budapesti kongresszus elején a megnyilatkozások ebben a szellemben hangzottak el.

Voltak azonban sötét árnyak Is a kongresszus felett. Miközben tárgyaltunk, hírek érkeztek Koreából, hogy Li Szin Man. Dél- Korea köztársasági elnöke a tárgyalások ellenére, 25.000 északkoreai hadifoglyot széjjel eresztett, jóllehet a semleges államok ellenőrzése alá kellett volna őket bocsátania. Az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy ez akarata ellenére történt. Nagy- Britanniában éles tiltakozások hangzottak el ez ellen a kihívó, áldatlan lépés ellen. De azt a kérdést mégsem lehetett elhallgattatni: vájjon Li Szin Man nem tárgyalt-e titkon az amerikai hadsereg döntő képviselőivel (talán még politikusaival is) s vájjon ez a lépés nem jelenti-e a béke megkötésének messze időre való eltolását.

Ugyanebben az időben játszódott le Kelet-Berlinben a nyugatról szervezett kísérlet, hogy meghiúsítsa a német egység re- ménytkeltő kezdeményezéseit s Nyugat- és Kelet-Németország között kimélyítse a szakadékot. Körmönfont és veszedelmes kísérlet volt! Ha sikerült is elhárítani és újra megteremteni a nyugalmat, az mégis nyilvánvalóvá vált, hogy

nagyon is szükséges keményen harcolni azok ellen az elemek ellen, akik nem adták fel a Szovjetunió és szövetségesei elleni erőszakos küzdelmet.

A tanácskozások utolsó napján -tudtuk meg, hogy New York államban kivégezték a Rosenberg- házaspárt. Mindnyájan éreztük, hogy éz az esemény szimbolizálja annak a körnek a megátalko- dottságát és önkényeskedését, amely meg akarja állítani a történelem előrehaladását.

De ezek az árnyak sem zavartak meg minket. A budapesti gyűlés "azzal a felhívással fordult a nemzetekhez és kormányokhoz, hogy kezdjenek tárgyalásokat — vagy az öt, vagy csak a négy, illetve három nagyhatalom között.

Kimondtuk, hogy a világ közvéleményéhez kell fordulni, az összes világtájak népeihez, hogy a nagyhatalmakat közös akcióval hívjuk fel tényleges béketárgya- lásokra.

2. Mi érdekelte önt különösképpen a budapesti konferencián?

Budapesten a nagyszámú keletázsiai és részben délafrikai színes arc érdekelt a legjobban. Ez figyelemreméltó tény. A színes emberek százmilliói, sárgák és feketék, akik eddig csak anyag voltak a nyugati, európai és amerikai »fehér ember« kezében, elfoglalták helyüket az emberiség családjában.

A történelem űj szakaszát kezdjük írni.

Milyen tevékenyen, mekkora kezdeményező erővel és öntudattal folytak bele a tárgyalásokba a kínaiak és koreaiak, Indusok és Japánok, a Közel-Kelet képvise: lói (arabok) és a »fekete« Afrika képviselői. Csak rájuk kell nézni, arcukra és mozgásukra s nem menekülhetünk ez elől a mély benyomás elől, hogy ezek az emberek nagyszerű, fiatalos odaadással telített emberek. Voltak köztük, akik kimagasló politikai és kulturális körből valók, má: sok az egyszerű mindennapból jöttek. Nem fogom elfelejteni az

A béke erőinek diadala

1953. július 27-én magyar időszámítás szerint délután 2 órakor elhallgattak a fegyverek Koreában. A Sárga-tengertől a Japán-tengerig a félsziget közepén húzódó arcvonalon három év és 33 nap után nem hallatszik többé gránátrobbanás, puskaropogás. Aláírták a koreai fegyverszüneti egyezményt.

A fegyverszünet megkötése a béke erőinek nagyjelentőségű győzelme. Nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi' feszültség csökkentése mindaddig csak átmeneti és időszakos lehet, amíg Koreában tart a vérontás. A nemzetközi békemozgalom érdeme, hogy mozgósította a világ becsületes embereit a fegyverszünet mielőbbi létrehozása érdekében.

Igen nagy szerepe volt a megegyezés létrejöttében a koreai-kínai kormány messzemenő tá-'gyalási készségének. Noha az amerikaiak egymás után gördítették az akadályokat a fegyverszünet megkötése elé, a koreai-kínai kormány nagy türelmet cs szívós békeakaratot tanúsított és ezzel megakadályozta a tárgyalások megszakítását és végülis eredményesen fejezte be azokat.

A fegyverszünet kétségkívül döntő jelentőségű esemény. Egy olyan szakasz lezárultát jelenti, amelynek tanulságait a népek sohasem fogják elfelejteni. Megmutatta, hogy a támadással szembe lehet szállni, bebizonyította. hogy a tárgyalások szellemét diadalra lehet vinni az erőszak politikájával szemben. A fegyverszünet ténye n.inden becsületes békeszerető ember személyes sikere is és nyomában új reménység született a többi függőben lévő vitás kérdés rendezésére.

A küzdelemnek azonban még nincs vége. Azok a körök amelyek körömszakadtáig küzdöttek a fegyverszünet ellen, vereséget szenvedtek. De éppen e vereség készteti őket újabb békeellenes kísérletekre. A békeharcosok világszerte nem végpontnak, hanem kiindulópontnak tekintik a fegyverszünetet. Azért harcolnak, hogy a fegyverszünet olyan új korszak hajnalát jelezze, amelyben a nemzetek békésen élnek egymás mellett, becsületesen és igazságosan rendezik a vitás kérdéseket.

Adenauer politikája a német kérdés békés megoldásának legnagyobb akadálya

Martin NlemöIIer nyilatkozata

Martin Niemöller, a hesseni evangélikus egyház vezetője Maina- Frankfurtban nyilatkozatot tett közzé.

Niemöller a nyilatkozatban Aden- auer-ellenes közös harci front haladéktalan megteremtésére szólítja fel mindazokat a pártokat és csoportokat,' amelyek »gazdaságilag és katonailag sem Nyugathoz, sem Kelethez egyoldalúan le nem kötött,, egységes, békeszerető, demokratikus Németország megteremtéséért küzdenek.«

Nieníöller nyilatkozatában kiemeli:

— Az új bonni parlamenttől függ, hogy a szövetségi köztársaság milyen szerepet tölt majd be Németország újraegyesítésénél és az új, egységes Németország nemzetközi tekintélyének kivívásánál.

Az eddigi bonni parlament lehetővé tette az Adenauer-kor- mánynak, hogy a legfontosabb politikai kérdésekben figyelmen kívül hagyja a nép akaratát, megakadályozza a lakosság őszinte felvilágosítását a sajtó és a rádió útján és ugyanakkor becstelen rágalmakat szórjon politikai ellenfeleire.

— fiz a politika vezetett a német nép és a világbéke érdekeit sértő bonni és párizsi szerződések ratiíi-í kálásához a nyugatnémet parlamentben. Adenauer politikája a német kérdés békés megoldásának legnagyobb akadálya lett.

Nemsokkal, e nyilatkozat elhangzása után Ehlers, Adenauer Keresztény Demokrata Uniójának alelnöke uszító és rágalmazó hadjáratot kezdett Niemöller ellen. Ehlers egy választási gyűlésen hangsúlyozta:

az evangélikus egyháznak nem szabad megengednie, hogy Nie- mölier, aki résztvett a Béke Világtanács budapesti ülésén, és aki harcra buzdít a “vallás érdekeit védelmező« Adenauer ellen, felszólalhasson a közeljövőben Hamburgban tartandó evangélikus egyházi napon.

tárgyalásra. A magyar vendégszeretet és szívesség egyébként ismert — de ez most nem a felső osztályok régi, feudális pompája volt, hanem egyszerű, odaadó lelkesedés a magyar nép részéről, amely a magyar, történelem új szakaszát nyitotta meg. Ez alko- tólag hatott a konferencia menetére.

Hálásan emlékezünk azokra a nagyszerű alkalmakra Is, amelyeket magyar protestáns testvéreink biztosítottak számunkra, amelyek során találkoztunk a református és az evangélikus egyházak vezetőivel, az egyházak székházában, a református teológiai akadémián és Kiss Roland református főgondnoknál.

A magyar dolgozók üzemeikbe, iskoláikba, gyáraikba, földművesszövetkezeteikbe hívták meg a Béke Világtanács tagjait, hogy tapasztalatainkat kicserélhessük. Amit pedig a lakosság, az ifjúság

és á dolgozók tettek az összejövetel sikeréért, azt még felvázolni is nehéz lenne. A magyar kormány minden résztvevőt és vendéget meghívott a parlamenti fogadásra. Rádiónyilatkozatomban azt mondtam:

»Itt Budapesten úgy látjuk, hogy az utolsó hat hónap- alatt már győzelmes ütközeteket vívtunk meg. A láthatáron feltűnt már a hajnalpír. A nap azonban még nem bukkant fel. Ezért a budapesti tanácskozások is, minden reményteljes várakozás mellett is, arra a komoly felismerésre hívnak fel, hogy még nem vagyunk a dolgok végén. Továbbbra is szükséges szívósan dolgozni s keresni a bölcs utat a következő napok s hóna- napok számára.« ]

. Ez nehéz munka, de számunk^ ra el nem kerülhető, mert ,az egész föld népeinek Javáról van szó. A máért és a messze jövőért küzdünk.

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is felüdül“ (pm. 11.25.)- <„> •• ^

indiai orvos, Sahib Szing Sokhl, Nehru miniszterelnök barátja szavait, aki azt mondta nekem, hogy az indiai nép mély érdeklődéssel figyeli a népi Kínát. Az indiai népet érdeklő a haladásnak minden megnyilvánulása s teljesen elképzelhetetlen, hogy indiaiak valamikor is harcoljanak a kínaiak ellen. Annál hatalmasabbak és meggyőzőbbek voltak a szavak, mert egyszerűséggel és kifejező tartózkodással voltak elmondva.

Döntő módon éreztük, hogy a háború és béke kérdése — emberileg szólva — nem annyira a pénzen és az atombombán, hahem az ázsiai népek határozottságán fordul meg, valamint azon a szolidaritáson, amelyet ezek a nemzeti függetlenségükért küzdő népek a szenvedő Koreával, a felébredt Kínával s a többi cséndesóceáni népekkel szemben tanúsítanak.

Helyes, ha a mi embereink a világeseményeknek s a történelmi eseményeknek ezt az összefüggését öntudatcSítják magukban. Csak ha kérdéseinkre a mai világesemények fényénél keresünk feleletet . értjük meg igazán saját helyzetünket-és feladatainkat is. , . .

3. Milyen képviseletük volt az egyházi köröknek?

Ez igen érdekes fejezete a beszámolónak. Most csak annyit kívánok röviden megjegyezni, hogy egyes nemzeti békebizottságokat elsősorban protestáns lelkészek képviseltek. így volt ez Dél-Afrika, Ausztrália, Kanada, Hollandia és Norvégia esetében; Nyugat-Németország képviselői között ott volt Martin Niemöller is, aki a Német Demokratikus Köztársaságban történt esemé-’ nyék után határozta el, hogy nemcsak a német kérdés megoldására egybehívott berlini konferencián vesz részt, hanem a budapesti gyűlésen is. Vele volt a hitvallő egyház néhány tagja is. NyikolaJ Moszkvai patriarcha már nélkülözhetetlen résztvevője a békekonferenciáknak. Wn Jan Csüng kínai keresztény képviselő Is rendszeresen el szokott Jönni és most is ott volt. Nem feledkez- hetem el magyar barátaimról sem; Vető Lajos és Dezséry László evangélikus, Bpreczky Albert és Péter János református püspökről. A budapesti teljes ülésen Czapik érsek is beszélt. Ez volt az első eset, hogy békevilágkongresszuson ilyen magas állásban levő férfiú, a római katolikus püspöki kar tagja beszéljen.

4. A Magyar Népköztársaság mimódon szolgált a kongresszus sikerének érdekében?

Ki sem fejezhető Igazán, hogy a magyar környezet milyen hatál'A7Ír\ffon loll/QoffnűM Vl 0 + Q