Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-19 / 29. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET JÖVEVÉNY BLUMKARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori leveleiből Háborúság? J övevény érkezett a tanyára. Eb­ben látszólag nincs semmi külö­nös. A tanya életében mégis nagy dolgot jelentett. A tanyát ugyanis valami láthatatlan, mégis kimondha­tatlanul erős kerítés vette körül, mely bezárta itt az életet. Gyermek ritkán születhetett, mert a tehető­sebb családoknak a harmadik gyer­mek már annyit jelentett, hogy há­rom részre kellett osztani a birto­kot, ez az osztás pedig a második nemzedékben már koldusbotra jut­tatta volna az utódokat; negyedik gyermek ellen meg minden elkép­zelhető ügyeskedéssel védekeztek. A nincstelen családok a gyermekáldás­ban csak az éhes száj szaporodását látták és nem akarták a nyomorukat megnövelni. A családok egymás között intéz­ték el a fiatalok házasságát és sze­relem nélkül kötötték őket egymás­hoz, de legalább két földdarab közti mesgyét ki lehetett szántani és a határkövet az árokba lökni. Sem fiatalembert, sem lányt ki nem en­gedtek a tanyából, nehogy egyetlen holdat is kivigyen magával, de be is csak azt engedték, aki a határukat tágította. így ment ez emberemlékezet óta. Nem akadt, aki ezt a láthatatlan, de erős kerítést át merte volna törni. "[Vem régen azonban ezen a kerí- tésen rés támadt. Talán a vihar rongálta meg, nem tudom, de tény az, hogy ezen a résen egy új jöve­vény érkezett a tanyára. Nem ott született. Nem hozott magával egye­bet, mint a nevét, mert a rajta levő longyait is vele együtt hozták. Pista volt a neve és mindössze vagy há­rom éves, akit Borcsa néni nagy­kendőbe burkolva hozott a mellén. Történt ez pedig a következőkép­pen: Borcsa néni egyszer útra ké­szült. Mindjárt ezen összedugták a fejüket az asszonyok, mert ki hallott olyant, hogy Borcsa néni utazzék; mert elejtett szavaiból ezt kellett következtetniök. Szóval Borcsa néni elment és vagy egy hét múlva, ami­kor a napszállta szorgos munkára hívta az embereket, lépdelt végig a kövesúton terhével. A kútgémek esi- • korgása elnémúlt, a malacok hiába visltoztak a vacsora után, a tanya népe megdermedt valami hallatlan sejtelmétől. A legkíváncsiabbak kö­zül néhányan odalopóztak Borcsa néni ablakához és sóbálvánnyá me­redten látták, hogyan bontja ki a kendők redőiből a kis gyermeket. Hát ez borzasztó! így érkezett meg az új jövevény. A Ilyen egyszerűen, mint ahogyan az igazán nagy dolgok egyszerűen mennek végbe. Lett nagy felzúdulás a tanyán. Ki lehet ez a gyermek? Csak találgat­hatták, mert Borcsa néni egyetlen szóval sem -"olt hajlandó beszélni titokzatos útjáról. Akkor megpróbál­koztak más úton. Különféle hazug híresztelések kezdtek lábrakapni Barcsa néni útjával kapcsolatban; azt remélték, hogy majd védekezik valahogyan a vénasszony és kitudó­dik az, amit tudni szeretnének. Igv sem értek célt, mert Borcsa néni mintha semmit nem hallott volna. Aztán jobb ötlete támadt valakinek. Sorban keresték fel a látogatók, és azt gondolták, hogy a beszélgetés körmönfont vonalán majd elejt va­lamit a gyermek felől. Borcsa néni nagyon meg volt tisztelve a koráb­ban szokatlan látogatások által, de tudott vigyázni a szavaira. Egyszerre csak fagyos közönybe esett a tanya. Elkerülték Borcsa néni házát; úgy tettek, mintha felé sem néznének. Tüntetőén kerülték a vele való találkozást, és a sánta Balogné egyszer még a köszönését sem fogadta. így akartak bosszút állni, amiért nem tárta fel a titkát, de még inkább azért, hogy új jöve­vényt hozott a tanyára. Maga is koldus, aki alig tengődik, most mégis bátorkodik szembefordulni a tanya egész népével. TJiábavaló volt azonban a tettetett ■*-*- közöny, a kíváncsiság mégis odahúzta tekintetüket Borcsa néni udvarára. Ott játszott a kis gyermek. Mintha fényesség ragyogta volna be a szegényes életet. Ez a fényesség Borcsa néni- ráncos arcán is ott ra­gyogott, úgy, hogy megszépült tőle az eltörődött arc. Fogatlan szája mo­solygósra vált és kedves ügyetlenke­déssel vette körül Pistát, aki nagy szeretettel simogatta a vénasszony szoknyája ráncait és kacagott vidá­man az öreg megfakult emlékezeté­ből előkapart meséin. Minden házban szóbeszéd tárgya lett Borcsa néni és a kis gyermek. Kürtömé rántása kétszer is odaégett, mert Balognéval mindenáron meg akarták fejteni a titkot. Csordásné harmadnapja nem evett a méregtől, hogv ez az éhenkórász Borcsa ilyen csúfságot tett a tanyán. A férfiak is erről tárgyaltak a kukoricás végén, kapanyélre támaszkodva. Közben teltek a napok. T assan más hangon kezdtek be­‘ szélni a gyermekről. Lehet, hogy ebben részük volt az iskolás gyer­mekeknek is, akik tanítás után tel­szaladtak pár percre a dombon Borcsa néni házához, hogy iegalábö lássák a kis fiút, vagy néhány ked­veskedő szót szóljanak hozzá. Csor­dásné az egyik nap azon kapta Jóska fiát, hogy a kis szíjostort a kabátja alá rejtve vitte a kis Pistának. Ha Balogné nem találta a nagy lányát, csak Borcsa néni felé kellett keres­gélnie; ott ölelgette az az árva kis gyereket. Mert annyit már mindenki sejtett, hogy árva az istenadta. Pedig hát ha árva, elég baj ■ az neki. Ügy van a világon, mint az ujjam. Mi is lett volna vele, ha az a másik árva, a Borcsa néni fel nem veszi a dol­gát. No de hát ez mégsem maradhat ennyiben! Ilyen csúfság csak nem eshetik rajtunk! így esett, hogy egy reggel a sánta Balogné a köténye alá rejtett kézzel csoszogott fel a dombon. Borcsa néni kapujában körülnézett, hogy nem látja-e senki, azután besurrant. — Jó reggelt adjon Isten, szom­szédasszony! — Adjon Isten, szomszédasszony! — Egy kis tejet hoztam ennek a gyereknek. — Isten fizesse meg! Balogné kifordult az ajtón. A kert alatt indult hazafelé, mert jött va­laki felfelé az úton. Még vissza­szólt: — Aztán nem kell erről senkinek sem szólni! Alig, hogy elfordult a kazal mö­gött, jött a kapun be Kürtösné: — No hadd látom ezt a kis köly- köt! Helyre kis legény! Letett az asztalra egy kis batyut: — Egy kis kalácsmaradék tegnap­ról. Jó lesz a gyermeknek. T^s így ment ez napjában többször is. Szinte versenyeztek egymás­sal az asszonyok, hogy ki hoz tóh- bet, ki hoz jobbat. Fel is öltöztették Pistát, játékokkal halmozták el. Egy­más karjáról szedték el és csókol­gatták. A tanya gyermeke; így kezdtek beszélni róla. Becsületügye volt min­den háznak, hogy valamivel hozzá­járuljon a gyermek eltartásához. Borcsa néni nem értette a dolgot. Mi történt itt? Az meg igazán meg­lepte, hogy egy reggel, amint ki­ment a mezőre, míg a gyermeket, Balogné vállalta, látta, hogy k!s krumplisföldjét ismeretlen kezek megkapálták. Érthetetlen volt előtte az is, hogy Csordás Feri egy este­felé azzal állított be: — Borcsa néném, egy kis fát ap­rítanék! Az meg egyenesen csodaszámba ment, mikor az egyik nap három gazda jött hozzá ezzel: — Megigazítanánk ezt a rossz ólai­mért alighanem hamarosan malac röfög benne. Mindez a gyermek miatt, a gyer­mekért. Nem jövevény volt többé, mert mindenki szülője, testvére akart lenni. Mindenki úgy tudta, hogy van valami köze hozzá. A szeretet forradalma tört ki a gyerek körül. Friss szél áradt be a láthatatlan kerítésen támadt résen és ez ki­fújta a bűzt, kiszellőztette a meg­szokás áporodottságát és valami ed­dig nem ismert ízt varázsolt az em­berek szájába. Asbóth Lajos ÖRÖK JELEN A szú, mikor a fában perceg, Bölcsebb, mint a legbölcsebb úr. Nem számlálja a tűnő percet, Mindig az örök mában fúr. Múltba és fövőbe nem kutat, örök jelenben dolgozik. S hogy miért kell fú'nl az utat, Ezen sohse gondolkodik. Teszi azt, amit tennie kell, Úgy, ahogy Isten akarja. Es hogyha tán nem is remekel. De a fát szorgosan marja. Csak az embet nem él a mának. Múltba néz s jövőt tapogat. Ellene szegülve sorsának, Elfecsérli a napokat. »Nincsen« múlt és »nincsen« jövendöl A békességet a mák hozzák. Krisztus is, aki »eljövendő«, Az örök mában jön tehozzádl Murányi Árpád »Sok háborúságon által kell ne­künk az Isten országába bemen­nünk.« (Csel. 14,22.) Ezt az íráshelyet nagyon félreértik azok, akik azt vélik, hogy nem is igazi kegyes ember az, aki nem »há­borúságokon« át jut el Isten orszá­gába. Nézzük csak a történeti hely­zetet. Pál kisázsial tanítványokkal beszél, akiknek gyülekezeteit immár másodszor látogatta meg. Kevéssel előbb úgy megkövezték Lystrában, hogy holtnak vélve vonszolták ki a városból — ugyanott, ahol felléptekor istenként akarták imádni. Pált nem riasztja vissza az életveszély, amiben forgott, újra elmegy a városba és áll­hatatosságra buzdítja az ifjú keresz­tyéneket, »erősítve a tanítványok lel­két, hogy maradjanak meg a hitben és hogy sok háborúságon át kell ne­künk az Isten országába bemennünk« (Csel. 14,22). A háborúság tellát itt nem egyéb, mint az a zaklattatás, amiben a kisázsiai keresztyéneknek akkor, az ottaniaktól része volt, s nem általában az élet megpróbáltatá­sai. Pál egyébként is itt arról az idő­ről beszél, az első keresztyének ko­ráról, amely persze évszázadokig tar­tott, amíg a keresztyénség megerősö­dött. Ebben az időben valóban el­kerülhetetlen volt — nem is volt más­kép lehetséges — háborúságokon ke­resztül Isten országába bemenni. Ez­zel azonban nem azt akarja Pál mon­dani, hogy a háborúság valami szük­ségszerű dolog lenne, ami nélkül be sem lehetne jutni’az Isten országába. Lehetséges, hogy ezek egészen el­maradnak; ha pedig itt vannak, ak­kor persze el kell viselnünk őket, ha nem akarunk méltatlanoknak mutat­kozni Isten országára. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy ezeknek a szorongattalásoknak mindenképpen be kell következniük; csak azt, hogy ha már itt vannak, vállalnunk kell őket s nem szabad hitünkben meg­inognunk. Az a gondolat tehát, mit némelyek Pál szavaiba beleolvasnak, hogy t. I. a szoröngattatások szükségesek az üdvösséghez, minden alapot nélkülöz. Sőt ellenkezőleg: az evangélium, ez a testet-lelket felüditő örömhír, afelöl biztosít bnenünket, hogy egyáltalá­ban nem kell az életben szükségkép­pen rossz sorban lennünk, hanem minden dolgunkban számíthatunk az ür áldására, kegyelmére és segítsé­gére, ha vele közösségben maradunk Az az ige: »Minden gondotokat Oreá vessétek, mert Neki gondja van reá- tok«, hatalmas ígéret; úgyszintén az is, hogy az Atya jó adományokat ígér nekünk, ha kérésünkkel hozzá fordulunk s nem ád követ, kígyót vagy skorpiót (Luk. 11,13). S Pál is arra buzdít bennünket, hogy »tartas­sanak könyörgések, Imádságok, «se- dezések, hálaadások a felsőbbsé­gért,... hogy csendes és nyugodal más életet éljünk teljes istenfélelem­mel és tisztességgel« (I. Tim. 2,2). Az Isten országának jövendő váromá­nyosai tehát békességben és nyugo­dalomban élhetnek. Azt is mondja Pál, hogy »a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete« (I. Tim. 4,8), vagyis, hogy általa sok áldást és segedelmet nyerünk már e földi életben is. S általában lehetséges »élni és jó napokat látni« (I. Pét. 3,10), hiszen Péter tanácsot is ad, hogy miként érhetjük ezt el. S hogy Jézus már e földön való boldogsá­gunkon is munkálkodott, azt mutat­ják csodatettei. Meggyógyította a szenvedőket és felemelte a nyomorul­takat. S amikor magához hívogatja a megjáradottakat és megterhelleket, hogy felüdítse őket, bizonnyal nem arra gondol, hogy azután majd még jobban megnyomorítsa őket, hiszen — »sok háborúság által kell nekünk az Isten országába bemennünk«. De hát akkor miért mondja az 8 igáját gyönyörűségesnek és az ő terhét könnyűnek? Ezenfelül azt is ígéri az Ür, hogy ha kérjük, megszabadít bennünket mindenféle veszedelemből, nemcsak a betegségből, hanem másféle ínségből is. Amit csak kérünk, megadja né- künk, hogy a mi örömünk teljes le­gyen. S ha sok imádság mégis telje­sítetlen marad, abban mi vagyunk a hibásak, mert elszakadunk az 8 aka­ratától. Ezért van sok baj a világban és, persze, a keresztyének életében is. Ezek azután azzal vigasztalják ma­gukat, hogy ezek a »háborúságok« az Isten országába való bemenetelhez szükségesek. Nem helyes azonban az, ha a fennálló visszásságokat úgy tün­tetjük fel, mint amiknek szükségsze­rűen így is kell lenni és maradni. Sőt inkább azt kellene kérni az Úrtól, hogy adjon jobb időket és szüntesse meg mindazt, ami helytelen. S akik ezt a kérésüket maguk is komolyan veszik, megtapasztalják, hogy nem hiába kérnek, mert Isten nyilván­valóan és hatalmasan segít rajtuk. Végül még csak annyit jegyzek meg, hogy lehetségesek olyan meg­próbáltatások is, amelyekre csak­ugyan szükségünk van. Akkor ugyanis, ha fenyítékre van szükségünk, ami­vel Isten kordában akar tartani ben­nünket. Ilyen értelemben mondja Pé­ter, hogy »aki testileg szenved, meg­szűnik a bűntől« (I. Pét. 4,1). Az ilyen fenyítés azonban inkább kivéte­les eset, mint szabály Isten nevelési módszerében. Aki megmarad az isten­félelemben, annak nincs szüksége a fenyítésre s nem kell attól tartania, hogy emiatt kimarad a: Isten orszá­gából. A tapasztalai is mutatja, hogy nem mindenkinek kell átmenni a »há­borúságokon«, sőt Istennek az a szándéka, hogy békés, csendes életet éljünk valamennyien. Hiszen ezért is imádkozunk így: »Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a go­nosztól.« SZLEZÁK RAFAEL harangöntő államosított vállalat. Rákos­palota, (Bpest, XV.,) Zrlnyl-út 28. Tel.: 292-128 ÚJ ORGONÁK építését, Javítását vállalja Rieger Ottó oigonagyár. Budapest, XIV., Füredi-ucta 41. __________ Telefon: 297-023______________ SO MOGYI SZŰCS Bundák átszabása, bélések, használt bundák, irhák vétele. Kossuth Lajos-utca 5. SPECIÁLIS MŰSTOPPOLÓ, MÚTÖMŐ MA KÁN JANOS, többszörösen kitüntetett férfi, női szabómester. Thököly-út 59/a. Legtökéletesebb mütömés kiégett, molyrágott szöveten és ruhákon. Vidékre postán utánvét. RE KAMI ÉK, FOTELEK garnitúrák készen és megrendelésre, fizetési könnyítéssel, BOKOR kárpitosnál ___Sztálin-út 54. (Bejárat: Eötvös-u. 17.) Ke rtibútor, csőbútor, összecsukható vaságyak, sodronyágybetét készítése és javítása. Vincze. Népszínház-u. huszonhat. Vállalati jogügyi osztályhoz elmennék. Baditz. Miskolc. Főposta, Postán marad. Kvarclámpa Javítás: Zsellér, Vili., Szi­gony-u. 19. Rekamlé készítését, mindennemű kárpitos­munkát, Javítást háznál, házon kívül vállal fizetési kedvezménnyel. Váradi, Majakovszkij, utca 32. Használt háló, kombinált szekrény, kétszemé­lyes rekatnié, fotel, szék, lakberendezés pri­vátnak olcsón eladó. Péterffy Sándor-u. 17. Gombos. összecsukható ágyakat, sodronyágybetétet, csőbútort, gyermekkocsit készít, javítást vállal: Prohászka, Zichy Jenö-u. 46. Csináltassa nadrágját speciális nadrágszabó­nál. Női-, sí-, bricses-z- és átszabás garan­ciával. Varga János, nadrágspeciallsta, Majakovszkij-u. 56. III. 4. Kétszemélyes rekamiét székekkel, fotelekkel olcsó árban készít: Kárpitos, Rákóczi-tér 11. Kárpitosbútor beszerzésével forduljon biza­lommal Oláh Kárpitoshoz. Javítást vállalok. Készáruk raktáron. József-körút 66. T: 138-102. Zongora, pianino Javítás, hangolás, érték- becslés olcsón Sasvári zongorakészítő mes­ternél. Lenin-körút 21. Tel.: 426—819. Művégtagok, haskötők, sérvkötők, lúdtalp­betétek készítése és javítása. Vidékre is ki­szállok. Pokorny, orvosi műszerész: Budapest, V., Kossuth L.-u. 5. Express Kötőkészülék. Sálszövő. Rapid javí- tás. Debreceni, XIIL, Szt. Lá&zló-u. 53. Szemüveg LIpl Józseftől (Knapecz utódától) IX., Üllői-út 79. örökimádás templom mellett. Zongorajavítás, hangolás jótállással. Szak­szerű becslés, Szávlts mester. Baross-tér egy. Tel.: 330-476. Sezlon 850 Ft, matrac 315, vendégágy (vas- ból) 345 Ft. Készítőnél, Bp., Lenin-körút 55. Meridor kötőkészüléket, szövőrámát készít, javít. Kisiparos, Bpes-t, VIII., Alföldi-u. 12. Műhely. ____________________________________ Sz őrmebélések, bundák átszabása, javítása: Szemere szűcsnél, Lenin-krt. huszonhat. HIRDETÉSI DÍJSZABÁS Apróhirdetés szavanként 1 Ft. Kishirdetés mm soronként 1 Ft. Szöveghlrdetés mm so­ronként 2 forint EVANGÉLIKUS ÉLET A magyarországi evangélikus egyeteme» egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyás-lér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5 — Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30— Ft. egész évre 60.— Ft Engedélyezési és terjesztési szám: c M E III B 70.336/1948 10.000 példányban nyomatott-■ T1--............... ...—— ■ ■ 1 — ....... 2­533875 Athenaeum (F. v. Soproni Béla). ,t ---------------------------------------------­51 . Z S O L TÁ R Könyörülj rajtam óh Isten szereteted szerint, végtelen irgalmasságoddal töröld el bűnömet. Mosd le rólam teljesen bűnömet, és vétkemből tisztíts meg engemet. Mert ismerem pártütésemet, • vétkem előttem van szüntelen. Egyedül csak Ellened vétkeztem, s mi szemedben gonosz, azt cselekedtem. Igazad van, ha vádolsz engem, tisztán állsz, ha megítélsz Lásd, én bűnben születtem s anyám vétekben melengetett engem. Lásd, Te igazságot akarsz a vesékben, oktass azért bölcseségre bennsőmben. Izsóppal bűntől tisztíts meg , és tiszta leszek. Moss meg engem s hónál fehérebb leszek. örömöt és örvendezést, ha hallhatok, összetört csontjaim űjjongana. Vétkeim elöl színedet, arcodat rejtsd el s minden bűnterhemet töröld el, , Tiszta szivet teremts bennem. Istenem, és az erős Lelket újítsd meg énbenneml Ne taszíts el színed elől, r Szentlelked ne vedd el éntőlem. Üdvösséged örömét add vissza nékem, és szárnyaló Lélekkel támogass engem. Hadd tanítsam útaidra a pártütöket, hogy megtérjenek Hozzád a vétkesek. Ments meg a vérbüntőt Isten, üdvösséges Istenem; s újjongva hirdeti igazságodat nyelvem. Nyisd meg Uram számai, hogy ajkam dicséretedet hirdesse, Véres áldozatot nem kívánsz Te s adnék égőáldozatot, •-7- nem volna kedvedre. Istennek az áldozata törödelmes lélek, ‘törödetmes, megtört szivet sohasem vetsz meg, IstenemI Dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, bibliafordító munkájából. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents