Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

XVIII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. JULIUS 20, svájciak több mindent tanu&hatnáiak az ökumenikus közösség terén a magyaff@któlu Két újabb fontos nyilatkozat a magyar protestáns egyházak ökumenikus szolgálatáról A svájci reformátusok lapja, a Kirchenblatt, Gottlob Wieser fő­szerkesztő tollából hosszabb cikket közöl a magyar protestáns egyházak ökumenikus munkájáról, amelyet példaképül állít a svájci református gyülekezetek elé. Bevezetésül a cikk Farkas József budapesti református lelkésznek a Magyarországi Ökumenikus Bizott­ságban elhangzott felszólalásából idézi az alábbiakat: »Az ökumené Magyarországon azelőtt kuriózum volt, amely iránt kicsi körök érdek­lődtek. Ma pedig az ökumené egy­házunk szerves élettevékenysé­gévé lett, teológusaink tanul­ják, lelkipásztoraink tanulmá­nyozzák, tárgyalják, felelős egy­házi embereink közös erőfeszí­téssel munkálják, gyülekeze­teink foglalkoznak vele és imádkoznak érte.« A svájci lap ezután így folytatja: »Hogy ezek nemcsak szép szavak, azt világosan megmutatja a magyar kőnyomatos lap legújabb száma, amely az egyházak 1954. évi evan- stoni világkonferenciájának elő­munkálatairól tudósít. Erre a mun­kára a magyar protestáns egyházak 70 tagú tanulmányi bizottságot állí­tottak be, mely albizottságaival in­tenzíven, részben éjszaka is, dolgo­zott s munkásságának eredményeit végül egy 48 oldalas üzenetben fog­lalta össze az Egyházak Világ­tanácsa számára.« »Befeczky püspök — folytatja a Kirchenblatt — a tanulmányi kon­ferencián tartott előadásában beriség számára kell érvényesen kimondani«. Az országos református zsinat leg­közelebbi ülésének tárgysorozatá­ba iktatta az evanstoni témát. Ezen­kívül elhatározta a református egy­ház az Egyházak Világtanácsa több kimagasló személyiségének meg­hívását Magyarországra.« »A magyar egyházak — fejezi be a svájci lap — fájlalják a Kelet és Nyugat közötti szakadást, fáradha­tatlanul ápolják az ökumenikus közösséget. Azonban az is meg­mutatkozik, hogy mekkora gazda­godást jelent ez a közösség az egy­ház lelki életére nézve. Mi svájciak több mindent ta­nulhatnánk ezen a téren a ma­gyaroktól és jobb lenne, ha ezt tennénk, ahelyett, hogy felülről oktatgassuk őket politikai ma­gatartásuk tekintetében. Ugyan hol törődnek nálunk az evanstoni gyűléssel? Hol foglalkoz­nak a feladatául kiszabott témával, a keresztyén reménységgel, amivel kapcsolatosan bizonyára nekünk is lenne egy és más tanulnivalónk? Mi nagy mértékben önellátásban és önelégültségben élünk, ami pedig az ökumenikus kapcsolatok ellentéte. Annál nagyobb szükségünk van arra, hogy mások több nyíltság­ra és szolidaritásra indítsanak, . hogy ezzel nálunk is -egyházunk szerves életműködésévé váljék az ökumené, mind a lelkipász­torok, mind a gyülekezetek szá­mára.« detés pedig az ökumenikus témákból gazdagodjék.« A nagygyűlés egyes melléktémáival kapcsolatban készített dolgozatok kiemelik az előkészítő anyagnak azokat a megállapításait, amelyeket örömmel tudnak együttmondani, de nem tartózkodnak különböző ponto­kon az őszinte kritikától sem. Ez különösen áll a nemzetközi ügyek evanstoni bizottságára. De még ezen a vitás területen is megerősítik, hogy az egyes országok ellentétei nem lehetnek akadályai az egyházak közös­ségének, hiszen az ő feladatuk éppen a békéltetés szolgálata. Az Egyházak Világtanácsa fel­adatának tartják, hogy a külön­böző feltételek között élő egy­házak közös bizonyságtételét juttassa kifejezésre igazi ökume­nikus szellemben, bátran meg­vallva azt is, amiben pillanat­nyilag a különböző egyházak még nem értenek egyet. Hiszen van olyan ígéretünk, amit ma még nem értünk meg és amiben ma még nem értünk egyet, azt a Szentlélek Isten meg fogja jelenteni nékünk.« Igaz erőért Add meg, Uram, Jiogy mindig arra vágyjam, ami előtted szép, jó és igaz, és műanyaggal soha be ne érjem, mert csak Te lehetsz válasz és vigasz. háláját fejezte ki a magyar pro­testáns egyházakon belül meg­levő egységért, valamint az öku- menével való közösségért. Mind a kettő Isten ajándéka, ugyan­akkor a hitbeli engedelmesség gyümölcse is. Az evanstoni főtémához szólva Be- reczky kiemelte annak aktualitását, de arra a veszélyre is rámutatott, mely abban rejlik, hogy a keresz­tyén reménységet a földi élet kon­krét reménységeitől elvonatkoztatot- tan értelmezzék. Nyomatékosan rá­mutatott a bibliai alapvetésre, Isten nagy ígéretére, mely szerint válasz­tott népét kegyelmesen fogja a jö­vőn átvezetni. Kifejezésre juttatta azt, a váradalmát, hogy miután Amsterdamban ünnepélyesen ki­jelentették, »együtt akarunk ma­radni«, az evanstoni gyűlés »olyan szolgálati alkalom a ma élő egyház számára, a ma élő világban, amikor ezt, hogy »együtt akarunk maradni«, a vi­lág népei, a nemzetek, az em­A másik fontos megnyilatkozás a magyar protestáns egyházak öku­menikus munkájával kapcsolatban a szintén Svájcban, Genfben meg­jelenő ökumenikus Sajtószolgálat­ban található. A lap a többi között a következőket írja: »Az Egyházak Világtanácsának második, 1954. augusztusában az egyesültállamokbeli \ Evanstonban tartandó nagygyűlését a tagegyházak leörében figyelemreméltó tanul­mányi munka és tárgyalás előzi meg. Ebben az eszmecserében az egyik legvilágosabban megszó­laló részvevő a Magyar ökume­nikus Bizottság. Magyarországon vezető egyházi fér­fiakból és nőkből álló bizottságokat létesítettek a nagygyűlés előkészítő anyagának tanulmányozására. »Arra törekszünk, hogy az öku- menében történő szolgálatunk a gyülekezeti igehirdetésből táp­lálkozzék, a gyülekezeti igehir­Megkezdődtek a konferenciák Gyenesdiáson sA ti hitetek reménység is legyen« — ez volt a július 8—12 között meg­tartott idei első gyenesi konferencia I. Péter levél alapján tartott biblia- köri beszélgetéseinek összefoglaló cí­me. A konferencián kicsinyek és na­gyok egyaránt részt vettek. Családok csendes hete volt. A közel 40 rész­vevő a keresztyén reménység össze­foglaló nagy üzenete fényében — mi­lyen erőteljesen árad ez a fény Péter apostol leveléből! — közeledhetett a keresztyén család kétköznapi kis és nagy kérdései felé Istennek nagy ígé­retei szólaltak meg a reggeli biblia- tanulmányban »férj és feleség« cí­men. A bibliatanulmányt Laboczi Zol­tán naigybarátfalusi lelkész Kaper- naum volt vezetője ta-rtotta, aki több gyermeket hozott magával gyülekeze­téből. Kovács Géza győri lelkész a szülők felelősségét mutatta meg a va­csora után tartott esti áhítatokon. »Szolgáló egyház« címen a konferen­cia vezetője Benczúr László tartott előadássorozatot. A család, a gyüle­kezet, a haza és az egés.z emberiség miiinit ai keresztyén ember szolgálati területei kerültek beható megbeszélés­re. A gyermekekkel Kinczler Irén most végzett teológus foglalkozót. A kon­ferenciai programm mellett kirándu­lásra és fürdésire is jutott idő. Görög Ernő nyugalmazott lelkész Kaper- naum gazdasági vezetője látható öröm­mel és készséggel segített mindenben, hiszen Kapemaum szolgálata az el­múlt évben kibővült. Az elmúlt ősz óta Kapennaum nemcsak konferenciai központ, hanem a régi épületrész fel­használásával szerefetintézmény is, nyugdíjas lelkészek és idős férfiak ott­hona. Az első, még nemi nagy létszá­mú konferenciának jelentőségét valaki abban foglalta össze, hegy valóban megerősített mindenkit a keresztyén reménységben és hogy ezt a konfe­renciát a következő csendeshetek sora követi. A Te erőd elrontott életünkben gyógyíthatatlan kárt is kijavít, s a képmutatás pótlékaitól csak Te tarthatod távol fiaid. Bodrog Miklós. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után 8. vasárnap. Máté 5, 45—48. Nekünk, keresztyén embereknek kü­lönös ajándékunk van: Isten gyerme­kei vagyunk. Nemcsak földi szülők gondoskodnak rólunk, adnak meg ne­künk mindent, amire az életben szükségünk van, hanem a mennyei Atya is elhalmoz minket szivének szeretetével, jóságával, kegyelme nap­jának csodálatos felragyogtatásával. De Isten nemcsak a testi élet szük­ségleteivel tát el, hanem ennél ■»töb­bet« ad: naponkint kiszabadít minket a bűnből, Krisztus halála által meg­szabadít a kárhozattól, hogy mind­végig gyermekei maradhassunk. Éljünk úgy, mint Isten gyermekei­nek illik! Amint Isten mindig többet ad, elvárja, hogy mi is mindenkor »többet« cselekedjünk az embertár­sainkkal. Szeretetünkben soha nem lehet megállás, szeretetünknek soha nem lehet vége! — Bűnbánóitól meg kell vallanunk, hogy szeretetünk sze­mélyválogató, szívünk tele van harag­tartással, gyűlölködéssel. Ez nem méltó Isten gyermekeihez! Nekünk nagyon kell szeretnünk felebarátainkat, mert Isten határtala­nul szeret minket. Nekünk irgalmasok- nak, megbocsátóknak kell lennünk, mert Isten irgalma és bocsánata a mienk. Nekünk mindenkor kell segí­tenünk a rászorulókon, mert Isten na­ponként kiszabadít minket minden ínségből. Isten tökéletesen szeret min­ket, szívének minden melegével, Fiá­nak értünk való odaáldozásával, ezért kell, hogy a mi szivünk is a tökéle­tes, személyválogatás nélküli és min­dent odaadó szeretet tűzhelye legyen, hogy necsak az ajkunk, hanem az egész életünk bizonysága legyen ki­mondhatatlanul nagy, drága ajándé­kunknak: Isten gyermekei vagyunk! Harkányi László 1953. BUKAREST A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség két évenként rendezi a Vi­lágifjúsági Találkozókat. Az első ilyen találkozót 1947-ben Prágában rendezték, a következőt hazánk fő­városában, Budapesten, a harmadi­kat Berlinben. Az idén Bukarestben lesz a IV. VIT, augusztus 2 és 16 között. Az egész világ haladó if júsága ha­talmas lelkesedéssel készül a buka­resti találkozóra. Napról napra ér­keznek a hírek az előkészületekről, a népi demokráciákból és a kapita­lista országokból egyaránt. Különö­sen megrendítő az a kemény harc, melyet a gyarmati elnyomásban sínylődő nemzetek fiataljainak kell folytatniuk azért, hogy részt vehes­senek a VIT-en. Ez a találkozó a béke melletti ha­talmas tüntetés! A DÍVSZ az egész világ ifjúságát meghívta erre a ta­lálkozóra, azokat az ifjúsági szövet­ségeket is, melyek nem tartoznak a DIVSZ-be. Hasonlóan a népek 'bécsi békskongresszusához, Bukarestben is mindenki ott lesz, aki a békét akarja. Azok, akik távol maradnak, leleplezik magukat, hogy nem a bé­két és a kölcsönös megértést kere­sik, hanem nemzetközi viszályt akarnak szítani. A Magyar Népköztársaságot ezer­ötszáz tagú küldöttség képviseli. Ebben a küldöttségben a magyar if­júság legjobbjai vannak. A leg­kiválóbb művészeti együttesek és a legjobb fiatal sportolók vesznek majd részt a bukaresti művészeti és sportversenyeken. A VIT nemzetközi előkészítő bi­zottsága kidolgozta már a IV. VIT műsorát, melyben több nagysza­bású tömegmegmozdulás van. Külö­nösen kimagaslónak ígérkezik augusztus I3-a, a gyarmati népek és a szabadságukért, függetlensé­gükért küzdő országok iránti szoli­daritás napja. Külön élményt jelen­tenek a művészeti versenyek, melye­ken sok új műsorszám kerül be­mutatásra. A békéért folyó harc fontos új állomása a bukaresti VIT. Az ifjú­ság tüntet a békéért; az ifjúság, mely minden nemzet jövője és re­ménysége. Adja Isten, hogy ennek a béke-találkozónak is meg legyenek a gyümölcsei. Magyar protestánsok emlékeztető fényképei A Béke Világtanács budapesti ülé­sén részt vevő külföldi protestáns kiküldöttek nevezetes emléket vit­tek el magukkal hazájukba. Egy fényképalbumot, amely a hiteles felvétel révén a leg­jobb emlék és ismertető marad rólunk távol világrészek és mesz- szi országok városaiban össze­jövő protestáns testvérek előtt. A külföldi vendégeknek átnyújtott szép albumban nyolcvankét fénykép található. A képek elé ezt a bibliai idézetet írták a szerkesztők: »Hogy megismerjétek a mi dolgainkat s azok megvigasztalják a ti szíveteket. Békesség az atyafiaknak és szere­tet hittel egybe az Atya Istentől és az Ür Jézus Krisztustól!« (Ef: 6, 22—23.) Az album kitűnő felvételei bemu­tatják egy-egy képpel Budapestet, az iparosodó országot, a Balatont, majd pedig a magyar protestáns egyházak püspökeinek békeszolgálatát a béke- konferenciákon. A képek színe-java azonban a két egyház látható s kiváló tár­gyi örökségét mutatja be, a pro­testáns magyar századok alkotá­sait; templomainkat. A legré­gibbet s a legújabbakat egyfor­mán. A háború pusztításait s a templo­mok újjáépítését egész sor megdöb­bentő felvétel magyarázza. Szabad ég alatt tartanak istentiszteletet a csáb- di református templomban, mert azt a háború kiégette. Ott van a sződli- geti evangélikus templom, az úi épí­tés bizonyítéka, s ott a pesti Deák­téri szép empír-stílusú egyházunk, a múlt magyar templomépítkezésének klasszikus példája. Hét gyülekezet konfirmációs ünnepségét is bemu­tatja az album, köztük a budahegyvi- déki, kelenföldi és józsefvárosi evan­gélikus gyülekezetek ünnepségét s a csömöri konfirmandus leányokat nép­viseletben. Egy kép a baptista egyház bemerítkezési ünnepségét mutatja a Berettyó vizében. Aztán ott látjuk Vető Lajos dr. püspökünket a bécsikaputérl templom oltára előtt s Dezséry László püspököt fel­szentelésének perceiben a Deák-téri templom oltáránál térdepelve. Más képeken a református testvéregyház püspökeit látjuk. Itt van a péteri klasszicisztikus stílusú templomunk képe, majd a budai bécsikaputéri szinte rokokó stílű, s a vár erejét és komor méltóságát példázó óbudai ev. templom,felvétele. Mily művészeti remekmű a nyírbátori református templom kései gótikája, vagy a deb­receni Nagytemplom méltósága. És a soproni Eggenberger-ház prédikátori erkélye, a fasori evangélikus tem­plom Benczúr Gyula festette szépséges oltárképe s a rr^glódi evan­gélikus templom angyala kezében a keresztelőtállal mind a protestáns alkotó művészet bizonyítékai hazánk­ban. A régi evangélikus egyházi mű­vészetet a soproni és budapesti evan­gélikus templomok ötvösmunkái mu­tatják be, A szent edények közt lát­ható a Deák-téri templom »árvízi kelvhe«, mely annak emlékére ké­szült, hogy az 1838-as nagy pesti ár­víz idején a környékbeli zsidók az evahgélikus templomban találtak biztos menedékhelyet s ott laktak, míg a veszély el nem múlt. A kehely dórríborrnűve a menekülés szfvszag- gató jeleneteit-Ufökítí meg a tem- plom akkori képével s héber és né­met felirattal. A protestáns szeretetintézmé- nyeket is bemutatja az érdekes album. Ott Van az őrszentmiklósi csecse­mőotthon, a gödöllői leány- és az er- dőbényei fiú-otthon, továbbá a duna- almási epileptikus és idióta otthon képe a gondozottakkal s nevelőikkel együtt. Rendkívül szerencsés ötlet volt, hogy az album két művészi reproduk­ciót is bemutat, Csók István két nagy olajfest­ményének sikerült hasonmását. Az egyjjí az »Úrvacsora«, a másik a »Keresztelő«. A magyar lelkipásztort s a magyar népet a magyar paraszt­asszonyokban, a reformációs kéresz- tyénség két legnagyobb közösségi él­ménye közben, maradandóan ábrá­zolja a nagy művész. Kár, hogy más hasonló kép reprodukciójára itt nem került sor. kupeczky János »Apostolok című metszet-sorozatá­nak bemutatása nem a speciális ma­gyar alkotóerő bizonyítéka, Kupeczky nem Magyarországon alkotott s nem a mi életünkből merített s nem is volt magyar. De példája annak, hogy a Magyarországra menekült cseh huszita ivadékból,-Bazin szülöttéből, jó paűvész lett. Ha ebben van vala­melyes részünk, ezt kellett volna a szövegnek is kidomborítania. Azok a metszetek, amelyeket az album Ku- peczkytől bemutat, az európai barokk általános vonásai. Minden protestáns érdeklődésére tarthat azonban számot, a ma­gyar evangélikus egyház birtoká­ban lévő Luther - végren­delet, amelynek hitelesítői Me- lanchton, Cruciger és Bugen- hagen. A híres okmány hasonmása mellett látható az evangélikus L ü h n s- dorf Károly festőművész kép­mása Lutherről és Kálvinról. Az al­bumot a magyar református egy­ház színes címere zárja le. A ké­peket angol nyelvű szöveg kíséri. Külföldi vendégeink valóban érté­kes emlékeztető ajándékot kaptak, (Sz.) ( / „A gyors munkások keze pedig meggazdagít6* (Péid. w. 4/b.j :

Next

/
Thumbnails
Contents