Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET Az egyháztörténetből WESLEY JÁNOS Az 1700-as évek elején hatalmas arányú lelki ébredés hullámai járták át az egész angol társadalmat, de / különösen annak legelnyomottabb néprétegét, a munkásságot. Ebből az ébredésből az angol államegyház merev ellenállása é3 az anglikaniz­mussal folytatott küzdelem követ­keztében egy új egyházi testület ke­letkezett — a methodista egyház. Napjainkban több mint 30 millió és mintegy 63 nemzetből való metho­dista keresztyén emlékezik vissza a methodlzmus atyjára és megalapító­jára, Wesley Jánosra, aki 250 évvel ezelőtt, 1703. június 17-én született. Wesley János angol papi család­ból származott. Édesanyja 19 gyer­meket hozott a világra. Maga a tizenötödik volt. Testvérei közül a négy évvel fiatalabb Károly, mint nagyhatású énekszerző, odaadó mun­katársa volt. Már oxfordi diákko­rukban, elfordulva az angol társa­dalmi és egyházi élet léhaságától, néhány diáktársukkal együtt külön kis társaságban zárkóztak össze, hogy saját maguk által megállapított módszerek (methodus!) szerint szigorú életrendet tartsanak tanul­mányi munkájukban és lelki éle­tükben egyaránt. A biblia beható ta­nulmányozása mellett odaadó szolgá­latot végeztek a társadalom elesett­jei, a foglyok és nincstelenek kö­zött. A kiváló képességű és meg­nyerő megjelenésű Wesley Jánosból nagytekintélyű lelkész vagy profesz- szor lehetett volna. Sikertelen em- berváltoztató és téritő kísérletei lát­tán otthagyta Angliát és elhatározta, hogy Észak-Amerikába vándorol, hogy az indiánok között kezdjen missziói munkába. Itt is csalódás érte. A rézbőrűeket nem úgy ismer­te meg, amint elképzelte. Romlat­lan embereknek vélte őket, akiknek a szívébe, mint egy hófehér lapra, Jézus nevét írhatja . be. Talán 100 évvel előbb kellett volna hozzájuk mennie. Ügy tapasztalta, hogy az Indián törzsek tökéletesen eltanulták a közéjük hatoló fehérek minden gonoszságát, az égetett szesz ivá- sát, a vérengzést, a szószegést. Néhány évi munka után visszatért Angliába. Ekkor két döntő hatású élményben volt része. Hazafelé utaztában a hajón egy­szerű mesteremberekkel ismerke­dett meg, akik a herrnhuti testvér- közösség tagjai voltak. Feltűnt néki, hogy hatalmas vihar éh életveszede­lem közben, amikor a hajó vala­mennyi utasát és őt magát is ször­nyű félelem és rettegés gyötörte, ezek az emberek páratlan békesség­gel, a félelem legkisebb nyoma nél­kül énekelték Jézushoz szóló kedves dicséreteiket. Wesley a »rámenős« téritő elgondolkodott: »Elmentem Amerikába, hogy másokat térítsek és közben még magam sem tértem meg.« Az óhajtva kívánt megtérés órája is hamar elérkezett, még hozzá olyan szemlátomást való hirtelenséggel, hogy idejét percnyi pontossággal meghatározta. A megtérésnek ezt a pontos he­lyi és időbeli meghatározását bizonyos egyoldalúsággal ké­sőbb másoktól is megkövetelte. 1735. május 24-én történt, este há romnegyed 9-kör. így írja le: “Né­hány barátommal együtt rossz han­gulatban mentem el egy esti össze­jövetelre. Valaki Luthernek a Róma- beliekhez írt levélhez készített elő­szavát olvasta. Negyeddel 9 óra előtt, éppen akkor, mikor Luther azt a változást írta le, amit a Jézus Krisz­tusba vetett hit támaszt az ember szívében, valami csodálatos forróság járta át szívemet. Megbizonyosod­tam afelől, hogy Jézus elvette bűnei­met és megváltott engem. Azonnal be is számoltam a jelenlévőknek arról, amit akkor első ízben éreztem szí­vemben.« Ettől az időtől kezdve Wesley szédületes iramú munkásságba kezdett. Templomokban, de sza­bad ég alatt is a prédikációk özönét tartotta. 52 éves munkás­sága alatt több mint negyven­ezer prédikációt tartott. Halála előtt (1791) néhány nappal rendes szokása szerint hajnali négy órakor kelt és ötkor már prédikált. Munkájában jelentékeny segítséget kapott Whltefield Györgytől, egykori diáktársától, egy szegény kocsmáros fiától, aki maga is csapos legény­ként kezdte az életét. Whitefield át­ütő erejű prédikációit tömegek hall­gatták, rendszeres hallgatója volt többek között Hume Dávid, az is­mert filozófus. Wesley testvére. Ka­roly, mint kiváló énekköltő gyako­rolt mély hatást. Egyáltalán nem »methodista« módra történt megtérése után Wes­ley belátta, hogy nem kell átszelnie az óceánt, ha az evangélium ügyét akarja szolgálni. Bőven akad feladat hazájában is. Éles szemmel látta meg munkate­rének faladatait. Angliában azon időtájt rohamosan haladt előre az iparosodás és ezzel karöltve a szén­bányászat. “De az ipari munkások, a bányászok ezreivel senki sem törő­dött. Azokat, akiknek megfeszített munkájuk nélkül megálltak volna a gépek és megszűnt volna a terme­lés, a gazdagok, jómódúak hagyták a legnagyobb nyomorba süllyedni, lel­kileg elaljasodni, az ital és a kártya rabjává lenni. Még az egyházak, a papok lelki- ismeretét sem bántotta ennyi Is­ten kepére teremtett embernek szomorú, szinte állatias helyzete. A hatóságok pedig börtönnel és akasztófával akarták az erköl­csöket megjavítani.« Wesley és társai tulajdonképpen a tudatlanság, az eldurvulás és az anyagi nyomor ellen indítottak küz­delmet. Anélkül, hogy akarták volna, mégis az angol állam-egyházzal ke­rültek szembe. A templomokból ki­tiltották őt, noha az anglikán egyház felszentelt lelkésze volt. Szabad ég alatt kezdett prédikálni. Igehirdeté­sét sokszor tízezrekre menő tömeg hallgatta. Megtérésre sürgető, a bűn nyomorát és Isten mentő szereteté- nek hatalmát hirdető beszédei eddig nem látott hatást váltottak ki. Alko­holisták, züllésnek indult férfiak és nők, új életet kezdtek és a társada­lom hasznos dolgozóivá váltak. Az egyházi ébredésnek induló megmoz­dulás, amely különösen Közép-Ang- lia bánya- és iparvidékein hömpöly- gött át, mind nagyobb feszültségbe került az anglikán egyházzal s nem­sokára külön egyházi szervezetté, a methodista egyházzá szerveződött. Wesley személye és munkássága túlhaladja a methodizmusnak a ke­reteit. Anglia történetére alakító ha­tással Volt. Baldwin angol államfér­fiú 1927-ben egyik beszédében azt mondotta, hogy egy brit politikusnak sem volt olyan mély hatása az angol népre, mint Wesieynek. Wesfey maga igen széles műveltségű ember volt, jól ismerte a klassziku­sokat, de korának irodalmát is. Ló­háton tett utazásai közben Shakes- pearet olvasta. Számtalan nemvallá­sos jellegű könyvet is adott ki, kü­lönösen történelmi és természettu­dományi vonatkozásúakat. Az álta­lános népoktatás úttörője és a nép­könyvtárak létesítésének kezdemé­nyezője volt. A zene iránt is nagy érdeklődést mutatott. Nem véletlen, hogy egyik unokája: Wesley Sámuel népszerűsítette Angliában Bach Já­nos Sebestyén művészetét. Wesley egész életműve azt mu­tatja számunkra, hogy erőteljes evangéliumhirdetés ott hangzik, ahol Krisztusnak a szerelme szo­rongatja és változtatja az emberi szívet. A Krisztus szerelmétől szorongatott ember mindig fele­lőséget érez az emberi kultúra minden igaz értékéért és soha sem szakad el széles néptöme­gek égető kérdéseitől. — b — A SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI PECS. A pécsi gyülekezet július 5-én tartotta szeretetotthona javára havi szcretetszolgálatl napját. En­nek eredménye 1100 forint volt. Ezt az összeget az otthon téli tüzelőjé­nek beszerzésére fordítják. NYlItEGYHAZA. Az Éllm gyer­mekotthon kisleányai a hó elején vizsgáztak különböző általános Isko­lai osztályokban. Valamennyien igen jó eredményeket értek el. Hár­man közülük befejezték az általá­nos iskolát és mindhárman tovább folytatják tanulmányaikat. Jelenleg 26 gyermek van az otthonban. KISTAKCSA. A nyugdíjintézeti offertóriumból a ktstarcsai özvegy papnék otthonának a tél folyamán megrongált tetőzetét állították helyre. Beszerezték ezenkívül az otthon téli tüzelőjének nagy részét is. BUDAHEGYVIDÉK. Július hó­nap folyamán a budahegyvidéki gyülekezet gondozásba vette a két budai szcrctetintczményt: a Pihenő öregotthon és a Fénysugár Idióta ott­hont. Ebhen a két otthonban ez idő szerint 55 gondozott van. A buda­hegyvidéki gyülekezet az igazgató tanács mellett megalkotta a közös diakóniai bizottságot, melybe a többi budai gyülekezet: az óbudai, a vári és a kelenföldi is delegált kép­viselőket. Júniusban és júliusban ez a diakóniai bizottság megtartotta összejövetelét. A bizottság a gyüle­kezetekben a szeretetszolgálat moz­gatójának szerepét tölti be. Egyes tagjai gyülekezeti alkalmakon és összejöveteleken felhívják a figyel­met a szeretetszolgálat fontosságára és beszámolnak az elért eredmé­nyekről, Szilárd Péter: NAGYAPÁM, APÁM MEG ÉN MOSTANÁBAN gyakran gondolok nagyapámra. Alacsony ember volt, s a hangja is olyan alacsonyan Járt mindig, mint amekkora a teste volt. Haja színe versenyzett a fehérségben bajuszával. Amikor kicsi voltam, örömmel ránclgáltam bajuszát s 6 csendesen tűrte. Mosolygott is hozzá és úgy gondolom, boldog volt, mert az volt az öröme, ha engem vidám­nak és gondtalannak látott. Nem csodálom, neki magának elég gondja volt Úgyis. Soha nem felejtem el, amint esténként, leült öreg íróasz­tala mellé és előszedte számadásait. Apró betűkkel — gyönyörű Írása volt — sorakoztak egymás mellé számok és adatöK, Naponta felírt minden kiadást és összehasonlította áz élőzetés tervekkel, szinte apróié“ kös beosztásával. Nem' kedvtelésből csinálta ezt a munkát: Nehéz Volt az élete és sok a gondja. Azt hiszem, ezekben tört meg a hangja, de lehet, hogy szemé- nék meleg slmogatása Is innét szár­mazik: Mert meleg szívének minden sz&Zététe ott csillogott a szemében. Néha előveszem a leveleit. Egy kis gyermekhez írta őket, aki cfl voltam évekkel ezelőtt, Soha nem tanult pedagógiát, de tudta vagy ta­lán ösztönösen megtalálta az utat a szívemhez. Emlékszem, mindig öröm­mel olvastam sorait, s máig is fáj, hogy amikor felnőttem, nem tudtam olyan sűrűn és olyan namar felelni neki, mint lettem gyermekkoromban. Minden sora tanítás volt és áradt belőle a szeretet, éppert úgy, mint amikor sétálni vitt, Ilyenkor gyer­mek volt ő is, velem együtt. De elő­fordult az is, hogy komoly dolgokról beszélgettünk. Biztosan nem szán­dékosan tette, de ilyenkor ismer­tette meg velem a hitét Is. Ponto­san olyan volt, mint ő maga. csen­des, halksZavú és meleg. Ilyennek képzelem a gyermeki hitet. Akármi volt áz életében, mindig blzakódva hézett fel az Istenre és azt hiszem egy pillanatig sem kételkedett ab­ban, hogy Isten szereti. Engem Is arra tanított meg, hogy mindig higgyek istenben. Tőle tanultam meg látni a tárt kafú istent, akihez min­dig oda menekülhetek. AZ APAM más ember volt. Ma­gas, szikár és egy kicsit mindig szi­gorú. Gyakran féltem tőle. Meghalt már, mire megtaláltam életében a szeretetet. Bedig sokan elfértek a szivében. Rajongva szerette a ter­mészetet. Tőle tanultam meg bol­dognak lenni, ha kék eget látok, vagy ha virágzó faágat nézegetek. Néha elvitt magával, ha erdőn-me- zőn barangolt. Egy új ember fogta a kezemet ilyenkor. Otthon volt a fák között és akit ritkán láttam el­lágyulni, meleg szeretettél tudott őrölni egy kis ibolyának. Az álla­tokkal is jóban volt. Gyerekésszel úgy képzeltem néha, hogy beszél­getni is tud velük. Talán nem Kell Bzégyelnem, hogy ezt a hitemet azóta sem vesztettem eí... Nagyon szerette az embereket. Másképp, mint a nagyapám. Az 6 szefetete kemény volt és harcos, amint kemény volt kezének szorítása is, amikor vele sétáltam. Ilyenkor megnyílt előttem a lelke. Tőle tanul­tam meg, hogy az emberekét szé- rethí ahnyit jelent, mint küzdeni ér­tük, szaval forróak Vöítak, amikor beszélt és lánguknál léperzéelődött a dolgokról minden látszat. Nyersek voltak ezek a beszélgetések, de nyers völt a Valóság i§, amit megismertem belőlük. Láttáin az élet sebeit és örökké hálás leszek neki azért, mert megtanított arra, hogy erős kézzel fél kell venni a harcot az életért. Ö nem ismert meghátrálást, és az ő nyomában tagadtam meg először a lehetetlent. Kemény és harcos volt a hite is. Nem meftekülö, gyermekes GYÜLEKEZETI HÍREK Júliu9 26. Szentháromság után 8. vasárnap. Igék: d. e. Mt 5,45-48. 1. Jn 5,1—3. d. u. Jer 2,1—9. Liturgikus szín: zöld. RADIOS FÉLÓRA Augusztus 2-án, vasárnap reggel 9 órakor evangélikus vallásos fél­órát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet Benczúr László püspöki tit­kár. SEGEDLELKÉSZ ELHELYEZÉSEK Dr. Vető Lajos püspök a most fel­avatott segédlelkészek közül Bodrog Miklóst a nyári konferenciák ide­jére Gyenesdiásra, Fabiny Tibort Pápára, Fehér Károlyt a sárszent- miklósi egyházközséghez tartozó Sárbogárdra, Madocsay Miklóst Szé­kesfehérvárra, Pintér Jánost a sal­gótarjáni egyházközséghez tartozó Bocsárlapujtőre, Zsigmondy Árpá­dot Miskolcra, Pethő Istvánt pedig a budai egyházmegye esperese mellé a budavári gyülekezetbe rendelte ki segédlelkészi szolgálatra. SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉS Dr. Vető Lajos püspök Dóka Zol­tán komáromi segélelkészt a keszt­helyi egyházközséghez tartozó tapol­cai fiók-egyházközségbe rendelte ki segédlelkészi szolgálatra. ZSÉDENY-HEGYFALU Dr. Vető Lajos püspök Bánfy Béla celldömölki segédlelkészt Zsédeny- Hegyfaluba nevezte ki helyettes lel­késznek. ÖRISZENTPÉTER Dr. Vető Lajos püspök Varga György pápai segédlelkészt Ort- szentpéterbe nevezte ki helyettes lelkésznek. DABRONY Július 12-én iktatta be hivata­lába Halász Béla esperes Búrdossy Jenő egyhangúlag meghívott lel­készt ünnepi istentisztelet kereté­ben. Ugyanekkor búcsúzott a gyüle­kezettől Kakas József nyugalmazott lelkész is. Mind a beiktatott, mind a búcsúzott lelkészt számosán köszön­tötték az egyházközség és a test- vérgyülekezétek részéről. GYENESDIAS Gyenesdiáson a következő konfe­renciák lesznek: Július 21—24, lelkészcsaládok, július 29—augusztus 2. gyülekezeti munkások, augusztus 5—9. ökumenikus kon­ferencia, augusztus 12—16, asszonyok, augusztus 19—23, férfiak, augusztus 26—30, főiskolások ré­szére. Ellátás napi 15 forint, fejadagot hozni nem kell. Az utazáshoz 33 százalékos kedvezmény van (bala­toni utazási kedvezmény), melyet jegyváltáskor kell igényelni. RÉVFÜLÖP Nagy örömnapja lesz a balaton- parti kis fiók gyülekezetnek vasár­nap, július 26-án. Az 1948. augusz­tus 1-én történt alapkőletétellel megkezdett templomépítés részleges céljához jutott: a templom használ­hatóvá lett. Vasárnap délután V26 órakor kezdődő istentiszteleten adja át- a templomot Halász Béla espe­res a gyülekezet használatára. A gyülekezet ez úton ad hírt nagy öröméről és hálásan köszöni mind azoknak a testvérgyülekezeteknek és testvérszíveknek a szeretetét, me­lyek révén minden eddigi alkalom hálájánál nagyobb hálával énekel­heti vasárnap: “örül mi szívünk, Mikor ezt halljuk; A templomba megyünk, Hol Úristennek Szent igéjét halljuk.« TAMASI . A fiókegyházközség gondozását Dczséry László püspök Stovicsek Gusztáv szárazdl lelkészre bízta. Is­ten áldását kérjük a gyülekezetre és az új lelkészre. HALÁLOZÁS Cseresznyés János, az iharos- berényi gyülekezet 13 éven át volt felügyelője, június 14-én elhúnyt. 1904. és 1908-as kiadású, használt Dunántúli Énekeskönyvek eladók. Cím a kiadóhivatalban. A gyenesdiási Kapernaum kőke­resztjénél a kapu mindig tárva-nyitva van. Családok, fiatalok, asszonyok, férfiak csoportjai lépnek át rajta ezen a nyáron is, mint évről évre régóta. Legutóbb fiúk-leányok vidám csa­pata járt itt, akiknek az ajkáról a kánonok harmonikus ölelkező dal­lamai messze szálltak. Túlnyomó többségükben régi konferenciázó Ifjak. Csoportjuk megtöltötte a nagy elő­adó-teraszt, ahol a reggeli és esti áhítatok, előadások és eszmecserék folytak. Az almafák árnj'ékában pe­dig a bibliakörökön életkérdéseket megnyitó közvetlen beszélgetések­ben keresték Isten tanácsát. A Jézus Krisztusban megújuló életre hivott a napok programmját kitöltő öt sorozatot. Enyéim vagy­tok — szólott Isten a részvevőkhöz hit, hanem erős és szilárd ragaszko­dás az Istenhez, aki az ő hite szerint olyan egyenes, igaz és őszinte, mint amilyen nyersek voltak az ő imádsá­gai. Amikor a bibliát olvasta, nem megnyugvást talált benne, hanem erőt és feladatot. NEM TUDOM, melyikük termé­szetét találhatom meg inkább ma­gamban. szeretem a Csendes elmé­lyedést, de nem tudok élni küzdelem nélkül sem. Szeretnék halkan és észrevételenül élni, de néha majd szét veti karomat a Vágy, hogy a leghevesebb harcot is megvívjam az emberért. Ismerős nekem az elet gondos beosztása, de szeretem a nyers valóság talán durva igazsá­gait is. Hitemben azonban a tőlük ta­nultakhoz van valami új is. Az én Istenem az ajándékozó Isten, a bő­kezű, aki két kézzel szórja az ál­dást. En tudom, hogy m élet szép. Az én imádságom nemcsak kérés, nemcsak küzdelem, hahem hálaadás Is. Mintha előttem már elszakadtak volna azok a fátylak, amelyek még leplet húztak nagyapám életére cs amelyekkel küzdött az apám. Talán most lett teljessé az, amit ők elkéz i- tek. Ezért érzem, amikor szívemet megtölti a szeretet « karomat meg­feszíti az erő, hogy nem vagyok egyedül, Hárman vagyunk mindig: nagyapám, apám meg én. a reggeli sorozatban >— a keresztség, a hit, Krisztus lelke és Isten ereje által. Bibliakörökben az egyház ifjú-* ságának kérdéseiről beszélgettek. Az egyház mai útjáról előadás- sorozat szólt, amely az uralko­dás, ítélkezés, zúgolódás világ- ellenes magatartása helyett a szolgálat, bűnbánat és hálaadás világért tanúsított magatartásá­ban látta a helyes irányt. Lényeges, hogy ezt a magatartást 'milyen alapállásból kiindulva tanúi sítjuk. A sértődöttség, opportunizi mus vagy félelem alapállása helyett mi az engedelmesség, a hit alapján állunk, mert lábunkat a fundameni tumra helyeztük, aki a Jézus Krisz­tus. Ezen az alapon állva kutatta egy másik sorozatban a konferencia, hogy hogyan legyek keresztyén» Is­ten előtt,, a családban, más fiatalok között s a gyülekezetben. A hozzászólásokban útkereső kér­dések mellett örvendező megnyilat­kozások hangzottak azoktól, akik megtalálták a mai élet keresztyén bizonyságtételének és szolgálatának útját. A sok énekléssel vers- és no­vellaolvasással hangulatossá vált esti együttléteken Préd. 12. alapján szólt a napot befejező igehirdetés a bűn vívódásai után Krisztusnál bé­kességet talált ifjú örvendezéséről, Kapernaum vezetőinek és szolgá­lattevőinek szeretetétől körülvéve úgy búcsúzott a sok ifjú, hogy szá­mukra a keresztnél a kapu továbbra Is nyitva van. Kapernaum keresztjé­nél s a golgotái keresztnél egyaránt, K. E. HÍRÜNK A VILÁGBAN A Die /.eichen der /élt Című nyugatnémet egyházi lap foglalko­zik a magyarországi templomépité- sekkel, Kiemelei annak a munká­nak a jelentőségét, amit a magyar evangélikus egyház ezen a téren Ki­fejtett. Ugyancsak ez a lap hírt ad a magyar és szlovák evangélikus egyházak egymáshoz való közeledé­séről, ä szlovákiai evangélikus egy­ház küldöttségének magyarorszagl látogatásával kapcsolatosan. Ezen­kívül részleteket közöl zsinatunk­nak a Lutheránus Világszövetség­hez Intézett üzenetéből. I Isten hirdetteti eligazító igéjét .

Next

/
Thumbnails
Contents